Rimay János (Alsósztregova, 1570 körül - Divény, 1631) a magyar irodalom egyik jelentős alakja, akinek életműve a reneszánsz líra hagyományait követve, de a 17. század új kihívásaira reagálva formálódott. Bár elsősorban költőként tartjuk számon, prózai munkássága is figyelemre méltó, mely a történészek számára különösen értékes forrásanyag. Élete során politikai és vallási viharok közepette is megőrizte szellemi függetlenségét, mely költészetében is visszatükröződik.
A költő élete: Dátumok és fordulópontok
Rimay János születési dátuma nem ismert pontosan, maga is ellentmondásos adatokat közölt erről. Egy 1592-es írásában 1569-es születésűnek vallotta magát, míg 1616-ban 43 évesnek mondta, ami 1573-as születési évet sugall. Az bizonyos, hogy egy Nógrád vármegyei, középnemesi családba született. Édesapja a Balassi család szolgálatában állt, ami kulcsfontosságú volt Rimay életében, hiszen így már fiatalon megismerkedett Balassi Bálinttal. A nagy rang- és korkülönbség ellenére bizalmas barátság alakult ki köztük. Rimay szerint Balassi nemcsak nagyra becsülte verseit, de saját költeményeit is megmutatta neki, és figyelembe vette azokon tett javításait.
Rimay tanulmányairól és külföldi útjairól nincsenek biztos adatok. Bár 1590-ben Velencébe készült, arról nincs forrás, hogy valóban elutazott volna. Nagy műveltsége alapján valószínűsíthető, hogy egyetemi tanulmányokat is folytatott. Kitűnően tudott latinul, és mindent elolvasott, ami ezen a nyelven hozzáférhető volt számára. Fontos kapcsolatokat épített ki a korabeli magyar értelmiséggel, különösen Justus Lipsius híveivel, akinek tanításaival 20 éves kora körül ismerkedett meg, és 1592-ben levelet is írt neki.
A tizenöt éves háború idején Rimay is részt vett a harcokban. Esztergom ostromakor szemtanúja volt Balassi sebesülésének és nem sokkal később bekövetkezett halálának. A század végén Erdélybe utazott, ahol megismerkedhetett Illésházy Istvánnal és Thurzó Györggyel. A Bocskai-felkelés idején családi birtokain tartózkodott, majd 1605-ben a fejedelem szolgálatába állt annak haláláig. Bocskai bizalmasául fogadta, titkári teendőket bízott rá, és vele fogalmaztatta meg diplomáciai leveleinek egy részét. Ennek ellenére Rimay inkább Illésházy politikáját támogatta.
Illésházy halála után Thurzó György lett a nádor, akivel Rimay szintén közvetlen kapcsolatot alakított ki. Thurzó halála után annak özvegyét és fiát, Imrét szolgálta. Utóbbi felkérésére jelent meg az 1619-es pozsonyi országgyűlésen, és ura után ő is Bethlen Gábor híve lett. Azonban 1621 után, a többi főúrhoz hasonlóan, ő sem támogatta Bethlen politikáját, és visszavonult alsósztregovai birtokára.
Ekkoriban már javában folyt a trienti reformok terjesztése az országban, és egymás után katolizáltak a legbefolyásosabb nemesi családok. Rimay azonban protestáns maradt. Bár támogatta a Habsburg-barát politikát és felvette a kapcsolatot annak hangadóival, jelentős tisztségeket nem kapott ezután. Utolsó éveiben főként a megyei nemesség körében tevékenykedett, részt vett Nógrád vármegye közéletében, például a törökkel folytatott helyi tárgyalásokban. Jó kapcsolatot alakított ki a protestáns polgári értelmiség legjelentősebb képviselőivel, Szenczi Molnár Albertet például 1614-ben fogadta vendégként otthonában.
Élete utolsó szakaszában egymásután érték a szerencsétlenségek. Sokat betegeskedett, házát egy alkalommal kifosztották a harmincéves háborúban harcoló katonák. Ekkor 609 kötetes könyvtárából csak 131 könyvet tudott megmenteni. Fiai is meghaltak, számos gyermeke közül csak egy lánya élte túl a költőt.
Prózai munkásság: Irodalmi alkotások és történelmi források
Rimay János nemcsak költőként, hanem prózaíróként is jelentős volt. Levelezését, valamint hivatalos működése során készített aktáit, feljegyzéseit és jelentéseit gondosan megőrizte. Ezek jelentős része fenn is maradt, és elsősorban a történészek számára értékesek, mint a korabeli politikai és társadalmi viszonyok elsődleges forrásai.
Vannak azonban olyan prózai írásai is, amelyeket eleve irodalmi alkotásnak szánt. Ezek közé tartoznak filozófiai elmélkedései, kiadványai elé szánt ajánlólevelei, vagy azok a levelek, amelyeket korabeli értelmiségiekhez írt. Ezek az írások bepillantást engednek Rimay gondolatvilágába, és megmutatják, hogyan értelmezte a világot és az emberi létet a sztoikus filozófia és a protestáns vallásosság szűrőjén keresztül.
Költészete: Tematikák és stílusjegyek
Rimay költészetének tematikája a magyar reneszánsz líra hagyományos témakörében mozgott: vallásos énekeket, szerelmi és vitézi verseket írt. Versei nagy részét ciklusokba és kötetekbe rendezte, a kinyomtatás szándékával. Azonban csak egyetlen kötete, a Balassi-epicedium nyomtatott kiadása látott napvilágot még a szerző életében. Az versek eredeti kéziratai is elvesztek, és tudomásunk van egy epikus költeményéről is, amit a 15 éves háború elején írt, de a mű elveszett. Biztos forrásból tudható, hogy verseinek egyik kézirata a Tiszába esett.
Szerelmi líra: A "Vénusz fajtalan hús" és ovidiusi motívumok
Rimay szerelmes verseinek ciklusba rendezett darabjai valószínűleg a Tiszába esett kéziratban voltak. Ma csak tizenkettőt ismerünk, de kettő is egy-egy ciklus nyitó verse lehetett. Az egyiket egy Lídiának nevezett nőhöz írta, melyben arról beszél, hogy Pallasz készítette fel Vénusz szolgálatára is, hogy ésszel és józansággal élvezhesse a szerelmet. A másik az "Én édes Ilonám tizedik bölcs Muzsám…" kezdetű.
Ezen két versén kívül szoros egységet képez a "Vajjon s de mi haszon" és a "Vénusz fajtalan hús" kezdetű két vers. Mindkettő ovidiusi motívumokból épül fel, és a szerelmi szenvedélyek és az emberi gyengeségek témáját boncolgatja. A "Vénusz fajtalan hús" kifejezés a testi szerelmet, az emberi vágyakat és azok múlandóságát jelképezi, mely a költőnél gyakran társul a sztoikus elmélkedésekkel.
A további hat vers közül a "Ne csudáld szívemet" kezdetű lehetett még az elveszett Lídia-ciklus darabja, és létezhetett egy Ilona nevű hölgyhöz írt ciklus is. Rimay számára a szerelmi téma jó alkalom volt költői technikájának fitogtatására. A humanista hagyományokat követve, ő is elődei utánzására, a művész imitatio szerelmi költeményeiben a legfeltűnőbb.
Vitézi versek: Pátosz és kiábrándultság
Katonaéneket Rimay csak egyet írt, "Katonák hadnagya, Istennek jobb kardja" címmel. A vers stílusa Balassira emlékeztet, de nem éri el annak színvonalát. Ezt a verset, az "Igaz általút…" kezdetűvel egyetemben Homonnai Bálint kérésére írta. Az utóbbi már istenes jellegű, akárcsak másik kettő, a vitézség témáját érintő verse ("Minden dolgok között láthatsz viszálykodást…", "Jöjj mellém szent Isten…").
Ebben a témában akkor tudott a saját egyéni hangján szólni, amikor a vitézi élet pátoszának széthullását vázolta fel. Az "Ez világ mint egy kert…" kezdetű vers ábrázolja a leggazdagabban a végvári hősök és a vitézi életforma eltűnését. A költemény nagy része Balassi "Egy katona énekének" átköltése, de itt a végvárak képei a katonaélet nehézségeit és visszásságát mutatják be. A 15 éves háború pusztításait látva egy korábbi dicsőbb időre utal, és a nagy költő elődre, aki még ekkor harcolt.
Politikai líra: Hazafias mondanivaló a 17. században
Rimay élete nagy részét már a 17. században élte le. Ebben a században a hazafias mondanivaló már nem katonai, hanem politikai vetületben jelentkezett, és Rimay egyike volt a magyar politikai töltetű líra kezdeményezőjének. Eleinte zsoltárfordításaival tiltakozott az ellenreformáció és a Habsburg uralom erőszakos megnyilvánulásai ellen.
Ezek után közvetlenül a Bocskai-felkelést megelőző évek vészjósló hangulata ihlette egyetlen tisztán politikai töltésű költeményét. Az "Oh szegény megromlott s elfogyott magyar nép…" kezdetű verse a század egyik leghíresebb hazafias éneke lett. A mű formai és érzelmi-gondolati szempontból is a költő legjobb alkotásai közé tartozik.
Istenes és bölcselkedő versek: Mulandóság és vigaszkeresés
Istenes verseket Rimay egész életében írt. A Bocskai szabadságharc után költészetének egyedüli mondanivalója lett a protestáns vallásosság és a sztoikus bölcselkedés. Ezen költeményeinek többsége a Balassi által megteremtett szubjektív hangú ének típust követi, de vallásos költészete érintkezik a protestáns ének-költészettel is.
Rimay költészetében az istenes versek és a bölcselkedő költemények nem igazán választhatók szét. Mindkét típusban ugyanaz a mondanivaló jut kifejezésre: a költő az élet mulandó voltán szorongott. Vigaszt csak a vallás és a sztoikus filozófia nyújtott számára. Ezekben a versekben visszatérő motívum a pénz és gazdagság elítélése, mert azok minden rossznak az előidézői, ezzel szemben jelenik meg a horatiusi középszer keresése ("Az rossz feslett erkölcs, ha csak rád leheli is…", "Kerekdéd ez világ, gömbölyű, mint lapta"). Ritkán tűnik fel bennük az istenes versekre annyira jellemző személyes élményanyag.
Utolsó versei között találunk három emblémamagyarázatot a szerencséről, a virtusról és a religióról. Ezek a versek terjengősek, bonyolult felépítésűek, a mai olvasó számára már teljesen élvezhetetlenek. Élete végén írt rövid versei azonban magas esztétikai színvonalat képviselnek. Ilyen "Az idő ósága nevel magas fákat…" vagy "Az Úr engem sanyaríta…" kezdetűek.
A magányos költő élete végén már csak vallási és filozófiai költeményeit gondolta kiadásra méltónak. Amikor barátai verseinek kiadására unszolták, csak ezeket és néhány vitézi versét rendezte kötetbe. De ez a kötetkompozíció is csak halála után két évtizeddel, 1650-ben jelent meg nyomtatásban.
Rimay esetében nemcsak az egyes vallásos versek, hanem a belőlük alkotott nagyobb kompozíciók is figyelemre méltóak. A költő ezeknek a verseinek a kötetbe rendezésekor a vallásos és sztoikus meditáció elmélkedését igyekezett érvényre juttatni. Természetesen a kronológiát teljesen figyelmen kívül hagyta, az azonos vagy hasonló hangvételű darabokat rendezte egymás mellé, az erősebb hangvételűeket szelídebbekkel ellensúlyozva. Az egyes csoportok élére mindig olyan verseket illesztett, amelyet áthangolják az előző tanulságait a következőnek az érzésvilágához. Az egységes kompozíció megteremtését szolgálják a költemények argumentumai is. Ezek a prózai szövegrészek egyes esetekben egyenrangú fontosságúak, a kötet első felében terjedelmes elmélkedésekké alakultak.
Rimay és Balassi: A mester és tanítványa öröksége
Rimay Balassira vonatkozóan a nagy emberi és költői példaképét értékelve fogalmazta meg saját emberi és költői hitvallását. Az első alkalmat erre a Balassi testvérek egy évben bekövetkezett halála szolgáltatta. 1595-1596 táján írta meg a Balassi-testvérek emlékének szentelt epicediumát. A kötet egy hét darabból álló gyászvers-sorozat. Az első három vers Balassi Bálintnak, a következő kettő Ferencnek a halálát mondja el, a hatodik a két hős elképzelt síremlékének a felirata, az utolsó pedig halotti búcsúztató, amelyhez végül egy epigramma is járul, hogy a szerző irigyeit és rágalmazóit elijessze.
A szerző eme korai gyűjteménye egy igen jól megszerkesztett, jellegzetesen humanista alkotás. Jelentőségét csak növeli, hogy ez az első magyar nyelvű versgyűjtemény, amely nyomtatásban is megjelent. Rimay tudatosan utánozta mestere stílusát, sőt, Balassinak utolsó, halálos ágyán írt bűnbánó zsoltárát is belekomponálta.
Rimay átstilizálta Balassi egyéniségének bizonyos vonásait. Az életből kiábrándult sztoikusként mutatja be hősét. Balassi karakterének enyhe módosítása által pozitív gondolatoknak ad hangot, határozottan bírálja az igazi emberi és erkölcsi értékek iránt közömbös társadalmat. Ez az apologetikus tendencia erőteljesebben és tudatosabban jelentkezik Rimaynak a kiadvány elé szánt, töredékes kéziratban fennmaradt előszavaiban. Ennek egyik részét a szélesebb tömegeknek szánta és magyar nyelven írta, a másikat tudós olvasóknak szánta és latinul fogalmazta meg. Ez utóbbiban a fékezhetetlen temperamentumú reneszánsz költőt szinte a sztoikus erkölcstan tanítómesterévé avatja.
Balassi magatartása és költészete is sok kortársát megbotránkoztatta, Rimay pedig szerette volna a vádak alól felmenteni mesterét. A költészetét tápláló szenvedélyeket, az érzékiséget és indulatosságot esetleges hibákká, bocsánatos bűnökké halványította.
Rimay igyekezett összegyűjteni mestere életművét, sajtó alá rendezni és kiadni. Terve nem valósult meg, de fennmaradt a tervezett kötet előszava, amely az 1610-es években keletkezett. Ebben ismertette vállalkozása személyes indítékait, irodalmi együttműködésüket Balassival. Ellenzi Balassi verseinek önkéntes megváltoztatását. A szerelmes versek iránt érzett vallásos előítéleteket a világirodalomra hivatkozva cáfolta. Utalt a híres antik és a számos reneszánsz latin költő mellett Dante, Petrarca és Boccaccio műveire. A szerelmi téma is alkalmas a költő szerint a bölcsesség tolmácsolására, a nyelv fejlesztésére és gondozására.
Rimay János munkái az idők során többször is megjelentek különböző kiadásokban, melyek közül kiemelendők a következők:
- Generosi ac magnifici domini Valentini Balassa de Gyarmath, ad Castra Strigoniensia iter et procinctus.
- Az néhai tekintetes … Gyarmati Balassa Balintnak es … Rimai Janosnak … istenes eneki : mostan ujobban e' kis formában ki-bocsáttattak.
- Rimay János Munkái.
- Balassa Bálintnak és Rimai Jánosnak istenes-éneki; tan. Rimay János írásai; összeáll., szöveggond., utószó, jegyz. Ács Pál; Balassi, Budapest, 1992 (Régi magyar könyvtár.
- Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára; szerk., sajtó alá rend., jegyz. Balázs-Hajdu Péter: Zsengék, töredékek, kétes hitelűek.
- Rimay János válogatott versei és írásai; szerk. Kruppa Tamás: Megjegyzések a Bocskai-féle kiáltvány és Rimay János portai orációjának hátteréhez. 1988 Hagyomány és ismeretközlés.
- Rimay János; szerk. - Így add tovább!
Rimay János életműve a magyar irodalom kincsestárának része, mely a 16-17. század fordulójának politikai, vallási és szellemi feszültségeit tükrözi. Költészete, melyben a szerelmi líra, a vitézi énekek, a politikai töltetű versek, valamint az istenes és bölcselkedő költemények egyaránt helyet kapnak, a humanista hagyományokat ötvözi a protestáns gondolkodásmóddal és a sztoikus filozófiával. Balassi Bálint iránti tisztelete és mesterének örökségének ápolása is hozzájárult ahhoz, hogy Rimay neve máig fennmaradt a magyar irodalomtörténetben. Munkássága nem csupán irodalmi értelemben értékes, hanem a korabeli Magyarország történelmének és kulturális életének megértéséhez is elengedhetetlen.