Rejtő Jenő: A „Ponyva” Költője – Versek és Életút

Rejtő Jenő, akit P. Howard néven is ismer a nagyközönség, egyedi hangjával, páratlan humorával és fordulatos kalandregényeivel vált halhatatlanná a magyar irodalomban. Azonban az írói géniusz sokoldalúságát kevesebben ismerik, különösen költői munkásságát. Rejtő versei, bár maga az író sem tartotta őket kiemelkedőnek, mélyebb betekintést engednek egy összetett lélek gondolatvilágába.

Reich Jenő, a kezdetek és a kalandos ifjúkor

Reich Jenő néven született 1905. március 29-én Budapesten. Már korán megmutatkozott lázadó természete: a Kertész utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta tanárát. Érdeklődése a színművészet felé fordult, tizenkilenc évesen Rákosi Szidi színésziskolájába jelentkezett. Bár önkritikusan bevallotta, hogy nem volt sok tehetsége ehhez a pályához, mégis folytatta tanulmányait Berlinben, Max Reinhardtnál. Ez idő alatt lovakat csutakolt az ügetőn, hogy megéljen.

Rejtő élete valóban kalandos volt, bár talán nem annyira, mint ahogyan az utókor a róla szóló legendákban elképzeli. Bejárta fél Európát: Hamburgban dokkmunkásként és illatszerárusként dolgozott, Svédországban heringhalász volt, Genovában építőmunkás, Zürichben pedig gobelinkereskedő. Dolgozott vándorcirkuszban, bebarangolta Franciaországot, és néhány napot Észak-Afrikában is töltött. Ezen utazásai során riportokat is írt a Pesti Napló és Az Újság számára. Bár légiós kalandjairól számos anekdota keringett, az, hogy belépett volna a Francia Idegenlégióba és megszökött volna onnan, nem bizonyított. Ő maga egyfajta derűvel tekintett vissza ezen időszakára, hazatérve pedig nyelveket tanított és írni kezdett. Az 1920-as évek végén tett európai útja során kulimunkákból és házalásból tartotta fenn magát.

Az irodalmi pálya kezdetei: a bohózatok és a kávéházi legendák

Rejtő Jenő különös, egyedi egyéniség volt, akinek alakját kortársai is úgy írták le, mintha maga P. Howard kreálta volna. Hosszú, valószínűtlenül sovány, fiatalon kopaszodó férfi volt, aki nyaranta hosszú órákon át ült az Andrássy úti Japán kávéház teraszán, előtte papírköteg és tintásüveg, kezében hosszú szárú, bemártós tollhoz való tollszár, és apró betűkkel szorgalmasan írta a regényeit.

Egy alkalommal szmokingban és alatta piros szegélyű hálóingben jelent meg a Japán kávéházban. Amikor megkérdezték tőle: „Mi az, Jenő, meghívtak talán valahova aludni?”, Rejtő letette az asztalra a kezében tartott iratcsomagot, és kijelentette: „Írtam egy ötfelvonásos történelmi drámát a Nemzeti Színház számára, ezt szeretném azonnal átadni az igazgató úrnak.” Barátai azonnal lebeszélték „drámai” tettéről, és a bohózatok felé terelték őt, mondván: egy bohózatért akár 15 pengő is üthetné a markát, és esténként több helyen is játszhatják a darabjait, ami plusz bevétel lenne. Rejtő másnap előállt a Gengszteridill című bohózatával.

Az 1930-as évek derekán Salamon Béla pártfogásával a Teréz körúti Színpad háziszerzője lett. Rejtő Aki mer az nyer című zenés darabját Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével 150-szer adták elő, Úrilány szobát keres című színművének címszerepét Zilahy Irén játszotta, ebből utóbbiból 1937-ben film is készült.

A „ponyva” mestere: P. Howard és G. Lavery

Rejtő Jenő maradandó alkotásai regényei, amelyek átmenetet képeznek a kalandregények és paródiájuk között. Eleven, fordulatos cselekmény, ötletekben gazdag, játékos képzelet jellemzi őket, legfőbb sajátosságuk azonban a teljesen egyéni ízű humor. Komikus szemlélete gazdagságával és erejével művészetté nemesítette a légiós és matrózregényeket is. Karinthyból, valamint a pesti vagánynyelv és aszfalthumor leleményeiből sokat merített, szójátékai, meglepő szerkezetei, nyelvi fantáziája révén eredeti stílust hozott létre.

Nagy sikerű könyveit korábban G. Lavery, később P. Howard álnéven írta. Rejtő különös humorral és egyéniséggel volt megáldva. Nem engedte, hogy az írói álnevét, a P. Howard nevet kényeskedő angolsággal mondják ki, hanem jó magyaros hanglejtéssel Hovardnak, sőt Péhovardnak kellett ejteni. A Nova Kiadó vezetője, Müller úr a sikert kihasználva a vadnyugati világ felé terelte Rejtő figyelmét. Rejtő, tartva a kudarctól, kérte, hogy ne a jól bevált P. Howard néven jelenjenek meg az új történetek, hanem Gibson Lavery néven. Első története, az ANevada szelleme még eléggé egyszerűre és bárgyúra sikeredett, azonban a következő négy pengős regény már kidolgozottabb Rejtő-stílusjegyeket mutat.

A legnépszerűbb Rejtő-művek közé tartozik A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek a sors végül igazságot szolgáltat. Különösen regényeinek indítása zseniális, a Piszkos Fred kezdő mondatait mindenki ismeri: „- Uram, a késemért jöttem.” Bizarr fordulatai, például a Török Szultán vagy Fülig Jimmy leveleiben, az irodalomban is mintát teremtettek.

Rejtő Jenő teremtette meg Tuskó Hopkins, Senki Alfonz, Füllig Jimmy, Piszkos Fred, Gorcsev Iván és Vanek úr karakterét. Az idegen hangzású nevük és külföldi illetőségük dacára természetesen igazi pesti vagányok voltak. Egy igazi pesti zsidó vagány, a Reich Jenő néven született és P. Howard néven elhíresült Rejtő Jenő teremtményei voltak, aki az 1930-as évek budapesti hírlapi- és irodalmi életének ismert, de eléggé el nem ismert alakja volt. A maga korában egyszerű ponyvaírónak tartották, de elképesztő humorával, figurateremtő képességével és fantáziájával bebizonyította: egy lenézett ponyvaszerzőből is válhat klasszikus.

Rejtő, a költő: a humoron túli érzékenység

Sokan ismerik Rejtő Jenő könyveit, ám azt már kevesen tudják róla, hogy verseket is írt. Ady iránti rajongását a versírásban találta meg, ám még ő maga is borzalmasnak tartotta őket. Rejtő Jenő ars poeticájában így ír: „Én költő vagyok - költő, mint Leonardo, de nekem talán Mona Lisám se lesz, Utolsó vacsorám sem lesz, pedig én is csak olyan költő vagyok, mint Leonardo, akinek a feje meg volt mérgezve számokkal és mértani haladványokkal. Nagyon szeretem Leonardót. Ha nézek egy hajót, ahogy este végigmegy a Dunán, és a legszebb hangulatban az jut eszembe, hogy Einstein szerint én másképp látom… Komplikált koordinátarendszerek összekeverednek a kis hajólámpákkal, ilyenkor nagyon szeretem Leonardót, aki az Apokalipszis végtelen óceánján úszó tetemeknél vigyázott, hogy a beesési szög egyenlő legyen a visszaverődési szöggel… A logikának és az intuíciónak ez a különös kontrasztja nagyon kevés emberben van meg, és többnyire azok nagyon érzékenyek és nagyon szerencsétlenek… Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző… Az élet egy különös színpad, amelynek meglehetősen zavaros célja és furcsa repertoárja van. Mi a leghőbb vágyam? Néhány lapot. Szegény.”

Ez az ars poetica rávilágít Rejtő érzékeny, gondolkodó oldalára, arra a belső feszültségre, ami a racionális elemzés és a művészi intuíció között feszült benne. Ez a kettősség tükröződik verseiben is, melyek gyakran melankolikus, álmodozó hangulatúak, távol állva a regényeiből ismert harsány humortól.

Íme egy példa Rejtő Jenő költészetére, a "Furcsa esték" című vers:

Furcsa esték

Most néha-néha álmodozni szoktamnevetséges ez nagyon, de szép.Az ember alkonyatkor meghatottanálmodik csendben egy-két bús mesét.

Hogy - teszem - lassan elmúlik az őszvagy mondjuk nyárral álmodik szegényvagy meglát Téged amint csendben jösszés mondjuk sír is éjnek idején.

Vagy hogyha éppen utópiát vágyommegcsókolom lágyan a kezedvagy néha-néha megcsókollak szájonbolond, bús kis álmocskák ezek.

És ránk borul az éjjel édesenés látom, hogy nekünk mindent lehetaz ilyenek nem álmok, kis szívem,ez már egy bódult, lázas őrület.

Ezen kívül számos más vers is fennmaradt, mint például az „Az absolut jóság” vagy az „Anyám!”, amelyek mindegyike egy-egy szeletet tár fel Rejtő belső világából.

Betegség és az utolsó évek

Rejtő Jenő óriási munkatempója egyre jobban kikezdte egészségét. Rengeteg kávét ivott, és csak altatókkal tudott elaludni. Idegkimerültsége és álmatlansága kezelésére 1939-től egyre több időt töltött különböző idegszanatóriumokban. Mivel Rejtőnek soha nem volt saját lakása, az elhelyezés kényelmes is volt számára. A negyvenes években gyakorlatilag a Lipótmezőn élt, de napközben kijárhatott dolgozni, mert nem volt ön- és közveszélyes. Kalandos múltja és a háborús helyzetből következő rettegése szorongásos, neurológiai beteggé tette. Valószínűleg mániás depresszióban szenvedett, ennek ellenére írta tömegeket megnevettető pamfletjeit, kabaréit és regényeit.

Rejtő Jenőt a nyilas „Egyedül vagyunk” újság folyamatosan támadta, 1942-ben lényegében feljelentette. Nem volt újdonság ez a támadó hangnem, hisz ilyen sajtókirohanás volt már korábban is Kabos Gyula és Perczel Zita ellen. A nyilas lap 1942-ben cikket írt arról, hogy a zsidó Rejtő kávéházban ül, holott munkaszolgálatos táborban volna a helye. A magyar hatóságok a feljelentéssel fölérő cikk után intézkedtek, így került az író Ukrajnába.

Rejtőt végül betegen hurcolták el a nagykátai katonakórházból egy büntetőszázadba. Bevonulása előtt még megírta személyes jajkiáltványát: Az utolsó szó jogán című regényt, aminek mottója rejtői: „A tornádóban panaszkodik, kidőlt ősfák alatt, egy lehullott, elsárgult, hervadt, nyílt levél”. A menetszázadban találkozott Rajna János artistával, akit még Pestről ismert, az ő elbeszélései alapján tudjuk, hogy a táborban szinte mindenkit megtámadott a flekktífusz, Rejtőt is. Lázálmában egy nagy, megírandó regényről beszélt, amely a fejében már teljesen készen van, csak le kell jegyeznie.

1943. január 1-jén munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában, Jevdokovóban, mindössze 38 éves volt. Erős szervezete nem bírta el a megpróbáltatásokat, halálra fagyott. Állítólag éppen január elsején halt meg, s utolsó mondata ez volt: „ez az év is jól kezdődik”. Ez azonban nem bizonyos, hiszen alakját számos bizonytalanság övezi - igaz, az utókor mindent megtesz érte, hogy a lehető legtöbbet kiderítse Rejtő Jenő életéből.

A Rejtő-kultusz és az utókor elismerése

Rejtő Jenő saját korában Máraival vetekedett a sikerszerzők rangsorában, aztán meg olyan olvasott volt, mint Jókai, rajongótábora mára sem csökkent. Kiszólásai, gegjei évtizedek óta közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel, személyével kapcsolatban is számos anekdota terjedt el. Azonban saját korában a szakma alig említette, bár legjobb barátai, Karinthy Frigyes és Heltai Jenő nagyra értékelte a rendkívül termékeny írót.

Rejtő Jenő halála, majd a háború után csak a feketepiacon lehetett hozzájutni könyveihez, gyakorlatilag aranyáron. 1956 után kezdték újra kiadni műveit. Többen is próbálkoztak azzal, hogy képregényként jelenítsék meg a regényeket, de közülük egyedül Korcsmáros Pálnak sikerült igazán eltalálni a figurákat és átültetni a poénokat. Korcsmáros Pál Budapesten született, 1916. május 22-én. A kereskedelmi iskola elvégzése után műszaki rajzoló, majd törvényszéki tudósító lett. 1944-ben a nyilas terror alatt Képes Gézával együtt hamis iratokat készített az üldözött zsidóknak. A második világháború után több lap munkatársa is volt. 1957-ben alapította többedmagával a Füles című hetilapot - először ebben jelentek meg halhatatlan Rejtő Jenő-képregényei. Cs. Korcsmáros Pál népszerűsége töretlen maradt, egészen 1968-ig, amikor erősen megromlott a látása. 1975. május 24-én hunyt el.

Az irodalomtörténet csak utólag ismerte el kalandregényeiért, kabaréjeleneteiért és operettlibrettóiért. Ő az egyetlen magyar ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2003-ban, míg a Mazsihisz intézményében, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban tizenhárom éve rendeztek tárlatot Rejtő emlékére. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban korabeli plakátokkal, színlapokkal, fotókkal és kávéházi enteriőrrel idézték meg az 1930-as éveket, a bizonytalan életrajz állomásait fennmaradt tárgyi emlékekkel, így kéziratokkal, hivatalos okmányokkal, első kiadásokkal dokumentálták. Ugyanitt elolvasható volt az írót halálba küldő nyilas lap cikke is.

A 27. Zsidó Kulturális Fesztivál kiemelt programjaként a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában idézték fel Rejtő Jenő emlékét. A „Rejtő Jenő - Ahol még egyszer sem haldokoltam” című est elsöprő sikerrel, teltház előtt zajlott Kern András és Nyáry Krisztián közreműködésével, Berec Péter zenei kíséretével. Az előadás olyan nagy visszhangot váltott ki, hogy azóta több alkalommal is műsorra tűzték, minden esetben teltház előtt.

Rejtő Jenő hagyatéka sokáig hányatott sorsú volt, de végül a Petőfi Irodalmi Múzeumba került. A fennmaradt hagyatékban számos kézirat található, melyek alatt az aláírás: Reich Jenő. Vagyis Rejtő eredeti neve.

Rejtő Jenő - a pesti vagány és a filozófus

Rejtő Jenő alakjában a pesti vagány nyelvezete és humora keveredik egy mélyen gondolkodó, érzékeny lélekkel. Az általa teremtett karakterek, a kisemberek, akik a sors viharaiban is megőrzik tartásukat és humorukat, mindannyian Rejtő saját személyiségének egy-egy darabját tükrözik. A könyvekben gyakran előforduló bizarr dialógusok, a szójátékok és a meglepő fordulatok mind Rejtő páratlan nyelvi fantáziájának termékei.

Néhány emlékezetes idézet Rejtő műveiből:

• „- Uram! - Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. - Akkor nincs baj. - Kérem … A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. - Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is.”
• „- Szó nélkül fejbe ütik az illetőt.”
• „Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.”
• „HOTEL HALL A NÉGY BÖLCS SINTÉRHEZ ÖT ÓRAI PÁLINKA TÁNC! ELŐÉTELEK! BEJÁRAT! FIGYELEM!! A KLUB HELYISÉGÉBE LŐFEGYVERT, ÓLMOSBOTOT, KÉST, BOXERT VAGY BÁRMILYEN GYILKOLÁSRA ALKALMAS SZERSZÁMOT BEHOZNI AJÁNLATOS!! FEGYVER NÉLKÜL BELÉPNI TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES!!”
• „Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek.”
• „A szerelem sötét verem.”
• „-Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. -Értem. -Nem. - Az alibijével! - A feleségem csomagolt… Úgyhogy nem tudom, hozott-e… - És ha… Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait. - Istenem… Költő vagyok.”

Ezek az idézetek is rávilágítanak Rejtő Jenő egyedülálló humorára és szarkazmusára, amely mély gondolatokat és a kor társadalmi kritikáját rejti magában. Az író nemcsak szórakoztatott, hanem tükröt is tartott az olvasó elé, bemutatva az emberi természet abszurditásait és a társadalom fonákságait. Rejtő Jenő zsenialitása abban rejlik, hogy a ponyvairodalom műfajában képes volt művészetté emelni a kalandregényt, és olyan maradandó alkotásokat létrehozni, amelyek évtizedek múltán is megnevettetik és elgondolkodtatják az olvasót.

tags: #rejto #jeno #sirverse #sajat #hasznalatra