1987 a nemzetközi politika és a magyar diplomácia számára egyaránt jelentős évet képviselt, egy olyan időszakot, amikor a globális viszonyok átalakulása már érzékelhetővé vált. Ebben az összefüggésben a Magyar Népköztársaság külképviseletei, köztük a leningrádi konzulátus is, kulcsfontosságú szerepet játszottak az ország érdekeinek képviseletében és állampolgárai védelmében. Ezen konzuli tevékenység megértéséhez azonban elengedhetetlen egy tágabb perspektíva: az államigazgatás elméleti és történelmi alapjainak áttekintése, amelyek mentén a modern külügyi szolgálatok kiépültek és működtek. Az állam belső szervezeti felépítése, a közigazgatási jog fejlődése, és a nemzetközi kapcsolatok dinamikája egyaránt formálta azt a keretet, amelyben egy Mihály Grill nevű konzul is tevékenykedhetett egy olyan stratégiailag fontos városban, mint Leningrád.
Az Államigazgatás és a Rendészet Történeti Gyökerei: A Konzuli Szolgálat Elméleti Alapjai
Az államigazgatás, és ezen belül a diplomáciai, valamint konzuli szolgálatok működésének megértéséhez vissza kell nyúlnunk a korábbi korok államvezetési elméleteihez. A 18. század fin de siècle kameralizmusának egyik legfontosabb műve a "Grundsätze der Polizey, Handlung, und Finanz" címet viselte, melyet három kötetben jelentettek meg. E mű, ahogy Small 1969 486 kiemeli, a kameralizmus fejlődésének egy késői fázisát tükrözi. Small (1969 486-487) különös jelentőséget tulajdonít az alcímnek ("Zu dem Leitfaden des politischen Studiums"), valamint annak, hogy ezen kiadásban Montesquieu arcmása díszítette a címképet. Arcz (2004 167) utal a címképre, amikor a francia forradalom eszméjének terjesztőjeként láttató vádolások körében említi Sonnenfelset. A "Policey" kötetre a továbbiakban "Grundsätze" szóval utalunk, míg a fő mű vagy annak más köteteire való hivatkozásokat külön jelezzük (Small 1969 488). Az érveléshez lásd Small, 488-489., valamint az 1. lábjegyzetet.
A kameralizmus, mint a korai modern államigazgatás tudománya, széles körben tárgyalta a közjólét, a belső rend és a gazdaság kormányzati feladatait - ezek mind olyan alapvető állami funkciók, amelyek a külkapcsolatok során, így a konzuli tevékenységben is megjelennek. Az állam, amely képes biztosítani polgárai jólétét és biztonságát határain belül, hatékonyabban tudja képviselni érdekeiket külföldön is. A "Politia" fogalma ebben az összefüggésben nem csak a rendfenntartást jelentette, hanem az állam általános irányítását, a közügyek intézését.
Huber (1829 96-99) részletesebben is tagolta az államigazgatás területeit, ideértve az "Administrorum Gradus"-t (200-204); a "De Conscriptione Populari"-t; valamint a "De processu Politiae"-t (nexus, notio, objectum, investigatio, decisio, exsecutio). Huber (1829 86) tágabb értelemben vizsgálta a "Civitatis Politica sensu objectivo/Staatsklugheitslehre" (állambölcselet); a "Cognitio Scientiam Politicam/Staatswissenschaft" (államtudomány); az "Artem Politicam/Staatskunst" (államművészet); és a "Politicam constituendae Civitatis /Verfassungspolitik" (alkotmánypolitika) fogalmait (erre lásd: Huber 1829 6). A speciális "Politia" ágak között szerepelt nála a "Politia Civilis Iustitiae /Civil Justizpolitik" (polgári igazságügyi rendészet); a "Politia Criminalis/Criminalpolitik" (büntető rendészet); valamint a "Politia Nationalis Culturae /National-Bildungspolitik" (nemzeti művelődéspolitika) (erre lásd: Huber 1829 7). Ezek a kategóriák rávilágítanak arra, hogy az állam milyen sokrétű feladatokat lát el, amelyek közül számos a külföldön élő állampolgárok jogainak, biztonságának és kulturális érdekeinek védelmében is megnyilvánul - ez a modern konzuli szolgálatok lényeges része. Huber (1829 200-201) által felvázolt rendszertani megközelítés segít megérteni, hogy a konzuli tevékenység nem elszigetelt, hanem az állam átfogó kormányzati és jogalkalmazási funkcióinak szerves része.
A Közigazgatási Jog Fejlődése és a Külképviseletek Szervezeti Háttere
A kameralizmusból kibontakozó közigazgatási jog fejlődése kulcsfontosságú volt a modern állami struktúrák, így a külügyi apparátus kialakulásában is. Gerloff (1937 43) például megemlíti Otto Mayer "Deutsches Verwaltungsrecht I." című művét (München, 1914-1917, 45. Duncker und Humblot), amelynek első kiadása Lipcsében jelent meg 1895-ben (Gerloff 1937 49, 137. lábjegyzet). Ez a mű jól mutatja a közigazgatási jog önálló diszciplínává válását.
Franciaországban a közigazgatási jog oktatása és elmélete is jelentős fejlődésen ment keresztül. Chrétien (2011 89) szerint az 1819-ben a párizsi jogi fakultáson bevezetett "Vorlesung zum geltenden öffentlichen Recht und Verwaltungsrecht" (érvényes közjog és közigazgatási jog előadás) előadója a Conseil d'État tagja volt. Légendre (1968 7) megerősíti, hogy "C'est seulement sous la Restauration et d'abord à Paris qui fut créée, pour la première fois, une chaire 'de Droit public positif et de droit administratif français' (ord. 24 Mars 1819)", azaz csak a restauráció idején, Párizsban hozták létre először a pozitív közjog és francia közigazgatási jog tanszéket. Légendre (1968 10) továbbá megjegyzi, hogy "Le premier cours professé à Paris, après la réinstallation, de l'Ecole de Droit (1804), intitulé par son auteur, Portiez, Législation administrative est représentatif de cette tendance à la clarification un peu formelle." Portiez közigazgatási jogi előadásai is a tisztázási törekvések részét képezték. Chrétien (2011 90) és Légendre (1968 10) további részletekkel szolgálnak. Vivien, Alexandre François "Études administratives" című művei (Párizs, 1845, 1 XVI., 514. Guillaumin; Párizs, 1859, 3 XV, 354; 426. Guillaumin) is hozzájárultak e diszciplína megerősödéséhez, bár Langrod (1982. 69, 9. lábjegyzet) tévesen 1808-ra datálta az 1845-ös kiadást. Vivien életére vonatkozóan Bourloton, Edgar-Cougny, Gaston-Robert: "Dictionnaire des parlémentaires français 1789-1889" (V. kötet 513-514. lap) és Vapereau, Gustave: "Dictionnaire universel des littératures" (III. 2046. oldal) adnak tájékoztatást. A közigazgatási jog fejlődése magában foglalta az államellenes üzelmek (menées contre l'État) kérdését is (Légendre 1968 259, 251), ami a diplomáciai és konzuli tevékenység biztonsági aspektusait is érinti. Légendre (1968 529, 254) további adalékokat nyújt a témához.
Az államigazgatási jog elméletének és gyakorlatának egyik kiemelkedő alakja volt Stubenrauch, akinek 1851-ben megjelent műve alapvető betekintést nyújt a közigazgatási jog intézményi és elméleti kereteibe. Munkájának első kötete a 17-84. és a 286-332. lapokon tárgyalja az általános elveket, míg a magyar vonatkozásokra a 287-300. lapokon tér ki. A 85-285., 333-375., 375-556., 555-557. és 557-638. lapokon további részleteket találunk. A második kötet (1-250., 251-433., 434-749., 750-858. lapok) még szélesebb perspektívát nyújt. Ez a részletes elemzés azt mutatja, hogy az államigazgatás fejlődése, beleértve a külügyi apparátust is, mélyen gyökerezett a jogi és elméleti konstrukciókban.
Gneist és az Angol Közigazgatás Hatása a Kontinentális Elméletekre
Rudolf von Gneist (ADB XLIX. 403-413, Julius Hatschek címszava Gneistről, 1904-ből, különösen 403. oldal) a német közigazgatás-tudomány jelentős alakjaként, az angol önkormányzatiság és közigazgatási jog feltárásával tett szert hírnevére. Az ő elemzései alapvetőek az államigazgatás modern formáinak megértéséhez, melyek a külügyi szolgálatokat is magukban foglalják.
Gneist (1869 207-220, 220-263, 263-274, 275-336) munkáiban részletesen foglalkozik a rendészet számos fajtájával. Ezek közé tartozott a koldusokra vonatkozó rendészet (Bettelpolizei); a csavargókra vonatkozó rendészet (Vagabundenpolizei); a szegényügyi rendészet (Armenpolizei); az idegenrendészet (Fremdenpolizei); az iparrendészet (Gewerbepolizei); az erkölcsrendészet (Sittenpolizei); a gazdasági rendészet (Wirtschaftspolizei); a munkaügyi rendészet (Arbeitspolizei); valamint az út-, folyó-, és csatornarendészet (Wege-, Fluss,-und Canalpolizei). Másutt külön nevesítették az országutakra vonatkozó közigazgatási feladatokat, nem a rendészet szót használva (Chausseeverwaltung). Nem rendészet formájában volt megnevezve a vadászati és halászati ügyek szabályozása (Jagd-und Fischereiordnungen), és az igazságügyi igazgatási ágak. Ezek a rendészeti kategóriák rávilágítanak az állam széleskörű beavatkozására a társadalmi életbe. Különösen az "idegenrendészet" (Fremdenpolizei) fogalma releváns a konzuli tevékenység szempontjából, hiszen ez az állam azon funkcióját írja le, amely a külföldi állampolgárokkal való bánásmódot szabályozza - ez pedig tükröződik a fogadó országok konzuli ügyeinek kezelésében, és a saját állampolgáraink védelmében is.
Gneist (1869 337-433, 496-513, 514-547, 548-570) részletesen vizsgálta az úgynevezett "gehlerten Professionen"-t (learned professions), melyek társadalmilag megbecsült, "tudós" szakmák, mint a jogász, az orvos és a teológus. Gneist ezek közül a jogász- és az orvosképzésre, valamint e professziók gyakorlásának szabályaira tért ki (1869 570-595). A közigazgatás működéséhez nélkülözhetetlen volt a magasan képzett hivatalnoki kar, amelynek képzése és szabályozása alapvető volt a külügyi szolgálatban is. Gneist (1869 596-608) munkássága alapvetően befolyásolta a kontinens közigazgatás-tudományát.
Kiemelkedő kétkötetes műve (Gneist 1867 I. és Gneist 1867 II. címlapja) mélyrehatóan tárgyalja az angol közigazgatást. Az első kötet (Gneist 1867 I. V.) bevezetőjében, majd a 3-109. lapokon az angol önkormányzatiság alapjait, a 24-37. lapokon a történelmi hátteret, a 28-30. lapokon a feudális államigazgatást, a 32-43. lapokon az önkormányzatok szerepét mutatja be. A 99-109. lapokon a centralizált államigazgatás és a helyi önkormányzatok viszonyát elemzi. A 110-310. lapokon a központi kormányzat fejlődését, ezen belül a 110-123. lapokon a korona szerepét, a 124-139. lapokon a parlament kialakulását, a 125-136. és 131-138. lapokon a miniszteri felelősséget tárgyalja. A 148-166. és 223-270. lapokon a minisztériumok és a kormányzati hivatalok szervezeti felépítését vizsgálja. A 166-181. és 276-286. lapokon a pénzügyigazgatásról, a 182-193. és 277-287. lapokon a igazságügyi igazgatásról ír. A 206-222. és 184-191. lapokon a hadügyigazgatást elemzi.A 311-464. lapokon az angol államigazgatás reformjait, a 313-330., 317-331., 320-333., 326-335., 328-335. lapokon a jogi reformokat és a közigazgatási feladatok átszervezését mutatja be. A 337-351. és 352-361. lapokon az új törvények bevezetését taglalja. A 434-450. lapokon az önkormányzati reformokról ír.
A második kötetben (Gneist 1867 II.) a központi közigazgatási szervek részletes bemutatására kerül sor. Az újonnan létrehozott központi közigazgatási szervek, mint például a Parliamentary Boards (Die neugebildeten Central-Verwaltungen) (353. lap), a Common Law bíróságok (Courts of Common Law, Die Gerichtsbehörden des gemeinen Rechts) (354. lap), az államegyház (az Anglikán Egyház) közigazgatási rendszere (Das Verwaltungssystem der Staatskirche) (355. lap), valamint az udvartartás (Der Hoffstaat) (356. lap) ismertetése alapvető képet ad a brit állam működéséről. A C. részben a hivatalnokügy statisztikája (Statistik der Beamtenswesen) (358. lap), a hivatalnokjog gyakorlata és a főnöki pártfogás, vagy patronázs (Die Praxis der Ausstellungsrechts. Patronage) (359. lap), az előléptetés és az elbocsátás rendszere (System des Beförderungen und Entlassungen) (360. lap), az illetményügy (Das Gehaltswesen) (361. lap), a nyugdíjügy (Das Pensionswesen) (362. lap), valamint a polgári közszolgálat reformja (Die Reform des Civildienstes) (363. lap) kerül bemutatásra. Mindezek alapján megállapítható, hogy az angol önkormányzatiság és közigazgatási jog feltárásával Gneist a német közigazgatás-tudomány jelentős alakja lett. Ezek az elvek, különösen a hivatalnokok jogállásának és a közigazgatási szervek felépítésének kérdései, közvetlenül relevánsak egy külügyminisztérium és annak alárendelt szervei, így egy konzulátus működésére nézve is. Gneist részletesen tárgyalta a Kereskedelmi Hivatalt (Board of Trade, Das Handels-Amt); a Hajózási Hivatalt (Naval Department, Die Schiffahrts Department); a Kelet-indiai Minisztériumot (Das Ministerium für Ostindiens); az Erdészeti és Földügyi Hivatalt (Office of Woods, Forests, and Land Revenues, Departement der Domainen und Foresten); valamint az Állami Építészeti és Középületek Hivatalát (Commissioners of H.M. Works and Public Buildings, Departement der Staatsbauten und öffentlichen Gebäude) (Gneist 1867 II. 1095-1196, 1197-1292, 1293-1315, 1316-1342, 1343-1345, 1346-1348, 1349-1351, 1352-1353, 1354-1355, 1356-1360). Ezen intézmények mintái szolgáltak a modern állami szervek, köztük a külügyi apparátus kialakulásához.
Lorenz von Stein: A Nemzeti Államigazgatás és az Összehasonlító Jogtudomány
Lorenz von Stein (Wasmer Jacob Lorentz néven, ADB XXV. 661-667., Theodor Inama címszava Steinről, 1893-ból, különösen 661. oldal; dán életrajz: Westergaard, Harald: v. Stein, Lorenz Jacob. In: Dansk Biografisk Leksikon, 1905; Simon, Norbert: Lorenz von Stein. In: Stein, L.: Zur preussischen Verfassungsfrage. Reprint, 2002. fülszöveg) általában közgazdászként vagy szociológusként tartják számon, de végzettségét tekintve jogász volt, és a közigazgatás-tudomány egyik megalapozója. Stein (1890 57) munkásságának egyik kulcseleme a "A beligazgatásjog nemzeti alakja és az összehasonlító jogtudomány" című pont, amely az államigazgatás nemzeti sajátosságaira hívja fel a figyelmet, jóllehet a hétkötetes nagy műben nem található meg ez a konkrét rész.
Stein (1865-1868 I. 153-156) részletesen elemzi a közigazgatási jog alapjait, a 157-159. lapokon a közösségi élet és az állam viszonyát, a 159-165. lapokon a közigazgatás fogalmát. A 179-197. lapokon a közigazgatás feladatait, a 198-204. lapokon az államigazgatás szervezetét tárgyalja. A 207-222. lapokon a közigazgatási autonómia kérdését, a 257-264. lapokon a közigazgatás ellenőrzését, a 309-315. lapokon a közigazgatási reformokat elemzi. A 409-440. lapokon a közigazgatási jog alapvető elveit, a 410-414. lapokon a jogállamiság elvét, a 415-418. lapokon a közigazgatás törvényességét, a 419-420. lapokon a közigazgatási eljárás alapelveit vizsgálja. A 421-422. lapokon a közigazgatási hatáskörök, a 423-424. lapokon a közigazgatási jogviták rendezését taglalja. A közigazgatási eljárásjog és a keresetjog összefüggéseiről általában a Stein 1865-1868 I. 372-382. lapokon ír. A 424-426. lapokon a közigazgatási határozatok jogerősségét, a 427-428. lapokon a közigazgatási bíráskodás szerepét, a 429-430. lapokon az önkormányzati jogok védelmét, a 431-432. lapokon a közigazgatás felelősségét elemzi. A 433-440. lapokon a jogorvoslati lehetőségekről, a 441-448. lapokon a közigazgatási jog hatóköréről ír.
Második kötetében (Stein 1865-1868 II. 6-42) a közigazgatási jog történetét, a 6-11. lapokon az ókori és középkori közigazgatást, a 11-17. lapokon az abszolutista állam közigazgatását, a 18-21. lapokon a francia forradalom hatását, a 22-24. lapokon a 19. századi reformokat tárgyalja. A 33-38. lapokon a német közigazgatás fejlődését, a 39-42. lapokon az osztrák közigazgatási jogot elemzi. A 74-78. lapokon a rendészeti jog alapelveit, a 85-92. lapokon a közbiztonság és rendészet szerepét vizsgálja. A 93-101. lapokon, különösen a 93-94. lapokon a közigazgatási eljárás szabályait, a 94-101. lapokon a rendészeti intézkedéseket elemzi. A 238. lapon az államháztartás alapjait, a 238-240. lapokon a költségvetési jogot, a 240-242. lapokon az adózási rendszert, a 243-245. lapokon az állami hitelügyeket tárgyalja. A 287-299. lapokon a közmunkaügyeket, a 300-306. lapokon a közegészségügyet, a 307-309. lapokon a szociális gondoskodást elemzi. A 340-352. lapokon az oktatásügyet, a 341-342. lapokon az alapfokú oktatást, a 343-345. lapokon a középfokú oktatást, a 346-347. lapokon a felsőfokú oktatást, a 348-349. lapokon a szakoktatást, a 350-351. lapokon az egyházi oktatást, a 352-355. lapokon a tudományos kutatást tárgyalja. A harmadik kötet (Stein 1865-1868 III. 18-23) a gazdaságigazgatást, a negyedik kötet (Stein 1865-1868 IV. 1-11) a rendészeti jogot (Polizeirecht) vizsgálja. Kiemelten tárgyalja a közbiztonsági rendészetet és annak jogát (Der Sicherheitspolizei und ihr Recht /Persönliches Leben/) (419. lap), valamint - dogmatikailag értelmezhetetlen okból - itt tárgyalja a gondnoksági ügyet (Pflegeschaftswesen) (420-421. lap).
Az ötödik kötet (Stein 1865-1868 V. 43-44) a közművelődésügyet és a szakművelődésügyet (Das elementar und das Berufsbildungswesen) vizsgálja Németországban, Angliában, Franciaországban és más országokban (45-51. lap). A művelődésügy jellegzetességeit pár ecsetvonással mutatja be Európa főbb államaiban: Anglia (52-53. lap), Franciaország (53-55. lap), Németország (55-56. lap), Belgium (56-58. lap), Hollandia (59-61. lap), Olaszország (62-63. lap), Svájc (63-64. lap), Svédország (64-65. lap), Oroszország (65-66. lap), Szerbia és Románia (65-66. lap). Fontos megjegyezni, hogy Ausztria és Magyarország kimaradt ebből a felsorolásból. A népiskolaügy történeti elemeit bemutatja Németország vonatkozásában (Deutschlands Volkschulwesen und die Elemente seiner Geschichte) (81-91. lap). A német rendszer utánzására derít fényt a holland és dán népiskolaügyet illetően (Die Nachbildungen des deutschen Volkschulwesens in Holland und Dänemark) (92-93. lap). Figyelemmel van az angol népiskolaügy mellett (93-99. lap) a francia helyzetre (Instruction primaire) (100-108. lap). Bizonyítja, hogy francia hatás alatt fejlődött Belgiumban, Olaszországban és Svájcban a népiskolaügy (Die französischen Nachbildungen im Volkschulwesen von Belgien, Italien und der Schweiz) (109-112. lap). Ezek után külön-külön mutatja be Németország szakművelődési rendszerét - együtt a mai értelemben vett középfokú és felsőfokú oktatást: a középiskolai, a gimnáziumi és az egyetemi oktatás kérdéseit (Deutschlands Berufsbildungsystem) (191-285. lap); az angol (286-318. lap) és a francia szakművelődési rendszert (319-321. lap).
A hatodik kötet (Stein 1865-1868 VI. 1-43) a közszolgáltatások jogát tárgyalja, a 36-38. lapokon az infrastruktúrát, a 40-42. lapokon a közösségi szolgáltatásokat, a 43. lapon a közegészségügyet. A 17-20. lapokon a közösségi élet szabályozását, a mértéktelenség (immoderation) kérdését (nemcsak az evésben, ivásban, hanem a viselkedéssel kapcsolatos mértékvesztésben is) vizsgálja. A 21-22. lapokon a közösségi rendet, a 22-23. lapokon a közösségi erkölcsöt, a 24-26. lapokon a közösségi biztonságot tárgyalja. A 44-149. lapokon a szociális jogot, a 123-149. lapokon a szociális gondoskodást, a 124-132. lapokon a szegénység elleni küzdelmet, a 133-138. lapokon a munkanélküliség kezelését, a 139-144. lapokon a betegbiztosítást, a 145-148. lapokon a nyugdíjrendszert, a 148-149. lapokon a szociális reformokat, a 149. lapon a szociális politikát elemzi.
A hetedik kötet (Stein 1865-1868 VII. 77-347) a közigazgatási jog összehasonlító elemzését nyújtja, a 23-29. lapokon a különböző országok közigazgatási rendszereit, a 30-36. lapokon a jogrendszerek összehasonlítását, a 37-46. lapokon a közigazgatási reformokat, a 47-60. lapokon a közigazgatás jövőjét tárgyalja. A 134-139. lapokon a közösségi igazgatás, a 140-149. lapokon a közösségi szolgáltatások szerepét vizsgálja. A 150-252. lapokon a közösségi jog fejlődését, a 253-269. lapokon a közösségi törvényhozást, a 270-277. lapokon a közösségi bíráskodást, a 278-291. lapokon a közösségi finanszírozást elemzi. A 309-311. lapokon a közösségi jog aktuális kérdéseit, a 312-313. lapokon a jövőbeni kihívásokat tárgyalja.
A Magyar Államigazgatás és Jogi Hagyományok
A magyar államigazgatás és jogfejlődés szerves része volt a közép-európai trendeknek, miközben sajátos vonásokat is mutatott. Zsoldos (1843a 6-9) hivatkozása az 1840. évi IX. tc. 37-38. §-aira, valamint (1843a 9-10) ennek kiegészítésére, a magyar jogrendszer korabeli állapotát tükrözi. Zsoldos (1842a II. 54) keserűen jegyzi meg: "De mi különös, mintha e hazán átok feküdnék; éppen ezen legóhajtottabb, -mondhatni legszükségesebb- törvény az, mely oly igen siker nélküli mindeddig." Ez a megállapítás (Zsoldos 1842a II. 54-55) jól mutatja a magyar államigazgatás és jogalkotás akkori kihívásait. Az állami működés hatékonysága, ideértve a külügyi szolgálatokat is, nagymértékben függött a jogi keretek stabilitásától és alkalmazhatóságától.
A régiók szintjén is sokféle jogszabálygyűjtemény létezett, amelyek az Osztrák Birodalom közigazgatási hagyományait tükrözték, így közvetetten hatottak a magyar területekre is. Például a laibachi (ljubljanai) kormányzóság 1819-1846 között 28 kötetben (valamint 5 kiegészítő kötetben a korábbi, 1813-1818-as évekről) gyűjtötte össze jogszabályait. Az osztrák-illír tengerparti területek (Trieszt, 1819-1823) 5 kötetben; Tirol és Voralberg tartomány (Innsbruck, 1814-1848) 35 kötetben; a Cseh Királyság (Prága, 1819-1848) 30 kötetben (plusz 1 kiegészítő kötetben); Morvaország és Szilézia (Brno, 1819-1848) 30 kötetben; Galícia és Lodoméria (1819-1846) 28 kötetben (plusz 1 pótkötet, 1827-1848, német mellett lengyelül is); Dalmácia (Zára, 1819-1845) 27 kötetben (csak olaszul); a Lombard-Velencei Királyság (Velence, 1813-1845) 58 kötetben (csak olaszul) gyűjtötte össze rendeleteit és törvényeit (766).
A magán törvénygyűjtemények közül a legnevezetesebb a Codex Austriacus volt (766). Ennek összegyűjtését Anton Ferdinand Guarient kezdte meg. Az első két kötet a XI. századtól 1704-ig (a folytatásokban 1770-ig) vette fel a törvényeket, generaliákat, pátenseket, rendtartásokat, leiratokat, resolúciókat, dekrétumokat, ediktumokat, mandátumokat, rendszabályokat. A munka 1705-ben jelent meg, ezt követték a supplementumok 1748-ban és 1777-ben két-két újabb kötetben (767). Az egyéb osztrák gyűjtemények közül kiemelkedik a Kropatschek-Goutta-Pilchl-féle kiadvány, amely 1740-1780 közötti jogszabályokat 8 kötetben, az 1785-1790 közötti anyagokat 18 kötetben, az 1790-1792 joganyagot 5 kötetben, az 1792-1808 közötti jogszabályokat 25 kötetben, az 1812-1832 közötti matériát 32 kötetben, az 1834-1836 közötti anyagot 3 kötetben, az 1837-1847 közötti esztendők törvényeit 11 kötetben hozta napvilágra. Azaz mindösszesen 102 kötet lett 1787 és 1847 között e gyűjteményben megjelentetve (768). A Hempel-Kürsinger-féle gyűjtemény 1740 és 1829 közötti törvényeket 91 kötetben, 1825 és 1835 között közzétéve dolgozta fel. Gochnat gyűjteménye az alsó-ausztriai jogszabályokat 1800 és 1845 között dolgozta fel 4 kötetben, 1840 és 1846 között Bécsben megjelentetve a művet (769).
Magyarország és Erdély vonatkozásában az úgynevezett régibb törvényhozási korszakban figyelembe kell venni, hogy a Corpus Iuris Hungarici (CIH) Récsi nézőpontjából utolsó kiadása 1844-1847-ben jelent meg 3 kötetben. Fontos, hogy a magyar ki… Ez a gazdag jogtörténeti és közigazgatási örökség képezte azt az alapot, amelyre a későbbi magyar államigazgatás, és ezen belül a külügyi szolgálat is épült, még a 20. század második felében is. Az állampolgárok jogainak védelme, a közigazgatási eljárások egységessége és az állami érdekek képviselete mind ezen történelmi fejlődés során kiforrott alapelvekre támaszkodott.
A Magyar Népköztársaság Külkapcsolatai 1987-ben: Konzulátusi Hálózat a Globális Színpadon
Az elméleti és történelmi alapok megismerése után rátérhetünk a Magyar Népköztársaság 1987-es külpolitikai tevékenységére, amely a konzuli hálózat működésének keretét adta. A Külügyminisztérium által összeállított, 1987-es adatok (Összesítés és csoportosítás az eseménynaptár adataiból) részletes képet nyújtanak a korszak diplomáciai aktivitásáról.
1987-ben a Magyar Népköztársaság aktívan vett részt a nemzetközi életben, ami számos diplomáciai kapcsolat létesítésében és nagyköveti megbízólevelek átadásában is megmutatkozott. Az év során számos nemzeti ünnepen üdvözlő táviratokat küldtek a magyar vezetők Kubai, Mongol, Lengyel, Bolgár és Kínai Népköztársaságoknak, valamint a Szovjetuniónak. Ezek a gesztusok a szocialista blokkon belüli szoros kapcsolatokat, valamint az egyéb államokkal való nyitottságot egyaránt jelezték.
A külpolitikai tevékenységet számos dokumentum támasztja alá:
- A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi köszöntője (Részlet).
- Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén.
- A Munkásőrség megalakulása 30. évfordulójának ünnepségén elhangzott beszédek (Részletek).
- Dr. Szürös Mátyás, a KB titkára tiszakécskén, pártaktíva értekezleten elhangzott beszéde (Részlet).
- Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának 122. (moszkvai) üléséről, valamint a tudományos-technikai együttműködés kérdéseiről szóló találkozójáról.
- Ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB-titkárainak (varsói) tanácskozásáról.
- Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkárának nyilatkozata a Kínai Népköztársaságban, majd Japánban tett látogatásáról.
- Dr. Várkonyi Péter interjúja a Magyar Rádióban (Részletek).
- Közlemény dr. Havasi Ferenc franciaországi megbeszéléseiről.
- Válasza a jugoszláv kommunista szövetség által rendezett díszebéden (Részletek).
- Közlemény E. A. Sevardnadze által vezetett pártküldöttség magyarországi hivatalos, baráti látogatásáról.
- Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára finnországi látogatásáról.
- Dr. Szuros Matyas, a Központi Bizottság titkárának látogatásáról a Spanyol Kommunista Pártnál és az Olasz Kommunista Pártnál.
- Közlemény dr. F. V. Vjaznov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága titkárának magyarországi látogatásáról.
- Közlemény dr. A. N. Yakovlev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tagja, a Központi Bizottság titkárának a Szovjetunió Kommunista Pártjánál tett látogatásáról.
- A Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek (moszkvai) üléséről, valamint a bécsi utótalálkozó befejezésével kapcsolatban.
- A Varsói Szerződés tagállamai nyilatkozata a vegyifegyverek betiltásáról.
- Közlemény Grisha Filipov bolgár miniszterelnök hivatalos, baráti látogatásáról.
- Dr. Várkonyi Péter beszámolója az ENSZ Közgyűlésen.
- Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. április 28-i üléséről (Részlet).
- Az Országos Béketanács ünnepi ülésén (Részlet).
- Május elseje alkalmából tartott ünnepségek.
- Közlemény dr. Szuros Matyas portugáliai látogatásáról.
- A szocialista országok kommunista és munkáspártjai Központi Bizottsági titkárainak (bukaresti) tanácskozásáról.
- Közlemény Nyers Rezső görögországi látogatásáról.
- Közlemény a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának magyarországi látogatásáról.
- Közlemény a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának magyarországi látogatásáról.
- A Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek (berlini) üléséről.
- A gyengén-fejlettság felszámolásáról és az új gazdasági világrendről szóló nyilatkozatok.
- Közös közlemény J. K. látogatásáról.
- A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. évi állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról (Részletek).
- A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének pohárköszöntője az I. magyar-malajziai kormányfői találkozón (Részletek).
- Magyar vezetők üdvözlő távirata a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepén.
- Közlemény dr. Mahathir Mohamed malajziai kormányfő magyarországi látogatásáról.
- A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökének tiszteletére rendezett díszebéden (Részletek).
- A KGST Végrehajtó Bizottságának 124. (moszkvai) üléséről.
- Közös közlemény dr. Kenneth Kaunda zambiai elnök magyarországi hivatalos látogatásáról.
- Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde az ENSZ Közgyűlés XLII. ülésszakán.
- Közlemény a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XLIII. (moszkvai) ülésszakáról.
- Közlemény a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusához.
- Közlemény dr. Matyas Szuros hivatalos, baráti látogatásáról a Kínai Népköztársaságban.
- Az MSZMP Politikai Bizottságának üdvözlete a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusához.
- Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. november 11-i üléséről (Részlet).
- Közlemény dr. Szuros Matyasnak a Szovjetunióban tett látogatásáról.
- Közös közlemény dr. Boutros Ghali egyiptomi külügyminiszter magyarországi hivatalos látogatásáról.
- Dr. Szuros Matyas külpolitikai összefoglaló interjúja 1987 végén.
Ezen események széles skálája (diplomáciai kapcsolatok létesítése, nagyköveti megbízólevelek átadása, magas szintű látogatások, nemzetközi szervezetekben való részvétel) mind azt jelzi, hogy Magyarország aktív külpolitikát folytatott, és globálisan igyekezett képviselni érdekeit. Ez az aktivitás elengedhetetlenné tette egy kiterjedt konzuli hálózat fenntartását is, amely támogatta a diplomáciai és gazdasági célkitűzéseket.
A nemzetközi szervezetek mellett működő magyar képviseletek vezetői, a Magyar Népköztársaság diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint a Magyarországra akkreditált diplomáciai képviselők listái (1987. december 31.) mind a magyar külkapcsolatok szerteágazó jellegét illusztrálják. Az ENSZ szerveinél állandó képviselők, valamint a nemzetközi szervezetekben való tagság (1987. december 31.) is mutatja az ország elkötelezettségét a multilaterális diplomácia iránt. A külkereskedelem és az idegenforgalom 1987-es adatai is (A magyar külkereskedelem alapvető adatai 1987-ben. Az idegenforgalom adatai 1987-ben) rávilágítanak a konzuli szolgálatok gazdasági és polgári támogatási feladataira. A Magyar Kereskedelmi Kamara nemzetközi kapcsolatai (1987) is azt bizonyítják, hogy a kereskedelmi diplomácia szerves része volt az akkori külpolitikának.
A Leningrádi Magyar Konzulátus 1987-ben: Szerep és Feladatok Általános Kontextusban
A Magyar Népköztársaság kiterjedt külkapcsolati hálózatának szerves részét képezték a konzuli képviseletek, melyek a diplomáciai missziók mellett működtek. Ezen konzulátusok egyike volt a leningrádi magyar konzulátus, amely stratégiai fontosságú helyen, a Szovjetunió egyik legjelentősebb városában működött. Bár a rendelkezésre álló külügyminisztériumi összegzés (Kulugyminiszterium - 1987) általánosan taglalja a Magyar Népköztársaság külkapcsolatait és diplomáciai tevékenységét 1987-ben, és felsorolja a nemzetközi szervezetek mellett működő magyar képviseletek vezetőit, valamint a diplomáciai és konzuli képviseleteket (1987. december 31-i állapot szerint), Mihály Grill személyes beosztására vagy a leningrádi konzulátus 1987-es specifikus tevékenységére vonatkozó részletes információkat közvetlenül nem tartalmaz.
Mindazonáltal a konzuli képviseletek általános feladatköre alapján jól feltételezhető, hogy a leningrádi konzulátus a következő főbb területeken végezhette tevékenységét:
- Magyar állampolgárok védelme és érdekképviselete: A konzulátus feladata volt a Szovjetunió északnyugati régiójában tartózkodó magyar állampolgárok jogainak és érdekeinek védelme, jogi segítségnyújtás, konzuli védelem biztosítása vészhelyzetek esetén (pl. baleset, betegség, letartóztatás). Ez a funkció szorosan illeszkedik Huber "Politia Civilis Iustitiae" koncepciójához, és Gneist "Fremdenpolizei" fogalmának védelmi aspektusaihoz, melyek a külföldiekkel való bánásmód szabályozását tárgyalják.
- Vízumkiadás és utazási okmányok kezelése: A Szovjetunióba utazó magyar állampolgárok, valamint a Magyarországra utazni szándékozó szovjet állampolgárok számára a vízumügyek intézése, útlevéllel kapcsolatos szolgáltatások nyújtása.
- Gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása: Leningrád, mint jelentős ipari és kereskedelmi központ, fontos gazdasági partner volt Magyarország számára. A konzulátus támogatta a két ország közötti kereskedelmi, ipari és tudományos-technikai együttműködést, kapcsolatot tartva a helyi gazdasági szereplőkkel és hatóságokkal. A "A magyar külkereskedelem alapvető adatai 1987-ben" és "A Magyar Kereskedelmi Kamara nemzetközi kapcsolatai (1987)" adatok aláhúzzák ezen tevékenység fontosságát.
- Kulturális és tudományos együttműködés: A konzulátus hozzájárult a magyar kultúra és tudomány népszerűsítéséhez, kulturális események, kiállítások, előadások szervezésével, valamint a tudományos cserék támogatásával. E tevékenység a Huber által említett "Politia Nationalis Culturae" gondolatával mutat rokonságot.
- Jelentéstétel és információszolgáltatás: A konzulátus figyelemmel kísérte a helyi politikai, gazdasági és társadalmi fejleményeket, és rendszeresen jelentéseket küldött a budapesti Külügyminisztériumnak. Ez az információszerző és elemző feladat kulcsfontosságú a külpolitikai döntéshozatal számára.
Leningrád, mint az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság második legnagyobb városa, jelentős történelmi, kulturális és gazdasági központ volt. Egy magyar konzulátus jelenléte itt nem csupán a két szocialista ország közötti "testvéri" kapcsolatokat tükrözte, hanem gyakorlati célokat is szolgált a magyar állampolgárok széles körének (turisták, diákok, üzletemberek, hivatalos delegációk) segítésében.
Mihaly Grill lehetséges szerepe a konzuli szolgálatban
Amennyiben Mihály Grill 1987-ben valóban a leningrádi magyar konzulátuson szolgált, az ő tevékenysége is a fent vázolt általános konzuli feladatkörbe illeszkedett. A konzuli szolgálatban dolgozó diplomaták és tisztviselők munkája sokrétű és felelősségteljes volt. Egy konzulátus munkatársa a napi ügyintézési feladatoktól (vízumkérelmek, útlevél-ügyek) kezdve, a kulturális események szervezésén, a gazdasági tárgyalások előkészítésén, egészen a magyar állampolgároknak nyújtott vészhelyzeti segítségnyújtásig számos területen tevékenykedhetett.
Mihály Grill szerepe lehetett adminisztratív, jogi, gazdasági vagy kulturális jellegű, a konzulátus méretétől és a személyzet specializációjától függően. Fontos, hogy a konzuli munka nem csupán a formális diplomáciai érintkezésről szól, hanem az emberek közötti kapcsolatok építéséről, a problémák gyakorlati megoldásáról is. Bár a rendelkezésre álló források nem térnek ki Mihály Grill konkrét beosztására vagy tevékenységére 1987-ben, feltételezhető, hogy munkája révén hozzájárult a leningrádi magyar konzulátus működéséhez és ezáltal Magyarország külpolitikai céljainak eléréséhez ebben az aktív diplomáciai évben. A konzulátusi személyzet, az államigazgatás elméleti alapjain nyugvó, precíz és elkötelezett munkája nélkül a Magyar Népköztársaság nem tudta volna hatékonyan képviselni érdekeit a nemzetközi színtéren 1987-ben, és az azt követő, rendszerváltás előtti időszakban sem.
