A szamóca, vagy ahogy a legtöbben hívják eper, egyike a legkedveltebb gyümölcsöknek, hiszen fenséges íze van és gyakorlatilag bárhol meg tudjuk termelni. A szamóca vagy tudományos nevén Fragaria x ananassa rendszertanilag a rózsafélék (Rosaceae) családjába és a rózsafélék (Rosoidae) alcsaládjába tartozik. Eredete feltehetően a mai Egyesült Államok területe, ahol spontán mutációval alakult ki. A szamóca központi tengelyének a szerepét a gyöktörzs látja el, ezen találhatók a levelek és a gyökerek is. A gyöktörzs igen rövid és ebből tőrózsában állnak ki a lomblevelek. Az inda teszi ki a föld feletti részek egy igen jelentős százalékát. Hármasan összetett lomblevelei vannak, ami jellegzetesen fűrészes szélűek. Virágzata fehérszínű, ami bogernyőbe rendeződött. Termése aszmagterméscsoport. Ez az aszmagcsoport lényegében nem más, mint a bogyó. Az aszmag a kis barnás színű apró, magra emlékeztető képletek. Hazánkban rengeteg vad szamócafaj él, ezért azt lehet mondani, hogy hazánk teljesen alkalmas a szamócatermesztésre.
Környezeti igények és termesztési alapok
Nagyon jól viseli a hideget, -20 °C alatt sem fagy el, viszont a virágzás idején bekövetkező fagyok sokszor nagy károkat képesek okozni, ezért érdemes kerülni telepítéskor a fagyzugos helyeket. A termesztés során rengeteg tápanyagra van szüksége. Ezeken felül elég meleg igényesek is. A legjobb számára az enyhén savanyú talaj és ennek jól levegőzöttnek kell lennie. Felhasználása igen széleskörű, azonban a legnagyobb mennyiségben friss fogyasztásra termesztik. Hűtőipari felhasználása is jelentős. Isteni finom lekvárok készíthetőek a gyümölcsből. A palántákat augusztustól szeptemberig, valamint tavasszal április közepéig kell kiültetni. A földi eper évelő, általában 3 évre hagyhatjuk a helyén, majd akár az indáival szaporítva frissítsük a tövetek. Telepítése előtt fontos az alapos talajfertőtlenítés, hiszen a különböző talajlakó kártevők hamar megtalálják és nem nagyon lesz máskor módunk védekezni ellenük. A szamócák helye lehetőleg napos, szélvédett legyen. Már a félárnyék is okozhat termés csökkenést.
Vírusos betegségek és terjedésük
A szamócán előforduló számos vírusos betegség közül a legjelentősebb a levéltorzulást és sárgás-mozaikos elszíneződést okozó víruscsoport. A betegséget először 1932-ben az Egyesült Államokban írták le, és hazánkban 1965-ben lett ismert és elterjedt betegség. Azóta rendszeresen előfordul Magyarországon. A levélen apró sárgászöld foltok jelentkeznek, amelyek később nekrotizálódnak. A fertőzés előrehaladtával a teljes levél sárgászöld színűvé válik, a levéllemez hullámosodik és besodródik. A levélnyél rövid, a sziromlevelek kicsik és fogazottak lesznek. Ezenkívül levéltetvek is terjesztik és nagy távolságra képesek elvinni. Gyakran előfordul, hogy másik három, nem túl gyakori vírusos betegséggel együtt fordulnak elő. Ezek a betegségek a szamóca tarkalevelűsége (Strawberry mottle virus); a szamóca levélszélsárgulása (Strawberry mild-yellow edge virus); és a szamóca levélsárgulása (Strawberry vein banding virus). Ha mind a négy vírus egyszerre van jelen a növényben, akkor úgynevezett intermedier, vagy köztes tünetek jelennek meg. Védekezés: vírusmentes, ellenőrzött helyről beszerzett szaporítóanyag, a tövek néhány hétig hőkezelése 37 °C-on. A vírusok ellen nincs orvosság, ezért a védekezésnek a megelőzésen kell alapulnia. Tehát a gyomnövények következetes irtása és a levéltetvek, tripszek elleni rendszeres védekezés nyújthat megfelelő védelmet a vírusokkal szemben.
A HPV fertőzésről érthetően (a rendelőmben is ezeket mondom el a pácienseimnek)
Gombás gyökér- és termésbetegségek
A fitoftórás gyökérpusztulás (Phytophthora cactorum) a szamócának a leggyakoribb és az egyik legsúlyosabb betegsége. A betegséget először 1912-ben írták le Svájcban, de hazánkban csak hatvan évvel később, 1974-ben jelent meg. A kórokozónak számos más gazdanövénye is van a szamócán kívül. Mind a gyökeret, mind pedig a termést támadja. Jellegzetes tünete, hogy a külső levelek először sárgulnak, majd lankadnak. Ha a gyöktörzset kettévágjuk határozott barnaszélű sávot figyelhetünk meg, de a gyökerek épek maradnak. A gyümölcsökön a tünetek eltérőek. A fertőzött gyümölcsök végül feketednek, összetöppednek és ott maradnak a hajtáson. A foltokon megjelenhet egy fehéres bevonat, amit sporangiumtartó gyepnek neveznek. Az érett gyümölcsökön a fakó enyhén liláspirosas elszíneződés figyelhető meg, amelyek később kiterjednek a teljes gyümölcsre. Elindul egy lassú rothadási folyamat, de a gyümölcs rugalmas marad. A legfontosabb fertőzési forrás a talajba került és fertőzött növényi maradványok. A tünetek 20-25 °C körül jelentkeznek és ilyenkor nagyon gyors lefolyású a betegség. Védekezés: Sajnos növényvédőszerekkel nem tudunk megfelelő módon védekezni ellene. A legeredményesebb módszer, a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése mellett, ha talajtakarást alkalmazunk szalmával, fóliával vagy faforgáccsal.
A szürkepenész (Botrytis cinerea) a szamóca legkomolyabb gombás betegsége. Minden évben gondot okoz, de jelentősége évjáratonként változik. Csapadékos időben a kártétele sokkal nagyobb. A szamóca mellett számos más növényen károsít. Elsősorban a virágon és a termésen okoz tüneteket. A gyümölcs először fakul, majd barnává válik és megindul rajta egy lágyrothadás. Ezen a rothadó folton megjelenik egy szürke penészbevonat, amiről a növény a szürkepenész elnevezést is kapta. A gomba a növényt virágon keresztül fertőzi és ha nem pusztul el a fertőzés hatására a virág akkor pedig nem fognak kötni és nem lesz belőlük termés. Amelyik túlélte és kötött is, azokból elkezdenek fejlődni a bogyók, de a kocsányon keresztül megfertőződik a bogyó. Védekezés: a védekezés ideje nagyjából egybe esik a gnomóniájéval és növényvédőszerekkel nagyon jól kordában tartható. Az első permetezést a virágzás kezdetén kell elvégezni, amikor a virágok 20%-a kinyílott. Másodszor a virágzás végén szükséges permetezni, amikor a virágok 80%-a már elnyílott.
Levélbetegségek és lisztharmat
A szamóca lisztharmata (Podosphaera aphanis) a szamóca legfontosabb betegségei közé tartozik. A betegséget legelőször Angliában közölték 1854-ben. Majd egy bő száz év múlva 1969-ben Magyarországon is leírták. A levélen és az indákon megjelenik a jellegzetes fehér gombagyep, ami semmi mással nem összetéveszthető. Ezek először foltokban jelentkeznek majd később a teljes levélfelületre kiterjednek. Az indán és a gyümölcsön ugyanilyen fehér foltok fognak jelentkezni. A fiatal gyümölcsök megbarnulnak és parásodnak és a virágok pedig elszáradnak. A kórokozónak közepes hőigénye van, mert 17-20 °C-os hőmérsékleten fertőz a legjobban. A magas páratartalom szintén nagyon sokat segít, mert 96-97%-os relatív pára mellett fertőz a legjobban a gomba. Védekezés: Az egyetlen lehetőség a kémiai védekezés. A kezelést el kell kezdeni már április második felében, ami a gyümölcsök és virágok védelmét szolgálja.
A mikoszferellás levélfoltosság (Mycosphaerella fragariae) a szamóca igen gyakori, de nem annyira jelentős betegsége. 1863-ban írták le először Európában és azóta az egész világon általánosan elterjedt betegség. A levélen először apró liláspirosas foltok jelentkeznek. Ezek később 3-4 mm-es foltokká szélesednek kifehéredő középpel. Ezek foltok mind levélen mind pedig a levélnyélen előfordulnak. A fő fertőzési forrás a beteg levelek, amin a kórokozó a fonákon lévő konídiumtartó gyeppel telel majd át. Védekezés: Ahogy a lisztharmatnál úgy itt is jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke, ha a lombot betakarítás után eltávolítjuk. A diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon earliana) egy szintén igen gyakori betegség, de ennek már nagyobb jelentősége van, mert ez a legfontosabb levélbetegsége a szamócának. 1832-ben írták le először Európában, de hazánkban csak 1957-ben jelent meg. A tünetei nagyon hasonlítanak a mikoszferellánál leírtakkal, de ennél a gombánál a foltok valamivel nagyobbak, mert 2-5 mm-es nagyságúak lehetnek.
Talajlakó és rovarkártevők
A szabadföldi szamóca termesztés legfontosabb kártevői közé tartoznak a cserebogár pajorok és a pattanóbogár lárvák. Ezek a kártevők a gyökereket károsítják azzal, hogy elrágják őket. A cserebogarak a bogarak (Coleoptera) rendbe és a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartoznak. A pajorok pedig a talajban levő lárváik. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A család fajai több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Számos faj tartozik bele, és rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a pattanóbogarak (Elateridae) családjába tartoznak. A lárvák 3-5 évig fejlődnek és lárva alakban telelnek.
A szamócavirág-rovar (Anthonomus rubi) még a virágzás előtt berepül a szamócatövekbe, és megeszi a leveleket. E táplálkozási mámor után a bogarak párosodnak, és a nőstények elkezdik egyenként lerakni tojásaikat a virág bimbókba. Miután a tojások lerakódtak, megmarják a virágszárat, amely elfonnyad, majd később lehullik. Az epervirágbogár erősebb előfordulása az erdők és parkok közelében telepített eperültetvényeken figyelhető meg, ahol a bogarak nagyobb eséllyel telelnek át. A kétpettyes takácsatka a levelek átszúrásával és a növényi nedvekkel táplálkozva okoz kárt az eperpalántákban. A károsodás tünetei közé tartozik a levelek sárgulása és pettyezése, nagyobb fertőzések esetén pedig kiterjedt selyemhálósodás is előfordulhat. A csigák és meztelencsigák különösen az árnyékos, nedves ültetési helyeken okoznak jelentős károkat, éjszaka és nedves körülmények között a legaktívabbak, apró, mély lyukakat rágva az érett gyümölcsbe.
Integrált növényvédelem és modern készítmények
Az egyre szűkülő rovarölő szer választékban nagy segítséget jelent a kertészek számára az olyan új hatóanyagok használatának lehetősége, amelyek a rovarkártevők széles köre ellen hatékonyak. Az FMC-Agro új hatóanyagú terméke, a Benevia® rovarölő szer már az első éves hazai tapasztalatok alapján kikerülhetetlen tagja lett a kertészeti rovarkártevők elleni védekezéseknek. A készítmény hatóanyaga a Cyazypyr®, mely a rágó- és szívókártevők ellen egyaránt hatásos. A célkártevők táplálkozását a kezelés után pár perccel leállítja, ezáltal a kártevők által terjesztett vírusok átvitele is ellehetetlenül. A tenyészidőszak kezdetén történő alkalmazásával a rovarkártevők elpusztításán túlmenően ki tudjuk használni a készítmény termésnövelő, vigornövelő hatását is.
A biológiai védekezési módszerek, mint például a hasznos fonálférgek és az ásványolaj-permetezések segítenek megvédeni az epret a kártevőktől és javítani a terméshozamot. A növényvédelem speciális mezőgazdasági vagy kertészeti gyakorlatok alkalmazását foglalja magában a kártevőfertőzések kockázatának csökkentése érdekében. Ez a növénytermesztési módszer a problémát okozó kártevő helyes azonosításától függ. A palánták gondos ellenőrzése ültetés előtt segít megakadályozni a kártevők bejutását a termesztőterületre. Sok kártevő, például a csigák és a nyugati patinás poloska, elbújhat a gyomokban vagy a lehullott növényi anyagokban, ezért fontos a földek tisztán tartása és a gyomok kezelése mind az eperágyásokban, mind azok körül. A rothadt vagy lehullott gyümölcsök gyors eltávolítása segít megakadályozni a kártevők elszaporodását. A jó vízelvezetés segít megelőzni a vörös sztélé gyökérrothadást okozó betegség növekedését és terjedését. A növényvédő szereket biztonságosan és felelősséggel használja, mindig kövesse a készítmény címkéjén leírtakat annak alkalmazásakor.