A magyar pszichoterápia és pszichiátria történetében Dr. Süle Ferenc neve mélyen gyökerezik, mint egy kiemelkedő szakember, aki szakmai és emberi elkötelezettségével új irányokat nyitott, és jelentősen hozzájárult a jungiánus pszichoterápia hazai megalapozásához és elismertetéséhez. Életútja a kitartás, a progresszív szemlélet és a mélységes emberi hozzáállás példája. 2024. augusztus 13-án hunyt el, de a Magyar C. G. Jung Analitikus Pszichológiai Egyesület mély megrendüléssel tudatja, hogy emlékét egyesületünk is szeretettel őrzi. Az alábbi cikk bemutatja életművét, szakmai hozzájárulásait és azokat a személyes tulajdonságait, amelyek nem csupán kiváló terapeutává, hanem inspiráló alakká is tették a magyar szellemi életben.
A Pályafutás Kezdetei és a Humanista Szemlélet Megalapozása
Dr. Süle Ferenc 1936-ban született Budapesten, és már fiatal korában megmutatkozott az a kitartás és céltudatosság, amely egész életét végigkísérte. Pályájának első lépései is jól mutatják, hogy a nehézségek sem törhették meg. Amikor nem vették fel az orvosira, mert asztalos apját burzsoának minősítették, elment a gázgyárba dolgozni. Ott úgy dolgozott, hogy minden főnök felfigyelt rá, így mint kiváló gyári munkást, főnökei ajánlásával felvették a következő évben az orvosi egyetemre. Ez a korai tapasztalat már előrevetítette azt a küzdő és nagy túlélő jellemet, amely a későbbi évtizedekben is meghatározta őt.
Süle Ferenc pszichiáter, pszichológus, addiktológus, pszichoterapeuta végzettségeket szerzett. Későbbi szakmai fejlődése során pedig jungi kiképző- és csoportterapeuta végzettségeket is magáénak mondhatott, melyek mind hozzájárultak gazdag és sokszínű szakmai profiljához. Pályáját 1962-ben a legendás Intapusztán kezdte, ahol már ekkor is megnyilvánult a progresszív szakmai értékek iránti elkötelezettsége. Intapusztán, hazai viszonylatban szinte kivételes módon, tradíciója volt a humanista szemléletű közösségi pszichiátriai ellátásnak. Itt a gyógyszeres kezelést szocioterápiás, művészetterápiás és pszichoterápiás megközelítésekkel egészítették ki, ami forradalmi volt a maga korában, és megalapozta Süle Ferenc holisztikus gyógyító szemléletét. Az intézményi környezet, amely a beteg ember egészére fókuszált, mélyen beleivódott szakmai identitásába.
1966-tól a pszichoterápia iránt érdeklődő szakma egyik korabeli fellegvára, a Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központ munkatársa lett. Ez a formatív szakmai műhely, melyhez egy időben Buda Béla, Harmatta János, Hidas Győrgy, Lust Iván, C. Molnár Emma és Szőnyi Gábor is tartozott, alkalmas volt arra, hogy elmélyítse a pszichoterápia, és közelebbről a mélypszichológia iránti érdeklődését. Itt olyan kiváló szakemberekkel dolgozhatott együtt, akikkel közösen formálták a magyar pszichoterápia arculatát, és ahol a szakmai párbeszéd és a tudásmegosztás mindennapos volt. Ez az időszak kulcsfontosságú volt abban, hogy a jungi irányzat felé fordulása még határozottabbá váljon.
1975-től Karcagon kapott osztályvezetői állást, ahol addigi tapasztalataira építve, pszichoterápiás szemléletű közösségi pszichiátriai ellátást alakított ki. Ez a lépés ismételten megmutatta, hogy Süle Ferenc nem csupán elméletben, hanem gyakorlatban is elkötelezett volt a modern, emberközpontú gyógyítás iránt. A közösségi pszichiátria Karcagon az ő vezetésével vált valósággá, ahol a betegek nem csupán kezelést kaptak, hanem egy támogató közösség részei lehettek. 1982-től tudott visszakerülni Budapestre, a Sportkórház, majd az OPNI munkatársa lett, ahol tovább folytatta áldozatos munkáját és kamatoztatta addigi tapasztalatait. Mint a fentiekből is kitűnik, Süle Ferenc mélyen elköteleződött a progresszív szakmai értékek iránt, és a mindenkor adott politikai lehetőségek között aktívan tett megvalósításukért. Ez a folyamatos elkötelezettség jellemezte egész szakmai pályafutását, ami valóban egy "új folyamot" jelentett a magyar pszichiátriában.
A Pszichoterápiás Mozgalom Formálása és a Jungi Irányzat Elkötelezettsége
Dr. Süle Ferenc nem csupán kiváló klinikus volt, hanem aktív szervezője és alakítója a magyar pszichoterápiás szakmai közéletnek is. Kezdetektől szervezője és oszlopos tagja volt a Pszichoterápiás Hétvégék mozgalomnak, mely döntően hozzájárult a szakma önszerveződéséhez és liberalizálódásához. Ez a mozgalom jelentős szerepet játszott abban, hogy a különböző pszichoterápiás irányzatok megismerkedhessenek egymással, párbeszédet folytassanak, és közösen erősítsék a pszichoterápia helyét a hazai egészségügyben. Süle Ferenc ezen felül egyik kezdeményezője volt a csoport-pszichoterápiák bevezetésének, felismerve azokban rejlő hatalmas gyógyító potenciált. A Pszichiátriai Társaságnak több mint 30 évig vezetőségi tagja volt, ami hűen tükrözi szakmai tekintélyét és azt a mély elkötelezettséget, amellyel a pszichiátria és a pszichoterápia fejlődéséért dolgozott.
Értékes tudományos munkásságát dokumentálják a szaklapokban közzétett tanulmányai és a könyv alakban is megjelent írásai. Ezek a publikációk nem csupán a szakmai közönség számára jelentettek értékes forrást, hanem hozzájárultak a pszichoterápiás gondolkodás szélesebb körű elterjedéséhez is. Ugyan jellemzően nyitott volt a legkülönbözőbb pszichoterápiás megközelítések iránt, maga Jung irányzata mellett köteleződött el, mely még kamaszkorában felkeltette az érdeklődését. Ez a korai vonzalom egy egész életen át tartó elkötelezettséggé vált, amely jelentősen befolyásolta szakmai útját. Egy emlék merült fel egy volt kollégájában az ötvenes évek elejéről: gimnázista volt, és a Debreceni Református Kollégium könyvtárának kutató olvasótermében apja egy debreceni lelkésszel beszélgetett. Mellettük állt, amikor a lelkész felé fordult, és a könyvfalon egy könyvre mutatva megjegyezte, ez még nagyon fontos lesz. A könyv szerzője C.G. Jung volt. Ez az anekdota jól illusztrálja, hogy a jungi gondolatok már korán megjelentek a magyar szellemi színtéren, és Süle Ferenc volt az egyik, aki felkarolta és elmélyítette ezeket.
SoP Klinikai Kerekasztal
Még jóval azelőtt, hogy egy analitikus pszichológiai egyesület gondolata is felmerülhetett volna, sokat tett a jungi irányzat népszerűsítéséért. Amikor 1980-ban lehetőség adódott arra, hogy a Pszichiátriai Társaságon belül megalakuljanak a különböző pszichoterápiás munkacsoportok, természetszerűen kapcsolódott az ún. Komplex-pszichoterápiás Munkacsoporthoz. Ebben a munkacsoportban akkoriban Jung irányzata mellett az adleriánusok és a Szondi tanítványok is képviseltették magukat, jelezve a multidiszciplináris megközelítést. Később alapító tagja lett az 1991-ben immár önálló C. G. Jung Komplex Pszichoterápiás Egyesületnek, amelynek létrejötte egy mérföldkő volt a jungiánus pszichológia magyarországi történetében.
A magyarországi jungiánus mozgalomban jelentős volt Süle Ferenc „lipóti” korszaka. Ez az időszak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jungiánus gondolkodásmód intézményes keretek között is teret nyerjen. Referáló délutánok kezdődtek, amiket havonta tartott kora délután, ami a vidékiek számára megkönnyítette a rendszeres részvételt. Ez a kezdeményezés rendkívül fontos volt, hiszen lehetővé tette a jungi pszichoterápia beépülését a pszichiátriába, majd az egyesület létrejöttét. Kezdetben a pszichoterápiás irányzatok munkacsoportként működtek, de Süle Ferenc fáradhatatlan munkája és elkötelezettsége révén önálló egyesületté válhattak. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a magyar jungiánus pszichoterápiás társaság megalapozása, elismert irányzattá válása döntően Süle Ferenc érdeme. Közreműködésének köszönhettük, hogy a Svájci Nagykövetség által szervezett Jung életművét bemutató kiállítás Debrecenbe is eljutott, melyhez konferenciát is szervezhettek. Ez a kiállítás, és a hozzá kapcsolódó rendezvény, a kollégák számára is mélyreható élményt jelentett, és tovább erősítette a jungi gondolatok iránti érdeklődést.
Személyes Jellemvonások és A Gyógyító Akarat
Dr. Süle Ferenc élete nem csupán szakmai sikerek sorozata volt, hanem a kitartás és a hihetetlen akarat megnyilvánulása is. Felesége, Dr. Süle Ferencné Dr., tanúsága szerint Feri küzdő volt, és nagy túlélő. 1999. óta hat, egyenként is halálosnak számító, jórészt genetikailag megalapozott betegséget élt túl, mert sosem adta fel. Ez a belső erő tette őt igazán különlegessé, és ez az erő hatotta át a terápiás munkáját is. Amikor érezte a testi gyengülést, különböző segédeszközöket eszkábált, hogy mégis meg tudja csinálni az általa eltervezett dolgokat, és hálát adott, hogy sikerült is neki. Ez a leleményesség és a hála a sors iránt, a nehézségek ellenére is, mélyen jungiánus szemléletre vall.
Tünetei ellensúlyozására ugyanígy találmány számba menő eszközöket talált ki, hogy úgy tevékenykedhessen, mintha egészséges lenne. Soha nem siránkozott, ami egyedülálló ellenálló képességre utal. Fél napig látott rajta felesége némi gyengeséget, amikor az első rosszindulatú diagnózisát megkapta, de utána újra a harcba vetette magát. Ahogy gyengült, fél évente vett egy permetezőgépet, egyre kisebbet, de megcsinálta a permetezést, és segédeszközökkel a metszést is. Amikor már olyan bizonytalan volt a járása, hogy csak a kezét fogva tudott járni, kérte, hogy segítsen, bekeverte a permetszert, felesége a hátára tette a permetezőt, rá támaszkodott, de megcsinálta. Ezek a történetek nem csupán az ő fizikai erejéről tanúskodnak, hanem a lélek legyőzhetetlen akaratáról is, amely a gyógyulás és az életigenlés felé hajtja az embert.
Amikor érezte a szellemi leépülést, mindent felírt, és amikor már a jegyzeteit sem tudta áttekinteni, feleségének mondta el, és kérte, hogy jegyezze meg, figyelmeztesse. Még tavaly is volt heti 1-2 terápiája, bár az időpontra gyakran figyelmeztetni kellett, és a számítógépet sem mindig tudta önállóan kezelni. Ott és akkor azonban igazán jelen volt, óriási szellemi összpontosítással, valós segítséget tudott még adni, utána teljesen kimerült volt. Egész az utolsó időkig megőrizte kíváncsiságát, szakmai és politikai érdeklődését. Számon tartotta, mikor érkeznek a lapok, jelezve, hogy szellemileg mindvégig aktív maradt. Januárban minden hivatalos ügyét lezárta, ezzel is bizonyítva a tudatos felkészülést és az elfogadást. Februári halálközeli állapota súlyos agyi oxigénhiányt okozott, ekkor lett teljesen ágyhoz kötött és dezorientált, de ekkor sem adta fel, indult, próbálkozott, de nem bírta már el a lába. Ez a küzdelem a végsőkig elkísérte.
Imádta az epret és a Maci kávét, utóbbiból minden nap ivott. Idős korára tej intoleranciája lett, csak két deci tejet fogyaszthatott, ezt szigorúan betartotta. Utolsó napjaiban minden étkezésnél megkérdezte: „Ma nem lesz kávé?”. Amikor elmondták neki, hogy megitta már a mait, csak annyit mondott, hogy ”ja, tényleg”, és szomorúság nélkül továbblépett. Felesége megfigyelése szerint: „Most is, mint mindig elfogadta a sorsát.” Mindvégig hihetetlen akaraterővel megtett mindent, hogy könnyebb legyen mozgatni, ápolni. Utolsó napján, mikor úgy tűnt, nincs is köztünk, elsuttogta váratlanul, hogy vigyék ki nyugodtan a kutyát sétálni. Ez a gondoskodó gesztus a végső pillanatokban is megmutatta emberi nagyságát. Felesége szeretné, ha tudnánk: nem a szenvedés, hanem az akarat, az erő, a segítő szándék, a szeretet és a hálaadás jellemezte, bármilyen szörnyűnek nevezhető helyzetben is volt. Jellemét sem testi, sem szellemi betegség nem tudta megtörni. Életét következetesen úgy értékelte, hogy nagy hálával tartozik, mert nagyon szép és érdekes volt. Ez a mély hála, amit tőle tanultunk, áthatja mindazok szívét, akik ismerhették őt, és általa formálódhattak.
A Jungi Lélektan Elterjesztése és Személyes Hatása
Dr. Süle Ferenc kiképző terapeutaként is maradandót alkotott. Munkája során nem csupán betegeket gyógyított, hanem szakemberek generációit is kiképezte és inspirálta. 1975-től, miután Süle Ferenc átvette a Karcagon épült pszichiátriai osztály vezetését, sokan jelentkeztek nála önismereti csoportterápiára. Ez a kezdeményezés is mutatja, hogy milyen úttörő volt abban, hogy a pszichoterápia ne csak a súlyos pszichiátriai esetek kezelésére korlátozódjon, hanem az önismereti fejlődés eszközeként is szolgáljon. A terápiáimban is fontos szerepet kapott, olykor döbbenetes utakat és megvilágosodást hozva, a személyes élményt nyújtó ismeret, az álmok értelmezése, az álmokkal való munka. Ez a mélységes megértés az emberi lélek működéséről, különösen a jungi analitikus pszichológia keretében, Süle Ferenc egyik legfontosabb hozzájárulása volt.
A szakma szabályainak maximális követése mellett Süle Ferenc magatartásában az emberség, a jóindulat és a szeretet megnyilvánulásai érezhetők voltak még akkor is, ha sokszor a terápiás célokért túl szigorúnak tűntek. Ez a kettősség - a szakmai precizitás és az emberi melegség - tette őt kivételes terapeutává és tanítóvá. Irodalmi tevékenysége mentén a művelt közönség számára is érdekes könyvben ismertette Jung lélektanát, hatását napjainkra, ezzel szélesebb körben is népszerűsítve a jungi gondolatokat. Ez a könyv egyfajta hidat teremtett a szakma és a nagyközönség között, lehetővé téve, hogy a komplex pszichológiai elméletek is érthetővé váljanak. Később baráti kapcsolat is kialakult közte és számos tanítványa között, ami mutatja, hogy nem csupán szakmailag, hanem emberileg is mély nyomot hagyott azokban, akikkel kapcsolatba került.
Dr. Süle Ferenc életműve egy "új folyamot" indított el a magyar pszichoterápiában, amely a humanista szemlélet, a közösségi pszichiátria, a csoportterápiák, és különösen a jungi analitikus pszichológia elterjedésében öltött testet. Az ő kitartása, szakmai elkötelezettsége és mélységes embersége örök példa marad mindenki számára, aki a lélek gyógyításának nemes útját választja. A tőle tanult, soha nem elég hálaadással adunk hálát a Jó Istennek, hogy rábízott és őt ránk, hogy egyáltalán ismerhettük, általa formálódhattunk.
