Tallér Edina írói munkássága, különösen a drámaírás területén, egyedi és provokatív hangon szól a mai társadalom emberi viszonyairól és elvárásairól. Az írás számára „munka”, egy folyamat, amelyben egy szöveg addig kínlódik és dolgozik, amíg „összeáll és működik”, és ez boldoggá teszi őt. Ez a megközelítés rávilágít arra a tényre, hogy az írás nem pusztán „lila köd, vagy misztikus, megfoghatatlan izé”, hanem egy elsajátítható készség, amelynek célja, hogy a szöveg „elérje a maximumot”.
Az Írói Pálya és a Művek
Tallér Edina gazdag irodalmi életművel rendelkezik, amely prózai művektől egészen ifjúsági regényekig és drámákig terjed. Az évek során számos antológiában, regényben és drámakötetben mutatkozott be, melyek közül kiemelkedik „A negyvenkettedik széken ülő nő” című drámakötete. Ez a kötet, melynek címadó darabja a monodráma szövegkönyv témáját adja, 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadónál, és 2017-ben került bemutatásra. Korábbi munkái között szerepel „A húsevő” (regény, 2010; rövidregény, 2. kiadás 2018), a „Lehetek én is” (regény, 2013), a „Most akkor járunk?” (ifjúsági regény, 2014) és a „Holnaptól minden rendben” (ifjúsági regény, 2015). Ifjúsági színművei, mint az „Átjáró magamhoz” (2014) és a „Mese sétához” (2015), szintén fontos részét képezik munkásságának. Emellett részt vett a TEIS Program módszertani kidolgozásában, „Elméleti és gyakorlati kézikönyvek megírása diákoknak a közoktatásban” címmel (2014), és publikált a „Duna-legendárium” (antológia, 2011) és „A világhálóba keveredett ember” (antológia, 2013) című kiadványokban is. Az „Az év novellái” (antológia, 2023) is jelzi folyamatos jelenlétét az irodalmi színtéren.
„A negyvenkettedik széken ülő nő” - A Címadó Darab
A kötet címadó darabja, „A negyvenkettedik széken ülő nő”, egy „magány és vágy komikusan groteszk monológja”. A dráma „mai történet”, amely „azokról szól, akiket mindenáron fel akar címkézni a társadalom”, és „azokról, akik mindenáron meg akarják szerezni ezeket a címkéket”. Ez a mű felveti a kérdést, hogyan tud „ezeknek az elvárásoknak megfelelni napjainkban egy nagyvárosi fiatal nő”. Vizsgálja, „milyen energiák, vágyak, érzések, hiedelmek mozgatják”, honnan indul és hová jut. A dráma arra is rávilágít, „mit veszünk észre mindebből” és „mit veszünk észre egymásból”, továbbá kérdéseket tesz fel „emberi viszonyaink milyen minőségűek” tekintetében. Tallér Edina monodrámája „számtalan kérdést vet fel, felkavaró és provokatív”.
Lakásszínházi monodráma - Kölcsey Tv
A Monodráma Helyszíne és Kezdőjelenete
A monodráma helyszíne egy „Open-office”, ahol „kikapcsolt számítógépek, üres székek, asztalok” uralkodnak. A nyitó jelenet azonnal bevezeti a nézőt egy belső monológba, amelyben a főszereplő, egy nő, fotókat nézeget a monitoron. Az első képek szépséget és örömet sugároznak: „Fú, de szép! Ez is! Ez is! Azta! Ez milyen jó lett!” A mondatok felszabadultságot és elégedettséget tükröznek, mintha valami régóta vágyott dolog végre sikerült volna: „Nem érdekel, mit mond! Mondhat bármit! Hopp! Na! Csak sikerült! Ott van! Végre! Háhá!” Ezt követi egy pillanat, amikor a nő felfedezi, amit keresett, és egyfajta győzelmi kiáltással reagál: „Barátocskám, megvagy! Itt vagy, lefotóztalak! És rám nézel épp! Itt van!”
A Tócsától a Férfi Fotójáig: A Megszállottság Kialakulása
A dráma mélyre ás a karakter belső világában, és bemutatja egyfajta megszállottság kialakulását. A nő elmélyülten nézegeti az egyik képet, amelyen egy „szép szemű” férfi látható: „De szép szeme van! De cukiii! Tuti, hogy összejön! Ez össze fog jönni!” A képek pörgetése közben a múlt emlékei is előtörnek, mint például a „kedvenc tócsája”, amelyet 2011 óta minden tavasszal lefotóz. Érdekes ellentmondás, hogy míg ő „szív alakúnak” látja, addig a „haverja szerint bakancs alakú”. Ez a részlet már előrevetíti a főszereplő valóságérzékelésének szubjektivitását és a másoktól való eltérését.
A „nem teljesen haver” férfi iránti vonzalom kibontakozása kulcsfontosságú. A nő „nagyon helyes férfinak” tartja őt, és gyorsan pörgeti a képeket, ráközelítve egy meggyötört arcú férfira, aki „ül a vízparton, koszos kezében egy keresztrejtvényes újság”. A nagyítás után csak a szemét látjuk, ami hangsúlyozza a nő fixációját. Az életkora körüli bizonytalanság - „Negyven? Az jó lenne. Negven-ötven körüli, igen. Vagy talán egy kicsit fiatalabb. Vagy talán egy kicsit öregebb, nem tudom megállapítani, mert fura ruhákat hord, nem valami divatos. Szürke lódenkabát meg bakancs.” - tovább erősíti a karakter irracionális vonzódását.
A nő monológja, amelyben a férfival való képzeletbeli párbeszéde zajlik - „Helló! Szia! Hogy vagy? Fú, nagyon szép idő van, ugye? Én futok épp. Futni szoktam, tudod?… Láttalak már itt többször is. Mit csinálsz erre? Látom, olvasol. Mit olvasol? Oké, nem akarlak zavarni amúgy. Te erre felé laksz? Leülhetek melléd? Igen?… Vagy ne? …Oké, leülök… Nem zavarlak? Néha meg szoktam állni, pihenni, tudod? Ide járok futni, tudod? Ja. Többször találkoztunk már, feltűnt neked is? Ha megállok pihenni, akkor fotózni szoktam a telómmal. Tök sok képem van már. Megnézed?…Vagy ne zavarjalak, olvasol?… Látom, igen… Jó, akkor nem. Ne haragudj, megengeded, hogy lefotózzalak?” - rávilágít a szociális interakciókban való ügyetlenségére és a határok feszegetésére. A férfi „szép hangja”, „mély”, „férfias” hangja különös hangsúlyt kap, ami utal a nő korábbi kapcsolati mintáira is.
A Szextelefonok Világa és a Megfelelési Kényszer
A dráma egy másik szála az „open-office” környezetben zajló eseményekbe enged bepillantást, ahol Andika és Bence éjszakai műszakban dolgoznak. Ez a szál rávilágít a „megfelelési kényszer” és a siker hajszolásának modernkori formáira, különösen a szextelefonok világában. A „grafikon”, amely az aktuális mezőny állását mutatja, szimbolizálja a teljesítménykényszert és a versengést. Bence és Andika párbeszédében megjelenik a manipuláció és az önérdek. Bence igyekszik Andikát meggyőzni, hogy vállaljon el szextelefonokat a jobb helyezés érdekében, „Már hogy a fenébe ne lenne az? Gyakorlatot szerzel az erotikus távkommunikáció területén. Ki tudja? Még fiatal vagy, bármi lehet belőled. És ha szexuálpszichológus akarsz majd lenni? Előnyt jelent biztosan az ilyen területeken szerzett gyakorlati tapasztalat.”Andika ellenállása - „De én nem akarok szexuálpszichológus lenni! Én énekes színésznő akarok lenni! Én énekes színésznő vagyok! Éveket töltöttem el egy gyakorló színház társulat nélküli társulatának tagjaként, mint színész!” - a művészi ambíciók és a pénzkereseti kényszer közötti konfliktust szemlélteti. A „Kaliforniai álom” (mindkét értelemben) a remény és a vágyak szimbóluma, amelynek eléréséért a szereplők hajlandóak kompromisszumokat kötni.
Drámai Narráció és Ismétlődések
A drámák „mindennapos problémákat dolgoznak fel egészen egyedi narrációs módban”. Az ismétlődések a szövegben - „Molymacska++ Könyvjelző7+ Kedvencelés 2018.” - bár néha zavaróak lehetnek, mégis hozzájárulnak a karakterek belső világának és a valóság szubjektív észleléseinek bemutatásához. Néhány kritikai hang szerint „a felét nem érteni (de, csak akkor is para) emellett sok az ismétlődés benne. Néha a kevesebb több.” Az ismétlődések az elidegenedés, a monotónia és a kiüresedés érzését is erősíthetik, tükrözve a modern életforma bizonyos aspektusait.
Lakásszínházi monodráma - Kölcsey Tv
Karakterek és Társadalmi Kritikák
A dráma „felkavaró és provokatív” a karakterábrázolásban is. A főszereplő nő „rém idegesítő” lehet az „emlékeivel” és „metaforáival”, amelyek „nem kicsi agressziót mutatnak. Meg amúgy is félelmetes.” Ezzel szemben a férfi karakterről az a vélemény fogalmazódik meg, hogy „akármit is mondjon, csak a nő külsejét értékeli, és azt akarja, és ez rém szomorú, hiszen a férfiaknak megértőknek és szeretőknek kellene lenniük, egy védelemnek aki mindig ott van.” Ez a megállapítás egy fontos társadalmi kritikát fogalmaz meg a nemi szerepekkel és a férfi-nő kapcsolatokkal kapcsolatban. A dráma kritikus hangjai szerint „amennyire a nő megmaradt gyermeknek, annyira a férfi megmaradt kamasz szintjén”, ami a felnőtté válás nehézségeire és a szellemi érettség hiányára utal.
A történet egy „bulimiás lány leépítésének történetéről” is szólt, ami a testképzavar és a mentális egészség témakörét érinti. A „lényeg, amit a dráma ki akar hangsúlyozni, tényleg értékes mondanivaló”. A dráma rávilágít a „megfelelési kényszer” és a társadalmi elvárások káros hatásaira. A karakterek viselkedése - a nő idegesítő volta, az apa ellenszenves jelleme - annak ellenére, hogy „amit képvisel, az mindennapjaikban is előforduló dolog”, mégis nehézzé teszi az azonosulást. „Ki ne ismerne olyan nőt, akinek megfelelési kényszere van? Vagy aki nem szeret beszélni másokkal?” - teszi fel a kérdést a szöveg, ezzel is hangsúlyozva a téma aktualitását és egyetemességét.
A "Kaliforniai Álomba" Rejtett Társadalmi Bírálat
A „Kaliforniai álom” motívuma, amely „mindkét értelemben” megjelenik a drámában, egyrészt a boldog, gondtalan jövő ígéretét jelenti, másrészt a hamis illúziók és a megtévesztés szimbóluma. A szereplők, akik „összedolgoztak” és „eltitkoltak minden olyan dolgot, amit hátráltatná őket”, azt mutatják be, hogyan válnak az emberek a siker oltárán feláldozhatóvá, és hogyan torzul el az értékrend a „nyeremény” reményében. Az „egész helyzet is furcsa volt: csalók várták el, hogy valaki betartsa a szavát, majd az átképzés után minden ment ugyanúgy, mint előtte”, ami a társadalmi rendszerekben rejlő képmutatásra és a változás illúziójára hívja fel a figyelmet.
Az „Egy perccel tovább” és a Kapcsolati Küzdelmek
Tallér Edina „A negyvenkettedik széken ülő nő” című kötetének másik darabja, az „Egy perccel tovább”, a „szerelmi holtpont és az egymást értés/nem értés drámája”. Ez a mű is Tallér prózai munkáinak „nyelvi sokféleségét és öniróniáját, szituációteremtő képességét” hordozza, de „itt jobban érvényesülnek a beszélt nyelv különféle regiszterei, tempóváltásai és a szereplők bonyolultabb viszonyrendszerei”. Ez a dráma tovább mélyíti az emberi kapcsolatok komplexitásának vizsgálatát, feltárva a kommunikációban rejlő kihívásokat és a felek közötti meg nem értést.
Tallér Edina Drámai Nyelvezete és Stílusa
Tallér Edina drámai nyelvezete különlegesen gazdag, tele van „beszélt nyelv különféle regisztereivel”, „tempóváltásokkal” és a „szereplők bonyolultabb viszonyrendszereinek” feltárásával. Az írói hang hiteles és őszinte, nem riad vissza a tabutémáktól és a provokációtól sem. A szöveg „olyan, amit én nem szívesen olvasok” kritikája is éppen arra utal, hogy Tallér Edina nem a könnyen befogadható, szórakoztató darabokat írja, hanem azokat, amelyek gondolkodásra késztetnek és szembesítenek bennünket a társadalmi valósággal. A nyelvezet ereje és a gondolatébresztő tartalom teszi Tallér Edina drámáit - köztük „A negyvenkettedik széken ülő nőt” is - különösen értékessé a kortárs magyar irodalomban.
