A térdízület testünk legnagyobb, legbonyolultabb és egyben a legsérülékenyebb ízülete. A térd, vagy térdízület (articulatio genus) csatlakoztatja a combot a lábszárhoz. A térdízület szerepe, a sípcsont (tibia) és a combcsont (femur) között létrehozni a terhelésátvitelt, úgy, hogy kontrollált, de mégis szabad mozgás történjen. Járásnál a testsúly fele, lépcsőn járáskor pedig a testsúly 2-3-szorosa nehezedik a térdre.
A térdízületünknek szerves része a térdkalács (latinul patella). Ez a csont mindenki számára jól ismert, könnyen kitapintható, és a térd mozgatásakor fel-le mozogva segíti az ízületi mozgásokat. Külső felszínén fut a térd feszítő izomzatának az ina, mely végül a lábszárcsont felső részén tapintható csontdudoron tapad. Belső felszíne alkotja a patellofemoralis, vagyis a térdkalács és a combcsont közötti ízületet. Ezt a felszínt ugyanolyan hyalinporc borítja, mint az összes ízületi felszínünket, és sajnos ugyanolyan sérülékeny is.
A térdkalács biomechanikája és a terhelés eloszlása
Anatómiailag a térdkalács pontosan beleilleszkedik a combcsont elülső felszínén lévő mélyedésbe (vályúba). Normális esetben a térdkalács pontosan illeszkedik a combcsont elülső felszínén található vályúba, mindkét oldala egyenlő mértékben terhelődik. Az ízületi felszín 3-4 cm2, ehhez viszonyítva terheléskor (például guggolásból felálláskor) elképesztő, több száz kg-os erők hatnak a porcfelszínre.
Amennyiben a patella, vagy a combcsont alakja eltérő, egyenetlen terhelés jöhet létre, ami hamar porckárosodáshoz vezethet. A térdkalács hátsó felszínét üvegporc réteg borítja, térdhajlítás során elsősorban fel-le irányú mozgást végez. Ez a mozgás alapvetően teljesen fájdalmatlan, hangtalan. Amennyiben a térdkalács mögötti porcfelszín károsodik, leggyakoribb panasz a behajlított térd fájdalma hosszabb ülés során.
A térdkalács elmozdulásai: a ficam és a malpozíció
A térdkalácsot oldalirányban erős szalagok tartják a középvonalban. Kóros anatómiai helyzet, vagy a szalagok elégtelensége a térdkalács elmozdulását okozhatják a középvonalhoz képest (malpozíció, maltracking). A térdízület egyik legérzékenyebb és legsérülékenyebb része a térdkalács környéke, amelyet patello-femorális ízületnek is neveznek. Kialakulhatnak fájdalommal járó, valamint instabilitással járó kórképek egyaránt, amelyek elsősorban a térdkalács elmozdulásából erednek.
Gyakori probléma, elsősorban felnőtt korban a térdkalács ficam, amely olykor különösebb előzmények nélkül, járás közben is jelentkezhet. Nem szükséges feltétlenül sportolni ahhoz, hogy valaki váratlanul éles fájdalmat érezzen a térdében és térdkalácsa külső irányba mozduljon el. A térdficam sportolóknál általában egy ütközés után következik be, passzív életmódot élő egyéneknél pedig egy rossz mozdulat válthatja ki. Utóbbi esetében a térdet alkotó csontozat fejlődési rendellenessége húzódhat a háttérben. Lehet ez egy meglazult szalagrendszer, X-láb, vagy például magasan álló térdkalács.
A térdkalács ficamnak két fajtája is lehet. Az egyik, amikor a térdkalács sérülése okozza a ficamot. Ez létrejöhet (a térdet is érintő) csonttörés vagy térdficam esetén. A porcfelszín ekkor komolyabban is megsérülhet, ezért is fontos az alapos kivizsgálás és a célzott kezelés. Szokványos (habitualis) térdkalács ficam is előfordulhat, amikor a térdkalács akár naponta többször is elhagyhatja a helyét oldalirányban és a Beteg már orvoshoz sem fordul a helyretétel miatt, hanem magának tudja reponálni (helyretenni) a térdkalácsát. Ez azért ritka eset és rendszerint az ízület valamilyen szerzett, vagy veleszületett deformitása, vagy a térdízület tengelyeltérése (nagyfokú valgitás, „X-láb”) okozza.
Mi a térd oldalirányú kioldása? (Tudásszomjas csütörtök)
A porcfelszín károsodása és az ördögi kör
A térdízület megerőltető igénybevételére, a térdkalács porcának túlzott terhelésére az üvegporc felszín károsodhat, és a kopás hatására a porcfelszín fokozatosan vékonyodik. Ez a gyulladás azzal jár, hogy ízület akadálytalan mozgását segítő ízületi folyadék egészséges összetétele megváltozik. Ez pedig az ízület akadálytalan mozgásának kenését rontja, ami a porcfelszínek további károsodásához vezethet.
A porcfelszín károsodása, töredezése révén pedig további porcdarabkák válhatnak le a porcfelszínből, amelyek bekerülve az ízület nyálkahártyájába még tovább növelik az térdízület lehetséges gyulladását. Ez pedig valamilyen beavatkozás nélkül könnyen egy ördögi körré válhat, amelynek során a térdben, és ezáltal a térdkalács belső oldali felszínén is az üvegporc felszín fokozatosan vékonyodik, kopik.
A porcfelszín kopásának hatására fájdalmassá válik a térdelés és a guggolás, hisz ilyenkor a megkopott porcú térdkalács befeszül a combcsont és a sípcsont vájatába, és az összenyomódó megkopott porcfelszínek az ízület zavartalan mozgását elősegítő ízületi folyadék szükséges mennyiségének hiányában dörzsölik, irritálják egymást. A térd túlzott terhelésekor alakul ki a patellacsúcs szindróma, amely a patella ín gyulladása, és elsősorban a térdüket felugráskor túlzottan terhelő sportolóknál, például röplabdázóknál, kosárlabdázóknál és ugróatlétáknál alakul ki túlzottan nagy arányban.
Konzervatív és műtéti kezelési lehetőségek
A térdkalács porcfelszín kezelése jelenleg sem egyszerű feladat, mivel a bevált porcmentő beavatkozások számára igen szűk a tér, valamint vékony a porc alatti csontvastagság (a patella kb 2 cm vastag).
A térdkalács ficam a térdkalács belső rögzítő szalagjának sérülése okozza. A térdkalács ficam minden esetben igényel konzervatív kezelést is. Amennyiben a szakemberek nem tudják ezeket a társsérüléseket igazolni, akkor elegendő a pihentetés, esetleg egy térdrögzítő viselése 3-4 hétig.
Igen gyakran alkalmazott módszer a lateralis release, melynek során átvágásra kerül a térdkalácsot kívülről tartó szalag, ezáltal megszűnik a térdkalácsot leszorító, kifelé húzó erő és a csont felemelkedve szabadon tud mozogni, valamint csökken a porcfelszínre nehezedő nyomás is. Ez könnyebb, panaszmentesebb térdmozgásokat eredményez. A műtét elvégezhető nyílt feltárásból, valamint arthroscoposan is. A cél a retinaculum (szalag) rostjainak maradéktalan átmetszése. A beavatkozásnak jelentős szövődményei nincsenek, ízületbe történő vérzés alakulhat ki, ami azonban gondos technika mellett igen ritkán fordul elő.
Dr. Knoll Zsolt Ph.D., az Emineo Egészségügyi és Baleseti Központ ortopéd traumatológusa, térdsebésze szerint több lehetőség is adott a betegség kezelésére. Amennyiben friss rekonstrukcióra nincsen lehetőség, a keresztszalagok plasztikájához hasonlóan, ilyenkor is jó eredményeket lehet elérni egy későbbi időpontban elvégzett, tervezett műtéttel. A beavatkozás során a szalag plasztikájával nemcsak az elváltozás késői rekonstrukcióját tudják elvégezni, hanem - mivel megakadályozzák a további térdkalács ficamokat -, a porcfelszínek kopását is csökkenteni tudják. Ezeknél a betegeknél a porcfelszín kopás középkorban olykor szinte járásképtelenséget okozó fájdalmat is jelenthet.
Az ilyen jellegű műtéteket egyébként már csak akkor lehet elvégezni, ha a csontok növekedése befejeződött, hiszen olyan csontfuratokat helyeznek be a térdet alkotó csontok, amelyek sok esetben a csontok hossznövekedését biztosító növekedési zónákat is érintik. Ez pedig akár a végtaghossz növekedési zavarával, leállásával is járhat. A műtét után hat hétig térdrögzítőt kell viselni, majd kb. két hónapon át gyógytorna következik.
Súlyos destrukció esetén szóba jöhet az izolált patellofemoralis protézis beültetése, azonban ez a műtéttípus manapság még nem igazán szerepel a mindennapi ortopédiai beavatkozások között az implantátum magas ára, valamint az eddig végzett műtétek szerény eredményei miatt.
A rehabilitáció és a gyógytorna jelentősége
A térdkal