A dió az egyik leghangulatosabb, legkedvesebb küllemmel rendelkező kerti fa, mely évszázadok óta része a magyar háztartásoknak és kultúrának. Nem véletlen tisztelték elődeink, hiszen amellett, hogy termése az egyik legegészségesebb gyümölcsünk és a legfinomabb sütemények fontos alapanyaga, levele is igazi elixírnek számít. Ez a cikk részletesen bemutatja a dió történetét, termesztését, fajtáit és egészségre gyakorolt jótékony hatásait.
A Dió Története és Elterjedése
A dió Délkelet-Európától Japánig, Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul. Egyes tudósok úgy vélik, őseink már Kr. e. 9000 környékén fogyaszthattak diót az egykori Perzsia területén. Onnan jutott el szép lassan Ázsiába és az ókori Görögországba is, nekik köszönhetően az antik rómaiak is megismerhették, majd kezdték el meghonosítani az értékes fákat. A dió neve a római istenhez köthető, a ’Jovis glans’ azaz Jupiter makkja kifejezésből ered, átvitt értelemben istennek való termés.
Egyes krónikák szerint a honfoglaló magyarok is szívesen fogyasztották, sőt, a népi gyógyászatban is ismert és használt volt. Az Újvilágba jóval később, a 18. században jutott el. A különösen értékesnek számító kaliforniai dióültetvények a 19. században kezdtek elterjedni. Ma a közönséges dió (Juglans regia) a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozó, nagytermetű, hosszú életű lombhullató fa, amely hazánkban is régóta honos és nagy gazdasági jelentőséggel bír. Származási területe Közép- és Elő-Ázsia, de a Kárpát-medence éghajlatához kitűnően alkalmazkodott.
A Diófa Jellemzői és Igényei
A diófa méltóságteljes megjelenésű, átlagosan 15-25 méter magasra nő, de nem ritka a 30 méteres sem, széles koronát nevel, ezért tágas helyet igényel. Élettartalma 130-150 év is lehet, melynek körülbelül a fele idejéig növekszik. Lombhullató, egylaki fa, a porzós és termős virágai egyazon növényen találhatók, a virágzás tavasszal, lombfakadáskor kezdődik.
Talajigénye nem összetett, kedveli a jó vízgazdálkodású, levegős, meszes, humuszos talajokat, de a déli lejtőket is. Hosszan elnyúló gyökereivel nagy területről képes a tápanyagokat összegyűjteni, így közvetlen trágyázásra nincs szükség. Az átlagos kerti földben jó eséllyel probléma nélkül fejlődik majd. A szélsőséges talajtípusokat, így a nagyon laza homokos, vagy éppen a túl kötött agyagos talajt nem tolerálja jól. Ugyanakkor a dió szempontjából kedvezőtlen közegtípusok is feljavíthatóak részleges, mélyre ható talajcserével, melynek során több köbméternyi közeget kell eltávolítani és megfelelő állagú, friss termőfölddel pótolni.
A Dió Ültetése és Gondozása
Diófák metszése - 1. nyári metszés
A diófa ültetése előtt fontos a körültekintő mérlegelés a méreteket tekintve is. Ez a fa nem csupán terebélyes gyökérzetet fog növeszteni, de lombkoronája is hatalmas lesz, ezért a kert egyéb fáitól legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni. Az általános, felnőttkori magasság szorozva 1.5 képlet alapján a diónak egy 30 méter átmérőjű, kör alakú területre lesz szüksége a kertben! Házfal és kerítés esetében is erősen ajánlott a szokásosnál nagyobb ültetési távolság alkalmazása, hiszen a rosszul elhelyezett diófa szó szerint a fejére nőhet. Emellett azzal is számolni kell, hogy a dió terebélyes lombja alatt más növény alig él meg, még a fű sem lesz szép, ezért a díszgyepek rajongóinak is megfontolás tárgyává kell tenni ezt a gyümölcsöt.
A kerítés mellé ültetés esetén tudni kell, hogy a kerítésen átlógó, másik telek fölé nyúló ágakról lehulló gyümölcs a jog szerint azt illeti, akinek a telke fölött van az ág. A dió esetében ráadásul jellemző a termés hullása, és a szüret is tulajdonképpen a lehullást előidéző ütögetésből áll, így a rosszul elhelyezett fa termésének akár a negyede-harmada is landolhat a másik telken. Mivel a dió kifejezetten drága termény, az ilyen telekhatár menti ültetés gyakran generál szomszédi vitákat.
A frissen ültetett diócsemete nem ígér gyors betakarítást. Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról keltek a 10-12. évtől kezdenek teremni, de ilyenkor a mennyiség még igencsak visszafogott, a bő termésre további éveket kell várni. Az átlagos gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de a diófa különösebb gondozást nem igényel.
Ültetési Idő és Mód
Az ideális ültetési idő a dió esetében elég tág. A művelet elvégezhető ősszel, a szokásos gyümölcsfa telepítés idején, tavasszal, a jó idő beköszöntekor, és van még egy érdekes lehetőség, a téli ültetés. Utóbbi eljárás előnye, hogy így a diófa korán, már következő év elején elkezdi termelni nedveit, és szerencsés, ha ezt ha már a végleges helyén tudja megkezdeni. A téli telepítésű fa nedvkeringése már január végén beindulhat, és minél enyhébb a tél annál aktívabb lesz a csemete.
A telepítési hely kiválasztásánál a leginkább a fagy kialakulásának kockázata a meghatározó, a dió fiatalon ugyanis fagyérzékeny, egy kemény tél pedig könnyen pontot tehet a diónevelés végére. Régi, bevált fortély az úgynevezett akácpróba. Ez azon alapszik, hogy a dió és az akác fagyérzékenysége közel azonos, így ha a termőhely közelében van akác, és az a tavaszi mínuszok után fagykárt szenvedett korábban, akkor jó eséllyel a diófa is veszélyben forog.
Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg, de általában elmondható, hogy a mélyedésnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. Túlságosan nagy gödröt felesleges ásni, hiszen így a behelyezés, a közeg visszaszórása is nagyobb munka lesz. Ugyanakkor, ha a kert talaja kissé kötöttebb az átlagosnál, mégis indokolt lehet a nagyobb (például 1x1x1 méteres) mélyedés kialakítása. Szabadgyökerű csemete esetén a fa kihelyezése előtti gyökérmetszés nem szükséges, de a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetést megelőző napon jó ötlet a csemete gyökérzetét egy vödör vízben áztatni, így fel tudja szívni a számára szükséges mennyiségű nedvességet, és közvetlenül az ültetést követően el tudja kezdeni a hajszálgyökerek nevelését. Az ültetési mélységet a szabadgyökerű diófa esetében az oltás helye megbízhatóan megmutatja. A gyökerek elhelyezkedése kulcsfontosságú, így a föld visszatermelésekor ügyelni kell azok egyenletes eloszlására. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával megelőzhető a csemete hajszálgyökereinek eltépődése!
A konténeres és földlabdás csemetéket jóval könnyebben lehet ültetni, és az ültetés ideje is sokkal rugalmasabb, az ilyen növényeket kora tavasz és késő ősz között bármikor lehet telepíteni, de ezeknél is elsősorban az őszi és tavaszi hetek a legideálisabbak. A konténeres kiszerelésű növényt óvatos ütögetéssel, rázással kell kiemelni az edényéből, majd úgy behelyezni a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. A csemete forgatásával lehet állítani a pozíción, ezt ne feledjük a folyamat elején megtenni, később már nem lehet majd. A földlabdás diócsemeték gyökérzete ún. jutazsákba van csomagolva, ez egy biológiailag lebomló, természetes anyag, melyet le sem kell venni a földlabdáról, ezzel együtt kerülhet a helyére.
Metszés
A diófa metszést nem igényel, de az ültetéskori metszést sokan nem tartják lényegesnek, holott fontos szerepe van ennek is, ezért már az ültetés során érdemes elkezdeni a korona kialakítását. Kezdő lépésként ki kell választani 3-4 olyan vázágat, ami egyenletes távolságra van egymástól, majd ezeket vissza kell vágni, körülbelül 20-30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást úgy kell visszavágni, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon.
A metszési feladatok második köre a koronaalakító metszés. A dió esetében is kiemelt szerepe van a jól kialakított, szellős koronaformának, a túlságosan dús, összeboruló, elvadult lombozat teret ad a betegségeknek, gombás fertőzéseknek, és ezáltal legyengülve többféle kártevő könnyű prédája lehet. Ezért célszerű rendszeres metszéssel minden évben karbantartani a diófa lombkoronáját. A diófa vázágai maguktól is viszonylag elágazóan nőnek, így az ültetést követő 7-8 évben szükségtelen a vázágak visszametszése. A koronaalakító metszés során, akárcsak a többi metszésnél, nagyon fontos, hogy el kell távolítani a sérült és beteg ágakat.
A harmadik metszési feladatcsoport a fenntartó metszés. Ennek során a legfontosabb teendő a termőrészek megújítása. Fontos szempont a diófa kellő fényellátása a korona belső részein, valamint az ágrendszer kiegyensúlyozottságának megléte. Minél kevésbé metszik a fa egyes részeit, annál rosszabb lesz a termőképessége, tehát nem szabad hagyni besűrűsödni a diófa lombjának közepét. Az időt tekintve a február közepi-végi időzítés a legoptimálisabb, ugyanis minél közelebb járunk a rügyfakadáshoz, annál intenzívebb lesz a diófa nedvedzése. A nyár folyamán szintén elvégezhető ez a metszés, bár ugyan a fa nedvedzik ilyenkor is, de ennek mértéke sokkal mérsékeltebb, mint a rügyfakadás előtt.
Betegségek és Kártevők
A dió a közkeletű híresztelésekkel ellentétben sajnos nem mentes a betegségektől és kártevőktől. A legáltalánosabb dióbetegségek a gnomóniás levél és gyümölcsfoltosság, sok helyen pedig a Xanthomonas-os baktériumos rothadás pusztít, jellemzően nedvesebb nyár idején. A diót gyakran csúfítja el a nemezes gubacsatka, ez az élősködő nem okoz kárt a növényben, csak esztétikai problémát jelent. Mindezek miatt fontos a hullott lomb eltávolítása, és permetezés, az őszi lemosás (réztartalmú gombaölővel), következő évben pedig a vegetáció, virágzás alatt újabb lemosó permetezések.
A diófa legnagyobb ellensége a nyugati dióburok-furólégy, ami ellen tavaszi permetezéssel védekezhetünk. Ez a kártevő alig 7-8 éve került behurcolásra Európába, méghozzá Észak-Amerikából. A légy a petéit a termésbe helyezi, ahol a kikelő lárvák elfogyasztják a beltartalmat, a dió megfeketedik és lehullik. Egyre több kertben jelenik meg a dióburok-fúrólégy, aminek következtében „fekete dió” terem. A dió zöld, külső héja feketévé válik és odalesz a termés. A fertőzöttségtől függően a termés fele, akár egésze is odaveszhet. A helyzetet bonyolítja, hogy a kezdeti szakaszban a fúrólégy támadása másféle betegségek tüneteivel összetéveszthető, így gyakran késői a célzott beavatkozás. A fúrólégy ellen nem vagyunk védtelenek, a júliustól az ősz közepéig tartó rajzást megelőzően kell permetezéssel elejét venni a bajnak. Tekintve, hogy jobb gyógymódot nem ismerünk, érdemes kipróbálni.
Nagyon fontos azonban tudni, hogy a kockázatok igencsak nagymértékben csökkenthetők a helyes, szakszerű tartással. Ahogy egy egészségesen táplálkozó, kiegyensúlyozott ember is nehezebben betegszik meg, úgy egy jól gondozott, megfelelő körülmények között élő fa is ellenállóbb, kevésbé fogékony a betegségekre, illetve könnyebbel legyűri azokat. Ezért (illetve ezért is) kiemelten fontos a megfelelő talajtípus, a jól megválasztott telepítési hely, a szakszerűen elvégzett ültetés, és folyamatos, odaadó ápolás.
Érés és Szedés
A dió termésének burka zöld, mikor megrepedezik és leválik, akkor érett meg, ez jellemzően szeptember-október környékén következik be. A csonthéjon belül ráncos, magas olajtartalmú bél található, melyet talán nincs is, aki ne kóstolt volna, különösebb méltatást nem is igényel. Az érett termés begyűjtése elsőre nehézkesnek tűnik a fa mérete miatt, de valójában nem nehéz a begyűjtés. A legkönnyebben egy hosszú bottal verhetők le a szemek, amiket érdemes azonnal összeszedni, és a zöld burkot mielőbb leválasztani, ezzel kitolhatjuk az eltarthatóságot.
Diófajták Magyarországon
Hazánkban nagyon népszerűek a különböző dió fajták, és a közönséges dió őshonos is itt a Kárpát-medencében. A diót már a honfoglaló őseink is gyűjtögették, és a népi gyógyászatban is ismert és használt volt. A kereskedelmi forgalomban kapható változatok mindegyike rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal is, a diót telepíteni kívánók eldönthetik, hogy melyiket választják. Az egyes változatok kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól, ezek a különbségek többek között a növekedés ütemét, a fagytűrés mértékét, az érés idejét, a termés méretét, vagy éppen a bélszázalékot érinthetik. A feltöretlen makk és a belőle kinyert bél arányát bélszázaléknak nevezzük, ez mutatja meg, hogy egy kilónyi termésből mekkora mennyiségű ehető termést lehet kinyerni. A nálunk honos fajták bélszázaléka 30 és 55% között van.
Íme néhány kiemelt fajta:
Milotai 10 diófa: Hazai származású, Milotán szelektált fajta, mely szeptember végén érik. Kiemelt jelentőségű fajta, mely az egyik legtermékenyebb és legjobb minőségű diófa fajta. Középerős növekedésű, korán termőre fordul, egyenletesen bőven terem. Elhúzódó fakadása miatt viszonylag kisebb fagykár éri. Termése 3,5 cm körüli átmérőjű, könnyen törhető és tisztítható. Államilag elismert fő árufajta. Szeptember közepén, végén érő, héjas és béldióként egyaránt értékesíthető fajta. Termése nagy, könnyen tisztítható, 48-51% béltartalommal. Erős növekedésű, koronája kezdetben kissé feltörekvő, majd szétterülő. Későn fakadó fajta. Korán termőre fordul, bőtermő és jó termésbiztonságú. Jól alkalmazkodik különböző termőhelyi viszonyokhoz!
Milotai intenzív diófa: Milotai szelektált fajta, mely október közepén érik. Kiváló termőképességű, közepesnél gyengébb növekedésű, mely igen bőven terem. Baktériumos fertőzésre érzékeny. Termései 3,6 cm körüli átmérőjűek, 57%-os bél aránnyal.
Milotai bőtermő diófa: Hazai származású fajta, mely szeptember közepén érik. Fái közepes növekedésűek, hengeres koronával. Bőven termő, mely későn fakad, ezért a késő tavaszi fagyok nem károsítják. Termése 3,5-4cm átmérőjű, könnyen törhető, 56%-os bélarányú.
Tiszacsécsei 83: Hazai származású, szeptember végén, október elején érő fajta. Fái közepes növekedésű, bőven termő, hengeres alakú koronával. Termése közepesen nagy méretű, könnyen törhető és tisztítható.
Alsószentiváni kései diófa: Hazai származású fajta, érési ideje szeptember második felében van. Fái bárhol megélnek, erős növekedésűek, melyek korán termőre fordulnak. Szintén későn fakad, ezért ezt a fajtát sem érinti a késői fagykár. Termése 3,8 cm átmérőjű, jól törhető, világosbarna héjú és belű.
Alsószentiváni Bonifác diófa: Szintén hazai származású fajta, mely október elején érik. Gyengébb növekedésű fái későn fakadnak, így a korai fagyok elkerülik. Sűrű gömb alakú koronája van, bőven terem. Termése könnyen törhető és tisztítható, kiváló ízű és színű.
Ukrán óriás diófa: Ukrajnából való fajta, mely szeptember vége, október elején terem. Középerős, erős növekedésű fái kezdetben gyorsan növekednek, majd növekedésük lelassul. Termése óriás, hosszúkás, a mag kitölti a dióhéját. Sokáig eltartható, könnyen tisztítható, jól törhető. Rendkívül jó ízű.
Alsószentiváni 117 fajtából szelektált fajta: Télálló, nagy termésbiztonságú fajta. Későn virágzik, többet terem, mint szülője. Érési ideje október első dekádja.
Magvetésből származó diófák: 8-12. évtől kezdenek teremni. Államilag elismert fő árufajta. Szeptember végén érik, jelenleg a legjobb áruértékkel bíró héjas és béldió. Termése nagy, gömb alakú, világos színű, finoman erezett. Könnyen törhető, tisztítható, béltartalma 47-52%. Növekedési erélye közepes, koronája kissé szétterülő, félgömb alakú. Termőképessége és termésbiztonsága jó.
Közepes növekedésű, középkései fakadású fajta: Rügyfakadási ideje kései, termésbiztonsága kedvező. Átlag 57%-os oldalrügyön termő képessége következtében termőre fordulása nagyon korai (szeptember 3. dekádja), és bőtermő. Gyümölcse nagy, vállas, világos színű, tetszetős sima héjfelületű. Középkései fakadási ideje kielégítő termésbiztonságot ad a nem kifejezetten fagyveszélyes termőhelyeken. Nagyfokú termékenysége, jó gyümölcs minősége fokozottabb termőhely-igényességgel párosul.
Közel 60%-os oldalrügyön termő képességgel rendelkező fajta: Egyike a legkorábban termőre forduló, potenciálisan a legbővebben termő új fajtáknak. Érése október első dekádjában. Gyümölcse nagy, tetszetős, világos színű. Oldalrügyön termő, tetszetős gyümölcsöket nevelő fajta. Nagyon kései fakadása miatt a kései fagyok nem veszélyeztetik. Nagyon bőtermő, korán termőre fordul. Későn, október közepén érik. Gyümölcse átmérője kb. 38 mm, sima felületű, tetszetős héjú. Áru értéke héjasan elmarad, a tisztított bél minősége felülmúlja a Milotai 10 anyafajtát. Átlag 60 %-ban terem az oldalrügyeken.
Szeptember végén - október elején érő fajta: Közepes vagy nagy termésű. Könnyen törhető és tisztítható, középerős növekedési erélyű, hengeres alakú koronát nevel. Késői fakadású.
A Dió Egészségügyi Előnyei
A dió, mint gyümölcs, roppant egészséges étek, beltartalmi értéke kiemelkedő. Rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, és a dió jótékony hatása a szervezetre igazán hatásos. A- és E-vitaminban nagyon gazdag. Sok benne a magnézium és a kálium, fluor, valamint a mangán és a réz, ez utóbbi a vérképzést segíti. Kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort, cinket, mangánt és rezet is tartalmaz nagyobb mennyiségben. B1-, B2- és E-vitamin tartalma is jelentős.
Rendkívül gyógyhatásúak a még éretlen termések. Sokkal kevesebb zsír található benne, viszont nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamínt, valamint fertőtlenítő és antibakteriális hatású anyagokat. Jelentős mennyiségű C-vitamint rejtő friss levelét a gyógyászatban is használják. Omega-3 forrás, megfigyelések szerint jó hatással van a szív-, és érrendszerre, valamint az emésztésre. Kalóriatartalma magas, tápláló finomság. Olajtartalma fajtánként 45-72% között váltakozik. Fehérje tartalma 13-25% közötti. A fehérje és az olaj mennyisége között negatív összefüggés tapasztalható. A kiemelkedően nagy olajtartalmú fajtákban viszonylag kevesebb a fehérje. Bár a nagy fehérjetartalmú fajták értékesebbek, a nagyobb olajtartalmúakat érezzük ízletesebbnek. A dió ízét, élvezeti értékét növeli 4-6% körüli cukortartalma.
Felhasználási Módok és Hagyományok
A dió vitaminnal teli, értékes alapanyag, amiből sokféle süteményt készíthetünk. A konyhában sokoldalúan felhasználható, a nyers fogyasztás mellett főleg sütemények tölteléke, alkotóeleme lehet, de sokan húsételekhez, köretekhez is keverik. Torta, krémes és száraz sütemény, szaloncukor, sőt mi több sós harapnivaló is készülhet belőle. A dió a legfontosabb ünnepeinken, húsvétkor, karácsonykor is az asztalra kerül valamilyen sütemény formájában. Franciaországban elterjed a dióból préselt olaj, mely szintén hasznos és egészséges.
A diólikőr júniusban, zölddióból készül és igazi karácsonyi csemege lesz belőle. Körülbelül fél év kell ahhoz, hogy az ízek összeérjenek, így karácsonykor már kortyolgathatjuk. Személyes kedvencem pedig a mézes dió, ez csupán annyit tesz, hogy egy kisebb üvegnyi diót mézzel kell nyakonönteni, lezárni, majd pár hetet érni hagyni.
A diófa nem csupán a terméséért, hanem esztétikai értékeiért is kedvelt. Kiváló szoliter, a kert egész hangulatát meghatározhatja, emellett termése roppant ízletes, és persze egészséges is, ráadásképpen maga a termés is mutatós, esztétikus. Hosszú élete miatt pedig akár családi örökség is lehet, a most ültetett fa alatt még a dédunokák is játszhatnak majd.
Az ősi hiedelmekben legtöbbször termékenységszimbólumként jelent meg, házasságkötéskor is diót hintettek a párra a gazdag gyermekáldás reményében, illetve szokás volt a gyermek születésekor diófát ültetni. Ezek a hiedelmek majd átöröklődtek a népmesékbe, népdalokba is, ahogy mi is korán megismerhettük a mondókákból. A különféle ünnepekhez kapcsolódóan is gyakran megjelenik a dió. Fontos számunkra a ’farm to desk’, azaz gazdától az asztalra elve, melynek lényege, hogy a termék amit fogyasztunk közvetlenül a termelőtől származzon.
tags: #regi #fajta #gyumolcsfa #dio