A magyar zenei szcéna mindig is bővelkedett tehetségekben, akik generációkon átívelő munkásságukkal hagytak mély nyomot a kultúrtörténetben. Ezen alkotók között találunk olyan sokoldalú művészeket, mint Víg Mihály, Trunkos András, Tóth Zoltán András, Presser Gábor, Dusán és Zorán, Szenes Iván, Szarka Tamás, valamint Slamovits István, akik nem csupán zenészként, hanem dalszövegíróként, zeneszerzőként, producerként, sőt, színészként és újságíróként is beírták magukat a magyar művészeti kánonba. Munkásságukon keresztül bepillantást nyerhetünk a magyar underground, rock, pop, folk és szimfonikus zene fejlődésébe, valamint a politikai rendszerek kihívásaiba és az azokra adott művészi válaszokba.
Víg Mihály: A filmzene és az "underground" slágerek mestere
Víg Mihály, aki 1957-ben született Budapesten, a széles közönség számára elsősorban filmzenék, dalszövegek és forgatókönyvek alkotójaként ismert magyar zeneszerző, vers- és dalszövegíró, gitárművész, énekes előadó, színész és újságíró. Alapító tagja a Balaton (1979-től napjainkig) valamint a Trabant (1982-1985) formációknak. Mindkét zenekar a tűrt alternatív kategóriába tartozott a Kádár-rendszer idején, így hangzó kiadványokon nem jelenhettek meg a dalaik, azonban szerzeményeik java „underground” sláger lett. Víg Mihály a hobbizenélés mellett filmzenéket komponált Szabó Ildikó, Szirtes András, Xantus János és Tarr Béla mozijaihoz.
A nemzetközi elismerés sem maradt el: 2011-ben jelölték az Európai filmdíj „legjobb zeneszerző” díjra Tarr Béla: A torinói ló című filmjéhez komponált zenéjéért. Ez a jelölés is mutatja, hogy Víg Mihály tehetsége túlszárnyalja a magyar határokat. 2013-ban Alphan Esüeli török filmes kereste meg, hogy zeneszerzőként dolgozzon vele. Távmunkáról volt szó, ami a modern technológia nyújtotta lehetőségeket kihasználva valósult meg. Amikor Víg az alkotásba bekapcsolódott, a film nagyjából kész volt, összevágták. Megnézte a filmet, majd vázlatokat küldött: először csak két hegedűre, aztán vonósnégyesre, végül nagyzenekarra, ezzel is bizonyítva zenei sokoldalúságát és hangszerelési képességeit.
Víg Mihály életútja nemcsak zenei, hanem tanulmányi téren is figyelemre méltó. Negyvenkét évesen kezdett felsőfokú tanulmányokba Pécsett. Négy év múlva fejezte be a művelődéstörténet szakot. Állítása szerint szórakoztatta, hogy újra tornáztatja az agyát a mintegy félévente 1500-2000 oldalnyi kötelező vagy kötelezően ajánlott oldal elolvasásával. Ez a szellemi frissesség és nyitottság jellemezte egész életét. De más hobbija is van, ami a zeneszerzés mellett kikapcsolódást nyújt számára: a főzés. Munkásságát számos kiadvány őrzi, mint például az „Irimiás siralmai (szerzői est - meditatív daljáték)” (2009) és a „Filmzenék Tarr Béla filmjeihez” (2001). A Balaton együttes 1985. áprilisi felvételei is a magyar zenei örökség részét képezik.
Trunkos András: A rockzene "fenegyereke" és az Omega szimfónikus világa
Trunkos András, a nagy generáció tagja, basszusgitáros, szövegíró, menedzser és producer, ma is tele van új gondolatokkal, alkotni akarással. Közel háromszáz magyar dalszöveg szerzője a Rollstól az Omegáig. Zenei pályafutását a hetvenes évek elején kezdte a Kolinda folkzenekarban. A formációra Magyarországon kevéssé, azonban Franciaországban igen komolyan felfigyelt a szakma. A Hexagon kiadó szerződtette őket, s Trunkos az együttes tagjaként rendszeresen fellépett velük a hetvenes évek második felében.
Amikor - sokakkal ellentétben - 1978-ban hazajött Párizsból, gyerekkori barátja, D. Nagy Lajos meghívta a Kiskőrösön alakult formációba az akkor éppen távozó basszusgitáros helyére. A kezdő Rolls együttes ebben az időben rockzenét játszott, s Trunkos közölte: csak akkor marad, ha nem az addigi stílust játsszák, hanem váltanak mondanivalóval bíró, értelmes magyar dalokra. Belementek a tagok. A zenekarban kizárólag Trunkosnak volt ORI-engedélye (az Országos Rendező Iroda szigorú szabályokhoz, vizsgához kötötte az engedély kiadását).
A rendszertől való függetlenségük és az önkifejezés iránti vágyuk hamar problémákhoz vezetett. Miskolcon kezdődtek a problémák: játszottak egy kultúrházban, aminek az öltözőjében parlagon hevert egy rakás Népszabadság-trikó (a Népszabadság az MSZMP lapja volt). Felvették a fiúk a pólókat, azonban megtoldották egy női nemi szervet ábrázoló formával, amit D. Nagy Lajos rajzolt fel. Ugyan egy rendőr szólt Trunkosnak, hogy abban a pólóban nem léphet fel, a basszusgitáros bőrdzsekit vett rá, ám a miskolci stadionbéli koncerten csak levetette a bőrdzsekit. Le is tiltották - három évre. Ettől kezdve úgy játszott a Rolls Frakció, hogy a basszusgitáros-szövegíró „helyén” egy fogas volt, ő maga pedig a függöny mögött, háttal pengetett. Ennek következtében viszont az ország összes koncerthelyéről, kultúrházából kitiltották. A Rolls Frakció úgy mehetett csak be a Magyar Televízióba felvételre, hogy ő nem volt ott.
Az eltiltás még tartott, amikor 1982-ben a Zenész Szakszervezet mégis felkérte, hogy egy alkalomra a Népstadion Szoborkertben álljon be a zenekarba. Elintézték neki, hogy színpadra léphessen. A műsort azonnal megszüntették, Trunkost behívták a Köztársaság téri MSZMP-központba, ahol elé raktak egy tizenkilenc oldalas feljelentést, amiből nem húzták ki a feljelentők nevét. „Elég nagy lehet a szar, ha tőlünk vagy a Piramistól kell rettegni.” - mondta ekkor a pártirodában. Később, a rendszerváltozás után derült ki számára, hogy a Kádár-rezsimben már akkor repedések voltak, és a Rolls-nak sikerült belekeverednie a pragmatisták és a dogmatisták közötti politikai cirkuszba. A zenekarnak egyébként semmilyen szándékos „ellenforradalmi tevékenysége” nem volt.
A botrányok, a teljes eltiltás után Temesvári Andrea teniszezővel a nyolcvanas évek közepén Amerikába ment, hét évig élt ott, majd a válásuk és a rendszerváltozás után visszajött Magyarországra. Ekkor felkérte a lemezgyár, hogy régi barátjával, Nagy Feróval együtt írják meg a Bikini lemezanyagát. (A Bikiniben 1985 óta nem Feró, hanem D. Nagy Lajos volt az énekes, azonban Feró továbbra is írt dalokat.) Nagy Feró hallani sem akart a dologról. Trunkos brahiból olyan összeget mondott, amiben biztos volt, hogy nem adják meg. Megadták. Beindult a szekér. Amikor 1984-ben mindenhonnan kitiltották, az Omega Stúdióban dolgozhatott, ami egyfajta menedéket jelentett számára.
2010-ben Kóbor Jánossal úgy döntöttek, hogy a két klasszikust (rock és hagyományos) összerakják: szimfonikus hangszereléssel megdobják az Omega-műveket. Viszonylag könnyű dolguk volt, hiszen az Omega játéka mindig is közel állt a komoly zenéhez. Felépítették a Szimfóniát, a Rapszódiát és az Oratóriumot. Hatalmas sikerük volt külföldön. Németországban rengeteg koncertet tartottak, még az igen távoli Brazíliában is tíz oldalon keresztül méltatták az együttest és a produkciót az újságok. Trunkos András szerint az Omegáról csak nagybetűvel szabad beszélni, mert az Omega Magyarország Rubik-kockája. Puskáson, a Rubik-kockán és az Omegán kívül nincs túl sok világhírű magyar „termék”.
Tóth Zoltán András: A Republic alapítója és a szólókarrier
Tóth Zoltán András, a Republic együttes alapító tagja, 1966. május 13-án született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szikszón. Apja matematika-kémia szakos tanárként dolgozott a helyi általános iskolában, édesanyja pedig postai hivatalvezető volt. Tóth Zoltán zene iránti vonzalma már kisgyerek korában megmutatkozott, először harmonikán, majd citerán, később pedig bendzsón tanult játszani, megalapozva ezzel széles hangszeres tudását. Hetedikes volt, amikor kollégiumba került Abaújszántóra. Itt vett először a kezébe gitárt - a Beatles iránti rajongásának köszönhetően. A brit Beatles mellett a svéd Abba volt a nagy kedvence, számos zenei fordulatot tanult el ettől a két világhírű formációtól, melyek nagyban befolyásolták későbbi stílusát.
Abaújszántó után a tokaji gimnáziumba járt, ahol szólógitárosa lett az elsősorban Beatles-dalokat játszó helyi zenekarnak. Ekkoriban ismerkedett meg a Shadows zenéjével, ami szintén nagy hatást gyakorolt rá, és hozzájárult egyedi gitárjátékának kialakulásához. Két év után átkerült BAZ megye székhelyére, a Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolába, mert megszűnt a tokaji kollégium. A rendszerváltozás előtti kötelező sorkatonai szolgálatát Marcaliban töltötte le. Ekkor is zenélt, báli zenekarban, ami értékes tapasztalatokkal gazdagította.
A katonaság után felvették a Miskolci Egyetemre, amit fél év után otthagyott, mert már tudatosan készült arra, hogy gitáros lesz. Tanár apja hatására mégis beiratkozott a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára, de csak két évig tanult ott matematika-technika szakon, végül a zene iránti elkötelezettsége győzött. Közben a Balatonszelet szólógitárosa lett, de ekkor már játszott Hammond-orgonán is. Az együttes fesztiválokon mutatkozhatott be ismertebb zenekarok előtt, ami fontos állomás volt a karrierjében.
A Balatonszelet billentyűsével, Rajkó Zsolttal egy évig élt budapesti munkásszállón, miután kalandvágyból bevették a fővárost. Barátjával lakodalmakban léptek fel, s közben tanított egy újpalotai általános iskolában, biztosítva ezzel a megélhetést. Már az első, Indul a mandula!!! (1990) című Republic-LP-re is szerzett saját dalt (Gurul a kő), azonban százezrek által ismert és ismételt sorokat 1998-tól jegyez a Republic-lemezeken. Cipő 2013 márciusi halála után Tóth Zoltán nem érezte méltónak a Republic örökségéhez, hogy részt vegyen az új énekessel felálló formációban, tehát a szólópályafutás mellett döntött. 2013-ban jelent meg első hangszeres albuma, az „A Bolhapiac Tündérei, avagy „A Mosolygó Idő szimfóniája” 2015. május 5-én, amely a zenei érzékenységét és egyedi stílusát mutatja be.
Zorán és Dusán: A Metro és a színházi világ
A Kossuth-díjas énekes-gitáros Zorán testvére, a nálánál három évvel fiatalabb Dusán Belgrádban született 1945. április 27-én. 1949 elején az apa a magyarországi délszlávok lapjának, a Nase Novine-nek lett a főszerkesztője. Az akkori Jugoszláviába nem tudott hazatérni a család, mert a Rajk-per során az apjukat is meghurcolták, tíz évre elítélték, s csak a perújrafelvétel után, 1955-ben szabadult. Ezek a nehézségek mélyen érintették a családot, és befolyásolták a testvérek életútját.
Zorán 1960-ban a Nyugati Pályaudvar KISZ-klubjában a Hangulat Bárban játszott, s ugyanebben az évben megalakította a Zenith együttest. A Zenith az akkori Népköztársaság útján (ma Andrássy út) a KISZ-klubban játszott. Az együttes 1961-ben szerződést kötött az Irányi utca és Egyetem utca sarkán található Metro Klubbal, ami 1962-ben a Rákóczi út 60-ba költözött. 1964-ben Dusán is belépett a bátyja együttesébe - ritmus-akkordgitárosként. Az első magyar koncertalbumot 1970-ben a Metro jelentette meg, ami átütő közönségsikert hozott, és berobbantotta a zenekart a magyar könnyűzenei élvonalba.
Zorán a Metro felbomlása után rövid ideig a Taurus együttesben játszott, majd 1973-74-ben szólókarrierbe kezdett. 1977-ben jelent meg Zorán első szólóalbuma, ami szinte azonnal megkapta a szakmától „Az év nagylemeze” kitüntető címet, igazolva ezzel tehetségét és a közönség szeretetét. Dusán egyébként még a zenekar feloszlása előtt, 1971-ben kiszállt a Metro együttesből, és fordítással kezdett foglalkozni. 1973-ban dramaturgnak hívták a Magyar Televízióhoz, ahol később szerkesztőként és műsorvezetőként is tevékenykedett. Több mint félezer magyar dalszöveget komponált a zenei és a színházi világ szereplői számára, bebizonyítva sokoldalúságát.
A „A padlás” című Presser-musical szövegkönyvét is az ő neve fémjelzi. A színházi előadást a Vígszínházban mutatták be 1988-ban, s azóta is hatalmas sikerrel játsszák nem csak a gyermekek örömére, hanem generációkat köt össze a zenés darab. Dusán két gyermek édesapja: fia, Krisztián a Vision együttes zeneszerzője, lánya pedig Király Viktor első önálló albumának a szövegírója, ezzel is folytatva a családi zenei hagyományokat.
Szenes Iván: A dalszövegírás nagy alakja
Az értelmiségi családból származó Szenes Iván közvetlenül a II. világháború után, az ötvenes években került a színházi életbe. A Fővárosi Népszórakoztatási Intézetben kezdte színházi pályafutását, majd 1951-ben a Vidám Színpad dramaturgja lett. Pályafutása során több száz sláger szövegét írta, melyek közül sok a mai napig a magyar könnyűzene alapkövei közé tartozik. Dalszövegei generációk számára váltak ismertté és kedveltté, humorával, érzékenységével, és a magyar nyelv mesteri használatával emelkedett ki.
Nyolcvanhat éves korában, halála előtt két hónappal, két részletben sugározta az MTV a Szenes Színház című műsort, ami méltó tisztelgés volt munkássága előtt. Az internettől sem idegenkedő művész „Klikkelj rám” címmel írt egy 21. századi, internetes témájú dalt, ami megmutatta nyitottságát az új dolgok iránt. Örökségét elevenen őrzi leánya, Szenes Andrea pszichológus, riporter, aki a rendszerváltozás után néhány évig az MTV alelnöke volt. Andrea évente rendez emlékkoncertet Szenes Iván dalaiból a Budapest, VIII. kerületben található Erkel Színházban, ahol a közönség együtt énekelheti a felejthetetlen dallamokat.
Szarka Tamás: A Ghymes és a szimfonikus alkotások
A Kossuth-díjas költő, zeneszerző, zenész, énekes, képzőművész Szarka Tamás 1964. május 27-én született a felvidéki Királyréven. A galántai zeneiskolában kezdte tanulmányait, ahol 8 évesen a hegedűt választotta, megalapozva ezzel zenei karrierjét. Az elemi elvégzése után a helyi magyar tannyelvű gimnáziumban folytatta az iskolát, ahol játszott az intézményben működő kultúrcsoport zenekarában. 1983-ban felvették a nyitrai pedagógiai főiskolára, ahol tanítói képesítést szerzett, de a zene iránti szenvedélye elvitte a pedagógusi pályáról. Testvérével, Szarka Gyulával együtt alapítótagja, frontembere, zeneszerzője és dalszövegírója az 1983-ban alakult Ghymes együttesnek, amely a magyar népzene és a modern zenei elemek ötvözésével vált ismertté.
2004 májusában jelent meg első önálló szerzői albuma „Anonymus” címmel, ami egy új fejezetet nyitott szólókarrierjében. Első szimfóniáját a Matáv Szimfonikus Zenekar és a Budapesti Ifjúsági Kórus a szerző közreműködésével a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia nagytermében teltház előtt mutatta be 2006-ban, óriási sikerrel. Közreműködője és társszerzője volt Cakó Ferenc „Érzékeny töredékek” című homokanimációs előadásának, melyet a Szegedi Nemzeti Színházban mutattak be 2001-ben, bizonyítva műfaji sokoldalúságát.
Rudolf Péter felkérésére az „Üvegtigris 2” című film zeneszerzője, a film „Csillagreggae” című dalát 2006-ban a hazai filmvilág egyik legrangosabb díjára, VOXCar-díjra jelölték a legjobb magyar betétdal kategóriában. 2007-ben a Duna Televízió felkérte a TV 15. születésnapi köszöntőzenéjének a megírására. A 2008-as Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott „Benyovszky” című zenés táncszínházi előadás ötletgazdája, zeneszerzője, dalszövegírója és a Ghymes együttessel közreműködője volt. A produkció korszakalkotó a Dóm téri táncelőadások történetében, mind a közönség, mind a szakmai sajtó elismerően nyilatkozott róla.
Az új hagyomány 2010-ben folytatódott, zeneszerzője, dalszövegírója és az énekmondó szerepében közreműködője volt a „Dózsa - tánckrónika Dózsa György tetteiről” című produkciónak a Szegedi Szabadtéri Játékokon, újra nagy sikert aratva. „Mária” című első musicaljét 2011 decemberében mutatták be a debreceni Főnix Csarnokban a debreceni Csokonai Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciójaként. A mű Szűz Mária életének azon szakaszát jeleníti meg, amikor sorsának értelmét, Jézust szíve alá álmodja, majd leányanyaként menekülni kényszerül, egy mély, spirituális témát dolgozva fel. 2018-ban jelent meg a „Tánc a hóban” című Ghymes-zenék versei gyűjteménye, valamint az „Éden Földön” című album. A Ghymes zenekarral folyamatosan turnézik nem csupán magyarlakta településeken, hanem külföldön is, terjesztve ezzel a magyar zenei kultúrát.
Slamovits István: Az Edda Művek és a "rockérzés"
A Borsod-Abaúj-Zemplém megyei székhelyen 1953. június 12-én született Slamovits István, Slamó (65) a miskolci Edda Művek klasszikus slágereinek a szerzője. Slamót fiatal korától kezdve a zene iránti szerelem és elkötelezettség jellemezte. Első együttese a Kőtörő volt, amit később felváltott a Wanderers. Az országos hírnevet, a nagy áttörést az Edda Művek hozta el számára. Pataky Attila 1977-ben hívta őt az akkor alakuló miskolci csapatba, az Edda Művekbe, aminek hat éven keresztül volt a tagja, a szerzőmotorja, a szólógitárosa.
Sikereikhez nem kis mértékben járult hozzá az 1980-ban a Mafilm Dialóg Stúdiójában forgatott Ballagás című színes magyar film, amit Almási Tamás rendezett, operatőre pedig a zseniális Máriássy Ferenc volt. A film zenei aláfestésére az Edda Műveket választotta Almási, aki remekül ráérzett a zenekar dalainak átütő erejére, Slamovits és Pataky tehetségére. A „Kölyköd voltam”, „Álmodtam egy világot magamnak”, „Érzés”, „Játék véget ér”, „Edda Blues” című dalok azóta is az Edda repertoárjának meghatározó darabjai, Slamó szerzeményei.
Slamó ezután két évre elvonult a nyilvánosság elől, majd a Slamó Banddel tűnt fel újra a színpadokon. Kiadott egy nagylemezt, ami nem hozta el a várt sikert. Újabb két év múlva megalapította a No együttest, ám szerzeményeik szélesebb körben nem váltak ismertté, noha sokan tartották a formációt az ír „U2” magyar megfelelőjének. A No zenekarral is aktívan koncertezett, de a korábbi sikereket nem tudta megismételni. Slamovits István munkássága az Edda Művekkel azonban örökre beíródott a magyar rocktörténetbe, mint a "rockérzés" megtestesítője.
Ez a gazdag és sokszínű zenei örökség, amit Víg Mihály, Trunkos András, Tóth Zoltán András, Presser Gábor, Dusán és Zorán, Szenes Iván, Szarka Tamás, valamint Slamovits István képviselnek, alapja a magyar zenei kultúrának, és folyamatos inspirációt nyújt a következő generációk számára.