Sós Attila és a Magyar Lovassport: Egy Olimpikon Öröksége és a Jövő Reményei

A magyar lovassport gazdag történelmi múlttal rendelkezik, számos kiemelkedő sportolót és eredményt adva a hazai és nemzetközi sportvilágnak. Ennek a gazdag örökségnek kiemelkedő alakja Sós Attila, olimpikon, többszörös magyar bajnok, aki pályafutása során nemcsak versenyzőként, hanem edzőként és szakemberként is jelentős nyomot hagyott. Az ő története összefonódik a Kiskunhalasi Határőr Lovasiskola felemelkedésével és újjáéledésével, valamint a magyar lovassport jelenlegi és jövőbeli kihívásaival. Fazekas István Walter nevű lovával aratott nem mindennapi győzelme a Nemzeti Lovardában különösen fontos mérföldkő a kiskunhalasi lovasbázis számára. Ez a diadal egy hosszú, negyedszázados szünetet tört meg, hiszen utoljára ilyen rég volt egyéni felnőtt magyar bajnoka díjugratásban Kiskunhalasnak. A Határőr Dózsa SE lovasa, Fazekas István 2020. szeptember 13-án szerezte meg a felnőtt díjugrató magyar bajnoki címet. Ez a siker rendkívül sokat jelentett a halasi lovassportnak, amely az elmúlt évtizedben fokozatosan nyerte vissza méltó helyét az ország lovassportját hazai és nemzetközi szinten is meghatározó, reprezentáló lovas műhellyé válva. Az ünnepi összejövetelen jelen voltak a negyedszázaddal ezelőtti bajnokok közül ketten is, köztük Varró József, aki legutóbb 1994-ben (Királymező) emelhette magasba ugyanazt az emblematikus kupát, amire most Fazekas István neve is felkerült. A rendezvényen Fülöp Róbert polgármester köszöntötte Fazekas Istvánt, méltatva nagyszerű teljesítményét, és kiemelte a háttérben segítők, felesége, Dóra, valamint a ló tulajdonosa és tenyésztője, Nagy Antal munkáját. Sós Attila, az olimpikon és többszörös magyar bajnok, aki 25 évvel ezelőtt maga is a győztesnek járó serleget foghatta, büszkén nyilatkozott arról, hogy egy volt határőr kolléga és személyes jó barátja lett 2020-ban a magyar bajnok. A lovas társak, barátok és vezetők egyaránt gratuláltak Fazekas Istvánnak, további sikereket kívánva az eddig is eredményes pályát befutó lovasnak, aki háláját fejezte ki a sok figyelmességért és ajándékért.

Kiskunhalas, a Lovassport Bölcsője és Sós Attila Gyökerei

Sós Attila 1971. augusztus 27-én született Kiskunhalason. Gyermekkorát egy virágzó városban töltötte, ahol a sportélet is kiemelkedő volt. 1971-ben Kiskunhalason 36 ezren laktak, ma már 30 ezren sincsenek. A gyárak bezárásával megszűntek a munkahelyek, de a sportélet komoly maradt. A város világbajnok szertornászt adott a magyar sportnak, és a kézilabdás lányok is mindig jól teljesítettek. Az úszók is egyre jobbak, korosztályos bajnokokkal és válogatottakkal büszkélkedhetnek. Sós Attila első unokatestvére Virincsik Anasztázia, aki pályafutását Fehérváron fejezte be, édesanyját Virincsik Rozáliának hívják.

Sós Attila nevelőapja Suti István volt, aki 1960-ban Rómában, 21 évesen, egyéniben 10. lett díjugratásban, ami minden idők egyik legnehezebb lovasversenye volt. Kilencéves volt Attila, amikor Suti István feleségül vette édesanyját. Nem a nevelőapja presszionálta, hanem ő maga akart lovagolni. 10 éves korában, 1981-ben kezdett el lovagolni, és 1983-tól a Kiskunhalasi Határőr Dózsa SE sportolója lett. Ez az egyesület a magyar lovassport egyik bölcsője volt a kilencvenes évek közepéig díjugratásban, lovastusában és fogathajtásban.

Sós Attila pályafutása során számos sikert ért el. 1988-ban ifjúsági díjugrató magyar bajnok lett, 1989-ben a díjugrató ifjúsági Európa bajnokságon 5. helyen végzett. 1990-ben díjugrató junior, 1994-ben military magyar bajnok lett. 1995-ben a Katonai Világjátékokon Rómában, csapatban bronzérmet szerzett. 1997-ben díjugrató magyar bajnok, 1998-ban díjugratásban a Samsung Nemzetek Díjában (Budapest, Bratislava), 2000-ben (Bukarest) és 2001-ben (Bukarest) aranyérmes lett. 2003-ban díjugratásban, Budapest főpolgármesterének díján a 2. helyen végzett. 2004-ben díjugratásban, a kezdő ló kategóriában Bács-Kiskun megyei bajnok, 2005-ben pedig a díjugratás kiskunhalasi nemzetközi versenyen a hétéves ló kategóriában a 6. helyen végzett.

Olimpiai Részvételek és a Military Lovaglás Kihívásai

Sós Attila az utolsó magyar lovas, aki olimpián szerepelt, két alkalommal is military szakágban, vagy ahogy ő nevezi, lovastusában. Ez egy katonai sportág, hasonlóan az öttusához, ahol az első nap díjlovaglás, másnap terepverseny akadályokkal, végül pedig a klasszikus díjugratás következik. Komoly kihívás, összetett sport, mindent kell tudni hozzá. Nem csak egy speciális dologra készülnek a versenyzők, kell hozzá erő, állóképesség és magasfokú idomítottság.

Barcelona 1992: A Zöldfülű Olimpikon

Az 1992-es barcelonai olimpián Sós Attila még zöldfülűként, 21 évesen állt rajthoz. A csapatban ő volt magasan a legfiatalabb, a többiek legalább tíz évvel idősebbek voltak nála. A military csapatot a két nyíregyházi, Ling Attila, Bubán Zsolt, valamint az akkoriban mezőkovácsházi színekben versenyző Herczegfalvy Tibor alkotta. Egyéniben 96 induló közül a 31. helyen végzett Zsizsik nevű lovával, ezzel ő érte el a legjobb helyezést a magyarok közül. A díjlovaglás után még csak a 77. helyen volt, de a terepverseny után a 39. helyre ugrott előre. A díjugratásban hibátlan pályát lovagolt, időeredményével a harmadik helyre sorolták, így jött össze az összességében elért 31. hely. Attila hibátlanul teljesített terepen és a díjugrató pályán is, viszont terepen jelentős időtúllépése volt, 2 perc. Elmondása szerint, ha időben célba ért volna - és nem kap büntetést -, akkor bronzérmes lehetett volna. Ez elképesztő lett volna, 21 évesen dobogóra állni. Az Enyingi Állami Gazdaság félvér lovát, Zsizsiket lovagolta, aki remek társ volt, a szívéhez nőtt. Azonban az angol telivérek domináltak a négyszakaszos versenyen. Azóta változott a lebonyolítás, a terepverseny immár csak egyszakaszos, ami inkább kedvez a félvéreknek. A military csapatversenyben a csapatot (Bubán Zsolt, Herczegfalvy Tibor, Ling Attila, Sós Attila) nem minősítették, így helyezetlenül végzett. Kemény munkával szerezte meg a jogot az olimpiai szereplésre, és a majd száz induló közül sikerült magyarként a legjobb helyezést elérnie.

Atlanta 1996: Csapatban a Kihívásokkal Szemben

Négy évvel később, 1996-ban Atlantában Sós Attila csak csapatban állhatott rajthoz. Akkoriban az öttusában is azt a szabályt hozták, hogy egy versenyen nem osztanak két érmet ugyanazért a produkcióért, így választhatott, egyéniben vagy csapatban indul. Úgy döntöttek, utóbbit favorizálják. Négyen képviselték hazánkat: Schaller Gábor, Tuska Pál, Herczegfalvy Tibor és Sós Attila. Végül a 12. helyen zártak a military csapatversenyben, 1434,10 (195,60+1220,00+18,50) ponttal. Tuska Pállal tudták befejezni a versenyt, Hercegfalvy Tibort és Saller Gábort kizárták akadályhibák miatt. Sós Attila Zsizsik nevű lovával indult, akit 12 évig lovagolt. Az Enyingi ÁG-val, majd Zrt.-vel volt szerződése a Határőrségnek, megvették tőlük a lovakat, Kiskunhalason lovagolták őket, majd a sportpályafutásuk befejeztével visszakerültek tenyésztésre a ménesbe. Zsizsik nehezen kezelhető, öntörvényű ló volt, altatva patkolták a hátsó lábára. Attila többször meglátogatta Sáripusztán, ahol nevelkedett és utolsó éveit töltötte, és Zsizsik még négy-öt csikót adott a magyar lovassportnak.

A Határőr Lovasiskola Megszűnése és Az Újrakezdés

A 2000-es év fordulópontot hozott Sós Attila életében és a kiskunhalasi lovassport történetében. A belügyminiszter megszüntette a halasi határőr lovasiskolát, a bázist, a lóállományt elárverezték. Sós Attila ekkor Debrecenbe szerződött három évre, ahol díjugratásban, valamint háromnapos, military viadalokon indult. Később visszakerült Halasra, trénerként dolgozott - 18 éves kora óta edzősködik is - és versenyzett, de a lehetőségek szerények voltak.

2004-ben Budapestre költözött, és Fehérvár melletti településeken kezdett edzősködni, környékbeli lovardákban oktatott lovasokat, fiatalokat és idősebbeket, főleg Pákozdon. Vörös Zsuzsa, a Volán szakosztályigazgatója invitálta a Volán öttusázóihoz. Dombi volt a lovasedző, mellette Sós Attila megkapta a középiskolás csoportot. Dombi ma a lovarda vezetője, Sós Attila pedig a szakágvezető. A Volán a főállása, de továbbra is dolgozik Pákozdon, díjugratást oktat. Februártól ő a military szakág szövetségi kapitánya, ingyen és bérmentve dolgozik. A költségeket térítenék, de nem igényli, azt a pénzt az utánpótlásban hagyja. Reméli, hogy az olimpiai szakág talpra áll. Az Eb-n Szabó Orsolya képviselte Somogyjádról hazánkat, Tokióban reményei szerint három-négy versenyzőnk indulhat, Párizsban pedig még többen.

Edzői és Szakmai Karrier: Az Utánpótlásért

Sós Attila ma is versenyez díjugratásban, országos viadalokon, tanítványai lovaival, a versenyzőinek segít. Az edzősködés vált a döntővé, 30 öttusázóval dolgozik a Volánnál. Elmondása szerint a tanítványai leginkább azért szeretik, mert nála nincs kivételezés. 2013-ban került Pákozdra, utána Fehérvárra. Öt éve a Volán Fehérvár öttusaszakosztályánál tevékenykedik főállásban. Imád dolgozni, szereti az öttusázókat, akik alázatosak és fegyelmezettek, ami minden sportsiker alapja. Vörös Zsuzsa hívta telefonon, egy korábbi öttusázó, Kovács Gábor ajánlására. Meglepte az érdeklődés, behívták egy interjúra, azóta ez a munkahelye, de továbbra is dolgozik Pákozdon, valamint Szentendrén egy lovastusa-szakosztálynál is. Két éve ő a szövetségi kapitány a lovastusázóknál, társadalmi pozícióban. Javadalmazást természetesen kap. A pentatlonistáknál Balaska Zsolt felel a lovas felkészítésért, ő a vezetőedző, Sós Attila kiemelt edzőként dolgozik. Az utóbbi időszakban tíz korosztályos világversenyre utazott velük, ott volt például a közelmúltban Mexikóvárosban a világbajnokságon is. Döntően a fehérváriak lovas tréningjeit irányítja, de a többi versenyző is gyakran kéri a segítségét.

Sós Attila több tanítványa korosztályos magyar bajnok. A Kapaszkodó Alapítványnál lovas oktató, lovas terápiás szakoktató, sportlovas és integrált sportoktató. Emellett lovak tenyésztésével, kipróbálásával is foglalkozik. 1989 és 2000 között a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság lovas bázisán dolgozott Kiskunhalason, hivatásos lovas versenyzőként a Kiskunhalasi Határőr Dózsa SE színeiben és hivatásos határőrként. Ezután 2000 és 2002 között az Agropoint Kft. Debrecen hivatásos sportlovasa és tenyésztés-szervezője volt. 2001-ben a Testnevelési Egyetemen (TF) lovas szakedzői, 2002-ben a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán lótenyésztői diplomát szerzett. 2003 és 2004 között az Airvent Lovas Klub sportolója volt. Jelenleg is aktív versenyző, a Bólya Integrált Sportegyesület versenyzője.

Fazekas István Győzelme: A Kiskunhalasi Újjáéledés Szimbóluma

Fazekas István Walter nevű lovával pályafutása során először szerzett felnőtt országos bajnoki címet díjugratásban. Ez a győzelem a kiskunhalasi lovassport újjáéledésének szimbóluma. Fazekas István karrierje is szorosan kötődik a Határőrség Lovasiskolájához. Az első pár évben ugrólovas volt Hirling József keze alatt, akit szinte második apjának nevezett, napi edzéseit Kapoli István irányította. 1985-től díjugratás mellett lovastusázott is, military edzője Tuska Pál volt. Olyanokkal versenyzett együtt, mint Fodor Gábor, Füzér Gábor, Sós Attila, Sebők János, Horváth Ágnes vagy Nagy Andrea.

Hirling József határőr ezredes, sportvezető, a Határőrség Lovasiskolájának egykori parancsnoka volt. 1954-ben nevezték ki Kiskunhalason a Határőrség Lovasiskola parancsnokának, és ő hozta létre a Határőr Dózsa SE-t. 1992 után Fazekas István már csak ugrólovasként versenyzett, 1993 és ’96 között Zápor nevű, enyingi tenyésztésű kancájával a magyar felnőtt válogatott tagja volt. 1993-ban a magyar bajnokságban felnőtt egyéniben bronzérmet nyert, és a kiskunhalasiak kétszer megnyerték a csapatok magyar bajnokságát is.

Fazekas István ezalatt a magánszférában helyezkedett el, Dabason Sziráki Mihály lótenyésztőnél. Bár jó barátság alakult ki a tenyésztő és a lovas között, Fazekas István úgy érezte, ebben a munkában nem használja ki a kvalitásait, így elment Németországba.

A 2010-es gazdasági világválság az anyagi gondok ellenére Fazekas István számára tulajdonképpen csupa jót hozott. Egy régi barátot hívott fel előrelépést keresve, így egy hét alatt Svájcban, az olimpiai ezüstérmes Willi Melliger lovardájában találta magát. Itt megtapasztalhatta, hogyan épülnek fel egy profi versenyző mindennapjai, egy igazi profi istálló. Büszke arra, hogy a világ lovas elitjében is köztiszteletben álló személy csapatába tartozhatott, ugyanis az ő istállójába nehéz bekerülni. Többen is voltak belovaglók, de Steve-vel a mai napig baráti kapcsolatban áll. Előfordul, hogy küld neki egy-egy videót, amiről véleményt ír, tanácsot ad. A lovardai mindennapokat olajozottan működő nagyüzemnek nevezi. Steve-nél általában 3-4 finn lány ápolta a lovakat. 14-17 ló volt a versenyistállóban, amelyek közül kettő-hárommal járt versenyekre. Nekik 14-17 lovat kellett lovagolni, változatos rendszerben, így a pályán való gyakorlás mellett például hosszú túrákra is vitték őket.

2013-14-ben Fazekas István úgy döntött, ideje hazajönni. Nemcsak Magyarországra, hanem Kiskunhalasra, ahová az a Juhász Tibor hívta, aki új életet lehelt az egykori határőrbázisba, amely immár Hirling József nevét viseli. Azóta István itt dolgozik és versenyez: 2019-ben a Bács-Kiskun megyei díjugrató csapattal harmadikok lettek az országos díjugrató bajnokságon, István pedig egyéniben negyedik, és ismét meghívták a válogatottba. 2020-ban pedig a „másodvirágzását” élő versenyző magyar bajnok lett. „Sportolóként arra vagyok a legbüszkébb, hogy ennyi idősen vissza tudtam kapaszkodni a magyar élmezőnybe. Arra, hogy a lovarda üzemeltetői folyamatos beruházásokkal építik-szépítik a létesítményt, megújulnak az egykori laktanya elemei is. Egyre több itt a ló és a lovasesemény, és a hétköznapokon a betérők betekintést kaphatnak a lovaglás sokszínűségébe is, hisz gyereklovagoltatást, terápiás lovaglást és sportolókat is láthatnak. „Amíg jól érzem magam a sportban, addig csinálom - mondja Fazekas István. Most is edzőként foglalkozom gyerekekkel is. Nem lehetek olyan önző, hogy ne segítsek azoknak a gyerekeknek, akikben látok potenciált. Ám ha ezt már nem tudom, vagy nem akarom tovább folytatni, akkor pályaépítéssel szeretnék foglalkozni.”

Fazekas István 2020-as magyar bajnoki címét a Mytos apaságú szürke Walter nyergében szerezte meg. Egyébként a Fazekas István - Walter páros az elmúlt öt évben a magyar díjugratósport egyik legmeghatározóbb párosa volt.

Nagy Antal, a Tenyésztő és a Siker Kulcsa

Nagy Antal szorgalmas, lószerető ember, aki családjával együtt neveli a csikókat a Kiskunhalastól öt kilométerre lévő bázisán. Saját tenyésztésű lovaik hatalmas legelőkön és karámokban nevelkednek, és egy kisebb pályán megkapják az alapkiképzést, ahonnan a Hirling József Lovasparkba, Fazekas István nyerge alá kerülnek.

Véletlenek ugyan vannak, de a két legfontosabb tényező az állat genetikai háttere és a felnevelés módja. Előbbiről nem is nagyon kell beszélni, mindenki tisztában van a jó örökség előnyeivel. Viszont manapság már azt is tudjuk, hogy embrióbeültetés esetén a recipiens kanca hatása is látszódik a csikón, vagyis utóbbit nem lehet csak inkubátorként kezelni, mert hatása lesz a születendő csikóra már a megszületése előtt is. Vagyis a genetikailag meghatározott tulajdonságok magzati korban is változhatnak. Például gondoljunk csak a féreghajtásra, ami központi kérdés az állat egészségében. A különböző domborzati viszonyok között más csontszerkezetű, patájú és ízületekkel rendelkező lovak alakulnak.

Nagy Antal tapasztalata szerint a csikókra, bár tulajdonságaik közül nagyon sokat örökölnek, az első pár nap hatásai döntő befolyással bírnak. Épp ezért nála már 7-8 naposan megismerkednek a lószállítóval, így az ismerős, „otthonos” közeg lesz számukra, ennek köszönhetően egész életükben könnyebb lesz őket szállítani. Persze azért a fokozatosság nem árt. Angol boxban tartja a lovait, tehát a csikó oda születik, majd néhány hétig egy kisebb karámban lesz, ahol megismerkedhet a legelővel, az őt körülvevő világgal. Náluk egyébként vasas a víz, ám a lovai szeretik. A takarmányozásra visszatérve, a csikóknál is ügyel a béta-karotin-, az E-vitamin-, illetve a szelénbevitelre. A gyenge derekú vemhes kancánál is pótolja a szelént, ezzel megelőzve az utód hasonló „nyavalyáját”. Ugyanígy ügyel, hogy az állat aktuális állapotának megfelelő mikro- és makroelem-tartalmú legyen a nyalósó. Csikót nevelni úgy lehet, ha az ember ott van a közelükben, az állatok folyamatosan a szeme előtt vannak. Nem véletlen, hogy a legsikeresebb sportlovak mind néhánykancás istállókból származnak. Ott kell lenni, látni kell az állatokat, és az alapján kell őket takarmányozni.

Magyar Lovasok az Olimpiai Játékokon: Díjlovaglás, Díjugratás, Lovaspóló és Military

A "Magyar lovasok az olimpiai játékokon" című kiadvány, Győr Béla gondozásában, részletesen foglalkozik Sós Attila pályafutásával és más magyar lovasok olimpiai szereplésével.

Díjlovaglás:

• Andics Bernadett (2004., 15. helyezett)
• Keméry Pál (1936., 26. helyezés, csapatban 6. helyezés)
• Magasházy László (1936., 18. helyezés, csapatban 6. helyezés)
• Pados Gusztáv (1936., 14. helyezés, csapatban 6. helyezés)
• Szepesi Ottmár (1936., 33. helyezés, csapatban 6. helyezés)

Díjugratás:

• Ákos Ajtony (1972., 49. helyezés, csapatban 17. helyezés)
• Balogi András (1980., csapatban 4. helyezés)
• Barcza Elemér (1936., nincs adat)
• Bognár Sándor (1972., csapatban 17. helyezés)
• Cseh Kálmán (1928., 43. helyezett)
• Göttler Vilmos (1992., 58. helyezés)
• Hevesy Barnabás (1980., 7. helyezés, csapatban 4. helyezés)
• Kánya Antal (1928., 39. helyezés)
• Karcsu Imre (1960., csapat 16. helyezett)
• Krucsó Ferenc (1980., 14. helyezett, csapat 4. helyezett)
• Malanotti Lajos (1928., 31. helyezett)
• Móra László (1960., csapat 16. helyezett, 1972., kiesett, csapatban 17. helyezés)
• Platthy József (1936., 3. helyezés, csapatban 6. helyezés)
• Somlay Lajos (1956., nincs adat, 1960., nincs adat)
• Suti István (1960., 10. helyezett, csapat 16. helyezett)
• Szatola Albert (1956., 11. helyezett)
• Széplaki Pál (1972., 47. helyezés)
• Szepessy (Schaurek) Ottmár (1936., 32. helyezés)
• Szondy István (1956., kiesett)
• Varró József (1980., csapat 4. helyezett)

Lovaspóló:

• Bartalits Kálmán (1936., 4. helyezés)
• Bethlen István (1936., 4. helyezés)
• Dienes-Öhm Tivadar (1936., 4. helyezés)
• Kovács Dezső (1936., 4. helyezés)
• Szentpály Imre (1936., 4. helyezés)

Military:

• Adda Alfréd (1928., 15. helyezés)
• Binder Ottó (1928., feladta)
• Bubán Zsolt (1992., kiesett, csapatban kiesett)
• Cseh Kálmán (1928., kizárták, díjugratás, 43. helyezés)
• Cseresnyés László (1980., 14. helyezés, csapatban 4. helyezés)
• Endrődi Ágoston (1936., 5. helyezés, csapatban helyezetlen)
• Grózner István (1980., 16. helyezés, csapatban 4. helyezés)
• Hercegfalvy Tibor (1992., 54. helyezés, csapatban kiesett, 1996., csapat kiesett)
• Horváth József (1972., kiesett, csapatban kiesett)
• Horváth Zoltán (1980., 17. helyezés, csapatban 4. helyezés)
• Jankovich Lőrinc (1936., 9. helyezés, csapatban helyezetlen)
• Krizsán János (1972., kiesett, csapatban kiesett)
• Ling Attila (1992., kiesett, csapatban kiesett)
• Nemtin Anita (1996., 19. helyezés)
• Oláh Mihály (1980., kiesett, csapatban 4. helyezés)
• Schaller Gábor (1996., csapat kiesett)
• Soós Attila (1992., 31. helyezés, csapatban kiesett, 1996., csapat kiesett)
• Szabácsy István (1972., 38. helyezés, csapatban kiesett)
• Tuska Pál (1996., csapat kiesett)
• Visy István (1936., helyezetlen, csapatban 6. helyezés)

A Derby Győztesek: Belami, Csábos és Detroit története

A derby győztesek történetei betekintést engednek a magyar lósport izgalmas világába, bemutatva a lovak és idomárjaik küzdelmeit és diadalait.

Belami (1998): A Leggyorsabb Magyar Tenyésztésű Ló

Belami 13.8-as idejével, amit Németországban ügetett, minden idők leggyorsabb magyar tenyésztésű lova lett. Pályafutása érdekesen alakult, sok helyen megfordult, és egy éven át Németországban versenyzett, aminek helyességéről eltérőek a vélemények. Belami mindig a legjobbak közé tartozott, bár a Derby-ig társa, Bob do it árnyékában versenyzett. Ott azonban kinőtte a második szerepet, és onnantól ő volt a legjobb. A Derby-ben legnagyobb ellenfele, Bob do it hibával futott, így a versenyek versenyének trófeája Belamié lett. A Szent István Díjban már nem hibázott Bob do it, ennek ellenére Belami legyűrte az eddig jobbnak kikiáltott ellenfelét, így ezt a trófeát is bezsebelte.

Négyévesen győzelemmel nyitott, majd a Májusi Nagydíjban egy balesetnek köszönhetően alaposan összetörte magát. Sérülése után Marschall Istvántól átkerült Jónás Lajoshoz, ahol a Négyévesek Nagydíjában folytatta diadalútját. Dr. Vecseklőy Józsefben háromszor kellett starthoz állnia a győzelemért, de az is meglett. A háromszori megpróbáltatás miatt a Pannónia Díjban már nem volt olyan robbanékony, így lemaradt. Két hét múlva ismét ereje teljében volt, így a Szent István Díj két heatjében topon volt, az egyiket megnyerte, a másikban harmadik helyezést ért el. Mivel ellenfele, Mr. Stallone hasonlóképpen teljesített, ezért a jobb összidő döntött, így Belami lett a győztes.

A következő szezont már Gelsenkirchenben kezdte, ahol szeptember 29-én futotta 1.13.8-as idejét, amivel minden idők leggyorsabb magyar lova lett. Nehéz helyzetben volt itt klasszisunk, hiszen ezzel az idejével sem tudott győzelmet aratni, itt is csak második lett. A 2001-es évet Fábián Zsoltnál, majd Varga Sándornál kezdte a világot járt mén. A 2002-es évet még Varga Sándornál kezdte, majd visszakerült Jónás Lajoshoz. A kis pihenő jót tett Belaminak, mert utána ismét eredményesen szerepelt, de csak a napi főfutamokban. Súlyos lábbántalmai miatt a következő év már egyáltalán nem hozott sikereket a számára, így tulajdonosa, ifj. Bisbac Dániel és idomárja, Jónás Lajos úgy döntöttek, békét hagynak a nagy harcosnak, aki négy éven át a maximumot adta, és inkább a tenyésztésben szolgáljon tovább.

Belami története Svédországban kezdődött, ahol Marschall István viszonylag olcsón jutott hozzá igen jó származású apjához, Philip Lobellhez. Philip Lobell mint versenyló nem igazán váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeket, lábbántalmai miatt 1.17-es rekorddal rendelkezett. Marschall Istvánt igazán a jó papírja fogta meg, Speedy Crown érdemeit nem kell ecsetelni, az anyja, Princess Glory pedig kanca Hambleton-t nyert. Marschall 1994-ben kezdett vele fedeztetni a saját kancáit. Akkor nagyon jó származású import kancái voltak, így várható volt, hogy a mén által jó csikók születnek. A B-betűs évjárata kimagasló volt, Belamin már rögtön lehetett látni, hogy nem mindennapi lóval van dolgunk. Már egész kis csikónak is nagyon szép küllemű, laza mozgású volt, ellentétben Bob do it-tal, aki mindig erőből teljesített. Belami minden edzése során javult, erősödött, és már februárban Bob do it-tal együtt munkákban 1.25-ös időket ügettek igen könnyen. Belami ellen csak egy szólt, nagyon ijedős ló volt, és ha valamitől megriadt, akkor teljes sebességre kapcsolva vad galoppban hurcolta az embert. A rossz szokása miatt többször is balesetet szenvedett. Marschall soha nem tudott rá haragudni, mert olyan küzdő szellem lakozott benne, ami ezért bőven kárpótolta.

Bob do it és Belami két és háromévesen jóval évjárattársai felett járt, így év elején Bisbac Dánieltől olyan kedvező ajánlatot kapott Marschall István, amit nem lehetett visszautasítani, így eladta neki a két lovat, de nála maradtak idomításban. A Derby-ig Bob do it bizonyult jobbnak, de onnantól Belami lett a jobb. Bob do it mindig is erőszakosabb volt, amit anyai ágról örökölhetett, de a Derby után teljesen elborult az elméje, hiába vitte vissza a tanyára pihenni, majd tréningezni, nem segített rajta. Belami négyévesen elkerült Marschalltól, de jóval később egy nagyversenyben, az FVM-ben összecsapott vele. Marschall szerint Belami igazából háromévesen volt élete csúcsán, de a teljesítménye a németországi túra után esett vissza, és soha többet nem nyújtotta azt, amit előtte. Óriási képességű ló volt, olyan, amik csak ritkán születnek, ahogy az édesapja mondta volna: „Ilyen lovat csak jó kedvében csinál az isten”.

Jónás Lajosnál Belami Németország után folytatta a tréningezést. Egy megtört ló tért vissza, derék- és lábfájdalmakkal. Próbáltak rajta segíteni, de akkor az itthoni orvostudomány még nem nagyon tudta orvosolni a bajait. A ló mutatta, hogy iszonyatos képesség lakozik benne, de bántalmai miatt már nem tudott 100%-osan teljesíteni.

Varga Sándornál Belami négyévesen, a nagy balesete után került összetörve. Így kezdték meg a készülődést a Négyévesek Nagydíjára. Belami elég heves természetű ló volt, így megismerkedésükkor rendezve az erőviszonyokat életre szóló barátságot kötöttek. Nagyon kedvelték egymást. Tréningjei során eleinte nem sokat mutatott, és a Nagydíj előtti zárómunkája után nem nagyon reménykedett az eredményes szereplésében. Ezek után hatalmas meglepetést okozott, hogy végig vezetve, igen könnyen nyerte a négyévesek derby-jét. Ekkor rájött, hogy Belami nem munka ló, mert ott nem mutatja meg, hogy mire képes. A következő évben Németországban folytatta pályafutását, ahol sikerült az 1.13.8-as magyar rekordot futnia. Ez a kétes dicsőség a ló későbbi pályafutását is bearanyozta, mert onnan egy egészen más ló jött vissza. Belami mind mentálisan, mind fizikailag óriási változáson ment át, és nem az előnyére. Ki kell jelenteni, hogy a magyar rekord létrejött, de a ló tönkrement. Így inkább pihenőre küldte, ahonnan Varga Sándorhoz került, majd bő egy év elteltével érkezett vissza hozzá. Ekkor gyógykezelés gyógykezelést követett, de egyetlen doktor sem járt sikerrel, így ifj. Bisbac Dániellel úgy döntöttek, hogy az új pályán már nem futtatják Belamit.

Ifj. Bisbac Dániel Belamit Bob do it-tal együtt vásárolta igen drágán, azzal a céllal, hogy valamelyikük megnyerje a Derby-t. Akkor magasan az évjáratuk felett jártak, és Dániel már megérett arra, hogy derby lova legyen. Bob do it verhetetlennek tűnt, és mégis az volt az édesapja kívánsága, hogy ő Belamit hajtsa. Azért döntött így, mert úgy vélte, inkább legyen biztos második, minthogy kudarc érje, mert úgy látta, Bob do It a Derby Kísérleti Versenyben a célegyenesben már nem volt 100%-os. Így inkább Belamit javasolta neki, ezzel levéve a válláról egy irtózatos terhet, amivel pszichésen erősítette. A Derby-ben sajnos bejött, amire titkon számított, Bob do it ugrott. Nagyon örültek volna ennek a győzelemnek, ha a közönség akkor nem úgy reagálja le a történteket, így a siker csalódásba torkollott. Belami négyévesen a Vecseklőy József Emlékverseny után a bal hátuljára lesántult. Ezért gondolta az édesapja, hogy Németországban jó helye lesz, mert ott 1200 méteres pályán ellenkező irányban futnak a lovak, így a sérült lábát kíméli. Ez az elképzelése be is vált, de a rengeteg pénznyereménye miatt nagyon jó lovak közé került, így nem tudott győzni. Egy évet töltöttek kinn Bob do it-tal, utána hazatértek.

Ifj. Bisbac Dániel számára Belamival már a kezdetektől fantasztikus élmény volt versenyezni, nagyon magabiztos, erős ló volt, és nagyon sokat tanult ettől a nagy tudású méntől. Igazából örült édesapja döntésének, hogy inkább Belamit hajtsa a Derby-ben, és ne Bob do it-ot, annak ellenére, hogy a verseny előtt Bob do it nagyobb esélyt képviselt. Így talán nem volt annyira feszült verseny előtt, és Belamival jobban szeretett versenyezni. Amikor észlelte, hogy Bob do it ugrott, nagyot dobbant a szíve, először is megkönnyebbült, mert azt hiszem, magát okolta volna élete végéig a kudarcért, ha akkor ő hajtja, aztán megörült, mert rájött, hogy így akár győzhet is. Boldog volt, amikor áthaladt a célon, de a díjátadás után már nem nagyon tudott örülni a közönség reagálása miatt, ami méltatlan volt egy ilyen eseményhez. Belamival a Derby után számos kiemelt versenyben arattak dicsőséget, és a Négyévesek Nagydíjában ismét bebizonyította, hogy ő az évjáratának legjobb lova, így lassan feledtette vele a derby napján elszenvedett sérelmeket. Különleges tehetségű ló volt, nagyon sajnálja, hogy a németországi kirándulás megkoptatta tudását.

Csábos (1999): A Törékeny Tehetség

Csábos meséje elég rövidke, mert hát senki nem lehet tökéletes, így Csábos sem volt az. Kitűnő versenylónak született, és az is lett, csak sajnos az idegei nem bírták a versenyzést, sem folyamatosan, sem szakaszosan. Dénes Áronnál kezdte csikóként versenypályafutását. A már akkor heves természetű kancát idomárja türelmesen, és fokozatosan készítette fel, így először csak háromévesen, márciusban állt starthoz, amit győzelemmel zárt, ezek után Csábos megállíthatatlan lett, mert sorozatban nyerte a versenyeit. Legközelebb csak a Derbyben futott, ahol már nem hibázott. Következő versenyében azonban igen, és hosszútávra sem jeleskedett, ezért idomárja pihenőre küldte. Legközelebbi feladata a Négyévesek Nagydíja volt, így 2000-ben csak május végén futott először, amit meg is nyert, a Négyévesek Nagydíja viszont hosszú táv, ezért arra erősebb tréninggel kellett készülnie. Jól futott a Nagydíjban, de a szerencse ott istállótársa, Coral Star mellé szegődött, így ő csak harmadik lett. Ezután a verseny után hiába kapott pihenőt, mert utána megtagadott mindenféle munkát, így idomárja tenyésztésbe küldte, mondván a ló elérte azt, amit kellett: megnyerte a Derby-t.

Dénes Áron a ménesben taníttatta meg az alapokra Csábost, és egy szeptemberi látogatás alkalmával figyelt fel rá. Rögtön megtetszett a kanca, annak ellenére, hogy már akkor mutatkoztak rajta a jelek, hogy valami nem stimmel nála. Szerette volna mindenképpen Csábost ő idomítani, és ez az álma teljesült is, megkapta. Annak ellenére, hogy bolond volt, igényelte a tréninget, mert ha lazított az edzésprogramon, akkor rögtön visszaesett a teljesítménye. A Kanca Díjig veretlen maradt Csábos, ott nyerőként ugrotta a célt. A videón visszajátszva viszont észrevette, hogy nem lép tisztán az egyik hátuljával. „Szerencsére” ez csak egy kisebb térdfájdalomtól volt, és azért szerencsére, mert ezt úgy is lehet kezelni, hogy nem kell leállítani a tréningből a lovat. Így telt el egy hónap, kezeléssel és tréninggel. A Derby napján a verseny előtti melegítésnél viszont érezte, hogy a kanca csúcsformában van. Kitapasztalta nála már régebben, hogy akkor megy jól, ha lehajtásnál, 500 méteres szakaszon teljes tempót kér tőle, és a Derby napján 14-es tempónak megfelelő darabot produkált, amit eddig még soha nem futott. Nagyon bízott benne, és nem is kellett csalódnia, nagyon könnyen ügetett a versenyben, és végül hat hosszal arattak győzelmet. Ekkor úgy érezte, hogy teljesítette a főfeladatot, ezért elküldte pihenni. A Négyévesek Nagydíjára viszont még erősebb tréninggel kellett készülniük, hiszen tavaly bebizonyosodott, hogy nem bírja a hosszútávot. Jól ment, jól teljesített a tréningjei során is, nem nagyon mutatkozott rajta, hogy idegileg nem bírná. A felkészítő versenyt könnyen nyerte, és a Nagydíjban is bírta a hosszútávot, de sajnos az nem alakult számukra kedvezően, így ott harmadikok lettek. Ekkor kapott ismét egy kisebb pihenőt, de ezután megtagadott minden munkát. Nem volt hajlandó befogva egy lépést sem sem megtenni.

Detroit (2000): A Pálya Uralkodója és a Visszatérés

Detroit egy csoda ló volt, a Derby-re érett be, utána két évig uralta a pályát. Kétévesen Fábián Zsoltnál tanulta az alapokat, kilenc startjából hármat megnyert, négyszer második lett, és egyszer harmadik. Év végén az őszi Kísérletiben már fiatalon második helyezést szerzett a pálya királynője, Zala szépe mögött. Utána csak sikeres szereplése volt, a Szent István Díjban második lett, majd megnyerte a Hungária Díjat, és a Ménesek Díját is. A következő szezon is az övé volt, megnyerte a Nemzeti Díjat, majd második lett a Négyévesek Nagydíjában, utána a Pozsonyi Derby-ben ért el harmadik helyezést. Utána két győzelem, Pannónia Díj, Szent István Díj. A következő évben második a Pulay József Emlékversenyben, a Májusi Nagydíjban, a Lovasélet Sprinter Kupában és a Vecseklőy József Emlékversenyben. Majd egy győzelem következik a Pannónia Díjban. Sajnos ezután a sikerszéria után jött egy sérülés, így a következő szezon már nem róla szólt. Ekkor hosszú pihenőre vonult, ahonnan idén nyáron visszatért, így megint láthatjuk ezt a gyönyörű fekete mént, aki az utóbbi idők egyik legsikeresebb derby nyerője volt. Hét kiemelt versenyt nyert, ebből a Pannóniát kétszer.

Jónás Lajoshoz a Derby Kísérleti Verseny előtt egy héttel került Detroit, mert tulajdonosa származása, külleme, és addigi teljesítménye alapján nagyon bízott benne, de akkori idomárja inkább Dánielt favorizálta. A tulajdonos kérésére indította el a Derby Kísérleti Versenyben, ahol hibája ellenére szoros második helyezést értek el. Verseny közben úgy érezte, mintha nem lettek volna szinkronban a lábai, állandóan akadt. A verseny után elképzelése szerint átvasalta a lovat. A Derby előtt két héttel egy 2200 méteres napi főfutamban indította el, ahol az idősebb jó lovakat sikerült lefiniselnie. Olyan időben sikerült győzniük, amivel kiharcolták a legjobb időt a Derby-ben. Ezek után elindította a Szent István Díjban, mert úgy gondolta, hogy a verseny két heatje visszaadja, hogy mennyire állóképes Detroit. Az első heat balszerencsésen alakult, itt második lett, a következőt megnyerte, de összesítésben lemaradtak Dior mögött. A díj után hosszú munkákkal készültek a Hungária Díjra, amiben való szereplés azért volt fontos a számára, mert részt vett benne egy német ló is, és úgy gondolta, itt felmérheti, hogy ügetőink hol tartanak nemzetközi szinten. Mindenképpen egy jó startot szeretett volna venni, ami sikerült is, és egy jól átfutott versenyben arattak győzelmet pályarekordban. Majd megnyerte a Ménesek Díját is.

Mivel a rá nehezedő feladatok egyre erősebbek lettek, ezért még több terhelésnek lett kitéve. Az év közepe táján az egyik versenye után meghúzódott a jobb hátulja, ami első ránézésre nem tűnt veszélyesnek, nem is sántított rá, de mégsem úgy teljesített, ahogyan eddig. Egy ultrahangos vizsgálat viszont kimutatta, hogy az egyenítő szalagja sérült, ezért úgy döntöttek, nem erőltetik tovább, nehogy lesántuljon. Tulajdonosa nem szerette volna eladni, így két állatorvosnak ajándékozta. Sajnos pihenője elején kapott egy hereburok sérvet, de még időben meg tudták műteni, így leendő fedező méni státusza nem került veszélybe. Közel másfél éves pihenő után Detroit lába teljesen rendbe jött, így lassan elkezdhették újra tréningezni. Vidám, jól lépked, semmilyen jelét nem látják annak, hogy valami visszamaradt volna a sérüléséből.

tags: #sos #attla #dijugratas