A „többe kerül a leves, mint a hús” kifejezés mélyebb értelmezése és a húsfogyasztás dilemmái

Bevezetés a mondás rejtelmeibe

A magyar nyelv tele van olyan kifejezésekkel, amelyek első hallásra egyszerűnek tűnnek, de alaposabban megvizsgálva számos értelmezési lehetőséget kínálnak, és mélyebb gondolatokat rejtenek magukban. Ilyen a „többe kerül a leves, mint a hús” szólás is, amely felettébb érdekes beszélgetésre adott okot a Disqus fórumalkalmazásban. A Don Marko nevű felhasználó tette fel a kérdést, amely első hallásra talán egyszerűen megválaszolható, de aztán sokadik nekifutásra egyre csak bonyolódik, és több kérdést vet fel, mint amennyit választ adhatunk rá. A szerkesztőség is két táborra szakadt, hol az egyik, hol a másik tábornak voltak ütősebb érvei. Még a Google sem tudott teljesen konkrét választ adni, ami jól mutatja, hogy a téma messze nem annyira egyértelmű, mint amilyennek tűnik. Ez a cikk részletesen körüljárja a kifejezés lehetséges értelmezéseit, kitekintve a vendéglátás és a húsfogyasztás szélesebb kontextusára, valamint az ehhez kapcsolódó egészségügyi, etikai és gazdasági dilemmákra.

A szólás eredete és értelmezése: több k mint hús

A „többe kerül a leves, mint a hús” kifejezés eredeti jelentése körül számos vita zajlik. A vita a Portfolio.hu hírarchívumában említett földgázpiaci helyzethez hasonlóan, ahol Szabó Gergely, a MET Central Europe regionális elnöke riogatta az embereket az ipar kilátásairól, és augusztus végén eljött az a pillanat, amikor mindenki a „szívéhez kapott” a gázárak újbóli egekbe emelkedése miatt, ez a szólás is pénzügyi vonatkozásokat rejt magában. A Don Marko által felvetett kérdésre Nagyhal válaszában kifejtette, hogy a mondás nem a húslevesre vonatkozik, hanem arra, hogy egy étkezésnél a húsétel a főfogás, a lényeg, a leves pedig csak „előétel”. A mondás értelme tehát az, hogy a körítés többe kerül, mint a lényeg. Példaként említi, hogy mikor a parkolási díj beszedése többe kerül, mint maga a parkolási díj, vagy ha egy telefontok drágább, mint a telefon. Zingiber is hasonlóan értelmezi a kifejezést: „a kevésbé fontos hozzávalók, avagy a körítések többe kerülnek, mint a lényeg, ezáltal a dolog elveszíti az arányosságát.”

Don Marko azonban a „kaja részét” nem érti: „Teljesen nyilvánvaló, hogyha húslevest csinálsz, az többe kerül, mint a benne lévő hús (hisz kell mellé más is). Ilyen téren tehát értelmetlen ezzel példálózni.” A vita a szó szerinti és átvitt értelem közötti különbségen alapul. Spinat szerint „normál esetben a hús többe kéne kerüljön, mint víz, só, meg pár zöldség.” Ez az értelmezés a gazdasági aránytalanságra hívja fel a figyelmet, amely a főfogás és a kiegészítő elemek költségei között alakulhat ki. A kifejezés tehát nem feltétlenül arról szól, hogy a húsleves drágább, mint a benne lévő hús, hanem arról a helyzetről, amikor a járulékos költségek, a „körítés” túlszárnyalja a „lényeg” értékét vagy árát. Ez a gondolat gazdasági és mindennapi helyzetekben is releváns, rávilágítva az arányérzék fontosságára és a felesleges kiadások elkerülésére.

Az alapanyagtervezés művészete és a húsadagok okos kalkulációja

Amikor vendégeket várunk, az egyik legfontosabb kérdés, ami előkerülhet, az a megfelelő mennyiségű alapanyag kiválasztása. Különösen a húsok esetében merül fel a dilemma: egy főre hány grammal érdemes számolni, hogy mindenki jóllakjon, de ne is maradjon rengeteg maradék? A helyes alapanyag mennyiség megtervezése számos szempontból kulcsfontosságú, és nem csupán a konyhai logisztika, hanem az esemény sikeressége szempontjából is. A vendégvárás gyakran komoly költségekkel járhat, különösen, ha nagyobb társaságot hívunk meg. A túlvásárlás nemcsak a pénztárcánkat terheli, hanem felesleges kiadásokhoz is vezethet. Miért vásárolnánk például három kiló húst, ha két kiló is bőven elegendő lenne? A pontos adagolás előzetes tervezéssel pénzt spórolhat nekünk, amit akár más területeken - például a desszert vagy italok - tökéletesítésére fordíthatunk.

Egy esemény emlékezetességét gyakran az étel minősége és mennyisége határozza meg. A túl kevés étel kellemetlen helyzetet teremthet: senki sem szeretné, ha a vendégei éhesen távoznának. Másrészt a túladagolt mennyiségek csökkenthetik az élményt, ha a vendégek kellemetlenül tele érzik magukat. Az optimális adagolás garantálja, hogy mindenki jóllakjon, de még kényelmesen, élvezettel fogyaszthasson. A világban évente több millió tonna élelmiszer végzi a szemétben, ami nemcsak gazdasági, hanem környezeti problémákat is jelent. Egy átgondolt vendégvárás során a pontos adagok kiszámítása hozzájárulhat az ételpazarlás minimalizálásához. Amellett, hogy ez környezettudatos hozzáállást tükröz, praktikus szempontból is előnyös: nem kell a maradékok elcsomagolásával és tárolásával bajlódni, vagy azon gondolkodni, hogyan használjuk fel őket másnap. Az étkezési szokásaink egyre nagyobb figyelmet kapnak a fenntarthatóság szempontjából. A helyes adagolás tervezése egy apró, de jelentős lépés afelé, hogy felelős döntéseket hozzunk az élelmiszer-fogyasztás terén. Ez különösen igaz akkor, ha ritkább vagy drágább alapanyagokról, például prémium minőségű húsokról van szó.

Az általános szabály: egy főre hány gramm húst számoljunk?

A húsadagok számolásában általános irányelvek segítenek minket, de fontos megjegyezni, hogy ezek az értékek rugalmasak, és igazodniuk kell az adott esemény típusához és a vendégek szokásaihoz.

• Egész húsok (például steak, csirkemell): Egy főre körülbelül 150-200 gramm nyers húst érdemes számolni. Ez a mennyiség lehetővé teszi, hogy mindenki megfelelő adagot kapjon, különösen, ha köretek is kísérik az ételt.
• Párolt vagy pörkölt ételek: Ha a húst hosszabb ideig főzöd vagy párolod, például egy gulyásleveshez vagy marhapörkölthöz, a hús mennyiségét némileg csökkentheted, mivel a fogás laktatóbb lesz. Ilyen esetekben 120-150 gramm nyers hús is elegendő lehet.
• Darálthúsos ételek: Lasagne, fasírt vagy bolognai készítésekor az egy főre jutó mennyiség csökkenhet, mivel ezekben az ételekben a hús más hozzávalókkal keveredik. Például, ha egy főre 200 grammot tervezel, akkor 100-100 grammot számolj mindkét típusból.
• Tartalék adagok: Érdemes 10-15%-kal több húst vásárolni, mint amit kiszámoltál, hogy biztosan ne legyen hiány.
• Ételmaradékok tervezése: Ha tudod, hogy másnap szeretnéd megúszni a főzést és szívesen ennéd a maradékot, nyugodtan növeld az adagokat.

Tippek a húsfogyasztás optimalizálásához

A hús előkészítése: A nyers hús mennyisége mindig több, mint a készételeké, mivel sütés vagy főzés során nedvességet veszít. Például egy 200 grammos steakből 160-170 gramm marad a tányéron. A pontos adagoláshoz mindig hasznos, ha konyhai mérleget használsz. Így pontosabban kalkulálhatsz, és elkerülheted a felesleget. Ha vegetáriánus vagy vegán vendégeid is vannak, a hús mennyiségét csökkentheted, és helyettesítheted például tofuval, tempeh-vel vagy más alternatívákkal.

Példa kalkuláció egy 10 fős vacsorához

Tegyük fel, hogy egy 10 fős társaságnak készítesz csirkemellet rizzsel. Egy főre 200 gramm csirkemellet tervezel. Ez azt jelenti, hogy összesen 2 kilogramm nyers csirkemellet kell vásárolnod. Ha a köret gazdag és laktató, például zöldséges rizs, akár 1,8 kilogrammra is csökkentheted a szükséges mennyiséget.

Egy klasszikus magyar vasárnapi ebéd esetén a következő alapanyagokkal kalkulálhatsz 10 főre:

• Húsleveshez: 3 kg tyúk, 400-500 g cérnametélt, és zöldségek (összesen kb. 1,8-2 kg).
• Marhapörkölthöz: 2 kg marhahús, 450-500 g hagyma, 2-2,5 kg burgonya.

A vendéglátás művészete a részletekben rejlik, és a megfelelő mennyiségek kiválasztása kulcsfontosságú eleme a sikeres eseménynek. Az adagolási szabályok betartása és a vendégek igényeinek figyelembevétele biztosítja, hogy mindenki elégedetten távozzon az asztaltól - és te is büszkén gondolhass vissza a rendezvényre.

A húsmentes étrend: mítoszok és tények az emberi testfelépítésről

A „többe kerül a leves, mint a hús” kifejezés gazdasági vetülete mellett a húsfogyasztásnak mélyreható egészségügyi és etikai vonatkozásai is vannak. A „Enni vagy nem enni?” cikksorozat azt a kényes kérdést boncolgatja, hogy miért is kell kizárni a húst az ember étrendjéből. Az általános nézet hazánkban - az iskolában is azt tanítják -, hogy az ember mindenevő. Azonban sokkal több bizonyíték létezik arra, hogy az ember növényevő, mivel testfelépítése és működése a növényevők testfelépítéséhez és működéséhez hasonlít. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk ezeket az érveket.

Testi-fizikai szintű válaszok

Az egyik és legfontosabb, mely tulajdonképpen minden más tételt fölöslegessé tesz az, hogy az ember alapvetően növényevő és nem mindenevő, mint azt a legtöbben hiszik kis hazánkban. Néhány példát említve ezen állítás alátámasztásához: a bélcsatornánk hossza, a nyálunk összetétele és kémhatása, a fogaink típusa és elhelyezkedése, stb. Az orvosi kutatások eredményeit is érdemes figyelembe venni. Az ADA (American Diethetic Association) felmérései igazolják, hogy nemcsak nem káros a húsmentes étrend, hanem egyenesen jobb egészséget eredményez. A vegetáriánusok körében sokkal ritkábban fordulnak elő szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, daganatos megbetegedések, mozgásszervi degeneratív betegségek, légzési elégtelenségek és az emésztőrendszer különböző betegségei.

A húsban lévő zsír és fehérje együttesének legnagyobb veszélye, hogy elhízást és/vagy érelmeszesedést okoz. Tizenkét betegség kialakulásában döntő szerepet játszik a húsban lévő zsír. Az elfogyasztott húsban lévő fehérje teljes megemésztése több ok miatt is gátolt az emberi szervezetben. Az egyik ok az, hogy az elfogyasztott hús túl sok fehérjét tartalmaz, így a fehérjék egy része megrothad. Ráadásul az ember még azzal az előnnyel sem rendelkezik az ilyen helyzetek kivédésére, mint a ragadozók, akiknek rövidebb bélcsatornája lehetővé teszi, hogy a rothadás során keletkező méreganyagok gyorsan távozzanak a szervezetükből. A vérkeringésbe több aminosav jut be a szükségesnél az elfogyasztott húsban lévő fehérjék megemésztése során. Ez túlterheli a májat és a vesét, a fő kiválasztó-rendszereinket. A szervezet ekkor a „helyettesítő kiválasztó szerveket” állítja munkába: a tüdőt és a bőrt.

A hús egyik bomlásterméke a húgysav. Ez olyan mennyiségben van a húsevő emberek szervezetében, hogy nem tud mind kiválasztódni, ezért egy idő után lerakódik pl. vesekő formájában vagy apró kristályokként az ízületek közé (ld. köszvény). A hús savas irányba tolja el a szervezet savbázis egyensúlyát. Az állatok a vágóhídon a mészárlás előtt rettenetes félelmet élnek át, mely számos méreganyag keletkezésével jár együtt. Ha az ételek biofoton („napfényérték”) tartalmát vizsgáljuk, arra a felismerésre juthatunk, hogy az élő, friss táplálék sokkal több biofotont tartalmaz, mint a halott. A hőkezelés, fagyasztás, stb. hatására az ételek biofoton értéke drasztikusan csökken. Az állatokat csupán halott formában szokták fogyasztani, míg a növények a földből való kihúzás, fáról, bokorról való leszedés után is élőek maradnak egy ideig. A tudósok visszaigazolták ezt.

Az emberi testfelépítés és a növényevő jellemzők

Számos hagyományos biológiai vagy orvosi könyvben utána nézhetünk az alábbi tényeknek. Itt csupán összegyűjtöttünk egy csokorra valót.

• Karmok: A húsevőknek karmai vannak, mely a zsákmány megragadására és szétmarcangolására szolgál. Az embernek nincsenek karmai, ujjai a növények gyűjtésére és manipulálására alkalmasak.
• Hőleadás: A húsevők hőleadása részben a nyelven keresztül történik. A nagytestű növényevők nem tudják így leadni a hőt - bőrpórusaik vannak, és nagyrészt izzadás segítségével szabadulnak meg a felesleges hőtől. Az ember is bőrpórusokon át, izzadás útján adja le a felesleges hő nagy részét. A húsevő állatoknak nincsenek bőrpórusaik.
• Állkapocs mozgása: A húsevők állkapcsa csupán fel-le képes mozogni, mivel a táplálékot csak megragadják, de nem rágják meg igazán, hanem darabokban vagy egészben lenyelik. A növényevők és az ember állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, így tudják a növényi rostokat is megrágni.
• Fogazat: A húsevők éles, hegyes elülső fogakkal rendelkeznek, melyek a táplálék (hús) megragadására alkalmasak. A szemfogak keresztmetszete is az ember növényevő mivoltára utal. A húsevők szemfoga kör keresztmetszetű (ez könnyebb behatolást tesz lehetővé a húsba), míg a növényevők és az ember szemfogának keresztmetszete háromszög alakú, nem húsevésre specializálódott.
• Nyelv: A húsevők érdes nyelve nagyon praktikus segítség húsdarabok kiszakítására, csontok megtisztítására. Az ember nyelve sima.
• Nyál összetétele: A húsevők nyála erősen savas kémhatású, mivel a hús - vagyis a magas fehérjetartalmú táplálék - lebontására specializálódott. A növényevők és az ember nyála lúgos kémhatású. Ez a szénhidrátban gazdag táplálék előemésztéséhez megfelelő közeg. A növényevők nyálában található ptyalin enzim is ezt segíti elő, mely a húsevők nyálából hiányzik. A lúgos nyál egyáltalán nem alkalmas fehérjék lebontására.
• Rágás: A növényevők és normális körülmények között az ember is sokáig rágják az ételt, például egy kisgyermek fél órán keresztül is csócsál egy almát. Nagyok a nyálmirigyeik, hogy elegendő nyál termelődjön, ugyanis a növények előemésztéséhez sok nyál kell.
• Gyomor működése: A húsevők gyomrában erősen savas, vagyis magas sósavtartalmú gyomornedv termelődik. A hús, vagyis a magas fehérjetartalmú táplálékok emésztéséhez - a nyálról leírtaknak megfelelően - erősen savas környezet szükséges. A növényevők és az ember gyomorsava ötször kevesebb, mint a húsevőké, tehát egyértelműen nem fehérjedús táplálkozásra lett kitalálva.
• Bélrendszer hossza és felépítése: A bélrendszer hosszúsága a húsevő állatoknál a testhosszhoz képest rövid, mert a hús hasznosítható tápanyagai hamarabb lebonthatóak, kivonhatóak a táplálékból. Az ember és a növényevők bélcsatornája relatíve hosszabb, ami a növényi rostok jobb megemésztését teszi lehetővé. Ha viszont hús kerül bele, az emésztetlen húsfehérjék megrothadnak, és lassúbb távozás miatt több káros bomlástermék keletkezik és szívódik fel. A húsevők bélfala simább, míg a növényevőké lényegesen bolyhosabb, nagyobb felszívódási felületet képezve. Az ember ebben is a növényevőkhöz hasonlít, mert bélfala lényegesen bolyhosabb, mint a húsevőké.
• Húgysav kiválasztás: A különböző megfigyelések szerint sem a húsevők, sem a növényevők vizelete nem tartalmaz nagy mennyiségű húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is mentes a húgysavtól, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhető. Valószínű, hogy az ember húgysavbontó képessége gyengébb, mint a húsevőké, mert a húsfogyasztás révén keletkező nagy mennyiségű húgysavtól a vesén keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevő állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból keletkező húgysavval. Az ember veséje a húgysavat csak részben képes kiválasztani, mivel nem húsevésre rendezkedett be - a maradék lerakódik a szervezetben (vesekő), vagy az ízületek között apró kristályok formájában (köszvény). Növényevő állatokon végzett kísérletek is ezt támasztják alá, melyek során húst kevertek az ételükbe. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje nagyságrendekkel megnőtt.
• Epe: A növényevők epéje lúgos kémhatású, a húsevőké savas. Ez a savasság a különböző savas anyagcseretermékekkel függ össze, melyek a hús lebontásakor keletkeznek, és a máj kiválasztó munkája folytán jutnak az epébe. A savas kémhatás előnyös a húsevő bélrendszerében a sok fehérje lebontása miatt. A tisztán növényevő ember epéje lúgos kémhatású, míg a húsevőé savas. Ez a savasság viszont kárt tesz az ember bélfalában, fekélyeket okozhat, mivel a mi bélrendszerünk nem ehhez a kémhatáshoz alkalmazkodott.
• Tej összetétele: A húsevők teje magas, míg a növényevőké alacsony fehérjetartalmú.

A húsevés és a betegségek kockázata

A hús káros hatásai közül kiemelkedik a magas koleszterintartalma miatt kialakuló érelmeszesedés. A növények és az állatok egyaránt tartalmaznak koleszterint. A koleszterin két fajtáját érdemes ismernünk: a HDL- és az LDL-koleszterint. A HDL koleszterin szállítja az LDL koleszterint. Ha nincs elég HDL a szervezetben, az LDL-hez képest, akkor az LDL koleszterin lerakódik az érfalakra. Ez abban az esetben következik be, amikor túl sok LDL-koleszterin tartalmú ételt fogyasztunk. Az állati eredetű ételek sok LDL-koleszterint tartalmaznak. A növényekben kevés LDL- és sok HDL-koleszterin van, ami védőfaktorként szolgál az érelmeszesedés ellen. Az LDL-koleszterin lerakódása az érfalakra az érelmeszesedés első lépcsőfoka. A betegség második fázisában megindul az úgynevezett plakk-képződés, melynek során intenzív sejtburjánzás indul be. Ezek a sejtek sok koleszterint és kötőszövetes rostokat tartalmaznak. Ez utóbbira a betegség harmadik szakaszában kalcium-ionok rakódnak. Az erek elveszítik rugalmasságukat, és keresztmetszetük nagy mértékben csökken. Ezzel számos egyéb betegség kockázatát drasztikusan növelik, melyek közül a legfontosabbak: szívizom-elhalás (infarktus), agylágyulás, agyvérzés, végtagelhalás, trombózis, magas vérnyomás, epekő-képződés. Az ischémiás szívbetegségek, köztük az infarktus első számú kockázati tényezőjének számít a magas koleszterinszint. A szívizom-infarktusban megbetegedettek mintegy 30%-a extrém magas vérzsírszinttel rendelkezik. Ma már közhelyszámba megy az a kijelentés, hogy kerüljük a zsíros ételeket. A több éven keresztül tartó vizsgálatok a világ különböző pontjain egyértelműen bizonyították, hogy a vér koleszterinszintjének (étrendi úton történő) csökkentése döntő mértékben csökkenti az ischémiás szívbetegségek gyakoriságát.

A húsevés és a lelki világ

Térjünk át most egy másik nagy területre, a psziché világába. A húsevés fizikális hatásai kihatnak a húsevő ember lelki világára is. A fent említett savas környezet az idegrendszer károsodását okozza, ami hozzájárul ahhoz, hogy a húsevő ember általában sokkal szorongóbb, idegesebb, aggódóbb és agresszivitásra hajlamosabb. Csak egy bizonyítékot említek itt. Egy keveset az ember erkölcsi érzékéről is szót kell ejtenünk. Az emberek többsége számára egyértelműen vonzóbb egy érett alma látványa, mint egy véres húsdarabé. Gondoljatok bele, ha nektek kéne akár naponta elpusztítanotok egy másik élőlényt, aki érez, él és élni akar, akkor ennétek-e valaha húst.

Gazdasági és környezetvédelmi megfontolások

A húsevés gazdasági szempontból sem előnyös. A környezetvédelmi megfontolások részben a gazdasági érdekekkel is egybeesnek, nem is beszélve az élőlények életfeltételeiről. Az erdőkből évente 17 millió hektárt (Ausztria nagyságú) irtanak ki legelőnek. Ez a folyamatos erdőirtás hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és a biodiverzitás csökkenéséhez. A hús előállítása rendkívül erőforrás-igényes, sokkal több vizet, földet és energiát igényel, mint a növényi alapú élelmiszerek termelése.

Hús és méreganyagok: a tápláléklánc végén

A húsban lényegesen több mérgező vegyszer található, mint a növényekben. Azok a kemikáliák, melyekkel a földet és a növényeket kezelik, fölhalmozódnak az állatok szervezetében. A húsevő ember a tápláléklánc végén található, ezért a hús elfogyasztásával együtt magához veszi az állatban (főként a zsírjában) elraktározódott rovarölő szereket, növényvédő szereket, műtrágyákat. A mérések szerint a hús tizenháromszor több növényvédő szert tartalmaz, mint maguk a növények. Az állatok számos kemikáliát kapnak életük során: étvágyfokozókat, antibiotikumokat (például penicillin), nyugtatókat (Xanax), hormoninjekciókat, mesterséges tápszereket, stb. Néhány kifejezetten veszélyes vegyület is lehet köztük, például: tetraciklin, cézium 137-tel fertőzött szennyvíziszap galacsin, radioaktív sugárzó hulladék, stb. Amerikában az évente gyártott antibiotikumok felét az állattenyésztésben használják fel. Az állatok felhízlalására gyakran találnak ki megdöbbentő ötleteket. Az USA középnyugati részén például néhány gazda mázsaszám etette cementporral marháit, hogy növeljék vágósúlyukat. Amikor a fogyasztói érdekvédelmi csoport panaszt tett, a megfelelő hatóság kivizsgálta az ügyet. Ennek álláspontja szerint semmi jele sincs annak, hogy némi elfogyasztott cementpornak bármi káros hatása is lenne, ezért addig nyugodtan lehet folytatni ezt a gyakorlatot, míg be nem bizonyosodik, hogy egészségre ártalmas. (A hatóságok más hasonló ügyeket is általában ilyen eredménnyel zárnak). Az állatokat sokszor saját ürülékükkel etetik pénzspórolás céljából. Ezek a módszerek hivatottak biztosítani az állat eladásakor az „elsőrendű minőséget”. A húsevő ember ezeket az anyagokat elfogyasztja, és szervezetében még fel is halmozza. Az állatokba kerülő hormonok, melyek általában ösztrogének és pajzsmirigy hormonok, az emberekben golyvát, strumát, petefészek rákot okozhatnak. Érdemes megemlíteni néhány olyan vegyszert is, melyet húskészítmények előállítása során szokványosan használnak, például nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik a húst, hogy az elvegye a romlott szagot, és a halott, szürke hús színét szép pirosra változtassa. A húsevő anyák szervezetébe kerülő vegyszerek nem csak őket, hanem a tejükön keresztül a csecsemőjüket is károsítják. Dr. John Robbins felmérései szerint a húsevő anyák teje olyan magas koncentrációban tartalmaz növényvédő szereket, méreganyagokat, hogy hasonlóan szennyezett élelmiszert a szövetségi mezőgazdasági hatóság azonnal kivonna a forgalomból. Az orvosi reakció erre az eredményre az volt, hogy akkor az anyák ne szoptassák a gyermekeiket. Ahelyett, hogy a húsevéstől tiltanák el őket! A vegetáriánus anyák tejének legrosszabb értékei is sokkal jobbak voltak, mint a húsevő anyák legjobb értékei.

A vegetarianizmus története és globális elterjedése

A vegetarianizmus nem mai találmány és divathóbort, mint sokan gondolják Nyugaton. A húsevést szinte minden vallási irányzat valamilyen mértékben korlátozta és korlátozza a mai napig. Az orvosi antropológia többek közt azt vizsgálja, hogy egy adott nép milyen gyógyítási módszereket alkalmaz, milyen betegségek jellemzőek rá, és ezek milyen életmódbeli sajátosságokkal függnek össze. A megfigyelések szerint a növényi étrenden élő népek egészségesebbek, és magasabb az átlag életkoruk.

A világon a legtöbb húst és fehérjét fogyasztó nép az eszkimó. Naponta 150-200 gramm állati eredetű fehérjét esznek meg. Az átlag életkoruk 30-35 év! Bár ehhez a korai halálhoz más tényezők is hozzájárulnak, mégis a húsfogyasztást kell a legfontosabbnak tartanunk, különösen azért, mert a Föld három helyén, ahol a legmagasabb az átlag életkor, egyáltalán nincs húsfogyasztás. A Pakisztánban élő hunza-törzs tagjainak átlag életkora 90 év, de sok egészséges 100 év feletti emberrel találkozhatunk. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek. Nem figyelhetők meg náluk szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. „Itt az emberek egyáltalán nem esznek húst, cukrot és sót. Kenyerük félnyers, teljes szemből nyert süteményféle, fő táplálékuk pedig a gyümölcs, zöldség és méz.” A másik két nép közül az egyik Vilcabambában (Ecuador) él, a harmadik pedig a Kis-Kaukázusban. A National Geographic riportja szerint a hunzák napi energiabevitele 1900 kalória, napi fehérjebevitelük 40 gramm, napi zsírbevitelük 30 gramm. Ugyanezek az adatok Vilcabambában: 1200, 35 g, 15 g. A fehérje mindkét nép esetében kizárólag növényi eredetű. Az összehasonlítás kedvéért lássuk egy átlag amerikai napi fogyasztási adatait: 3300 kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír. Ezek az adatok rávilágítanak a húsfogyasztás és az egészség közötti szoros összefüggésre, valamint arra, hogy a növényi alapú étrend hosszú távon milyen előnyökkel járhat.

tags: #tobb #k #mint #hus