A magyar nyelv, mint minden élő nyelv, folyamatosan változik és fejlődik. Ezt a dinamikus folyamatot azonban szigorú helyesírási szabályzatunk próbálja kordában tartani, melyet időről időre frissítenek és átdolgoznak. Ezzel szemben a közbeszédben egy másfajta nyelvmegújulás zajlik, ami felveti a kérdést: létezik-e a beszélt nyelvben is hivatalos karbantartás, vagy spontán módon alakul? Ez a két szféra, a szigorú szabályokon alapuló írott nyelv és a lazább, közmegegyezésen nyugvó beszélt nyelv közötti feszültség számos érdekes jelenséget hoz létre, amelyekre a „sem krumpli, sem jelentése” kifejezés utal. Az alábbiakban részletesen vizsgáljuk meg a helyesírási szabályzat és a beszélt nyelv közötti eltéréseket, a nyelvújítás dilemmáit, valamint a „krumpli” és a „burgonya” szavak eredetét, használatát és kulturális vonatkozásait.
A helyesírási szabályzat és a közmegegyezés: Egy szakadék anatómiája
Az igaz, hogy sok mindenben közmegegyezés van a helyesírásban, de a szabályzat ennél sokkal több dologra terjed ki, melyek nagy részével az emberek nincsenek tisztában. Sokan a szabályzat nagy hibájának tartják, hogy nem alkalmazkodik eléggé a közmegegyezéshez, és a szigorú szabályok helyett több szabadságot kellene adnia. Példa erre, hogy nem nagyon hagy mozgásteret az egybeírás-különírás témakörben, arra hivatkozva, hogy tartóssá kívánja tenni az írásmódot, hogy a későbbi generációk is könnyen olvassák. De nem kevésbé olvasható egy szöveg, ha van némi egyéni variációs lehetőség, hogy ki mit ír egybe vagy külön. Sokkal egyszerűbb lenne, ha közmegegyezés alapján egybe írnánk, amit egybe mondunk, ebben persze lennének változatok, mert nem mindenki hallja jól a hangsúlyokat, és nem is mondunk mindent egyformán.
A helyesírás hagyományait egyébként nem azok ismerik jól, akik a szabályokat kívülről fújják, hanem akik sokat olvasnak, mert a szavak alakjai az olvasáskor vésődnek be. Meggyőződés, hogy az iskolában egyáltalán nem a szabályok megtanításával kellene próbálkozni, hanem az olvasás megszerettetésével. Amikor elbizonytalanodik valaki, hogy helyesen írta-e le egy-egy szót, ha fel tudja idézni a gyerekkorban bebiflázott szabályt, rendbe tudja tenni a szöveget. Ha nem, akkor különböző nyelvi oldalakat búj, amíg eljut a megnyugtató megoldásig.
Az egybeírás-különírás rejtelmei: Összetett szavak és szószerkezetek
Az egybeírás-különírásnál a fő szabály az, hogy az összetett szavakat egybe írjuk, a szószerkezeteket külön írjuk. De miben különbözik az összetett szó a szószerkezettől? Aki ezt értelmes módon el tudja magyarázni, az előtt le a kalappal. A helyesírási szabályzatban valami olyasmi van, hogy a szóösszetételnek sajátos jelentéstöbblete van, nem egyszerűen a két tag összegét jelenti. És itt következnek a kivételek, például a vasgolyó vagy a kődarab egy cseppet sem jelent többet, mint vasból készült golyót vagy kőből letört darabot. Nem mondják ki, hogy az az összetett szó, amit egybe mondunk, mert nem mernek a hangsúlyra hivatkozni. Ha végképp nem jut dűlőre valaki, akkor jön a „mindenre jó” kötőjel. De le kell, hogy törjék, a szabályzat szerint az is hol megengedett, hol nem. Lehet, hogy szabadosságnak tűnik, de egyetlen szabály az kellene, hogy legyen: ha úgy gondolod, hogy a kötőjel megkönnyíti az olvasást - mert mondjuk szokatlan dolgokat raktál össze vagy ritkán használt szóról van szó, vagy túl hosszú -, akkor írjál kötőjelet.
A szabályzat megreformálásának szükségessége: Tudományos alapokon
Az a vélemény, hogy amikor az Akadémia a szabályzaton dolgozik, és beletesz több mint tíz évet a kidolgozásába, akkor abban az időszakban méréseket kellene végeznie, hogy az olvashatóságot mi rontja, mi javítja, és a vizsgálat eredményei alapján kellene megreformálnia a helyesírás szabályzatát. Mindez tudományosan leellenőrizhető - ezért hívják a grémiumot Tudományos Akadémiának. De a lényeg az, hogy a szabályozásnak csak a lejegyzési konvenció esetében van értelme. A szóban használt nyelvet nincs értelme szabályok közé szorítani.
A magyar helyesírás néhány kérdése
A beszélt nyelv szabályozása és a nyelvi normák sokfélesége
Valamilyen szinten azért szabályozták a közbeszédet is, de inkább normák léteznek, és nagyon sokféle van belőlük. Ha arra gondolunk, hogy az egyetlen köznyelvi norma az emelkedett, művelt köznyelv, és foglalkozik-e valaki ennek szabályozásával, arra az a válasz, hogy nem nagyon. Más normák is léteznek - tájnyelvek, rétegnyelvek, csoportnyelvek -, és ezeket sem szokták szabályozni, spontán alakulnak.
A suk-sük használata például tájnyelvi sajátosság, ami a magyar nyelvterület egy részén teljesen természetes dolog. Az, hogy elítélő a vélekedés róla, a művelt köznyelvi normára vonatkozik, ahol ezt nem fogadják el. Sok hasonlót elfogadnak, aminek nem ismerni a miértjét, ha valaki például azt mondja, hogy szöllö, és nem azt, hogy szőlő, nem sújtja lenézés. Nagyon érdekes a ba-be és a ban-ben összemosódása, ami a beszélt nyelvben több száz éves történet. Ennek ellenére nagyon rászálltak az iskolában és a nyelvművelésben, míg például az ért végződésben a „t” hang szintén nem szokott hallatszani, ezzel mégsem foglalkoznak. Az a hivatkozás, hogy ez nem súlyos, mert nem okoz félreértést. Szerintem ez hajánál fogva előrángatott indoklás.
Az "ly" sorsa és a nyelvi nevelés szerepe
Évek óta kering a tanárok között egy mendemonda, hogy megszűnik az ly. Nagyon régóta terítéken van, hogy nincs az ly-ra szükség, hiszen a hangértéke már nem különbözik a j-étől, semmi szükség az írásbeli megkülönböztetésre. Bármikor dönthetnénk úgy, hogy nem teszünk különbséget köztük. Az, hogy ez a döntés még nem született meg, egyrészről csupán véletlen, másrészről hagyománytisztelet. El lehet képzelni azt is, hogy szelektíven szüntessék meg az ly-t a köznevekben, igékben stb., hogy ne kelljen a gyerekeket azzal nyaggatni, hogy a papagáj vagy a muszáj j vagy ly. A tulajdonneveknél - földrajzi és családnevek esetében - megtarthatnák az ly-t, hiszen mindenkinek furcsa lenne Erdély nevét j-vel látni.
Kifejezetten károsnak tartják, hogy az iskolában a gyerekek nyelvi nevelése ennyire eltolódik a helyesírás felé. Amit az iskolában „nyelvtantantanításnak” hívnak, az nem nyelvi nevelés, hanem a nagy része vagy a helyesírás tanítása, vagy közvetve azzal kapcsolatos. A gyerekek mégsem tudnak helyesen írni, mert rossz az oktatási módszer. A helyesírást nem attól tanuljuk meg, hogy tollbamondással meg szabályok megtanulásával kínoznak minket, hanem attól, hogy olvasunk. Rásegítés lehet, hogy kimondunk néhány szabályt.
Az iskolai nyelvi nevelés célja: Nyelvérzék és értő olvasás
Az iskolai nyelvi nevelésről az a vélemény, hogy rengeteg felesleges ismeretet tartalmaz, például a leíró nyelvtanról, a szófajokról stb., a gyerekek nyelvi nevelésének nem erre kellene összpontosítania. Természetesen meg kell tanulnia mindenkinek írni és olvasni, ahol az írásba beleértjük a konvenciók biztos használatát is. A nyelv azonban nem ebben merül ki, hanem például a nyelvérzék fejlesztésében, ami megkönnyíti az idegen nyelvek elsajátítását, és nagyon jól fejleszthető. Az alsóbb osztályokban szinte csak erre kellene összpontosítani. A felsőbb osztályokban a nyelvi nevelés lényege az lehetne, hogy az értő olvasás fejlődjön olyan magasságokba, hogy felismerjék a diákok a manipulálást, az elterelést, észrevegyék a nyelvi trükközést, kialakuljon a jó kifejezőkészség.
Összefoglalva: az iskolai nyelvi nevelésnek a nyelvérzékfejlesztés és az aktív használat kellene, hogy a célja legyen. Ahogy Simonyi Zsigmond - az egyik legnagyobb magyar nyelvész - mondta: a helyesírást a helyén kell kezelni, mint fontos, de kicsi részét a nyelvnek. A sors fintora, hogy később helyesírási versenyt neveztek el róla.
A magyar helyesírás néhány kérdése
A helyesírási szabályok változásáról döntő bizottság
Az, hogy kik döntenek a helyesírás szabályainak változásáról, nagyon érdekes történet. Óriási nagy bizottság, rettentő sok taggal, a nevük: Magyar Nyelvi Bizottság. A legtöbb tagnak semmi köze a nyelvhez, különböző szakmák képviselői. Az Akadémia minden osztálya delegál tagokat azon meggondolásból, hogy mindannyian a saját szaknyelvük helyesírási szabályaival foglalkozzanak. Ebben a bizottságban a nagy többség egyáltalán nem képzett nyelvileg, vannak persze nyelvészek közöttük, ők fogalmazzák meg a végső változatot. Teljesen elhibázott dolog ezt a rossz szabályzatot foltozgatni. Egységesítésre is szükség van, de csak azért, hogy olvasás közben ne akadjunk el a furcsa írásképeken.
Kötelező olvasmányok: Hagyomány és szabadság a tanításban
Az olvasás fontossága mellett felmerül a kérdés, mit gondolnak a kötelező olvasmányok listájáról. Egyrészről meg kell értenünk, hogy az iskolának a kultúrát, a hagyományokat kell közvetítenie. A nemzet kultúrájához hozzátartoznak az írásbeli alkotások, azokat meg kell ismerni, de az meghaladja az iskolaidőt, felvetődik a kérdés, mi is tartozik oda okvetlenül. Jókaitól miért éppen a Kőszívű ember fiait, a modernek közül miért nem sokkal többet; és sorolhatnánk. Ennek a vitának mindig az a vége, hogy egyre több el nem olvasott kötelező olvasmány lesz.
Sokkal több szabadságot kell biztosítani a pedagógusoknak és a tankönyvszerzőknek abban, hogy milyen szövegekkel szembesítik a gyerekeket, bár most nem ebbe az irányba haladunk. Amikor belenézünk egy németországi nyelv- és irodalomkönyvbe, az ötlik a szemünkbe, hogy nagyon sok műből „csak” szemelvények vannak benne. Veszik a bátorságot, hogy jellemző részleteket kiemelve foglalkoznak mélyen a művel, és nem az egészet zúdítják rá a gyerekekre. Úgy gondolják, hogy ha megtetszett, akkor úgyis elolvassa, ha nem, akkor is van fogalma a műről. Például a Faustból egészen kicsi, ám nagyon jellemző részt ragad ki a tankönyv, majd a hangsúlyt a megértésre helyezve beszélik végig az órán, ahol szabad véleménynyilvánítás mellett vitatkozhatnak róla. Ez a hazai tendenciát látva egészen forradalminak tűnik, bár hozzáteszem, hogy ott nem a reformiskola jellemzője a fenti példa, hanem a teljesen átlagosé. Hiszik, hogy az eléggé vonzó szemelvény alapján önként olvasnak a diákjaik. A János vitézzel, amit ötödikben köteleznek a diáknak, és a Toldival, amire hatodikban kerül sor, is így tennének, mert iszonyú nehéz a nyelvezetük a mai gyerekeknek. Abban nem hisznek, amit mostanában emlegetnek, hogy ezeket a műveknek át kellene írni, modernizálni a nyelvezetüket.
A tájnyelvek elfogadása és a nyelvi sokszínűség
Olyan környezetben, ahol a gyerekek erős tájnyelvi beszéddel érkeznek, anélkül hogy azt elfojtanák vagy tiltanák, „második nyelvként” meg lehet tanítani nekik a művelt köznyelvet. Így tanulják meg, hogy nem illik suk-süközni, a krumpli nem pityóka és a boltban burgonyaként van kiírva. Ne szoktassuk le a gyereket a saját tájnyelvi változatáról. Bosszantó, ha embereket megbélyegeznek azért, mert tájnyelven beszélnek vagy nem írnak jól helyesen. Az is furcsa, hogy a médiában nem nagyon hallunk szinte senkit, aki tájnyelven beszélne. A BBC-ben például nagyon tudatosan és megfontoltan minden blokkot egy-egy különböző tájegységről származó ember kommentál. Ők általában etnikailag is eltérőek, szoktatják az embereket ahhoz a tudathoz, hogy a brit koronához tartozó területen nem egyféle ember lakik, vannak skótok, írek és mások. Ez nem nyelvi terror, hanem nagyon egészséges felvilágosító munka.
A honi rigorózus nyelvi rendcsinálási vágy okai
Ilyen intenzív helyesírási és nyelvi szabályozó erőfeszítések, mint amilyenek nálunk az iskolában és a köztudatban vannak, olyan országokra jellemzőek, amik vagy frissen alakultak, vagy frissen egyesültek. A nemrégen alakult Horvátországban például rettenetesen sok a tájszólás, nehezen értik meg egymást, ott szükség van egységesített nyelvre, erősen rá is szálltak erre, annyira, hogy ha a médiában valaki tájnyelvi alakot használ, az állásával játszik. Magyarországon a 19. században volt ez a törekvés intenzív, amikor friss volt a nemzeti nyelv, a nemzeti önállóság. Ma nincsenek komoly mérvű eltérések, a határon túliakat is beleértve, nincsenek hatalmas különbségek, a csángót leszámítva. Nagyon anakronisztikus az egész helyzet. A 19. században az idegen szavak üldözése a nagy hazafias lelkesedés vadhajtása volt, a nyelvújításnak is ez volt a fő motívuma, de ma ez már értelmetlen. A világon minden nyelv rengeteg idegen szót vett és vesz át más-más nyelvektől, általában a kulturális kapcsolatok okán. Egyiknek sem lett ebből semmi baja. Az angolnak - amelyik az egyik legelterjedtebb nyelv - sem jelent gondot, hogy szókészletük óriási részét a normann franciából kölcsönözték.
A burgonya: Név, eredet és kulturális vonatkozások
„Tessék mondani, szalmapityóka van magára?” - hallgatók biztosan ismerik ezt a már szállóigévé vált mondást, amit személyesen is hallott valaki egyik székelyföldi évfolyamtársától Budapesten. A krumpli köznyelvi szavunk székelyföldi alakja a pityóka, a hivatalos magyar nyelvben burgonyának hívják - a fent emlegetett szalmapityókát és például szalmakrumpliként emlegetik, de Budapesten leginkább a hasábburgonyát értik meg.
A "burgonya" szó eredete: Kétségek és bizonyosságok
Azt sokan tudják, hogy a burgonya szó Burgundia nevéből ered. Sőt, sokan egészen biztosak benne. De kiknek vannak leginkább kétségeik? És miért kételkednek a nyelvészek? Azért, mert nem dokumentálható, nem követhető végig pontosan, hogyan is lett a távoli tájegység nevéből éppen e növény neve. Az bizonyos, hogy jövevényszó, 1803 körül került nyelvünkbe, s az is biztosnak látszik, hogy a tájegység olasz alakja (Borgogna [borgonya]) került be a magyarba. Az olaszban is használatos köznévi jelentésben ez a szó, de ott vagy ’burgundi bor’-t, vagy egy tölgyfajtát jelent. A francia bourgone [burgony] is jelenthet ’burgundi bor’-t. Semmilyen más nyelvben nem találunk azonban e tájegységből keletkezett ’burgonya’ jelentésű szót. Sőt, azt sem tudjuk, miért éppen e tájegység nevéből származik a növény neve. Ilyesmi akkor szokott előfordulni, amikor az adott tájegységből kerül be az újonnan megismert dolog - arról viszont szintén nincs kultúrtörténeti információnk, hogy Magyarországra valaha Burgundiából hozták volna be a krumplit.
Mi szól mégis amellett, hogy a név innen ered? A burgonya eredetileg ugyanis maga is tájszó, csupán Baranya megye egy részén használták, a nyelvújítók terjesztették el - a köznyelvben ma sem általános, leginkább hivatalos és szakszó.
A "krumpli" szó eredete: A földkörte és változatai
Honnan ered a krumpli szó? Bár németórán megtanulhattuk, hogy a burgonya németül Kartoffel, ez még nem zárja ki, hogy a krumpli is német eredetű legyen. A német nyelvjárásokban ugyanis sok neve van a burgonyának: ezek közül minket a Grundbirne érdekel, amely szó szerint ’földkörté’-t, ’földi körté’-t jelent. A luxemburgiban is Gromper a burgonya neve. A bajor-osztrák nyelvjárásokban ennek alakult ki Krumpel (kb. A magyar nyelvjárásokban megtalálható olyan alakja is, melyben a kicsinyítő képzőnek nincs nyoma: krumpir, krumpér stb., de az l-es változatból sincs kevés: kromplé, korompli, koromplyi, kurumli stb. Egyes változatokban nincs meg az l, de valaha biztosan ott volt: krumpi, korompi, kumpi, máshol az l és az r helyet cserélt: kolopri, kolompi. Előfordul olyan alak is, mely valószínűleg az l nélküli változatból származik, és benne az első r vált l-lé: kolompér, kolompir, kolompár. Ugyaninnen származik a szlovén, bosnyák és szerb krompir, a horvát krumpir, macedón kompir, de előfordul a szlovák nyelvjárásokban is (krumple, grumbír, kompere, krompele, krompľi). A törökbe is eljutott kumpir alakban: ez azonban már nem egyszerűen ’burgonyá’-t, hanem egy burgonyát is tartalmazó, gyorséttermekben kapható ételt jelent.
A ’földi körte’ elnevezést nem csupán a németek használják, korábban a svédben is hasonló volt a neve: jordpäron. Ebből, pontosabban utótagjából, a päronból (’körte’) származik a finn peruna ’burgonya’. Bármennyire is hasonlít tehát a finn peruna a magyar burgonyára, eredetük teljesen más! Míg mi a burgonyától a krumpli felé kalandoztunk el, a burgundiai forgatócsoport építészeti kérdések felé fordult. A ’földi körte’ elnevezéshez hasonlóan népszerű a ’földi alma’. Ezt találjuk a franciában (pomme de terre), a hollandban (Aardappel), de a németben is. Az ausztriai németben az Erdapfel asztenderd forma, de rengeteg nyelvjárási formája létezik: Erpfel, Eerpel Erpfe stb. (Megjegyzendő, hogy Erdbirne forma is van, egyes nyelvjárásokban pedig a puszta ’alma’ jelentésű elemet is használják a burgonya nyeveként: Ääpel, Ärpel!) Használatos a norvégban is: jordeple. Ez a szó szerinti jelentése a zöldség ivrit nevének is (תפוח אדמה [tapuach adama]). Sőt, az eszperantó is ilyen összetételt használ: terpomo.
Gyöknyelvi kutatás a krumpli és a burgonya eredetéről
Gyöknyelvi kutatásból származó adatok is segítik a szavak eredetének megértését. A héber tapúah adamá = alma-földi, ahol a héber tafúah = duzzadt, adom = vörös, adamá = föld (itt sárgás-vörös), Ádám… A héber b'-, ba-, be- = -ba, -be, -ban, -ben / be- (igekötő) erug = ágyás, oreg = kerti ágyást csinál (borogat) - BURGONJA. A héber krúm = héj, hártya - a magyarban: köröm, karom. Mellesleg: karám = felhalmoz, kerem = gyümölcsöskert, karom = sáfrányszínű (sárga). A héber pe = száj és ebből az -xp képző hatása mindkét (a magyar és héber) nyelvben: az alapszó jelentését 'becsukott', 'lezárt' értelemmel bővíti. Eddig KRUM-PA. A héber -xl képző alapjelentése a magyarban rag: -on, -en, -ra, -rá, stb. - egyébként az -xl mindkét nyelvben igeképző. Tehát a krumpli szó felbontva: héj-zárt-rá. PITYÓKA: A héber ptitá = szétmorzsolás, ptitim = tarhonya. Még a lengyel és szlovák "zem": föld szóról valamit: a héber zan, zun = ellát, táplál. Itt N-M hangváltozás következett be, amire számtalan egyéb példa van. Az N a legősibb emberi hangok egyike, amit már az előember is biztosan használt. Az M azonban - gyöknyelvi elemzés alapján - sokkal későbbi hang.
A krumpli és a burgonya szavak nagyon jó bizonyítékok arra, hogy a gyöknyelvek még akkor is az ősi gyökökből képezik az új szavakat, ha a krumpli Dél-Amerikából származott és csak a 16. században érkezett Európába. Vendül krumpič-nak, krumčá-nak mondják. Van ahol kumpi a nagymamám ezt mondja, de eléggé vicces. Ez olyasmi, mint a "pobléma". Érdekesség, hogy a német (die) Kartoffel (tbsz. die Kartoffeln) a burgonya.
A burgonya a konyhában és a gazdaságban
A „földi alma” (Solanum tuberosum) dél-amerikai eredetű, ahol a szegény emberek kenyerének is nevezték. Mára Európa lett a legnagyobb burgonyatermesztő földrész. Emberi alapélelmiszernek tekinthető, de állati takarmányozásra is használják, valamint a szeszipar és a gyógyszeripar is igényt tart rá. Sokaknak a burgonyával kapcsolatban sajnos csak a fagyasztott-elősütött hasábburgonya, az agyonsózott krumpliszirom, a por alakban gyártott püréalapanyag vagy a karácsonyi rántott halhoz kínált majonézes krumpli jut eszébe. Fehérjetartalma nem túl nagy, de összetétele kedvező, így nagyon jól hasznosul. A mi krumplinknak csak névrokona az édesburgonya (vagy batáta). Neve ellenére ugyanis semmiféle rokonságban nem áll a krumplifélék családjával: egy másik növény nemzetségéhez, a hajnalkák családjába tartozik. Sőt, íze sem hasonlít hozzá.
Burgonyafajták és felhasználásuk
Cleopatra, Agata, Rózsa, Katica, Sarolta, Luca, Réka, Rebeka, Desiré, Helena, sárga, fehér, piros, régi és új - számtalan krumpliféléből választhatunk. Ha nem bírjuk megjegyezni a neveket, sebaj: mondjuk el az árusnak, mit akarunk készíteni, neki tudnia kell, milyet ajánljon.
A krumplinak csak a gumóját fogyasztjuk, a növény levele, virága, termése, csírája ehetetlen, sőt mérgező! A gumó azonban gyakorlatilag egész évben megtalálható a piacokon, boltokban. Vásárlásnál figyeljünk arra, hogy egészséges, kemény, csíramentes gumókat válasszunk, amelyeknek nincs sem penészes-földes, sem vegyszer-szaguk. Ugyancsak kerüljük a zöld héjú, csírázásnak indult gumókat. Gumóját - ellentétben sok más zöldséggel - főzve vagy sütve fogyasztjuk (jótékony hatása is így érvényesül), bár van, aki a nyers krumpli megszállott híve.
A legnépszerűbb, legtöbb árusnál kapható univerzális fajták mindkét fenti módon felhasználhatók. Nem nagyon kemények, de nem főnek szét. A fent felsorolt ételek mellett jók levesnek, főzeléknek is. Univerzális fajták: Rózsakrumpli, Lilaburgonya, Aladin, Amorosa, Balatoni rózsa, Boglárka, Desirée, Démon, Fabiola, Góliát, Hópehely, Impala, Katica, Kleopátra, Kondor, Kuroda, Laura, Lorett, Marabel, Pannónia, Rachel, Rebeka, Réka, Red Scarlet, Roco, Rosara, stb.
Egészségügyi szempontok és konyhai tippek
A magas keményítőtartalmú élelmiszerek, mint a kenyérfélék, gabonatermékek, kekszfélék és a burgonya a túlsütés hatására úgynevezett akrilamidokkal telítődnek, amelyekről szintén kimutatták, hogy összefüggésbe hozhatóak a különböző DNS-károsodásokkal és a rák kialakulásával. Bármit is sütünk, figyeljünk arra, hogy ne barnuljon meg nagyon! Ha a burgonyát szabadtéren, például grillen készítjük, süssük héjastól az egész gumót. Így ha véletlenül oda is ég, a káros anyagok a héjban maradnak.
A krumpli egy egyszerű, hétköznapi alapanyagunk, melyet ebben a receptben vörösborral és csillagánizzsal teszünk izgalmassá. Vágd a krumplikat csónakformájúra. Keverd össze egy nagy tepsiben alaposan a krumplit, a hagymát, az olívaolajat és a sót. Tedd vissza tepsit a meleg sütőbe, és süsd további 30 percig. Melegen vagy langyosan tálald. Használj olyan szőlőt ennél a receptnél, amelyiknek nincs sok magja. Készítheted ezt az ételt úgy is, hogy nemcsak krumplit használsz, hanem kevered gyökérzöldségekkel, de krumpli nélkül, csak gyökérzöldségekkel is szuper.
Molnár Klára, a Hagyományos Kínai Gyógyítás táplálkozási szakértőjeként az étkezési irányzatok útvesztőjében kalauzolja el mindazokat, akik egészségük megőrzésére, gyógyulásra, jó emésztésre, megújulásra vágynak. Az 5 Elemes Étrend oldalon recepteket, életmódtanácsokat oszt meg férjével.
Krumplis-tökmagos pogácsa (4 tepsihez, kb. 60 db pogácsa): A puha vajat elkeverjük a tejföllel, a sóval, a sütőporral, a liszttel és a főtt burgonyával. Gyorsan összegyúrjuk. Fél cm-esre nyújtjuk, tetejét négyzetrácsozzuk. Két tenyerünk belső éle segítségével egyenként megsodorjuk a pogácsákat, kivajazott sütőlemezre tesszük, megkenjük kis olajjal kikevert tojássárgájával. 200 fokon kb. 20 perc alatt készre sütjük.
Ha megpuhult a burgonya, tejfölös liszttel vagy étkezési keményítővel behabarjuk.
Burgonyatermesztés és kártevő elleni védekezés
A burgonya nagyüzemi termesztése során sok-sok vegyszerrel találkozik. Burgonyánk komposzttal dúsított talajban termesztve lesz igazán ízletes. A burgonyabogár elleni legjobb védekezés az, ha időben összeszedjük, de a torma is segít az elhárításban. Persze a biológiai védekezés munkaigényesebb, mint permetezővel nekiesni, de az eredmény magáért fog beszélni. A büdöske és a körömvirág a talajlakó fonálférgeket űzik el, a zsurlófőzet pedig a gombás fertőzésekkel szemben megelőző hatással bír.
A burgonyatanács megnyitja ülését! Te is krumplit eszel krumplival? Sülve, főve, pürésítve? Tudtad, hogy a krumplit nem csak eszik, de isszák is? Belőle készül a vodka és még gyulladáscsökkentő hatással is bír ez az eredetileg Dél-Amerikából származó gumós növény. Van ám burgonya ABC is, amivel a felhasználási lehetőségeit jelölik. Van saláta burgonya, újburgonya, és bizony van piros, lila de még kék is belőle. Ha szeretnél minél többet megtudni a felhasználásáról, a termesztéséről, a gyakori kártevőiről és az aktuális vetőgumó-szaporítási trendekről akkor neked ajánljuk a szerdán 25. alkalommal megrendezett Országos és Nemzetközi Burgonya Tanácskozást, valamint Fajta-és Növényvédelmi Technológiai Bemutatót Nyírteleken.