Éppen csak kihevertük a karácsonyi és szilveszteri lakomázás, ünneplés fáradalmait, máris itt van a vízkereszt, és vele együtt elkezdődik a báli szezon. A katolikus egyházi kalendárium szerint a farsang ünnepe vízkereszt és hamvazószerda közé esik, melyhez számtalan népi hagyomány kapcsolódik. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza: a névtelenség, az „arctalanság" biztosítja mindenki számára a féktelen mulatozást.
A Farsang Időbeli Keretei és Eredete
A farsang időszaka vízkereszttel (január 6.) kezdődik és a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével, azaz hamvazószerdával zárul. A farsang lehet hosszú vagy rövid időtartamú, attól függően, hogy mikorra esik húsvétvasárnap. Ettől a naptól kell visszaszámítani negyven napot, és így kapjuk meg a nagyböjt időszakának kezdetét, a hamvazószerdát. A farsang a bajor-osztrák "vaschang" jövevényszóból származik, ami eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Magyar elnevezésként a 15. században tűnt fel, eleinte "fassang" alakban. A "vaschang" megjelölés már 1283-ban megjelenik írásos emlékekben, az egész ünnepi periódust jelző "fasnacht", "fastnacht" mellett. A "vaschang" szó ezzel szemben inkább csak a böjt előtti napokat, vagy csak a húshagyó napot jelöli. Bod Péter, irodalomtörténész a szó eredetére és a farsang akkoriban bűnösnek vélt szokásaira is utal: „Fársáng vagy Hus-hagyó Kedd Napja. Azt a nevezetet Fársáng a’ Magyarok vették a’ Németektől, a’kik a cantu circulatorum, a’ játékos tréfát motskot üzőknek tselekedetekből formáltak; a’kik sok féle játékokat ‘s bolondságokat indítottak ezen a’ napon, s ez időben vendégeskedvén, nyargalódzván ‘s magokat mulatván. Deákul hivják Bachanalia a’ Bakhusról: értetik pedig ez a’ nap egyenesebben, a’ melly a Nagy Böjt első napját megelőzi, és utolsó Hus-evő nap, mellyet mondanak Carniprivium vagy Privicarnium néha az irásokban: mellyen még a’ Keresztyének között-is sok rendetlen tréfás vétkes dólgok mentenek véghez.”
A farsang gyökerei egészen az ókori Rómáig nyúlnak vissza. Akkor Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek hétnapos vigasságokat, az úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Ez az ünnepség terjedt el a középkori Európában. Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: „Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz.” Az ünnep ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a nép hagyományaiban.
A Farsang Titkai: A Velencei Maszkoktól a Busójárásig 🎭
A Farsangi Időszak Fontosabb Napjai és Hagyományai
Vízkereszt (január 6.)
Vízkereszt napja mindig január 6-a. A bibliai hagyomány szerint a pap ekkor szenteli meg a tömjént és a vizet, melyet azután a kereszteléshez is használnak - innen ered a nap neve is. Vízkereszt a karácsonyi tizenketted, azaz a 12 karácsonyi ünnepnapot lezáró nap. Háromkirályok napjának is nevezik, mivel erre az időpontra esik a pogány napkeleti bölcsek Gáspár, Menyhért, Boldizsár névnapja is. Az evangélium szerint Heródes király irányította a napkeleti bölcseket Betlehembe, ahol meglelték a kis Jézust, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Adományukra a tömjénezés szertartása emlékeztet. A Vízkereszt másik evangéliumi története szerint, amikor Jézus harmincéves lett, Keresztelő Szent János megkeresztelte őt a Jordán folyónál, és ennek emlékére a Vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt. Vízkereszt a magyar megfelelője a latin egyház Epiphania Domini, az Úr megjelenése napjának is.
Vince-nap (január 22.)
Vince napja január 22-ére esik, melyet termésjósló napnak is neveznek: „Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince” - tartja a közmondás. Ez a nap a bortermelők számára különösen fontos, ekkor jósolnak a szőlőtermés bőségére.
Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)
Ez az egyházi ünnep és időjósló nap február 2-ára esik. Vallási jelentősége, hogy József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Vallási szertartásokra jellemző a gyertyaszentelés, amikor felavatják az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. A népszokás szerint, ha ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és napos időt talál, azaz meglátja az árnyékát, akkor visszamegy aludni, mert újra hideg idő várható, ami hosszú télre utal.
Balázs-nap (február 3.)
Balázs napján, február 3-án többféle népszokással is találkozhatunk. Főként diákokról és gyerekekről szóló ünnepnap ez, mely egy újabb okot ad a jelmezes, maszkos felvonulásra. Eredete Szent Balázs püspökhöz kötődik, aki a fulladástól mentett meg egy gyermeket. Ezért ezen a napon gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. Ezen kívül Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is tartották régen. Jellemző volt, hogy ekkor a diákok jelmezbe bújva adományokat gyűjtöttek az iskolájuk, illetve főként tanítóik számára, akik cserébe megvendégelték diákjaikat.
Kövércsütörtök / Zabálócsütörtök
A farsangi szokások - többnyire február hónapban - farsang végére, farsang farkára összpontosultak. Az előkészületek azonban már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön, azaz kövércsütörtökön vagy zabálócsütörtökön kezdődtek. Szeged vidékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek belőle abban a hitben, hogy így bő lesz a termés és kövérre híznak a disznók. Az Ipoly menti falvakban kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek. A Mura-vidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A torkos csütörtök, vagy más néven kövércsütörtök, valóban a böjti időszakra esik. Ennek az oka, hogy a farsangi és főként a húshagyókeddi mulatságok utáni engedményként, ezen a napon még el lehet fogyasztani a maradékot és még egyszer jól lehet lakni a nagyböjtöt megelőzően. Néhány éve a hazai éttermek újraélesztették ezt a hagyományt, és ilyenkor kedvezményekkel várják a vendégeket.
Farsang Farka: Farsangvasárnap, Farsanghétfő, Húshagyókedd
A szokások és hiedelmek zömének szempontjából többnyire farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja az igazi farsangot. A záró három napot "farsang farkának" is nevezik. Ezek a felszabadult mókázás igazi napjai. „Felkötjük a farsang farkát" - mondták még jó ötven éve is az idősebb emberek, ha farsang idején meglátogatták a rokonokat, barátokat, ismerősöket, vagy szórakozni mentek. Régi hagyomány a Balaton-felvidéken az „asszonyfarsang", melyet mindig farsanghétfőn rendeztek. Ekkor a lányok, asszonyok férfiruhába bújtak, és férfi módra mulattak egész nap. Húshagyókedd az utolsó nap, amikor még lehet húsételeket fogyasztani, mielőtt megkezdődik a nagyböjt.
Hamvazószerda
Hamvazószerda változó ünnepnap, mindig a húsvétot megelőző 40. nap. A hagyomány szerint a hamvazószerdát megelőző nap - húshagyó kedd - a farsang utolsó napja, amikor még gátlástalanul lehet lakomázni, mivel azután kezdődik a húsvétig tartó böjti időszak. A nagyböjt első napja, mely a Húsvét előtti 40. napra esik. Az ünnep latin neve, a quadragesima, melynek fordítása negyvenedik. A dátumot másképpen számolják az egyházi és a világi naptárakban. Ennek az oka, hogy az egyház a vasárnapokat Krisztus feltámadásának emlékünnepeként tartja számon, így a böjti időszak vasárnapjait is, melyeket nem számolnak bele abba a bizonyos 40 napba. Így például 2013-ban a Húsvét március 31-ére esett, ha ebből visszaszámolunk 40 napot, akkor a hamvazószerda február 20-ára esik, azonban a vasárnapok elhagyásával kijön, hogy a hamvazószerda február 13-án volt. A szárazszerdaként vagy a böjtfogó szerdaként is emlegetett nap, a II. vatikáni zsinat óta számít szigorú böjti napnak. E napon háromszor szabad étkezni, és csak egyszer jóllakni. Ezzel a nappal veszi a kezdetét a Húsvétot megelőző nagyböjti időszak. Az önmegtartóztatás szabályai egyre inkább lazulnak, de hamvazószerdán és a nagyböjt többi pénteki napján az egyház a hús elhagyására kéri híveit.
Gergely-nap (március 12.)
Március 12-e Gergely-napja: az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509-604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.
Télűzés és Tavaszvárás a Farsangban
A farsang és az azt követő böjti időszak a tél végére is utal. Ennyiben a téli ünnepkör része, de már előre, a tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek benne. Innen adódnak a határnapjai: Gergely-nap, virágvasárnap. Eleve egy ősi hiedelem hívta életre a hozzá kapcsolódó zajos mulatságokat. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni őket.
A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal az elnevezés is az olasz “carneval” helyett), míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. Már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében.
A legismertebb farsangi népszokás Magyarországon a mohácsi busójárás. A farsangvasárnap megrendezett ünnepség elsősorban egy télűző szertartás, melynek hagyományai a sokácokhoz nyúlnak vissza. A hangos, zajos ünnepségen a férfiak fűzfából faragott maszkot, bundát, csizmát és bő gatyát húznak. Ijesztő küllemükkel bíztatják a tél elvonulását és a tavasz beköszöntését. Gyakori volt a téltemetés vagy farsangtemetés dramatikus megjelenítése is. A telet általában szalmabáb személyesítette meg, de lehetett csúf öregasszonyt ábrázoló rongybábu is.
Párválasztás és Közösségi Élet a Farsangban
A farsang hagyományosan a párválasztás időszaka, korábban házasságkötési és menyegzői szezonnak számított, hiszen az ezt követő nagyböjt alatt tilos volt a lakodalmat tartani. Innen erednek a vénlányokat csúfoló, gúnyolódó szokások is. Ennek a humoros gúnyolódásnak nem kevés társadalmi mondanivalója van, hiszen a közösség által nem elfogadottak, azaz a pártában maradt lányok ellen irányult. Azok ellen, akik a közmegítélés szerint nem tettek eleget kötelességüknek. A csúfolódó szokások olykor kegyetlen humorral veszik célba a vénlányokat. Lényegében e témára épült Csokonai Dorottyája is. A vénlánycsúfolásra utal a tuskóhúzás szokása is. Csokonai így számol be erről a Dorottyához írt jegyzetben: „Tőkét vonni. Szokásban vagyon sok helyeken, hogy mikor a fársáng elmulik, a meg nem házasodott ifjakkal és a férjhez nem ment leányokkal valamely fát vagy tőkét nevetség okáért felemeltetnek, vagy egy helyről más helyre vitetnek. A tuskóhúzást régen főként a Dunántúlon gyakorolták, de ismerték Szatmár megyében is. Ráadásul a nyugati országrészeken még a két világháború között is bevett tradíció volt.
A Farsang Titkai: A Velencei Maszkoktól a Busójárásig 🎭
A farsangi időszakra jellemzőek a táncos mulatságok, amelyek régen szintén a párkeresést segítették. A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a nagypolgárság és az arisztokrácia a városokban. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, jellemzően kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat. Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük.
Farsangi Ételek és Jóslások
Mivel a nagyböjt a farsangot megelőző időszak, melyet a hús és az alkohol elhagyása jellemez, ezért a farsangi mulatságok velejárója a zsíros és fűszeres húsételek fogyasztása. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele. A Szerémségben az első napon fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt. Jellegzetes farsangi étel - a Tápió menti falvakban is - a farsangi fánk, melyet itt többnyire pampuskának neveznek. Ezzel kínálják a látogatókat, és a köszöntőknek is ebből adnak. A másik jellegzetes étel a herőce vagy forgácsfánk. Emellett népszerű volt ilyenkor a kocsonya, amiből a bálra is vittek. Minden vidéken arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtöknek hívják, mert eddig lehet elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Hamvazószerdától húsvétvasárnápig - kivéve zabálócsütörtököt - a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.
A jellegzetes farsangi ételek kapcsán már szó volt arról, hogy ezeket a bő termés reményében fogyasztották. Akárcsak a többi jeles ünnepen, más módon is igyekeztek befolyásolni vagy megjósolni az elkövetkezendő időszak szerencséjét. A farsangi napok nemcsak az evés-ivásról, mulatozásról szóltak, egyben gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok is voltak. A Mura-vidéken például ilyenkor is megveregetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek. Ekkor kell mákot vetni, hogy majd ne legyen férges. Régen azért nem mostak a farsangi napokon, nehogy sok bolha legyen a háznál. A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére.
Farsangi Jókvánságok és Adománygyűjtés
Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek igen változatosak voltak: ilyenkor igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát a kimondott szó mágikus erejével. A ma Csehszlovákiához tartozó Paláston régebben a felnőttek lepedőbe, medvebőrbe öltözve járták a házakat. Kolbászt, szalonnát vagy farsangi fánkot kaptak. A Dunántúlon vízkereszttől húshagyókeddig fiúgyerekek jártak csoportosan házról házra. Ünnepet köszöntő, jókívánságmondó, adománykérő énekekkel:
„Óh, óh farsang kedves idő,Elmúlt már az óesztendő,Ez újban is vigadjanak,Ha nem adnak szalonnát,Farkas hordja a disznát,Ha nem adnak tojáskát,Girind (görény) hordja a tyúkját.”
A szokásról már a XVII. századból rendelkezünk feljegyzésekkel. Néhol a tanító vagy a falusi pap jövedelmét egészítette ki az adomány.
Farsangi Népi Színjátszás és Alakoskodás
Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a faálarcos felvonulásairól már a XIX. században ismert. A XX. században a Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. "medvézés". Egyes vidékeken népszerűek voltak az álbírósági tárgyalások, melyeken a vádlottakat bábuk helyettesítették, vagy éppenséggel állatokat ítéltek el. Izgalmas más ember bőrébe bújni, tárgyakat utánozva érdekes jelmezeket készíteni. A várakozás, szervezés, összeszerelés, és úgy mindennek a megálmodása, hatalmas euforikus élmény. Ami pedig a jelmezek felöltésével jár, a móka, a buli, a vicces helyzetek, és mindenki kedvence, a jelmezverseny hatalmas izgalommal tölt el, hiszen minden évben valami újat lehet alkotni az előző évben alkalmazott jelmezekhez képest.
Kocsonya, mint Farsangi Finomság
A farsangi időszakban a kocsonya kiemelt szerepet kapott a lakomák asztalán. Mint ahogy a Mura-vidéki falvakban is disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A kocsonya nem csupán ízletes étel, hanem a farsangi időszak gazdagságát és a bőség reményét is szimbolizálta. A zsíros, kiadós ételek, mint a kocsonya, arra szolgáltak, hogy a testet felkészítsék a hosszú böjti időszakra, amely hamvazószerdával kezdődik. Emellett a kocsonyából a bálra is vittek, ezzel is hozzájárulva a mulatságok hangulatához és a közösségi élvezetekhez. A kocsonya elkészítése házról házra, családonként eltérő lehetett, de általában sertés részekből, mint például körömből, csülökből, bőrből készült, fokhagymával, borssal, sóval ízesítve, lassú tűzön főzve, amíg a hús megpuhult és a kollagén kioldódott, megalvasztva az alaplevet.
