A diótermesztés titkai Szatmárban és azon túl: Útmutató a sikeres dióligethez
A magyarországi diófa-állomány főleg szórvány diófákból áll. Ezek adják a diótermés túlnyomó részét és a házi diófogyasztást. Csak helyeselni lehet a magyar nép bölcs szokását, hogy szinte minden kertben áll legalább egy diófa. A házikerti diófa telepítése nem igényel tervezést, de a fának nagy korában is legyen kellő helye. Oldalirányban is minden irányban, de főleg fölfelé. Például ez a diófa csak 3,5 m-re esik a közforgalmú úttól. Villanyvezeték alá, közelébe semmiképpen ne telepítsük! A diófa gyökerére is gondoljunk! Oda ne ültessünk diófát, ahol a későbbiekben vízvezetéket vagy szennyvízelvezető csövet fogunk fektetni. Valóban látni ilyent, hogy a szántóföldön egy diófa áll magában. Tisztelt traktoros Kollégám, így kell ezt csinálni, ahogy Ed Buziak összeállítása mutatja. Elmegyünk a diófáig, és akkor állunk meg, amikor a permetezőgép eléri a diófát. Ugyanazon a nyomon tolatunk vissza, és akkora sugárban kerüljük ki a diófát, amekkora a kinyúló keret. Amikor beálltunk újra az egyenesbe, visszatolatunk pontosan a dióáig, és akkor kapcsoljuk be a permetezőt. Itthon is, külföldön is elterjedt szokás a szőlőskertek végébe, szélére diófák telepítése. Nagyon helyes szokás. A szőlőmunkás a diófa alatt találja meg déli árnyékát, a szőlősgazda pedig saját termésű dióját kóstolhatja borához. A diófák kisebb, néhány darabos csoportját úgy helyes telepíteni, ha a fák egyenlő oldalú háromszögeket alkotnak. És mit csináljon az a gazda, akinek hosszú, keskeny parcellából áll a földje? Örüljön. Egy sor dió, egy fasor létesítésére ideálisak a feltételei. A diótermő diófának fény kell. Fasorban, főleg ha nem túl sűrű a fasor, ideálisak lesznek a korona fényviszonyai, akármelyik égtáj irányába nyúljon is a parcella. A mezőgazdasági termelésből kieső, apróbb területek jól hasznosíthatók diófákkal. Leginkább faanyagtermelési célra, de diónak is. Ilyen esetben természetesen nem beszélhetünk komoly diótermő ültetvényről, mert a termésmennyiségünk nem lesz akkora, hogy kereskedők komolyan vegyenek minket, de aki kis tételben meg tudja oldani az értékesítést, nyugodtan megcélozhatja ilyen helyen is a diótermelési célt. Eddig csak a szántót, szőlőt, gyümölcsöst és a házikertet említettem, mint a diófa szóbajöhető termőhelyét. De ne feledkezzünk el a legelőről se! Nagy melegben nagyon jól esik a teheneknek néhány diófa árnyéka. Itthon a szatmári síkon lehet legelőre telepített diófákat látni. De ne intézzük el a kérdést annyival, hogy ez csak felsőtiszai sajátosság. Nézzünk körül Svájcban, a Genfi-tó keleti végénél, és ott ugyanúgy megtaláljuk a diófákat a legelőn, mint Szatmárban. Vagy Franciaországban. Ha gyepes, fűtermő területet nem legeltetünk, hanem fűtermését szénaként hasznosítjuk, az ilyen terület is jó a diófának, ha az egyéb termőhelyi szempontoknak megfelel. Úgy kerek a legelő és a diófa kölcsönhatásának vizsgálata, ha az utolsó lehetőséget is megemlítjük, erre is van példa. Az üzemszerű dióültetvény területén nőtt fű legeltetésére. Például juhokkal. Nemcsak Amerikában, amit a kép mutat, hanem itthon, Tiszakóródon is. Sőt. A diótermesztés és az állattenyésztés lehetséges kapcsolatát hazai példa is mutatja. Telepítsük körül dióültetvénnyel az állattenyésztő telepeket, amint azt Kaszaperen és Kevermesen is látni. A telepek körüli fásítás ha elöregszik, váltsuk le gyümölcstermő diófákkal. Ennél a módszernél egy előzetes talajvizsgálat mindenképp ajánlott, főleg ott, ahol korábban trágyakazal állott, vagy ahova hígtrágyát engedtek ki. Nincs rá bizonyíték, csak tapasztalaton alapuló gyanú, hogy a talaj szennyezett lehet. Nincs rá bizonyíték, csak tapasztalaton alapuló gyanú, hogy a talaj szennyezett lehet.
A diófa ideális termőhelyének megválasztása
A diófa ültetésekor kulcsfontosságú a megfelelő helyszín kiválasztása. Figyelembe kell venni a fa várható méretét, mind magasságban, mind szélességben. Nem szabad villanyvezeték közelébe, vagy olyan helyre ültetni, ahol a későbbiekben víz- vagy szennyvízvezetékeket terveznek lefektetni. A talajviszonyok is meghatározóak: a diófa mélyre hatoló gyökérzetének megfelelő táptalajra van szüksége. Kerülni kell a pangó vizes, illetve a túlságosan kötött talajokat. A legjobb a jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, tápanyagban gazdag talaj, enyhén lúgos vagy semleges kémhatással (pH 6,5-7,5). A szántóföldön magányosan álló diófák esetében a traktoros gazdálkodás során is figyelembe kell venni a fa méretét és a permetezőgép kinyúló elemeit.
A diótermesztés sokrétűsége: a házikerttől az üzemméretig
A diótermesztés nem korlátozódik az iparszerű ültetvényekre. A magyar néphagyomány szerint szinte minden kertben megtalálható legalább egy diófa, ami nemcsak a házi fogyasztást szolgálja, hanem esztétikai értéket is képvisel. A szőlőskertek peremén elhelyezett diófák árnyékot adnak a munkásoknak és saját termésű diót biztosítanak a gazdának. Hosszú, keskeny parcellák ideálisak fasorok kialakítására, ahol a fák megfelelő fényhez jutnak. A mezőgazdasági termelésből kieső, kisebb területek is hasznosíthatók faanyag- vagy diótermelésre, bár ezek nem alkalmasak nagyüzemi értékesítésre. A legelőkön elhelyezett diófák árnyékot adnak az állatoknak, mint ahogy azt Szatmárban és Svájcban is megfigyelhetjük. Az üzemszerű dióültetvények füves területein is lehetséges a legeltetés, például juhokkal.
Hogyan ültessünk diófákat
Összetett termesztési módszerek és interakciók
A diótermesztés nem zárja ki más növényekkel való együttműködést sem. Holland kutatók vizsgálatai szerint nincsenek irodalmi adatok arra, hogy a diófák és más haszonnövények együttes termesztéséből milyen előnyök vagy hátrányok származnak. Ajánlják, hogy figyeljük az ismert diófák alatt, illetve közelében növő növényeket, így állapíthatjuk meg, hogy mely növények bírják a diófa közelségét, és nem károsodnak a diófa juglonjától. Vannak előnyös kölcsönhatások is, például Hollandiában egy bio-dióültetvényben mogyoró és varjútövis termesztése is sikeres volt. A legelőre ültetett diófákat ajánlják köztes termesztésre, ahol a fákat 10-20 méter távolságra ültetik egymástól, és a fő cél a köztes fűtermés.
Különböző kultúrákban alkalmazott diótermesztési gyakorlatok
A diófák más gyümölcsfélékkel is kombinálhatók, délebbi országokban, például Olaszországban, narancssal vagy olajfával is vegyítik. Nálunk kiválóan megfelel erre a célra a meggy, a sárga- és az őszibarack, de cseresznye, málna, ribizli, földieper és mogyoró is szóba jöhet. A kiöregedő szőlők vagy gyümölcsösök betelepítése dióval is jó megoldás, különösen, ha az ültetvény már rendelkezik öntözőrendszerrel. A dióval való "sűrítés" is lehetséges, amikor a kipusztult vagy kivágott fák helyére csemetét ültetnek, így idővel változatos állományú dióliget alakul ki. Franciaországban és Lengyeltótiban is találkozni ilyen, vegyes korú, folyamatosan újuló állományokkal.
A dióültetvény tervezésének lépései és gazdasági szempontjai
Komolyabb ültetvény tervezésekor az első lépés annak eldöntése, hogy egyáltalán szándékozunk-e diót telepíteni. A válasz sokféle lehet, hiszen sokan abból indulnak ki, hogy a dió túlél minket, és majd jó lesz az unokáknak. Azonban figyelembe kell venni a jövőbeli generációk életvitelét és igényeit is. A kisebb, néhány fa telepítése nem pénzkérdés, de nagyobb beruházásoknál a költség- és jövedelemviszonyokat is számba kell venni.
A helyes sorrend:
- Diótermesztési ismeretek összeszedése: A szakirodalom kritikus elemzése és saját viszonyokra adaptálása. Érdemes évekig gondolkodni, tervezgetni, mielőtt elkötelezzük magunkat.
- Terület alkalmasságának vizsgálata: Szaklaboratórium felkérése a talaj típusának, mélyebb rétegeinek, kötöttségének, kémhatásának, szervesanyag- és ásványianyag-ellátottságának vizsgálatára. Esetleges tápanyag-feltöltés vagy talajfertőtlenítés szükségességének megállapítása.
- Hivatalos ügyintézés: Ha a területen korábban nem volt gyümölcsös, fel kell vetetni az országos gyümölcs-kataszterbe. Telepítési engedély kérése a jegyzőtől. Támogatásokra való pályázás, ha van rá lehetőség. Öntözésberuházás, kiszolgáló épületek engedélyezése.
Mindez sok hónapot, akár éveket is igénybe vehet. Ezzel párhuzamosan érdemes a szükséges szaporítóanyagot is több évre előre megigényelni és leelőlegezni.
Ültetvény mérete és térállása
Mekkora dióültetvényt tervezzünk létesíteni? A vélemények szerint minél nagyobbat, akkorát, amekkora földünk van, vagy amekkorát meg tudunk venni. Árutermelő ültetvényben gondolkodva nem szabad kicsiben gondolkodni. A hazai átlagos ültetvény mérete jelenleg 3 ha, ami nem feltétlenül gazdaságos. Gépesített családi méretként a 20-30 hektár területű dióültetvényt tartják ideálisnak, ahol már megtérül a gépesítés. Üzemi árutermelő ültetvényként ennél nagyobbat javasolnak. Moldáviában például 3500 hektáros ültetvény megvalósításán fáradoznak. Kisebb, néhány száz négyzetméteres ültetvények is léteznek, de ezek inkább a kieső területek hasznosítására alkalmasak, például faanyagtermelésre.
A dióültetvény térállását, a sorok irányát és hosszát is jó előre meg kell tervezni. A sorok égtáj szerinti irányának nincs jelentősége. A leghelyesebb, ha a sorok a terület hosszabb oldalával párhuzamosak. A sorok hossza fontos a gépi munkák elvégezhetősége szempontjából. 400 méterenként ajánlanak keresztutat. A talajfelszín gyommentes állapotban tartása és a sorirány összefügg. Ha füves a terület, szóba jöhet az egyenlő oldalú háromszöges kötés, ami a diófa kör-alapterületű koronájának leginkább megfelel. Sűrűbb ültetés esetén 15-20 év után minden második sort, majd néhány évvel később minden második fát ki kell szedni.
A diótermesztés előnyei és hátrányai más gyümölcsökhöz képest
A diónak, más gyümölcsökhöz viszonyítva, egy nagy hátránya és két nagy előnye van.
Hátrány: A dióliget egy jó évtizedig nem fog érdemi bevételt hozni. Addig csak költségek vannak, amelyek kérdéses, hogy mikor térülnek meg.
Előnyök:
- Értékesítés: A gyümölcstermesztés egyik nagy kihívása az értékesítés. A felvásárlók, kereskedők diktálják az árat, és örülni kell, ha a termést el tudjuk adni, mert a legtöbb gyümölcs gyorsan romlik. A diónak stabil piaca van.
- Piaci pozíció: A kaliforniai diótermelők magas termésátlagokkal rendelkeznek, de a szállítási költségek miatt a magyar dió versenyképes tud lenni a német piacon. A török és kínai dió olcsó, de rossz minőségű. A francia dió nimbusza van, jó áron kel el, de több megy az angolokhoz. A román és moldáv dió nagy konkurenciát jelent, de gyengébb minőségű. Az Európai Unió tagjaként a belső termelők helyzete biztosabb a külső beszállítókkal szemben.
A dióültetvények versenytársai és a hazai előnyök
A kaliforniai diótermelők már most is jelentős szereplők a piacon, termésátlagaik a magyar átlagoknak legalább a háromszorosa. Azonban a szállítási költségek és időfaktor miatt a magyar dió versenyképes tud lenni a német piacon. A török és a kínai dió bár olcsó, még szállítással is, de rossz minőségű. A francia diónak nimbusza van, jó áron kel el, de több megy az angolokhoz, mint a mi német és osztrák célpiacunkra. A román és a moldáv dió nagy konkurenciát jelent, de a románnak lényegesen rosszabb a minősége.
Az Európai Unióban újabb pozitívummal számolhatunk: az Unió belső diótermelőinek tekinthetjük magunkat. Az Unió a saját termelőit védi a külső beszállítókkal szemben, és bár a dióból nincs túltermelés Európában, a belső termelő helyzete mégis biztosabb, mint aki kívülről akar diót behozni. Az amerikai árukra kivetett többletvámok mellékhatásként a kaliforniai diót is megdrágították az európai piacon. Számolni kell a délkelet-európai diótermelők konkurrenciájával, nemcsak az ukrán és szerb, hanem a már uniósnak számító román és bolgár dióval is. Ezekre mindegyikre jellemző a gyenge minőség, továbbá az olcsó munkabérek miatti alacsony ár. A német piacon árleszorító hatásuk jelentős, rájuk hivatkozva a német kereskedők a mi minőségi diónkat se kívánják megfizetni.
A hazai diótermesztés sajátosságai és kihívásai
Magyarország diótermesztése hektikusan változott az elmúlt 30 év során. Szinte minden kertben, parkban, folyóparton megszokott látványt nyújtanak a terebélyes diófák. A betakarítás idejére már csak aszott, fekete, rothadt terméseket találunk az avarban. Minden esetben a dióburok-fúrólégy a főellenség, a főkártevő, vagy az ördög itt is a részletekben rejlik? A nemes dió (Juglans regia) már évszázadok óta meghatározó héjas gyümölcse a hazai kertészeteknek. A hazai szortimentben pedig főleg hazai nemesítésű fajták találhatóak. Az elmúlt évek telepítési programjai miatt ma már 5500-6000 ha-on termelünk diót, mind belföldi, mind külföldi felhasználásra. A termesztési technológia sajátossága az alacsony hektáronkénti tőszám, illetve a kései termőre fordulás. Az egyik legnagyobb veszélyt a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completta) okozza a már beérett gyümölcsökön. Ezek a fúrólegyek a frissen kötődött gyümölcsökbe rakják a petéiket, és később a nyüvek rágása miatt a gyümölcs lehullik. A rágás hatására alakul ki a fekete szín, amely sokszor összekeverhető a dió baktériumos rügy-, termés-, levélfoltosságával (Xanthomonas campestris pv. Gyakran ezek között a károkozások között ok-okozati összefüggés van. Számos fertőzés jellemző még a dió kórtanában, ilyen például a különböző Erwiniás, és Brenneriás patogének. Illetve a dió metszéséhez hozzátartozik a hagyományos gömbkorona ritkítása is, mely során az idősebb, megvastagodott termőágakat érdemes időnként kiválogatni. A sebek kezelése és a törzsek meszelése egy olcsó, de hatékony módja a fertőzések kiküszöbölésének. A dió növényvédelmét tovább nehezíti, hogy a fa habitusa és koronaformája jóval meghaladja az átlagos gyümölcsfákét. A helikopteres permetezés pedig egy hatékony, de ugyanakkor költséges megoldása a permetszerek kijuttatásának.
A Szatmári Diókert Kft. modern technológiája
A hazai diófajták őshazájának tekintett szatmári termesztőkörzetben korszerű technológiát mutattak be a gyakorlatban is, a Szatmári Diókert Kft. A dió szakmai napon elhangzott előadások közül előző számunkban már megjelent Bujdosó Géza összefoglalója a diófajtákkal szerzett hazai tapasztalatokról. A Szatmári Diókert Kft. korábban Tranzit Dió néven működött, és 40-50 éves ültetvényei mellett fiatal, intenzív művelésű dióültetvénnyel is rendelkezik. Technológiájukat Takács Ferenc, a Debreceni Egyetem Újfehértói Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa mutatta be, aki szaktanácsadóként segítette a modernizációt. Az együttműködés tíz éve kezdődött, amikor Jánkmajtison az idős diófák látszólag ok nélkül kipusztultak, kidőltek. Az idős diósban a Milotai 10 a főfajta, ami a legkiválóbb hazai diónk, mellette a másik két alapfajtánk, az Alsószentiváni 117 és a Tiszacsécsi 83 is megtalálható. Ma a Szatmári Diókertnél összesen 200 hektáron terem dió, és 55 hektáron meggyet, 15 hektáron szilvát is termesztenek. Ültetéstől kezdve mikroszórófejjel öntözik az ültetvényt, és rendszeres metszéssel igyekeznek korán termőre fordítani.
A minőségi diótermesztés alapjai: fajtaválasztás, talaj és klíma
A dió minősége először is a gyümölcsösben alakul ki. Többé-kevésbé befolyásolható tényezőktől függ, mint az éghajlat, talaj, fajtaválasztás, termelési, szüretelési és szüret utáni eljárások. A minőség alakítása az ültetésnél kezdődik. A talaj és a klíma, amely alapvetően a termőhely fogalmába tartozik, a minőségi termelés alapja. Az ültetés a vegetációs nyugalmi időszakban bármikor történhet, jól felszáradt talajon. A legkedvezőbb időszak azonban a levélhullástól kezdődően, november végétől, december folyamán van. Az oltás helye ne kerüljön a föld alá. A facsemete minősége az ültetés eredményességének lényeges eleme. A jó minőségű facsemete megválasztásával tehetjük eredményessé az ültetésbe fektetett egyéb erőfeszítéseinket, mint a trágyázás, a talajművelés, az öntözés stb. A diófa önporzó, de érdemes hektáronként 3-4 pollenadó fát telepíteni a biztos termékenyülés érdekében.
A diófa tápanyag-ellátása és vízigénye
A dióültetvény technikai és gazdasági jellemzői nagyban függenek a fák méretétől és nevelési módjától. Az ágak tökéletes megvilágításával biztosíthatjuk azok növekedését, valamint a gyömölcsök fejlődését. A tápanyag-utánpótlásnak figyelembe kell vennie a talaj termőképességét, a fák növekedési ütemét és terméshozamát. A parcellán 4-6 évenként talaj analízist végzünk. Nitrogén: hagyományos fajtákból telepített termő gyümölcsöskert évente kb. 100 kg nitrogént igényel hektáronként. Gyepesített gyümölcsöskert esetén a nitrogénbevitel évente és hektáronként 20 kg-mal növekszik. Azoknál a fajtáknál pedig, amelyeknek terméshozama évente és hektáronként 3 tonna fölött van, a nitrogénbevitelt további 20 kg-mal kell növelni a 3 tonna fölötti száraz dió mennyiség minden egyes tonnájára. Kalcium: savas talajokra (pH<7) telepített ültetvények esetén az évenkénti Ca-bevitel elengedhetetlen. A Ca-bevitel pontos kiszámítása a talajanalízis eredményeire alapul. Nyomelemek: a diófa különösen érzékeny vasklorózisra meszes és agyagos talajokon cink hiányában. Nagyon savas talajokon (pH<6) végül a fiatal diófák növekedése leáll. Egy vegetatív ciklus során a diófa különböző fejlődési stádiumokon megy át, amelyek során a vízhiány veszélyezteti az éves termést, a következő évek terméseit és a gyümölcsös élettartamát. Júniusi vízhiány veszélyezteti az azévi gyümölcsszemek méretét és a következő évi termőrügyek kialakulását. Augusztusban a dióbél minőségét rontja a vízhiány.
Gyomirtási módszerek a dióültetvényben
Háromféle gyommentesítési mód van: mechanikus módszer, vegyszeres módszer és az állandó gyepesítés.
- Mechanikus módszer: A gyomok elpusztítása céljából fogas szerszámokkal rendszeresen végighaladnak a területen. Az ilyen talajművelés mellett a gépi szüretelés esős időben, illetve kavicsos talajon nehézségeket okozhat.
- Vegyszeres módszer: A teljes talajfelület tisztántartása a gyomok vegyi elpusztításával történik. A módszer hátránya, hogy gátolja az esővíz behatolását és a gyökerek lélegzését, főleg tömör talajokon. A vegyi módszer ezen kívül környezetvédelmi problémákat is felvet.
- Állandó gyepesítés: A módszernek sok előnye van. Megkönnyíti a munkagépek mozgását a parcellában, mivel gátolja a talaj süppedését. A betakarítási munkák lényegesen könnyebbé válnak. Minthogy a fűnek is szüksége van vízre és ásványi anyagokra, ezt ki kell elégíteni (öntözni kötelező).
A növényvédelem igen fontos ahhoz, hogy jó minőségű termést kapjunk, valamint, hogy kihasználjuk a fajtában rejlő terméshozam lehetőségét. Helyes mindenekelőtt csökkenteni a kockázatokat, az éghajlathoz és a talajtípushoz illő fajták tudatos megválasztásával. Általánosságban nem érdemes diófát ültetni nagyon beszűrődött és savas talajokon. Ilyen körülmények között jelentős hozamesés figyelhető meg (10-50%) a klasszikus rézkezelés ellenére is.
A diófa metszése és növényvédelme
A diófát, mint általában a gyümölcsfákat, metszeni is kell, hogy formájuk szép legyen, és hogy a termés bőséges lehessen. A szakszerű metszés nem bonyolult feladat, kezdő kertbarátok is elboldogulnak vele. Már az ültetés során érdemes elkezdeni a korona kialakítását. Kezdő lépésként válasszon ki 3-4 olyan vázágat, ami egyenletes távolságra van egymástól, majd ezeket vágja vissza, körülbelül 20-30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágja vissza úgy, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon. A dió esetében is kiemelt szerepe van a jól kialakított, szellős koronaformának. Ezért célszerű rendszeres metszéssel minden évben karbantartani a diófa lombkoronáját. A fenntartó metszés során a legfontosabb a termőrészek megújítása. Fontos szempont a diófa kellő fényellátása a korona belső részein, valamint az ágrendszer kiegyensúlyozottságának megléte. Minél kevésbé metszi a fa egyes részeit, annál rosszabb lesz a termőképessége, tehát ne hagyja besűrűsödni a diófa lombjának közepét. A nyár folyamán szintén elvégezhető a metszés, ez annyiból szerencsésebb, hogy bár a fa nedvedzik, de ennek mértéke sokkal mérsékeltebb, mint a rügyfakadás előtt.
A diófa, mint annyi más gyümölcstermő, hajlamos különféle növénybetegségekre, és természetesen kártevői is akadnak. Jó hír, hogy a legtöbb kórral vagy rovarkártevővel szemben hatásosan felvehető a harc. Ahogy egy helyesen táplálkozó, kiegyensúlyozott ember is nehezebben betegszik meg, úgy egy jól gondozott, megfelelő körülmények között lévő fa is ellenállóbb, kevésbé fogékony a betegségekre, illetve könnyebben legyűri azokat. Ezért kiemelten fontos a megfelelő talajtípus megléte, a jól megválasztott telepítési hely, a szakszerűen elvégzett ültetés, és folyamatos figyelmes ápolás.
- Gnomóniás betegség: Tünetei közé tartozik a barna és fekete foltok a levélzeten, valamint a termés zöld héján. Okozója egy gomba, mely képes a lehullott lombban áttelelni, így tavasszal rendszerint visszatér és újra tüneteket okoz.
- Baktériumos feketedés: Gombás eredetű betegség, mely érinti a leveleket, hajtásokat és magát a termést is. A termés héja megfeketedik, valamint mérete is csökken.
- Nemezes gubacsatka: Ez egy atkaféle kártevő, melynek ténykedésére a leveleken csúnya gubacsok, dudorok képződnek.
- Sárga diólevéltetű: Tetűféle kártevő, mely a dió leveleit támadja meg.
- Almamoly: Ez a rovarkártevő a termést fenyegeti, a diószemek ehetetlenné válnak.
A dió betakarítása, tárolása és felhasználása
A dió betakarításának ideje általában szeptember végére, október elejére esik, amikor a zöld burok megbarnul és könnyen leválik a termésről. Rázd le vagy szedd le kézzel a diót a fáról. Minél előbb távolítsd el a zöld burkot, hogy elkerüld a penészedést. Mosd le, majd szárítsd meg a diót jól szellőző, árnyékos helyen 2-3 hétig. Csak teljesen száraz diót tárolj, lehetőleg zsákban vagy ládában, hűvös, száraz helyen.
A dió nemcsak csemegeként, hanem olajként, süteményekben, salátákban, sőt kozmetikai célokra is felhasználható. A diófa fája értékes bútor- és parketta-alapanyag. Magas E- és B-vitamin, valamint ómega-3 zsírsav-tartalma miatt az egyik legegészségesebb olajos mag.
Összegzés a sikeres diótermesztéshez
A diótermesztés sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő fajta és hely kiválasztása, a szakszerű ültetés, a rendszeres gondozás és a betegségek elleni védekezés. A dió (Juglans regia) évszázadok óta fontos része a magyar mezőgazdaságnak. Magas beltartalmi értéke, kiváló íze és egészségügyi hatásai miatt nemcsak a házikertekben, de nagyüzemi ültetvényeken is egyre népszerűbb. A hazai klíma és talajviszonyok kiválóan alkalmasak a dió termesztésére, azonban a sikerhez alapos tervezésre és szakszerű gondozásra van szükség. A dió komposztálása bár vitatott téma, a diólevél komposztálható, de érdemes szűk egy évig a komposztládában tartani. Ha szívesen nevelne diót a kertjében, bátran belevághat! Mindig megbízható forrásból szerezze be az egészséges, ép csemetéket, különben a növekedés gyengébb, a hozam szűkebb lehet!
tags: #tajfajt #gyumolcsfa #szatmar #dio