Sajnalom sajnalom lekvaros a nadragom: A gyermekdalok és mondókák világa

A gyermekkor egyik legszebb és legmeghatározóbb élménye a játék, amelynek szerves részét képezik a gyermekdalok és mondókák. Ezek a folklóralkotások jelentős helyet foglalnak el a felnőttek gyermekeknek szóló alkotásai között, hiszen nemcsak szórakoztatnak, hanem a fejlődés számos területén is kulcsszerepet játszanak. A "Sajnalom sajnalom lekvaros a nadragom" című gyermekdal is egyike azoknak a játékos szövegeknek, amelyek generációról generációra öröklődnek, és a gyermekek képzeletét, nyelvi készségeit fejlesztik.

A gyermekversek és mondókák gyűjtésének története

A gyermekversek és mondókák gyűjtése a 19. század végén, a népköltészeti gyűjteményekben kezdődött meg. Erdélyi munkásságától kezdve majdnem mindegyik népköltési gyűjtemény külön fejezetet szentelt a játékoknak, amelyek között szép számmal szerepeltek mondókák is. Fontos megjegyezni, hogy ekkoriban a gyűjtők a gyermekköltészetet a népköltészet egyik ágának tekintették, így a játékok többi típusára nem terjedt ki a figyelmük. A mondókák ekkor még nem önálló műfajként jelentek meg, hanem a gyermekjátékokkal együtt. Erdélyi például 20 játékot és gyermekdalt jegyzett le, Kriza is mintegy 20 mondókát és játékot közölt.

A Magyar Népköltési Gyűjtés I. kötetében körülbelül 200 mondóka és játék szerepelt. A kor legjelentősebb játékgyűjteménye Kiss Áron nevéhez fűződik, aki Magyar gyermekjáték-gyűjteménye című munkájában 1161 játékot és mondókát gyűjtött össze. Ez a kötet Kiss Áron tanítóképző igazgató kezdeményezésére jött létre, aki az 1883. évi országos tanítógyűlésen indítványozta, hogy a játékoknak és az esetlegesen velük járó daloknak a magyar nemzeti nevelés szolgálatában kell állniuk, és ezért a játékokban a magyar jelleg megóvandó. A gyűjteményben megjelent a Magyar Nyelvőrben és a MNGy I-III-ban addig publikált összes anyag, emellett megyénként 5-7 helységből érkezett gyűjtés is.

A 20. század első felében a kezdeti lendület alábbhagyott, és a gyermekjáték-kutatás háttérbe szorult. A század második felében azonban több olyan monográfia is megjelent, amely a magyar folklorisztika egészének élvonalába tartozik. Ekkor jelent meg Bakos József Mátyusföldi gyermekjátékok (1953) című gyűjteménye is, mely 38 faluban gyűjtött játékanyagot ölel fel, és a magyar gyermekjátékkincs valamennyi típusát bemutatja. Ugyanebben az időszakban (1951) jelent meg a Magyar Népzene Tára I. kötete Gyermekjátékok címmel, Kerényi György szerkesztésében, Kodály Zoltán előszavával. A követő évtizedekben számos értékes regionális és tematikus gyűjtemény látott napvilágot. Gazda Klára egy háromszéki falu gyermekvilágának bemutatásakor egész fejezetet szentelt a gyermekjátékoknak és mondókáknak. Géczi Lajos ung vidéki gyermekjátékokat, mondókákat adott közre, Lábadiné Kedves Klára a Drávaszög, Gágyor József a szlovákiai magyar nyelvterület, Burány Béla és Matijevics Lajos pedig a Vajdaság gyermekjátékait és mondókáit gyűjtötte össze.

A mondókák funkciója és pedagógiai jelentősége

A mondókák, illetve variánsaik Kárpátalja-szerte ismertek, kisebb eltéréseiktől eltekintve szövegük többnyire azonos. A paraszti társadalomban fontos szerepe volt a legkisebbekhez szóló költészetnek. Bár a gyermek ebben a korban még csupán szemlélője az eseményeknek, a játék - a mondókák hallgatása, ismétlése, esetenkénti eljátszása - során vidám, közvetlen kapcsolat teremtődik kisgyermek és nevelője között. Fejlődik a gyermek képzelőereje, ismerkedik a környező világgal, a természettel, az évszakokkal, az állatokkal, de legfőképpen anyanyelvével. A mondókák ismételgetésével gyarapodik a szókincse, ritkán használt szavakkal ismerkedik, elsajátítja a magyar nyelv dallamát, ritmusát. A gyakori ismétlések, az alliterációk, a rímek, az ütemesség, a nyelvi játékok észrevétlenül magával ragadják a kisgyermeket. Mondókát nem lehet rosszul hangsúlyozni, hadarni, haragosan vagy közömbösen "játszani", ezért kiválóan alkalmasak az esetleges hangképzési, kiejtési hibák kiküszöbölésére is.

Kodály Zoltán volt az, aki a Magyar Népzene Tára I. kötetének előszavában már foglalkozott a mondókákkal, s úgy határozza meg azokat, mint "a gyermekdal - rendszerint dallamtalan - oldalhajtásá"-t, hangsúlyozva a ritmus elsődleges szerepét. Borsai Ilona elemezte és rendszerezte a gyermekmondóka minden műfaji sajátosságát. Lázár Katalin, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa Borsai Ilona kutatási eredményeire alapozva, és azt továbbfejlesztve, azt vallja, hogy a mondókák nem tartoznak a szorosan vett játékok közé, mivel a mondókáknak nem cselekményük, hanem funkciójuk van, azaz "alkalomhoz kötöttek". Katicaröptetőt például akkor mond a gyermek, ha talál egy katicabogarat, kiszámolót pedig akkor, ha ki akarja jelölni egy-egy játék főszereplőjét. A mondóka meghatározásából adódnak az osztályozási különbségek is. A szöveggyűjtemény összeállításakor a szerkesztők Borsai Ilona osztályozási rendszerét vették alapul, tehát az ölbeli gyermek játékait (dajkarímeket) is besorolták a mondókák közé. Ezek a játékok segítik a kisgyermeket abban, hogy saját testrészeit, illetve azok használatát megismerje és megtanulja, a játék egyben a szórakoztatását is szolgálja. A szövegek, a cselekmény mind az ölbeli gyermek képességeihez alkalmazkodnak, szókincsének felelnek meg, tanításukat, szórakoztatásukat szolgálja.

A mondókák típusai és tematikája

A mondókák rendkívül sokszínűek, és számos témát ölelnek fel. Az ölbeli játékoktól kezdve a természet és az állatok világán át, egészen a csúfolókig és kiszámolókig terjed a paletta.

Ölbeli játékok és dajkarímek

Az ölbeli játékok, vagy dajkarímek a legkisebbek számára készültek. Ezek a játékok segítenek a kisgyermeknek megismerni saját testrészeit és azok használatát. Például:

• "Itt nyugszol a keblemen."
• "Kis szemedet hunyd be!"
• "Csucsúja, bubája."
• "Itt a kulacs, itt igyál!"
• "A kisbaba kezét megfogva a hüvelykujjtól kezdve sorra vesszük az ujjakat."

A mondókák és a hozzájuk tartozó mozdulatok során a gyermek megtanulja azonosítani a testrészeit, fejleszti a finommotorikáját, és erősödik a kötődése a nevelőjével.

Természetmondókák és archaikus elemek

A természetmondókák jelentős hányada naphívogató. A régi időkben a sámán vagy táltos feladata volt a megfelelő időjárás biztosítása, ezért különféle eljárásokkal és az azt kísérő szövegekkel próbálták a jó időt előidézni. Ennek maradványa maradt fenn a gyermekek körében. A naphívogatók tehát a pogány hitvilág elemeit őrzik. A nap mellett az esőnek volt még fontos szerepe a földművelő nép körében, ezzel magyarázható, hogy a naphívogatók mellett esőkérőt is szép számmal találunk a gyűjteményekben. Példák:

• "Sose lesz meleg!"
• "Csepereg az eső!"
• "Vidd fel a hideget."
• "zárja be a hideget!"

Állatmondókák

A legismertebb állatmondókák a katicabogár-röptetők és a csigacsalogatók. Kiss Áron szerint a katicabogár a németeknél Frouwa istennőnek, a kellemes levegő istennőjének volt szentelve, azután Szűz Mária szolgálatába állott. A gyermekek azt hiszik, hogy ha kezeiken mászatják, s onnan felrepül, meleg lesz. Néhol Szűz Mária anyja után Anna Katalinabogárnak vagy Katalinbogárnak is nevezik. A magyar neve is ilyen vonatkozású lehet, a magyar mondóka összeköttetésbe hozza a házassággal is, és ebben a lánygyermek azt kérdi a kezéről felröppenő bogártól, merre viszi őt vagy a ládáját? Arra megy férjhez.

A csiga - szintén Kiss Áron könyve szerint - a termékenység előhírnöke, a róla, illetve hozzá szóló mondókák más népeknél is megtalálhatók. A madarak közül a fecskéről és a gólyáról találjuk a legtöbb mondókát. "A fecske "Isten madara" volt" általánosan ismert hit szerint. A mondókák tanúsága szerint a gólya is nagy népszerűségnek örvend a gyermekek körében. Példák állatmondókákra:

• "Nyuszika is alszik már."
• "Kicsi kutya szalmára."
• "Kac-kac, kác…"
• "Hol voltál? Malomban. Mit hoztál? Kác-kác-kác!"
• "Így mászik a nyúl a dombra!"
• "Hess, hess, hess!"
• "Csipp, csipp, csipp!"
• "Abrakot a csikónak."
• "A macska elvitte a nyársat."
• "Karmoljon meg a cica!"

Csúfolók és kiszámolók

A gyermek növekedvén, nemcsak az őt körülvevő természettel ismerkedik, hanem a szűkebb, majd tágabb környezetének tagjaival is. Odafigyel rájuk, felfedezi külső, majd belső tulajdonságaikat is. A másik gyermekkel való kapcsolatteremtés eszköze a csúfoló, melynek hangvétele inkább pajkos, játékos, bosszantó, de mégsem sértő. A csúfolók többnyire név, tulajdonság, foglalkozás és nemzetség csúfolók, de vannak falucsúfolók is. Például:

• "Rút, rút, rút!"
• "Lenke, ügyetlenke!"
• "Te vagy az a nagy szájú!"
• "Hogy te szamár vagy!"

A kiolvasó vagy kiszámoló "valamely gyermekjáték központi, pozitív vagy (és) negatív szereplőjének a kiválasztására szolgál." A gyermekek a játék megkezdése előtt körbe állnak, majd egyikük a mondóka ritmusára mutogatással számol. Az óramutató járásával egy irányban haladva addig folytatja, míg a mondóka tart. Példák:

• "Egy, kettő…, huszonkettő."
• "Ikom-bikom, tanálbikom, pukk!"
• "Te vagy odakint!"
• "Eridj ki, te kis piros!"
• "Kincs, kincs, te vagy kint!"

Modern kihívások és a hagyományőrzés fontossága

A hagyományos paraszti társadalom átalakulásával nemcsak az életkörülményeink, de az értékrendszerünk is megváltozott. Rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut gyermekeinkre, sokszor nemhogy játszani, beszélgetni sincs időnk. A televízió, komputer térhódítása teljesen háttérbe szorítja szokásainkat, népi hagyományainkat, melynek szerves részei a népmesék, népi játékok, mondókák is. A kultúrelemeket is őrző népi gyermekjátékok, mondókák megtanítása - melyek létfontosságúak a gyermeki személyiségfejlődés szempontjából - az óvodákra és iskolákra marad.

Tóth Krisztina "Reggeli" című versének feldolgozása egy remek példa arra, hogyan lehet kreatívan megőrizni és átadni a gyermekversek és mondókák örökségét. A vershez kivágott két kör, egy kisebb és egy nagyobb, ahol a nagyobbat cikkelyekre osztották, színezték, a cikkelyekbe írták a versszakokat, és minden versszakhoz egy-egy képet rajzoltak, hogy az olvasni nem tudó gyereknek beugorjon a következő strófa. A másik korongból kivágtak egy cikkelynyit, dekorálták, majd a két kört milton kapoccsal egymáshoz erősítették. Ez a módszer nemcsak vizuálisan vonzza a gyermekeket, hanem a szöveg megértését és memorizálását is segíti. A "Ne kácsongj, mert elpasalsz" mondaton órákig tudtak gurgulázni a röhögéstől gyerekkorukban, ami azt jelenti, hogy ne dőlöngélj a székkel, mert elesel. Ez is bizonyítja, hogy a nyelvi játékok és a humor milyen fontos szerepet játszanak a gyermekek életében.

A kötetben szereplő gyermekmondókák törzsanyagát Hutterer Éva ráti és P. Punykó Mária beregújfalui anyaggyűjtése alkotja, ezt egészítették ki egy-egy bereg megyei, ungi, ugocsai, máramarosi változattal. Ez a gyűjtés is rávilágít arra, hogy a mondókák mennyire élénken élnek a különböző régiókban, kisebb eltéréseiktől eltekintve szövegük többnyire azonos. A mondókák tehát nem csupán szórakoztató versek, hanem a kulturális örökségünk fontos részét képezik, melyek átadása és megőrzése létfontosságú a jövő generációk számára.

Példák mondókákra és gyermekversekre a gyűjteményekből

A magyar folklór rendkívül gazdag gyermekmondókákban és játékokban. Néhány további példa a fent említett gyűjteményekből:

Bölcsődalok és altatók

• "Aludjál el, kis Katica!"
• "Angyalkákkal álmodjál."
• "Apuka levente. Anyuka is rája. Esti harang hallik."

Játékos mondókák és versek

• "Dagasztjuk a kalácsot! Sütök vele kalácsot. Törjed tovább, Mariska!"
• "Vették, lopták, szemeten lelték, vették. Harapd ki az András tökit!"
• "Majd ha apád kaszálni jár. Tátsd ki szád! Nőjön meg a begyetek! Ha hoztok, esztek."
• "Kifőtt már a lencse!"
• "Ott szalad a nyulacska! Erre szaladt, erre, erre. Vik, vik, vik!"
• "Felült Bandi a kecskére. Hérupsz!"
• "Táncol a kis Zsuzsika! Tánci, baba, tánci!"
• "Friss káposzta levelem. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel."
• "De magas a kéménytető! Hozzál nekem kisbabát!"
• "Fél lábon állok! Itt a tavasz, örüljetek. Szeplőt hányok!"
• "Mindjárt agyonlőnek."
• "Hadd érje a pacsirtát. Elérjük a pacsirtát. Mint Marika a hintában."
• "Két órára hozd vissza!"
• "Tíz - tekenőben tiszta víz. Tizenöt - Jancsi bácsi megdöglött."
• "Kapd el, Julcsa, a labdát! Az angyalát. Sárinak! Döbbentőre."
• "Tíz a falra. A csillagos égbe. Onnét ki sem vehetnek."
• "Most megyek a másodikba. Kimászott az ember. Beleesett seggel. Kivitték a temetőbe."
• "Hogy végcifrázza ezt az utcát. csak a falu végire. Mama nekem popát ad. Tejfeles néni kacagta."
• "A macska elvitte a nyársat. Jól elverte kis Bencét. - Kenyért pusztítani."
• "Hogy százfele esik. Eltörték a lábát. Kitörte a lábát. Tovább is van, mondjam még?"
• "Kilenc kutya, hat agár. Neked tojik a madár!"
• "Csípjen meg a hangya! Kiborult a kanna! A feje kanna!"
• "Két szem szilva! Ábrahám! Hol a ládám? Ágnes, mágnes! Ákos, mákos!"
• "Csípjen meg a darázs! Vigyen el a héja! Béla-héja, vastaréja!"
• "Vörös, mint a cékla! Vizet visz a csordára. Libaseggit kösd be!"
• "Háromlábú szöcske! Kisült már a béles!"
• "Mozog a háztető!"
• "Csípjen meg a kisegér! Macska farkát tekerő. Haja kender! Beleesett a moslékba!"
• "Szecskás a búza. Fáj a fogam, húzd ki! Miért vagy olyan mulya? Kell egy darab hurka? Kell murkó?"
• "Engem többet nem látsz! Rúgjon meg a kiscsikó! Pipadohányzacskó! Füstölög a város!"
• "Hogy mi csípi. Levelet hozott a posta! Kitekerte a nyakát. Jó a tejes puliszka? Karmoljon meg a cica!"
• "Az élet bajos! Lenke, ügyetlenke! Hol a bugyelláris? Jól nézünk mi ki!"
• "Neki ment az ablaknak. Szalad a nagy késsel! Dróton jár a dereka! Tátva marad a szája! Ááá!"
• "Cigányjányír kesereg. Gatyába táncol! Mindenféle madarat! Hol a boros pince? Teli van a pince!"
• "Lovagol a bolhán! Nem fázol tán? De nem ilyen taknyos, nyálas!"
• "Halász, vadász - éhenkórász. Tengeripogácsa!"
• "Paszulyt eszik, megdöglik. Kell egy hímes tojás? Kell egy seggberúgás? Utánozás -, majomszokás."
• "Ugrál a fán! Bolond mind a kettő. Digi-dagi elesett!"
• "Csak egy tőtött verebet."
• "Ördög vigye ezt. Stráf! Te meg rózsám, kint vagy!"
• "Tarka kutya mezítláb. Kidűlhet az ifjú úr. Fuss! Addig míg elhullattam."
• "Megesznek az egerek. Bim-bam-bum. Fogd! Te vagy a fogó. Az a betörő."
• "Készen van a török basa. Az Isten házába! Arra van a gyalogút! Többet vissza nem adom!"
• "Másvilágon íg a lelke. Káposztába hús kellett! Míg a kutya meg nem harap! Többet nem játszok veled! Többet veled nem is játszok!"
• "Potyognak az almák. Tök. Annyi szeretőd van. Nem."
• "Zoltán éljen sokáig. Az Isten sok Sándor napot adjon! Míg szakálla nem nő bokáig. Száz esztendős koráig. Hogy még sok-sok neved napján viszontlássuk egymást."
• "Vagy egy pohár pálinkát. Azt kívánom soká élj! Avval köszöntsd fel Zsuzsikát! Boldogságot a családba. Mehessek tovább is. Szabad meglocsolni? Síron túli örök jutalmazás. A pár hímest elvárom."

Ezek a mondókák és versek nemcsak a magyar nyelv gazdagságát és sokszínűségét mutatják be, hanem a gyermekek számára is kiváló lehetőséget biztosítanak a játékra, tanulásra és a hagyományok megismerésére. Fontos, hogy továbbra is gyűjtsük, elemezzük és átadjuk ezeket az értékes kulturális elemeket a következő generációknak.

tags: #sajnalom #sajnalom #lekvaros #a #nadragom