Savanyú Jóska: A Bakony utolsó legendás betyárja
Savanyú József, ismertebb nevén Savanyú Jóska, a 19. századi Magyarország egyik legismertebb és legrettegettebb alakja volt. Élete a törvényen kívüliséggel, rablásokkal, meneküléssel és végül tragikus önpusztítással íródott. Az ő története, melyet a néphagyomány és a korabeli sajtó is gazdagon táplált, a mai napig élénken él az emberek emlékezetében, különösen a Dunántúl nyugati részén, a Bakony zegzugos erdeiben.
A betyárvilág születése és Savanyú Jóska gyökerei
A "betyárvilág" a 18. század második felében kezdődött, amikor Magyarország elhagyatott, erdős, mocsaras vidékein a társadalom peremére szorult, főleg állattartással foglalkozó férfiak bandákba verődtek és fosztogatták a vidéket. Ezek a törvényen kívüliek gyakran kényszerből, máskor pedig a szegénység és a társadalmi igazságtalanságok elől menekülve választották ezt az életmódot. A magyar betyárok, ahogy Eric Hobsbawm angol történész is megjegyzi, nagyban hasonlítottak az angol highwayman és a vadnyugati rabló figurájára. Főleg Somogyban, a Bakony területén és az alföldi pusztákon tanyáztak, kiváló helyismeretükkel, a kényszerből, vagy rokonszenvből melléjük álló fogadósok segítségével, hosszú éveken át sikerületten bujkáltak a csendőrök elől.
Savanyú József 1841. szeptember 12-én született a Vas vármegyei Izsákfán, katolikus családba. Édesapja, Savanyó József, juhász-számadó volt Orosziban, édesanyja pedig Kovárczi Erzsébet. Két édes fiútestvére, István és János, valamint egy Mária nevű féltestvére is volt édesapja második házasságából. Öccse, Savanyó István, szintén betyárnak állt, de őt a pandúrok már 1879-ben elfogták. Savanyó Jóska élete a juhászkodással kezdődött, ám a szegény sors helyett a bűnöző életmódot választotta. Birkalopás miatt kellett a fejét bujdosásra adnia.
A betyár karrierje és bűntettei
Savanyú Jóska először 1860-ban került a hatóságok látókörébe, amikor nyolc hónapot töltött a veszprémi fegyházban fegyveres csavargásért. Ezt követően 1872-ben egy sitkei rablás miatt tartóztatták le ismét, de ekkor a bűnrészességét nem tudták bizonyítani. Másodszor 1875-ben Sümegen töltött egy hónapot börtönben súlyos testi sértés miatt.
Az 1870-es évek végétől Savanyó Jóska és bandája egyre aktívabbá vált. Működésének "fénykora" 1878 és 1884 közé esett. Bandájával Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket kalapozta be, ahol egyik rablást a másik után követték el. Elsősorban kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat raboltak ki. Elkövetésükre jellemző volt a különös kegyetlenség, áldozataikat gyakran megverték és megkínozták.
1881-ben Savanyú Jóska már gyilkosságba is keveredett. Egy sikertelen rablási kísérlet során embereivel lelőttek egy földbirtokost, a várbogyai és nagymádi Bogyay Antal volt sümegi szolgabírót. Ez a tett tovább növelte a rettegést és a hatóságok elkötelezettségét a betyár elfogására. A betyár egyre merészebbé vált; a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt fényes nappal rabolta ki.
A hatóságok évekig tehetetlenek voltak ellene. Savanyó és számkivetett cimborái sikeresen bujkáltak a Bakony sűrűjében. Alacsony termete (mindössze 159 centiméter magas volt) sokszor segítette abban, hogy el tudott rejtőzni a Bakony legkisebb sziklahasadékaiban is. A korabeli sajtó a Bakony rémeként emlegette.
A nagyvad: Az ország legkeresettebb betyárja
Az 1880-as évekre Savanyó Jóska az ország legkeresettebb betyárjává vált. 1883-tól országos elfogatóparancs volt érvényben ellene, 1000 forint vérdíj jutalmat ígérve a nyomravezetőnek. A betyár bűntettei nyomán híressé és rettegetté vált.
1881-ben Savanyó Jóska ki akarta rabolni csengeri Háczky Kálmán földbirtokost, mert megtudta, hogy a testvérének, Háczky Sándornak 60 000 aranyforintért eladott egy birtokot Magyargencsen. 1881. augusztus 31-én embereivel körbevette Háczky Kálmán csabrendeki kúriáját. Aznap Háczky Kálmán együtt vadászott várbogyai és nagymádi Bogyay Antal volt sümegi szolgabíróval, orahoviczai és görcsönyi Mihálovich Lajossal és Czompó Lajos segédlelkésszel. A vacsorára várva kártyáztak, mikor este 8 és 9 óra között Savanyó Jóska hat emberével körbevette az épületet. Az ebédlőben ekkor fejezte be a terítést Vidos Ilonka házvezetőnő, és a szolgáló éppen beszólt az uraknak a kártyaszobába, ahol várakoztak, hogy kész a vacsora. Ekkor lépett ki a szobából Bogyay Antal, és azonnal vissza is ugrott félrelökve Háczky Kálmánt. Bogyay feltépte az ablakot, és kiugrott rajta, mikor az ablak alatt álló Káplár Németh József nevezetű betyár lelőtte: a volt sümegi szolgabíró meghalt. A sikertelen rablási kísérlet után Savanyóék kimentek, attól való félelmükben, hogy a szobából rájuk lőnek.
Savanyú Jóska sok vidéken feltűnt és a nyelvekkel is elboldogult. Jól beszélte mind a magyar, mind az akkoriban tótnak nevezett szlovák nyelvet, és németül is megtanult élete során. Magyarul és németül írni és olvasni is tudott.
Megemlékezés Savanyó Jóska sírjánál
Az elfogás és a börtönévek
Végül a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj mellett, a bosszúvágy segített kézre kerítésében. Bandája egyik tagja, Magyarósi István billegi bojtár feladta őt, mert Savanyóék 1883-ban nagybátyját a henyei erdőben agyonlőtték. Magyarósi ide hívta a betyárokat áldomásra, és a borba erős altatót kevert.
- május 4-én, a halápi csárdában, mulatozás közben fogták el. Savanyó Jóska és néhány társa a Tapolca környéki Véndeki-cseres egy sűrű bozótosában tanyázott, amikor a nyomozók rajta ütöttek. Savanyót először Tapolcán hallgatták ki, ahol Török Péternek adta ki magát, és azt állította, csak munkát keresni jött Keszthelyre, semmi köze sincs rabláshoz vagy gyilkossághoz.
Az 1886-os bírósági tárgyalásán 29 bűntettel vádolták meg, köztük rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal. A gyilkosságot nem tudták rábizonyítani, de még így is életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Savanyú Jóska a vádlott védelmében elmondta, hogy ő csak egy piti rabló, és csupán a betyárromantika csinált belőle nagystílű bűnözőt.
Ezután több, mint húsz évet a börtönben töltött, 1901-ig Illaván, majd 1906-ig Vácott. A szombathelyi törvényszék először halálra ítélte, ám a büntetést később életfogytig tartó börtönbüntetésre enyhítették. Illaván 15 évet, majd jó magaviselete miatt Vácon további 5 évet töltött.
A kegyelem, a szabadság és a tragikus vég
Végül gróf Csáky Károly Emánuel váci püspök kérelmére kegyelmet kapott. Kiszabadulásakor már jóval túl a hatvanon, 1906-ban tért vissza a társadalomba. Szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Búcsúlevelében azzal indokolta tettét, hogy reumája miatt kibírhatatlan fájdalmai voltak. A törvényen kívüli kalandor sírja Tótvázsonyban mára turistalátványossággá vált.
Savanyú Jóska élete a törvényen kívüliség, a szabadságvágy és a tragédia szimbóluma. Bár tettei sokszor kegyetlenek voltak, alakja a néphagyományban a romantikus betyárképpel fonódott össze, akit a szegények védelmezőjeként is emlegettek, bár erre nincs bizonyíték. Az ő története emlékeztet minket a 19. századi Magyarország társadalmi viszonyaira, a szegénységre és az igazságtalanságra, amelyek sokakat a törvényen kívüli életre kényszerítettek. Savanyú Jóska alakja, mint az utolsó ismert magyar betyár, a magyar történelem és a népmesék különös keverékét testesíti meg. A róla szóló mondák máig is élénken élnek, és a Bakony erdős vidékein járva mintha még mindig érezni lehetne a legendás betyár szellemét.
tags: #savanyu #joska #nagyloc