Bevezetés a hozzátáplálásba: történelmi visszatekintés és alapok
Az emberiség történetében a hozzátáplálás mindig is kulcsfontosságú szerepet játszott a csecsemők fejlődésében és túlélésében. Az őskori hozzátáplálás idejéről már tanúskodtak nyomok, például a fogakon, de arról, hogy a babák mit is ettek pontosan ebben az időszakban, eddig nem sok fogalmunk volt. A régészeti leletek azonban egyre többet árulnak el erről a rejtélyes időszakról. Három kerekded, a babák számára könnyen megfogható „cumisüveg” maradványt találtak Európában gyermeksírokban, melyekből egy pici nyílás segítette a kicsiket ételhez jutni. Ezek az edények körülbelül 5-10 cm átmérővel rendelkeztek, és nagyon kézre álltak.
A tartalmuk is ismertté vált a különböző speciális vizsgálatoknak hála. Úgy tűnik, hogy ezeket a kis edénykéket kérődző állatok tejével (például szarvasmarha, juh, kecske) töltötték meg a bronz- és vaskori anyukák. Akkor használták, amikor a szoptatás kiegészítésére vagy az elválasztásra volt szükség. Az egyik edényben azonban anyatej vagy nem kérődző állat teje volt. A kutatók kíváncsiak voltak arra is, hogy a babák vajon hogyan használták ezeket az eszközöket. Ahogy dr. [név hiányzik] mondta: „A kezébe vette és szopni kezdte - és imádta”.
A vadászó-gyűjtögető közösségekben a gyermekszületések között körülbelül 5 év telt el. Ezzel szemben a földművelő közösségeknél ez már körülbelül két évre csökkent, hiszen stabil életmódjuk és lehetőségeik miatt (ide tartozik a háziasított állatok teje is) a gyermekeket már tudták táplálni és gondozni. Hozzáfértek a tejhez, a gabonához rendszeresen, így a családok gyorsabban növekedtek. Ez a történelmi kontextus rávilágít arra, hogy a táplálkozási szokások és lehetőségek milyen mértékben befolyásolták a demográfiai trendeket és a társadalmak fejlődését.
HOZZÁTÁPLÁLÁS - MIT, MIKOR ÉS HOGYAN EGYEN A BABA?
A hozzátáplálás megkezdése a világ legtermészetesebb dolga, hogy idővel az anyatejtől (tápszertől) eltérő ételeket is kóstolgatja a baba, mégis sok anyuka számára rengeteg fejtöréssel jár ez az időszak. Félnek, hogy elrontanak valamit, hibát követnek el, vagy valamilyen visszavonhatatlan kárt okoznak. Szerencsére a hozzátáplálás egyáltalán nem olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre tűnik, csupán néhány apróságra kell ügyelni.
A hozzátáplálás fogalmai és céljai
Fontos tisztázni a hozzátáplálással kapcsolatos alapvető fogalmakat. Hozzátáplálásról akkor beszélünk, ha a baba táplálásában még mindig a szoptatást szeretnénk előtérbe helyezni, és az anyatej, mint fő táplálék mellett kap csak a kicsi szilárd ételt. Elválasztásról pedig akkor beszélünk, ha az anya már nem szeretne szoptatni, vagyis az anya kezdeményezi, például a munkába való visszatérés miatt. Elválasztódásról akkor beszélünk, amikor a szoptatás abbahagyását a gyermek kezdeményezi azzal, hogy egy idő után elutasítja a mellet, ilyenkor a szilárd ételek irányába tolódik a hangsúly.
A „hozzátáplálás a tejalapú (ebben a sorrendben: anyatej, női donortej vagy tápszer) táplálás kiegészítése, majd végül kiváltása szolidokkal.” Szolidoknak az anyatejen, illetve tápszeren kívüli egyéb ételeket nevezzük. A hozzátáplálás során mindig haladjunk fokozatosan és napi rendszerességgel adjuk az ételeket, ezzel teremtve meg a lehetőséget a gyermek szervezetének az alkalmazkodásra.
Sokan úgy érzik a különböző környezeti hatások következtében (nagymama, barátnő, szomszéd, csoportok, néha pedig szakemberek, mint védőnő, gyerekorvos stb.), hogy a csecsemő 1 éves korára vagy egy bizonyos életkorra át kell térjenek a napi 4-5 alkalommal történő, felnőttek által ismert étkezésre. Sem a réginek titulált, sem pedig a legújabb ajánlások nem tartalmaznak ilyen meghatározást. Tehát szó sincs arról, hogy egy 6-8 hónapos babának már két étkezést, 9-12 hónapos babának 4 étkezést és 12 hónapos kor felett 4-5 étkezést teljes egészében szilárd ételekből kell fedeznie. Elfogadva, hogy az anya dönt arról, hogy mennyi ideig szoptatja gyermekét, támogatni kell az anyát abban, hogy folytathassa a szoptatást akár a csecsemőt minimum két éves koráig és azt követően is. Alapvető fogalmi tévedésben van az a védőnő vagy orvos, aki a hozzátáplálás céljaként étkezések kiváltását jelöli meg.
Mikor és mivel kezdjük a hozzátáplálást?
Minden szülő izgatottan várja a hozzátáplálás időszakát, mely egy fontos állomás a baba életében. Az izgatottságot azonban gyorsan felváltja a kezdeti bizonytalanság: Hogyan is kezdjünk bele? Mivel kínáljuk először a babát? Mi történik, ha nem ízlik neki? A kisbaba legmegfelelőbb összetételű táplálékát az anyatej szolgáltatja az első fél évben. Viszont a táplálkozás nem csak a megfelelő energia- és tápanyagbevitelről szól, hanem arról is, hogy a babát új ingerek érik, mely által fejlődik az emésztőrendszere, agya, immunrendszere, csontjai, izomzata is.
Arra nincs pontos válasz, hogy mikor kezdjük el, hiszen minden kisbaba más ütemben fejlődik, és érik meg erre a „változásra”. Bár a szakirodalom szerint legkorábban a 4 hónapos kor után, tehát az 5. hónaptól javasolt elkezdeni a hozzátáplálást, a legtöbb szakértő a 6. hónapot tartja ideálisnak. Miért nem érdemes hamarabb elkezdeni, mint az 5. hónap? Azért, mert nagyjából ebben az 5-6 hónapos korban áll készen a baba emésztőrendszere arra, hogy az anyatejen/tápszeren kívül más ételt is feldolgozzon. Ezen kívül a mozgásfejlődése is ez idő tájban indul rohamos ugrásnak, ezáltal megnő az energiaigénye. A mozgáshoz felhasznált energián kívül, az agy fejlődéséhez is hozzájárul ez a többletenergia (ugyanis az energia több, mint felét az agy használja fel), valamint 6 hónapos kor körül a baba vasraktárai is kiürülnek, melyet pótolni kell, hiszen a vas hozzájárul a tanulás, a nyelvi képességek, a figyelem, a memória fejlődéséhez is. A javasoltnál korábban megkezdett hozzátáplálás következtében az ételallergiák kialakulásának kockázata fokozódik.
A hozzátáplálás során rengeteg új dolgot kell megtanulnia a babának, mint például, hogy hogyan kell a nyelvét fel-le, jobbra-balra mozgatnia, hogyan tudja lenyelni a pépes, később darabosabb ételeket. Vannak babák, akik 1-2 alkalom után jóízűen lakmároznak, és vannak, akiknek akár 10-15 alkalom is kell, hogy az új állagot, az új ízt megszokják.
Hozzátáplálási módszerek és alapvető szabályok
Ami biztos, hogy nincs két egyforma baba, sem egyforma család. Maradjunk a „hagyományos” pürés hozzátáplálásnál? Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban: a kezdeti kínálásoknál körülbelül méz állagú pépekkel/pürékkel kínáljuk a babát, mely lehet gyümölcs vagy zöldség. Az elérni kívánt állagot anyatejjel, vagy annak hiányában tápszerrel lehet hígítani. Miután már a sűrűbb pürékhez is hozzászokott a baba, megjelenhetnek a puha falatkák, melyeket a baba a kezébe tud venni. A falatkákat semmiképp ne keverjük bele a pürés ételbe, hiszen a baba ezt könnyen félrenyelheti. Amikor a baba a darabos ételért nyúl, nem biztos, hogy rögtön betalál majd vele a szájába, sőt, harapni, elrágni sem fogja tudni egyből. Mutassuk meg neki, hogyan tudja ezt elsajátítani. Milyen falatkákkal kínáljuk? Például banán, avokádó, barack, párolt brokkoli, sárgarépa, melyeket körülbelül 1-2 ujjnyi vastagra és 1-2 babaökölnyi hosszúra vágjunk fel, hogy a baba meg tudja fogni. Elképzelhető, hogy eleinte csak pakolgatja majd ide-oda a kezében, vagy csak nyomkodja, esetleg ledobja a földre, de ezt hagyni kell, hogy ismerkedjen az étellel.
A másik népszerű módszer a BLW (baby led weaning), azaz a baba által vezetett elválasztás, vagy más néven falatkás hozzátáplálás, ami azt jelenti, hogy kihagyva a pürésített ételeket, a kezdetektől szilárd ételekkel kínáljuk a babát a család által fogyasztott ételekből. A baba önállóan eszik, a szülő nem etet, de jelen van. Ehhez természetesen az egészséges alapanyagokra és megfelelő ételkészítési technikára továbbra is szükség van, ugyanis ha a család ételeiből falatozik a baba, néhány apró változtatásra szükség lehet (pl. sózás mellőzése, cukormentesség).
Bármelyik módszer mellett döntünk, érdemes az új alapanyag bevezetését a délelőtti (és hétköznapi) órákra időzíteni, hogy az esetleges hasfájás, allergiás reakció, érzékenység ne az esti órákban „derüljön ki.” A délelőtti (tízórai) étkezés kiváltása után, következhet az ebéd (körülbelül 8 hónapos korig bezárólag), majd ezt követően az uzsonna. 1 éves korig a reggeli és a vacsora kiváltása nem javasolt, mivel a babának 1 éves koráig szüksége van 500 ml anyatejre vagy annak hiányában tápszerre egy nap.
Az új ételek adásának sorrendjében nincs szigorú kötöttség, de arra ügyelni kell, hogy egyenként kerüljenek bevezetésre és közöttük legalább 3-5 nap teljen el. Ezt a „3 napos szabályt” mindig tartsd be, függetlenül attól, mennyi idős a baba és mennyiféle ételt eszik már. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a baba számára mindez nagyon új. Ameddig nem szokja meg a kanalat és az etetést magát, addig nem szabad variálni a helyzettel (néha itt, néha ott kóstolgatunk, néha a székben, néha ölben stb.) és az időponttal (melyik napszakban mikor van az etetés).
HOZZÁTÁPLÁLÁS - MIT, MIKOR ÉS HOGYAN EGYEN A BABA?
Az elutasítás kezelése és a baba érettsége
Az elutasítás oka gyakran az, hogy a baba még nem érett a hozzátáplálásra, főként, ha az etetést 6 hónapos kor alatt kezdted. Ilyenkor a nyelvével látványosan kitolja a baba az ételeket, a kanalat mintha szopizni szeretné, ezért nem tudja megenni, amit adsz neki. Lehetnek olyan helyzetek, amikor tényleg sürgős lenne, hogy a baba elfogadja a kanalas ételeket, mert például az anyának vissza kell mennie dolgozni. Ilyenkor (a tévhittel ellentétben) nincs szükség teljes elválasztásra, elég, ha a munkaidő idejében esedékes etetéseket váltjátok ki valami mással. Anyatejes baba esetén ez lehet lefejt tej, vagy a korának megfelelő főzelékek. Ha egy etetésről van szó, akkor olyankor a baba kaphat lefejt tejet is (ha még nem fogadja el a főzeléket), ha kettőről, akkor etetés előtt kaphat tejet és utána a főzeléket, vagy az egyik etetésnél tejet, a másiknál a főzeléket. A szoktatást ezekhez érdemes ugyanúgy a délelőtti órákban kezdeni, mint a „rendes” hozzátáplálásnál, és amikor a baba már elfogad egy teljes adagot, akkor lehet kiváltani azt az étkezést, amikor az anya nem lesz ott. Egy-egy étkezés teljes kiváltására ideális esetben érdemes 2 hetet szánni, tehát ha két étkezést kell kiváltani napközben, akkor arra jó esetben 4 hétre lesz szükség. Ha azonban ennyi idő nem áll rendelkezésre, megpróbálhatod 1-1 hetes részletekben is kiváltani az étkezéseket.
Tejtermékek bevezetése a hozzátáplálásban
A tejtermékek bevezetése a kisbaba étrendjébe körültekintő szülői magatartást igényel. A táplálékallergiák, a laktózintolerancia, a kazein-, vagy más néven tejfehérje-allergia egyre több felnőttet érintenek. Mára számos hosszú távú kutatás eredménye bizonyítja, hogy az ételallergia hátterében az allergénnel való korai találkozás hiánya állhat. A tej és tejtermékek napjainkban szinte közellenségnek számítanak, miközben ennek az ételcsoportnak a fogyasztása is számos előnnyel jár a kicsik és nagyok számára egyaránt. A tejtermékek bevezetésével a baba egyre többször eheti ugyanazt, amit a család többi tagja, így egyszerűsödik a menü tervezése és a napi logisztika is.
Tegyünk különbséget a közvetett és közvetlen kóstolás között! Az új ételcsoportok bevezetésénél mindig figyeljünk arra, hogy az újdonságot elsőként kis mennyiségben, közvetett módon, akár hőkezelve kínáljuk a babának. A joghurtból például először egy kiskanálnyi mennyiséget keverjünk el a már megszokott délelőtti gyümölcspürében vagy kásában. Figyeljük a reakciókat! Ha a kicsinél nem jelentkezik bőrtünet, nyugtalanság vagy emésztési panasz, folytathatjuk az allergén bevezetését és idővel már akár közvetlen módon, kis étkezésre fogyasztott natúr joghurttal is próbálkozhatunk.
Fokozatosan növeljük az új étel mennyiségét! Egy-egy új allergén bevezetésére minimum két-három hetet szoktunk javasolni, mert ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a fokozatosság elvét követve szoktassuk hozzá a kicsit az új ízhez, illetve állaghoz, alapanyaghoz. Legyen szó natúr joghurtról, kefirről vagy éppen túróról, sajtról, fontos, hogy elsőként mokkáskanálnyi vagy kiskanálnyi mennyiséggel indítsunk és lassan jussunk el a teljes étkezés adott alapanyaggal történő kiváltásáig. Így biztosíthatjuk, hogy gyermekünk szervezete adaptálódik az allergénhez és az ételcsoport a továbbiakban sem okoz problémát.
Egyszerre csak egy újdonságot vezessünk be! Természetes, hogy szülőként a legjobb minőségű, változatos étrendet szeretnénk biztosítani gyermekünknek. Fontos tudnunk azonban, hogy a hozzátáplálás szabályainak áthágása problémát okozhat. Nem mintha a kicsi gyomra ne tudna egyszerre többféle ételcsoporttal is ismerkedni! A gond sokkal inkább az, hogy ha egyszerre több különféle alapanyaggal is kísérletezünk, egy esetleges allergiás reakció esetén nem tudjuk majd, pontosan melyik allergén ludas a tünetekért.
Rögzítsük az elfogyasztott mennyiségeket és a baba esetleges reakcióit a hozzátáplálás első évében! Sokat segíthetünk önmagunknak - és allergiás reakció esetén a babánknak, valamint a kezelőorvosnak -, ha a kicsi első életévében táplálkozási naplót vezetünk az általa elfogyasztott élelmiszerekről és azok tapasztalt hatásairól. Így mindig pontosan tudjuk majd, mely ételek, milyen mennyiségben és mértékben okoztak gondot a gyerekeknek.
Próbáljunk ki többféle márkát, de törekedjünk a cukormentes, természetes alapanyagokból készült termékekre! Bár a babáknak is megvannak a maguk jellemzői - pl. hogy alapvetően előnyben részesítik az édes ízeket, szeretnének mindent taktilisen is érzékelni, vagy hogy evolúciós okokból bizalmatlanok az újdonságokkal szemben -, nem minden kisbaba egyforma. Épp ezért ha a kicsi elutasít egy-egy tejterméket, nem szabad azonnal feladni! Érdemes lehet néhány nappal, vagy héttel később újra próbálkozni az adott ételtípussal, de egy másik márka azonos terméke is jó választásnak bizonyulhat.
Sokak édesanyában felmerül, hogy vajon szükség van-e a laktózmentes, bio-organikus, illetve zsírszegény tejtermékek előnyben részesítésére. Szakmai véleményünk szerint akkor indokolt ezeket a speciális élelmiszereket választani, ha a családban ismert allergia vagy ételérzékenység áll fenn és valamely családtag maga is ezeket fogyasztja. A natúr, cukormentes és gyümölcsmentes joghurt az első olyan tejtermék, amit biztonsággal bevezethetünk a baba étrendjébe már a hatodik-hetedik hónapban. Kezdjük kis mennyiségekkel! A joghurthoz hasonlóan a kefir bevezetése is a hatodik és nyolcadik hónap közötti időszakban, hasonló módon történhet. A túró és a tejföl bevezetése a baba étrendjébe a kilenc-tizedik hónap környékén, elsősorban közvetett módon, hőkezelve ajánlott. A sajtok elkészítésének alapja ugyan a folyékony tej, a hosszadalmas és sok lépésből álló előállítási folyamat következtében azonban a késztermék már a hozzátáplálás korai szakaszában is biztonsággal adható. A tej, a tejszín és a kemény sajtok bevezetése először hőkezelve, ételekhez adagolva a tizenegyedik-tizenkettedik hónap környékén esedékes.
Az étkezések kiváltása és a mennyiségek kérdése
„3 hónapja kezdtük kisfiammal a szilárd ételek bevezetését, és már ott tartunk, hogy napi 3 alkalommal kap kanalas ennivalót.” Egy lassú, a baba igényeit és tápanyagszükségletét is figyelembe vevő folyamat révén jutottak el idáig. A kísérleti fázis alatt eljutottak odáig, hogy tízóraira már olyan mennyiséget evett a fiam, amely után nem igényelt már anyatejes kiegészítést. Mi ez a mennyiség? Gyakran ismételt kérdés ebben a témában, mert szeretjük tudni pontosan, hogy mennyi az elég, mikor lakik jól a gyermek és mikor gyanakodjunk arra, hogy még igényel anyatejet/tápszert az étkezés után. Mivel azonban a babák nem gépek, eltérő igényekkel rendelkeznek. Ha az elkészített 200 gr étel legalább felét jóízűen megeszi, és láthatóan elégedett, boldog, játszani, és nem nyűgösködni készül, akkor valószínűleg jóllakott.
„Mi egy hónap után jutottunk el egy étkezés kiváltásáig, mivel nagyon lassan kezdtük a folyamatot és szünetet is tartottunk egy betegség miatt még az elején. Nem is szerettem volna siettetni, mert bár a kóstolgatást már 5,5 hónaposan elkezdtük, az anyatejes táplálást nem akartam tényleges veszélybe sodorni.” Sok helyen azt olvashatjuk, hogy 2-3 hét alatt lehet egy étkezést kiváltani, míg máshol az általam írt 1 hónapot javasolják. Szerintem ez is függ a babától és a körülményektől egyaránt. Nem lehet ugyanis véleményem szerint egy lapon említeni az első étkezést kiváltását a többivel. Ha ugyanis könnyen megkedvelte a kicsi a szilárd ételeket, akkor lehetséges, hogy 2 hét (vagy akár még rövidebb idő) alatt már valóban olyan mennyiséget eszik meg (jellemzően tízóraira), hogy már azt mondhatjuk, hogy kiváltottunk egy étkezést. Ám ha folytatjuk a sort, az ebédet az uzsonnát és a vacsorát is elkezdjük kiváltani 2-2 hét alatt, akkor 8 hét alatt 5 fő étkezésből 4-et kiváltottunk, ami azt is jelentheti, hogy durván 7,5-8 hónaposan a kicsi már több szilárd ételt eszik, mint anyatejet vagy tápszert. Ez egyrészt egyenes út lehet az anyatej drasztikus csökkenéséhez, a szoptatás túl korai befejezéséhez. Saját tapasztalatom alapján azt mondom, hallgassunk az anyai ösztöneinkre és vegyük figyelembe gyermekünk jelzéseit!
HOZZÁTÁPLÁLÁS - MIT, MIKOR ÉS HOGYAN EGYEN A BABA?
Klasszikusan azt ajánlják, hogy a tízórai kiváltásával kezdjük a sort, majd következhet az ebéd, majd az uzsonna, végül a vacsora és a reggeli. A tízórai révén megkapja a szükséges gyümölcsmennyiséget (és a glutént is be tudjuk vezetni), az ebéd révén pedig elkezdhetjük a főzelékek hússal való dúsítását (ami a vasbevitel miatt is igen fontos). Júda kisfiam, igény szerint szoptatott baba, és biztosan nem 5x eszik egy nap. Sokkal inkább 8-9 alkalommal. Éjjel 2x felkel még szopizni és a három szilárd étkezés mellett nappal még körülbelül további kétszer szopik. Nem lehet és nem is akarom ráhúzni a tankönyvi sémát. Valóban fontosak az ajánlások, de azok csak egyfajta útmutatóként, irányjelzőként szolgálnak.
A babának nem kell még „szépen” ennie. Igen, az elején maszatos lesz, ledobálja az ételt, visszaköpi, játszik vele. Sokan praktikus okokból vezérelve gyorsan belapátolják a kicsibe az ételt, nem különösebben foglalkozva vele, hogy ő maga milyen tempóban enne. Figyeld meg a gyermekedet evés közben!
Vannak nagyobb étkű babák, és vannak akik szinte csipegetnek, mégis szépen, egyenletes ütemben fejlődnek. Az alábbi táblázatban a javasolt mennyiségek szerepelnek, de természetesen ha a kisbabád úgy dönt, többet szeretne enni az adott ételből, nyugodtan kínáld tovább őt. Lesznek olyan napok is, amikor a babád nyűgös, fáj valamije, jön a foga… ezeken a napokon elképzelhető, hogy a vártnál is kevesebbet, vagy szinte egyáltalán nem eszik majd. Egy teljes étkezés kiváltható (kb. 150-200 gramm).
Fontos szempontok és tévhitek a hozzátáplálásban
A hozzátáplálás során, rengeteg új dologra kell megtanulnia a babának, mint például, hogy hogyan kell a nyelvét fel-le, jobbra-balra mozgatnia, hogyan tudja lenyelni a pépes, később darabosabb ételeket. Az alapanyagok bevezetésének sorrendjére sem született még konkrét útmutató, ami kőbe van vésve, és be kell tartani. De érdemes lehet az alábbi javaslatok alapján végiggondolni, milyen élelmiszerekkel kezdjük meg a baba étrendjének felépítését.
Ízre próbáljunk ne túl intenzív ízű ételt kínálni a babának (az ő ízérzékelésük amúgy is egészen más, sokkal intenzívebb, mint a felnőtteké - ami esetleg nekünk olyan „semmilyen ízű”, az nem jelenti azt, hogy nekik nem elég finom). Fontos, hogy ne használjunk sót, se cukrot az ételkészítés során, hagyjuk meg az ételeket természetes ízükben. A túlzott sófogyasztás a vesét terheli meg, míg a túlzott cukorbevitel számos egyéb betegség kialakulását eredményezi, pl. cukorbetegség, elhízás. A baba emésztőrendszerét kímélve, igyekezzünk nem túl megterhelő nyersanyagokat választani. A már említett vasraktár kiürülés miatt, érdemes minél hamarabb vasban gazdag élelmiszerekkel kínálni a babát. Mik lehetnek ezek? Húsok, belsőségek, hüvelyesek, spenót, brokkoli.
Egyes nyersanyagok bizonyos életkor alatt nem ajánlottak: ilyen pl. a tehéntej, melyet 1, sőt mostanra 2-3 éves kor után szabad kínálni önálló italként. A méz szintén 1 éves kor alatt nem javasolt, ugyanis botulizmust (ételmérgezés, mely akár bénuláshoz is vezethet) okozhat. A nyers tojás, nyers hal, penészes sajtok, füstölt áruk, cukrozott, magas sótartalmú, valamint koffeint tartalmazó élelmiszerek fogyasztása sem ajánlott. Az allergének bevezetését illetően, fontos, hogy 6 hónapos kora előtt ne kínáld őt a leggyakrabban előforduló allergiát kiváltó ételek egyikével sem, mivel ez fokozhatja a későbbi allergia kialakulását. Amennyiben bármilyen tünetet tapasztalsz, legyen az hasmenés, hányás, bőrkiütés, gyomorfájás, stb., azonnal konzultálj orvosoddal.
Amíg kizárólagosan anyatejjel vagy ennek hiányában tápszerrel tápláljuk babánkat, nincs szükség egyéb folyadékra. Viszont amikor elkezdődik a hozzátáplálás, a szoptatások csökkenésével egyre nagyobb szerepe lesz a folyadékfogyasztásnak, melynek legjobb forrása a víz. Sok nagyszülőtől, idősebb ismerőstől hallhatjuk, hogy adjunk a babának teát, gyümölcslevet - de ezekre semmi szükség. Milyen víz legyen? Vásárolhatunk kifejezetten babáknak palackozott vizet, melyet felbontás után 24 órával el kell fogyasztani, vagy ezután forralva és lehűtve adni a babának.
Az ősszel/télen megkezdett hozzátáplálás kicsit hiányos friss zöldségekből és gyümölcsökből. Vannak, akik a kényelem miatt inkább emellett döntenek, vagy mert nem szeretnek a konyhában sütni-főzni. Az ételkészítéshez, fagyasztáshoz, porciózáshoz, valamint az etetéshez, evéshez is szükségünk lesz néhány eszközre. Például: botmixerre, turmix gépre, pároló gépre (ennek hiányában esetleg egy külön edényre és pároló betétre), előkére, kanalakra, műanyag tányérra, pohárra, megfelelő etetőszékre és természetesen friss alapanyagokra.
Van, hogy 10-15 alkalom is kell, hogy a baba megbarátkozzon az új étellel. Amikor azt látjuk, hogy a baba elfordítja a fejét, nem nyitja a száját, ne legyünk erőszakosak, és ne csüggedjünk. Fontos, hogy az étkezések nyugodt, meghitt környezetben történjenek. Ne feledjük, hogy mi eszünk reggelire. Akkor se szomorkodjunk, ha eleinte mindent megkóstol, majd egyszer csak valamilyen kedvenc zöldséget visszautasítja. Lesznek ilyen korszakok, de ezen is túl kell lendülni, és pár nap/hét múlva újra megpróbálkozni vele. Ezért fontos, hogy amikor rossz napja van gyermekednek, ne kínáld új ízekkel, vagy ne akkor kezd el a darabos ételek adását.
Próbáljunk meg már a kezdetektől egy rendszert kialakítani. Ne jutalmazzunk, és ne is büntessünk/fenyegessük az ételekkel, étkezésekkel. Nincsenek rossz és jó ételek. A mértékletességen és változatosságon van a lényeg. Továbbá ha mi valamit nem szeretünk (pl. brokkoli), ne fejezzük ki nemtetszésünket a gyerek előtt, mert lehet, hogy neki a brokkoli az egyik kedvence.
Ritkán beszélünk róla, de a hozzátáplálás legnagyobb veszélye nem is feltétlenül a babára, sokkal inkább az anyukára leselkedik és túlevésnek hívják. Rendkívül gyakori ugyanis, hogy a babák első évében nemcsak a kicsi, hanem a kismama is gyarapszik, hiszen a kezdeti időszakban a hozzátáplálással rengeteg maradék keletkezik.
A hozzátáplálás mindent összevetve nem olyan bonyolult dolog, csak annak tűnik, mert a legjobbat szeretnénk gyermekünknek. Próbáljunk meg olyan könnyedén gondolni a baba táplálására, mint a saját étkezésünkre. Ismerd meg az Ambrus Éva: Anya, kérek még! című könyvet is, amely hasznos tippeket, recepteket és ötleteket tartalmaz.