Az új évtized az energiafogyasztás csökkentésének évtizede lesz, ami kiemelt figyelmet fordít az otthoni melegvíz-előállításra. A háztartásokban felhasznált energia jelentős részét a vízmelegítés teszi ki, ezért létfontosságú, hogy energiahatékony megoldásokat válasszunk, amelyekkel a 20°C-os fürdővizet 70°C-ra melegíthetjük fel, miközben minimalizáljuk a költségeket és a környezeti terhelést. Az elavult, energiafaló villanybojlerek helyett számos korszerű alternatíva létezik, amelyekkel jelentős megtakarítás érhető el.
Mi a baj a hagyományos villanybojlerrel?
Hazánk háztartásainak legnagyobb részében még mindig a leggazdaságtalanabb villanybojlerekkel állítják elő a mosakodáshoz, főzéshez, mosogatáshoz szükséges használati meleg vizet. Ezek a berendezések komoly problémákat rejtenek magukban, mind hatásfok, mind üzemeltetési költségek szempontjából.
A villanybojler fűtőbetétjének teljesítménye jellemzően 2-3 kW között mozog, ami a melegvíz-előállító berendezések között a legkisebb. Ez a viszonylag alacsony teljesítmény a tároló magas felfűtési idejét eredményezi, akár 6-8 óra is eltelhet, mire a kihasznált vizet újra képes melegíteni. Ráadásul a fűtőszál hőmérséklete nagyon magas, ami jelentős vízkőkiváláshoz vezet a fűtőfelületen. A vízkő gyorsan bevonja a fűtőbetétet, aminek következtében a víz felé leadott teljesítmény rohamosan csökken. Ez a jelenség a bojler amúgy is szerény hatásfokát még tovább rontja, ezzel együtt a felfűtési idő és a villanyszámla az egekbe szökik.
A villamos energiát, amellyel a villanybojler működik, hőerőművekben állítják elő. Az ilyen erőművek hatásfoka azonban sokszor nem haladja meg a 30 százalékot sem, azaz 3 egységnyi fosszilis energiából lehet 1 egységnyi villamos energiát előállítani. Ezt a drága energiát a villanybojler újból hőenergiává alakítja vissza: tehát a kezdeti hőenergiának mindössze harmadát tudjuk csak sok-sok erőmű, gép, hálózat közbeiktatásával hasznosítani.
De még ha sikerült is felfűteni a vizet, a régi villanybojlerek hővesztesége rendszerint számottevő. Ez azt jelenti, hogy még a felfűtött víz tárolása során is jelentős mennyiségű hő szökik el, tovább növelve az energiafelhasználást.
Alternatívák a villanybojler helyett: Gázkészülékek
Ha a fosszilis energiahordozókat gázkészülékben hasznosítjuk - azaz ezzel melegítjük a fürdésre szánt vizet -, az energia legalább 70-80 százalékát jól használjuk ki. A melegvíz-előállítás ily módon már legalább 2-3-szoros energiamegtakarítást jelent a villanybojlerekhez képest.
Közvetlen gáztüzelésű melegvíz-előállító berendezések
A közvetlen gáztüzelésű melegvíz-előállító berendezések a gázkészülékek között nincsenek elit helyen. A fűtésre is használt társaiknál zömében kisebb teljesítményű, de szinte minden esetben lényegesen kisebb hatásfokú és közel sem olyan korszerű készülékek. A háztartási tárolós berendezések általában 5-6 kW teljesítményűek, az átfolyós gáz-vízmelegítők pedig inkább csak egy mosogató kiszolgálására képesek. Ilyen berendezéseket leginkább meglévő régi rendszerekben találhatunk, új épületekben már nem találkozni velük.
Kondenzációs gázkazánok és kombi kazánok
Napjainkban a meleg vizet leggyakrabban a lakást, épületet fűtő, nagyobb teljesítményű, jobb hatásfokú gázos lakásfűtő-berendezések felhasználásával termelik. Évek óta csak kondenzációs technológiájú gázkazánokat lehet üzembe helyezni, ezek hatásfoka 20-30 százalékkal is magasabb, mint a csak melegvíztermelésre készült társaiké. Teljesítményük rendszerint legalább 24 kW, de nem ritka a 35 kW-os kondenzációs kazán sem. Ez a teljesítmény a 10-szerese egy villanybojlerének, és legalább 5-szöröse egy tárolós gázbojlerének. Ha melegvíztárolóhoz kapcsolunk egy kondenzációs kazánt, a víz felfűtési ideje nem több, mint 20 perc, gyakorlatilag kifogyhatatlan mennyiségű meleg vizet termelhetünk egy családi házban.
Kombi kazánok leginkább olyan helyeken alkalmazandók, ahol kicsi a lakás, nem lakják sokan, csak egy fürdő van, és a kazán közel esik a vizes helyiségekhez. Fontos figyelembe venni, hogy az átfolyós, kombi készülékek nem alkalmasak melegvíz-cirkulációra.
Kondenzációs kazánok
A melegvíz-cirkuláció jelentősége
A cirkuláció a melegvízkomfort egy fontos, alapvető kritériuma. A vízvezetékből és szivattyúból álló rendszer biztosítja, hogy a melegvíztárolótól távolabbi csap kinyitásakor is azonnal forró vizet kapjunk, várakozás nélkül. A rendszer a melegvíztárolóban levő vizet cirkuláltatja (keringeti) az épület teljes melegvíz-hálózatában, eljuttatva minden csaphoz. Működésének feltétele a tárolós melegvízellátás.
Hőszivattyús rendszerek: A jövő technológiája
A hőszivattyúk olyan elektromos energiát hasznosító fűtőberendezések, amelyek rendkívül jól bánnak ezzel a drága elektromos energiahordozóval. Működési elvükből adódóan a felhasznált elektromos energia 3-5-szörösét képesek fűtésre fordítani. Pontosabban, 1 egység bevezetett villamosenergia felhasználásával képesek 3-5 egység hőenergiát átpumpálni egy hidegebb helyről egy melegebbe, legtöbbször a külső levegőből a fűtési rendszerbe. De ez a közeg lehet akár a lakásunk, a házunk melegvízrendszere is.
Hőszivattyús rendszereket leginkább új épületekben, vastag hőszigetelés mellett alkalmazunk, ahol a fűtéshez szükséges teljesítmény viszonylag alacsony. A legtöbb hőszivattyú fűtési teljesítménye nem több mint 8-12 kW. Pillanatnyi maximális teljesítményük nagymértékben függ a hőszállításban résztvevő két közeg hőmérséklet-különbségétől: hideg télben kisebb teljesítménnyel képes jó meleg használati vizet előállítani, ezért viszonylag nagy térfogatú melegvíztárolót kell a hőszivattyús rendszerekben alkalmazni, és egy hideg téli napon legfeljebb csak 40-45 fokos meleg vizet tudnak előállítani.
Hőszivattyús villanybojler - a jövő melegvíztermelője
A hőszivattyús rendszerek terjedésével a berendezések egyre jobbak és olcsóbbak lettek, néhány éve megjelentek már a mosó- és szárítógépekben is, napjainkban pedig már teret hódítanak a melegvízbojlerekben. Ha tönkremegy a villanybojlerünk, érdemes hőszivattyús testvérük beszereltetésében gondolkodni.
A hőszivattyús villanybojlerek úgy működnek, hogy egy komplett hőszivattyú van a melegvíztároló tetejére építve, ami a környezeti levegőből nyeri a melegvíz-termeléshez szükséges hőt. Ezek a berendezések a töredékét fogyasztják hagyományos társaikénál, nem hajlamosak a vízkövesedésre, és elegendően magas hőmérsékletű meleg vizet képesek előállítani, annak köszönhetően, hogy a lakótérben lévő télen-nyáron 20˚C körüli levegőt szívják be, így a két közeg közötti hőmérséklet-különbség mindössze 20-40˚C.
A hőszivattyús villanybojlerek nemcsak régi épületek kiszolgált bojlereinek kiváltására alkalmasak, hanem érdemes őket új épületek melegvízellátására is felhasználni, mert egyes típusok alkalmasak a lakásszellőztető rendszerekkel való összedolgozásra, és így nyáron gazdaságosan tudják temperálni az egész lakást.
Zsákutca a napkollektorok használata?
A melegvíz-rendszereknél meg kell említeni a napenergiát hasznosító napkollektoros rendszereket is, amelyek jelentősége az utóbbi években nagymértékben csökkent. Bár működésük igen gazdaságos, szinte ingyen termelik a meleg vizet, amikor süt a nap, ám gazdaságosságuk megítélésénél figyelembe kell venni, hogy legtöbbször reggel és este van a melegvízhasználat a csúcson, amikor pedig még nincs elegendő napsütés, vagy ha napközben fel is fűtötte a tárolót reggeli használathoz, nem tudjuk napenergiával újra melegíteni.
Kiépítésük is eléggé drága, kihasználtságuk normál családi ház esetén nagyon alacsony, üzemeltetésükkel pedig sok a probléma. A rendszer gyors tönkremeneteléhez vezet, ha nincsen kellőképpen kihasználva, márpedig olyankor dolgoznak jól (nyáron, nappal), amikor éppen nem fogy annyira a meleg víz. A forró napsütésben a bennük levő hőhordozó közeg akár 160-200˚C-ra is felmelegszik, ami a rendszer elemeit tönkreteszi, a fagyálló hőhordozó közeget rövid idő alatt sűrű kocsonyás anyaggá változtatva, ami belesül a kollektor csöveibe, tönkretéve az egész rendszert.
Üzemeltetésük sem olcsó, mert még a jól kihasznált rendszerekben is a hőhordozó közeget 2, max. 3 évente rendszeresen cserélni kell, a leeresztett közeg pedig veszélyes hulladéknak minősül. A kollektorok kint vannak a szabadban, a rendszer elemei a magas hőmérsékletek miatt viszonylag gyorsan elhasználódnak, a téli időszakban pedig előfordul, hogy a nem jól karbantartott, ellenőrzött rendszer kollektorai szétfagynak, ami általában a rendszer végleges használaton kívül helyezését eredményezi.
Fontos tudnivalók és tippek a takarékos melegvíz-használathoz
A melegvíz-előállítás hatékonyságának növelése mellett fontos a takarékos melegvíz-használat is a mindennapokban. Néhány egyszerű tipp betartásával jelentős energiát és pénzt spórolhatunk meg.
A legionella veszélye: A tárolós melegvízrendszerek legnagyobb veszélye a legionella fertőzés. A meleg vízben a betegséget okozó baktériumok elszaporodhatnak, influenzaszerű megbetegedést okozva. Ezért e rendszereket hetente egy alkalommal érdemes 60˚C-ra felhevíteni, mert a baktériumok 55˚C felett elpusztulnak, ezzel elejét vehetjük az ilyen fertőzéseknek.
Zuhanyozás fürdés helyett: A meleg vízzel teli kád helyett válasszuk inkább a tusolást! A zuhanyozás nemcsak egészségesebb és frissítőbb hatású, hanem felére, sőt harmadára is csökkentheti a tisztálkodásra használt melegvíz mennyiségét.
Takarékos mosogatás: A konyhában is takarékoskodhatunk a melegvízzel, ha a nagy mosogatást nem folyó vízzel végezzük.
Hőfokszabályozás: Akár tárolós (bojler), akár átfolyós rendszerű vízmelegítőnk van, lehetőleg ne állítsuk a hőfokszabályozót 55 °C-nál magasabbra!
Hőmérséklet-ellenőrzés: Figyeljünk oda arra, hogy a melegvíz hőmérséklete a beállítottnak megfelelő legyen! Tartós hőmérsékletcsökkenés a vízmelegítő fűtőfelületei elpiszkolódásának, illetve a hőcserélő elvízkövesedésének jele lehet. Egy milliméter vastagságú vízkőlerakódás már jelentős energiaveszteséget okoz.
Éves ellenőrzés: Célszerű évente ellenőrizni a berendezés műszaki állapotát. Ez segíthet megelőzni a meghibásodásokat és fenntartani a készülék optimális hatásfokát.
Korszerű berendezés kiválasztása: Egy korszerű, jó hatásfokú vízmelegítő berendezéssel komoly energiamegtakarítás érhető el. Új készülék vásárlása előtt gondosan elemezzük háztartásunk melegvíz szükségletét, szokásainkat és ennek ismeretében válasszuk ki a megfelelő készüléket! Átfolyós rendszerű vízmelegítővel csak egy melegvízvételi hely látható el maximális biztonsággal.
Bojler méretének kiválasztása: Csak akkora méretű bojlert vásároljunk, amely a család számára éppen elegendő mennyiségű vizet tárol (pl. egy négytagú család részére egy 120 literes bojler elegendő).
Hőszigetelt bojler: Bojler vásárlásakor lehetőség szerint a korszerű, jobb hőszigetelésű, energiatakarékos kivitelű típust válasszuk!
Telepítés helye: Melegvízelőállító rendszereknél fontos a készülékek észszerű telepítése. Ha túl messze van a melegvizet előállító eszköz a felhasználási helytől, a hosszú összekötővezeték felmelegítése sok energiába és pénzbe kerül.
tags: #a #furdokadban #20 #c #homersekletu #vizet