A zöldborsó hüvely titkai és a sikeres termesztés tudnivalói

A zsenge borsó finom, édes ízét szinte mindenki szereti, így nem meglepő, hogy sok kertész megpróbálkozik a termesztésével. A borsó a legkorábban beérő konyhakerti növények egyike, terméshozama rendszerint gazdag, és a fejlődő növény gondozása sem túl bonyolult. Ennek ellenére esetenként adódhatnak problémák, például amikor azt tapasztaljuk, hogy egyetlen valamirevaló borsószem sincs a hüvelyben. Az alábbi cikk részletesen bemutatja a zöldborsó termesztésének fortélyait, a lehetséges problémákat és azok megoldásait, valamint a hüvelyesek általános táplálkozási jelentőségét.

Miért lehet üres a zöldborsó hüvelye?

Az üresnek tűnő borsóhüvelyre a legegyszerűbb és legvalószínűbb magyarázat az, hogy a borsószemek még nincsenek kifejlődve. A hüvelyt megvizsgálva láthatjuk, hogy a fejlődésnek indult borsószemek kezdetben még igen aprók. Ahogy a hüvely nő és fejlődik, úgy híznak benne a borsószemek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fiatal, még zsenge borsó sokkal finomabb és ízletesebb. Ha egy bizonyos ponton túl hagyjuk érni, előfordulhat, hogy a borsószemek kemények, rágósak lesznek.

Egy másik lehetséges ok az üres hüvelyre, vagy arra, ha egyetlen gömbölyű, kifejlett borsószem sincs a hüvelyben, az lehet, hogy tévedésből nem is a szándékaink szerinti fajtát ültettük. Léteznek ugyanis olyan borsófajták, amelyeket azért termesztünk, hogy a termést a hüvellyel együtt fogyasszuk el. Ezek közé tartozik például a lapos hüvelyt fejlesztő cukorborsó. Az, hogy teljesen üres borsóhüvelyek fejlődjenek ki, meglehetősen ritka jelenség. A lapos hüvely sokkal inkább az adott fajta (például cukorborsó) alaptulajdonságát jelzi.

A zöldborsó fajtatípusai és botanikája

A zöldborsó (Pisum sativum L.) a Fabaceae, korábbi nevén Leguminosae (magyar neve hüvelyesek, illetve korábban pillangósvirágúak) családba tartozik, amelyben megközelítőleg 17 000 fajt tartanak számon. Egyéves, dudvásszárú növény, egyes fajtáké, mint a cukorborsóé is, 2-2,5 méter hosszúra megnő. Gyökérrendszere orsó alakú, az oldalgyökereken a légköri nitrogént megkötő baktériumok élnek, gazdagítva a talajt jelentős mennyiségű (80-120 kg/ha) nitrogéntápanyaggal. A virágok 1-3-asával képződnek, de vannak nemesített fajták, amelyeken fürtösen, örvösen helyezkednek el, öntermékenyülők és 10-20 nap alatt virágoznak el.

A zöldborsófajtákat három fő fajtakörbe csoportosítjuk:

• Kifejtő borsók: Alaptípus a sima magvú kifejtő borsó, a környezettel szemben a legigénytelenebb.
• Velőborsók: Nevüket a mag ragyás, ráncos felületéről kapták. Valamivel több meleget igényelnek, mint a kifejtő típusok, de jobb minőségűek és tovább megőrzik zsengeségüket.
• Cukorborsók: Morfológiailag is eltérnek az előző kettőtől, mivel hüvelytermésük faláról hiányzik a pergamentszerű, belső rostos hártya. Ennek köszönhetően zsengesége miatt ugyanúgy fogyasztható, mint a magok. Vannak cukorborsófajták, amelyek hüvelyét nem töltik ki a magok (bár a hüvely felületén a magkezdeményekből adódó kiemelkedés jól látható), és ismertek olyanok is, amelyek hüvelytermésében a kifejtőhöz vagy a velőtípushoz hasonlóan telt magvak növekednek. Az előzőt „sugar”, utóbbit „snap” típusnak nevezik. Magjuk lehet sima felületű, mint a kifejtő fajtáké, és a velőborsókhoz hasonlóan ráncos.

A zöldborsó környezeti igényei és termesztése

A borsó ültetésekor a megfelelő körültekintéssel eljárva megelőzhetők a problémák. A borsószemeket kora tavasszal, a fagyveszély elmúltával közvetlenül szabadföldbe vessük. A borsószemeket meglehetősen közel vethetjük egymáshoz, elegendő, ha a köztük lévő távolság mindössze 3-5 cm. A kikelt borsót ritkítani nem szükséges.

A cukorborsó, hasonlóan a többi típushoz, hosszúnappalos növény. Rövid nappalokon, gyengébb fényviszonyok esetén a lombozatot, hosszabb nappalokon a generatív szerveit, a virágot és a hüvelyt fejleszti. Borús, hűvös tavaszi időjárás esetén később terem, virágai rosszul termékenyülnek. Hidegtűrő növény, optimális lombfejlődés 16 °C körüli értéken valósul meg. 5 °C-on az elvetett mag csírázásnak indul, de később, lombleveles kor kezdetén a -2-5 °C-os hideget is elviseli. (A kifejtő borsó 2-4, a velő típus 5-6 °C-on csírázik.) Jó borsótermő évek olyankor vannak, ha a tavasz meleg, a nyár hűvös. A 24-25 °C feletti hőmérsékletet nehezen viseli el, erős lombozatot fejleszt, az ilyen hüvelyben a szemek aprók, megkeményednek, kényszerérettek lesznek.

A borsófélék, így a cukorborsó sem támaszt különösebb igényt a talaj minőségével szemben. Mint a többi zöldségnövény, a közel semleges pH-értékű vályog- és homokos vályog, nem túl meszes talajokon (max. 5-6%) fejlődik a legjobban. Mélyfekvésű, hideg és nedves talajon szártőbetegségek léphetnek fel.

A borsó mindenkori tápanyag-szükségletét a vegetációs időszak alatt szerves vagy műtrágyával pótoljuk. A borsónak szüksége van például foszforra, nitrogénre azonban nem, mivel azt saját maga is elő tudja állítani a gyökérrendszerén élő nitrogénmegkötő baktériumok segítségével. Fontos azonban megjegyezni, hogy az így talajban fixálódott nitrogént csak a következő növény tudja hasznosítani, a borsót szükséges műtrágyázni. Szerves trágyát nem igényel.

Vízigénye közepes, általában a korai vetések esetében a téli csapadékból adódóan elég nedves marad a csírázáshoz és a kezdeti fejlődéshez a talaj. Később sem igényel sok vizet, bár az utóbbi évek meleg és száraz késő tavaszi időjárása az öntözését esetenként indokolja.

Vetés és palántázás

A cukorborsó a kifejtő és velő típusokhoz hasonlóan termeszthető ágyásban, de jobb helykihasználás miatt támrendszerre is futtatják, valamint palántázzák is. Vetés előtt vízben áztatják, majd a megduzzadt magot cserépbe vagy tejfölös dobozokba elvetik. A kelés 5-6 nap után megtörténik, és ha a palánta elérte a 4-5 lombleveles fejlettséget, végleges helyükre, 15-20 cm-es tőtávolságra kiültetik. Csúcsukat 15-20 cm-es magasságban visszacsípik, hogy több hajtást neveljenek. A fejlődő szárakat a támrendszerre kell igazítani, szükség esetén zsineggel rögzíteni.

A vetés ideje február vége, március eleje, amint annyira megszikkad a talaj, hogy rá lehet menni. A telthüvelyű (snap) típusokat valamivel később, jobban felmelegedett talajba vetjük. Túl kései vetéseknél fennáll annak a veszélye, hogy az érés a nagy melegek idejére húzódik, ami úgynevezett kényszerérést eredményez. Helyre vetés esetén 5 cm mélyen, 25-30 cm-es sortávolságra és 10-12 cm-es tőtávolságra helyezzük a talajba a magot. A fajta tenyészidejének hosszától függően a virágzás a vetést követő 60-80 nap múlva, a szedéskezdet pedig 65-87 nap múlva várható.

Betakarítás és felhasználás

Rendszeresen szedjük le a betakarításra épp megérett hüvelyeket. A méretes borsószemeket érlelő fajták esetében már azelőtt szedjük le a hüvelyt, mielőtt a borsószemek akkorára nőnének, hogy szinte pukkadásig feszítenék a hüvelyt. Megéri tehát odafigyelnünk arra, mikor és milyen gyakran szüreteljük le a borsótermést.

Elvirágzás után két héttel már fogyasztható a cukorborsó hüvelye, ilyenkor a legzsengébb. Később a szemek kifejlődésével ugyan növekszik a termésmennyiség, de a hüvely zsengesége romlik. Hogy a folyamatos szedéssel a növényt ne tépjük és a lombot ne károsítsuk, érdemes ollót használni.

A zöldborsó hüvely, más néven cukorborsó, a tavaszi hónapok egyik legnépszerűbb zöldsége, amely friss és ropogós ízével minden étkezést feldob. A cukorborsó hüvely egy különleges borsófajta, amelyet közvetlenül a hüvelyben fogyaszthatunk, mivel nincsenek kemikáliák a héjában, és könnyedén meg lehet enni a friss, roppanós borsót a természetes héjával.

A zöldborsó hüvely rendkívül sokoldalú alapanyag, amelyet számos ételben felhasználhatunk. A következő felhasználási módok különösen népszerűek:

• Salátákban: Friss és roppanós borsó hüvelyek adhatók a salátákhoz, hogy ízt és textúrát adjanak neki.
• Levesekben: A cukorborsó héját levesekben, főzelékekben is felhasználhatjuk, hogy különleges frissességet biztosítson.
• Levesekhez és köretekhez: A hüvelyeket párolva vagy főzve is elkészíthetjük, kiváló köretet alkotva sült húsok mellé.

A zöldborsó hüvely egészségügyi előnyei

A zöldborsó hüvely nemcsak ínycsiklandó, hanem számos egészségügyi előnnyel is rendelkezik. Tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal és rostokkal, amelyek mind hozzájárulnak az egészséges bélflóra fenntartásához és az immunrendszer erősítéséhez. Különösen gazdag C-vitaminban, folsavban, káliumban és magnéziumban, amelyek mind javítják a vérkeringést és erősítik a test védelmi rendszereit.

A benne található rostok segítenek a bélműködés javításában, miközben hozzájárulnak a koleszterinszint csökkentéséhez. A borsó gazdag antioxidánsokban is, amelyek segítenek a szabadgyökök semlegesítésében és a gyulladások csökkentésében. A kálium és magnézium segítik a szív- és érrendszer működését, míg a C-vitamin erősíti az immunrendszert. A zöldborsó kevés kalóriát (81 kcal) tartalmaz, gazdag egészségvédő ásványi anyagokban (foszfor, kálium, magnézium és vas, továbbá mikroelemek, mint réz, mangán, cink, molibdén), vitaminokban (főleg B, C és K vitaminok), antioxidánsokban, valamint magas a fehérjetartalma.

Kártevők és betegségek a zöldborsónál

Az ápolási munkák a növényvédelem mellett a terület gyommentesen tartására is kiterjednek, amit a talaj gyomosodásától függően 3-4 alkalommal szükséges elvégezni. A zöldborsó termesztése során számos kártevővel és betegséggel találkozhatunk.

Kártevők

• Zöldborsó-levéltetű (Acyrthosiphon pisum): A borsó gazdasági szempontból legnagyobb veszélyt jelentő kártevője. A virágok szívogatása később a hüvelyek lehullásához vezethet, és ezzel jelentősen csökken a hüvelyszám. Károsítása az ezermagtömegre is negatívan hat. Annál nagyobb a kár, minél szárazabb és melegebb az idő. Ezenfelül könnyebben terjed a borsó közönséges mozaikvírus és a borsó enációs mozaikvírus is. A zöldborsó-levéltetű az áttelelő vírushordozó lóhere- és lucernanövényeken keresztül fertőz.

  • Védekezés: Egy hajtásra jutó 10-15 levéltetű már az a kémiai védekezési határérték, amikor a levéltetvek szívogatása eléri a gazdasági kár küszöbértékét. A vírusok által okozott termésveszteség nehezen határozható meg a kárküszöbérték alapján. A levéltetvek ellen engedélyezett szerek közül jó hatékonysággal alkalmazható a piretroid hatóanyagot tartalmazó Kaiso EG (50 g/kg lambda-cihalotrin) és Sumi Alfa 5 EC (50 g/l eszfenvalerát) is. A készítmények virágzó kultúrában vagy mézharmat és virágzó gyomnövények jelenléte esetén, illetve ha a területet bármely okból a méhek látogatják, kizárólag méhkímélő technológiával juttathatók ki! A kezeléseket az előrejelzésre alapozva, a kártevők betelepedésekor, illetve azok legérzékenyebb fenológiai stádiumában kell elvégezni. Az egyedek betelepedése és felszaporodása sárga tálas megfigyeléssel és növényvizsgálattal követhető nyomon. A megfelelő tapadás érdekében a kijuttatás során nedvesítőszer (például Spraygard) használata szükséges.

• Sávos csipkézőbarkó: Jellegzetes íves (csipkés) rágási kára a leveleken hideg, száraz időjárás esetén jelentős lehet, amikor a borsó lassan kel. Kevésbé könnyen felismerhető és kevesebb figyelmet kapott a gyakorlatban az a kártétel, amelyet a sávos csipkézőbarkó 6 mm hosszú fehér, lábatlan lárvái okoznak a gyökérgümőkben. Ez akkor következik be, amikor a borsó a kedvező időjárásnak köszönhetően gyorsan nő, és a lárvák kelése is felgyorsul.

• Borsózsizsik: Elszaporodásának a száraz és meleg időjárás kedvez, ilyenkor különösen nagy károkat okozhat. Kártétele a magokra korlátozódik, amelyen hengeres lyuk jelenik meg. A rovar maga nem raktári kártevő. A virágzást követően jelenik meg a földeken, és az éppen fejlődésben lévő hüvelyekre rakja a tojásait. A kikelő lárvák átfúrják magukat a hüvelyfalon a még éretlen magvakba. Ennek a kártevőnek főleg a vetőmagtermesztésben és a nagy állománysűrűséggel rendelkező területeken jelentős a kártétele.

  • Védekezés: Tömeges megjelenése esetén az állomány egyszeri kezelése gyakran nem elegendő a rágó kártevők ellen engedélyezett rovarölő szerekkel. Feltétlenül célszerű az előző évi borsótábláktól a megfelelő távolság betartása, illetve ajánlott a vetésváltás.

• Borsógubacsszúnyog: A fertőzés növekedési depressziót idéz elő a növényben. A hajtások törpülnek, a virágszirmok satnyulnak, és a virágkehely megduzzad. Ennek következtében alig képződnek hüvelyek. Később az állományban megjelennek a hólyagszerűen duzzadt hüvelyek, amelyek belsejében nagyszámú lábatlan és fejetlen, fehéres-sárgás lárva található. Ellentétben a borsómollyal ez a kártevő nem rágcsál, hanem a hüvelyek falát szívogatja. A megtámadott borsóhüvelyek idő előtt szétnyílnak, és így a lárvák az átteleléshez a talajra hullanak. Száraz időjárás esetén a borsógubacsszúnyog bábként két évig is túlél a talajban.

  • Védekezés: A gondos talajművelés és talajfertőtlenítés - például mésznitrogén kijuttatása a talajra - csökkenti az áttelelő lárvák számát. A borsótáblákon tavasszal feromoncsapdákkal lehet ellenőrizni a rovarok repülési aktivitását. A kémiai védekezés az első generációs peterakó szúnyogok ellen irányul.

• Borsómoly: Az általa okozott jellegzetes kár a hüvelyek felnyitásakor válik láthatóvá: megrágcsált, teljesen tönkretett magok, finom szövedék, valamint ürülékdarabok a hüvely belsejében. Legtöbbször még a lárva is jelen van. A borsómoly első rajzása gyakran május végén, június elején figyelhető meg. Előszeretettel repüli be a sűrű, erőteljes állományokat. A hernyók kelése két héttel a peték lerakása után történik. Ezek aztán a hüvelyekhez vándorolnak, amelyekbe gyorsan befúrják magukat és elkezdik rágni a magkezdeményeket.

  • Védekezés: A borsómoly megjelenése függ a termőterületek sűrűségétől, valamint az előző évi borsótáblák közelségétől. Legalább két-három kilométeres távolságot kell tartani a korábbi évek borsótábláitól, azonban ez nem minden esetben sikerül. A borsómoly elleni védekezés nehéz, mert a többszöri rajzás miatt a peterakás elhúzódik. Időjárástól függően több rajzási csúccsal is lehet számolni. A borsómoly rajzása feromoncsapdákkal követhető. A kártételek helyén egy második kezelésre is szükség lehet a borsómoly újabb rajzása ellen. A készítmények alkalmazásánál ügyelni kell arra, hogy a teljes növényt vonjuk be a permetlével, így a hatóanyagok egyenletesen oszlanak el. A permetezőgép sebessége ne legyen túl nagy, hogy a permetlé megfelelően mélyre hatolhasson az állományba. A piretroidok savas kémhatású permetlében jobban hatnak, így segíthet a savas kémhatású adalékanyagok alkalmazása. Bórtartalmú tankkeverékek esetén - amelyek a permetlé pH-értékének emelkedését okozzák - a bórt utolsóként kell a permetezőtartályba betölteni.

Betegségek

• Gyökérrothadás és borsóhervadás: Túl szoros vetésváltás esetén, de akár részleges talajtömörödés esetén is jelentős károkat okozhatnak a borsóban a talajlakó gombák. Már a kelés után feltűnnek az elhúzódó növekedésű fertőzött növények. A levelek alulról felfelé megsárgulnak. A gyökér kezdetben barnás, később fekete színezetűvé válik, ami aztán a száron végig elterjed. A gyökérrothadás mellett előfordulhat a növény sárgulása és a levelek sodródása is, amikor a gyökér és a szár kívülről egészségesnek látszik. Ha a gyökeret hosszanti irányban felvágjuk, a belsejében barna, lefelé futó csíkokat lehet látni. Ebben az esetben edénynyaláb-elhalást okozó borsóhervadásról van szó, amely eltérően a gyökérrothadástól viszonylag későn, többnyire csak június második felében jelenik meg. A gyökérbetegségeket különböző talajlakó gombák okozzák.

  • Védekezés: A gyökérrothadás ellen hatásos a thiram (TMTD) hatóanyagú csávázószerrel történő csávázás.

• Borsóragya (Ascochyta foltosság): Az Ascochyta pisi, a Mycosphaerella pinodes és a Phoma medicaginis által okozott betegség. A borsó minden növényi része megfertőződik. Jellegzetesek a növény szöveteibe behatoló, sötét peremű világosbarna foltok. A hüvelyek és a levelek megfertőződésénél veszélyesebb a növény szárának fertőzöttsége. A barnafoltosság gyakori oka a fertőzött vetőmag. A magból kiindulva már kis mennyiségű eső vagy harmat esetén is megindul a spóraképződés a gyökerekben és a száron. Az állományban a terjedést a szél és a vízcseppek is elősegítik.

  • Védekezés: Megelőzésként kifogástalan, fertőzésmentes vetőmagot kell elvetni. A szaporítóanyagok hivatalos szántóföldi szemléje során az aszkohita- és vírusfertőzés kizáró ok a vetőmag-elismerésnél. Továbbá minden olyan intézkedés, amely elősegíti a növényi maradványok gyors lebomlását, csökkenti a kezdeti fertőzés kialakulását. Nem utolsósorban fontos az öt-hat éves vetésváltás. A csávázás gyakran csak részsikert hoz, mivel a gomba nemritkán mélyen behatolt már a szemekbe. A borsóragya elterjedése ellen engedélyezett például a Tazer 250 SC (250 g/l azoxistrobin) alkalmazása. A készítményt a fertőzés megjelenése előtt kell kijuttatni.

• Botritisz: A levélhónaljakban és a hüvelyek csúcsain szürke penészréteg található, amely később elterjedhet a leveleken is. A csökkent levélfelület az ezermagtömeg csökkenését, ezáltal pedig a termésmennyiség csökkenését is okozza.

  • Védekezés: A botritisz ellen olyan megelőző intézkedéseket kell alkalmazni, amelyek a növény vitalitását fokozzák. Ez a betegség mindenekelőtt a nedves, hűvös években figyelhető meg. Minél korábban következik be a kórokozó támadása, és minél lassabb a növény növekedése, annál nagyobb az okozott kár.

• Peronoszpóra: Jellemző a kórokozó megjelenésére az alsó levelek sárgulása. A levél fonákán szürke gombagyep látható. A betegség a vetőmaggal terjed és a növényi maradványokon túlélhet.

  • Védekezés: Fontos a fertőzésmentes, egészséges vetőmag, illetve öt-hat évig ne kerüljön vissza a borsó a táblára. A bórral és mangánnal jól ellátott borsó peronoszpórával szembeni toleranciája nagyobb.

• Borsórozsda: Ennek a gombának a megjelenése magas hőmérséklethez kötött, és ezért csak későn tűnik fel a borsóban. A borsórozsda első spórái (spermogóniumok és ecídiumok) a farkaskutyatejen és a kutyatejen jelennek meg, a borsó a gomba köztes gazdája. Erős fertőzöttség esetén a borsószalma bedolgozása hasznos lehet.

  • Védekezés: A rozsda a szövetekben lévő magas nitrogéntartalom hatására gyorsabban terjed. Amennyiben nem képződik elegendő számú hüvely - például a levéltetvek szívogatása miatt -, úgy a szövetekben lévő nitrogén mennyisége megemelkedik, mivel a magban lévő tartalék fehérjék képződéséhez nincs szükség nitrogénre. Így a borsó fogékonyabb lesz a borsórozsdára. A levéltetvek elleni védekezéssel tehát a rozsda visszaszorítható.

• Sclerotinia sclerotiorum: A takarmányborsó, ugyanúgy, mint az őszi káposztarepce, a Sclerotinia sclerotiorum kórokozó gazdanövényei közé tartozik. A borsóföldeken is megfigyelhető volt a károkozása az utóbbi években, aminek oka a repce és borsó sűrítése a vetésforgóban. Ha a gyökérnyakat korán megfertőzik a hifák, akkor a szár közvetlenül a talaj fölött már a virágzás időpontjára kifehéredik. Ez a fertőzés enyhe tél után és a vegetáció korai megindulásakor figyelhető meg. Később az aszkospórák is megfertőzik a hüvelyek tövét. A változó időjárás kedvez az apotéciumokból kirepülő aszkospórák terjedésének, amelyek a hosszú nappalokon elkezdenek kicsírázni.

  • Védekezés: A Sclerotinia sclerotiorum gazdanövényeinek (repce, borsó, szója, napraforgó) betakarítása után, illetve a vetésváltás betartása mellett alkalmazható a Contans WG nevű mikrobiológiai gombaölő készítmény. A bór-, magnézium- és kéntartalmú levéltrágyával végzett kezelések a virágzás idején a kísérletekben csökkentették a fertőzöttséget és a károk mértékét, így pozitív hatással voltak a termés mennyiségére.

Általános védekezési stratégiák

A betegségek elkerüléséhez a legfontosabb intézkedés a legalább öt-, de még inkább hatéves vetésváltás betartása. Ezenkívül a borsó csávázása elősegíti a talajból fertőző és a magvakból kiinduló betegségek elkerülését. A mésznitrogén alkalmazása a borsóvetésforgóknál talajfertőtlenítő hatású és csökkenti a talajból kiinduló betegségek kialakulását, valamint a talajban áttelelő kórokozók számát. A gombaölő szerek alkalmazása megelőző jelleggel javasolt. Ha a fertőzés már bekövetkezett, akkor csak a továbbterjedése kerülhető el a még nem fertőzött növényekre, illetve növényi részekre.

Gyomirtás a zöldborsó termesztésben

A körülményektől függően tavasszal 2-5 hétig tart a takarmányborsó kelése. A borsóállomány záródásáig további 3-4 hét is eltelik. A borsó gyomflórájának összetételét alapvetően meghatározza, hogy vetését kora tavasszal kezdjük. A székfűfélék (Matricaria spp.), a pipitérfajok (Anthemis spp.), a pipacs (Papaver rhoeas), a ragadós galaj (Galium aparine) a borsóval egy időben, nagy tömegben csírázhat ki, később a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) borítása lehet jelentős. A zöldborsó gyors lombzáródása és rövid tenyészideje miatt általában tisztán tartható egy jól időzített állománykezeléssel.

Vetés után, kelés előtt alkalmazható például a Stomp Super (330 g/l pendimetalin), amely a talaj felszínére kijuttatva 5-6 hétig fejti ki hatását. Az állománykezelések a teljes gyomspektrumra érvényes gyomirtást biztosítanak. Alkalmazásuk elsősorban a vetőmag-előállításban, illetve a szárazborsó-termesztésben indokolt. A keresztes virágú gyomok megjelenése esetén a Stomp Super preemergens kijuttatását követően az állománykezelést például Basagran 480 SL (480 g/l bentazon) használatával végezhetjük el. Hatáskiegészítés és megerősítés céljából kombinálható a borsóban engedélyezett más hatóanyagot tartalmazó gyomirtó szerekkel, keverési próba után, az azok engedélyokiratában előírtaknak megfelelően. Gyakorlati tapasztalat, hogy a Basagran 480 SL alkalmazásakor a borsó összevirágzik.

A Tropotox a borsó 10-15 centiméteres fejlettségi állapotában felhasználható, kétszikűek elleni gyomirtó szer. Jól irtja a libatopféléket (Chenopodium spp.), a mezei acatot (Cirsium arvense) és a csorbókaféléket (Sonchus spp.). A Tropotox 2,0 l/ha adagban kombinálható bentazon (960 g/ha) hatóanyag-tartalmú készítményekkel. A magról kelő fűfélék és az évelő egyszikűek ellen alkalmazhatók borsóban a szuperszelektív készítmények. Ilyen például a Gramin, amellyel a kezelést a gyomfejlettséghez igazodva a vegetációs időszakban kell elvégezni. A növényvédő szerekre vonatkozó ajánlások a szerkesztés lezárásának időpontjában (2018. április) érvényes engedélyokiratok alapján készültek. Felhasználás előtt mindig olvassa el a címkét és a használati útmutatót.

A hüvelyesek globális és hazai jelentősége

Világszerte a hüvelyeseknek közel 20 000 fajtája létezik, alapvetően mindegyik zöld színű és szinte minden országban rendszeresen kerül az asztalra több fajtája is, értékes tápanyagtartalma miatt. Magyarországon a veteményes kertekben ma már szinte bárhol megtalálható, közkedvelt zöldségféle.

A bab kettős földrajzi eredetű: amerikai és ázsiai. Mexikóból és Közép-Amerikából származik a közönséges bab, melyet az indiánok már nagyjából 5000 éve is termesztettek. Európában az 1500-as években jelent meg Franciaországban. Alkalmas állatok takarmányozására, de számos helyen az emberek is rendszeresen fogyasztják, például Észak- és Nyugat-Európában. A lóbabból készült bablisztet gyakran adják a búza- és a rozsliszthez a minőségük javítása céljából, valamint néha zabkásába, levesekbe is kerül.

A lencse Indiából ered és a neolitikum (újkőkorszak) óta az emberek mindennapi étrendjének részét képezi. A szójabab és a kender után a lencse rendelkezik a legmagasabb növényi fehérjetartalommal (26%). Legfőként Indiában használják, mivel itt a lakosság többsége vegetáriánus.

A csicseriborsó számtalan módon elkészíthető. A legismertebb belőle készült étel a hummus és a csicseri krémleves, de meg is süthetjük és fogyaszthatjuk sós ropogtatóként vagy kekszként az esti film mellé. Ha szeretnénk a csicseriborsót gyorsabban megfőzni, elkészítés előtt legalább 4-6 órán át áztassuk sós vízben. Ezután a sós vizet öntsük le, a csicseriborsót tegyük tiszta vízbe és forraljuk fel. Általánosságban elmondható, hogy minden hüvelyest érdemes beáztatni 24 órával a főzés előtt. Fontos, hogy a víz kellően lágy legyen, a kemény víz ugyanis lassítja a főzési időt. A hüvelyeseket maximum 150 percen keresztül szabad főzni, ez alól az egyedüli kivétel a lencse, amit 120 percig hagyhatunk a gázon. Leginkább a mungóbab és az adzuki bab alkalmas csíráztatásra.

A takarmány-, száraz és zöldborsó vetésterülete együtt a világon 7-8 millió hektár között változik, ebből a zöldségnövénynek számító zöldborsóé ~3 millió ha. Termesztése az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben átrendeződött; míg korábban fő termelői az európai országok és az Egyesült Államok voltak, napjainkban már Kína vezet a termelésében, és nagy termelési volumenükből adódóan olyan országok is felsorakoztak mellé, mint India. Európában változatlanul a legnagyobb termelő és feldolgozó Franciaország, négyen (Kína, India, USA és a franciák) 16-18 millió tonnát állítanak elő, a világ termelésének közel háromnegyed részét. Noha a hazai borsótermő felület és megtermelt mennyiség messze elmarad az említett országokétól, nálunk a csemegekukoricával a két legjelentősebb zöldségfajnak számít, a zöldségtermő felületnek közel felét teszik ki. (Az étkezési szárazborsó 10-12 000 ha, a zöldborsó 20-22 000 ha).

tags: #zoldborso #huvely #szam