Útmutató a szolgálati idő számításához a nyugdíjjogosultsághoz

A szolgálati idő kulcsfontosságú eleme a nyugdíjjogosultságnak és a nyugdíj összegének meghatározásának. Az ezen a területen érvényes szabályokat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. §-a határozza meg, de számos részlet és kivétel is létezik, amelyek alapvetően befolyásolhatják a jogosultság megállapítását és a számítási módokat. Fontos megérteni, hogy a jogszabályi környezet folyamatosan változhat, ezért mindig az aktuálisan hatályos előírásokat kell figyelembe venni.

Alapvető fogalmak és a szolgálati idő keletkezése

A jogszabály alapszabályként azt mondja ki, hogy szolgálati időnek minősül az az időszak 1997. december 31. napját követően, ha arra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették. Ez az általános elv lefedi a munkaviszonyok, közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyok, valamint egyéb, járulékfizetéshez kötött jogviszonyok többségét.

Azonban vannak bizonyos speciális esetek, amikor nyugdíjjárulékot nem kell fizetni, mégis fennáll a szolgálati idő függetlenül attól, hogy 1997 vége előtti vagy azt követő időszakról van szó. Tipikusan ilyen a táppénzfolyósítás időszaka, hiszen a táppénz után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, mégis beleszámít a szolgálati időbe. Ez egy lényeges kivétel, amely enyhítheti a járulékfizetés hiányából eredő hátrányokat.

Szolgálati időnek számíthat több sajátos jogviszony is. A nyugellátáshoz szükséges jogosultság megszerzésének többnyire itt is az a feltétele, hogy megfizessék a nyugdíjjárulékot. Ez a rendelkezés jelentőséggel bírhat például akkor, ha valakinek megszűnt a munkahelye, így a szükséges igazolások nem érhetők el. Ilyenkor egyéb dokumentumokkal kell igazolni a jogviszony fennállását és a járulékfizetést.

Járulékfizetés és tartozás hatása a szolgálati időre

Nem számolható azonban el szolgálati időként az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának az az időtartama, amelyre vonatkozóan a vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől pedig nyugdíjjárulék tartozása van. Ugyanez elmondható a társas vállalkozások tagjai esetében is, és ugyanez a szabály vonatkozik az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás tagjára, segítő családtagjára, illetve a mezőgazdasági őstermelőkre. Ez a rendelkezés hangsúlyozza a rendszeres és hiánytalan járulékfizetés fontosságát.

A tartozás megfizetése esetén természetesen meghosszabbodik a szolgálati idő, még akkor is, ha utólag, vagyis a nyugdíj megállapítása után történik a törlesztés. Ekkor a meghosszabbodott szolgálati időt legkorábban a befizetés napjának hónapja első napjából lehet figyelembe venni. Ez a szabály lehetőséget biztosít a hiányzó szolgálati idő pótlására, még a nyugdíjazás küszöbén is. A tartozás összegét és időtartamát az adóhatóság igazolhatja, ennek hiányában a vállalkozás igazolása, nyilatkozata irányadó. Az igazolások fontossága nem elhanyagolható, hiszen ezek hiányában a szolgálati idő elszámolása akadályokba ütközhet.

A teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő

Az öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki - a nyugdíjkorhatár betöltése mellett - legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik. Ezt naptári naponként veszik számításba, tehát 19 év és 364 nap szolgálati idő nem elegendő. A többes jogviszony természetesen nem vehető figyelembe a kiszámításkor, azaz nem lehet több jogviszonyból származó egyidejű szolgálati időt összeadni. Ez a naptári napokra vonatkozó pontos számítás rendkívül fontos, mivel egyetlen nap hiánya is meghiúsíthatja a jogosultságot.

Kivételt képez ez alól a nők negyven év munkaviszony után nyújtható teljes nyugdíja, abban az esetben nem kell megvárni a nyugdíjkorhatár elérését. Ez a speciális szabály a nők számára biztosít lehetőséget a korábbi nyugdíjazásra, ha a szükséges hosszú szolgálati idővel rendelkeznek.

A szolgálati idő arányosításának elvei

A szolgálati idő arányosítása egy összetett téma, amely két fő szempontból vizsgálható: a nyugdíj jogosultság szempontjából és a nyugdíj összegének számítása szempontjából.

Szolgálati idő arányosítása a nyugdíjjogosultság szempontjából

A nyugdíjjogosultság szempontjából (ideértve természetesen a nők kedvezményes nyugdíjára való jogosultságot is) a szolgálati időt általános szabályként NEM kell arányosítani. Ez egy fontos változás, ami 2004. január 1-jétől lépett életbe.

2003. december 31-éig volt hatályban az a szabály, amely szerint ha az 1996. december 31-ét követő időszakban a biztosított - nyugdíjjárulék alapjául szolgáló - keresete a minimálbérnél kevesebb volt, akkor olyan arányban csökkent - a nyugdíjjogosultság szempontjából is - a szolgálati idő, ahogyan a kereset aránylott a minimálbérhez. Így például ha a kereset a minimálbér fele volt, akkor egy napi keresettel csak félnapi szolgálati idő volt szerezhető. Ez a korábbi szabály jelentősen hátrányos helyzetbe hozta a minimálbér alatt keresőket.

2004. január 1-jétől a szolgálati idő arányosítását csak a nyugdíj összegének kiszámításánál kell alkalmazni, a nyugdíjra való jogosultság megállapításánál már nem. Ez a rendelkezés különösen a részmunkaidőben foglalkoztatottak részére kedvező, ugyanis nyugdíjjogosultság szerezhető legalább 20 évi biztosítási jogviszonnyal akkor is, ha akár az egész időszakban csak részmunkaidőben dolgozott az érintett és a minimálbérnél kisebb összeget keresett (ami után fizette a járulékokat). Ez a változás jelentősen javította a rugalmas munkavégzésben résztvevők helyzetét a nyugdíjjogosultság szempontjából.

Emellett az 50 ezer Ft tételes adót fizető főállású katások és az őstermelők is jól járnak ezzel a rendelkezéssel. A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító idő szempontjából is előnyös ez a rendelkezés, hiszen a keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonyban töltött idő (amelynek a nők kedvezményes nyugdíjára jogosító 40 évből legalább 32 évet kell kitennie alapesetben) akkor is teljes értékű szolgálati időnek minősül, ha az érintett hölgy csak részmunkaidőben (vagy főállású katásként vagy őstermelőként) dolgozott.

Szolgálati idő arányosítása a nyugdíj összegének számítása szempontjából

Amint említettem, 2004. január 1-jétől a szolgálati idő arányosítását csak a nyugdíj összegének kiszámításánál kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a jogosultság megszerzéséhez szükséges szolgálati időt nem csökkentik arányosan, ha a kereset a minimálbér alatt volt, de a ténylegesen folyósítandó nyugdíj összege már függeni fog ettől az arányosítástól.

Továbbra sincs arányos szolgálati idő csökkentés a Munka Törvénykönyve alapján teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében, valamint azoknál a személyeknél, akik a munkakörükre irányadó meghatározott (az általánosnál rövidebb) munkaidőben dolgoznak (ilyen például az egészségre ártalmas munkakörülmény miatt csökkentett idejű foglalkoztatás). Ezekben az esetekben a munkavállaló egészségének védelme vagy a munkakör speciális jellege indokolja a kivételezést.

Nem az arányosításra vonatkozó, mégis szorosan idetartozó szabály: azoknál a dolgozóknál, akik munkaviszonyuk keretében az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként számításba venni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akiknek a heti munkaideje a munkakörükre irányadó teljes heti munkaidőnek legalább a felét eléri, és a kereset (jövedelem) összege a minimális bér összegét meghaladja. Ez a szabály megkülönbözteti a „szakaszosan” dolgozókat azokat, akiknek a munkavégzése ritkább, de intenzívebb.

Jogszabályi háttér: a társadalombiztosítási törvény rendelkezései

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény a következőképpen rendelkezik a szolgálati idő arányosításáról a 39. §-ában:

A 39. § (1) bekezdése

Ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya (azaz keresőtevékenysége) keretében - ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. §-ának (ez szól a nyugdíjszámításról) alkalmazása során - az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében - a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Ez a bekezdés világosan rögzíti az arányosítás elvét a nyugdíjszámítás tekintetében.

A 39. § (2) bekezdése

Az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell. Ez a kiegészítés kiterjeszti az arányosítási elvet a mezőgazdasági őstermelőkre és a főállású kisadózókra is, biztosítva az egyenlő bánásmódot.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló törvény (Tbj.) hivatkozott rendelkezései

A Tbj. 5. §-a részletezi, kik minősülnek biztosítottnak a törvény alapján. Ez a bekezdés adja meg a jogviszonyok tág spektrumát, amelyek beleszámítanak a szolgálati időbe.

Az 5. § (1) bekezdésének a) pontja

Ez a pont sorolja fel a klasszikus munkaviszonyban állókat, beleértve az országgyűlési képviselőt és a nemzetiségi szószólót is, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személyt, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagját, a Független Rendészeti Panasztestület tagját, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagját, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonát (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik. Ez a széleskörű felsorolás garantálja, hogy a legtöbb állami és magánszektorban dolgozó személy biztosítottnak minősüljön.

Az 5. § (1) bekezdésének b) pontja

A szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, kivéve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját - 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is -, a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagját, valamint a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tagot. Ez a pont részletezi a szövetkezetek tagjainak biztosítottságát, figyelembe véve a különböző szövetkezeti formákat és tagsági típusokat.

Az 5. § (1) bekezdésének g) pontja

A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. Ez a pont a megbízási jogviszonyban dolgozók biztosítottságát szabályozza, egyértelmű jövedelemhatárt szabva.

Az 5. § (2) bekezdése

Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, alapítvány, egyesület, egyesületek szövetsége, társasház közösség, köztestület, kamara, európai részvénytársaság, egyesülés, európai gazdasági egyesülés, európai területi társulás, vízgazdálkodási társulat, erdőbirtokossági társulat, egyéb állami gazdálkodó szerv, egyes jogi személyek vállalata, közös vállalat, egyéni cég, szövetkezet, lakásszövetkezet, európai szövetkezet, állami vállalat, egyes jogi személyek vállalata, vállalatcsoport, Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, magánnyugdíjpénztárak tisztségviselője, vezető tisztségviselője, vagy e szervezetek felügyelőbizottságának tagja; a helyi önkormányzati választásokon választott képviselő és tisztségviselők, társadalmi megbízatású polgármester, feltéve, hogy járulékalapot képező jövedelme (díjazása) eléri az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott összeget. Ez a kiegészítés további jogviszonyokat is biztosítotti körbe von be, szélesítve a szolgálati idő elszámolásának lehetőségeit.

Részletszabályok: a Kormányrendelet előírásai

A TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet tartalmazza a részletes szabályokat, amelyek a gyakorlati alkalmazás szempontjából kiemelten fontosak.

Az 56. § (1) bekezdése: Az arányos szolgálati idő kiszámítása

Az arányos szolgálati időt (Tny. 39. §) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv számítja ki. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) - a biztosítási jogviszony időtartamára - úgy kell kiszámítani, hogy:

a) meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet (jövedelmet) és az erre az időszakra - a (2) bekezdés szerint - számított minimálbér összegét,b) ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az a) pont szerint megállapított minimálbér összegével, majdc) az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Ha az eredmény nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni.

Ez a lépésről lépésre történő leírás pontosan bemutatja, hogyan kell eljárni az arányos szolgálati idő meghatározásakor.

Az 56. § (2) bekezdése: A minimálbér számítása

Az (1) bekezdésben említett időszakok teljes tartamára figyelembe vehető minimálbér számításánál - ha a biztosítási jogviszony a naptári hónap (hónapok) teljes időtartama alatt fennállt - naptári hónaponként a mindenkor érvényes minimálbér havi összegét, ha pedig a biztosítási jogviszony nem teljes naptári hónapon át áll fenn, egy naptári napra a mindenkor érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni. Az adott időszakra vonatkozó minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete (jövedelme). Ez a bekezdés biztosítja a minimálbér helyes figyelembevételét, a jogviszony időtartamától függetlenül.

Az 57. §: Részmunkaidős és időszakos munkavégzés

Azoknál a dolgozóknál, akik munkaviszonyuk keretében az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként számításba venni. Ez a szabály az időszakos munkavégzés sajátosságait kezeli.

Egyéb, szolgálati időnek minősülő időtartamok

A jogszabályok számos olyan időtartamot is szolgálati időnek minősítenek, amelyek nem feltétlenül járnak tényleges munkavégzéssel vagy járulékfizetéssel. Ezek az időtartamok különösen fontosak lehetnek a teljes jogosultság eléréséhez.

1. A felmentési időhöz, jubileumi jutalomhoz figyelembe vehető időtartam: Az ide tartozó időszakok szintén beleszámítanak a szolgálati időbe, amelynek részletes szabályait a 1. és 2. pontok fejtik ki.

2. A korábbi, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő: Amennyiben innen áthelyezéssel került a közalkalmazott utolsó munkáltatójához. Ez biztosítja, hogy az áthelyezéssel járó jogviszonyváltások ne okozzanak szolgálati idő kiesést.

3. Közeli hozzátartozó, valamint a tizennégy éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából, továbbá a tizenkét éven aluli gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje: Ezen időtartamok szintén szolgálati időnek minősülnek, hangsúlyozva a családtagok gondozásának társadalmi jelentőségét. A pontos feltételeket a 1-3. pontok tagolják.

4. A közalkalmazott első besorolásánál a munkaviszony fennállásának az az ideje, amely alatt nem végzett munkát (fizetés nélküli szabadság stb.): Ez a rendelkezés az első besoroláskor figyelembe vehető, nem munkavégzéssel töltött időszakokra vonatkozik, melynek részletei a 1-3. pontokban találhatók. További besorolásnál csak a közeli hozzátartozó, valamint a tizennégy éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából, továbbá a tizenkét éven aluli gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje, az 1-3. pontokban foglaltak szerint.

5. Jogszabály, kormányhatározat, bírósági jogerős ítélet alapján, ha megállapítható, hogy a munkaviszony megszüntetésére politikai vagy vallási meggyőződés, munkáltatói érdekképviselethez való tartozás, illetve ezzel összefüggő tevékenység miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől 1990. május 2-ig munkaviszonyban nem töltött időtartam: Ez a speciális szabály az 1990 előtti politikai okokból bekövetkező munkaviszony-megszűnések áldozatainak szolgálati idejét rendezi.

6. Bármely további munkáltatónál eltöltött idő akkor, ha az 1992. július 1-jei munkáltatójához áthelyezéssel került a közalkalmazott: Ez a pont a közalkalmazottak áthelyezéssel járó munkaviszonyait fedi le.

Példa a szolgálati idő arányosítására

A következőkben egy példán keresztül szeretnénk bemutatni leginkább azok részére szolgálati idejük alakulását, akik a munkakörükre előírt törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgoztak és keresetük a minimálbér összegét nem érte el. Megeshet, hogy biztosítási idejük minden napján dolgoztak, a nyugdíjnál biztosítási idejük teljes tartamát beszámítani nem lehet. A foglalkozásukat dokumentáló NYENYI lapon a foglalkoztató, nyilvántartó lapot kiállító kötelessége az arányos szolgálati idő rovat adatait a példán keresztül bemutatott szabály szerint kiállítani.

Példa:

A foglalkoztatott 2009. január 1-jétől 2009. március 31. napjáig munkaviszonyt létesített heti 20 órás munkavégzésre, havi 50 ezer forint munkabérrel. A biztosított 2009.02.01 - 02.18-ig táppénzben részesült.

A példa bemutatására szolgáló táblázat alább látható, amely segíti a számítási mód megértését.

Ebben a példában látható, hogy bár a foglalkoztatott 90 naptári napig volt biztosítási jogviszonyban, a részmunkaidő és a minimálbér alatti kereset miatt a szolgálati ideje csak 69 nap lett. A táppénz időszaka teljes egészében beleszámít, mivel arra nem kell járulékot fizetni, és nem alkalmazzák az arányosítást.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti adatok és szabályok a megjelenéskor pontosak voltak, de a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Mindig az aktuális jogszabályokat kell alapul venni a pontos számításokhoz. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv tud pontos felvilágosítást adni a személyre szabott szolgálati időről és a nyugdíj összegéről.

tags: #szolgalati #viszonyban #toltott #ido #szamitasa