Straub Dezső: Egy sokoldalú művész pályaképe
Straub Dezső neve szinte összefonódott a magyar színművészettel, különösen a kabarék és a könnyedebb műfajok kedvelői számára. Pályafutása során nem csupán színészként, hanem konferansziéként, rendezőként és tanárként is maradandót alkotott. Életútja tele volt változásokkal, sikerekkel és nehézségekkel egyaránt, amelyek formálták személyiségét és művészetét. E cikk Straub Dezső életének és munkásságának részletes bemutatására vállalkozik, bepillantva karrierjének fordulópontjaiba, személyes vonatkozásaiba és szakmai elkötelezettségébe.

A kezdetek: tanulmányok és első színházi évek
Straub Dezső 1952. április 2-án született Budapesten. Életútja már fiatalon a művészetek felé vezette, ám a színpadi pálya előtt más területeken is kipróbálta magát. 1969 és 1972 között a Chinoin gyógyszergyárban dolgozott laboránsként, majd 1972-től 1973-ig a Magyar Optikai Műveknél folytatta laboránsi tevékenységét. Ezt követően, 1973-ban hivatásos táncdalénekesként kezdte meg pályafutását, ami már közelebb állt a színpadhoz és a nyilvánossághoz.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1977-ben végezte el, ami elindította őt a hivatásos színészi pályán. Első jelentős színházi állomáshelye a József Attila Színház volt, ahol 1977 és 1982 között tevékenykedett művészként. Ez az időszak lehetőséget adott számára, hogy elsajátítsa a színészmesterség alapjait, és megmutassa tehetségét különböző szerepekben.
A Vidám Színpad korszaka és a Jászai Mari-díj
1982-ben Straub Dezső csatlakozott a Vidám Színpad társulatához, amely meghatározó szerepet játszott későbbi pályafutásában. Itt bontakozott ki igazán komikus vénája, és vált ismertté a közönség előtt. Tehetsége, jó humora, éneklési és táncolási képességei révén hamar a színház egyik kedvelt előadójává vált. Gyakran szerepelt operettekben, és olyan előadásokban tündökölt, amelyek a szórakoztatás és a kacagtatás jegyében teltek.
A művész elhivatottságát és szakmai sikereit 1986-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el. Ez a rangos állami kitüntetés a magyar színművészet egyik legrangosabb elismerése, amely Straub Dezső addigi munkásságának méltó elismerése volt. A díj átvételekor a művésznek egy személyes, drámai helyzettel is szembe kellett néznie, amelyre így reagált: „Látom, hogy megkérdezésem és a részemre címzett felmondás nélkül a Vidám Színpad új művészeti igazgatót nevezett ki! Véleményem szerint ebből a tisztségből kettő egy színházban sok lenne!” Ez a kijelentés rávilágít a színházi világban előforduló bonyolult emberi és szakmai kapcsolatokra, valamint a művész saját véleményének és integritásának fontosságára.

Egyetemi oktatás és a tanári pálya
A színpadi szerepek mellett Straub Dezső mindig is vonzódott a tudás átadásához. 2013. november 5-étől 2021-ig az újjáalakult Vidám Színpad művészeti vezetője, rendezője és színésze volt, de eközben is folytatta oktatói tevékenységét. Ősszel, a Vidám Színpadhoz való kötődése mellett, a Kőbányai Zenei Stúdióban kezdett tanítani.
Oktatói hivatásáról így vallott: „Megkérdeztem a diákjaimtól, hogy mit gondolnak, mennyit keresek azzal, hogy itt vagyok és tanítom őket. Sokan nem is tudják…” Ez a gondolatmenet arra utal, hogy számára a tanítás nem csupán anyagi juttatást jelentett, hanem sokkal inkább a tudás megosztásának, a következő generációk nevelésének örömét. A diákok reakciói és felismerései fontos visszajelzést jelenthettek számára a tanítás értékéről.
Kult’30 – Az értékes félóra: Straub Dezső és fiai munkáik kulisszatitkaiba avattak be bennünket
Családi élet és magánéleti fordulópontok
Straub Dezső életének fontos részét képezte családja. Édesapja tanítóképzőt végzett, majd orvosi műszerekkel foglalkozott. Straub Dezsőnek két fia született első házasságából: ifjabb Straub Dezső zenész lett, míg Straub Péter a színészi pályát választotta. Ez is mutatja a művészet családon belüli továbbélését.
Később az élet új kihívásokat és örömöket tartogatott számára. Hat évvel ezelőtt, a Vidám Színpad egyik előadása után Mónikával való találkozása új fejezetet nyitott az életében. „Több mint 6 évet töltöttünk együtt. Azt hiszem, az igazi értékeinkből mindketten építettük a másikat…” - mesélte a Story magazinnak. Sajnos, mint mondja, „előfordul, hogy egy kapcsolatban elfogynak a közös álmok. Velünk is ez történt Mónikával, és szomorúan vettünk új irányt, immáron külön-külön.” A nyár második felében jutottak erre a döntésre, amely mélyen érintette, de a kapcsolatukban rejlő értékeket mindig is fontosnak tartotta.

Később, 2015-ben a Család-barát című műsorban említette, hogy két fia után született egy lánya is, Napsugár, aki ekkor még csak 18 éves volt. Az édesanyjával csak a kislánya 9-10 éves koráig volt együtt, azóta jóval kevesebbet látta Napsit, de szerencsére a kapcsolatuk mindig jó maradt. Érdekes helyzetet teremtett, hogy míg ő lehetne Napsugár nagyapja, addig a fiai bizonyos szempontból majdnem apai szerepet töltenek be lánya életében. Ez a bonyolult családi dinamika is hozzátartozik Straub Dezső személyiségének és életútjának megértéséhez.
2019-ben drámai vallomást tett a blikkruzs.blikk.hu oldalon, miszerint szüleit és feleségét is elveszítette. Ez a tragédia mélyen érintette, de a művész továbbra is igyekezett helytállni a szakmájában és magánéletében.
Színházi szerepek és szakmai sokszínűség
Straub Dezső pályafutása során rendkívül gazdag szereprepertoárral rendelkezett. Játszott a József Attila Színházban, a Vidám Színpadon (későbbi Centrál Színház), a Budaörsi Játékszínben, valamint rendszeresen fellépett a Karinthy Színházban és a Mikroszkóp Színpadon is, ahol konferansziéként is nagy sikert aratott.
Számos színházi előadásban vett részt, többek között:
- Barnassin Anna: Pro Urbe (A városért tették)
- Alekszin: Bátyám és a klarinét
- Jevgenyij Lvovics Svarc: A hókirálynő
- Ábrahám Pál: Bál a Savoyban
- Id. Dumas: A három testőr
- Georges Feydeau: Zsákbamacska, Az úr vadászni jár
- Carlo Goldoni: A hazug
- Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, A Montmartre-i ibolya
- Ray Cooney: Délután a legjobb, Család ellen nincs orvosság, Pénz áll a házhoz
- Marc Camoletti: Leszállás Párizsban, Négy meztelen férfi, Négyen a kanapén
- Heltai Jenő: Bernát (…aki szalma), Az édes teher
- Vaszary Gábor: Az ördög nem alszik, Ki a hunyó? avagy Bubus
Ez a lista csak ízelítőt ad a művész sokszínűségéből és elkötelezettségéből. Képes volt drámai és humoros szerepeket egyaránt hitelesen megformálni, emellett rendezői ambíciói is voltak, és a konferanszié szerepkörben is kiválóan teljesített.

A Vidám Színpad művészeti vezetőjeként
- november 5-étől 2021-ig Straub Dezső vezette a Vidám Színpadot művészeti vezetőként, rendezőként és színészként. Ez az időszak a színház újjáalakulásának és újragondolásának időszaka volt. Munkássága alatt igyekezett megőrizni a színház hagyományait, miközben új lendületet adott neki.
Azonban 2021-ben a színházzal való kapcsolata véget ért. A színház közleménye szerint "Nincs élő jogviszony Straub Dezsővel". Straub Dezső maga is nyilatkozott erről: „Lemondtam a Vidám Színpadról”. Ez a döntés valószínűleg nehéz volt számára, hiszen hosszú éveket töltött a teátrumnál, és művészeti vezetőként jelentős szerepet játszott annak arculatának alakításában.
Straub Dezső öröksége
Straub Dezső több mint négy évtizedes pályafutása során a magyar színházi élet meghatározó alakjává vált. Tehetsége, sokoldalúsága és elkötelezettsége révén számos emlékezetes alakítást nyújtott, és sokak számára nyújtott szórakozást és kikapcsolódást. Oktatói tevékenységével pedig hozzájárult a jövő generációinak képzéséhez.
Munkássága, személyisége és az általa képviselt színházi értékek tovább élnek a közönség emlékezetében és a színháztörténetben. Bár magánéleti és szakmai kihívásokkal is szembe kellett néznie, mindig megőrizte művészi integritását és elkötelezettségét a hivatása iránt. Straub Dezső élete és munkássága példa arra, hogyan lehet sikeres és elismert pályát befutni a művészet különböző területein, miközben megmaradni embernek és tanítónak.
A színházi adattár, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményei, valamint a különböző színházi lexikonok őrzik Straub Dezső pályafutásának részleteit, így a jövő generációi is tanulmányozhatják munkásságát.
