Bevezetés
A II. világháború árnyékában, 1940-ben Magyarországon is megjelentek a propaganda új, titokzatos formái, amelyek a levéltitok védelme alatt, névtelenül próbálták befolyásolni a közvéleményt. Ezek a "felvilágosító" közlemények, melyeket írógéppel sokszorosítottak és postai úton terjesztettek, különösen a "Fekete Front" aláírású, német nyelvű propagandairatok formájában váltak ismertté. Ezek a dokumentumok a német belső rendszerrel szembeni kritikákat és vakmerő jóslatokat tartalmaztak, melyek soha nem voltak időszerűbbek, mint 1940-ben. Az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk ezeket a jelenségeket, a korabeli politikai és társadalmi visszhangokat, valamint a magyar sajtó és közvélemény reakcióit.
A "Fekete Front" propaganda működése és céljai
A "Fekete Front" aláírású propagandairatok két sűrűn gépelt ívoldalon keresztül "kígyót-békát" elmondtak a jelenlegi német belső rendszerrel kapcsolatban. Olyan vakmerő jóslatokba bocsátkoztak, amelyek soha nem voltak időszerűtlenebbek, mint az 1940-es esztendőben. Ezek a közlemények a vérfagyasztó próféciák kétségbevonhatatlanságát igyekeztek "hitelesíteni" azzal, hogy magukat "fekete frontnak" nevezték. Ez a fajta propaganda gyermekesen naiv, "felfújt béka módján hangoskodó, önámító" volt, hasonlóan ahhoz, ahogyan az angol hírverés Abesszínia négusának afrikai utazásáról beszélt, azzal a céllal, hogy "tevékenyen lépjen fel Olaszország ellen". Emellett a londoni országvezetés legfőbb gondja az volt, hogy "kit nevezzen ki követnek az Angliában megalakult cseh kormány mellé", vagy ahogyan "lengyel, cseh, francia menekültekből szervezett állítólagos hadseregeket a német kolosszus ellen". A londoni rádió magyar nyelvű bemondója naponként hirdette meg távolról sem rokonszenves hőstenorban "szent háborúját" Németország ellen. Ezek mind olyan hírek voltak, amelyek az angol vezetők és a bennük bízók "nyugodt álmát" szolgálták.
Magyarországon az ilyen postán továbbított névtelen beszivárgók, sőt "mindenütt felháborodást keltenek", ahová sikerül a levéltitok védelme alatt eljutniuk. Ezt magyar újság hasábjain felesleges is bizonygatni. Ha mégis "gondolkodóba ejtene valakit, hogy ez a falusi pletykák módszerére emlékeztető névtelen levélhadjárat honnét indul ki", úgy ezt sem nehéz kibogozni. "Csak figyelni kell 'az' szőrös 'kezének' árnyékát, amely egyként dirigálja - 'azt'."
A német stratégiák és az angol ellenállás
A német katonai akciók arra mutattak, hogy "felőrlődő háborút" kezdtek Anglia ellen. A hajók naponta "tízezer tonnaszám süllyednek el", és a légi támadások a katonai értékek pusztítása mellett az "idegeket is felőrlik". Anglia úgy igyekezett védekezni, illetve "magyarázni súlyos helyzetét", hogy "blokád alá vette egész Európát". Ez kihatott a nem hadviselő államokra is. Elsősorban Spanyolország foglalkozott a kérdéssel, és úgy tudták, hogy az angol blokád miatt a "Franco-kormány súlyos intézkedéseket határoz el".
Amerikából azt jelentették, hogy a szenátus hadügyi bizottságában a hadkötelezettségre szóló törvényjavaslatot módosították olyképpen, hogy csak a 21 és 31 év közötti férfiakra vonatkozott a katonakötelezettség, és nem 18-66 évre, mint eredetileg tervezték. Ezzel 12 millió katona lett volna kötelezhető. Egyébként hangsúlyozták a szenátusban, hogy "a föld határ megvédésére, Amerikában csak 18 jutna!" Angliát 30 nap alatt "megszállhatják, az angol flotta ellenőrzés alá kerülhet". Németország "Anglia feletti győzelmével úgy megerősödne területeken is, hogy hajóépítője is hatszor akkora volna, mint Amerikáé", mondatta Stimson hadügyminiszter.
Románia és a határkérdés
A román kormány is tartott minisztertanácsot, és Manoilescu külügyminiszter nyilatkozott. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy "szeretnének barátságot kötni szomszédaikkal", de az erre való "készség nem nagyon csöndül ki szavaiból", mert a "határok megváltoztatása helyett csak a lakosság kicseréléséről beszélt". A világsajtó azonban "változatlanul azt tartja, hogy bár a román kormány befelé, saját közvéleményét még nem meri nyíltan tájékoztatni az eseményekről, Salzburgban és Rómában garanciát vállalt a revízió mielőbbi végrehajtására".
Érdekes volt, hogy a románok a régi magyar postatakarék betéteinek kifizetését is "csak állampapírokban" akarták megkezdeni, és nem készpénzben. A magyar képviselők e kérdésben is "tiltakozásukat jelentették be" és rámutattak arra, hogy még 1922-ben Magyarország 21 millió lejt fizetett készpénzben a román államnak e betétek kifizetésére, tehát "azt elsikkasztani nem lehet". Egyébként is a német betéteket "készpénzben fizették ki", miért akarták épp a magyar betéteket román értékpapírokkal kifizetni.
A külföldi lapok "csaknem valamennyien foglalkoznak a magyar-román kérdéssel". Az olasz lapok közül a Stampa hangsúlyozta, hogy "minden taktikázás kárára volna Romániának, amely csakmost távolodott el a nyugati szövetségesektől". A "virágnyelvkör" szerint "Magyarország egyetért a Tengellyel abban, hogy a kezdeményező lépést Romániának kell megtenni". Azt a hírt, hogy a tárgyalások Aradon kezdődnek, "nem erősítették még meg".
Berlinben, mint a lapok jelentették, "közelinek tartják a magyar-román és bolgár tanácskozások megkezdését", amelyet a "megértés szelleme hat majd át". Az Esseni NationalZeitung "a kérdés nagy magyar sajtóvisszhangját ismertette". Rámutatott egyben arra, hogy "a határrendezés kérdését nem lehet elodázni". Berlinben - írta a lap - "hiszik, hogy sikerül békés úton rendezni a kérdéseket". Magyarország "joggal várja el, hogy Románia megkezdje a tárgyalásokat".
A propaganda hatása a magyar társadalomra
A "fekete front" vénsásasszonyos anonim levélkéinek önmagát leleplezte "ez a névtelenesség homálya mögül hősködő propaganda", amikor egy héttel az első tájékoztatás után "pontosan ugyanazt az ellenkező látszatot igyekezett kelteni", mintha "a legsovénabb német forrásból érkezett volna". Ez a körlevél "látszólag a magyarországi németekhez szólt", de "minden magyarnak volt szánva", és "előkelő német forrásokra hivatkozva olyan megállapításokat, tanácsokat és jóslásokat tett", amelyek a magyarországi "német-barát érzelmek betonnál erősebb vonalát" célozták.
A magyarság "tudja a kötelességét minden ilyen kísérlettel szemben". A magyar célokért "nem tróntalan afrikai császárok, nem valutáikkal együtt idegenbe menekült államalapítók, nem holdbéli hadseregek küzdenek". A magyar igazságot "nem gazdátlan piamfúlelek és nem névtelen szájhősködések hirdetik", hanem "maga a világuralomra lépő igazság". A magyarságnak "csak ez az egyetlen járható útja van", és "fejjel nem most indult el botorkáló léptekkel, nem".
Éppen ezért "lát át Magyarország a szitán", és "küldözhetnek ide idegen hírverő-központok akármilyen színű frontok nevében névtelen levélözönöket", a magyarságot "ilyen átlátszó csatofutásokkal megtéveszteni nem lehet". De azért "csak próbálkozzanak! Azért csak küldjenek továbbra is röpiratokat, körleveleket! Minél többet küldenek, minél hosszabbra öltögetik azokban a munnyúsznyelveket, a magyar nép annál tisztábban lát, annál inkább megerősödik a céljai felé vezető út helyességében", és "annál mélységesebb megveti azokat, akik dajka-mesék világából vett rémképekkel tudnak csak harcolni, amikor mások bőre árán az egérlyukba is szívesen bújnának el a rájuk kimért ítélet elől".
Hétköznapi események a Zalai Közlönyből
A politikai események mellett a Zalai Közlöny 1940-es és 1927-es számai számos hétköznapi eseményről is beszámolnak, amelyek bepillantást engednek a korabeli társadalom életébe.
Nagykanizsa és a színházi élet
Nagykanizsa városvezetősége számára fontos volt, hogy a színházi élet színvonalát megőrizze. Az 1940-es évadban is "cseretársulatok működnek, de új beosztással". Lesz egy dunántúli és egy tiszántúli, "illetve északi kerület és abban három elsőrangú társulat játszik a nagyobb városokban". Ezenkívül "két B kerület Inke Rezső és Szalay Károly társulataival", továbbá "kis körzet". Az "A csoport dunántúli városait, Jakabffy, Deteznay-Unger és Turóczy társulata kapná meg". Remélték, hogy Nagykanizsa város vezetősége "már most megteszi a lépéseket", hogy Nagykanizsa "jövőre is ne B társulatot kapjon, hanem valamelyik A társulat nyári állomása legyen!" Az "idei tapasztalatok mindenképpen indokolttá teszik a városnak ilyen irányú lépését a Színészkamránál".
A Városi Mozgó "megnyitotta évadát" egy magyar vígjátékkal, "végig kacagtató humorral". Főszereplők: Turay Ida, Jávor Pál, Páger Antal, Rózsahegyi Kálmán, Sulyok Mária. A film "Thury Lajos 'Mindenki mást szeret' című regényéből készült filmreprezentációt is tartalmazott".
A Gailetta Ferenc igazgatása alatt működő színtársulat Gyomrón kezdte meg vendégjátékát. A társulatnál "mint titkár és színész működik a kanizsai Marái Ede és még néhány ismerős színész". Műsorukon a "Földindulás, Marica grófnő, Erzsébet, Cigányprímás és Gailetta régi operettje, a 'Cirlaisz csillaga' című operett" szerepelt, "természetesen Gailetta fellépésével".
Bűnügyek és óvatosság
Honthy Károly nyugállományú mérnök felügyelő családjával a közeli Balatonmárián nyaralt. Honthy hazajött, hogy megnézze lakását és bevásároljon. Nagy volt azonban meglepetése, "midőn a Géza-utcai 1. szám alatti lakásába be akart menni", mert a "lakás, amit elutazás előtt lezártak, nyitva volt". A megdöbbent felügyelő bement a hálószobába, ahol "nagy rendetlenséget észlelt, a szekrény tárva-nyitva, benne a ruhanemű szétdobálva". Kétségkívül "távollétük alatt, ismeretlen tettes behatolt a lakásba és zsákmány után kutatott". Hozzáláttak "az ellopott tárgyak megállapításához", amikor Honthy kijelentette, hogy "a különös betörő semmit sem bántott, semmit sem vitt el".
A rendőrségnek az a "feltevése, hogy a lakásviszonyokkal ismerős betörő valószínűleg pénz után kutathatott a szekrényben", és miután "nem talált, a tárgyakhoz nem nyúlt", vagy pedig "az is meglehet, hogy a titokzatos látogatót munkájában valaki megzavarta és így nem tudta befejezni mestermunkáját". A rendőrség az ügyben folytatja a nyomozást. Az eset "fokozottabb óvatosságra inti a lakásokat felügyelet nélkül itthagyó, balatoni nyaralókat".
Társadalmi események és eljegyzések
A Zalai Közlöny hírt adott a társadalmi eseményekről is. Egy olcsó árakkal rendelkező családi szálloda hirdetése szerint "egy ágyas szoba 6 pengőtől, két ágyas szoba már 12 pengőtől" volt elérhető, "kitűnő étteremmel és kávéházzal", valamint "előzékeny kiszolgálással".
A város népszerű polgármestere, "kir. kormányfőtanácsos, és tiszteletben álló hitvese", akik "mindenben méltó párja férjének és saját munkásságával is kiérdemelte a Kanizsa első asszonya címet", tartották házasságuk 25 éves fordulóját. A családi ünnepet Balatonmárián ülték meg, ahol "pihenéssel egybekötve nagyszülőiségének is hódol a polgármester".
A veszprémi megyéspüspök "püspöki tanácsossá nevezte ki Takács Gyula jezsuita plébánost".
Eljegyzések is zajlottak: "a nagykanizsai társaság egyik kedves, népszerű leánytagját, Kovács Nagypál rendőrfőtanácsos Margit leányát napokban jegyezte el Nóvák István főhadnagy".
Nagykanizsai tanító Nándi fia "belép a 'rendes emberek' sorába".
A volt nagykanizsai városi erdőmesternek, aki jelenleg a hercegprímás uradalom főmérnöke, "Anim Mária leányát Marótpusztán vezette oltárhoz dr. Boksay Endre volt közigazgatási gyakornok, néhai Boksay Endre pápai bencés gimnázium tanár fia".
A karmester, Hermeg, "most tábori lapon a Zalai Közlöny útján küldi üdvözletét a kanizsai közönségnek", amit "ezennel továbbítunk".
Rádióműsorok és kulturális ajánlatok
Az 1940-es években a rádiózás már széles körben elterjedt volt, és a Zalai Közlöny részletesen beszámolt a rádióműsorokról is.
Budapest I. rádióadás (1940. augusztus 1.):
- 9.45 Torna, hírek, kőkemények. Utána étrend.
- 10.00 Hírek.
- 11.10 Nemzetközi viszjelző-szolgálat.
- 12.00 Harangszó, harmincas, időjárásjelentés.
- 12.40 Hírek.
- 13.30 Időjelzés, időjárásjelentés.
- 14.35 Hírek.
- 14.45 Műsorismertetés.
- 15.00 Árfolyamhírek, piaci árak, élelmiszerárak.
- 16.45 Időjelzés, időjárásjelentés, hírek.
- 17.00 Hírek szlovák és magyar-orosz nyelven.
- 17.15 Molnár Anna hárfázik.
- 17.35 Az ókori népek táncai. Előadás.
- 18.00 Mozart: G-dúr zongoraverseny.
- 18.30 Amiről ma mindenki beszél.
- 19.00 Farkas Béla és zenekara keringőket játszik.
- 19.25 Farkas Béla cigányzenekara.
- 20.05 Fellegi Teri énekel zongorakísérettel.
- 20.25 Külügyi negyedóra.
- 20.40 Egy művészélet emlékei. Előadás.
- 21.15 Albert Ferenc hegedül zongorakísérettel.
- 22.10 Csajkovszkij: V. szimfónia. Hanglemez.
- 22.15 Felolvasások hanglemezről.
- 22.30 A szovjet művészetek.
- 23.00 Hírek.
- 23.25 Pázmány Péter nemzetiségi politikája. Előadás.
- 23.50 Kovászi Ferenc cigányzenekara.
További rádióműsorok:
- 6.40 Ébresztő.
- 10.20 Gyöngyszemek Szondi költészetéből.
- 10.45 A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat. Felolvasás.
- 12.10 Balalajka zenekar.
- 13.30 A Rádió Szalonzenekara.
- A magyar evezősport úttörői.
- 17.15 Hanglemezek.
- 18.15 Erdélyi kérdések. Előadás.
- 18.45 Taragó Ibolya zongorázik.
- 19.25 Gyümölcskosár. Kilián Zoltán dalos-zenés hangképsora.
- 20.55 Balatoni képeslap. Közvetítés Siófokról.
- Közvetítés a Casino-kertből.
- 23.20 Horváth Jancsi cigányzenekara.
- 20.00 Hírek.
- 20.25 Utósich Hermin gordonkázik.
- 20.50 Firenze a virágok városa. Előadás.
Naptár: Augusztus 1. csütörtök. Római katolikus: Vas Péter - Protestáns: V. Péter, Izraelita: (bolt nyitva reggel 6 órától este 6 óráig (hétfő, szerda).
Az 1927-es Zalai Közlöny hírei: politika, kultúra és gazdaság
Az 1927-es Zalai Közlöny is gazdag betekintést nyújt a korabeli eseményekbe, bemutatva a politikai feszültségeket, kulturális ünnepeket és gazdasági helyzetet.
Politikai viták és a felsőház megalakulása
Budapesten, január 31-én "úgy az ellenzék, mint a kormánypárt oldalán élénken tárgyalják azt a nagy ellentétet, ami a polgári ellenzék egy részét újabb darabjaira fogja osztani". Hajdú Maradt azzal vádolta Pakots Józsefet, hogy "megszegte szavát", viszont Pakots azt állította Hajdúról, hogy "nem mond igazat". A Rassay-párt az ügy "lovagias részével nem kíván foglalkozni" és "tartja magát ahhoz, hogy Pakots a párt határozat értelmében a déli kerület mandátumáról mondjon le". Amennyiben "nyilván ezt nem tenné meg és a budai mandátumáról való lemondással Gál Ernőnek juttatná mandátumát, akkor mozgalom indul meg ellene, hogy zárják ki a párt vonalából".
Ugyanezen a napon "ma délben értekezlet volt a kultuszminisztériumban Beethoven halála százéves évfordulójának megünneplése tárgyában". A 10 tagú budapesti hangversenysorozatot az Opera díszelőadásában, "március 26-án nyitják meg". Itt "Klebelsberg Kunó gróf és Apponyi Albert gróf fognak beszélni". A befejező ünnepség májusban Martonvásáron lesz, "ahol Beethoven olyan sok kedves órát töltött". Itt is a megnyitó ünnep szónokát beszélik a "martonvásári park tavának szigetén felállított Beethoven-szobor leleplezésekor".
A felsőház és a képviselőház "ma délelőtt párhuzamos üléseket tartottak". A felsőház ülését "fél 12 órakor nyitotta meg Berczelly Jenő korelnök". A felsőház tagjai "nagy számban jelentek meg az ülésen". Bethlen Pál gróf az Igazoló Bizottság jelentését terjesztette be. Ennek elnökévé "Csekonics Endre grófot választották meg". A felsőház "elnökévé gróf Bethlen P. II. és Thaly Ferencet választották meg 163-163 szavazattal". Balthazár Dezső református püspök "üdvözli a demokratikus felsőházat" és "kifejezést ad annak a reményének, hogy a felsőház az 1848. XX. törvénycikk szellemében fog működni". A felsőház háznagya 139 szavazattal Rakovszky Endre lett. Jegyzőkké gróf Bethlen P. II. Az elnök bejelentette, hogy "a legközelebbi ülés időpontjáról annak idején értesíteni fogja a felsőház tagjait".
Tíz óra helyett háromnegyed 11 órakor nyitotta meg "Oravecz Jenő korelnök a képviselőház mai ülését, félig teli padsorok előtt". Először az elnök "Peyer Károlyt és Propper Sándort az előző ülésből kifolyólag utólag rendreutasította". Az igazolók előadói jelentése után 144 szavazatból 137-tel "a Ház elnökévé Zsitvay Tibort választották meg". Zsitvay Tibor "nagy ováció közben foglalta el az elnöki széket", a "megértés alkotó szelleme mellett". Az alkotmányos élet és a fejlődés párhuzamát azzal fejezte be, hogy "a feltámadó alkotmányos szellemnek a közélet egész vonalán érvényesülnie kell". Ezután "Móndy Simon és Szabóky Alajos összeférhetetlenségi bejelentéseiket tették meg".
Kisebbségi iskolák és kormányzói ebéd
Kolozsvárról, január 31-én (éjszakai rádiójelentés) azt jelentették, hogy "a kisebbségi (magyar) iskolák ügyében újabban ismét kedvezőtlen fordulat történt". Így most folyik a "döntés a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban 457 kisebbségi iskolának nyilvánossági jogáról". A döntés "már megtörtént, de szigorúan titokban tartják". A jelekből ítélve azonban a döntés "kedvezőtlensége biztos". Már eddig is "nyilvánosságra került az, hogy a zilahi Wesselényi Kollégium nyilvánossági jogát egyszer s mindenkorra" megszüntették.
Budapesten, január 31-én (éjszakai rádiójelentés) a kormányzó és felesége "ma délben ebédet adtak, melyre hivatalosak voltak a budapesti követek, ügyvivők feleségeikkel, gróf Bethlen István miniszterelnök és neje, dr."
Budapesten, január 31-én Sréter István volt honvédelmi miniszter, aki "mint a tábornoki kar egyik kiváló tagja teljesített szolgálatot a hadseregben, lemondott rangjáról, kitüntetéseiről és a vitézi székben foglalt kapitányi állásáról".
Pénzügyi jelentések és kereskedelmi egyezmények
A pénzügyminiszter VI. jelentése szerint "az 1926. évi decemberben az állami közigazgatás 73.7 millió pengőt vett be az 1925. évi decemberi 72.4 millió pengővel szemben". A postai forgalom "továbbra is emelkedést mutat". Feladtak december folyamán "31,541.000 közönséges, 1.082.311 ajánlott levelet, 74.755 értéklevelet, 1.078.070 csomagot, 381.198 postautalványt 79.443.231 pengő értékben". Elküldtek "301.607 táviratot". A távbeszélő főállomások száma "59.323", a rádióvevőberendezések száma "58.045".
A Magyar Királyi Államvasutak "forgalma és így bevétele is jelentős eredményt mutatott fel". A szállított utasok száma "6.786.100", a szállított áru "1.788.973 tonna". A Magyar Nemzeti Bank "jegyforgalma és a váltótárca a szokásos évvégi felduzzadás képét mutatja". A jegyforgalom "712.2 millió pengőre emelkedett". A december 31-én 4.2 millió pengőt kitevő váltópénz betudásával "az érc- és devizakészlet a hó folyamán 4.5 millió pengővel emelkedett". A postatakarékpénztárnál "a betétkönyvek száma 1.261.936 darab 195.7 milliárd korona értékben", míg a csekkszámlák száma "54.869", összesen "2235.2 milliárd korona összeggel".
A magyar-francia kereskedelmi egyezmény revízióját célzó tárgyalásokat befejezték, és "a megfelelő tarifaállás pótegyezményt december 18-án aláírták". A csehekkel "a kereskedelmi szerződési tárgyalásokat december havában tovább folytatták". December hónap folyamán "12 csőd és 84 kényszeregyezség fordult elő".
Betörési kísérlet és a "Ferenc József" keserűvíz
A már említett betöréses ügy a Balatonmárián nyaraló Honthy Károly lakásában történt. A rendőrség szerint valószínűleg "pénz után kutathatott" a betörő, és mivel nem talált, "a tárgyakhoz nem nyúlt".
A "Ferenc József" keserűvíz "régóta kitűnően bevált házi szer" volt "megrögzött székrekedésnél és annak mindenféle káros következményeinél". Egy "biztos, enyhe és gyorsan ható természetes hashajtó, mely számos betegségnél az emésztést javítja és az étvágyat fokozza".
Nőiesség és a dolgozó nők helyzete
A Zalai Közlöny egyik cikke "férfias nők" címmel foglalkozik a nők társadalmi szerepének változásával. "A legtöbb férfi orrfintorgatással beszél a férfias nőről". Régi megállapítás, hogy "férfinek csak a száz százalékig nőies nők tudnak tetszeni". Ezt "tudják az asszonyok és ösztönük folytán igyekeznek is magukba formálni az abszolút nőiességet, de ez nem mindig sikerül". Nem azokról a nőkről van szó, akik "lelki elfajulásukban mindenben a férfihez akarnak hasonlókká lenni", ez "beteges lelki bántalom és inkább egy orvosi mű foglalkozhatik vele, mint a mai nő típusáról szóló sorok".
A férfias nő "nem szerelmi tényező". Egy férfi "akármilyen elfoglalt legyen, soha nem öli magában az életkedvet és szórakozási vágyát". A nőknél "másként áll a helyzet". Ha "dolgozik a létfenntartás érdekében", ha "kijön este fáradtan a hivatalából, gyárból, műhelyből", már az "otthon felé vezető úton arra gondol, hogy milyen jó is lesz a teljes pihenés, csend, egyedüllét". A dolgozó asszony "tulajdonképpen a férfias nő" és "nem, mint tévesen hiszik, az a démon, aki fiúsra vágott hajával, monoklit csíptet a szemére és végig korzózza a napot", főgondjának tartva, vajon "elég feltűnő-e a külső megjelenése ahhoz, hogy ő legyen a valódi férfias nő".
A nő "tényleg nagyon veszített nőiességéből". Hogy mi okozta, "nagyon jól tudjuk". Régebben a feleség "egyetlen feladata az volt, hogy beossza a rendelkezésre álló anyagiakat". Ha "siker koronázta működését és jól beosztó asszony volt, ő volt a legjobb feleség", akinek "kijárt az örök hála a férj részéről", természetesen "abban nyilvánult, hogy levegye az asszonyról egyedüli gondját a 'beosztás' nehéz szerepét". Amelyik asszony "könnyelmű volt és pazarló, az ugyanakkor gondtalan is volt teljesen", hisz "ezt a csekély munkájú életének sem tudta ellátni". Könnyű volt ezeknek az asszonyoknak "délben rendesen asztalhoz ülni ebéd után a kereveten sziesztázni, kézimunkázgatni, vagy a cselédséget dirigálni". Könnyű volt "nőnek lenni, habos ruhájú játékszernek, férfi-örömnek".
"Próbáljon ma így élni az asszony!" Először is "kivették a kezéből az egyedüli fegyverét, a szórakozását, vagy nevezzük bárminek, a beosztás művészetét". "Nincs mit beosztania". A férj "odaadja - nem kétlem - keresetének nagy százalékát" azzal a megjegyzéssel, hogy "ennek elégnek kell lenni ebben a hónapban, két hétig, vagy egy hétig - házirend szerint". Szóval "beosztva kapja kézhez" a megfelelő jövedelmet. "A jövedelem nem áll arányban a kiadásokkal". Először "jönnek a redukálások, kisebb háztartás, jobban beosztott falatok az asztalon". "Szegény asszony! Kezd mozogni alatta nőiességének talaja, számol, rendelkezik, beoszt, mint egy kalmár, terepszik, mint egy hadvezér". A vége "rendesen nagyon szomorú". "Nem elég elég egy jövedelem, összedől a kártyavár". "Akkor itt a nő. Leveti magáról nőiességét, mint pár nappal ezelőtt selyem pongyoláját és megindul a férfi munka után". Már ő is "reggel korán kel, nem éri rá ápolni a bőrét, hogy üde és friss legyen". Este "kifáradt, rosszkedvű férfias nő lesz belőle". Ezt "csak azoknak akartam megmondani, akik elítélik a nőt, mert férfias szokásokat vett fel". "Higgyék el, nem a nő lelki berendezése lett más, a nő ma is szeretne játékszere lenni a férfinek", hát "hogyisne, hisz ez annyira könnyű, annyira kellemes, annyira kellemes, annyira nőies".
Pacsa község vásártartási joga
Pacsa község vásártartási jogának adományozása "messze-messze híres volt a csapat vitézségéről, vakmerőségéről". "Bár nagyon szigorú rendszabályokat tartott, de igazságos bánásmódja enyhítette a szigort". Gondoskodott néha-néha "szánkózásukról is". A szomszédos "Balgricek" (Zalesice) "számtalanszor vidították fel a csapatokat énekeikkel, hangszereikkel".
Mikor Lajos király 1356-ban a "megbízhatatlan szerb Dusán ellen vezette csapatát", Zágrábba érve "értesült ennek haláláról", de "közölték vele Velencének nyilvánvaló esküszegését", hadra kelt seregét "most már Velence ellen vezette". A nagy király "mindent megfigyelő szeme látta az íjászok nagyszerű teljesítőképességét, figyelte a lóhátról történő nyíllövő gyakorlataikat". Treviso ostroma alatt a "ki-kirohanó várbelieket a lóháton hirtelen előrohanó íjászok számtalanszor kergették vissza a várfalak mögé". "Valóságos nyíleső hullott a levegőből a kirohanókra, a halottak, sebesültek, foglyok száma napról-napra szaporodott".
Treviso ostromát "maga a király vezette". Reggelenkint "parancsa szerint rendeztettek el a csapatok". Nem ok nélkül volt az aggodalom, mert, mint később kiderült, a kalandor "el akarta a nagy királyt lábalni!" Gersei Pethő, a "vitéz íjászok hadnagya is megjelent a király előtt", akihez a király "igen kegyes" volt, kívánságát teljesítendő, vitézségét, bátorságát jutalmazandó, "adománylevelet nyert", melyben "kegyesen meg engedtetik vala vitéz Gersei Pethő pacsai birtokán a vásártartási jog". "Dátum: In Treviso die prima mensis Augusti, Anno 1356" (1356 augusztus 1.). Gersei Pethő "tovább ott maradt", a "nyert adománylevelet, nyílvesszős bőrtarsolyának különrekeszébe zárva", a hadjárat végeztével "boldogan hozta haza, mint az akkori idők megbecsülhetetlen vívmányát".
Spanyolnátha és egyéb hírek
Budapesten, január 31-én "a fővárosi tisztiorvosi hivatalos jelentése szerint szombaton 55. (közülük 7 súlyos), vasárnap 19 új spanyolinfluenza beteget vettek fel a kórházakba". A kerületi elöljáróságok szombaton 73 (közülük 11 súlyos) esetet jelentettek.
Szombathelyről, január 31-én azt jelentették, hogy "a járvány az utóbbi napokban erősen terjed". Szombathelyen "egy 6 éves leány, Jikon egy 24 éves fiatalember meghalt". Sopronban, január 31-én "halálozás spanyolból kifolyólag csak egy fordult elő, egy 8 éves fiú".
Párizsból, január 31-én (éjszakai rádiójelentés) az Echo de Paris értesülése szerint "a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság jelentése tartalmazza, hogy Németország többek között beleegyezett abba, hogy 20-nál több brandenburgi erődhöz leromboljanak".
Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés nagykanizsai osztálya, a nagykanizsai Ipartestület és a Baross Szövetség nagykanizsai fiókszövetsége "vasárnap délben hatalmas együttes nagygyűlést" tartottak. Bazsi József Ipartestületi elnök megnyitója után Blankenberg Imre, az OMKE helyi elnöke "előadta, hogy az érdekeltségek arra kérték a kormányt, hogy halassza el az üzlethelyiségek felszabadításának határidejét egy olyan időre, amikor a bővebb építkezés folytán nem annyira érinti a kereskedelmi és ipari világot, mint most". Ezeket a kéréseket azonban "nem vette figyelembe" a kormány. Gold Ignác szerint "ezt a gyűlést már előbb össze kellett volna hívni". Elhatározták, hogy "ezen kormányintézkedések teljesítése érdekében kérvénnyel fordul Zalavármegye törvényhatósági bizottságához, a soproni Kereskedelmi és Iparkamarához, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és a Baross Szövetség központjaihoz" és a kormánynál való "határozott közbenjárásra felkérik a város országgyűlési képviselőjét, dr. Dr."
Bécsből, január 31-én azt jelentették, hogy "vasárnap a délutáni órákban véres incidens zajlott le a nyugat-magyarországi Somfalva községben a frontharcosok és a szocialista véderő csapatok között", melynek során "mindkét résztől fegyverhasználat történt". Az incidensnek "három halottja és 15 súlyos sebesültje van".
Az "idei iparosbál annál is nagyobb közönséget vonz", mert "a cél, aminek eléréséért a kellemes szórakozás óráiban guruló pengők gyülekeznek, olyan nemes és humánus cél, ami minden embert csatasorba állít ott is, ahol a csatateret a báli parkett, a harc zajt a legkitűnőbb cigányzene és jókedvű kacagás - mit lehessen tudni? - talán az ágyúdörgést pezsgő durrogás fogja helyettesíteni".
