Paprika virág- és terméshullás: Okok és megelőzés a bőséges termésért

A paprika az egyik legkedveltebb zöldségnövény hazánkban, szinte nincs is olyan házikert, ahol ne teremne legalább néhány tő étkezési vagy fűszerpaprika. Az elmúlt években a különleges chili fajták is hódítanak. Amilyen népszerű azonban a paprika, olyan érzékeny is egyben, és termesztése gyakran okoz fejtörést a kertészeknek. Gyakori panasz a paprikatermesztők körében, hogy nincs virág a növényen, vagy ha meg is jelennek, idő előtt ledobja azokat, illetve a már megkötött terméseket. A probléma orvoslásához mindenekelőtt az okokat kell felderítenünk és megértenünk, hiszen amint sikerül rájönnünk, miért is nincs a paprikán virág, illetve mi okozta a virágbimbók és a fiatal termések lehullását, sokkal könnyebb lesz megoldanunk a problémát és virágzásra, terméskötésre bírnunk a növényt.

A paprika Amerikából származik, ahol fűszernövényként termesztették. Magyarországon az étkezésipaprika-típusok a 19. században kezdtek elterjedni. Az első nagybogyójú, paradicsom alakú és kosszarvú típusokat a török megszállás elől Magyarországra települt bolgárkertészek hozták be a 19. században. Az étkezési paprikát a bolgárok az akkoriban igen jól kidolgozott technológiával együtt maguk terjesztették el az országban. Az érett étkezési paprika a C-, az E-, az A-, valamint a B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, valamint B9-vitamintartalmának köszönhetően igen hasznos növényünk. Szénhidrátjai, melyek túlnyomó része fruktóz, illetve glükóz, könnyen emészthetők, kellemes édes ízt kölcsönöznek a bogyónak. A paprika termésének színét különféle pigmentanyagok alkotják. Ezek leginkább karotinoidok, melyek a bogyó érése során termelődnek vagy átalakulnak. Többségük vízben nem, de zsírban jól oldódik. A karotinoidok humánélettani szerepe kimagasló, szervezetünk számos sejtcsoportja igényli őket. Leginkább az antioxidáns hatásuk miatt nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. A termesztési tér fűtésével Magyarországon is egész éves termelést lehet folytatni, egyedüli korlátozó tényező a téli hónapok kedvezőtlen fényellátása. A klímaváltozás hatásai is arra ösztönzik és kényszerítik a termelőket, főleg a mérsékelt égöv országaiban, hogy a legtöbb típus termesztését zárt térben végezzék a szabadföldi termesztés helyett. Magyarországon is ez a tendencia érvényesül, folyamatosan csökken a paprika szabadföldi termesztése. A terület zsugorodásának mértéke legfőképpen az étkezési paprikánál figyelhető meg. A termelőberendezések alatt sokkal nagyobb biztonsággal lehet termelni, valamint jobb minőséget lehet elérni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy zárt térben 100%-ig megvalósítható a komplex integrált növényvédelem, amely magas szintű élelmiszer-biztonságot is jelent. Ez a kényes természet azonban azt is jelenti, hogy a paprika esetenként meglehetősen igényes növény lehet, és a virágok, illetve fiatal termések lehullása a növény finnyás, válogatós, kényes természetében keresendő.

Környezeti tényezők és a paprika érzékenysége

A paprika virágzásának elmaradásához, illetve virágai és fiatal termései lehullásához számos környezeti tényező vezethet. Ezek közül az egyik leggyakoribb és legfontosabb a hőmérséklet, amire a paprika rendkívül érzékeny. Az optimális nappali hőmérséklet a paprika számára 21-26 Celsius-fok között van. Ha a nappali hőmérséklet tartósan 30 °C fölé emelkedik, vagy az éjszakai 15 °C alá süllyed, a növény védekezésképp ledobja a virágait. A kánikulai hőség, amikor a hőmérséklet meghaladja a 35 °C-t, illetve - a másik végletként - 13 °C alá csökken, mind a virágok, mind az éretlen paprikák lepotyoghatnak a növényről. Már az is gondot okozhat e szempontból, ha az éjszakai órákban nincs elég hűvös, azaz a hőmérséklet nem csökken 24 °C alá, vagy 24 °C fölé emelkedik. A hőhullámok, illetve a hűvös, huzatos időjárás egyaránt kiválthatják a problémát. Fontos, hogy a növények számára állandó hőmérsékletet biztosítsunk, ugyanis huzamosabb ideig nem szabad hűvös, hideg helyen tárolnunk őket, próbáljunk egyenletes hőmérsékletet tartani, így elkerülve a virágeldobás kellemetlen jelenségét. Vigyázni kell a hirtelen hőmérséklet-változásokkal is. Ha a nappali és az éjszakai hőmérséklet között túl nagy a különbség, a virágok elhullása következhet be. Például, a fóliák ajtaját, ha lehűl a levegő, mindig be kell zárni estére.

A fény is kulcsfontosságú a paprika egészséges fejlődéséhez és virágképzéséhez. A virágok gyengébbek, lassabban fejlődnek, ha a virágzás alatt kevés fény éri a növényt. A fény a növények legfőbb energiaforrása, fontos szerepe van a szén-dioxid megkötésében és a szerves anyagok előállításában. Ugyanakkor fontos a közvetlen napfényhez való hozzászoktatás, különben a növény megéghet, de a virágok fejlődését is gátolhatja a hirtelen, erős napfény.

A rendszertelen öntözés, illetve a szárazság hatására a paprika szintén ledobja a virágbimbóit. A paprika sok vízre van szüksége, ezért fontos, hogy soha ne hagyjuk kiszáradni és bőségesen álljon rendelkezésére víz. Ugyanakkor a túlzott öntözés is káros lehet. Mindig ügyeljünk arra, hogy a növényünket egyenletesen locsoljuk és a földje ne száradjon ki. Ha a föld felső rétege száraz, akkor az ujjunkkal nyúljunk bele a földbe és nézzük meg, hogy mennyire nedves a felszín alatt. Ha ott is porhanyós, akkor mehet egy kis víz rá. Kerüljük a hideg vízzel való locsolást, mert az sokkot okozhat a növénynek. Ennek elkerülése érdekében javasolt a csepegtető öntözés alkalmazása. A cserepes növényeknél szerencsére a cserép alja ki van lyukasztva, így ha túllocsoltuk volna, a maradék víz ki tud szivárogni és így nem jelenik meg a gombás fertőzés. Ha csak hébe-hóba locsoljuk, és akkor sem figyelünk a víz mennyiségére, a növényünk megbetegedhet, elgyengülhet, ami után a virágképződés is nehezen fog beindulni.

A páratartalom szintén befolyásolja a paprika virágzását és terméskötését. A paprika magasabb relatív páratartalmat igényel a hajtatás során. A növények közelében bátran párologtassunk vizet a megfelelő mikroklíma biztosítása érdekében.

Tápanyaghiány és túlzott tápanyag-ellátottság

A tápanyagellátás egyensúlya kritikus a paprika virágzása szempontjából. Gyakran előfordul, hogy a túl sok nitrogént tartalmazó műtrágya negatívan befolyásolja a paprika virágzását. Ahelyett, hogy a növény virágot hozna, az összes energiáját dús lomb fejlesztésére fogja fordítani. A nitrogén túlsúly a virágeldobás egyik gyakori oka.

A foszfor, a kálium és a mikroelemek, például a bór hiánya szintén virághulláshoz vezethet. A tápanyaghiány jelei közé tartozik, hogy a növény gyengébb, a levelek sárgulnak, a virágok aprók vagy torzak lehetnek. A paprika virágzás időszakában a kálium (K) legyen túlsúlyban a tápoldatokban. A terméskötést befolyásoló elem pedig a bór. Megpróbálkozhatunk többek között azzal, hogy egy teáskanál Epsom-sót, más néven keserűsót (magnézium-szulfátot) keverünk el 1 liter vízben és ezzel locsoljuk meg a paprikát, hogy elősegítsük a terméskötődést. A magas foszfortartalmú műtrágya vagy a csontliszt szintén segíthet a magas nitrogénszint ellensúlyozásában. Amennyiben még mindig nem lenne pozitív a változás, használjunk magas kálium tartalmú műtrágyát, és fontoljuk meg bóros lombtrágya alkalmazását. A kiegyensúlyozott tápoldat, amely tartalmazza az összes szükséges makro- és mikroelemet, elengedhetetlen. A paprika emellett kalciumigényes is, bár a hazai talajok többsége meszes, kalciumban gazdag.

Beporzási problémák

A paprika virágzásának elmaradása, illetve a bimbók lehullása a gyenge megporzásnak is betudható. Ennek oka a beporzó rovarok - méhek, lepkék - hiánya a közvetlen környezetben. Ha a bébipaprikák anélkül potyognak le, hogy a növény rovarkár jeleit mutatná, a gondot okozhatja a nem megfelelő beporzás is. Ilyenkor a terméskezdeményekben nem találhatók magok, és mivel e zamatos kis terméseknek pont az a céljuk botanikai szempontból, hogy magokat tartalmazzanak, az anyanövény válaszul megszakítja az érlelésüket, hogy újra próbálkozhasson.A beporzás hiányának enyhítése érdekében szükség lehet arra, hogy a hasznos beporzó rovarokat élénk színű virágok ültetésével csalogassuk a kertbe, a paprikaágyás közelébe. Nagyon jó választás lehet a paprika mellé ültetett bársonyvirág, amelyik oda fogja csalogatni a beporzókat. Balkonládába ültetett paprika esetén segíthet, ha áthelyezzük azt egy, a beporzás szempontjából forgalmasabb helyre. Mesterségesen is segíthetjük a beporzást: szellőztetéssel, pár perc levegőmozgással; a növények ágainak óvatos megrázásával; vagy „mesterséges megtermékenyítéssel” fülpiszkálóval, ecsettel vagy ujjainkkal.

Növénybetegségek és kártevők hatása

A paprika termésveszteségének, beleértve a virágok és fiatal termések hullását is, meghatározó tényezői lehetnek a fertőző növényi vírusok, baktériumok és gombák, valamint a kártevők. Ezek nem csupán önmagukban károsítanak, hanem terjeszthetik is a betegségeket. Egy stresszelt, betegségtől vagy kártevőktől gyengített növény sokkal hajlamosabb arra, hogy ledobja virágait vagy fiatal terméseit, mint egy egészséges.

Vírusbetegségek

A paprika kórokozói közül a legfontosabb csoportot a növényi vírusok jelentik. Az ellenük való védekezés nem megoldott, alapvetően rezisztens fajták termesztésével, illetve a vírusvektorok elleni védekezéssel csökkenthetjük kártételüket.

1. Paradicsom-bronzfoltosság vagy paradicsom-foltoshervadás vírus (Tomato spotted wilt virus): Ez egyike a legjelentősebb és legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező vírusoknak, mintegy ezer növényfajt képes megfertőzni. Hazánkban 1972-ben figyelték meg dohánynövényeken, de csak később, 1994-től vált jelentőssé, ekkor terjedt el az országban a nyugati virágtripsszel együtt.

   • Tünetek: A leveleken sárga egynemű vagy gyűrű alakú foltok formájában jelentkezik. Ezek később barnás színűek lesznek. A hajtáscsúcs lankadni kezd, hervad, végül pedig elszárad. A száron sötétbarna foltok figyelhetők meg, a termés pedig egyenetlen felületű lesz, és gyűrűs foltok jelennek meg rajta. A vírus által okozott tünetekre először fényszegény körülmények között, tavasszal lehet számítani.
   • Terjedés: A vírus mechanikailag átvihető, de terjedésében a különböző tripszfajok (Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis) a legjelentősebbek. A vírust csak a lárvák képesek a beteg növényekből felvenni, majd a vírus a lárvában inkubálódik, és ezt követően történik meg az egészséges növények megfertőzése. A vektorok életük végéig fertőzőképesek. A vírus ökológiájában fontos szerepe van az áttelelő, évelő gyomnövényeknek (Stellaria media, Convolvulus arvensis, Solanum nigrum stb.), amelyek mint elsődleges vírusforrások és vektortápnövények, lehetővé teszik a kórokozó fennmaradását és terjedését.
   • Védekezés: Növényházban jelentkezik, a vírust leggyakrabban a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz viszi át. Növényápolási munkák során szövetnedvvel is könnyű fertőzni, ezért a kéz és az eszközök fertőtlenítése elengedhetetlen két növény érintése között.

2. Uborka-mozaikvírus (Cucumber mosaic virus): Minden paprikát termesztő országban előfordul. Magyarországi megjelenését Kalocsa környékén, az 1940-es években állapították meg. Hajtatott és szabadföldi paprikán is előfordul, de fűszerpaprikán a legjelentősebb. A paprika egyik legsúlyosabb betegsége, amely mintegy 30-40%-os mennyiségi veszteséget és igen jelentős minőségi kárt idéz elő.

   • Tünetek: A fertőzött növények már palánta korban visszamaradnak a fejlődésben, és „bokros” növekedést mutatnak. A levelek elkeskenyednek és aszimmetrikussá válnak. Gyakran klorotikus, mozaikos vagy ún. „tölgyfalevél” mintázatú, esetleg nekrotikus tünetek is megfigyelhetők a leveleken. A levélnyelek meghosszabbodása, a rendellenes mennyiségű virágképződés és a rossz virágkötődés egyaránt megfigyelhető. Egyéb vírusokkal való, ún. komplex fertőzés hatására a tünetek súlyosabbá válnak, és az apró termésen nekrózisok, torzulások lépnek fel.
   • Terjedés: A vírus mechanikusan, a beteg növény szövetnedvével átvihető. Terjedésében a levéltetvek (pl. Myzus persicae) igen fontos szerepet játszanak. A nem perzisztens vírus átvitelében mintegy 30 levéltetűfaj vesz részt. A paprikamaggal való átvitel kizártnak mondható, bár újabban vannak vizsgálati eredmények a magvak felületi fertőzöttsége útján történő vírusátvitelre.
   • Védekezés: A megelőzés alapja a vírustoleráns vagy -rezisztens vonalak, fajták termesztése. Fontos szerepet kap a gyomgazdák és a vektorok elleni célzott védekezés. Tartsunk izolációs távolságot a szomszédos területen termesztett gazdanövények és a paprikaállomány között! Ne hajtassunk egy légtérben dísznövényeket és paprikát! A nem perzisztens vírus levéltetűvektorai elleni inszekticides védekezéssel szabadföldi termesztésnél a kívánt eredmény nem érhető el. Tekintettel az igen jelentős, több mint ezer növényre kiterjedő gazdanövénykörre, a természetes, szabadföldi izolációs távolság betartásával nem lehet eredményt elérni.

3. Dohány-mozaikvírus (Tobacco mosaic virus): E vírusos betegség a paprikát termesztő országokban mindenütt előfordul. A vírus igen kiterjedt gazdanövénykörrel rendelkezik. Legfontosabbak a Solanaceae családba tartozó növények (Capsicum annuum, Lycopersicon esculentum, Nicotiana tabacum).

   • Tünetek: A vírustünetek a paprika genotípusaitól, a fajtáktól függően eltérőek lehetnek. A vírusfertőzött növények a fejlődésben jelentősen visszamaradnak. A levélen mozaiktünetek észlelhetők, zöldszínű, vagy sárga „kockás” foltok. A száron gyakran csíkszerű, sötétbarna elhalások vannak. A bogyók kisebbek, dudorosak, felületükön gyakran folt- vagy csíkszerű, sötétbarna elhalások láthatók. A betegség a legtöbb esetben komplex természetű, több vírus által egy időben jelenik meg, ami a tünetek erősségét igen jelentősen fokozza.
   • Terjedés: A vírus átvitelében fontos szerepet játszik a vírusfertőzött mag. A növényekben általában igen nagy koncentrációban előforduló vírus a beteg növény szöveteivel, kertészeti eszközökkel, munkaruhával a termesztési műveletek során könnyen átvihető. Ismeretes öntözővízzel való spontán vírusátvitel is. Az emésztőrendszerrel szemben rezisztens vírus a bélsárban is megőrzi aktivitását, ezért a trágyázás jelentős szerepet játszik a vírusos betegség elterjedésében. A betegség terjedésében a fent említetteken kívül jelentős szerepet játszik a kiterjedt gazdanövénykör, a gyors kontakt fertőzés lehetősége és a vírus toleranciája a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szemben.
   • Védekezés: A legeredményesebb a rezisztens fajták termesztése. Fontos szempont a talajfertőtlenítés és magcsávázás 2%-os nátrium-hidroxidban vagy 4,2%-os kalcium-hypo-kloridban vagy 2,6%-os nátrium-hypokloridban vagy trinátriumfoszfát (Na3PO4) 10%-os oldatában. Igen nagy jelentősége van a higiéniai rendszabályok betartásának, mint a talajcsere (legalább háromévente) vagy gőzzel történő talajfertőtlenítés hajtatóházban.

4. Burgonya-Y-vírus (Potato Y virus): Az egész világon elterjedt vírusbetegség. Igen széles gazdanövénykörrel rendelkezik, amely főleg a Solanacea családba tartozó növényekre (pl. Capsicum annuum, Lycopersicon esculentum, Nicotiana tabacum, Solanum tuberosum) terjed ki.

   • Tünetek: A tünet a levélerek kivilágosodásában (érkivilágosodás) nyilvánul meg, valamint a levélerek mentén sötétzöld sávok alakulhatnak ki (érszalagosodás). A termésen jelentkező mozaikfoltosodás is gyakori tünet.
   • Terjedés: A vírus mechanikusan átvihető, de a betegség terjesztésében a levéltetvek játsszák a főszerepet. A mag útján való átvitel kizárt.
   • Védekezés: A vírusrezisztens fajták termesztésével és a vírusfogékony növények (dohány, paradicsom) távoltartásával a legeredményesebb. A nem perzisztens típusú vírus levéltetűvektorai elleni védekezéssel tökéletes eredményt nem lehet elérni.

Fitoplazmás betegségek

1. Stolbur betegség:
   • Tünetek: A növényeken általános klorózis figyelhető meg. A levelek sárgászöldek, bekanalasodnak, végül lehullanak. A helyettük növő levelek aprók maradnak, és azok is hamar lehullanak, végül az egész tő lombtalanná válik és a rajta lévő termések összeaszalódnak. Az oldalhajtások rövid ízközűek, sok kis levél csoportosan képződik rajtuk. A levelek elkeskenyednek, szimmetrikusak, gyűrű alakú foltok is kialakulhatnak rajtuk. A levélnyél vagy hosszú, vagy nagyon rövid.
   • Terjedés: A burgonyafélék családjából az összes faj gazdanövénye ennek a kórokozónak, valamint az apró szulák, aminek gyöktörzsén áttelelnek a kabócák, melyek átviszik a fertőzést egyik növényről a másikra. Akkor lehet számítani a betegség nagyobb elterjedésére, amikor meleg nyarakon a kabócák jobban elszaporodnak.
   • Védekezés: Elsősorban a kabócák irtására irányul, illetve az áttelelésüket biztosító évelő gyomokéra.

Bakteriális betegségek

1. Bakteriális termésrothadás (Kórokozó: Erwinia carotovora pv. carotovora): Szabadföldön fordul elő, inkább nyár végén, a kórokozó számára a csapadékos, meleg (28-30 °C) időjárás a legkedvezőbb.

   • Tünetek: A bogyón a kocsánytól kiinduló, a bibepont felé terjedő világosbarna rothadás észlelhető. Csak a belső húsos részek és a magház rohad el, a bogyó héja ép marad. A tünetek a levélen nem észlelhetők, az oldalhajtásokon pedig ritkák. A rothadt bogyók és az azokból kifolyó baktériumnyálka, amelyek a talajba kerülnek, azok fertőznek.
   • Terjedés: A kórokozó a talajról vízcseppek felverődése révén kerül a bogyó felszínére. Ép héjon keresztül nem hatol a bogyó belsejébe, csak az ápolási munkák során és a homokverés okozta mikrosebeken keresztül, de egyes fajták rosszul záródó bogyókocsányánál jut a belső szövetekbe.
   • Védekezés: Három-négy éves vetésforgó. A rothadt bogyókat le kell szedni és meg kell semmisíteni.

2. Bakteriális levélfoltosság (Kórokozó: Pseudomonas syringae pv. tomato): A betegség hirtelen lehűlés és sok csapadék együttes jelentkezésekor alakul ki. Szabadföldön ilyen általában júniusban várható, növényházban akkor, ha a levegő 15-20 °C -ra csökken.

   • Tünetek: Levélfoltosság (már a szikleveleken is): apró, vizenyős, majd barna folt, később közepén kifehéredő, barna szegélyű lesz. Levéltorzulás: kanalasodás, hullámosodás, levélnyél-görbülés, a beteg levelek lehullanak. Súlyos esetben jellegzetes tünet a hajtáscsúcs elhalása.
   • Terjedés: A fertőzési forrás a talajra hullott növénymaradványok.
   • Védekezés: A növénymaradványokat meg kell semmisíteni. Növényházban fűtéssel és az öntözés mértékével befolyásolható a betegség kártétele.

3. Bakteriális varasodás (Kórokozó: Xanthomonas campestris pv. vesicatoria):

   • Tünetek: A levélen, a száron és a bogyón is láthatók tünetek. Levélen először apró, vizenyős, a fonákon kidudorodó foltok láthatók. Később a foltok nagyobbak lesznek, közepük kifehéredik, szegélye sötétbarna lesz. A beteg levelek lehullanak. A száron kerek vagy ovális, kissé kiemelkedő barna foltok vannak. A bogyón először pontszerű, majd 1-2 mm-es, kissé kiemelkedő foltok láthatók, amik később 2-3 mm átmérőjűek lesznek, világosbarna közepük bemélyed, szegélyük sötétbarna, felszakadozott, vagyis varas.
   • Terjedés: Mivel a fertőzési forrás a mag - a kórokozó a felületén telepszik meg -, és a növénymaradványok. A kórokozók a talajról felcsapódással jutnak a növénybe homokfelverődéses sebeken és légzőnyílásokon át.
   • Védekezés: Jó minőségű vetőmaggal és a fertőző növényi részek megsemmisítésével már sokat tehetünk a betegség ellen. A kórokozó számára legkedvezőbb a 30 °C körüli léghőmérséklet és a 90% feletti relatív páratartalom, így növényházban a fertőzés esélye csökkenthető szellőztetéssel. A paprika baktériumos betegségeinek leküzdése csak megelőző védekezéssel eredményes. A kockázati tényezők megjelenésével (alacsony vagy éppen magas léghőmérséklet, magas páratartalom, nagymértékű csapadék) el kell kezdeni a védekezést, mely réztartalmú szerekkel lehetséges.

Gombás betegségek

1. Palántadőlés (Pythium, Fusarium vagy Rhizoctonia fajok): A fiatal paprika- és paradicsompalánták gyakran váratlanul megdőlnek vagy kidőlnek a földből. E talajlakó gombák által okozott tünetei megegyeznek, de a rizoktóniás betegség jóval gyakoribb. Gazdanövénykörük széles, több különböző rendszertani csoportot is érint.

   • Tünetek: A csíranövények sziklevele és gyökere elbarnul, majd elpusztul, hiányos lesz a kelés. A palánták gyökérnyaki része üvegessé válik, majd elbarnul, a szikleveles növénykék kidőlnek.
   • Terjedés: A fertőzés forrása a talaj. A pítiumos magasabb (28 °C), míg a rizoktóniás az alacsonyabb (15-18 °C) léghőmérsékletet kedveli. A nedves közeg kedvez nekik.
   • Védekezés: Nagyüzemekben gőzöléssel fertőtlenítik a talajt, vagy gombaölő szerrel kezelik. Bio megoldásként a talajcsere ajánlható. A hagyományos, vegyszeres eljárás a talaj gombaölővel történő kezelése, ezt magvetés után, illetve a kelést követően kell kijuttatni a talajba.

2. Lisztharmat (Oidium neolycopersici):

   • Tünetek: Csak a levélen vannak tünetek. A levél színén eleinte szögletes, sárgás foltok jelennek meg, melyek olajosan áttetszők. A levél fonákán apró dudorok és fehér konídiumtartó gyep („bunda”) figyelhető meg.
   • Terjedés: A fertőzési források a beteg levelek. A kórokozó télen a növényházban könnyen áttelel a hajtatott növényeken. A gomba konídiumokkal légmozgás útján terjed. A meleget szereti, 26-30 °C -ot, és bár száraz vidékeken fordul elő, konídiumai 100%-os relatív páratartalom esetén csíráznak leginkább.
   • Védekezés: A fertőzött lombot meg kell semmisíteni. Gyakori szellőztetéssel elérhető, hogy ne alakuljanak ki kedvező feltételek a gomba szaporodásához.

3. Cercospora levélfoltosság (Cercospora capsici):

   • Tünetek: A levél színén sárgászöld foltok keletkeznek, a fonákon pedig 3-4 mm átmérőjű, olykor 8 mm-t is elérő foltok észlelhetők, amelyek kezdetben szürkésfehérek, majd barnák lesznek, ez a gomba konídiumtartó gyepe. Később a levél kanalasodik, elsárgul és lehullik.
   • Terjedés: A lehullott levelek a fertőzési források. A kórokozó számára sűrű növényállományban a feltételek még kedvezőbbek.
   • Védekezés: A lehullott levelek megsemmisítése fontos. A betegség megelőzése nem igényel vegyi védekezést, mert a paprika számára kedvező termesztési feltételek a kórokozónak nem kedveznek.

4. Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum):

   • Tünetek: A szártőn képződő, eleinte vizenyős, majd elparásodó foltjain fehér, pókháló szerű, majd vattasűrűségű micéliumbevonat látható. A foltok később megnőnek, körülölelik a szárat, a tő hervad, majd elszárad.
   • Terjedés: Az egyik fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó sokáig életképes. A másik a fertőzött növénymaradványok.
   • Védekezés: A hajtatóház talajának cseréjével lehet védekezni, illetve vetésforgóval. Kiültetés után közvetlenül gombaölővel érdemes kezelni az állományt, ahol ez a betegség jelen lehet. A talajban lakó kórokozók ellen Coniothyrium minitans biológiai növényvédő szerrel lehet eredményesen védekezni, mely szintén egy gomba és a szklerotínia szkleróciumait pusztítja.

5. Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. capsici): A betegség elsősorban hajtatott paprikán jelentős, szabadföldön csak elvétve fordul elő. A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

   • Tünetek: A gyökérzet elbarnul, elkorhad. A tövek sárgulnak, lankadnak, elhervadnak. A szártövön szintén barnulás, majd korhadás észlelhető.
   • Terjedés: Fertőzési források a talajba került növényrészek, melyeken a gomba hosszú ideig életképes marad. A gomba vetőmaggal is fertőzhet. A kórokozó számára a magas, 25-30 °C körüli hőmérséklet kedvező és az alacsony vízkapacitású talajok.
   • Védekezés: Paprikát ne termesszünk ugyanazon a helyen több évig (vetésforgót célszerű alkalmazni) és a többi gazdanövényt se. Vetőmagot csak egészséges tövekről nyerjünk, mert a magcsávázás nem használ. Növényházban ezért szellőztetéssel és öntözéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető.

6. Szürkepenész (Botrytis cinerea):

   • Tünetek: A száron és az oldalhajtásokon először vizenyős, majd szürkésbarna, ovális, elhalásos foltok jelennek meg. A foltok jellegzetesen zónáltak. Később az elhalt foltok feletti növényrészek elhervadnak, elszáradnak. A virágok vizenyősek lesznek, rajtuk dús konídiumtartó gyep alakul ki.
   • Terjedés: A fertőzési források az elpusztult növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életképes. A gomba számára a magas relatív páratartalom és a 22-24 °C hőmérséklet a legkedvezőbb.
   • Védekezés: A növénymaradványokat mindig el kell távolítani. A növényház rendszeres szellőztetésével csökkenthető a páratartalom.

7. Kollletotrichumos termésfoltosság (Anthracnose, Colletotrichum gloeosporioides): A betegség jellemzője, hogy az érett és a túlérett bogyókon gyakori.

   • Tünetek: A bogyón eleinte csak apró, kerek foltok, majd 20-30 mm hosszanti átmérőjű, ovális, besüppedő szürkésbarna foltok találhatók. A foltokban szabad szemmel is látható fekete képletek vannak.
   • Terjedés: A fertőzési források a növénymaradványok, melyeken a kórokozó sokáig életben marad. A talajról fertőz felverődő vízcseppekkel, sérüléseken át jutnak a kórokozók a bogyó szövetébe. Az érett bogyóba ép szöveten át is bejut a gomba. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 26-28 °C.
   • Védekezés: A növénymaradványok eltávolítása, a növény védelme a mechanikai sérülések ellen.

8. Belső magpenész (Alternaria alternata): A betegség a paradicsom alakú paprikafajtákon fordul elő.

   • Tünetek: A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvak elbarnulnak, felületükön sötétszürke, vattaszerű bevonat figyelhető meg. A bogyó húsa belülről kifelé haladva vizenyősen rothad.
   • Terjedés: A fertőzési források a növénymaradványok. A kórokozó légmozgással és a talajról felcsapódó vízcseppekkel kerül a kötődött bogyó elhalt bibéjére. A megbetegedés lehetősége attól függ, hogy a bibepont nyitott (a megbetegedés aránya nagy) vagy zárt (a megbetegedés lehetősége minimális). A kórokozó a bibecsatornán keresztül benő a magházba. A gomba micéliuma a bibeponttól a kocsány felé haladva szétterjed, majd létrejönnek a konídiumtartók.
   • Védekezés: Növénymaradványok eltávolítása, fajtaválasztás.

Kártevők

A paprika kártevői szintén nagyon fontos témakör, hiszen ők nem csupán önmagukban károsítanak, hanem terjeszthetik is a betegségeket, így ha például nem védekezünk a levéltetvek ellen, az egész paprika állományunk áldozatául eshet valamelyik végzetes betegségnek, mint például a vírusoknak. A kártevők okozta stressz is hozzájárulhat a virágok és termések lehullásához.

1. Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.): Növényházakban gyakori.

   • Tünetek: A lárvák a gyökércsúcsnál bejutnak a növény gyökerébe és gubacsképződést idéznek elő, melyek gátolják a víz- és tápanyag-felvételt, ez hiánytünetekben jelentkezik, illetve a növények a növekedésben visszamaradnak, lankadnak, hervadnak, a hajtáscsúcs kifehéredik. Termésmennyiség csökken, korai öregedés.
   • Védekezés: Agrotechnikai védekezés: kőzetgyapoton termesztés, a talajtól izoláltan. Fonálféreg fajok ellen ellenálló fajták termesztése.

2. Takácsatkák (Tetranychus urticae): Négy pár lába van, szárnya nincs, 0,5 mm-es állat. Szárazság- és melegkedvelők, a levelek fonákán szívogatnak.

   • Tünetek: A szívogatás klorofill elhaláshoz vezet, amitől a levél elsárgul, majd elhal. Finom szövedéket készítenek a levélen.
   • Életciklus: 2-3 hét alatt kifejlődik egy nemzedék.

3. Levéltetvek (Myzus persicae és más fajok): Több levéltetű faj is megjelenhet paprikán. A levéltetvek soktápnövényűek, mind szabadföldön, mind hajtatásban rendszeresen megjelennek paprika állományban, ha elszaporodnak, jelentősen meggyengítik a növényeket.

   • Tünetek: Kártételük a levélerek szívogatása nyomán alakul ki, a levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A levéltetvek cukorban gazdag ürüléke a levélen a mézharmat.
   • Életciklus: Sok nemzedékük alakul ki évente, tojás alakban telelnek.
   • Kártétel: A szívogatással átviszik a vírusbetegségeket egyik egyedről a másikra, azaz vírusvektorok.

4. Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum): 1,5 mm hosszú rovar, fehér por fedi, „molylepkeszerű”, szúró-szívó szájszervű.

   • Tünetek: A levelek a szívogatás miatt halványulnak, majd lehullanak.
   • Életciklus: Levelek fonákára teszi tojásait, a lárva helyhez kötött, a levélfonákon található, viaszbölcső alakul ki körülötte, ez a pajzsa sárgászöld.
   • Kártétel: A szívogatással átviszik a vírusbetegségeket egyik egyedről a másikra, azaz vírusvektorok.

5. Tripszek (Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis): A hajtatóházakban jellemző kártevők a tripszek (a dohánytripsz őshonos, a nyugati/kaliforniai virágtripsz idegen). A tripszek apró, hosszúkás rovarok, 0,8-1 mm-esek, szabad szemmel is láthatók, szúró-szívó szájszervűek. Két pár hártyás állományú szárnya van, melyeket pillák vesznek körbe: tartós repülésre nem képesek.

   • Tünetek: Legfontosabb kártétele a termések szívogatása általában a kocsánytól vagy levelektől védett helyeken. Szívogatásuk nyomán ezüstös szívásfoltok keletkeznek a leveleken (kiszívják a sejtnedvet), a paprikabogyók kocsánya barnul, majd parásodik.
   • Életciklus: A tojásaik a bőrszövetben vannak (tojócsövük segítségével süllyesztik a növény szövetébe), az egyik lárvaállapot …

Általános termesztési tanácsok és megelőzés

A paprika gondozásakor a megelőzés kulcsfontosságú. Ahhoz, hogy a termesztett paprika egészséges legyen, nem feltétlenül mérgekkel kell megvédeni a kórokozóktól. A bio védekezés alapja a vetésforgó és az egészséges szaporítóanyag használata. Fontos, hogy az azonos családba tartozó növényeket egymástól távol ültessük, különben túlságosan felszaporodnak a kórokozók.

A paprika nagyon hő-, fény- és vízigényes növény. Legjobban a vályogos talajt kedveli, azonban ha időnként érett komposztot adunk neki, azt bőséges terméssel fogja meghálálni. Akár több éven át is termeszthetjük ugyanabban a talajban. A palántákat fellazított, betrágyázott talajba ültessük. A palánták ágyása köré húzzunk bakhátat, vagyis készítsünk egy árkot a kapával. A palántákat májusban, a fagyosszentek után ültessük ki a kertbe, 30x30 cm távolságra egymástól. Mélységük egyezzen meg azzal a mélységgel, ahogyan palántaként az ültetőedényben voltak.

Fontos, hogy a talaj kiegyensúlyozott legyen, tartalmazza az összes szükséges makro- és mikroelemet. A paprika kalciumigényes, de a hazai talajok többsége meszes, kalciumban gazdag. A paprika nagyon igényli a rendszeres öntözést, enélkül ne is álmodjunk bőséges paprikatermésről. A víz mellett sok nitrogénre is szüksége van, mely sokban segíti a növény fejlődését, de ahogy említettük, a túlzott nitrogén a virágzásra nézve káros lehet. A paprika nagyon kényes a gyomokra, így rendszeresen meg kell tőlük szabadítani, különben nem fog szépen fejlődni.

Válasszunk ellenálló fajtákat, amelyek jobban tűrik a szélsőséges időjárást és a betegségeket. Ültetés előtt javítsuk a talajt szerves trágyával vagy komposzttal. Tartsuk szemmel a növényeinket, hogy időben be tudjunk avatkozni, ha valamilyen probléma merülne fel.

A paprika titkaihoz hozzátartozik a kapszaicin is, amely meghatározza, hogy a paprika édes vagy erős. Fontos tudni, hogy a paprika húsának szár közeli része erősebb, mint a hegye, mivel itt tartalmazza a legnagyobb mennyiségben kapszaicint. A paprika csípősségét a Scoville-egységgel határozzák meg, ez a paprika kapszaicintartalmát mutatja meg. A tiszta kapszaicin 15 millió Scoville-egység. A magyar csípős paprika erőssége 100-150 Scoville-egység. A 20. századig csakis csípős paprika volt a szegedi paprika, ám ekkor találtak egy nem csípős palántát, és ez lett az édes paprika palánták első tagja. Azóta jóval többet forgalmaznak az édes szegedi paprikából, mint a csípős változatból. De nem csupán kapszaicint tartalmaz a paprika, van még benne bőven kalcium, magnézium, foszfor, vas, cink és réz, nem is beszélve az óriási mennyiségű C-vitaminról.

Ahhoz, hogy a terméskötődést elősegítsük, és elkerüljük a virágok lehullását, érdemes megfontolni a biostimulánsok alkalmazását is. Ezek segíthetnek a növényeknek megbirkózni a környezeti stresszel és optimalizálni a tápanyagfelvételt.

tags: #paprika #palanta #ledobja #viragait