A Fajta­választás Jelentősége Dió- és Gesztenyeültetvényekben

A sikeres dió- és gesztenyetermesztés alapköve a gondos fajtaválasztás, amely hosszú távra meghatározza az ültetvény jövedelmezőségét és a termésbiztonságot. Ez a cikk részletesen bemutatja a dió és gesztenye fajtaválasztásának kulcsfontosságú szempontjait, a termőhely-megfelelőségtől a speciális termesztési módokig, figyelembe véve a hazai viszonyokat és a nemzetközi tapasztalatokat egyaránt.

A Termőhely Alkalmassága - Dió és Gesztenye Igényei

A legelső és legfontosabb kérdés minden ültetvény létesítése előtt az, hogy a kiválasztott termőhely alkalmas-e a tervezett gyümölcsfaj termesztésére. Szentiványi Péter megállapítása szerint a dió Magyarország egész területén megtalálja életfeltételeit, amit a gyakorlati tapasztalatok is alátámasztanak. Az ország területén ugyanis nagy közelítésben annyi diófa van, ahány házikert, és az üzemi ültetvények is szétszórtan helyezkednek el, különböző termőtájakon. Békés, Fejér, Heves, Borsod, Vas, Győr megyékben is több 10-15 hektáros vagy nagyobb dióskert létesült, ugyanúgy, mint az eddig hagyományos dió-termőtájnak tekintett Szatmárban vagy a felülről parancsolt rendszerben diótermőtájjá vált Somogyban.

A sikeres termesztés érdekében tartsuk szem előtt a dió botanikai leírásánál a terület fekvéséről, a talajról, a vízigényről elmondottakat. A dió talajigénye nem összetett, kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, különösen jól érzi magát déli fekvésű lankákon, de az átlagos kerti földben is jó eséllyel sikert lehet elérni vele. A megfelelő termőhely kiválasztásánál kerüljük a pangó vizes, kötött agyagtalajokat, mert ezek a dió gyökérrothadását okozhatják. Az enyhén lúgos vagy semleges kémhatás (pH 6,5-7,5) a legkedvezőbb.

Fagyérzékenység és Tavaszi Fagyveszély

A diófa a hazai termesztett gyümölcsfélék legfagyérzékenyebbike, még a kajszinál is érzékenyebb. Ezért a tavaszi fagyveszélyt tekintsük termőhelyválasztó tényezőnek. Akinek fontos a diótermés, tavaszi fagytól kevésbé veszélyeztetett helyre ültesse diófáit!

Jó indikátor lehet a leendő dióskert területén és környékén kihajtó akácfák megfigyelése egy április végi-májusi hideg éjszaka után. Ha fagykárt látunk rajtuk, gondolkozzunk el a terület fagyveszélyességén. Dombos vidéken a fagyveszélyesség igen szembetűnő a völgyekben. Sík vidéken fagy után a diófán és az akácfán is meglátszik, hány méter magasságig fagyott. Diós gazdák tömegesen számolnak be arról, hogy az adott évben a diófa csak 3 vagy 4 méter fölötti részén termett dió, ami mind a fagy következménye.

Kritikusan hideg teleken, amelyekből százévente három-négy biztosan előfordul nálunk, a mélyfekvésű, fagyzugos helyeken kipusztulásig fajulhat a fagykár. Völgyekben, ahol a viszonylag sűrűbb hideg levegő összefolyik a környező dombokról, nemcsak a fagyveszélyre kell figyelnünk, hanem arra is, hogy az ősz kezdetén, amikor már hűl a levegő, a völgyekben heteken át jóval alacsonyabb a hőmérséklet, mint a környező területeken. Ez oda vezet, hogy lassulnak a diófa életfolyamatai, késik az érés. Ugyanaz a diófajta, amely a domboldalon a fajtára jellemző időben érik, a völgyben később. Hazánkban olyan gond nincs, mint a diótermelésre kevésbé alkalmas északibb vidékeken, hogy a dió ősszel ne érne be biztonságosan.

Szélvédelem és Helyigény

A diófa nagyobb koronája jobban ki van téve az erős szeleknek, mint más gyümölcsfáké. Jellemzően szeles helyre nem ajánlatos telepíteni. A frissen eltelepített diócsemeték érzékenyek egy esetleges szélviharra, hajtásuk, a leendő törzs könnyen letörhet. Még a második-harmadik évben is félnünk kell a viharkártól. Ezért a termőhely kiválasztása során előnyös, ha az új telepítésű dióskertet az uralkodó szélirány felől nagyobb fák védik. Ez lehet akár erdősáv is. Ugyanakkor nagy fák közvetlen közelében (10-20 m-re) a diócsemeték az árnyékhatás és a gyökér-konkurencia miatt gyengébben fognak fejlődni.

A kifejlett diófa helyigényes, erre ültetés előtt kell gondolnunk. Ha csak egyet ültetünk is, olyan helyet válasszunk, ahol felfelé 25 méter magasságig nem zavarja a növekedését semmi, nem közelít meg villanyvezetéket, szélességben pedig ágai szabadon nőhetnek 15 méter átmérőjű körben. Melegebb, naposabb éghajlatú vidékeken (de ha a globális felmelegedés hozzánk is eljut, lehet, hogy nálunk is) a fiatal diófára jó hatású, ha nem süti egész nap a nap.

Fajta­választás a Diótermesztésben

A megfelelő fajta kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres diótermesztéshez. Magyarországon több elismert fajta is elérhető, amelyek eltérnek egymástól termőképességben, betegség-ellenállóságban, érési időben és termésminőségben. Hazai viszonyainkhoz a hazai fajták és magoncok, vagyis a kárpáti fajtakör egyedei alkalmazkodtak a legjobban. Ezeknél nincs gond a téli fagytűréssel, a tavaszi kihajtás idejével.

Hazai Elismert Diófajták

• Milotai 10: Államilag elismert fő árufajta. Szeptember közepén, végén érő, héjas és béldióként egyaránt értékesíthető fajta. Termése nagy, könnyen tisztítható, 48-51% béltartalommal. Erős növekedésű, koronája kezdetben kissé feltörekvő, majd szétterülő. Későn fakadó fajta. Korán termőre fordul, bőtermő és jó termésbiztonságú. Jól alkalmazkodik különböző termőhelyi viszonyokhoz. Magas beltartalmi értékű, kiváló ízű diót ad, héja vékony, bélkihozatala magas.
• Tiszacsécsi 83: Államilag elismert fő árufajta. Szeptember végén érik, jelenleg az egyik legjobb áruértékkel bíró héjas és béldió. Termése nagy, gömb alakú, világos színű, finoman erezett. Könnyen törhető, tisztítható, béltartalma 47-52%. Növekedési erélye közepes, koronája kissé szétterülő, félgömb alakú. Termőképessége és termésbiztonsága jó. Középkései fakadású, korai érésű, bőtermő, vastagabb héjú dió, főleg házikertekbe ajánlott.
• Alsószentiváni 117: Az Alsószentiváni 117 fajtából szelektált, télálló, nagy termésbiztonságú fajta. Későn virágzik, többet terem, mint szülője. Érési ideje október első dekádja. Késői fakadású, ezért fagytűrőbb, rendszeresen és bőven terem.
• Pedro: Közepes növekedésű, középkései fakadású, fajta. Rügyfakadási ideje kései, termésbiztonsága kedvező. Átlag 57%-os oldalrügyön termő képessége következtében termőre fordulása nagyon korai (szeptember 3. dekádja), és bőtermő. Gyümölcse nagy, vállas, világos színű, tetszetős sima héjfelületű. Középkései fakadási ideje kielégítő termésbiztonságot ad a nem kifejezetten fagyveszélyes termőhelyeken. Nagyfokú termékenysége, jó gyümölcs minősége fokozottabb termőhely-igényességgel párosul.
• Chandler: Közel 60%-os oldalrügyön termő képessége következtében egyike a legkorábban termőre forduló, potenciálisan a legbővebben termő új fajtáknak. Érése október első dekádjában. Gyümölcse nagy, tetszetős, világos színű.
• Franquette: Oldalrügyön termő, tetszetős gyümölcsöket nevelő fajta. Nagyon kései fakadása miatt a kései fagyok nem veszélyeztetik. Nagyon bőtermő, korán termőre fordul. Későn, október közepén érik. Gyümölcse átmérője kb. 38 mm, sima felületű, tetszetős héjú. Áru értéke héjasan elmarad, a tisztított bél minősége felülmúlja a Milotai 10 anyafajtát. Átlag 60 %-ban terem az oldalrügyeken.
• Soroksári 10: Szeptember végén - október elején érik. Közepes vagy nagy termésű. Könnyen törhető és tisztítható, középerős növekedési erélyű, hengeres alakú koronát nevel. Késői fakadású.

A fajta kiválasztásakor vedd figyelembe a helyi klimatikus viszonyokat, a talaj adottságait, valamint a piac igényeit is.

A Dió Érési Ideje és a Betakarítási Szempontok

1950 táján kijelölték a diónemesítés szempontjait, és ezekhez következetesen ragaszkodtak a későbbi évtizedek nemesítő és fajtakipróbáló tevékenysége során. Akkoriban a kukorica betakarítása még nem volt gépesítve Magyarországon, és kizárólag az embert gyötrő kézi kukoricatörési módszert alkalmazták. A kukorica az egyik fő mezőgazdasági kultúra volt akkoriban is, aminek a betakarítása ezerszer lényegesebb volt, mint az ugyanakkor lehulló dió összeszedése. Ezért a diófajták értékelésének egyik fontos szempontja volt az érés ideje: az számított értékes fajtának, amelyik a kukoricatörés - október - előtt beérett.

Az eltelt ötven év alatt a kézi kukoricatörés megszűnt, de hála a nemesítőknek, a diószüret se húzódik későre. A diószüret idején még bízni lehet a jó időben, az elismert fajtájú dió jól beérik kedvezőtlen őszi időjárás esetén is. A dió közel két hónapos érési ideje alatt nálunk is előfordulnak jellemzően korán vagy későn érő változatok, a hazai elismert fajták érése nem mondható későinek, a dió érése általában még olyan időben megtörténik, amikor jól be is takarítható.

Önmegporzás és Pollenadók

Gyümölcsfajaink termékenyülési igénye nagyon változatos. Az öntermékeny fajok, fajták önmagukban is ültethetők, a saját virágporral történő megporzásból elegendő termést hoznak, és magjaik csíraképesek. Az önmeddő fajok, fajták saját virágporral történő megporzásából nagyon kevés termés képződik. A saját virágporral történő termékenyülést akadályozhatja, ha a nő- és a hímvirágok nem egyszerre válnak ivaréretté. Diónál, gesztenyénél és mogyorónál gyakori jelenség, ezért fontos a pollenadó fajta ültetése.

Diónál a pollenadó aránya nagyon csekély legyen, 1-2%, mert a túl sok pollen a terméskezdemények lehullásához vezet. Ezért nem szerencsés magoncállományból dióültetvényt létesíteni, mert ott minden fa külön „fajtának” tekinthető. A magról ültetett fák 10-12 év múlva hozzák első termésüket, a folyamat gyorsítható oltott csemetével, ezek már 3-4 év után csemegét adnak. A diófa porzós és termős virágai egyazon növényen találhatók, a virágzás tavasszal, lombfakadáskor kezdődik.

Ültetési Távolságok és Művelési Rendszerek

A diófa természetéhez, kerek koronájához talán az egyenlő oldalú háromszög kötés illik leginkább. A fák szabadon növekedhetnek, nem árnyékolják le egymást, és a gyomirtás három irányban végezhető a területen. Magyarországon ez a kötésmód a legritkább, talán az előzetes kitűzés nehézsége miatt. Kaliforniában, a diótermesztés fellegvárában igen gyakori a háromszöges kötés.

Magyarországon négyféle kötésmódban, négyzetes, téglalap-alakú és kétféle háromszöges kötésben egyaránt találhatók dióültetvények. Ha a háromszög derékszögű háromszög, hármaskötésnek nevezik, de ennek üzemi művelése nehézkes, mert nincsenek kifejezett sorirányok. Ha a háromszög egyenlő oldalú, a sorok futása három irányban is elképzelhető.

Négyzetes és Téglalapos Kötés

A legáltalánosabb a négyzetes kötés. Például ha 8x8 m-re ültetünk, majd később, mikor a fák lombkoronája összeér és egymást károsítja - a fényhiány miatt - ki lehet vágni minden másodikat, ekkor a kötés kb. 11,5x11,5 m-esre alakul, és a sorok átlóssá válnak. A téglalapos kötéseknél általában a hosszú oldal a rövidnek kétszerese, tehát eleve benne van a négyzetessé való átalakítás lehetősége.

John Gordon amerikai szakember azt ajánlja, hogy a mindenkori térállás, a diótermő fák sortávolsága akkora legyen, mint amilyen magasak a fák. Így a 45°-ban beeső napfényt a törzs alsó részéig hasznosítani tudja a diófa. A dióültetvény megfelelő sűrűségét Gordon úr szerint úgy is ellenőrizhetjük, hogy a legmagasabb napállás idején, a dél körüli 4 órában megnézzük, a talajfelszínt hány százalékban éri napfény. 40-60% elég.

Ritkítási Stratégiák

Ha sűrűre telepített ültetvényünket ritkítani akarjuk, létezik másik elgondolás is, mint minden második fa kiszedése. Eredményt ad az is, ha a sorban minden harmadikat szedjük ki, mert a megmaradt kettőnek megnő a szabad területe. A dióültetvény végleges tőszámának ritkítással végzett beállításában Poór Józsefnek és Dankó Józsefnek vannak a legnagyobb tapasztalatai. Véleményük szerint ne siessük el a fák kivágását, hanem előbb az ágakat, koronákat ritkítsuk, ahol kell, és ha a kivágás mellett döntünk, akkor is helyesebb fokozatosan végezni, mindig csak a legsürgősebb helyeken kivágni.

Ajánlásuk szerintem is reális, bár ellentétes a kaliforniai kutatók ajánlásával, a kaliforniai termesztők gyakorlatával. Ott egész fasorokat számolnak fel egyszerre, ekkor több évre, 5-6 évre is erősen visszaesik a diótermés. Kaliforniában olcsóbbnak tartják az egyidejű beavatkozást.

Sövényművelés és Rövid Sövény

Az oldalrügyön is termő magyar fajták megjelenésével változott, sűrűbb lett a kutatóintézet hivatalos ajánlása is. Jelenleg már ajánlják a 6x9 m-t, ami idővel 9x12-vé, majd 18x12-vé alakítható. És ugyancsak a legújabb magyar diófajták esetében a fentieknél jóval sűrűbb, pl. sövényművelésnél extrém sűrű tőtávolság is használatos, 7-8 m sortáv x 2-4 m tőtáv.

Létezik a soros művelés és a sövényművelés kombinációja is, a rövid sövény. Ennek lényege, hogy a sorban 3-4-5 fa sövényszerűen áll egymás mellett, majd kisebb szünet után jön a következő 3-4-5 fa. Ennek a térállásnak az az előnye, hogy szellősebb a dióskert, a betegségek kevésbé tudnak elhatalmasodni. A térállás hibájáról a termő korú ültetvényben egyszerű szemrevételezéssel is meggyőződhetünk.

A Dió Gondozása és Növényvédelme

A frissen ültetett diócsemete nem kecsegtet gyors szürettel, a magról ültetett fák 10-12 év múlva hozzák első termésüket, a folyamat gyorsítható oltott csemetével, ezek már 3-4 év után csemegét adnak. A diófa gondozása alapvetően kevésbé munkaigényes, de néhány fontos teendőre oda kell figyelni. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, főleg aszályos időszakban. Kifejlett korában a mély gyökérzet miatt már kevesebbet kell öntözni. Az első 2-3 évben alakító metszés szükséges, később ritkító metszés ajánlott a légáteresztés és a fényellátás javítása érdekében. Tavasszal érdemes nitrogénben gazdag műtrágyát, ősszel szerves trágyát kijuttatni. A törzs körül érdemes mulcsozni, hogy megakadályozzuk a gyomok terjedését és megőrizzük a talaj nedvességét.

Betegségek és Kártevők

A diót általában betegség és kártevőmentes faként említik, ami így azért nem igaz. A diófák leggyakoribb betegségei közé tartozik a dióburok-fúrólégy, a gnomóniás betegség és a baktériumos fertőzések.

• Dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa): A lárvák a dió héja alatt fejlődnek, rontják a termés minőségét.
• Gnomóniás betegség (Gnomonia leptostyla): Barna foltok a leveleken, termésen. Védekezés: rezes lemosó permetezés, fertőzött levelek eltávolítása.
• Baktériumos fertőzések (Xanthomonas fajok): Nedvedző sebek, elhaló hajtások. Megelőzés: egészséges szaporítóanyag, sebek kezelése, fertőzött részek eltávolítása. Ez a Xanthomonas-os baktériumos rothadás sok helyen pusztít, jellemzően nedvesebb nyár idején.
• Nemezes gubacsatka: A diót gyakran csúfítja el a nemezes gubacsatka, ez az élősködő nem okoz kárt a növényben, csak esztétikai problémát jelent.

Általános védekezési tippek: válassz rezisztens fajtákat, tartsd tisztán az ültetvényt, távolítsd el a lehullott, beteg leveleket és terméseket, és alkalmazz rendszeres megfigyelést és gyors beavatkozást!

Juglon és Allelopátia

A diófa leveléből kimosódó, valamint a gyökeréből kiváló juglont, mint sok más növény növekedését gátló hatóanyagot vegyük figyelembe más gyümölcsfákkal vegyesen tervezett telepítésnél, valamint a köztes termesztésnél. A juglon ugyanis nemcsak a gyomokra, hanem a kultúrnövények nagy részére is hat. Ilyenek például az almafélék (Malus fajok), a fenyőfélékből a Pinus fajok, továbbá az erikafélék és a pimpók.

A diófa lombja mint ernyő nagyszerűen árnyékol, de ezt az árnyékot kultúrnövényeink nagy része nem szereti, növekedésük gyenge lesz a diófa árnyékában. Nemcsak alatta, hanem a diófától északra, keletre és nyugatra is. De ez sem igaz minden esetben. Felső-Provanszban például gyakori látvány, hogy a levendulamezőn itt-ott egy-egy diófa is áll. Alatta a levendulának semmi baja, szépen díszlik. Valószínű ez esetben, hogy a diófa már a levendula eltelepítése előtt is ott volt, és nem vágták ki. De az is valószínűsíthető, hogy a levendula a dió köztese, arra a kis időre, amíg a diófák megnőnek, teremni kezdenek, és diófelszedő géppel nem kell járni a diósban.

A Dió Betakarítása és Tárolása

A dió betakarításának ideje általában szeptember végére, október elejére esik, amikor a zöld burok megbarnul és könnyen leválik a termésről. Rázd le vagy szedd le kézzel a diót a fáról. Minél előbb távolítsd el a zöld burkot, hogy elkerüld a penészedést. Mosd le, majd szárítsd meg a diót jól szellőző, árnyékos helyen 2-3 hétig. Csak teljesen száraz diót tárolj, lehetőleg zsákban vagy ládában, hűvös, száraz helyen.

A feltöretlen makk és a belőle kinyert bél arányát bélszázaléknak nevezzük, ez mutatja meg, hogy egy kilónyi termésből mekkora mennyiségű ehető termést tudunk kinyerni. A nálunk honos fajták bélszázaléka 30 és 50% között van. A dióbél ára évről évre változik.

Gesztenye Fajta­választása és Ter­mesztése

A gesztenye (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, nagyra növő, hosszú életű fa, amelynek termése, a szelídgesztenye, hazánkban is kedvelt csemege. A dióhoz hasonlóan a gesztenye termesztése is gondos fajtaválasztást és megfelelő termőhelyet igényel.

Gesztenye Termőhely-igénye

A gesztenye a meleg, párás éghajlatot kedveli. A talaj iránt kevésbé igényes, mint a dió, de a mélyrétegű, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 5,5-7,0) talajokat részesíti előnyben. Kerülni kell a meszes, tömör, agyagos talajokat, mert ezek kedvezőtlenek a gesztenye fejlődésére. A fagyérzékenység a diónál kevésbé hangsúlyos, de a késői tavaszi fagyok károsíthatják a fiatal hajtásokat és a virágokat.

Gesztenye Fajta­választása

A gesztenye fajtaválasztásánál figyelembe kell venni a termőképességet, az érési időt, a termés méretét és minőségét, valamint a betegség-ellenállóságot. Hazánkban főleg az európai szelídgesztenye fajtái terjedtek el, de egyre nagyobb az érdeklődés a hibrid fajták iránt is, amelyek ellenállóbbak a gesztenyefák egyik legveszélyesebb betegségével, az endótiás kéregrákkal szemben.

Néhány ismertebb gesztenyefajta:

• Pore: Korai érésű, nagy termésű, jó ízű fajta.
• Bouche de Bétizac: Hibrid fajta, ellenálló az endótiás kéregrákkal szemben, bőtermő.
• Marigoule: Középkésői érésű, nagy termésű, jó minőségű, ellenálló fajta.

Gesztenye Ültetése és Gondozása

A gesztenye ültetését késő ősszel vagy kora tavasszal érdemes elvégezni. Az ültetőgödör legyen tágas, és az aljába keverjünk érett trágyát vagy komposztot. A fiatal fákat rendszeresen öntözni kell, különösen aszályos időszakban. A metszés a korona kialakítására és a termőágak fenntartására irányul. A gesztenyefákra is jellemző az önmeddőség, ezért pollenadó fajta ültetése szükséges a megfelelő termésmennyiség biztosításához.

Gesztenye Betegségei és Kártevői

A gesztenye legfontosabb betegsége az endótiás kéregrák (Cryphonectria parasitica), amely a fák pusztulásához vezethet. Védekezés: rezisztens fajták ültetése, fertőzött részek eltávolítása és sebek kezelése. Egyéb betegségek és kártevők, mint például a gesztenyemoly vagy a gesztenyelevél-aknázómoly is okozhatnak károkat, de ezek ellen megfelelő növényvédelmi módszerekkel védekezhetünk.

A Házikerti és Üzemi Dióültetvények Különbségei

Egészen más szempontjai vannak az egyes - házikerti, szórvány - diófák telepítésének és az üzemi méretű dióültetvény megtervezésének. A ház mellett az a legfontosabb, hogy a diófa szépen nézzen ki, jól fejlődjön, árnyékot adjon, és jó, ha diót is ad. Ezért a ház mellett megengedhetőbbek lehetünk a magoncokkal, mint olyan diótermelő gyümölcsösben, ahol a fák egyetlen haszna a diótermés. Otthon nyugodtan élvezhetjük a diófa egyéb áldásait is. A diófa nemcsak dísz-, vagy haszonnövény, hanem életérzés is! Sokan persze nem magáért a fáért, hanem a termésért rajonganak inkább.

Az üzemi ültetvényeknél a profitabilitás a fő szempont, ezért a fajtaválasztás, az ültetési rend, a gondozás és a betakarítás is a maximális terméshozamra és minőségre optimalizált. A házikerti diófa ültetése tervezést és körültekintést, nevelése pedig odafigyelést kíván, ráadásul lassú fejlődése miatt türelmet is követel gazdájától. Aki viszont már ült nyári melegben diófa árnyéka alatt, vagy sütött bejglit a saját termésből, az nyilván nem retten meg a nehézségektől.

A Diófa Egyéb Felhasználási Lehetőségei

A dió nemcsak csemegeként, hanem olajként, süteményekben, salátákban, sőt kozmetikai célokra is felhasználható. Magas E- és B-vitamin, valamint ómega-3 zsírsav-tartalma miatt az egyik legegészségesebb olajos mag. A diófa fája értékes bútor- és parketta-alapanyag. Tizenéves korban még amúgy is messze van diófánk attól, hogy faanyaga gesztesedjen, szép színt vegyen fel, értékesnek ezért se tekinthető, nemcsak a vékonysága miatt.

Érdekesség, hogy a diólomb komposztálhatósága régi és szenvedélyes viták tárgya hobbikertész körökben. A dió (Juglans regia) a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozó, nagytermetű, hosszú életű lombhullató fa, amely hazánkban is régóta honos és nagy gazdasági jelentőséggel bír. Származási területe Közép- és Elő-Ázsia, de a Kárpát-medence éghajlatához kitűnően alkalmazkodott. A diófa méltóságteljes megjelenésű, akár 20-25 méter magasra is megnő, széles koronát nevel, ezért tágas helyet igényel. Termőre általában a 6-8. évben fordul.

A diótermő fák sortávolsága akkora legyen, mint amilyen magasak a fák. Így a 45°-ban beeső napfényt a törzs alsó részéig hasznosítani tudja a diófa. A dióültetvény megfelelő sűrűségét úgy is ellenőrizhetjük, hogy a legmagasabb napállás idején, a dél körüli 4 órában megnézzük, a talajfelszínt hány százalékban éri napfény. 40-60 % elég.

tags: #a #fajtavalasztas #jelentosege #dio #es #gesztenye