A magyar nyelv gazdagsága és a gasztronómiai hagyományaink mélysége gyakran összefonódik. Amikor a nyelvhasználat és a kulináris kultúra találkozik, érdemes megvizsgálnunk, honnan erednek kifejezéseink, és hogyan használjuk őket helyesen a hétköznapokban. A töpörtyű - más néven tepertő - és a belőle készített tepertőkrém a magyar gasztronómia elmaradhatatlan finomságai közé tartozik, és nem csak ízében, hanem a hagyományőrző disznóvágásokhoz kapcsolódó „szertartásokban” betöltött szerepében is különleges helyet foglal el.
A töpörtyűnév eredete és etimológiája
Bevallom, amikor először olvastam (vagy hallottam a rádióban?) a tepertő szót, nagyon erőltetettnek, ellenszenvek tűnt, hiszen mifelénk kizárólag a töpörtyű „volt forgalomban”. De lássuk, honnan ered a töpörtyű (nem a tepertő) szavunk! A szakemberek szerint a töpik (töpörödik) szó a forrása. Erről így ír az igen régi, a 19. században kiadott Czuczor-Fogarasi-szótár: „Túl a Dunán mondják bogyós, leves gyümölcsökről, midőn nedveik kipárologván asznak, öszvezsugorodnak. Töpik a szőlő, szilva, baraczk, berkenye, lasponya. Innen, töpött szőlő, szilva, am. Szabatosan véve a töpik és aszik között az a különbség, hogy a töpés egyedül a nap melege vagy túlérettség következtében történik, ellenben az aszás mesterséges meleg vagy tűz által is eszközöltethetik, pl.”
A töpörtyű köztudottan úgy keletkezik, hogy a szalonnát kisütik, eközben összetöpörödik. A szó maga főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ű képzővel; vö. csengettyű (cseng), sarkantyú stb. A relatív tő -t műveltető igeképzővel keletkezett egy igéből, ami a töpörödik relatív tövével azonos; ehhez vö. még törpe. A jelentésekhez vö. a töpörödik szócsalád jelentését. A történeti adatok szerint 1395 körül már találkozhatunk a theper[t]ew alakkal, míg a 18. század végére, 1784-ben Baróti Szabó KisdedSzótárában már a szalonnának, hájnak a zsír kiolvasztása során összezsugorodott darabkájaként jelenik meg.
Gasztronómiai hagyományok és a tepertő készítése
A tepertő készítése évszázadokra nyúlik vissza, szoros kapcsolatban áll a vidéki életformával és a disznóvágás hagyományával. A tepertő készítésének szokása Magyarországon kívül más közép-európai országokban is ismert. A tepertő nemcsak önálló fogásként, hanem alapanyagként is megállja a helyét. A sertészsír előállítása gondosan válogatott, bőr nélküli szalonnából történik, hagyományos módszerrel: lassú sütéssel, azaz kiolvasztással.
A disznótoros hétvégék alkalmával a vendégek részt vehetnek a disznóvágás minden folyamatában, a feldolgozástól kezdve a különféle finomságok - például a kolbász, hurka és tepertő - elkészítéséig. A tepertő és a tepertőkrém nem csak a magyar gasztronómia ikonikus fogásai, hanem a hagyományőrző disznóvágások fontos elemei is. A túrós galuskának múlhatatlan conditio sine qua nonja (nélkülözhetetlen kelléke) a zsíros tepertő és kapor, ahogy Jókai Mór is megörökítette.
Töpörtyű fesztiválon versenyeztek
Nyelvi bizonytalanságok a mindennapokban
A nyelvhasználatunk során gyakran ütközünk olyan bizonytalanságokba, mint a vonzatok téves használata. Mire és miről emlékezünk? Nyelvi bizonytalanságra utal a vonzatok téves használata. A megemlékezik igéhez, így a megemlékezés főnévhez is a -ról, -ről rag társul, míg az emlékezés főnévhez a -ra, -re. A helyes megoldást könnyen megtaláljuk, ha a kérdéses igéket vagy főneveket a rá és róla határozószókra cseréljük. Ezek ugyanis talán „erélyesebben követelik” a helyes megoldást: megemlékezik róla, illetve emlékezik rá. Még biztosabb a jó választás, ha kérdést teszünk föl: Mire emlékezünk, miről emlékezünk meg?
Profitból nyereség? Ne higgyük azt, hogy az interjúalany vagy az ülés felszólalója tévedhetetlen. Az is megtörténhet, hogy az újságíró félreérti a hallottakat, esetleg nincs tisztában a fogalmakkal. Az újság tudósításában az szerepel, hogy az ülésen elhangzott a fentebbi mondat. Ebben a formában azonban értelmezhetetlen, mivel a profit egyik szinonimája a nyereség.
Számos információk? A magyar nyelvben - számos más nyelvvel ellentétben - a számnév után nem használunk többes számot, így a határozatlan számnév után sem: három ember, ezer gond; sok pénz, rengeteg autó. Helyesen: robusztus. A közelmúltban bővebben írtunk már a robusztus szóról, épp azért, mert gyakran találkozunk a helytelen, robosztus változatával. Az is lehet, hogy a köznyelvben ez a gyakoribb, sőt - amint láthatjuk - a sajtóból sem veszik ki egyik napról a másikra. És ha már másik hiba is van a mondatban, azt is érdemes javítani. Az orosz-belorusz szókapcsolatban ugyanis nagykötőjelet kell használunk.
Puerto Ricóban. Az e-nyelv portál az Osiris Kiadó Helyesírás című kézikönyve alapján foglalkozik a példamondatunkban is fölvetődő helyesírási kérdésekkel: „Léteznek a magyarban olyan földrajzi névi formák is, amelyek csak különírt tulajdonnévi elemekből vagy azokkal egyenértékű szavakból állnak. Az alapalak megőrzésére az ilyen alakulatokhoz a nagy kezdőbetűk változatlanul hagyásával, kötőjellel kell az -i képzőt kapcsolni. Ez természetesen érvényes Puerto Ricóra is. A helyesírási szabályok és a nyelvi finomságok ismerete segít bennünket abban, hogy pontosabban fejezzük ki magunkat, legyen szó akár egy gasztronómiai leírásról, akár egy történelmi megemlékezésről. A pontosság ugyanis nemcsak a nyelvben, hanem a kultúránk megőrzésében is alapvető érték.