Bélkímélő étrendek: A vastagbél egészségének alapkövei és a gyulladásos bélbetegségek kezelése

A vastagbél egészsége kulcsfontosságú a jó emésztéshez és az általános közérzethez. Az, hogy mit eszünk, nagy hatással van a vastagbél működésére, és bizonyos ételek segíthetnek abban, hogy hosszú távon egészséges maradjon. Azonban különösen fontos a táplálkozás szerepe a krónikus gyulladásos bélbetegségek, mint a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség, valamint az irritábilis bél szindróma (IBS) esetén. Ezek a betegségek egyedi táplálkozási megfontolásokat igényelnek, hiszen nincs általánosan érvényes diéta, az egyéni tolerancia és a betegség fázisa határozza meg a helyes étrendet.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) és a diéta szerepe

A gyulladásos bélbetegségek (IBD = Inflammatory Bowel Disease) közé tartozik a Crohn-betegség, a colitis ulcerosa, és az egyéb, máshova be nem sorolható gyulladásos bélbetegségek is. Ezek a betegségek az emésztőrendszer szöveteinek hosszan tartó (krónikus) gyulladásával járnak. A colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) a vastagbél folyamatosan terjedő, a nyálkahártyafelszín kifekélyesedésével járó idült, gyulladásos megbetegedése, melynek eredete ismeretlen. A Crohn-betegség a tápcsatorna bármely szakaszában jelentkezhet, míg colitis esetében mindig a vastagbél érintett. Mindkét betegségre általában hasmenés, végbélvérzés, hasi fájdalom, fáradtság és fogyás jellemző.

A gyulladt tápcsatorna nem tudja megfelelően ellátni a feladatát, ezért a betegek általában alultápláltak. A gyulladás pontos helyétől függően a legkülönbözőbb tápanyagokból léphet fel hiányállapot: D- és K-vitamin, folsav, vas, C-vitamin, B12-vitamin, kalcium, magnézium, cink, kálium, nátrium - szinte bármi. Romlik a zsírok, a fehérjék, a víz felszívódása. Az IBD diétás kezelésének célja a gyulladásban lévő belek kímélete, a folyadék-, elektrolitháztartás rendezése, a felszívódási zavarhoz igazodó tápanyagellátottság elérése, a tünetmentesség elérése és fenntartása.

A diéta fázisai IBD esetén

A javasolt étrend aszerint alakul, hogy milyen a beteg tápláltsági állapota, illetve a betegség melyik szakaszában van éppen. Megkülönböztetjük a fellángolás (exacerbáció) és a nyugalmi állapot (remisszió) alatt javasolt és kerülendő élelmiszereket.

Tünetmentes fázis (remisszió)

Ebben az időszakban jó, ha minél kevesebb étrendi korlátozást alkalmazunk, a változatosság, az egyéni ízlés figyelembe vétele nagyon fontos. A szigorú diéta sem eredményez tartósabb állapotjavulást. Cél, hogy a beteg minél jobb tápláltsági állapotot érjen el, és a felszívódási zavar ellenére minél jobb legyen a tápanyagellátás energiából, fehérjéből, D-vitaminból, cinkből, folsavból. Az étrend általános jellemzője ekkor, hogy energia- és fehérjebő, zsírszegény, egyszerű cukrokban szegény és pektinben gazdag, folyadékbő, folsavban, kalciumban, cinkben gazdag, oxalátban és koleszterinben szegény. A rostok mennyisége az egyéni érzékenység szerint alakul, nem cél a rostszegénység, hogy fenntartsuk a megfelelő bélműködést, amelyhez az étrendi rostok is hozzájárulnak.

Fellángolás (exacerbáció)

A fellángolás idején a diéta elsődleges célja a folyadék- és elektrolitháztartás rendezése, a gyakori hasmenés okozta folyadékvesztés ellensúlyozására. Súlyos esetben az enterális (szájon át történő) vagy parenterális (emésztőrendszert kikerülő mesterséges) táplálás javasolt. Ha a beteg tápláltsági állapota drasztikusan romlik, akkor akár teljes parenterális táplálás is szükséges lehet.

• Enyhe lefolyás: Érdemes krisztalloid szénhidrátokban (cukrok, méz, szirupok) szegény, laktózmentes étrendet követni. A nyersanyag-válogatás személyre szabott. Immunerősítésre a C-vitamin bevitel növelhető!
• Mérsékelten súlyos forma: Fokozódik a folyadék- és fehérjevesztés, melynek pótlására sok sovány hús, hal, tojásfehérje, tofu fogyasztása szükséges. Az étrend ne tartalmazzon krisztalloid szénhidrátokat, laktózt és emésztőrendszert irritáló, puffasztó, csípős, zsíros élelmiszereket.
• Akut fellángolás: Az elektrolit- és folyadékháztartás rendezése a legfőbb cél. Súlyos esetben kórházi folyadék vagy szondával történő táplálás jöhet szóba.
• Akut, fulmináns forma: A súlyos fehérjehiány és az elektrolitháztartás zavara miatt azonnali kórházi kezelés szükséges.

Általános táplálkozási elvek IBD esetén

1. Energia- és fehérjegazdagság: A további fogyás és izomveszteség elkerülése kulcsfontosságú. Az energiát elsősorban szénhidráttartalmú, döntően keményítőtartalmú nyersanyagokkal biztosítják, mint a burgonya, rizs, tészta, kenyér.
2. Zsírszegénység: A zsiradék adása fokozza a vastagbélműködést, ezért a megengedett napi mennyiség 50 g, melynek fele ételek készítésére használható, másik fele a nyersanyagok természetes zsírtartalmából adódik. Az ételkészítéshez felhasznált zsiradék lehetőleg növényi eredetű (olaj) legyen, vaj helyett light margarinok fogyasztása ajánlott. Sütés helyett egyéb konyhatechnikák javasoltak, mint a főzés, párolás, Pataki tál, olaj nélküli sütés, teflon és wok edények használata.
3. Cukrok és édesítőszerek: Az egyszerű cukrok adása szintén fokozza a bélmozgást, ezért hasmenéses állapotban nem ajánlottak. A hozzáadott cukrok mennyiségét minimalizálni kell. Cukor helyett mesterséges édesítőszereket ajánlunk, kivéve a cukoralkoholokat (pl. szorbit, mannit, xilit, eritrit, maltit, izomalt), amelyek sok egészséges embernél is hashajtó hatásúak.
4. Tejmentesség/Laktózmentesség: Ha a tej fájdalmat, puffadást okoz, akkor is mellőzni kell, ha a székletek számát nem szaporítja. A betegek egy része panasz nélkül tud fogyasztani savanyított tejet, illetve tejtermékeket, joghurtot, kefírt, aludttejet, melyek védik a bél nyálkahártyáját és hasznosak a bélflóra épségének fenntartásában. Ma már kaphatóak laktózmentes tejtermékek is, amelyek áthidalják ezt a problémát.
5. Rostszegénység/Rostok mérsékelt bevitele: A rostban szegény, illetve a rostban túlságosan dús táplálkozás egyaránt kedvezőtlen hatású nemcsak egészségeseknél, hanem Crohn és colitis ulcerosa betegeknél is. A rostokat a bélbetegek diétája szempontjából nem lehet egyértelműen jó vagy rossz kategóriába besorolni. Akut fellángoláskor és bélszűkület esetén kerülni kell a durva rostozatú alapanyagokat, csökkenteni kell a rostbevitelt hámozással, passzírozással, valamint az apró magvak és a durva rostozatú alapanyagok mellőzésével. Tünetmentes időszakban, az egyéni tolerancia szerint, a rostbevitel mérsékelt növelése javasolt, különösen a vízben oldódó rostok formájában.

Konyhatechnológiai eljárások és ízesítés

Az ételkészítéshez ajánlott hőkezelések: főzés, párolás, aromás párolás (hús és zöldség együtt), teflonban, cserépedényben, sütőzacskóban sütés, grillezés, roston sütés, fóliában sütés, korszerű főzőpároló edények használata. Kerülendő a szalonnával való tűzdelés, füstölés, pácolás, zsiradékban pirított hagyma használata.

A sűrítés történhet habarással, száraz rántással vagy diétás rántással, kefires habarással, burgonyával, vagy saját anyagával való sűrítéssel. A kímélő fűszerezés javasolt, az izgató, csípős fűszereket kerülni kell. Ajánlott fűszerek: babérlevél, petrezselyem, zeller, citromlé, fahéj, vanília, édes-nemes paprika, szegfűszeg, borsikafű, szegfűbors, kakukkfű, kömény, só, kapor, majoránna, bazsalikom.

Kiemelten kerülendő és javasolt élelmiszerek IBD esetén

Kerülendő élelmiszerek:

• Magas rosttartalmú élelmiszerek fellángoláskor vagy bélszűkület esetén: káposzta, szárazbab, sárgaborsó, lencse, zöldborsó, karalábé, karfiol, zöldbab (magvaival), gomba, kukorica, zöldpaprika, retek, mogyoró, mák, mandula, körte (héjával), szilva, sárgabarack, apró-magvas gyümölcsök és a dinnye (maggal).
• Puffadást okozó élelmiszerek: szénsavas üdítőitalok, babgulyás, halászlé, gulyás-, korhely-, frankfurti leves, töltött-, rakott káposzta, hagymafélék (vöröshagyma, fokhagyma, lilahagyma), zeller.
• Zsíros, fűszeres ételek: zsíros pörköltek, vadas marhaszelet, erősen tejfeles ételek, paprikás burgonya, hagymás ételek, rántott-, resztelt máj, kenőmájas, zsíros felvágottak (pl. szalámi, kolbász), libamáj, szalonna, töpörtyű.
• Oxalátban gazdag élelmiszerek (különösen gyulladásban lévő bélnyálkahártya esetén): paraj, sóska, rebarbara, kakaó.
• Egyszerű cukrok és túl édes szörpök: fokozzák a gyomor-bél működést, hasmenéses állapotban nem ajánlottak.
• Cukoralkoholok: szorbit, mannit, xilit, eritrit, maltit, izomalt (hashajtó hatásúak lehetnek).
• Apró magvas gyümölcsök: málna, szeder, ribizli, egres, kivi, füge, eper, dinnye (magokkal), szőlő.
• Teljes kiőrlésű gabonatermékek, durva lisztek, friss, foszlós kenyerek és péksütemények.

Ajánlott élelmiszerek:

• Kenyerek, péksütemények: másnapos vagy pirított kenyér, pászka, pékáru, félbarna kenyér, zsemle, kétszersült, pirított kalács, háztartási keksz, babapiskóta.
• Főzelékek (paszírozva vagy héj nélkül): burgonya, paraj, sárgarépa, spárgafej, salátafélék, tök, sütőtök, édesburgonya, petrezselyemgyökér, paszternák, cukkini, brokkoli, karfiol, cékla, zsenge zöldbab (amiből a szemek nem peregnek ki), padlizsán. A zöldbab, zöldborsó, karalábé, karfiol, a finomfőzelék tej nélkül és passzírozva készíthető.
• Édességek: piskótafélék (nem vajkrémmel töltött), gyümölcspiskóta, rizsfelfújt, egyensúly-tészta.
• Húsok, húskészítmények: sovány húsok (sertés, marha, pulyka, csirke, hal, borjú, házinyúl, galamb), sovány felvágottak (gépsonka, csirke- és pulykafelvágottak, párizsi, krinolin, baromfi virsli).
• Tej, tejtermékek: savanyított tejtermékek (kefir, joghurt, aludttej), sovány sajtok (Óvári, Tenkes, Túra, Köményes), laktózmentes tejtermékek.
• Gyümölcsök (hámozva, mag nélkül, pektinben gazdagok): alma, hámozott őszibarack, sárgabarack, meggy, birsalma, banán, dinnye (mag nélkül). Magas pektintartalma miatt a birsalma is beleilleszthető az étrendbe.
• Gabonaipari és édesipari termékek: rizs, búzadara, búzaliszt, makaróni, száraztészták.
• Italok: tea, gyógytea, víz, szénsavmentes ásványvíz, gyümölcs- és zöldségprésnedvek, paradicsomlé, speciális - gyógyászati célra szánt - élelmiszerek, készített gyümölcsös turmixok.
• Zsiradékok: csökkentett zsírtartalmú készítmények (vajkrém, light margarinok), kis mennyiségben növényi eredetű zsiradékok (olaj, margarin).
• Omega-3 zsírsavak: minőségi halolaj-kapszulák, hidegen sajtolt, szűz olívaolaj (salátákhoz), avokádó-, és lenmagolaj.

Rostok a bélkímélő étrendben: Nem csak fekete vagy fehér

A rostok élelmiszereinkben jelenlevő olyan összetevők, melyek az emésztőenzimeinknek ellenállnak, és így emésztetlenül lejutnak a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok segítségével, többé-kevésbé (rost fajtájától függően) lebontásra kerülnek. A bomlás során keletkeznek előnyös tulajdonságokkal rendelkező anyagok, de kellemetlen tüneteket (bélfeszülést) okozó gázok is. A rostok élettani hatása attól függ, hogy vízben oldható, vagy vízben nem oldható csoportba tartozik.

Vízben oldódó rostok

A vízben oldódó rostok nagy duzzadó képességgel rendelkeznek. A gélszerű állag lassítja az ételek áthaladását a gyomor és bélrendszeren, ezért is kedvező hasmenéses állapotokban. A víz megkötése mellett képesek egyéb toxikus anyagokat is megkötni, illetve a vastagbélben a bomlásuk során a szervezet számára előnyös tulajdonsággal rendelkező termékek mennyiségét is növelik.

• Biológiai védelem: A vízben oldódó rostok lejutva a vastagbélbe táplálékul szolgálnak a jótékony baktériumoknak, melyek száma így tovább növekszik. Ha kellően nagyszámú jótékony baktérium van jelen a vastagbélben, és azok kitapadnak a bél falára, képesek megakadályozni, hogy a káros baktériumok is helyet foglaljanak maguknak.
• Kémiai védelem: A vízben oldódó rostok a bomlásuk során olyan savas vegyhatású melléktermékek keletkeznek, melyek savanyú irányba tolják el vastagbél vegyhatását (pH-ját).
• Mechanikai védelem: A bomlás során keletkeznek rövid szénláncú zsírsavak (SCFA= short chain fatty acid), melyek a bélnyálkahártya falára hatnak és annak áteresztő képességét csökkentik. Ha jól működik az egészséges nyálkahártya (mucosa) képes mechanikusan megszűrni a baktériumokat és nem engedi, hogy átjussanak a mélyebb rétegekbe, és ott gyulladást okozzanak.
• Szisztémás hatások: A vízben oldódó rostoknak nemcsak helyileg vannak kedvező hatásai, hanem a szervezet egészére is kihatnak: miközben lassítják az ételek áthaladását a gyomor és bélrendszeren keresztül, ezzel egy időben késleltetik, illetve gátolják bizonyos tápanyagok felszívódását, például a glükózét.

Vízben nem oldódó rostok

A vízben nem oldódó rostok csökkentik az éhségérzetet és elősegítik a rendszeres székletürítést. Jellemző tulajdonságuk, hogy vizet kötnek meg, ezáltal a székletet lágyítják. A vastagbél megfelelő működéséhez szükséges, hogy a béltartalom teljesen töltse ki a bél üregét, és így mechanikus ingerként hatva elősegíti a továbbjutást. A táplálékban lévő emésztetlen salakanyagok, mint például a rostok emésztetlenül maradt részei, jelentősen növelik a béltartalmat, és ezzel elősegítik a szabályos ürülést. A béltartalom rövidebb idő alatt átjut a vastagbélen, így pl. a káros anyagok kevesebb ideig érintkeznek a bélfallal.

Rostbevitel és bélbetegségek

A rostbevitel növelését a zöldségfélék, gyümölcsök arányú fogyasztásával lehet elérni. Vannak rostok melyek kifejezetten előnyösek, és vannak olyanok, melyek képesek életveszélyes állapotba sodorni a bélbeteget. A rostok igen nagy problémát okozhatnak azoknak a betegeknek, akiknek bélszűkületük van. Vastagbéltükrözéses vizsgálat előtt körülbelül 5 nappal különösen meg kell szorítani a rostbevitelt. Pürésített ételeket passzírozni kell (nem csak turmixolni), mert attól ugyan kisebb méretű lesz a rost nagysága, de az összes rost mennyisége nem fog változni.

A felnőtt krónikus gyulladásos bélbetegek nyugalmi periódusban körülbelül 20-30 g rostot fogyaszthatnak naponta.Rosttartalom példák:

• 5-10% rostot tartalmaz pl. zöldborsó, karalábé, körte, szilva.
• 10-15% rostot tartalmaz pl. graham kenyér, zabpehely, müzli.
• 20-25% rostot tartalmaz pl. szárazhüvelyesek, zabkorpa, lenmag.
• 40-50% rostot tartalmaz pl. útifű maghéj.

Irritábilis bél szindróma (IBS) és a FODMAP diéta

Az IBS olyan gyomor- és bélrendszeri betegség, amelynek tünetei (fájdalom, puffadás, hasi diszkomfort) szervi elváltozások nélkül jelentkeznek. Az IBS-re jellemző, hogy a hasi panaszok az elmúlt 12 hónapban legalább 12 héten keresztül fennálltak, nem feltétlenül egymás után megjelenve és az alábbi három közül legalább kettő jelen volt: a székletürítés a panaszok javulását eredményezi, a panaszok megjelenésekor megváltozik a székelési gyakoriság, a panaszok megjelenésekor megváltozik a széklet minősége.

Az IBS diétája során általános szabályok nem állíthatók fel, az étrend az egyéni tolerancia alapján kerül kialakításra. Minden olyan táplálékot kerülnie kell a betegnek, ami biztosan panaszt okoz. A feleslegesen szigorú diéta viszont semmiképpen sem célravezető, mint ahogy a túlzottan megengedő sem. A fogyasztható és kerülendő táplálékok megállapítása nem egyszerű, így meghatározásuk mindenféleképpen dietetikus segítségével történik, aki a beteg által vezetett táplálkozási napló és a táplálkozási anamnézis, valamint az orvosi eredmények ismeretében segít összeállítani az egyénileg javasolt étrendet. Az étrend összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a betegnek hasmenése vagy székrekedése van-e.

A FODMAP-hipotézis IBS-ben

Az IBS terápiájában viszonylag újdonság az ún. FODMAP (Fermentable Oligo-, Di-, Monosaccharides and Polyols)-hipotézis, amely szerint a tünetekért azok a szénhidrátok felelősek, amelyek az emésztési és felszívódási zavarból kifolyólag a távolabbi vékonybélben, illetve a vastagbélben fermentálódnak (erjesztődnek).

FODMAP szénhidrátok:

• Oligoszacharidok: fruktánok (frukto-oligoszacharidok - FOS, inulin), galaktánok (galakto-oligoszacharidok, GOS) glukánok, rezisztens keményítő.
• Diszacharidok: laktóz.
• Monoszacharidok: fruktóz.
• Cukoralkoholok: xilitol, mannitol, maltitol és a szorbitol.

Kerülendő élelmiszerek FODMAP diéta esetén

A gyakori hasi diszkomfort érzést, fájdalmat okozó táplálékok azok, amelyek elősegítik a gázképződést, ezeknek a teljes mellőzése szükséges.

• Hüvelyesek: bab, borsó, lencse, csicseriborsó, szója, földimogyoró, stb.
• Hagymafélék: különösen a vöröshagyma, fokhagyma, lilahagyma.
• Zöldségek: zeller, retek, karalábé, tarlórépa, káposztafélék (fehérkáposzta, vöröskáposzta, kelkáposzta, kínai kel, kelbimbó, karfiol, brokkoli, stb.).
• Gyümölcsök: mazsola, banán, sárgabarack, szilva, ringló, aszaltszilva.
• Csírák: búza, retek, stb.
• Laktóz- és fruktóz tartalmú élelmiszerek: IBS-ben leggyakrabban a tejcukor (laktóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) okoz panaszt. Ez nem a teljes tilalmat jelenti, hanem egy törekvést a minél kisebb mértékű fogyasztásukra.

Gyakran felmerül a glutén is a kerülendő táplálékösszetevők között, de fontos jelezni, hogy az IBS esetén fellépő gluténintolerancia (-érzékenység) nem azonos a cöliákiával (Gluten sensitivity without overt celiac disease), és nem tisztázott egyértelműen a kapcsolata az IBS-sel.

Mikrotápanyagok és egyéb kiegészítések

A gyulladásos bélbetegségeknél elengedhetetlen, hogy a betegek táplálkozási naplót vezessenek: írják le, mikor mit ettek, és mikor mit tapasztaltak. A napló precíz vezetése segítség ahhoz, hogy mindenki maga jöjjön rá: mi árt neki, és mi nem.

Vitaminok és ásványi anyagok pótlása

A gyulladásos bélbetegek által szedett gyógyszerek befolyásolhatják az egyes tápanyagok felszívódását. Például a szulfaszalazin készítmények a folsavfelszívódást gátolják, a kortikoszteroid készítmények a kalcium felszívódását rontják. Pótlásuk fokozott figyelmet igényel. Előfordulhat vashiány és B6-, B12-vitamin hiány, így ezek felvételére jobban oda kell figyelni.

• Folsavban gazdag nyersanyagok: spenót, brokkoli, karfiol, káposzta, kelbimbó, sárgarépa, burgonya, kelkáposzta, sárgadinnye, narancs, citrom, máj, élesztő, tojássárgája, teljes kiőrlésű gabona.
• Kalciumban gazdag nyersanyagok: tejtermékek (laktózmentes változatban), brokkoli, zöldbab, karalábé, tojás, mandula, szezámmag, mák.
• Vas és B12-vitamin: sovány húsok.

Speciális tápszerek és probiotikumok

A leromlott állapotú betegek feltáplálására jó megoldás remisszió idején is, ha étrendjükbe speciális összetételű, energiabő, iható tápszerek fogyasztását is beiktatják. Ezek többféle ízesítésben kaphatóak a gyógyszertárakban. Felhasználhatóak ételkészítés során is (pl. pürélevesekben, krémekben, szószokban, mártásokban), de magukban is elfogyaszthatóak. Ügyelni kell azonban, hogy lassan, kortyonként igyuk meg őket: egy szuszra lenyelve ugyanis könnyen hasmenést okozhatnak.

A probiotikumok jótékony baktériumokat tartalmaznak, amelyek segítik az emésztőrendszer megfelelő működését és megőrzik a bélflóra egészségét. A szövődmények közül a gyulladások (pl. ízületben, bőrön) csökkentésére érdemes megemelni omega-3 zsírsav (lenmagolaj, tengeri halak) bevitelt, melyet egészítsünk ki probiotikus kúrával.

Folyadékbevitel

Nemcsak ételekre, de megfelelő folyadékbevitelre is szükség van a vastagbél egészségéhez. A víz elengedhetetlen a rostok hatékony működéséhez, mivel segít megpuhítani a székletet és megkönnyíti annak áthaladását a vastagbélen. A napi 2,5-3 liter folyadékbevitel legalább felét érdemes tea formájában elfogyasztani. A szénsavmentes ásványvíz, gyümölcs- és zöldségprésnedvek, paradicsomlé szintén ajánlottak.

Gyógyteák és fűszerek

A bélgyulladás diéta részeként, tünetmentes időszakban elkezdhető egy tisztítókúra napi egy csésze Csalánleveles teakeverékkel, mely hatékony lehet a vékony- és a vastagbélgyulladás kezelésére is. A teakeveréket lehetőleg reggel, éhgyomorra fogyasszuk el. A gyulladt tápcsatornát a gyulladáscsökkentő hatású Kamillás teakeverékkel kezelhetjük. A gyulladás mértékétől függően napi 1-3 csészével fogyaszthatjuk két étkezés között. Mivel a Crohn-betegség gyakran jár hasi fájdalommal és hasmenéssel, az apróbojtorján, az erdei málnalevél és az erdei szederlevél teákat is ajánljuk, amelyek a vékonybélgyulladás házi kezelésére is beválnak. Hasmenés esetén néhány perc főzéssel készítjük ezeket a teákat, mert az összehúzó hatású cserzőanyagok így jobban kioldódnak. Egymással egyenlő arányban összekeverve még hatásosabbak lehetnek ezek a gyógynövények.

Jól ismert bizonyos fűszerek gyulladáscsökkentő hatása. A kurkuma hatóanyaga (kurkumin) gyulladáscsökkentő erejét tekintve a szteroid gyógyszerekével vetekszik, és meggyőző adatok szaporodnak a daganat-ellenes hatására is. A jó minőségű (erjesztés nélküli) zöld tea bővelkedik antioxidáns, gyulladásgátló hatású polifenolokban, flavonoidokban.

Az omega-3 és omega-6 zsírsavak egyensúlya

Az omega-3 és omega-6 zsírsavak arányának eltolódása számos gyulladásos folyamatot előidézhet a szervezetben. A modern étrendben jellemzően túl sok omega-6 zsírsav (pl. napraforgóolaj, kukoricaolaj) és túl kevés omega-3 zsírsav (pl. tengeri halak, lenmagolaj) található. Hosszú távon az omega-6 források visszaszorítása a megoldás.

Az omega-3 olajokban gazdag, jó minőségű tengeri hal (szardínia, szardella, lazac, makréla) fogyasztása kívánatos lenne, de hazánkban nehezen kivitelezhető. Az étolajban tartósított halkonzerv több kárt csinál, mint hasznot. A tenyésztett lazac értéke erősen kétséges, hiszen csaknem kizárólag táppal hizlalják, továbbá a tartástechnológia erősen környezetszennyező. Átmeneti kiváltásukra alkalmas lehet a természetes halászatból származó, minőségi halolaj-kapszulák fogyasztása.

Az omega 3-6 arány javítására kiválóan használható, elérhető árú a mediterrán diétában alapvető, hidegen sajtolt, szűz olívaolaj. Hevítésre érzékeny, ezért sütésre nem alkalmas, azonban a saláták, zöldségfélék ízesítésére kiváló. Hasonlóan ajánlható az avokádó-, és lenmagolaj használata. A chia mag szintén remek omega-3 forrás, azonban messziről érkezik, igen drága, és hirtelen divattá válása drasztikusan átalakítja Gutemala ökoszisztémáját.

A táplálkozás holisztikus szemlélete

A krónikus betegségek megelőzése és gyógyítása átfogó, holisztikus szemléletet követel, melynek fontos része a táplálkozás. A betegség-specifikus táplálkozás számottevően javíthatja a betegek állapotát. A nyers, friss leveles zöldségek kivétel nélkül gyógyító hatásúak. Brokkoli, kelbimbó, spárga, karfiol, zeller, spenót, saláták, és a bogyósok teljes skálája (szeder, málna, kökény, ribizli, köszméte, áfonya, fanyarka, stb.) erőteljesen gyulladáscsökkentő, és antioxidáns hatású „gyógynövényeink”.

Természetesen itt sem szabad elfelejteni az organikus termesztési technológiát, mert a nagyüzemi növénytermesztésben használt vegyszerek teljes arzenálja erősen kétségessé teszi az étrend valódi értékét. Az idényjellegű növények fogyasztása, a helyi piac ismert kistermelőitől származó termék bizonyosan értékesebb, mint a messzi délvidéki fóliából származó téli paradicsom, paprika, vagy eper. A hazai „ínséges” téli időszakban előnyben részesítendő idényjellegű forrásaink: a fagyasztott (bogyós) gyümölcsök, a hagyományos savanyítással tartósított káposztafélék, és tartósítószer nélküli vegyes savanyúságok.

Az ivóvíz minősége külön is szót érdemel. A vezetékes ivóvíz csak aktív klórozás mellett nem válik kórokozók tenyészetévé - de ettől még egészségtelen marad. A PET-palackban árult, mélyfúrású kutakból származó tiszta ásványvízbe a tárolás során jelentős mennyiségű ftálsav-származék oldódik. Mivel életünk során bőséges mennyiségű vizet fogyasztunk, ennek minősége igen fontos lenne.

Végül, de nem utolsósorban, az egészséges étrend gondos válogatást, és tudatos odafigyelést igényel. A helyi kistermelőtől származó minőségi élelmiszer drágább, mert a nagyüzemi dömpingárával nem lehet versenyezni. Az „egyszerű, olcsó, színes és ízletes” "szemét-kaja" csábítása ellenére az egészségtudatos választások hosszú távon megtérülnek a vastagbél és az egész szervezet jóllétében.

tags: #vastagbel #kimelo #etelek