A Balaton-felvidék festői táján, Badacsonytomaj és Káptalantóti határán elhelyezkedő Rizapuszta neve a történelem rétegeit hordozza magában. Ez a terület, amely egyszerre képviseli a hagyományos magyar borászatot és a regionális fejlődés dinamikáját, az elmúlt időszakban különösen a figyelem középpontjába került egy jelentős tulajdonosváltás révén. Az egykori Szalay-birtok, amely hosszú évtizedeken át várt az újjáéledésre, ma új fejezetet nyit, miközben a Veszprém megyei borvidékek gazdag múltját és jelenét is tükrözi.
Rizapuszta és a Szalay-Bobrovniczky Birtok
Kevesebb mint egy év leforgása alatt Szalay-Bobrovniczky Kristóf, aki 2022 óta az Orbán-kabinet honvédelmi minisztere, megvásárolta a balatoni panorámás Rizapusztán található ingatlanokat. Az üzletember-politikus előbb 2023-ban az egykori Tölgyes Kúriát szerezte meg a környező, Rizapuszta nevű területtel, amely a Gulács és a Tóti-hegy között fekszik. Nem egészen egy évre rá pedig a szomszédjában található Nagy és Nagy borászatot is megvette a hatalmas pincével és a palackozóüzemmel. A portál cikke szerint korábban mindkét terület a honvédelmi miniszter családjáé volt, így a tranzakció egyfajta visszatérést jelent a történelmi gyökerekhez. A honlapjuk szerint itt található a Balaton egyik legnagyobb feldolgozó, tároló és palackozókapacitása. A pontosan kifizetett összeget nem tudni, de az ingatlanok értéke meghaladhatja az egymilliárd forintot is.
A Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya mindössze annyit közölt az ügy kapcsán, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf vagyonnyilatkozatában minden kötelességének eleget tett, kérjük ennek tudomásul vételét. Kinevezése után a magyar kormánnyal üzletelő cégeiből kiszállt, de vagyonnyilatkozatai alapján évente milliárdos jövedelemhez jut. A területet egyébként még az államosítás idején vették el a Szalay-családtól: a II. világháború után két napot kaptak arra, hogy egy lovaskocsira való holmival elhagyják lakhelyüket. Szalay Bálint (1858-1905) és Polczer Terézia (1862-1925) az apai nagyapai dédszülei voltak Szalay-Bobrovniczky Kristófnak. Rizapusztát az 1880-as években szerezte meg a bortermeléssel és -kereskedéssel foglalkozó Szalay család, majd a világháború után a kommunisták vették el tőlük. A borkombinát ugyanúgy a család tulajdonában volt az 1940-es évek végéig, így a mostani felvásárlás egy jelentős történelmi láncszem visszaállítását jelenti.
A Tölgyes Kúria és Rizapuszta Régi Idők Krónikája
A rizapusztai kúria mozgalmas évszázadon van túl. A családi lakhelyből termelőszövetkezeti központ, majd vendéglátóhely létesült, aztán évtizedekig, a hatalmas tölgyfák között várta, hogy rátaláljanak. A mostani Tölgyes Kúriát 1896-ban építtette feleségének, a lengyel származású Polczer Lizának, akit Rizának becézett. A kúriát a tapolcai Körmendy Kálmán kőműves mester építette, olvasható a Tapolcai Életrajzi Lexikonban.
A korabeli újságok szerint Szalay Bálint a környék mintagazdaságát hozta létre. Nem csupán lakhelyül szolgált az épület, hanem a gazdaság központjaként is funkcionált: épült szőlőfeldolgozó, borospince, intézői- és cselédlakások, voltak istállói és magtárai is. A szőlőtelepe a filoxéravész elleni küzdelem, a vész utáni újrakezdés fontos központja volt 1897-ben. A 20. század elején Szalay Kázmér, Bálint fia vette át a birtok irányítását, mely sok újításnak adott helyt. Nemesgulácson született 1888-ban, és Ludovika Akadémiát végzett. 1909-ben a 13. királyi huszárezredhez osztották be, majd 1914-ben mint főhadnagy az első királyi huszárezredhez került. Az első világháborút az orosz, román és olasz harctereken küzdötte végig.
A háború után birtokára vonult vissza. Káptalantóti lakosként jelentős rizapusztai birtokain gazdálkodott. Jelentős nagyságú és kiterjedt fajtaválasztékú szőlőterületeket művelt, a hagyományos fajták (mint például a Bakator, Pozsonyi fehér) megmentése mellett új szőlőfajtákat is telepített. A birtok gabona és takarmánynövények termelésében is kora színvonalán működött, valamint állattartásban is eredményes volt. Pénzügyi, üzleti, hivatali ügyeinek intézése végett Szalay Kázmér gyakran időzött Tapolcán. Az 1929 márciusában megalakított Badacsonyvidéki Pinceszövetkezet alelnökévé választották. 1940 évre Zala vármegye törvényhatósága bizottsága Tapolcai hatáskörrel községi számvizsgáló elnöknek nevezte ki. A Zala megyei borellenőrző bizottságban ő képviselte a tapolcai gazdák érdekeit. Mindvégig jelentős bortermelésére, főleg rizapusztai pincészetére alapozva, 1942-ig sikeresen működött a birtok.
A virágzást azonban szomorú vég követte, a II. világháború után az államosítás söpörte el a családi tulajdont. 1962 augusztusában a Veszprémi Napló arról írt, hogy Rizapusztán, a kúria közelében cigányok élnek zárt külön telepen, mintegy százan. A piszkos, düledező putrikban, a földbe ásott kunyhókban 25-30 tanköteles gyerek élt. Tankötelesek, de nem jártak iskolába. A lap szerint egy helyi iskolát akartak létrehozni a hátrányos sorsú gyerekeknek, a káptalantóti termelőszövetkezet rizapusztai gazdasági épületében alakították volna ki nekik a tantermet.
2005-ben a Veszprémi Napló szerint a várostól néhány kilométerre található tradicionális borok háza, a Rizapuszta-kúria, amely a borvidék legszebb, 150 éves, fahordós pincéjének élményét kínálja. A lovas kocsikázással is megközelíthető kúria pincéjében borpatika működött, széles választékot nyújtva borkülönlegességekből és muzeális borokból.
Napjainkban a Tölgyes Kúria éttermeként és esküvőhelyszínként is várja vendégeket. Az épület teljes felújításon esett át, a régi értékek megőrzésével kapott modern, fiatalos megjelenést. Az étterem hátsó falát a korábbi falból kibontott téglákkal falazták fel. A téglák egy részén családi címer, "KT - Káptalantóti", és "SZB - Szalay Bálint és 1896" feliratok vannak, ami visszatekintést enged az épület gazdag múltjába és az alapító személyére. A kilátás valóban pazar, nem csak Badacsony és Gulács, de a tó túlpartján magasodó Fonyódi-hegyek is a végtelenség illúzióját keltik. Vincze Péter, az üzemeltető, a négyévszakos Balatonról nem csak elméletileg gondolkodik, de be is bizonyítja, hogy van miért ideutazni a hűvösebb hónapokban is. A kúriát körülölelő tölgyfák 250-300 évesek lehetnek, már az épület építésekor is itt álltak.
Veszprém Megye - A Borok Sokszínű Otthona
Ha csak a borvidékek számát nézzük, nincs borosabb megye Veszprémnél, mivel a hivatalos magyarországi borrégiók közül négy is a területére esik: a Balatonfüred-Csopaki (2150 hektár), a Badacsonyi (1600 hektár), a Balaton-felvidéki (1300 hektár) és a legkisebb, a Somlói (690 hektár). A valóságban azonban ez a felosztás szinte semmit nem mond arról a lenyűgöző táji tagoltságról és gazdag történelmi hagyományról, ami a Balatontól északra elterülő tájegységet jellemzi. Veszprém megyében sok országosan ismert, remek borászat működik, de a régió valós mélységét és sokszínűségét sokszor a kisebb, kevésbé ismert gazdaságok adják. Ezek a pincészetek valamilyen szempontból különlegesek: egyedi adottságú borászati mikrorégiók hagyományait őrzik, a nemzetközi piacra termelnek, vagy éppen libanoni cédrusfák árnyékában, egy százéves magánarborétummal szimbiózisban készítenek borokat, mind hozzájárulva a Balaton-felvidék egyedi borászati képéhez.
A Balaton-felvidék Kisebb, Különleges Pincészetei
A Veszprém megyei borvidékek valódi kincsei gyakran a családi pincészetekben rejlenek, ahol generációról generációra öröklődik a szőlő szeretete és a borkészítés tudománya. Ezek a kisebb gazdaságok nem csupán minőségi borokat állítanak elő, hanem a helyi hagyományok őrzői és a térség kulturális identitásának meghatározó elemei is.
Fata Pince - A Kéményseprő Utódai Badacsonyban
Nagy István, a badacsonytomaji Fata Pince társtulajdonosa büszkén mesél családja történetéről: „Dédnagyapám, Fata István kéményseprő mester volt, az őseit még Mária Terézia telepítette be Észak-Olaszországból, és a család nemzedékeken át ezzel az iparral foglalkozott. Fata István hobbiból borászkodott, és 1927-ben vett egy pincét Badacsonyban, ahol a régi szőlő helyett újat telepített. A borászat szeretete azóta is apáról fiúra száll a családunkban, én vagyok a negyedik generáció, aki a szőlővel aktívan foglalkozik.” A pincészet a rendszerváltástól kezdve vált egyre sokrétűbb vállalkozássá: 1988-89-ben felépült a Borbarátok étterem a Római út 88. szám alatt, 1996-tól kezdődött el a borok palackozása, 2008-ban pedig megújult a pincészet, és felvette a Fata nevét. A palackok címkéjén látható grafika az alapító dédnagyapa eredeti foglalkozására, a kéményseprésre utal, hiszen olyan, mintha korommal rajzolták volna.
A borász szerint „elképesztő, hogy a vendégek mennyivel tudatosabbak, mint régen, és hogy megváltoztak az elvárások. Annak idején, ha azt mondják nekem, hogy az édes boroktól eljutunk a kulturált száraz bor fogyasztásáig 2019-re, nem hittem volna el. Csodás, hogy fajtákat keresnek, tudják, hogy mit kell inni Badacsonyban. Fejlődnek, és ez nagyon jó, mert minket is a továbblépésre ösztönöz.” Hamarosan fent a hegyen is nyitnak egy új bemutatópincét, hogy a vendégeknek megmutassák a tényleges termelést, és a kész borokkal ott is találkozhassanak, ahol azok megszületnek. A 9,5 hektáros szőlőültetvény legnagyobb része a Badacsony keleti és északkeleti oldalán terül el, de a birtokhoz tartoznak földek a Szent György-hegyen és Káptalantóti mellett is. Elsősorban kézi művelést alkalmaznak, az ültetvények jelentős részén fehér szőlő található.
Folly Arborétum és Borászat - Cédrusok Árnyékában
Folly Réka, a badacsonyörsi Folly Arborétum és Borászat tulajdonosa szerint „abszolút a borászatból indult az arborétum története. A dédnagyapám a szőlővel foglalkozó Csigó családba nősült be. A hatodik generáció foglalkozik szőlővel, kertépítéssel a negyedik.” Az arborétum azon a részen indult, ahol annyira meredek és köves volt a föld, hogy nem lehetett szőlőműveléssel foglalkozni. Dédnagyapja, Folly Gyula oda ültette a külföldről hozott borókákat, citrusokat, cédrusokat. Így jött létre 1905-ben a kert magja, amit ma Öreg-arborétumnak hívunk - meséli Réka, aki a fogorvosi pályát hagyta ott, hogy gondozza és továbbfejlessze, amit az alapító elkezdett. „Gyakorlatilag folyamatos a fejlődés, minden generáció hozzátett valamit.”
A családi birtokot nem kímélte a történelem: a két háború közötti szűkös időszakban csak a fenntartására jutott energia, 1950-ben pedig a jelentős részét kisajátították, és átadták a Badacsonyi Állami Gazdaságnak. Ennek ellenére Réka nagyapja, Folly Gyula közgazdász a maradék területen már 1953-ban elkezdte újra beültetni a ház körüli teraszokat egzóta növényekkel. A munkát fia, Folly Gyula agrármérnök folytatta, aki a rendszerváltás után visszavásárolta az elvett birtokrészeket, és a szőlőt is újratelepítette. A Badacsonytomajhoz tartozó Kisörs hegyének nyugati és déli fekvésű lejtőin a 13. század óta termesztenek szőlőt. A Folly-birtok szőlőterülete 4,9 hektáros, ebből 1 hektáron ültettek olaszrizlinget, 0,8 hektáron őshonos magyar budai zöldet - amit a nevével ellentétben ma már szinte kizárólag a badacsonyi borvidéken lehet megtalálni - és 0,3 hektáron kéknyelűt, ami szintén csak a Badacsonyra és a Balaton-felvidékre jellemző fajta.
A kis családi borászat hétféle bort állít elő, évente körülbelül 30 ezer palackot értékesítenek. Megelőző permetezést egyáltalán nem végeznek, a munka nagyobb része kézi erővel történik. Bár a badacsonyi bor karakterét általában a bazalt határozza meg, a Kisörsi-hegy talaja nem vulkáni eredetű, hanem homokköves, a termőhely azonban itt is délre, vagyis a tóra néző, napos lankákon található, ahol mediterrán jellegű éghajlati viszonyok vannak. A birtokbor budai zöld, szürkebarát és rajnai rizling házasítás, a badacsonyi kéknyelűből külön fajtabor készül. A Folly borászat palackjainak címkéjét egy cédrusfa díszíti, mivel a cédrus az alapítás óta az arborétum meghatározó növénye.
Holass Borászat - Sümegtől a Michelin-csillagokig
Halász Imre, a Holass borászat alapítója mesél az indulásról: „Édesapám borzasztó konzervatív ember volt. 17 éves voltam, amikor meghalt, de már négyéves koromtól kóstoltatta velem borokat, így nagyon hamar kialakult nálam egyfajta érzék. 1989-ben főagronómus lettem a Kőszegi Tsz-ben, ahol egészen szörnyű borokat csináltunk, nem is lehetett mást, viszont az egész egy ellenzéki bázis volt, talán még a párttitkár is ellenzéki volt titokban. Csoda időszak volt, leszámítva persze a vacak borokat. Aztán 1989 végén, amikor megnyílt a határ, rögtön kimentem Burgenlandba, ahol már javában zajlott a borfor
tags: #riza #rizapuszta #veszprem