A magyar nyelvben a „kenyér” szó nem csupán egy alapvető élelmiszert jelöl, hanem számos átvitt értelemben is használatos, amelyek az élet, a megélhetés, a kapcsolatok és az emberi jellem mélyebb rétegeit tárják fel. Ezzel párhuzamosan a szexualitás témája is, annak ellenére, hogy az emberi létezés alapvető része, gyakran tabukkal és tévhitekkel övezett terület. Az alábbiakban feltárjuk a „kenyér” szó gazdag jelentésvilágát, történelmi fejlődését, valamint a szexualitásról való nyílt és egészséges kommunikáció fontosságát.
A kenyér: Történelmi utazás az évezredeken át
A kenyér, mint alapvető táplálék, az emberiség történetének szerves része, és az idők során számos változáson ment keresztül. Élelmiszerfogyasztási szokásaink gyökeresen átalakultak az elmúlt évszázadok során. A népességrobbanás, az ipari forradalom, majd a felgyorsult világ és életritmus, valamint a társadalom szerkezetében, összetételében bekövetkező változások mind kikényszerítették, sokszor racionalizálták táplálkozási szokásainkat. Az alapanyagok és azok felhasználási módjában bekövetkező változások számos ponton alakították étkezésünket az évszázadok során, ez az alapvető, mindennapi kenyerünkön is éreztette hatását, amely végigkísért bennünket történelmünk során.
Az előembertől az első lepényekig
A kenyeret emberemlékezet óta fogyasztjuk, bár a mai értelemben vett kenyérrel sokáig nem találkozhattunk. Már az előember is evett olyan ételt, amit némi túlzással kenyérnek is tekinthetünk. Bár a gabona termesztése elsősorban a letelepedett életformához kapcsolódik, már a korábban vadászó-gyűjtögető népek után fennmaradt leletek között is találhatunk kenyérhez hasonló ételek maradványait. Gyűjtögető őseink a nyers magokat rágcsálták, majd később a tűz segítségével megpörkölve fogyasztották. Ezt követően a gabonaszemeket megőrölték és vízzel összekeverték, amit aztán megsütöttek, így kapták meg a későbbi lepényt. Az általunk használt és kedvelt kenyérgabonák jó részét sokáig nem ismerték, de gyakorlatilag szinte minden növényi termésből különböző liszteket állítottak elő. Krisztus előtt 7-8. évezredben már ismerték a zabot, a kölest, az árpát - ez utóbbi például Eurázsiából indult világhódító útjára.
Az egyiptomiak és a kelesztett tészta forradalma
Különböző beszámolók szerint az első pékek Egyiptomban éltek. Ez az első kelesztett tészta elkészítésének is az ideje. Rájöttek arra, hogy ha pihentetik a tésztát, azzal lágyabb, illatosabb állagot kapnak. Az agyagedényekben felejtett massza megduzzadt, buborékok képződtek benne, ami pedig kisült belőle, az egy finomabb, könnyebb kenyeret eredményezett. Ezt követően már szándékosan helyezték az agyagedénybe a tésztát kelesztés céljából. Megdöbbentő, de az írások és a megmaradt leletek tanúsága szerint több mint 20 féle, formájában és összetételben különböző kenyeret vagy kenyérfélét ismertek már akkor. Fantáziájuknak semmi sem szabott határt, így a lótuszvirág magját is megőrölték és abból is kenyeret sütöttek.
A „kenyér” szó nyelvi kalandjai a magyarban
A „kenyér” a magyarban egy rendkívül szűk jövevényszórétegbe tartozik, eredete számos kérdést felvet. A kenyér szó a magyar nyelv egy rendkívül szűk jövevényrétegébe tartozik, a permi jövevényszavak közé. A permi nyelvek, az udmurt és a komi a magyarhoz hasonlóan szintén finnugor nyelvek, de nem az ugor, hanem a finn-permi ágba tartoznak. A kenyér szó biztos megfelelője csak az udmurtban van meg, ott ejtése kb. [kenyir], jelentése pedig ’dara, kása’. A komiban talán ide tartozik a [kenyirt] igető, melynek jelentése ’(bogyó, gyümölcs) teljes virágzásban van, kinyílik’, de ennek idetartozása jelentéstani okokból bizonytalan. A magyar és az udmurt szó összetartozása azonban kétségtelen, jelentéstanilag problémátlan: eredetileg valószínűleg a magyar kenyér is az udmurt szóéhoz hasonló volt, ám később áttevődött a gabonaszemekből készült ételek főtt változatáról a sültre.
Hangtani szempontok miatt azonban nem feltételezhetjük, hogy a szó a finnugor alapnyelvből származna, éppen ezért arra kell gondolnunk, hogy a permiből került a magyarba. Az elképzelések szerint az ugorok és a permiek között a kapcsolat talán sosem szakadt meg teljesen, és amikor a magyarok megindultak vándorlásukon nyugat felé, egy ideig a permiek szomszédságában élhettek. Korábban úgy vélték, hogy a permi nyelvekre és a magyarra jellemző közös vonások e kapcsolat eredményei lehetnek: ilyen a zöngés zörejhangok kialakulása, az orrhangok ([m], [n], [ny] stb.) eltűnése bizonyos mássalhangzó-kapcsolatokban, a főnévi igenév [ni] alakja, bizonyos igeképzők megléte stb. Ezekről Rédei Károly 1964-ben cáfolta a Nyelvtudományi Közleményekben, hogy érintkezés eredményei lennének. A már említett kenyéren kívül még egy szót tartanak permi jövevénynek, ez az ezüst.
A kenyér jelentésének fejlődése a magyar nyelvben
A kenyér szó az újkori magyar köznyelvben csak a magas, erjesztett kenyeret jelenti. Számos európai nyelvben viszont a megfelelő szó jelentése magában foglalja egyrészt a kenyér régi formáját, az erjesztetlen lapos lepényt, másrészt pedig a kalácsféléket is. A kenyér valószínűleg ősmagyar kori jövevényszó, korai jelentése, rokon nyelvi adatokból következtetve, ‘kásaféle, darából készült ételféleség’ lehetett. A honfoglalást megelőző, földművelést is magában foglaló életmódban feltételezhető a lepénykenyér készítése, miután az már a földműves neolit kultúrákban rendszeresen jelen volt. A magyarság felső társadalmi rétegei a Kárpát-medencében minden bizonnyal gyorsan megismerkedtek a magas kenyérrel is, ami azonban egy ideig, mint ez időben Európában másutt is, luxuscikk maradt.
Arra a kérdésre, hogy mikor kezdett a köznép erjesztett kenyeret készíteni, illetve mikor lett az mindennapos étel az ő táplálkozásukban, szolgáltatásaikról szóló latin nyelvű oklevelek, később magyar vagy latin nyelvű urbáriumok kínálják elsősorban a választ. A latin forrásokat azonban meg is kell fejteni, miután azok a 12-17. században változatlanul a panis (kenyér) szót használják. A megfejtés kulcsa annak a megfigyelése, hogy néhány darab vagy sok kenyérről van-e szó, és mekkora az a közösség, amely ezekkel tartozik. A 11. században királyi dekrétum írta elő, hogy a templomuktól távol fekvő falvak lakosságának képviseletében valaki tartozik ott vasárnap, mégpedig három kenyérrel (panis) megjelenni. A 12-13. században az ország különböző részein az oklevelek számtalanszor említenek egy alkalomra igen nagyszámú (30-200) kenyeret szolgáltató torlókat. A 12. században a bakonybéli apátság kondicionálisainak terhei közt fejenként 100 fehér kenyér szerepelt. Ilyen nagyszámú kenyér szolgáltatásáról a 14. században hallunk utoljára. Véleményem szerint ha egy család vagy kis közösség szolgáltatott egy alkalomra ilyen nagyszámú panist, akkor lepénykenyérről volt szó. A 13. században szórványosan, a 14. században tömegesen jelennek meg az oklevelekben egy-két darab kenyérrel (panis) adózó, különböző jogállású családok. Úgy gondolom, hogy itt viszont magas, erjesztett kenyérről lehetett szó. Ezt megerősíti, hogy nyomában hamarosan a finomabb kivitelű és/vagy különlegesen megformált „kenyér”, a kalács szolgáltatása is megkezdődik. Ez utóbbi a 14. században szórványosan, a 15. században tömegesen fordul elő (panis vulgo kalács, panis circulus, torta néven).
A 16. századi urbáriumok sűrűn behálózzák az országot a megelőző századbelitől el nem térő „ajándékok” (erjesztett kenyér, kalács) rögzítésével. A 16. században a kenyér a katonaság élelmezésében is fontos szerepű már, ugyanakkor még olyan értékes, hogy lopását feljegyzik. Megjelenik a „minden külön kenyeres” jogi meghatározás magyarul, a néphitben pedig a domború kenyér biztosítását célzó analógiás varázslás (Bornemisza Péter). A 17. században a „házi gömbölyű kenyér” az az erjesztett „közkenyér, melyvel közönségesen élünk” (Milotai Nyilas István, Geleji Katona István), s a nincstelenek „oly igen szegények, mindennapi kenyerek sincsen”. Az erjesztett kenyér készítése a köznépnél tehát a 14. század derekán megkezdődött, a 15. században megerősödött. A 16. századra fordulat állt be, amennyiben a kenyérgabonák termelésére alkalmas tájakon az erjesztett kenyér fogyasztása mindennapos gyakorlat lett. Amikor az elit kultúrában az erjesztett kenyér megjelent, a kenyér szó jelentését arra is kiterjesztették. A kétféle „kenyér” késő középkori együttélése idejéből származik a pogácsa jövevényszó, amely eredetileg hamuban-parázsban sült lepénykenyeret jelent. A lepénykenyér megkülönböztetésére a szó jól jöhetett. Hosszú távon majd pogácsa lesz a lepénykenyér és kenyér az erjesztett kenyér neve. A 16. század végéig azonban még előfordult az irodalmi nyelvben, hogy körülírással bár, de mindkettőt kenyérnek nevezték. Pogácsakenyér, pogácsás kenyér megjelölés is használatos volt a régebbi forma megkülönböztetésére.
Az új kenyér ünnepe
Augusztus 20. többek között az új kenyér ünnepe. Sokan hiszik, hogy valamilyen népi hagyományról van szó, mások tudni vélik, hogy 1949-ben vezették be - az igazság a kettő között van, az 1930-as években kezdték felújítani az aratóünnepek hagyományát, és kötötték Szent István ünnepéhez. Ez az ünnep a hálaadás és az új termés elismerésének szimbóluma, amely összeköti a múltat a jelennel, és emlékeztet minket az élelem és a munka értékére.
A „kenyér” átvitt értelmei: a megélhetéstől a jellemvonásokig
A „kenyér” szó a szó szerinti jelentésén túl számos metaforikus és átvitt értelemben is használatos a magyar nyelvben, amelyek az emberi élet különböző aspektusait fejezik ki.
A megélhetés és a munka szimbóluma
A kenyér az emberi élet fenntartásához szükséges eledel, táplálék, illetve általában a megélhetéshez szükséges anyagiak szinonimája. A „mindennapi kenyér” kifejezés az alapvető szükségleteket jelöli, míg a „kenyeret keres” vagy „fáradsággal keresi kenyerét” szólások a munkavégzés és a megélhetésért folytatott küzdelemre utalnak. A „megkeresi a kenyerét” azt jelenti, hogy valaki elegendő jövedelmet biztosít magának és családjának. A „keserű, nehéz, sovány kenyér” kifejezések a nehéz, kevés jövedelemmel járó munkára utalnak, míg a „biztos kenyere van” a stabil állást jelenti. A „kenyér után lát, néz” vagy „kenyér nélkül marad” a munkanélküliséget fejezi ki, a „kenyérhez jut” pedig új munkahelyet talál.
Kapcsolatok és függőség
A kenyér a közös háztartás, az életközösség, illetve a mástól való anyagi és erkölcsi függés jelképeként is megjelenik a népies kifejezésekben. Az „egy kenyéren van vkivel” azt jelenti, hogy valaki ugyanazt eszi, mint a másik, szoros kapcsolatban van vele, közös háztartásban élnek. A „vkinek a kenyerén van” azt jelöli, hogy valaki más tartja el. A „külön kenyérre megy” kifejezés azt jelenti, hogy valaki külön háztartást kezd, elszakad a családtól. A „vkinek a kenyerét eszi” ismét a más által való eltartásra utal. A „császár kenyerét eszi” (régies) azt jelenti, hogy valaki katonáskodik, míg a „száműzetés keserű kenyerét eszi” (irodalmi nyelvben) a száműzetésben sínylődést fejezi ki.
A jellem és szokások tükre
A kenyér a jellemvonások és szokások kifejezésére is szolgál. A „kenyere vkinek vmi” azt jelenti, hogy valami a szokása, tulajdonsága, amit szeret, kedvel. Például a „nem kenyerem a hazudozás” azt fejezi ki, hogy valaki nem szokott hazudni, nem kedveli azt. A „kenyere javát megette” azt jelenti, hogy valaki túl van élete derekán, azaz megöregedett.
Szólások és közmondások
Számos szólás és közmondás őrzi a kenyér sokrétű jelentését:
- „Úgy kell, mint egy falat kenyér”: Nélkülözhetetlen, rendkívül fontos.
- „Olyan (jó), mint egy falat kenyér”: Nagyon jószívű és engedékeny, szelíd emberre mondják.
- „Kenyérre lehetne kenni”: Hasonlóan az előzőhöz, nagyon jószívű és engedékeny, szelíd embert jellemez.
- „Kenyértörésre kerül a sor”: Ez a kifejezés arra a szituációra utal, amikor végleg eldől, hogy a konfliktusban álló felek viszonya végleges szakítással ér-e véget.
- „Kenyértörésre viszi a dolgot”: Azt jelzi, hogy az illető véglegesen összevesz, örökre szakít valakivel. Sokáig azt hitték, hogy a közismert szólás az egyházi életből származik - írja O. Nagy Gábor -, hiszen a katolikus mise és a protestáns úrvacsora alkalmával a pap ostya megtörésével jelképezi Krisztus kenyértörését, mellyel az utolsó vacsora során kijelentette, hogy fel fogja áldozni életét az emberiség megváltásáért. A nyelvész inkább egy régi magyar népszokáshoz kapcsolja a kifejezés elterjedését: a közös háztartásban, ahol a szülők és felnőtt gyermekeik, illetve azok házastársai együtt éltek, a két generáció ugyanazt a kenyeret ette. Ha összezördültek, az idős családfő kétfelé szelte a kenyeret, egyik felét a fiataloknak nyújtotta, a másikat megtartotta magának, jelképezve, hogy ettől kezdve nem esznek egy kenyeret. Ezt az elképzelést bizonyítja több más hasonló kifejezés megléte is: „egy kenyéren vannak”, vagyis közös háztartásban élnek, illetve szakítás esetén: „nem leszek vele egy kenyéren”. De miért nem vágás, szelés, hanem törés szerepel a szólásban? A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20.
A szexualitás mint a kapcsolat „kenyere”: Intimitás, bizalom és kommunikáció
Ahogyan a kenyér az élet alapja, úgy az intimitás, a bizalom és a kommunikáció a párkapcsolatok „kenyere”, különösen a szexualitás terén. A férfiak néha még maguknak sem hajlandóak bevallani, hogy beleszerettek a lányba, akitől eredetileg csak néhány élvezetes éjszakát reméltek. A következő tippek segítségével azonban könnyedén leránthatod a leplet érzéseikről, rávilágítva az intimitás mélységére és a szexuális kommunikáció fontosságára.
A szemkontaktus ereje
Ha a férfi keresi veled szeretkezés közben a szemkontaktust és nem csak a saját örömével van elfoglalva, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy érez valamit irántad. Azonban elég rossz jel, ha az ágytámlát, a plafont vagy a falat bámulja közben. A szemkontaktus mélyebb érzelmi kötődést jelez, és a pillanatban való teljes jelenlétre utal, túlmutatva a puszta fizikai aktuson.
A csók, mint az intimitás kifejezője
Amikor egy férfi szex közben ott lent is hajlandó megcsókolni, azzal egyértelműen kifejezi, hogy szeret téged, hiszen ilyen nagyfokú intimitásra ők is csak az érzelmeikből kiindulva képesek. Természetesen itt most tényleg csókra kell gondolni, nem egyéb tevékenységekre. Ez a gesztus a legmélyebb bizalom és odaadás jele, amely a test határain túli lelki kapcsolódásra utal.
A partner örömének előtérbe helyezése
A férfiak akkor „dolgoznak” igazán keményen azon, hogy partnerük eljusson velük a csúcsra, ha komolyabb érzéseik vannak iránta. Igaz, a többségüket amúgy is elégedettséggel tölti el, ha azt látják, a nő élvezte az együttlétüket. Ez a fajta figyelem és törekvés a partner örömére nem csupán a szexuális teljesítményről szól, hanem az érzelmi befektetésről és a kölcsönös elégedettség iránti vágyról.
Tabuk és tévhitek a szexualitás körül
Hol tanul(j)unk a szexről? Miért nem merünk beszélni róla? Mit jelent szexpozitívan gondolkodni? „Normális, ha egy nap háromszor nyúlok magamhoz? Normális, ha az egyik mellem nagyobb, mint a másik?” Jámbor Eszter, a Szexsuli blog írója sok ehhez hasonló, ártatlan kérdést kap munkája során. Illés Eszter tapasztalatai szerint bizonyos esetekben már a kapcsolat kialakítása sem könnyű a fiatal felnőttek körében. Boruzs Ákos kiemelte, hogy sokszor szégyenérzet és egyfajta „álprüdéria” övezi a szexualitást.
Mi vezet ahhoz, hogy tabutéma a szex? A szexszel kapcsolatos szorongáshoz, konfliktusokhoz nagymértékben hozzájárulnak a tévhitek, amelyek mindkét nemet egyaránt sújtják. „Sokszor a szexet egyetlen egyenletre egyszerűsítik: szex egyenlő merevedés, plusz nedvesedés, plusz behatolás, plusz orgazmus. A különböző tévhitek nagy nyomással vannak mindkét nemre. Problémát okoz, hogy hajlamosak vagyunk a hiedelmeket premisszaként, alapvető információként kezelni, így csak találgatjuk a másik vágyait, és eközben elvárjuk a másiktól is, hogy kitalálja a gondolatainkat.”
A pornó és a szexuális elvárások
A beszélgetés során többször feljött, hogy milyen hatásai lehetnek a pornónak az elvárásokra és a szexualitásra általánosságban. Boruzs Ákos szerint inspirációnak jó lehet a pornó, de fenntartásokkal kell kezelni. „Úgy van, mint a sportban: senki nem lő egyből gólt, hanem bemelegítéssel kezd.” Illés Eszter mindemellett hozzátette, hogy habár valóban sok extremitás látható a pornóban, nem kell feltétlenül szégyellni, ha onnan tanulunk. A szélsőséges és irreális jelenetek elkerülésére jó alternatíva a pornófogyasztásunk etikusabbá tétele. Fontos a kritikus gondolkodás és a valósággal való összehasonlítás, hogy ne alakuljanak ki irreális elvárások a saját szexuális életünkkel kapcsolatban.
Szexuális segédeszközök: az élmény fokozása
Terápián, rehabilitáción vagy orvosi ajánlásra is sokszor megjelenik egy-egy eszköz használata. Merevedési zavaroknál gyakran használatos a péniszgyűrű, szülés után a medencefenék izmainak edzésére a gésagolyót ajánlják. Boruzs Ákos hozzátette, hogy a szexuális segédeszköz nem szerencsés kifejezés, mert az ilyen eszköz nem helyettesítésében, hanem ténylegesen az élmény fokozásában, magasabb szintre emelésében segít. Boruzs Ákos a szexshop eladási számai alapján úgy látja, hogy a 30+ évesek körében népszerűek a szexjátékok. A párkapcsolati évek során megváltozó igényeket például egy egyszerű társasjátékon keresztül is meg lehet beszélni, illetve új élményeket lehet felfedezni ezek segítségével. „Fiatalabban azt hittem, hogy a szexjátékokat csak a kiégett öregek használják.” A szexjátékok használatát illetően Illés Eszter kiemelte, hogy fontos tudni, miért emeljük be azokat. Ezek az eszközök segíthetnek felfedezni új örömforrásokat, diverzifikálni a szexuális életet és megerősíteni a párok közötti intimitást.
A szexuális oktatás fontossága
A szexről való kommunikációban az első fontos lépés, hogy tudni kell, miről akarunk beszélni. Hollandiában a gyerekekkel már négyéves koruktól kezdve beszélnek a testről, aztán az iskolában is a korosztályhoz illően oktatják őket a szexualitásról. Ez a fokozatosság hozzájárul ahhoz, hogy egyetemista korukban kevesebb problémájuk legyen. Kutatások is alátámasztották, hogy ahol van szexoktatás, ott kevesebb a nemi betegség és a tinédzserterhesség. Nem véletlen, hogy a WHO is beemelte az ajánlásai közé, hogy a szexről való tudás alapvető emberi jog. A beszélgetés során az előadók többször kiemelték, hogy a magyarországi oktatás nem megfelelő, és részben ez vezet a sok tévhithez és a téma tabuként kezeléséhez társadalmi szinten.
A szexpozitivitás és az egyéni szexualitás
Ahányan vagyunk, valószínűleg annyi választ adnánk arra a kérdésre, hogy mi a szex, és az is változó, mit gondolunk erről ma, holnap, kettő vagy tíz év múlva. Az emberi szexualitás sokszínű, de minden életkorban fontos a kölcsönösség, a bizalom és a biztonság. Jámbor Eszter a szófelhőből az „Orgazmust mindenkinek” kifejezést kiemelve beszélt a szexpozitivitás jelentőségéről. A szexpozitivitás egy olyan gondolkodásmód, amely elfogadja és ünnepli a szexualitás sokféleségét, anélkül, hogy ítélkezne vagy szégyenítene. Ez magában foglalja az egyéni preferenciák, identitások és vágyak tiszteletben tartását, valamint a nyílt kommunikáció és a kölcsönös beleegyezés fontosságát. A szexpozitív megközelítés segít lebontani a tabukat és előmozdítja az egészséges, kielégítő szexuális életet.