A baromfitenyésztés napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bír a globális élelmiszertermelésben, és ezen belül a brojler csirke tartása Magyarországon az egyik legintenzívebb állattenyésztési forma. Az ipari termelés és a háztáji tartás közötti különbségek megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk az élelmiszer-beszerzés és az állattartás terén. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a brojlercsirke nevelésének sajátosságait, összehasonlítjuk a különböző tartási módszereket, és megvizsgáljuk, milyen lehetőségek adódnak a háztáji gazdaságokban.
A brojler csirke: Miért olyan népszerű?
A brojler egy általános kifejezés olyan állatfajtára, amelyet a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban termeltek ki hús céljára. Leggyakrabban baromfinál, különösen tyúkoknál és csirkéknél használják ezt a megnevezést. Fontos megjegyezni, hogy a brojler nem egy teljes fajta, mivel nem tojik, ahogy azt más fajtáknál megszokhattuk. Ez az oka annak, hogy a brojlerek nem tenyészthetők házilag, így meg kell őket vásárolni.
A FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) adatai szerint a világ teljes háziállat-állományának több mint 60%-át szárnyasok teszik ki, és ez az arány évről évre növekszik. A magyar hústermelés felét is a baromfitenyésztés teszi ki, a szárnyasok tekinthetők a legközkedveltebb hazai állati fehérjeforrásnak. A KSH adatai szerint évente fejenként 33 kilogramm baromfit eszünk, ami jócskán meghaladja az uniós átlagot. Ennek a mennyiségnek a kétharmada csirkehús, amit a fogyasztók a könnyű elkészíthetősége és az egészségessége miatt részesítenek előnyben.
A brojlercsirkének nevezik azokat a fajtákat, amelyeket kifejezetten intenzív hústermelésre tenyésztettek, ezért alkalmasak nagyüzemi tartásra. A napjainkban legelterjedtebb brojlerek az 1960-as években kezdték el tenyészteni. A tipikus brojlerek jellegzetes fehér tollal és sárga csőrrel rendelkeznek. Fejlődésük elképesztően gyors, már 49-56 nap alatt el tudják érni a 2-2,5 kg-os vágási súlyt, amit a háznál tartott állatok csaknem 100 nap alatt közelítenek meg.
Az ipari brojler tartásának titkai
A brojler csirke tartása során a belső klíma stabilitása kulcsfontosságú. A brojlercsarnok vagy baromfiól kialakítása nem pusztán építészeti kérdés, hanem gazdasági tényező. Ezek elsősorban takarmányozási és menedzsment kérdésekkel foglalkoznak. A nem megfelelően szigetelt baromfiólban gyakran alakul ki hideg-meleg légmozgás, amely huzatot okoz. A mezőgazdasági épületek szigetelése speciális szakértelmet igényel.
Az istállóban külön kis tereket alakítanak ki a naposállatok számára, mert ők sem komálják, ha ömlesztve vannak. Így kezelhetőbbek is. Arra persze oda kell figyelni, hogy mennyi naposcsibe kerüljön egy helyre, nehogy nagyon eluralkodjon a zsúfoltság. Általában 11-25 állat/m² a bevett telepítési sűrűség.
Amikor bekerül a rengeteg csibe, az az "all in" rész. Vannak kis csoportok, fölöttük hősugárzóval, mert a pici csibe bizony kényes egy jószág. Kezdetben tálcákon kapnak darált tápot meg jó sok vizet. A vizet általában ízesítik, hogy a naposállat igyon minél többet. Néhány azért így sem találja meg az itatót és elpusztul idő előtt. Ez van.
Aztán ha már megerősödtek annyira, hogy ne kelljen nekik a műanyának nevezett hősugárzó, szépen összenyitják a kisebb csoportokat és leengedik az automata etetőket és itatókat. Ezek után kezdődik a hizlalás. Eddig csak arra pályáztak, hogy minél több növendék életben maradjon és elég erősek legyenek ahhoz, hogy kibírják azt az egy hónapot, ami még hátra van nekik. A brojlerneveléskor egyébként szinte végig napi 24 órás megvilágítás van és folyamatos légcsere.
A sarkalatos pont a hizlalás alatt nem más, mint a takarmányozás. Az összes kiadás 65-70%-át a takarmány teszi ki. Szóval itt akar mindenki spórolni. De hogyan is lehet? Hát úgy, hogy olyan fajtát és hibridet (fajták keresztezéséből jön létre, igen bonyolult módon) alkalmaznak, amiket arra nemesítettek, hogy 1 kg takarmányból a lehető legtöbb élőtömeget állítsák elő. Ezt hívják takarmányértékesítő képességnek. Egy modern hibrid 1,3-1,5 kg takarmányból állít elő 1 kg élősúlyt.
A brojlercsirkék pelletált takarmányt esznek. A pelletált táp valójában sokféle növény ledarált, hőkezelt és rudacskákba préselt keveréke. Ami van benne: fehérje (fiatal állatokkal etetnek hallisztet is), ásványi anyagok, zsír, minimális víztartalom és ennyi. Nincs benne hormon, meg mindenféle szerelmi bájital, mint ahogy azt sokan hiszik. Gyógyszert azt kapnak, mert ha egy állat megbetegszik (a szabadból áramlik be a levegő az istállóba és kórokozók is megjelenhetnek), akkor az egész állomány képes pár nap alatt elhalálozni. Szomorú, de ez van. Szóval gyógyszert azt kapnak megelőzési céllal. Persze a vágás előtt x nappal abba kell hagyni az ivóvízhez való adagolást, hogy a hústermékben már ne legyen szermaradvány.
Miután elérték a kívánt vágási súlyt az állatok, az összeset kamionra pakolják és elviszik a vágóhídra. Ez a nevelés "all out" szakasza.
nagybatyam brojler csirke nevelese
Tévhitek és valóság: Hormonok és antibiotikumok
Gyakran merül fel az a tévhit, hogy antibiotikumokat és hormonokat használnak a brojler csirke tenyésztése során. Ezek használatának azonban a szigorú magyar szabályozások gátat szabnak. Fontos megjegyezni, hogy mivel ezek a szabályok országonként eltérhetnek, az importált húsokban van rá esély, hogy hormonnal és antibiotikummal kezelték a csirkéket.
A Baromfi Terméktanács igazgatója, dr. Csorba Attila, egy régebbi interjúban tisztázta a kérdést: „A baromfitenyésztésben és -tartásban soha nem használtak hormonokat, de ez egy meglévő tévhit. A baromfifélék tehát a hatékony tenyésztéstől és a jó minőségű takarmánytól növekednek, ami jelenleg nem tartalmazhat még állati eredetű fehérjét sem. Antibiotikumot a hazai baromfitartásban és -tenyésztésben megelőzési céllal egyáltalán nem, terápiás céllal is csak szigorú állatorvosi felügyelettel és komoly előírások betartása mellett lehet alkalmazni. Hazánkban az antibiotikum-használat rendkívül ritka, a baromfifélék esetében a betegségek megelőzésére vakcinázást, védőoltást alkalmazunk. Ennek anyagi oka van, az antibiotikum ugyanis drága. Ha mégis szükségszerű a használata, akkor be kell tartani az alkalmazás szigorú szabályait, az alkalmazott készítményre vonatkozó meghatározott várakozási időt, aminek el kell telnie a kezelés után ahhoz, hogy a vágóüzem egyáltalán átvegye a baromfit. Mivel ezt az élelmiszer-biztonsági hatóság folyamatosan ellenőrzi is, az antibiotikum-maradványok jelenléte a baromfihúsban gyakorlatilag kizárt.”
A háztáji brojler nevelés lehetőségei
Az önellátás, vagy részleges önellátás igénye sokakban megfogalmazódik manapság, főleg ott, ahol a körülmények - hely, ráfordítható idő, a termeléshez szükséges eszközök stb. - adottak. Egyrészt azért, mert így olyan élelmiszert tehetnek a család asztalára, aminek az eredete ismert, másrészt, ha jól van megtervezve a termelés folyamata, olcsóbban lehet előállítani a szükséges alapanyagokat.
Vidéken régebben ez a gyakorlat a mindennapi élet része volt, megtermelték, ami a családnak kellett. A jól bejáratott elméleti és gyakorlati tudnivalókat családon belül örökítették tovább. Viszont ha már van alapvető tudásanyagunk, netán pár év gyakorlatunk, akkor akár új, innovatív ötleteket is kipróbálhatunk gazdaságunkban, amivel tovább csökkenthetjük a költségeket.
Egy ilyen ötletről beszélgettünk Halászi Barbarával, aki a broilercsirke-nevelést - amely köztudottan intenzív, zárt tartásos rendszerben javasolt - próbálja a háztáji körülményekhez igazítani. Állattenyésztő mérnökként alaptudása adott a baromfitartásról, de eddig inkább a szarvasmarhatartás területén mozgott. Felmerül a kérdés, miért próbál intenzív fajtát tartani, miért nem éri be a „hagyományos” tanyasi csirkével? A válasz egyszerűen gazdaságossági természetű: az intenzív fajták, hibridek annyival gyorsabban fejlődnek, hogy töredékidő alatt elérik a vágósúlyt.
Felkészülés a háztáji brojler csibék fogadására
Naposcsibét csak gondosan előkészített férőhelyre ajánlatos telepíteni. Mielőtt hazahozná a csirkéket, megfelelő környezetet kell előkészítenie számukra. A tartási hely méretének meg kell felelnie a tartani kívánt csirkék számának. A szűk hely megakadályozza, hogy szabadon mozogjanak, ami befolyásolja viselkedésüket.
Napos korban a csibék hőmérsékleti igénye magas. A problémamentes fejlődéshez feltétlenül +30 °C fölötti hőmérséklet szükséges az első napokban. Valószínűleg extra hőt kell biztosítania számukra, például infravörös fűtőberendezéssel vagy hősugárzóval. A megfelelő hőmérsékletet a csibék viselkedése alapján határozhatja meg. Ha továbbra is a hőforrás közelében ülnek, vagy összebújnak, akkor magasabb hőmérsékletre van szükségük. Ezzel szemben, ha távol maradnak a hőforrástól, csökkentse egy kicsit a hőmérsékletet. Kezdetben stabil, 25-30 °C hőmérséklet megfelelő, amelynek igénye a növekedéssel fokozatosan csökken. A 4-5. élethéttől kezdődően a hőmérsékleti igény csökken.
A száraz alom is hozzájárul a brojlerek kényelméhez, és megakadályozza a lábuk meghűlését. Alomnak faforgácsot vagy szecskázott (felaprított) szalmát (pl. búza-, rozs-, árpaszár) használnak. Zárt tartás esetében az ammónia képződését szellőztetéssel kell megszüntetni.
Takarmányozás a háztáji tartásban
Amint hazahozza a csirkéket, nyilvánvalóan el kell kezdenie etetni őket. Állandó hozzáférést kell biztosítani számukra a friss, tiszta vízhez. Ideális esetben öntözőt használjon vízforrásként, hogy megakadályozza a víz szennyeződését, és hogy a víz minőségét tovább megőrizze anélkül, hogy gyakran cserélni kellene. Ráadásul a kis fiókák nem fulladhatnak meg benne, ellentétben a mélytállal.
Természetesen nem szabad megfeledkezni az etetésről sem, ami különösen fontos a brojlerek számára. A leggyorsabb növekedést a speciális takarmánykeverékek garantálják a megfelelő tápanyagokkal, ásványi anyagokkal, vitaminokkal és aminosavakkal. Ezeket a takarmánykeverékeket BR1-nek (3 hetes korig), BR2-nek (3-5 hetes korig) és BR3-nak (5 hetes kortól) hívják.
A háztáji baromfitartásban takarmányozás vonatkozásában számos változat lehetséges. Gyakorlat, hogy fele arányban tápot - fele arányban pedig gabonadarát vagy melléktermékeket etetnek. Háztáji hibrid esetében, a kettős hasznosításnak megfelelően, egymástól eltérő időszakokat különböztetünk meg. A nevelés első időszakában mindenképpen a csibék megerősödése a fő célkitűzés. Az immun- és emésztőrendszer kifejlődése történik ebben a szakaszban. A 4-5. élethéttől történhet fokozatosan az átállás jércetápra vagy gyengébb minőségű házi keverékre, amennyiben a súlyfejlődés korábban megfelelő volt. Nevelési időszak második periódusában a csontozat, izomzat, valamint a tollazat kifejlődése történik. A kakasok tartásánál, ha a jobb testtömeg gyarapodás a cél, akkor ott étvágy szerinti etetés történik jobb minőségű takarmánnyal. Amennyiben a jércék külön vannak tartva, a kakasok kivágása utáni időszakban mindenképpen takarékosan, adagolt etetést alkalmazzunk. A túlzott takarmányfelvétel ugyanis kedvezőtlen hatású a tojástermelésre.
Brojler csirkék körülbelül 6-8 hét után érik el a vágósúlyt. Ez azonban számos tényezőtől függ, különösen attól, hogy milyen mennyiségű takarmányt adsz nekik - minden növekedési kilogrammhoz körülbelül 1,6 kilogramm takarmány szükséges.
Fóliasátras brojler tartás: Innovatív megoldás
Halászi Barbara esetében a baromfitartás legköltségigényesebb befektetése az ól. Ez általában tégla vagy fa építmény, benne mindazzal, ami a baromfi tartásához szükséges. De mi van, ha nincs ól, és nem is szeretnénk építeni? Hogyan valósítható meg így a háztáji baromfitartás? Barbara két, 2×3 méteres, 2 m belmagasságú fóliasátrat vett, amelyek akkori ára 30 000 Ft/db volt: egyikben a takarmányt tartja, másikban az állomány kényelmesen elfér. Úgy tervezte, 30 broilert vesz majd, addig a meglévő tojóállomány lakja be a helyet.
A sátor felállítása után a kezdeti nehézségek természetesen itt is jelentkeztek. A terület erősen szeles, így még a jól lerögzített sátrat is elvitte egy erősebb vihar. Ebből tanulva, újragondolás után körbálás szénával rakták körül a sátrat 3 oldalról, ezzel megoldva a szerkezet könnyű súlyából adódó problémákat. Bár Barbara megfigyelése szerint, mivel a kétrétegű UV-szűrős fólia nem melegszik túl, nagy melegben hűvösebb volt bent, mint a külső hőmérséklet - be is mentek délben a tyúkok hűsölni. A szellőztetés a fólián lévő ablakokkal megoldható, habár a szénabálás rögzítés ez esetben hátrány, mert a legtöbb ablakot takarja. A fólia felállítása két-három embert igényel, és nem árt, ha van némi rutinja az összeszerelőnek, mert az útmutató nem mindig egyértelmű elsőre.
Az intenzív körülmények között 30-45 naposan vágásérett brojlerek súlya ekkor 1,5-2,5 kg között mozog. Vágási kihozatala 73%. Súlygyarapodása 11 hetes korig nő, aztán csökkenés figyelhető meg. A Cobb 500 természete nyugodt, barátságos, betegségekkel szemben ellenálló. Hátrányaként a hideggel szembeni intoleranciája említhető meg, igényli a tartásához megfelelő hőmérsékletet, amely naposkorban 27-33 °C körül alakul. Intenzív, zárt tartásban kezdetben a csibéknél a megengedett maximális megvilágítást alkalmazzák (ez Magyarországon max. állatlétszámtól függően más méretű fólia is használható, de Barbara a kísérleti szakaszban nem akart nagyobbat, viszont ha beválik, akkor valószínűleg bővít majd.
A broilercsibék most még ketrecben vannak, növekedésükkel majd elkerített, fedett részt szeretne biztosítani nekik. Alomként a faforgács vált be, szénaalommal is próbálkozott, de annak nem szecskázottan kedvezőtlen a nedvszívó képessége. Etetésüket vályús etetővel oldotta meg, és az itatásukra is vályús megoldást használ, mert tapasztalata szerint ezt szennyezik be legkevésbé, a köritatót hamarabb telehordták alommal. Takarmányként az életkoruknak megfelelő tápot kapnak, ad libitum.
Ebben a rendszerben csak nyáron lehet broilert nevelni, nemcsak a hőmérséklet alakulása miatt, hanem a nappalok hossza miatt is, mivel plusz világítást sem kapnak ebben az esetben. Háztáji körülmények közt a nyári hónapokban két-három turnust lehet így felnevelni, ami azért a legtöbb családnál bőven elég az éves csirkehúsmennyiség biztosítására. Azzal mindenki tisztában van, a mai gazdasági viszonyok közt mennyire fontos az, hogy minél gazdaságosabban jussunk élelmiszerhez, legyen az növényi vagy állati eredetű. Az ilyen ötletek sokat segíthetnek, érdemes utánajárni, olvasni és a saját körülményekhez jól illeszkedő megoldásokat találni.
A különböző tartási módok összehasonlítása: Íz és ár
Hangosan kiállunk a tanyasi, háztáji és biobaromfi mellett, szidjuk a brojlert, a ketrecet, de állatjóléti szempontokon túl van-e különbség az átlagfogyasztó számára egy brojler, egy szabadon tartott, egy valódi háztáji és a baromfik Rolls-Royce-a, a bresse-i csirke között?
A sima bolti csirke 1568 Ft/kg vs. tanyasi (szabadtartású) csirke 2718 Ft/kg (Mastergood tanyasi csirke). A szabadtartású csirke, ahogy a nevében is van, egy merőben másfajta nevelési és takarmányozási módszerrel előállított élőbaromfi. Nem zárt, ipari környezetben nevelkedik, a fajta jellege és magas ellenálló képessége lehetővé teszi, hogy hathetes kor után betollasodva kimenjen a szabadba, és ott tetszőleges ideig kapirgáljon, csipegessen, majd estére visszatér az istállóba. A fajta lassúbb növekedéséből adódóan a vágási életkort dupla annyi idő alatt éri el (szemben az ipari csirke 38-40 napjával) 80-82 nap nevelési időre lesz vágásérett. Ezen baromfiknak a takarmányozása is merőben eltér az ipari tápoktól, takarmányuk összetételének legalább 70%-a, vagy ettől több, kukorica és búza.
Ízletes teszt: Brojler vs. szabadtartású vs. háztáji vs. bresse-i
Egy teszt során a mellhúsok vizsgálatakor három tesztelő kifejezetten savanykásnak ítélte a bolti csirke húsát, egy csirkeízűnek nevezte, amit rákérdezésre pontosított: „a langyos vízre hasonlít”. Egy tesztelő kifejezetten elutasította a terméket, pfujolt rá, egynek viszont nagyon ízlett. A szabadtartású csirke húsát többen is enyhén füstösnek, kellemes utóízűnek találták. A savanykás mellékízt ebben is többen megnevezték, de csak nagyon enyhén, és édeskésebb, zsírosabb minősítést kapott, jobb állaggal.
A háztáji csirke húsa kifejezetten tömörebb szerkezetű, határozottan eltérő ízű. Egy kivétellel mindenkinek ez ízlett a legjobban. A hús lágy, de haraphatóbb állagú, édességnek, savanyúságnak nyoma sincs, cserébe tartalmas, ízletes. Látványra nyeszlett, ez a legkisebb mell, a legkeskenyebb, legsoványabb állat, a melle harmada a sima bolti csirkének, amivel nagyjából azonos súlyú (ez sajnos az átlagfogyasztó szemében hátrány). A tesztelők ezeket az alkati különbségeket nem látták, egyforma szeleteket kaptak.
A bresse-i csirke megzavarta a tesztelőket. Egyikük meglepődött valami édes, tejes karakteren, és mindenki egyetértett abban, hogy ha nem tudnák, hogy csirke, másra tippelnének. Szerkezete nem olyan szálas, mint például a sima bolti. Ez a hús a bélszínhez hasonlatos, van ellenállása, de egy kanállal is szét lehetne nyomni. A boltiakhoz képest mintha tömörített lenne, jó harapni, enni, állagban jobb a háztájinál, ízben hasonlóan izgalmas. A sajátos állag nem aratott osztatlan sikert, a csirkétől nem ezt várja a fogyasztó.
Pörköltben is tesztelték a csirkéket. A bolti csirke húsa édes és krémes, pépes, de az édességen túl semmiféle jellege nincs, általános érdektelenség. Az összekóstolásnál ez a tétel lóg ki a leginkább, édessége irritáló. A szabadtartású csirke mellénél zavaró savanyúság a pörköltben eltűnt. Egy tesztelő találta el, melyik csirkét eszi. Az állaga harapható, nem olyan testetlen, mint az előző, és sehol semmi zavaró édesség, bár különösebb ízvilágok sem bontakoztak ki.
A háztáji csirke pörköltje ízletesebb, tartalmasabb, mint az első kettő. A háztájihoz hasonlatos karakter, de a sokkal tömörebb állag itt is nagyon kijött, egy tökéletes csirkepörkölthús, enyhén vadas karakter, mutatós, nagy csontok. A tanyasiba nem lehet belekötni, de a háztáji és a bresse-i mellett nem nagyon tudott labdába rúgni.
Az általános bolti csirkét, hiába veszi és eszi tonnaszámra a magyar, pontosan, vakon meg tudjuk különböztetni a jobb körülmények között nevelt baromfiktól és értékeléskor az utóbbiakat tartja finomabbnak, jobbnak. A baromfi nem csak boldogsággal, minőséggel is meghálálja a törődést. Ettől függetlenül ne rohanjanak háztáji felirattal ékesített baromfit vásárolni a hentesnél, inkább tartsanak, tartassanak, mert a háztáji fogalma az élelmiszeriparban egyelőre nem tisztázott (bár, ha valaki helytelenül használja, azt büntetik, igen, jól értik, a fogalom tisztázatlan, de helytelen használatáért büntetnek), tehát a hentesnél árult háztáji kakas nem feltétlenül (inkább nem) egyezik meg a tesztben értékelt kiskakassal. Ami segíthet korrekt piaci háztáji kiválasztásában, az a fent is látható harcos testalkat keresése, a termelő megismerése, és ne dőljenek be a rikító sárga bőrnek, mert adalékokkal befolyásolható.
nagybatyam brojler csirke nevelese
A szabadtartásos baromfi: Minőség és környezettudatosság
A világ piacain kétféle csirke van jelen: a már fentebb említett gyorsan növekedő, ipari tartásra fejlesztett brojler, és a másik fajtacsoport, a szabadtartásos, amely a hagyományos háztáji tartás mintáira épül. A szabadtartású csirke teljesen másfajta nevelésű, tartású és takarmányozású baromfi.
Az Európai Unió szabályzata előírja, hogy konkrétan mit jelent a szabadtartás, milyen fajtacsoportoknál alkalmazható, egy állat számára hány négyzetméter szükséges, és ezek milyen takarmányokat fogyaszthatnak. A szabadtartás vagy ökotartás lényege, hogy a speciális feltételek között tartott csirkéknek ólanként egy hektár kifutót kell biztosítani, amelynek 30 százaléka fás, bokros rész. Az ól területe összesen nem lehet nagyobb 400 négyzetméternél, s úgynevezett „körbe ablakos"-nak kell lennie, azaz az oldalfelület 40 százalékának kell ablakból állnia. A szabadtartásos csirke takarmánya kizárólag gabonamagvakból állhat, amit kiegészíthetnek ásványi alkotóelemek, valamint szója. A takarmány nem tartalmazhat semmilyen hozamfokozót, mesterséges anyagot, antibiotikumot és állati fehérjét.
Ezek az állatok - részben a fajtajelleg, részben a mozgás miatt - lassabban növekednek, de izmaik fejlettebbek, kevesebb vizet tartalmaznak, és teltebb az ízük. A vágási súlyt pedig kétszer annyi idő alatt, 80-82 nap nevelés után érik el.
A különbséget meg kell fizetni
A szabadtartás nem olcsó a hosszabb nevelési idő, az összetettebb körülmények miatt. Ezt még fokozhatja, ha a táplálás bioterményekkel történik, amelyeknek egyrészt magasabb az áruk, másrészt több is kell belőlük egy állat felneveléséhez. A szabadtartás kétszer, míg a biotartás háromszor akkora költséggel valósítható meg, az intenzív körülmények között előállított baromfihoz képest. A magasabb ár ellenére itthon is egyre többen keresik a szabadtartásos baromfit, értékelve annak minden előnyét.
Milyen fajtát válasszunk háztáji tartásra?
Ha már tyúktartásra adtuk a fejünket, elsőként talán az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy milyen fajtát vegyünk. Rengeteget hallhatunk a médiában a brojler húscsirkéről, vagy a leghorn tojótyúkokról. A rossz hír az, hogy a kiemelkedő teljesítményű, tojás- vagy hústermelésre kitenyésztett, hibridizált tyúkfajták „kényesek” a mi kis baromfiudvarunkba. Nem tudnánk gazdaságosan fenntartani őket, illetve kihasználni azt a képességüket, amire kitenyésztve lettek.
Házkörüli tartásra kimondottan kettős hasznosítású fajták az alkalmasak. Ezek a tyúkok nem rendelkeznek kiemelkedő tojás- vagy húshozammal, azonban erősebb a testalkatuk, szívósabbak, és valljuk be, finomabb is az a baromfi, amit mi neveltünk. A legjobb választás azonban mindig az őshonos fajta. Ezért erősen ajánlott az erdélyi kopasznyakú, a fehér magyar, vagy a magyar kendermagos. Fontos megjegyezni, hogy ne mindig a látszatra menjünk. Olykor a különleges tollazat és alkat nem jelent jót. Az ilyeneknél mindig fennáll a megbetegedés veszélye, mivel a különlegessége miatt csökkenhet a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Ha logikusan akarunk gondolkodni, ott van például a gatyás tyúk. A lábtollazatán sokkal nagyobb eséllyel tapadnak meg a kórokozók. Más a nevelése, tartása és takarmányozása.
