Szalonna település szívében, egy körítőfallal övezett, különálló fa haranglábbal kiegészített Árpád-kori templom épületegyüttese magasodik, mely messziről szemet szúr az erre járóknak. Ez a művelődéstörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű épületegyüttes valóságos időutazásra invitálja látogatóit, hiszen az épület egyes részei eltérő korokat idéznek, és mindegyik a maga nemében egyedülálló. A templom szentélyének egyedi díszítése, az eltérő magasságú tetőzet már kívülről is arról árulkodnak, hogy gazdag múlttal rendelkezik. A templombelsőben igazi különlegességként több száz éves falfestményeket lehet megcsodálni, a későbbi időket idéző karzattal és szószékkel egyetemben, melyek mind a magyar építészet és művészet egy-egy kiemelkedő szeletét tárják elénk.
Az Örsúr Nemzetség öröksége: A Rotunda születése
Szalonna település környéke a honfoglalás után az Örsúr nemzetségé lett, mely már a 12. században legalább két ágra vált szét, majd a 13-14. században tovább tagolódott. Az Örsúr nemzetség itt letelepedő tagjai építtethették az eredeti templomot, valamikor a 11-12. század folyamán. Az első épület egy körtemplom (rotunda) volt, mely a román kori templomépítészet jellegzetes példája. A kívülről látható két díszes félkörív alaprajzú épületrész, valamint a jellegzetes román kori tégladíszítés, mint a fogsoros díszek és a lábazatig lefutó úgynevezett lizéna, mind ebből az időből maradtak meg, több száz éves motívumokként tanúskodva az építés koráról. A rotunda és szentélye egyaránt téglából épültek, mely a korabeli építési technikákról árulkodik.
A templom építésének idejéről eltérő vélemények jelentek meg a szakirodalomban. Szőnyi Ottó a 13. századra helyezi, felfigyel egy 15. századi átépítésre. Genthon István a 12. századra, Molnár Vera az ösküi és kisnánai körtemplomok analógiái nyomán a 11. századra teszi a rotunda építésének idejét. Kozák M. Éva a falkutatás után a 12. század végére teszi ezt, míg Schönerné Pusztai Ilona a faliképek Antiochiai Szent Margit témája szerint ezt 1240 körülire datálja. Ez a sokféleség is mutatja a templom rendkívüli komplexitását és a kutatók folyamatos érdeklődését iránta.
Bővítések és átalakítások évszázadai
A körtemplom viszonylag hamar kicsinek bizonyult, így a 13. században négyszögletes hajóval bővítették. Ezen átalakítás során a rotunda nyugati falát elbontották, és a kiszedett téglákat felhasználták a diadalív építésekor. A járószintet megemelték, a rotunda maradékát pedig szentélyként használták fel. Az új hajó közepén valószínűleg a kegyúr Szalonnai család tagjai számára sírhelyet alakítottak ki. Feltevések szerint a mai nyugati bejáratot a kerektemplom kiszedett kapuköveiből alakították ki.
A 14. század végi és 15. század eleji építkezések során a rotunda déli hajófalán egy gótikus ablakot is kiképeztek, ezzel erősen megrongálva a korábbi román ablakokat. Ebben az időszakban épült a templom északi falához sekrestye, déli falához osszárium. A kerektemplom szentélyét is átépítették a 14-15. század fordulóján, gótikus boltozatot hozva létre, melyre ma már csak a megmaradt két gyámkő emlékeztet.
Évezredes falfestmények és freskók titkai
A templomba lépve rögtön feltűnik a régebbi és újabb épületrész közötti gazdagon díszített diadalív, amely kör alakú mezőkben próféták mellképeit ábrázolja (rendre Énok, Ábrahám, Dávid, Jeremiás, Dániel és Éliás), középütt Isten bárányával. Ezek a falfestmények 1426-ból származnak, és a fennmaradt felirat szerint Szepesi András készítette őket. Ebből az időből származnak a szentély keleti falát díszítő, azóta elpusztult apostolalakok és a diadalív falfestményei is. A hajót is falfestményekkel díszítették, de erre csak a század eleji tatarozások során készült feljegyzések utalnak, mert ezeket később tönkretették.
Ha közelebb megyünk a szentélyhez, ennél jóval régebbi korok lenyomatait láthatjuk a falakon. A szentélyben látható ornamentikus díszítés (szarvasagancsra emlékeztető minták), illetve a felszentelési keresztek a rotunda építésének idejéből származnak. A szószék melletti falon megfigyelhető jelenetek Antiochiai Szent Margit (az ő tiszteletére szentelték a templomot) szenvedéseit ábrázolják, melyeket a 13. század második felében készíthettek. Schönerné Pusztai Ilona a faliképek témája szerint ezt 1240 körülire teszi.
A falfestmények annak köszönhetően maradtak fenn az utókor számára, hogy a 16. században, a reformáció idején a protestánsok mészréteggel takarták be őket. Verancsics Antal egri püspök 1562-ben írt panaszlevele szerint Szalonnát a füleki bég kifosztotta és felégette. A történeti adatok szerint Szalonnán 1589-ben alakult meg a protestáns ecclésia. A lelkészek adója 25 forint volt. A freskók az 1922-es, majd az 1970-es években történt restauráláskor váltak teljes szépségükben újra láthatóvá. Az 1922. évi tatarozása során előkerült további értékes falképekről a sajtónak közzétett anyagból értesülünk először. Ezekkel szinte egyidőben készült az egykori körtemplom ma is meglevő keleti karéjában és déli falán talált festett réteg. Az apsidiolban okkersárga és vörös szőnyegmotívum, valamint levéldíszes zárósáv felett figurális falkép - ikonográfiailag megfejthetetlen-töredékeit láthatjuk, sőt egy felirat három betűje is előkerült: MAR… A Déli falon az ábrázolás, ha töredékesen is, de megmaradt. A képsorozat antiochiai Szt. Margit történetét mutatja be.
Skóciai Szent Margit: Az irgalmas királyné, aki megszelídítette „Véres” Malcolmot – Szentek élete
A legenda és az ismert 1426-os kifestés között még egy periódus volt. Ennek a legutóbbi gondos feltárásnak nyomán a kis keleti apszis déli oldalán egy, a korai Margit-legenda rétege és a 15. századi réteg között fekvő, azoktól szintben és színben egyaránt világosan elkülöníthető festett rétegre bukkantunk. A templom helyreállítás előtti kutatása 1972-ben kezdődött, a külső falfelületek falkutatásával, Schőnerné Pusztai Ilona építész irányításával. A falkutatás során előkerült a rotunda hajójának északi oldalán egy gótikus bejárat, és kibontásra került a hajó keleti ablaka. A rotundához épített hajórészen, a déli oldalon előjött az átalakított román ablak eredeti kávája, a hajó szögletein pedig az eredeti kváderezés. A templomhajó belsejében a levert vakolat alatt sajnos csak nyomokban mutatkozott középkori vakolat.
A református templom belső díszítései
A templombelső más díszeit is a reformátusoknak köszönhetjük. A karzatot 1777-ben ácsolták, míg a barokk szószék 1801-ből származik, a faragás szerint. Érdemes elképzelni a templomot akkori formájában, ugyanis sokáig díszes famennyezete volt a hajónak (az 1970-es évekbeli felújításkor döntöttek úgy a műemlékesek, hogy nincs erre szükség a közel eredeti állapot visszaállítása érdekében). A reformátusok idején, a 17. században készült a templom színes famennyezete. Csak tartóoszlopának helye került elő a kutatás során. Az apszisban is volt egy kisméretű karzat, azonban ezt a földre helyezték annak érdekében, hogy láthatóvá váljanak a felújítás során előkerült falfestmény-töredékek. A karzatra csak annak tartógerendáinak csonkjai emlékeztetnek a falban.
A 18. századi festett, gazdagon díszített szószéke az észak-magyarországi festő asztalosság legszebb remeke. A sekrestyét egy 1808-as bejegyzés szerint lebontották: "A segrestyének, mint hasznavehetetlennek, sőt a templomra nézve káros épületnek el hányása megállapíttatott."
A különálló fa harangláb története
Az udvaron álló fa harangláb az ajtókeretén megmaradt bevésés szerint 1786-ban készült, mely önmagában is egy különálló, értékes műemléki darab. Különállása és fából készült szerkezete a református építkezési hagyományokról tanúskodik, és hozzájárul a templomegyüttes egyedi hangulatához. A harangláb története szorosan összefonódik a temploméval, hiszen évszázadok óta szolgálja a helyi közösséget, hirdetve az istentiszteletek kezdetét és az idő múlását.
A település és környékének nevezetes látnivalói
Szalonna településről az első ismert adat a 13. századból származik, neve Zolouna, Zolona, Zalovna, Zelenna alakokban tűnik fel. 1249-ben Tekus és két fivére, Bot és Bács megvásárolták 100 ezüst márkáért az Örsúr nembéliek szalonnai uradalmának egy részét: Martonyit és Szirost. Utódaik később tornai ágra és szalonnai ágra szakadtak. A templomra vonatkozó első okleveles adataink a pápai tizedjegyzékekben maradtak fent, melyek a Szent Margit tiszteletére szentelt egyházát említik, melynek papja 1332-ben 16, 1334-ben 15, 1335-ben 2 garas pápai tizedet fizetett.
A település központjában található impozáns méretű klasszicista Bónis-Gedeon-kastély a 19. századból származik, és további érdekességet kínál a látogatóknak. Szalonnától alig 1,5 kilométerre duzzasztották fel a Rakaca-patakot, a Bódva jelentős mellékvizét, ezzel Magyarország egyik legnagyobb víztározója jött létre. A völgyzáró gáttal kialakított, mesterséges Rakacai-tó környéke üdülőhellyé fejlődött. A tó a horgászok kedvenc úti célja, 190 hektár területű, átlagmélysége 2,5-3 méter. Fürdeni csak a kijelölt szakaszon lehetséges. Ez a természeti szépség és kikapcsolódási lehetőség teszi teljessé a szalonnai látogatást.
A sok apró részlet felfedezésével hosszú időt el lehet tölteni a templomban, nem érdemes csak egy gyors épületlátogatásra beugrani Szalonnára. A 2025 márciusi állapotot tükröző adatok alapján egyértelmű, hogy a szalonnai református templom és harangláb az ország egyik legjelentősebb és legizgalmasabb műemléke, melynek megtekintése mélyebb betekintést nyújt a magyar történelembe, építészetbe és művészetbe.
