Mindenki tudja, hogy néz ki a peszáchi macesz: szép kerek, vékony és kellemesen ropogós. Azonban a macesz történelmi alakulásáról nincs átfogó leírás, sem a rabbinikus, sem a tudományos irodalomban. A Pészachra készített kovásztalan kenyér vastagsága körül már a talmudi időkben is vita zajlott, amely az évszázadok során jelentős változásokhoz vezetett a macesz elkészítésének módjában és a hozzá kapcsolódó háláchikus szabályokban. Ebben a cikkben mélyebben belemerülünk a macesz fejlődésének történetébe, a vastag és vékony macesz közötti ellentmondásokba, a tárolási problémákba, az iparosodás hatására bekövetkezett változásokba, és a "gebroktsz" kérdéskörébe, miközben kitekintést adunk a Pészach ünnepi étkezési szokásaira és a choméc elkerülésének fontosságára.
A macesz vastagságáról szóló talmudi vita
A macesz vastagságáról már az ókorban is vita volt a két talmudi bölcs, Sámáj és Hilél tanházai között. Bét Sámáj szerint nem szabad Pészachra vastag kovásztalan kenyeret sütni, ezzel szemben Bét Hilél megengedi a vastag maceszt. Ráv Joszéf szerint azonban lehetetlen, hogy utánozzuk a színkenyeret, amit a Szentélyben csináltak, ezért nem szabad egy tefách vastagságú maceszt sütni. Az egész talmudi diskurzusból az tűnik ki, hogy abban a korban a mainál 10-15-ször vastagabb maceszt használtak, de nem volt egyértelmű, mi a megengedett legnagyobb vastagság.
Az évszázadok során a macesz egyre vékonyabb és vékonyabb lett. Rábénu Jomtov ben Ávrahám Ásevilli (RITVÁ, Spanyolország 1250?-1330?) véleménye szerint, mivel a Talmud a fentiekben idézett konklúzióban nem rögzítette, mekkora lehet a macesz maximális vastagsága, ezért egyáltalán nem szabad vastag maceszt készíteni: „ez az alapja annak az elterjedt szokásnak, hogy a széder során vékony micva-maceszt (vagyis olyan macesz, amivel teljesítjük a maceszevés micváját) eszünk”. Ebből viszont az következik, hogy ekkor - bár a széderen már vékony maceszt használtak - az ünnep többi napján továbbra is vastagabbatt ettek. Ennek oka az, hogy a széderen micva a maceszt enni.
Nem sokkal később egy új érv is megjelent a vékony macesz mellett. Eszerint a Talmud más helyen azt írja: minél vastagabb a macesz, annál több tészta kell hozzá. És minél több egy laphoz felhasznált tészta, annál nehezebb folyamatosan minden részét gyúrni, hogy ne kezdjen el kelni. Erre írja a corbeili Rábénu Perec ben Élijáhu (Franciaország, meghalt 1295), hogy „mivel a mi maceszunkat lepényszerűre formáljuk, ez a probléma nem merül fel”. Rábénu Perec szavait idéz a Mose Iszerlisz rabbi (RöMÁ, Krakkó, 1530-1573) is a Sulchán áruchban.
Tudni kell, hogy a RöMÁ és az Álter rebbe által említett vékonyság még mindig sokkal vastagabb, mint a miénk, mert azt írja a RöMÁ, hogy 1,230 kg tésztából összesen csak három maceszlap készült. Ez egyezik azzal, amit leírt Hilél ben Náftáli Hirc rabbi (1615-1690) Bét Hilél című könyvében, több mint 300 évvel ezelőtt, hogy a „mi maceszunk már vékony, összesen egy ujjnyi vastag”. Ebben az időben, tanúsága szerint, már gyakori volt a
tags: #szog #a #pogacsaban #facebook