Az italok világa sokszínű és tele van meglepetésekkel, nemcsak ízek, hanem történetek és különleges megjelenések tekintetében is. A „vicces italok” kategóriája azon termékeket foglalja magában, amelyek merész formavilággal, szokatlan nevekkel vagy egyedi koncepcióval hódítják meg a fogyasztók szívét, gyakran a humor és a misztikum elegyítésével. Emellett a likőrök és a röviditalok alkoholtartalma körüli tévhitek is kimeríthetetlen forrását adják a beszélgetéseknek, ahol a „hány fokos a jó pálinka” kérdés éppúgy felmerül, mint az azeotrópos elegyek bonyolult kémiája.
Egyedi Palackok és Koncepciók: Amikor az Ital Több, Mint Folyadék
A humor gyakran a prémium italok palackjának formavilágában nyilvánul meg, a maga szürreális mivoltában.
A Shuar Törzs Misztikus Rumja: Deadhead Dark Chocolate Rum
A Deadhead Dark Chocolate Rum esetében egy kissé megrendítő, kissé horror fej bemutatásával, hiszen ez alkotja a rumos palackot. A fenségesen örvénylő rumnak egy összezsugorított majomfej a palackja, egy meghökkentő koncepcióban. A rumkészítők a Shuar törzs előtt tisztelegve választották ezt a megjelenítésmódot. Ezek a furcsa bennszülöttek egy kissé bizarr hobbit tettek a magukévá: ellenségeik fejét gyűjtötték, mert szerintük ebben koncentrálódott azok lelke. A thrillerekbe illő X szemű majompalack szerencsére egy melaszból megálmodott mennyei nedűt rejt, amely 5 hosszú évet töltött érlelőhordóban. Ebben az esetben a palack maga egy műalkotás, amely mélyebb kulturális utalásokat hordoz, és azonnal megragadja a tekintetet.
Az Anizsos Görög Nyár: Ouzo Koktélok és Életérzés
Az ouzo koktélok nemcsak italok, hanem egy életérzést, egy kulturális utazást képviselnek. Ez a jellegzetes, ánizsos ízű ital Görögország szívéből származik, és olyan, mint a folyékony görög nyár. Az ouzo fogyasztása, különösen koktélok formájában, egy darab mediterrán életérzést hoz el, ami a lazulás, a baráti találkozók és a nyár szinonimája. Az ital önmagában is különleges, de a koktélokba keverve új dimenziókat nyit meg.
A Vándorló Pillangók Támogatása: Butterfly Cannon Blue Tequila
Sokszor a váratlanság, a meglepetés ereje is képes vidámságra hangolni az embert, kizökkenteni a hétköznapok szürkeségéből! A Butterfly Cannon Blue szuperprémium tequilaként megtestesíti a biológiai sokféleséget, a diverzitás fenntartását. Az ital minden eladott palackja ugyanis a pillangók Amerikából Mexikóba tartó vándorlási útjának fennmaradását támogatja, egy színváltoztató tequila révén. A Destiladora del Valle de Tequila lepárlójában egy simulékony, bársonyos autentikus tequilát készítettek, kifejezetten a bárkultúra mixereinek, akik szuperfegyvert faraghatnak belőle a koktélok tökéletesítésére. Ez az ital egy kiváló példa arra, amikor egy termék nemcsak élvezetet nyújt, hanem egy nemes célt is szolgál.
Gengszter Whisky a Tommy Gun Palackban
Ez bizony egy hamisítatlan Tommy Gun, amivel az 1920-as években harcoltak az utcán a szeszcsempészek, elsősorban Al Capone vagy Lucky Luciano zsoldjában. Ez egy hamisítatlan gengszterwhisky, amit a palack kiürülése után sem fogunk félretenni, hiszen egy igazi ereklye! Bármikor whiskyt - vagy más párlatot - lőhetünk a vendégeink poharába ebből a nagyszerű italból. A kreatív palackozás itt történelmi utalással és játékossággal párosul, igazi gyűjtői darabot teremtve.
A Struktúra-Ló helyett Strucc: Shanky's Whip Ír Whiskey Likőr
A fogathajtó legendák történetében új fejezet nyílt, amikor Shanky, a fogatok fenegyereke egy egészen extrém ötlettől hajtva ló helyett izmoktól duzzadó lábú struccal rázta fel a közönséget. Azonban a struccos fogat még csak a címke. Ezen túlmenően a palack egy zseniális ír whiskey likőrrel csalogatja az embert. A zöld szigetországból érkező finomság egy karamellás, vajas csoda, amely édes száguldással visszhangzik a szájban. Felvonultatja az ír zamatok színe-javát, hogy egy tejkaramellás telitalálattal rukkoljon elő az ír whiskey likőrök birodalmában. Ez az ital a szürreális humorral és a kiváló ízekkel hódít.
Az Űrutazás a Palackban: Outer Space Alien Vodka
Manapság a Pentagon egyre gyakrabban rebesgeti, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Így valószínűsíthető, hogy már Roswellben sem egy meteorológiai eszköz zuhant le, hanem egy jármű a másik univerzumból. Lehet, hogy nekik is közük van minden idők ufonauta vodkájához, az idegeneket formázó palackban debütáló Outerspace Alien Vodkához? Az Outer Space Vodka ötszörös desztillációja mindent elmond a rendkívüli lágyságról, alapja pedig a prémium kukorica. És persze van benne egy földönkívüli elem: végső szűrése egy 4 milliárd éves meteoriton történik. Csak ezután kerül a palackba egy nem evilági vodka, amely ufófejben érkezik a boltok polcaira. A vodka közben olyan frenetikus ízeket tartogat, mint az édes citrusosság, a kukorica és a tejberizs, és tényleg megnyitja számunkra egy más univerzum kapuit. Ez az ital a science fiction rajongók és a különlegességek kedvelőinek álma.
Misztikus Lények és Agancsos Gin: Norwegian Reindeer Gin
Norvégiában a nyúlszarvas, ami kiválóan alkalmas a gyermekek ijeszgetésére. De valljuk be, inkább nevetséges, mint félelmetes egy hegyekben vándorló óriási nyúl, akinek jávorszarvas agancsok díszítik a fejét… Kicsit olyan, mintha egy rettentő elvont japán misztikus filmben lennénk. Grimstadban, a Det Norske Brenneri kisüzemi kézműves lepárlóban 2015-ben született a jávorszarvas nyulas gin ötlete. Alkotói több mint egy esztendőt töltöttek kísérletezéssel, hogy kialakítsák a legbriliánsabb norvég ginkaraktert. A zamat kvintesszenciája a boróka és a norvég áfonya fenséges összesimulása, erre építették rá a finom rebarbarát, ami még különlegesebbé teszi a világ legfurcsább agancsos ginjét. Amely egyébként kellemesen kavarog a szájban, a norvég botanikai összetevők jutalomjátéka. Ez a gin a népmesék és a modern lepárlási technológia találkozása.
A Középkor Misztikus Könnyei: Unicorn Tears Gin Likőr
A középkor a misztikumok világa volt. A középkor félhomályos erdeiben élt egy titokzatos állat, aki félig ló, félig őz teremtmény, és egy pengeéles szarv ékesíti a homlokát. Az unikornis az egek legmagasabb szegmenseit is meghódította - képes volt a repülésre, és a klasszikus legendák szerint csak egy hamvas szűzleány ártatlanságával lehetett csapdába csalni és elfogni. Nem is csodálkozunk, ha egy ilyen kelepce során szegény unikornis könnyekre fakadna. Az Unicorn Tears egy édes juharszirupos finomság, kesernyés gin likőrös jegyzetekkel tarkítva. Ez az ital a fantázia és a valóság határán mozog, egyedi és emlékezetes élményt nyújtva.
A Foxterrier Őrizte Skót Whisky: The Feisty Fox Blended Malt
Esetünkben egy bájos „mihaszna” foxterriert látunk a palackon: a kutyus egy finom Speyside blended maltot őriz. Már az illatolás során az orrunkba simul a datolya és a kandírozott gyümölcs, malátás édességgel karöltve. A bizarr ötlet nyomán a skót mesterek készítettek egy simulékony, lágy és kellemes párlatot, amely nemcsak ízével, hanem kiszerelésével is magához vonzotta a tekintetet. A háziállatok iránti szeretet és a minőségi whisky ötvözete egy igazán kedves és vonzó terméket eredményezett.
A világ legfurcsább szokásai és hagyományai - Top20
A Majom Vállán Pihenő Whisky: Monkey Shoulder
Létezik egy whisky, amely a párlatok műfajában olyan stílust képvisel, mint a Coen fivérek alkotásai a filmkultúrában. Már alapvetésében átjárja a fekete humor, hiszen a Monkey Shoulder neve egy valóságos „freak show” - olyan „whiskyszakikról” kapta a nevét, akik teste eltorzult és majomszerűen furcsává vált a malátamunkálatok közben. Történt ugyanis, hogy a malátakészítés egykori mesterei lapáttal rakodták és szállították a malátát az üzemekben, és a folyamatos lapátolás miatt egy kellemetlen, fájóan féloldalú testtartást vettek fel, kissé zombimódra. A 21. századi Highland földjén egy borostyánsárga finomság született roppant változatos alkotóelemekből. Három Speyside-i lepárló, a Balvenie, a Glenfiddich, a Kininvie single maltjaiból blendelik, összesen 27 hordónyi párlat felhasználásával. A Monkey Shoulder édesen malátás és krémes ízekkel hömpölyög, élen a bogyós gyümölcsökkel, pörkölt árpával és szegfűszeggel. A folytatásban a tejkaramella kényezteti az ízlelőbimbókat, manuka mézzel és aszalt barackkal, miközben a pörkölt tölgy nemes hullámai is ott hullámzanak a nyelvünkön. Ez a whisky a humorral és a történetmeséléssel teszi különlegessé magát.
Likőrök: Az Ízesített Alkohol Párlatok Végtelen Világa
A likőr olyan ízesített alkoholpárlat, amely legalább 15%-os alkoholtartalommal és általában 70-200 g/l cukortartalommal rendelkezik. Az Európai Unió előírásai szerint minimum 100 gramm cukrot kell tartalmaznia a likőröknek literenként. A „liquor” szó latin eredetű és eredetileg folyadékot jelent, ami a francia nyelvben a XIII. században tűnt fel először. Kezdetben mindenféle alkoholos italt így neveztek. Az italt különféle fűszerekkel, gyógynövényekkel, gyümölcsökkel ízesítik, de léteznek úgynevezett krémlikőrök (pl. Bailey’s). Az első likőröket francia és olasz szerzetesek kezdték el gyártani, és eleinte gyógyszerként használták a fűszer- és gyógynövényekkel ízesített italokat. Az alkoholos italok között a likőröknek létezik a legtöbb fajtája, ezért a kategóriában folyamatos növekedést láthatunk, szerte a világban és itthon is. A jövőben is rengeteg innovációs lehetőség és növekedés várható a prémium termékek területén.
Likőr Kategóriák és Jellemzőik
A likőrök sokféleségük miatt több kategóriába sorolhatók:
- Gyümölcslikőrök: Sajátosságuk, hogy ezeket az italokat a felhasznált gyümölcs ízvilága jellemzi. Példák: Sloe Gin (kökényágyon érlelt gin), Pink Cadillac Koktél (gyümölcsös és édeskés).
- Növényi likőrök: Széles körben megtalálhatók a világ minden táján. Ismertetőjegyük, hogy természetes gyógynövénykivonatokat (ánizs, kömény, boróka, bodzavirág és bodzabogyó, csipke, fenyő, akácvirág, hárs, rózsa, különböző gyümölcsök stb.) tartalmaznak.
- Keserűlikőrök: A növényi likőrök közé sorolható, markánsabb keserűlikőrök sokkal határozottabban kesernyés ízhatású italok.
- Kakaó- és csokoládélikőrök, valamint kávé- és diólikőrök: Szintén népszerűek, és elsősorban előkészítésükben különböznek a növényi likőrfajtáktól. Példák: Chocolate Martini (csokoládés ízvilág), Grasshopper koktél (mentás-csokoládés).
- Emulziós likőrök: Különösen az édesszájúak kedvencei, melyek kis alkohol és nagyobb cukortartalommal rendelkeznek. Példa: Bloody Brain Shot (Bailey’s ír krémlikőrrel).
Koktélok a Képzelet Határán
A koktélok világa tele van kreativitással, ahol az ízek és a vizuális élmény egyaránt fontos.
Desszert a Pohárban: Chocolate Martini és Grasshopper
A Chocolate Martini recept azok közé a koktélok közé tartozik, amelyek egy italban ötvözik a desszertek világát és a bárhangulatot. Csokoládés ízvilága miatt sokan választják télen, esetleg vacsora utáni italnak.A Grasshopper egy ikonikus, édes koktél, amely tökéletes desszertitalként is megállja a helyét. Bár a neve „szöcskét” jelent, valójában egy krémes, mentás-csokoládés élvezet, amit főként likőrök alkotnak. Látványos zöld színét a menta likőr adja, míg a csokoládés aromát a kakaólikőr biztosítja.
Gyorsindító Partyitalok: Jägerbomb és Bloody Brain Shot
A Jägerbomb nem egy visszafogott ital - ez a koktél shot a bulik egyik legismertebb gyorsindítója. Egy energikus ital, ami egyesíti a Jägermeister gyógynövényes karakterét és egy energiaital lendületét.A Bloody Brain Shot egy igazán figyelemfelkeltő és hátborzongató kinézetű koktél, ami főként Halloween bulik és tematikus esték kedvence. Az ital különlegessége az, hogy a Bailey’s ír krémlikőr a savas alkotóelemekkel (pl. lime juice vagy grenadine) érintkezve kicsapódik, ami egy „agyra” emlékeztető textúrát hoz létre.
Frissítő Klasszikusok Újragondolva: Sloe Gin Fizz, Pink Cadillac, Amaretto Sour, Lemon Drop Martini és White Lady
A Sloe Gin Fizz egy könnyed, gyümölcsös és frissítő változata a klasszikus Gin Fizz-nek. Az ital alapja a sloe gin, vagyis a kökényágyon érlelt gin, ami édeskés, bogyós gyümölcsös ízt ad neki.A Pink Cadillac koktél egy vibráló, gyümölcsös és kissé édeskés ital, ami a nevét az ikonikus Cadillac autómárka legendás rózsaszín modelljéről kapta. Ez a koktél izgalmas választás lehet egy csajos estére vagy egy elegáns rendezvényre.Az Amaretto Sour az 1970-es évek egyik nagy klasszikusa, ami az olasz amaretto likőrt ötvözi a savanykás citrusokkal. A koktél harmonikus egyensúlyt teremt az édes és a savanyú között, és a tojásfehérje habja extra textúrát ad.Ha egy igazi frissítő, citrusos élményre vágysz, akkor a Lemon Drop Martini tuti befutó lesz! Ez a vodka alapú koktél olyan, mint egy felnőtté avanzsált citromos cukorka - édes, de kellően savanykás.A White Lady koktél egy üdítő, citrusos ital, ami a gin, a narancslikőr és a citromlé hármasából születik meg. Elegáns és friss, bármilyen alkalomra tökéletes választás.
Az Alkoholtartalom Titkai: Tévhitek és Valóság
Melyik a legerősebb ital? Erősebb-e a rum a whiskynél? Hány fokos a jó pálinka? Hány fok alatt likőr egy rövidital? Csupa félreértésen alapuló kérdés. Egyes körökben vallásos tisztelet övezi az igen magas alkoholtartalmú italokat, mások eközben kőbe vésik egy-egy (vagy akár az összes) röviditalfajta ideális alkoholtartalmát.
A Jelölések és a Szeszfol
Az alkoholtartalmat a címkéken térfogatszázalékban adják meg, „% v/v”, „% alc./vol.” és ezekhez hasonló jelölésekkel. Már jó ideje valószínűleg az egész világon a térfogatszázalékos jelölés az elsődleges és a kötelező a címkéken, de egyes országokban többé-kevésbé él a hagyománya a 19. századi szeszfokolásnak, amit angolul „proof”-nak neveznek.
- Amerikai szeszfok (degree proof): Fokonként 0,5 térfogatszázalékot jelent, azaz 100 foknál (100° proof) 50% v/v-ot.
- Brit szeszfok (degree proof): „100 fokos” a szesz, ha 57,15% v/v alkoholtartalmú. Ma már csak érdekességként tüntetik fel egyes brit vagy indiai italokon, hogyha az alkoholtartalmuk proofban ad kerek számot, de gyakran még akkor sem.
Az „Erősebb” és „Gyengébb” Alkoholok Mítosza
A legtöbbször attól, hogy mennyire hígítják fel őket. Majdnem minden égetett szesszel hígított formában találkozunk, így az „erősebb” és „gyengébb” rövidital-fajták sztereotípiái leginkább azon alapulnak, hogy a legdivatosabb, legismertebb kiadásaikat milyen töményen palackozzák. Egyesek egyenesen azt hiszik, hogy az egyes italfajtának állandó az alkoholtartalmuk - azaz minden whisky 40, minden pálinka 50, minden abszint 70 fokos, stb.
A legtöbb párlatfajta lepárlás után 60-96,5 térfogatszázalék közötti alkoholtartalmú, és szinte mindegyikből lehet kapni 50-60 fokos vagy még erősebb palackozásokat is. Fontos tehát észben tartani, hogy ha egy adott párlatot kevésbé hígítanak, akkor nemcsak az alkoholtartalma lesz magasabb, hanem a „mindentartalma” is! A töményebbre hagyott párlatban nemcsak az alkohol erősebb, hanem az olajosság, az aromák, a testességet adó összetevők, stb. is.
Az Angyalok Jussa és az Alkoholtartalom Változása
Gyakran olvashatjuk, hogy a hosszú fahordós érlelés alatt elpárolgó alkohol, az angel’s share, avagy „az angyalok jussa” évente 2-4%, amit sokan úgy értelmeznek, hogy a párlat alkoholtartalma csökken ennyivel. Ebből egyeseknek az is „magától értetődő”, hogy a whisky és a cognac az érlelés miatt lesznek negyven (-valahány) fokos italok. Na de akkor hogyan léteznek 40 évig érlelt whiskyk? A páratból nemcsak az alkohol, hanem a víz is párolog, a szakmában pedig igen régen ismert gyakorlati tény, hogy a megmaradt párlat alkoholtartalma nem minden esetben csökken, sőt, akár nőhet is, ha a víz párolog belőle jobban. A bourbon whiskyt például maximum 62,5%-on szabad hordóba tölteni, a legismertebb hordóerősségű bourbon, a Booker’s mégis 63-64% között kerül palackba. A legtöbb whiskyt legalább 54%-osan csapolják a hordókból, ahogyan azt az itthon kapható hordóerősségű whiskyk is illusztrálják. Akár a 40 éves whiskyk közt is lehet 50% fölöttieket találni, és nem azért, mert extrém erősséggel kerültek volna a hordóba.
Az Ideális Erősség Kérdése
Nem ritkán hangzik el egy-egy párlatfajtára kimondott ideális erősség. A magyar pálinkareneszánsz hajnalán az a (szaknyelven szólva) sikító baromság is terjedni kezdett, hogy „40 fok felett az alkohol elnyomja az aromákat”. Mások inkább ízléstől teszik függővé, véleményem szerint viszont legelső körben a konkrét párlattól függ, tehát egy-egy italtípuson belül is változó, hogy milyen erősség áll jól egy italnak. Hogy hány fokot „bír el” egy párlat, azt ugyanis leginkább a beltartalma dönti el, vagyis mindazok az anyagok, amiket etil-alkoholon és vízen kívül tartalmaz - ezeket kongenereknek nevezik, bár szűkebb értelemben véve nem mindegyikük kongener. Ezek az illó- és szárazanyagok az eredeti alapanyagból, az erjedési kongenerekből, az érlelésre használt hordóból, valamint a lepárlás, pihentetés és érlelés közbeni kémiai reakciókból is származhatnak, illetve kisebb-nagyobb részben el is veszhetnek. Persze, mondjuk 65%-on már szinte minden párlat túl erős, de hogy nagyjából 35-55% között hol lesz „vizes”, „túl erős”, vagy pont jó, az elsősorban a beltartalmán múlik.
Az Alkoholos Íz: Nem mindig az Etil-alkohol
Amikor egy párlat aromája, íze „alkoholos”, akkor többnyire nem (vagy elsősorban nem) az etil-alkoholt érezzük, hanem egyéb hasonló kongenereket. Az etil-alkoholnak tiszta vodkaillata és -íze van, márpedig azt többnyire csak a vodkában érezni! Találkoztam már olyan pálinkával, amiknek a 45% is túl sok volt, de olyan whiskyvel is, aminek jól állt az 54%! Általában az erősen finomított, szeszes-száraz, vodkához közelítő párlatok azok, amiknek sok a 40% fölötti alkoholtartalom, illetve az egyoldalúan édeskés-olajos jellegűek, ami pedig a brandykre és egyes pálinkákra jellemző. Másfélelő viszont, a hígítást félretéve, minél magasabb alkoholtartalmúra desztillálnak egy párlatot, általánosságban (!) annál tisztább és jellegtelenebb lesz. Sok italfajtának azzal is szabályozzák a karakterét (esetenként az llóanyag-tartalom mellett), hogy maximum milyen erősre finomítható. Az EU-ban sok párlatfajtánál van 86%-os korlátozás (például a gyümölcspárlatoknál is), de a román pălincánál például 70% a határ, a legtöbb amerikai whiskyfajtánál pedig 80%.
A Szubjektív Érzékelés és a Szeszhamisítás
A fentiek alapján már sejthetjük, hogy nem mindig. Bár valamirevaló alkoholfogyasztó szereti azt hinni, hogy a torka tévedhetetlenül fokolja a töményszeszt, előfordulhat akár az is, hogy egy 50%-os párlat kevésbé „bánt” mint egy rosszabbfajta 38%-os, miközben szigorúan véve az utóbbinak sincs technológiai hibája. A sztereotipikus rossz házipálinkát például elsősorban nem az 50-52% alkohol teszi feledhetetlen élménnyé, hanem az ecet és az etil-acetát. A tapasztalt fogyasztók ugyan valamennyire meg tudják különböztetni a csípőset az erőstől, de ők is könnyen tévedhetnek mondjuk 5%-ot vagy többet, ha szokatlan jellegű az ital. Ezt a szubjektivitást a történelem során mindig is kihasználták egyes zugfőzők, akik minél karcosabb szeszt állítottak elő - az előpárlat beleengedésével vagy akár csípős adalékok hozzáadásával is -, így a vásárlóik elégedetten itták a „nagyon erős”, de valójában akár 30% alatti szeszt.
A Tisztaszesz és az Azeotrópos Elegy
Aki ért valamit a szesziparhoz, az tudja, hogy a legerősebb alkoholos „ital” az étkezési finomszesz vagy köznyelvi nevén tisztaszesz, ami többnyire nem más, mint hígítatlan vodka, de hogy ez pontosan milyen erős, az már zavarosabb téma. Gyakran leírják, hogy a 96 (vagy 95,6) százalékos alkohol-víz elegy már azeotrópos, azaz desztillációval nem töményíthető, ezért 96%-os a tisztaszesz. A valóságban azonban az azeotrópos elegy 95,6 tömegszázalékos, ami 97,2 térfogatszázalékos alkoholt jelent. A köztudatban tehát összekeveredett az azeotrópos alkohol 96% m/m-ra felkerekített erőssége a finomszesz legalább 96% v/v-os erősségével.
Tévhitek a Likőrökről és a Pálinkáról
Aránylag gyakori tévhit, hogy a likőrök mindig alacsony alkoholtartalmúak, de pálinkás körökben az az elképzelés is elterjedt, hogy a likőrt mint italfajtát a 37,5 (vagy esetleg 40) százalék alatti alkoholtartalom definiálja. Ez utóbbi tévhitet legalább részben arra vezethetjük vissza, hogy a mézes pálinkák (és más, mézes pálinkaként tetszelgő szeszesitalok) likőr címén kerülnek a palackba, általában 30-35% alkohollal. A likőr ízesített és jelentősen cukrozott szesz, amit legalább 15% alkohollal kell palackozni, de felső megkötés nincs: likőr például az 55%-os Chartreuse is. A cukor persze méz vagy egyéb cukorforrás formájában is hozzáadható. A pálinka tehát nem lesz likőr se attól, hogy ízesítik, se attól, hogy felhígítják.
A Whisky Alkoholtartalma: Változó Kép
A whiskyt a legtöbben negyvenfokos italként ismerik, pedig ez egyáltalán nem annyira jellemző rá, mint a cognacra és a (minőségi) vodkára. Az ismertebb whiskymárkák nem túl régen még a legolcsóbb kiadásaikat sem hígították 40 fokig: még az ezredfordulón is 43%-os volt a Johnnie Walker Red Label, a Jack Daniel’s No. 7. Az amerikai whiskyt máig is csak a „belépő szinten” (értsd: a kólába való kocsmawhiskyknél) jellemzi igazán a 40 fok, és az ennél „értelmesebb” tételek többnyire még az olyan tucatmárkák estén is 43%-nál kezdődnek, mint a Jim Beam vagy a Jack Daniel’s. Az amerikai whiskyknél az 50% közeli szesztartalom is jóval gyakoribb, mint más whiskynemzeteknél, és nem ritkák az ennél erősebbek sem. A skótoknál ugyan egyre jobban felszivárog a 40% a prémium kategóriába is, de leginkább azért, mert náluk az utóbbi évtizedekben mesterségesen szétvált az „elegáns” és az „izgalmas” whiskyk világa - ma már az előbbit a blended whisky, utóbbit a malátawhisky testesíti meg. Az íreknél is nagyon hasonló a helyzet, a kanadaiak pedig… Persze ez azért nem azt jelenti, hogy régen minden whisky 43% fölött volt. Ha egész a századfordulóig megyünk vissza, akkor olyat is olvashatunk - brit szerzőtől! -, hogy az orosz állami monopólium vodkája a maga 40%-ával „lényegesen erősebb” volt, mint a brit kocsmákban megszokott whiskyk és ginek. Amerikai oldalon pedig tanulságos az az árlista, amit a Jack Daniel’s készleteinek századelős kiárusítása kapcsán ismerünk a szesztilalom hajnaláról - ez Tennesse-ben 1909-ben volt. Fehér szűrt whisky 37,5 és 50%, érlelt whisky 35%, hosszan érlelt whisky 40%, fehér kukoricawhisky 37,5 és 45%.
A világ legfurcsább szokásai és hagyományai - Top20
A Rum Megítélése és Alkoholtartalma
Talán a kevésbé jelentős ok az, hogy a rum kulturális megítélését itthon a Rejtő-féle matrózos háttere határozza meg, és valóban, ez a történelmi korszak hírhedt a 100 (brit) szeszfokos - full proof - vagy afölötti, overproof rumról. Ezt a brit haditengerészetnél 1980-ig fejadagban is adták, bár meg nem mondom, mettől meddig engedték a matrózoknak, hogy ezt a hajón töményen igyák. Az ilyen rum töménységét a korábbi évszázadokban is könnyű volt ellenőrizni, mert a vele átáztatott puskaport meg lehetett gyújtani. (Mégpedig úgy, hogy ne csak a szesz égjen le róla, hanem aztán maga a puskapor is meggyulladjon, tehát elég kevés vizet hagyjon maga után.) A 100° proof szesz erősségét a britek úgy iktatták törvénybe, hogy a fajsúlya a vízének 12/13 része, ez pedig 57,15% v/v -os alkohol. Ezt a pontos számot persze nem a gyújtópróba adta, na meg annak az eredményét egyébként is befolyásolhatta az éghajlat, illetve az időjárás.
A dolog másik eredete az, hogy Magyarországon „rum” címén a volt Monarchia területére jellemző rumutánzatok terjedtek el. Ezek eredetileg természetes ízesítésűek voltak (illetve az osztrákoknál ma is azok), ám önálló italként akkor is csak úgy-ahogy élvezhetők - inkább rumpuncs, rumostea és rumoskávé formájában fogyasztották, na meg persze süteményeket ízesítettek vele. Így gyakran nem is hígították fel őket a röviditalok fogyasztási szeszfokára, hanem meghagyták 50, 60 vagy éppen 80%-on, lévén 96%-os tisztaszesz volt az alapjuk. Így lett a rum (értsd: rumaromával ízesített tisztaszesz) a „szocializmus abszintja”. A fentiekkel szemben azonban a mai valódi rumok - értsd: amikre nem „szeszesital”, nem „Rum Verschnitt”, nem „Inländer Rum” van ráírva; sajnos ez elég komoly aknamező -, szóval a valódi rumok alkoholtartalma a whiskykéhez hasonló, illetve egy kicsit ingadozóbb. Az önálló italnak készült, minőségi érlelt rumok többsége azonban 40-50% közötti, ahogyan az a legtöbb más minőségi rövidnél is megszokott, de természetesen az is előfordul, hogy élnek a „full proof” tekintélyével.
A 37,5%-os Alkoholtartalom Hagyománya és a Vizezés
Ebben ugyan esetenként némi igazság is van, azonban a 37,5% alkoholtartalom hagyománya régebben létezik, mint a 40%-é. Nyilván nem nagy meglepetés, hogy eredetileg, amikor még se a térfogatszázalékos skálát, se a merülőfokolót nem ismerték, nem kereken 40%-os volt se a whisky, se a rum, se a brandy, hanem éppen egy kevésbé kerek számot kerekítettek később 40-re. (Egy népszerű mese szerint Mengyelejev találta fel a 40%-os szeszt mint az etanol etalonját - ee hee -, de ezt majd a vodkás írásunkban tesszük a helyére.) A 37,5%-os erősség hagyománya egy korai szeszfokolási módszerből született. Az adott mennyiségű mintát egy kis tálkában felforralták és meggyújtották, majd a láng kialvása után visszatöltötték a mérőhengerbe. Ha éppen a fele hiányzott, az egyfajta sztenderd fogyasztási erősségnek számított.
Az EU-ban ma is 37,5% a minimális kötelező alkoholtartalma többek közt a vodkának, a rumnak, a gyümölcspárlatnak, a törkölypárlatnak, a ginnek - összesen 17 szeszesital-kategóriának, amibe a natúr párlatok többsége beletartozik, ráadásul a néhány kivétel egy részénél is majdnem ugyanennyi, 38% az előírás. Magyarországon annyiban jogos fordítva gondolkodni erről, hogy a szocializmusban még a kommersz szeszek is 40%-osak voltak, így a 37,5%-os italok nálunk valóban „felvizezésként” jelentek meg újra a posztszocialista piacon. A vizezés azonban nem kizárólag a spórolást (bár elsősorban azt) szolgálja. Az alsó- és alsó-középkategóriás szeszekről szinte ökölszabályként elmondható, hogy 40%-osan túl szárazak vagy túl csípősek lesznek, így jobban is áll nekik az alacsonyabb alkoholtartalom; segít lágyabbá tenni azt, ami nem lágy. Ezért is lehet, hogy a - még olcsóságában is „eleganciaközpontú” - brandyt nem 37,5, hanem egészen 36%-ig szabad vizezni. (Például St. Rémy-nek is jobb, hogy csak 36 fokos, de a 40 fokos Courriere XO is jobban járt volna így.) A legolcsóbb whiskyk is gyakran - ha nem is jobbá, de - ihatóbbá válnak, ha pár csepp vízzel (vagy jéggel) megszabadítjuk őket a kötelező 40 foktól. Mint említettem, a századforduló kocsmáiban is gyakran inkább 30, mint 40 fok felé húztak az olcsó rövidek. Persze elleniskolaként az 50% fölötti erősség is működik, mert valamennyire elfed, kisimít bizonyos hibákat. A saját tapasztalatom szerint a rossz rövidek gyakran 38-48% közt mutatják a legrosszabb arcukat: itt már elég erősek ahhoz, hogy zavaróan csípjenek, viszont még elég gyengék ahhoz, hogy tisztán lehessen érezni a rossz ízüket.
Kerek Számok és Hagyományok
Az is tetten érhető, hogy a minőségi italoknál a gyártók többre tartják a kerek számokat vagy a hagyományokat, mint holmi „ideális alkoholtartalmat” - ami százalék pontossággal egyébként sem létezik. A 40% irracionális népszerűsége mellett érdemes az eltérő brit és amerikai szeszfokok trendjeit is megvizsgálni. Azt már tisztáztuk, hogy a 40% alkohol nemcsak amerikai szeszfokban (80°), hanem britben is kerek szám (70°). Azonban míg a 40% fölötti whisky korábbi (de ma sem ritka) amerikai etalonja 45% (90° US proof), addig a skóté 43% és 46%, ami 75° és 80° UK proof! Ezek annak idején annyira megszokottá váltak, hogy a skót whiskynél azóta is a 40/43/46-os palackok uralják a 40-46 közötti mezőnyt. Különösen 46%-os malátawhiskyből van ma is nagyon sok.
A Húszfokos Házibor Legendája
Ez az írás alapvetően az égetett szeszekről szól, de a húszfokos házibor legendáját sem érdemes kihagyni. A természetfeletti jelenségnek az a magyarázata, hogy a bornak mustkorában 20-23 körül volt a cukorfoka (többnyire persze „korrekció” után), és ezt a laikus úgy értelmezte, hogy a belőle készült bor is „húszfokos”. Léteznek olyan erjesztőtörzsek, amikkel lehetséges 20% alkoholt erjeszteni, de szinte senki nem ilyenekkel készíti a házibort, és az ízek szempontjából sem igazán szerencsés ötlet, nem is tudok ilyen borról.
