Miért van szükség speciális szoptatós hálóingre a hagyományos spagettipántos helyett?

Az újdonsült édesanyák életében a kényelem, a funkcionalitás és az esztétikum hármasa különösen fontossá válik, különösen, ami az éjszakai viseletet illeti. A szoptatós hálóingek tervezésekor számos olyan szempontot figyelembe vesznek, amelyek elengedhetetlenek a szülés utáni időszakban és a szoptatás során. A hagyományos, sima spagettipántos hálóingek, bár csinosak lehetnek, általában nem képesek megfelelni ezeknek a speciális igényeknek.

A szoptatós hálóingek különleges igényei

Nincs egyértelmű válasz arra, hogy melyik fazon lesz a legjobb, mivel minden az egyéni igényektől és elvárásoktól függ. Azonban van néhány alapvető szempont, ami segít a megfelelő választásban, és ezeket a hagyományos hálóingek ritkán teljesítik.

Funkcionalitás és hozzáférhetőség

A legtöbb kismama hálóinget a mell magasságában kigombolható vagy lenyitható valamilyen trükkös megoldással, így bármikor mellre teheted a babát anélkül, hogy le kellene vetkőzni. Ez az egyik legfontosabb különbség a hagyományos darabokhoz képest. Egy egyszerű spagettipántos hálóing esetében a teljes felsőrészt le kellene húzni, ami kényelmetlen és időigényes, különösen az éjszakai ébredéseknél. A kigombolható első rész lehetőséget teremt, hogy újszülöttjét közvetlenül a bőréhez ölelje, ami rendkívül fontos a kötődés és a tejtermelés szempontjából is. A szoptatás befejezése után minden egy mozdulattal visszazárható, egyszerű, gyors és kényelmes, pont amire ilyenkor a legnagyobb szükség van.

Kényelem és mozgásszabadság

A szülő nőnek teljes mozgásszabadságot kell biztosítani, anélkül, hogy korlátozva érezné magát. A labdán vagy széken való ülés sem okozhat problémát. A szoptatós hálóing nem szabad, hogy a has fölött vagy a csípő magasságában rögzítve legyen, mert az akadályozná az egész folyamatot. A hagyományos spagettipántos hálóingek gyakran szűkebbek vagy olyan szabásúak, amelyek korlátozhatják a mozgást, és a szülés utáni érzékeny testrészeken nyomást gyakorolhatnak.

Megfelelő méretválasztás

A méretet illetően jobb, ha egy vagy akár két mérettel nagyobbat választasz, mint amekkorát általában viselsz. Ahogy telnek múlnak a hetek, hónapok az eddigi hálóruhák használhatatlanná válnak. Egy-két ruhamérettel pluszban számolnunk is kell a folyamatosan növekvő pocakkal. A hagyományos hálóingek nem készülnek a terhesség alatti és utáni testalkat változásainak figyelembevételével, így nem biztosítanak elegendő helyet a növekvő pocaknak vagy a szülés utáni testnek.

Anyagminőség és varrások

Az ideális fazonú kismama hálóingnek pánt nélkülinek vagy bő, rövid ujjúnak kell lennie. A varrások nem szoríthatnak be egyetlen ponton sem. Az ing anyagának a legjobb minőségűnek kell lennie - lehetőleg 100% pamutból. Ez biztosítja a megfelelő légáramlást a bőr számára. Az elöl gombos vagy patentos hálóing praktikus, mert gyorsan és egyszerűen levehető. Válassz olyat, amelyik nem allergén, minőségi tanúsítvánnyal rendelkező patentokkal rendelkezik. A hagyományos hálóingek anyaga és varrásai gyakran nem ennyire gondosan kiválasztottak, ami irritációt, kellemetlenséget okozhat.

Esztétika és önbizalom

Bár a leendő anyukáknak elsősorban ruháik funkcionalitására kell koncentrálniuk, ez még mindig nem jelenti azt, hogy le kéne mondani csinos szoptatós hálóruhákról. A divatos kismama pizsamát a kényelmességen túl a funkcionalitás is jellemzi. A kiváló minőségű pamut pizsamák és a szoptatáshoz készített kismama hálóingek többféle színben és stílussal is kaphatók. Nemcsak otthon, hanem a nem éppen egyszerű kórházi körülmények között is kényelmesek. A kiváló minőségű pamut kismama hálóingek nem sokban különböznek a nők által mindennap használtaktól, ugyanolyan esztétikusak és divatosak lehetnek. Jól jöhet az első napokban is, mikor látogatói lesznek a szülés után. Akár a selfie-t részesíti előnyben, vagy a klasszikus családi fotót, a szoptatós hálóing nagyszerűen fog mutatni az első fotókon a gyermekével. A szoptatós hálóing nemcsak közvetlenül a szülés után, hanem a baba életének első néhány hónapjában, (vagy akár évében) a szoptatás alatt is jó szolgálatot tesz.

Pizsama vagy hálóing: egy örök dilemma a kismamáknak is

Nem is gondolnánk, hogy mennyire megosztó kérdést jelenthet, hogy ki miben alszik! Pedig a tapasztalatok alapján szinte mindenki ragaszkodik saját megszokott választásához a pizsama vagy hálóing kérdés tekintetében. Viszonylag kevesen vannak, akik rendszeresen váltogatnak, hogy pizsamát vagy hálóinget válasszanak az alváshoz. Persze a fenti dilemma csak a nőket érinti, hiszen a férfiak maximum abban dönthetnek, hogy férfi pizsamát használnak az alváshoz, vagy valamilyen más alternatív ruhadarabot.

A hagyományos női divatban elsősorban a hálóingeknek van nagyobb múltja, a pizsamák sokáig inkább a férfiak alváshoz használt ruhadarabját jelentették. A klasszikus férfi pizsamákat a 19. század végén még kizárólag férfiak viselték egyre növekvő népszerűséggel, olyannyira, hogy a 20. század első felére a többségük már pizsamában aludt.

Praktikus oldalról vizsgálva a pizsama vagy hálóing kérdéskört, mindkét ruhadarab kényelmes viseletet biztosít, ami talán az egyik legfontosabb szempontot jelenti a hálóruha kiválasztásakor. A hálóingeket egy fokkal talán könnyebb fel- és levenni, mint egy női pizsama szettet. Fontos szempont lehet még a hálóing és pizsama választáskor a ruhadarab anyaga, mivel az egyik leghordottabb ruhadarabról beszélünk, ezért különösen fontos a rendkívül jó minőségű anyagválasztás, legyen az pamut, szatén, selyem, vagy bármilyen egyéb textilfajta.

A női hálóingek és a pizsamák egyaránt lehetnek romantikusak, elegánsak, vagy visszafogottabb, modern darabok. Lehetnek pasztellszínűek vagy éppen élénkebb színvilágúak, csipkével vagy más díszítő elemmel ellátottak. Ki-ki ízlése szerint dönt ebben is, ahogyan a pizsama vagy hálóing kérdésben is az egyéni preferenciák érvényesülnek.

Kórházi körülmények között is előnyös

A szülészeten töltött idő nem mindig a legkellemesebb dolog. Ezért a lehető legkényelmesebbé kell tenni és gondolni saját magára, még akkor is, ha "szemmel kell tartania" a kisbabáját. Az új tapasztalat - a tejképződés - talán meglepi és a kezdetekkor talán zavarhatja is. A szoptató anya új szerepéhez leginkább úgy szokhat hozzá, ha nemcsak elméletben van felkészülve, hanem mutatós, ugyanakkor praktikus ruházattal is el van látva. A szülészeten ideális lehet a szoptatós melltartó és a szoptatós hálóing használata. A szülészeten talán még szoknia kell a kisbabájával eltöltött időt, és a mellre helyezés gyakoribb lesz a tejképződés kifejlődése miatt. Ezért rendkívül praktikus a szoptatós hálóing használata.

A szoptatást meg kell próbálni, még ha később nem is fog szoptatni. A szülészeti osztályon valószínűleg felajánlanak Önnek saját hálóingeket - ezektől azonban ne várjon csodát. Az egyetlen előnyük, hogy nem kell törődnie a karbantartásukkal, és cserélheti őket. El kell mondani, hogy a kisebb balesetek nem váratnak magukra sokáig. A kisbabához való éjszakai ébredést valószínűleg nem kerülheti el. A szülészeten, majd az otthoni álmatlan éjszakákon a hálóinge az első számú segítő lesz.

A szoptatós melltartó jelentősége

A szoptatós melltartót használhatja szoptatós hálóinggel együtt. A melleit rögzíti és kerekebbé varázsolja, ráadásul elrejtheti a tejképződési segédeszközöket a tej felfogására, amire a hálóing nem képes. Elégedettebb lesz megjelenésével, és nem piszkolja össze a hálóingét. A szoptatós melltartó olyan ruházati darab minden anyuka számára, amelyet nem győznek dicsérni. Jól szétkapcsolható egy kézzel, légáteresztő kosarakkal rendelkezik és kényelmes formájú. Ha intenzíven szoptat, nagyszerűen elhelyezhető bennük a laktációs betét. Ezeket rendszeresen cserélheti anélkül, hogy a melltartót összepiszkolná. Éjszakára jól fog jönni Önnek a merevítők nélküli melltartó. Nem fog szorítani és kellően rögzíti majd a kebleket. Éjszaka jó melltamponokat használni, ugyanis a szoptatások között nagyobb a szünet, így jóval több tej termelődik. Vannak anyukák, akik éjszaka a sportmelltartókat részesítik előnyben.

Tévhitek a tejtermelésről és a szoptatásról

A szoptatás idő előtti abbahagyásának legfőbb okaként az elégtelen tejtermelést nevezik meg az érintettek. Ez azért meglepő, mert a tej mennyisége megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás-szopás esetén alkalmazkodik az igényekhez. Paradox jelenség, hogy a mindennapi gyakorlatból úgy tűnik, mintha ez egyáltalán nem működne, mintha a megfelelő mennyiségű anyatej termelésének képessége a szerencsés anyák privilégiuma volna. A leggyakoribb reakció, hogy a csecsemőnek tápszeres kiegészítést adnak.

A valóságban természetesen nem arról van szó, hogy a sikeres szoptatás, az elegendő tej termelése szerencse kérdése volna. Megfelelő információk és támogatás mellett az anyák túlnyomó többsége képes a kizárólagos szoptatásra a csecsemő életének első hat hónapjában, sőt arra is, hogy a szoptatást a mindkettejük számára ideális ideig folytassa. Ugyancsak megfelelő információk és támogatás szükséges ahhoz, hogy azok az anyák is tudjanak szoptatni, akiknek minden erőfeszítés ellenére kevesebb teje termelődik, mint amennyi a csecsemő megfelelő fejlődéséhez szükséges volna. Alapelv, hogy az anyatejből minden egyes korty érték, nincs olyan kicsi mennyiségű tej, amelynek kedvéért ne volna érdemes erőfeszítést tenni, vagy amelynek ne volna értéke a csecsemő számára.

Alapvető ismeretek hiányoznak arról, hogyan termelődik az anyatej, milyen tényezők határozzák meg a mennyiségét. Ez az anyákra és az anyával foglalkozó egészségügyi dolgozók jelentős részére is igaz. A legelterjedtebb tévhit ez: a mell voltaképpen egy nem annyira praktikus cumisüveg: nem látszik, mennyi van benne, a cumi része hol nagy, hol kicsi, hol lapos, ráadásul fájni is tud, nem is kicsit. A cumisüvegből ki tud fogyni a tej, így a mell működésével kapcsolatban is ez a feltételezés: ha a csecsemő elfogyasztotta a napi adagot, akkor üres a mell. Sokan azt gondolják, ha több időt hagynak arra, hogy telítődjön, több tej is lesz. A családtagoktól, ismerősöktől, sajnos sokszor egészségügyi dolgozóktól kapott helytelen vagy egymásnak ellentmondó információk miatt egyáltalán nem világos, mi is a teendő válságos helyzetben. Kevés hozzáértő szakember van, aki képes a helyzet elmélyült, türelmes feltérképezésére. A tápszermarketing hatására sok anya gondolja úgy, hogy a tápszer legalább olyan jó, vagy akár jobb is, mint az anyatej.

A társadalmi elvárás az, hogy az anya szoptasson. Ha nem így tesz, akkor rossz anyának számít, ezért akkor sem feltétlenül mer nemet mondani a szoptatásra, ha valójában nem szeretne szoptatni.

„Kevés a tej” - Mi rejlik a háttérben?

Kérdezzünk! Tisztázni kell, hogy valóban kevés a tej, valóban keveset szopik-e a csecsemő. Erre azért van szükség, mert a „kevés a tej” probléma a leggyakoribb álruha. A valódi probléma sokszor egészen más. A legalapvetőbb kérdés, hogy eleget gyarapodik-e a csecsemő, hogyan változik a súlya, miközben csak anyatejet kap. Nagyon sokszor az derül ki, hogy a gyarapodással nincs is gond, egészen más miatt nyugtalan az anya. Alapelv, hogy mindig egészséges anyából és egészséges csecsemőből indulunk ki, alaposan és körültekintően elemezzük a szoptatási gyakorlatot: magyarázatot ad-e a nehézségekre?

Ehhez szükségünk lesz az anya meghallgatására: ő milyen jelekből látja úgy, hogy nincs elég teje? Leggyakrabban ezekre az okokra hivatkoznak az anyák: a mell puhább és kisebb, mint azelőtt volt, a kisbaba sír vagy nyugtalankodik szopás után, már nem elég neki egy mell, gyakrabban szeretne szopni, mint azelőtt, szopás után semmit vagy csak pár csepp tejet tud kifejni, korábban egész nap magától is folyt a tej, ez most megszűnt, a korábban erőteljes tejleadóreflexet már nem érzi, nem gyarapodik annyit a baba, mint azelőtt. Fontos tudni, hogy ezek a jelek ugyan utalhatnak arra, hogy kevés a tej, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Ha szükségesnek látszik, számba vesszük azokat a betegségeket, anatómiai eltéréseket az anyánál, amelyek elégtelen tejtermeléshez vezethetnek.

Mennyi az elég? Növekedési görbék és tévhitek

A részben még jelenleg is használatos növekedési görbék adatai nem hat hónapig kizárólag szoptatott csecsemőktől származnak. Referenciának a WHO növekedési görbéi tekinthetők. 1997 és 2003 között kivitelezett multicentrikus kutatás során, 8500 különböző etnikai és kulturális hátterű (Brazília, Ghána, India, Norvégia, Omán és az Egyesült Államok) legalább négy hónapig kizárólag vagy túlnyomórészt szoptatott gyerekek ötéves korig követett növekedési adatai alapján készültek az új görbék. A cél az volt, hogy a szoptatott gyerek biológiai normái jelentsék a kiindulópontot a gyarapodás megfelelőségének megítélésekor. Az átlagértéktől való eltérés nem jelent automatikusan túletetést vagy elégtelen gyarapodást, és az alsó határértéknek megfelelő gyarapodás is megfelelőnek tekinthető.

Azt, hogy az anyának van-e elég teje, a mindennapokban elterjedt gyakorlattól eltérően nem célszerű a szopott tejmennyiség alapján megállapítani. Az anyai stressz, amely a méréshez, próbaszopáshoz kapcsolódik, eleve gátolhatja a tejleadó reflexet. Bár ezt csak a szoptatási gyakorlat alapos megfigyelése, a gyerek állapotának, igényeinek megfigyelése után jelenthetjük ki, a következő tényezők azért adnak némi támpontot. Vigyázat: a sematikus megközelítés mindig veszélyeket rejthet magában! Azt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a szoptatás nem csupán táplálékforrás a csecsemőnek.

Biztosan elég a tej az első két héten, ha a súlyesés kevesebb, mint 10 százalék (Chantry, 2011). Korábban 7-8 százaléknál húzták meg ezt a határt. A súlyvesztés mértékénél azonban figyelembe kell venni olyan, rutinszerűen alkalmazott szülészeti eljárásokat, amelyek befolyásolják az újszülött folyadékvesztését. Például, hogy az anya kapott-e a vajúdás során illetve a császárműtét közben folyadékpótló infúziót, ödémás-e, illetve mikor vágták el a köldökzsinórt.

Gyakori tévhitek és félreértések a tejmennyiséggel kapcsolatban

Gyakori, hogy az anyák olyan jeleket is az elégtelen tejtermelésre utalóként értelmeznek, amelyek a szoptatás természetes velejárói, illetve amelyek más okra vezethetők vissza.

• A mell már nem olyan telt és nehéz, mint a szülés utáni hetekben volt. Ez teljesen normális, ahogy a tejtermelés beáll a baba igényeihez.
• A baba szopás után sír. Ennek több oka is lehet, köztük az is, hogy valamiért éhes maradt. Azonban lehet, hogy csak nyugtalan, fáradt vagy valamilyen más diszkomfort érzete van.
• Szoptatás után már nem tud fejni. Ez azon a tévhiten alapul, hogy a mell a cumisüveghez hasonlóan kiüríthető tartály. Holott az, hogy valaki tud-e fejni vagy sem, és hogy mennyit, inkább technikai kérdés, rendszeresség, gyakorlat kérdése. A sikertelenség nem igazolja azt, hogy a mellben nincs több tej.
• A gyerek átaludta az éjszakát, de most megint felébred, és csak akkor nyugszik meg, ha megszoptatja. Teljesen normális jelenség, ami lehetséges, hogy éhség miatt következik be, de valószínűbb magyarázat a fogzás vagy egyéb ok miatti nyugtalanság.
• Már nem hízik annyit a gyerek, mint eddig. Ezt minden esetben az egyéni körülmények (gyerek életkora, gyarapodása eddig, szoptatási gyakorlat alapos végigbeszélése) alapján kell mérlegelni, hogy valóban a tej elégtelen mennyiségére utal vagy életkori sajátosság, esetleg a csecsemő étvágyában állt be változás.

A szoptatási gyakorlat optimalizálása

Az első lépés, mint minden más esetben is, a szoptatási gyakorlat gondos feltérképezése és értékelése.

• Javaslat: Lehetőleg ne használjon cumit, cumisüveget. Amikor cumival nyugtatná meg a csecsemőt, tegye mindig mellre.
• Javaslat: Kezelje lazábban az etetési rendet! Ha a csecsemő jelentkezik, szoptassa meg függetlenül attól, hogy hány óra telt el. Ha a csecsemő nyűgösködik, kísérelje meg ismét a szoptatást.
• Javaslat: Ne mérje a szoptatásokat! Ehelyett kísérje figyelemmel az elegendő tejbevitelre utaló jeleket (lásd fent). Ha pótlásra van szükség, a mennyiséget ne a szopások mérése segítségével határozza meg.
• Javaslat: Lehetőleg várja meg, amíg a csecsemő magától elengedi a mellet. Ha ez valamiért nem lehetséges, az aktív evési szakasz (szív-nyel folyamatosan) végét mindenképpen várja meg, és legfeljebb a komfortszopást korlátozza.
• Javaslat: Anya és csecsemő 24 órás együttes elhelyezése úgy, hogy a csecsemő legfeljebb karnyújtásnyi távolságra legyen az anyától.
• Javaslat: Kezelje rugalmasan!
• Javaslat: Győződjön meg róla, hogy elég kényelmes-e a pozíció anyának, babának! Gondoljuk végig, hogyan csökkenthetjük az anya feszültségét szoptatás közben.

Szoptatási technikával kapcsolatos problémák

Ebben az esetben előfordulhat, hogy a csecsemő nem hatékony/rossz szopástechnikája, szájának átlagostól eltérő anatómiai sajátosságai (például lenőtt nyelve) miatt nem jut elég tejhez.

• Javaslat: Keressük meg a fájdalom és a sérülés okát, tegyünk javaslatot a fájdalom csökkentésére! Általában beválik: csecsemő közelebb húzása a mellhez a rákapás pillanatában.
• A csecsemő szopása közben kattogó, cuppogó hangot hallat: elképzelhető, hogy nem tud rendesen vákuumot csinálni, lecsúszik a mellről, így nem tud kellően hatékonyan szopni.
• Javaslat: Aszimmetrikus mellre helyezés elmagyarázása. A csecsemő orra a melltől távolabb kerül, álla viszont közelebb. Szükség esetén alsó állkapocs óvatos lehúzása a rákapás pillanatában.

Túlságosan erős tejkilövellés

Ha az anyának a baba igényeihez képest túl sok teje van, akkor is kénytelen nyelni a tejet, amikor már nem éhes. Ugyanígy egyes babákat nagyon megijeszt az erős tejkilövellés, fuldokolnak, köhögnek, félrenyelnek. A reakció könnyen a szopás elutasítása (vagy az evés halogatása a végsőkig) vagy a fájdalmat okozó, nem hatékony szopástechnika kialakulása lehet.

• Javaslat: „Laid back” pozíció: az anya kb. 45 fokos szögben hátradől, a babát has a hashoz magára fekteti, így szoptatja. Bármilyen más pozíció, ahol a csecsemő van felül, minél függőlegesebb helyzetben. Lehetőleg gyakoribb szoptatás, hogy ne gyűljön össze túlságosan sok tej. Tejleadó reflex lecsengéséig az anya vegye ki a mellbimbóját a baba szájából.

Ritka szoptatás vagy fejés

A csecsemő nem kerül elég gyakran mellre, vagy ha nem szopik, nem elég gyakori a fejés. Riordan napi legalább 8 szoptatást/fejést javasol (Riordan, 2005). A gyakorlatban általában beválik, ha az anyának legalább napi 10-12 szoptatást javaslunk. A fejés időtartamát maximáljuk fél órában, közben váltogassa az anya a melleket. Ez jellemzően az első hónapok problémája, de a fogzás időszakában vagy egyéves kor körül gyakori, hogy a csecsemő nem akar ennyiszer szopni, sőt előfordul, hogy éjszaka hajlandó. Ez okozhatja a tejmennyiség jelentős csökkenését. Nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy hányszor kell szoptatni egy nap alatt, mert ez az anya mellének tárolókapacitásától is függ, amely nagy egyéni eltéréseket mutathat.

A csecsemő túlalvatása vagy elkülönítése az anyától

• A csecsemő átalussza az éjszakát, ezért nem szopik éjszaka. Az elkülönítés az anyától bármely napszakban káros.

A csecsemő étvágytalansága

• A csecsemő étvágytalan, ezért keveset szopik. Oka lehet rendszerhez szoktatási kísérlet. Jellemzően egy hónapos kor tájékán, túl az első nehézségeken, jól gyarapodó, de bukós vagy hasfájósnak mondott baba, akivel kapcsolatban azt javasolják, hagyja abba az össze-vissza szoptatást. A csecsemő emiatt leszokik a jelzésről, belenyugszik a ritkább etetésbe, így viszont előfordul, hogy nem jut elég kalóriához. Szóba jöhet még a túlöltöztetés, nagy meleg, oltási reakció, fuldoklás élmény, félrenyelés.

Egyéb táplálékok korai bevezetése

• A csecsemő mással lakik jól, ezért az ideálisnál kevesebbet szopik. Ezt előidézheti az első félévben az indokolatlanul adott pótlás, túl nagy mennyiségű pótlás, vagy a szilárd táplálék túl korai, túl gyors, szoptatás rovására történő bevezetése. Nem javasoljuk a szoptatások kiváltását szilárd étellel, hanem a meglevő szoptatási gyakorlatba illesztjük bele fokozatosan a szilárd táplálék adását nem anyatej helyett, hanem annak kiegészítésére. Ha a csecsemő túlságosan sok gyümölcslevet fogyaszt, az is étvágycsökkenéshez és a gyarapodás elégtelenné válásához vezet (Lawrence, 2005).

Családi előzmények és támogatás

Érdemes meghallgatni az anyát arról, hogy mit tud a családi előzményekről. Őt szoptatta-e az édesanyja, és ha igen, meddig, ha nem, akkor miért nem. Az új baba születésekor előjönnek ezek a régi dolgok, és az anya önbizalmát megingathatja, ha úgy hallja, hogy a családban másoknak sem sikerült a szoptatás. Nyugtassuk meg az anyát, hogy ő genetikai szempontból nem mása a saját édesanyjának, és a sikeres szoptatásra abban az esetben is jó esélye van, ha ez eddig a családban senkinek sem sikerült. Előfordulhat az is, hogy a családban mindenki sikeresen szoptatott eddig, ezért gyakorolnak nyomást az anyára. Ez nagyon kedvezőtlen lehet, ezért az anyát bátorítani kell saját útjának megtalálására.

Ha ezt igényli a család, vagy ha a család kulturális tradíciói nem éppen ezzel ellentétesek, érdemes az apát is bevonni a szoptatási probléma megoldásába. Kérdezzük őt is, hallgassuk meg a véleményét, tisztázzuk, ő hogyan érzi magát ebben a helyzetben.

Orvosi háttér és hormonális tényezők

Ha a jól szopó csecsemő és az ideális szoptatási gyakorlat ellenére sem termelődik elegendő tej, elérkezik az ideje annak, hogy számba vegyük azokat a lehetséges betegségeket, amelyek negatívan befolyásolhatják a tejtermelést. Ebben az esetben a háziorvos, nőgyógyász, endokrinológus bevonása is szükséges a vizsgálatok elvégzése és az eredményes terápia érdekében. Jól kézben tartott, megfelelően kezelt betegségeknél egyáltalán nem lehetetlen a kizárólagos szoptatás kielégítő tejmennyiséggel.

Abban az időszakban, amikor még kevés a tej (ez két-három hónapot is jelenthet), célszerű szoptatásbarát módszerrel adni a pótlást a csecsemőnek. Hétköznapi, lázzal járó fertőzések, köztük a masztitisz is csökkenthetik a tejmennyiséget átmenetileg. Javasoljuk a szoptatás fenntartását a megszokott módon és gyakorisággal, esetleg gyakoribb mellre tevéssel.

Hormonális zavarok és a tejtermelés

Alapvetően három fő hormon működését kell figyelembe vennünk a tej termelődésével kapcsolatban: a prolaktint, az inzulint és a kortizolt. A hormonhiány tehát lehetséges, de nem gyakori ok, ami örökletes is lehet. Az inzulinrezisztencia ismert jelenség, és a kortizol-rezisztencia sem olyan ritka, ahogy korábban gondolták - állapítja meg Diana West és Lisa Marasco „The Breastfeeding Mother’s Guide to Making More Milk” c.

• Pajzsmirigy működési zavarok: (posztpartum tiroiditisz incidenciája 7,5 százalék!), Hashimoto betegség (5 százalék), Graves-kór.
• PCOS (policisztás ovárium szindróma): a nők 15 százalékát érinti, de nem mindegyiküknek van problémája a tejmennyiséggel. Gyakoribb a szoptatási nehézség a túlsúlyos, magas ösztrogénszintű anyáknál.
• BMI (testtömeg-index) és tejtermelés: Ha a BMI nagyobb, mint 26, akkor fokozott a kései tejbelövellés és az elégtelen tejtermelés kockázata. Állatkísérletekben a túletetés csökkentette a mirigyállomány fejlődését a vemhesség előtt és közben is.
• Cukorbetegség:
  • I-es típusú diabétesz: terhesség alatt alacsonyabb lehet a prolaktin-szint és HPL, ez hátráltathatja a mirigyállomány fejlődését. A tejbelövellés 24-48 órát késhet az átlaghoz képest.
  • II-es típusú diabétesz: sok esetben nincs gond a tejtermeléssel, de ha inzulinrezisztencia és hipoplázia együttesen lép fel, gyakori az elégtelen tejtermelés.
• Magas vérnyomás: rizikófaktornak számít elégtelen tejtermelés esetén, bár sok esetben nem befolyásolja negatívan a tejelválasztást. Feltételezhető, hogy a magas vérnyomás hátrányosan befolyásolja a méhlepény fejlődését és működését.

Az édesanya táplálkozása és a tej minősége

A fehér nedű édeskés ízét nagyon szeretik a babák, ám bizonyos ételek hatására kellemetlen lehet a kicsi számára, így nem szívesen szopizik, és elutasítja az anyamellet. Nem beszélve arról, hogy bizonyos ételek hatására a baba arca kipirosodhat, vagy kiütéses lesz, így már ezért sem mindegy, mit fogyaszt az édesanya. A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Biztosítsd be a helyed most!

tags: #szoptatos #haloing #nek #nem #eleg #a