A méhlepény és a magzatburok komplex vizsgálata: A várandósság alapkövei

A terhesség során a méhlepény (placenta) és a magzatburok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a magzat fejlődésében és védelmében. Ezek az ideiglenes szervek biztosítják az anya és a baba közötti életfontosságú kapcsolatot, miközben számos feladatot látnak el, az oxigén- és tápanyagellátástól a hormontermelésig és a védelemig. Megfelelő működésük alapvető a zavartalan várandósság és az egészséges születés szempontjából, ezért orvosi vizsgálatuk kiemelt fontosságú.

A méhlepény (placenta): Az élet fája

A placenta egy lepény alakú szerv, mely a méh belső falához tapad és a köldökzsinórral kapcsolódik a magzathoz. Ez a csodálatos, ideiglenes szerv a terhesség alatt a baba és az anya között húzódó láthatatlan, de nélkülözhetetlen hidat jelenti. Az emberi méhlepény egy 16-20 cm átmérőjű, kerek, lepény alakú szerv, melynek átlagos súlya 500 gramm körül mozog. Általában korong alakú, de szív, ovális és egyéb formákat is ölthet. Átmérője általában 22 cm. A beágyazódott embrió és a méh fala között a terhesség első harmada alatt alakul ki, a petesejt beágyazódási helyén, trophoblast sejtek szaporodásával. Ezek a sejtek oszlopokat alakítanak ki, amikbe erek fognak benyomulni. A lepény szerkezeti fejlődése a 16. terhességi hétig tart. A méhlepény részben anyai, részben magzati képződmény: az anyai részt a méh megvastagodott nyálkahártyája alkotja, a magzati része (placenta fetalis) pedig a magzatburok egy alkalmas helyzetű részéből, a korionlemezből alakul ki. Ennek közepén tapad a köldökzsinór.

A méhlepény életfenntartó funkciói

A placenta számos létfontosságú feladatot lát el, míg az épphogy megfogant életből egy teljes emberke fejlődik. Ezek a feladatok a következők:

• Összekötő szerep: A méhlepény összekötő szerepet tölt be az anya és a baba vérellátásában, ugyanakkor el is választja őket egymástól.
• Gázcsere: Biztosítja az oxigén és szén-dioxid cseréjét az anya és a magzat között.
• Táplálás: Az anyai vérből szállítja a tápanyagot és az oxigént a magzati keringéshez. A tápanyagok cseréje diffúzió útján megy végbe, glükóz (cukor), víz, elektrolitok formájában, aktív transzporttal vitamin átvitel történik.
• Salakanyag-eltávolítás: Elvezeti a magzat salakanyagait (pl. karbamid, kreatinin, húgysav) az anyai keringésbe.
• Hormontermelés (endokrin funkció): Nagyon fontos hormonokat termel, melyek szükségesek a terhesség fenntartásához. Az első hormon, amit termelni kezd, a humán koriogonadotropin (hCG), melynek jelenléte alapján adnak pozitív vagy negatív eredményt a terhességi tesztek. Már az első kimaradt menstruáció idején kimutatható az anya véréből és vizeletéből, és csak és kizárólag terhesség esetén van jelen a szervezetben. A méhlepény termel még ösztrogént - amely szintén a tejelválasztásra való felkészülésben játszik szerepet, de emellett még a méh megfelelő növekedését is biztosítja - valamint progeszteront.
• Szűrési funkció: Szűrőként szolgál bizonyos anyagokkal és kórokozókkal szemben. A lepény nem engedi át az IgA, IgD, IgE, IgM immunglobulinokat, de az IgG-t igen, ezzel biztosítva a magzat passzív immunitását. Emellett bizonyos betegségek kórokozói is átjuthatnak rajta, mint például a rózsahimlő (rubeola), kanyaró, gyermekbénulás, AIDS, de sok betegségtől pont a méhlepény védi meg a babát.
• Szintetizáló funkció: Zsírsavakat és állati keményítőt (glikogén) is szintetizál.

A méhlepény szerkezete és vérellátása

A méhlepény két fő részből áll: az anyai részből (decidua basalis) és a magzati részből (chorion frondosum).

• Anyai felszín: Itt találhatók a cotyledók (tagolt húsos rész), ezzel az oldalával rögzül az anyaméhhez. A placenta tapadási felületének a helyéből származik a gyermekágyas vérzés. Ennek a „hegnek” a gyógyulási ideje 4-6 hét, ez idő alatt a gyermekágyas vérzésnek meg kell szűnnie.
• Magzati felszín: Amnion lemez (magzathoz közelebb eső rész), ezen belül található a magzatvíz. A másik a chorion lemez (magzattól távolabbi rész) rétegből áll. A méhlepényben közvetlenül sosem keveredik az anyai és magzati vér. A vér az intervillózus térbe és a bolyhokba kerül közvetetten. A folyamatos keringést az erek közti nyomáskülönbség, a méh izomzatának a finom mozgása és a magzati szívverés biztosítja. A vérellátás az 500-600 ml/percet is elérheti. A magzati és anyai érpályát egy nagyon vékony, ún. boholyhám választja el egymástól.

A köldökzsinór: Az életvezetéke

A köldökzsinór köti össze a magzatot a placentával. Három érből épül fel: két kisebb artériából, amelyek a méhlepényhez, és egy nagyobb vénából, mely a magzathoz szállítja a vért. Átlagosan 50-70 cm hosszúságú. A köldökzsinórt körülvevő kocsonyás anyagot Wharton-kocsonyának nevezzük. Ez az anyag segít megvédeni a köldökzsinórt a fizikai ártalmaktól, mint az összenyomódás és a csomók, amelyek befolyásolhatják a baba felé irányuló és a babától származó véráramlást.

Miután a baba világra jött, a zsinórt elvágják (ezt gyakran az apa teszi meg); a babán maradó csonk elszárad, leesik, a helye pedig begyógyul és ez lesz a baba köldöke.

Köldökzsinór rendellenességek és kezelésük

A terhesség alatt a köldökzsinóron csomó alakulhat ki, ami sajnos időnként magzati elhalást is elő szokott idézni. Gyakran előfordul, hogy a köldökzsinór a baba köré tekeredik.

• Rövid köldökzsinór: A 30 cm-nél kisebb zsinórt rövid kzs-nak nevezzük, ami fizikai akadályt képezhet és elhúzódó kitolási szakhoz (szülés) vezethet. Ha extrém rövid a kzs, fizikailag nem tudják mellkasra vagy hasra helyezni az újszülöttet.
• Hosszú köldökzsinór: A 80 cm-nél hosszabb zsinóron kzs csomó képződhet, illetve rátekeredhet a magzat nyakára, végtagjaira válla köré, de nem feltétlenül jelent veszélyt. Egy 2012-es tanulmány szerint a köldökzsinór hosszúságok óriási változatosságot mutatnak: a legrövidebb köldökzsinór 24 cm, a leghosszabb pedig 124 cm volt.

Késleltetett köldökzsinórelkötés és Lotus szülés

• Késleltetett köldökzsinórelkötés: Akkor beszélünk róla, amikor a köldökzsinórt csak a pulzálásának megszűnése után, vagy a születés után 1-3 perccel szorítják vagy vágják el. Ekkor a köldökzsinór sápadt, petyhüdt és fehér lesz, mivel az összes vér elhagyta. A legtöbb szülőszobában ez a szülés folyamatának standard részévé vált, kivéve, ha orvosi okból a köldökzsinórt azonnal el kell vágni (pl. a kisbabának újraélesztésre van szüksége). A késleltetett köldökzsinórelkötés állítólag növeli a kisbaba vasraktárait, valamint a hemoglobinszintet (oxigénszállító vérsejt) és a vértérfogatot. Ez még több előnnyel jár a koraszülöttek számára. Kisebb tanulmányok azonban kimutatták, hogy a köldökzsinór elszorításának késleltetése növeli a sárgaság kockázatát. Fontos tudni, hogy ha őssejteket terveznek gyűjteni a köldökzsinórból, akkor nem lehet késleltetni a köldökzsinór elszorítását.
• Lotus szülés: Ez az, amikor a köldökzsinórt NEM vágják el vagy szorítják el, és a születés után is a babához csatlakozik. A méhlepényt és a köldökzsinórt hagyják, hogy magától leváljon a baba hasáról, ami általában a születés után 5-15 nappal történik meg. Miután a méhlepény megszületett, meleg vízben, szitával átmossák, majd sóval és gyógynövényekkel dörzsölik be, hogy segítsék a kiszáradást, megakadályozzák a rossz szagot és lassítsák a baktériumok szaporodását. Ezután tiszta kötszerbe csomagolják, és pamutzsákba teszik, vagy a babához pólyázzák, amíg természetes módon el nem válik. Az elnevezés az 1970-es évekből, Clair Lotus Daytől származik. A Lotus szülés előnyeivel és kockázataival kapcsolatban nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre minőségi kutatások, ezért ezt a szülést a szülés megkezdése előtt érdemes megbeszélni a választott egészségügyi szakemberrel. A kutatások hiánya miatt jelenleg nem ajánlott gyakorlat. Ha a Lotus szülés mellett döntesz, nagyon fontos, hogy figyeld a babán a fertőzés jeleit, különösen a köldökcsonkjánál.

A magzatburok és a magzatvíz: A baba otthona és védelmezője

A magzatburokban van a magzatvíz. Ez a burok a baba otthona, tornaterme és védelmezője a külső ütések és más erőhatások ellen. A magzatburok bőséges teret biztosít a babának, hogy tudjon úszkálni és forgolódni, ami segít a baba izmainak kiépítésében. A 10. héten körülbelül 30 ml folyadék van jelen. A magzatvíz a terhesség körülbelül 34.-36. hetében éri el a maximális mennyiségét, hozzávetőlegesen 1 litert. Amikor a magzatvíz elfolyik, ez a burok reped meg és ez a folyadék hagyja el a testet. Egyes szüléseknél a baba még a magzatburokban megszülethet. Ez azt jelenti, hogy a magzatvíz nem folyik el, hanem a baba burokban születik meg. Amikor ez történik, a kisbabát „en caul”-nak, azaz a magzatburokban születőnek nevezzük. Ha a kisbaba En Caul születik, az egészségügyi személyzet röviddel a születés után „kipukkasztja” a magzatburkot, hogy eltávolítsa a kisbabát a magzatburokból.

A méhlepény vizsgálata a várandósság során

A méhlepény ellenőrzése nem egyetlen alkalomra korlátozódik; a terhességi ultrahang protokoll minden szakaszában más és más szempont kerül előtérbe. A méhlepény egészsége alapvető garanciája a zavartalan növekedésnek. Az ultrahang vizsgálat nem csupán a baba méreteit térképezi fel; a méhlepény szakszerű ellenőrzése legalább ennyire kritikus a terhesség biztonságos kimenetele szempontjából.

Korai terhesség (első trimeszter: ~12. hétig)

Bár az első trimeszterben a placenta még csak formálódik, az ultrahang már ekkor adhat jelzéseket. A méhlepény korai fejlődésének vizsgálata indirekt módon történik, főként a beágyazódás helyének és a chorion bolyhok állapotának felmérésén keresztül. Ekkor derülhet ki például, ha a terhesség nem a méhben (ectopiás terhesség) vagy a méhnyak közelében (pl. placenta previa korai gyanúja) alakul ki. A 11-13. hét körüli első genetikai ultrahang során a méhlepény vastagságát és homogenitását is vizsgálják. Bármilyen szokatlan struktúra vagy abnormális folyadékgyülem felvetheti a korai lepényi zavar lehetőségét, ami további genetikai szűréseket indokolhat.

Középső terhesség (második trimeszter: 14-26. hét)

A második trimeszter közepe, különösen a 18-22. hét közötti anatómiai ultrahang, a méhlepény vizsgálatának legkritikusabb szakasza. Ekkor történik meg a placenta végleges helyzetének és struktúrájának részletes felmérése.

• Lokalizáció: Hol tapad a méhlepény (elülső, hátsó, fundus, oldalsó). A legfontosabb szempont a méhszájhoz viszonyított távolság. Az embrió a méh bármely pontján megtapadhat és fejlődésnek indulhat. Az orvos a méhlepényt találhatja a méh hátsó falán, vagyis a gerincoszlop felé eső részen, a mellső falon, azaz a hasfal felőli oldalon, a méh tetején, vagyis a fundusban. Esetenként a méhlepény részben vagy egészben fedheti a méhszájat is.
  • Hátsó falon: A lepény a méh hátsó területén (az anyai gerinc felé) helyezkedik el. A magzat a lepény előtt helyezkedik el. Elég gyakori beágyazódási típus, problémát nem okoz a várandósság alatt. Akinek hátul tapad a lepénye, előbb érezhet magzatmozgást.
  • Elülső falon: A lepény a méh elülső területén (anya hasa felé) helyezkedik el. A magzat a lepény mögött helyezkedik el. Szintén gyakori beágyazódási típus és nem jelent problémát a várandósság szempontjából. NST vizsgálatok alkalmával nehezebben befogható a magzati szívhang, mivel a lepény a magzat előtt van.
  • Fundusban: „Méhfenékben” az anya gyomrához közel eső, kemény, könnyen kitapintható területen van a lepény. A magzat a lepény alatt helyezkedik el. Alapvetően nem jelent problémát terhesség alatt.
  • Elölfekvő lepény (Placenta praevia): A placenta túl közel van a méhnyakhoz. A lepény a méhszájhoz közel helyezkedik el. A lepény széle elérheti, részben fedheti vagy teljesen befedheti a méhszájat. A 18-20. heti ultrahang során derül ki, ha a lepény nem megfelelő helyen tapad. A lepény kóros helyen történő tapadásának több típusa van, melyek eltérő súlyosságúak. Ráadásul a méh növekedésével és a terhességi korral a diagnózis meg is változhat. Ha a méh növekedésével a lepény feljebb csúszhat - ilyenkor a biztonság kedvéért azért az orvosok kíméletes életmódot, esetenként ágynyugalmat javasolnak, és eltiltják a kismamát a nemi élettől. A mélyen tapadó lepény nem feltétlenül jár komplikációkkal, a hüvelyi szülés legtöbbször lehetséges. Kóros állapot a placenta praevia, amely közvetlenül a méhszáj felett másszóval a méhszájban tapadó lepényt jelöli. Típusai: centrális, részleges és széli. Mindhárom esetben számítani kell akár hirtelen induló, erős vérzésre. Bizonyos esetekben, ha a diagnózis nem változik, akár tartós kórházi bennfekvésre is szükség lehet, akár a szülésig. A placenta praevia esetén a hüvelyi szülés nem lehetséges, mert a lepényen keresztül kellene a magzatot megszülni, ami igen súlyos vérzéssel járhat, ezért ilyenkor császármetszést szoktunk végezni vagy tervezetten a 38. terhességi hét után vagy a szülés megindulásakor.
• Vastagság és homogenitás: A placenta vastagsága a terhességi korhoz képest megfelelő-e.
• Cord insertio: A köldökzsinór beágyazódási helye a placentába. Normális esetben a köldökzsinór a placenta közepén, a centrum közelében tapad.
  • Marginális tapadás (Battledore placenta): Itt a köldökzsinór nem a közepén, hanem a méhlepény szélén tapad. Ez általában nem okoz jelentős problémát, de ritkán növelheti a köldökzsinór kompressziójának kockázatát, különösen a szülés alatt.
  • Velamentózus tapadás (Vasa praevia): Ez egy súlyosabb rendellenesség, ahol a köldökzsinór erei nem védett kötegekben futnak a lepény szélén, hanem szabadon, a magzatburkok között haladnak, mielőtt elérnék a placenta szövetét. A Vasa Previa egy rendkívül ritka, de életveszélyes állapot, ahol a magzat burkai között futó, védtelen erek közvetlenül a méhszáj felett helyezkednek el. Amikor a burok megreped (vagy spontán, vagy mesterségesen), ezek az erek elszakadhatnak. Mivel ezek az erek közvetlenül a magzat vérét szállítják, az érszakadás gyorsan magzati vérveszteséghez és halálhoz vezethet. Az ultrahangos méhlepény vizsgálat, különösen a transzvaginális ultrahang és a színes Doppler használata elengedhetetlen a Vasa Previa korai felismeréséhez.

Késői terhesség (harmadik trimeszter: 27. hétől a szülésig)

A harmadik trimeszterben a méhlepény vizsgálata a funkcionális kapacitásra és az öregedési folyamatokra fókuszál. A magzat növekedésével a placenta egyre nagyobb terhelésnek van kitéve. Az ultrahangos vizsgálat során a méhlepény érettségét (Grades I-III) is osztályozzák, ami a meszesedés mértékét jelzi. Bár ez a skála önmagában nem tekinthető a lepényi funkció kizárólagos mérőeszközének, a túl korai, Grade III-as érettség (jelentős meszesedés) a terhesség 36. hete előtt felvetheti a méhlepény öregedésének gyanúját, ami oxigén- és tápanyaghiányhoz vezethet.

Doppler-ultrahang vizsgálat: A méhlepény funkciójának digitális kijelzője

A Doppler-ultrahang nem a méhlepény szerkezetét, hanem annak funkcióját, azaz a véráramlást vizsgálja. Ez a technika elengedhetetlen a lepényi elégtelenség (Placental Insufficiency) korai felismeréséhez, ami a magzati növekedési elmaradás (IUGR) elsődleges oka.

• Méhartériák vizsgálata: Gyakran már a 12. és 20. héten elvégzik, hogy felmérjék a méhlepény beágyazódásának minőségét. Ha a méhartériákban magas az ellenállás (magas S/D arány, vagy ún. notch - bevágás - látható), az azt jelzi, hogy a méhlepény vérellátása nem optimális. Ez a minta előre jelezheti a preeclampsia (terhességi toxémia) és az IUGR kialakulásának magas kockázatát a terhesség későbbi szakaszában.
• Köldökzsinór artéria Doppler-vizsgálata: A magzat közvetlen állapotát tükrözi. A normál terhesség alatt a köldökzsinór ellenállása fokozatosan csökken. Ha a lepényi elégtelenség súlyosbodik, az ellenállás növekszik. Súlyos esetekben (súlyos IUGR) az áramlás teljesen leállhat (Absent End-Diastolic Flow - AREDV), vagy akár visszafelé is fordulhat (Reversed End-Diastolic Flow - REDV).

Komplikációk és rendellenességek a méhlepénnyel kapcsolatban

Ritkán azonban a lepény, köldökzsinór és ezek funkciói zavart szenvedhetnek, ami súlyos terhességi szövődményekhez vezethet.

Méhlepény tapadási zavarai (Placenta Accreta Spectrum - PAS)

A méhlepény rendellenes, túl mély tapadását a méhfalba hívjuk így. Az egyik legrettegettebb szülészeti szövődménynek számítanak. Akkor fordulnak elő, ha a méhlepény a szokásosnál mélyebben tapad a méhfalhoz, vagy akár azon keresztül növekszik. Normál szülés után a méhlepény könnyen leválik. Accreta esetén azonban a lepény kórosan összenő a méhfallal, így a szülés után nem tud leválni, ami masszív, életveszélyes vérzést okozhat. Három fokozata van a lepénytapadási zavarnak (ezért is nevezzük spektrumnak):

• Placenta accreta: Ez a legenyhébb, a lepényi bolyhok elérik a méh izom rétegét.
• Placenta increta: A következő súlyossági fokozat, ekkor a lepényi bolyhok a méh izomzat mélyebb rétegeibe is behatolnak.
• Placenta percreta: A legsúlyosabb forma, ilyenkor a méhlepény teljes egészében keresztülnő a méh falán, és akár más hasi szervekbe, például a húgyhólyagba is belehatolhatnak a bolyhok.

Az abnormálisan tapadó méhlepény előfordulása az 1980-as évektől napjainkig 1/2500-ról 1/272-ra emelkedett. A drasztikus növekedés hátterében leginkább a császármetszések gyakoriságának növekedése áll, de a növekvő anyai életkor és a meddőségi kezelések egyre gyakoribbá válása is szerepet játszik benne.

Hajlamosító tényezők és diagnózis

A beágyazódási rendellenességek leggyakoribb oka a megelőző császármetszés, méghozzá minél több volt belőle, annál erősebb ez az összefüggés. Emellett hajlamosító tényező minden egyéb olyan állapot vagy beavatkozás, ami szövetkárosodást vagy heget hozhat létre a méhen. Ilyen bármilyen méhen végzett beavatkozás például mióma-eltávolítás/embolizáció, méhkaparás, mesterséges megtermékenyítés, a méhlepény műszeres eltávolítása a korábbi szülésnél. Az előrehaladott anyai életkor, magas vérnyomás, dohányzás, megelőző méhgyulladás, többedik (főleg ha több mint harmadik) terhesség, korábbi kismedencét érintő sugárterápia, a méh fejlődési rendellenességei mind növelik a kockázatot. Rizikótényező még az elől fekvő méhlepény (placenta praevia), azaz ha a lepény úgy tapad meg, hogy a méhszájat részben vagy teljesen fedi. Érdekes módon, ha ez utóbbi eltérés császármetszés(ek) után fordul elő, úgy hatványozódik a placenta accreta fennállásának rizikója.

Ideális esetben lepény beágyazódási rendellenesség gyanúja még tünetmentesen, ultrahangvizsgálat során merül fel. A 12 és 20 hetes „genetikai” ultrahang kiterjed a méhlepény tapadásának vizsgálatára. A legsúlyosabb fokozatot, a placenta percretát legtöbbször felismerik a terhesség alatt. Az enyhébb fokozatokat nem mindig veszik észre, de a gyanút az ultrahang többségében felveti. MRI vizsgálat szükséges lehet a diagnózis pontosításához abban az esetben, ha a gyanús méhlepény rosszul látható, mert a méh hátsó falán helyezkedik el, vagy a vastag hasfal miatt nehezített az ultrahangvizsgálat. Magyarországon rutinszerűen nem végeznek MRI vizsgálatot ezzel az indokkal, inkább többszöri ultrahangkontroll a jellemző gyakorlat. Olyan laboratóriumi teszt, ami kimutatja a placenta accretát, egyelőre sajnos nem létezik. Az elváltozás terhesség alatt nem mindig okoz tüneteket. Ha mégis, akkor az leggyakrabban alhasi-kismedencei fájdalom és/vagy hüvelyi vérzés formájában jelentkezik, de előfordul idő előtt jelentkező fájástevékenység és korai burokrepedés is. Ha egészen a szülésig nem fedezik fel, akkor úgy derül rá fény, hogy amikor a méhlepény spontán nem távozik, majd kézzel/műszeresen sem sikerül teljesen leválasztani, és ezek próbálkozások erős vérzéshez vezetnek.

Következmények és kezelés

A placenta accreta spektrum a szülés körüli méheltávolítások vezető oka. Ez azért van így, mert a kórosan tapadó méhlepényt teljes mértékben nem lehet eltávolítani, de tartósan a méhben hagyni is veszélyes. Ha megkísérlik leválasztani a méhlepényt, de nem sikerül maradéktalanul, az rendszerint erőteljes vérzést okoz. Ha viszont a méhlepény tartósan a méhűrben marad, szintén vérzéshez vezet, de mellette a szepszis, a véralvadási zavar és a méh elhalásának rizikója is magasabb.

Éppen emiatt, jelenleg a standard kezelési eljárás, hogy császármetszést végeznek és miután a magzat megszületett és a köldökzsinórt ellátták, a méhlepényt nem bántva hiszterektómiát végeznek. Ez azt jelenti, hogy eltávolítják a méhet (a méhnyakat amennyiben nem rajta tapad a lepény bent hagyják) és minden esetben kiveszik a petevezetékeket is. Ez mindenképpen nagy műtét: gyakran szükség van vérátömlesztésre, illetve fennáll más szervek (leggyakrabban a húgyhólyag) sérülésének veszélye. Emiatt gyakran szükséges intenzív osztályos felvétel a műtét után. A kórkép halálozása széles skálán mozog, 1-10% közé esik attól függően, hogy ismert volt-e már a lepénytapadási rendellenesség a szülés előtt.

A gyakorlat az, hogy a két súlyosabb fokozat, azaz placenta increta vagy percreta esetén mindenképpen kiveszik a méhet. Ha „csak” placenta accreta áll fenn, és sikerül leválasztani a méhlepény nagyobb részét és/vagy sikerül elállítani a vérzést (akár a méhet ellátó egyik artéria lekötésével), akkor megpróbálható a további konzervatív kezelés. A gyakorlat az, hogy ha sürgető tényező nem áll fenn, 38-39. hétre tervezik a császármetszést. Mindezt előzetes vérbiztosítással, és felkészülve arra, hogy méheltávolításra is szükség lehet. Érdemes azonban azt tudni, hogy a lepénytapadási rendellenességgel szövődött terhességek 30-50%-a vérzés vagy meginduló szülés miatt nem jut el a kiírt időpontig. Ha nincs más módosító tényező, általában a megszokott haránt (becenevén bikini) metszésből végzik a műtétet. Ha kiveszik a méhet, nem klimaxol az anya, mert a petefészkek a helyükön maradnak, így a hormontermelés fennmarad. Menstruáció viszont a továbbiakban nem lesz. További terhesség nem vállalható. A tejtermelést a méhlepény távozása miatti hormonális változások indítják el, tehát ezek akkor is rendben zajlanak, ha teljes méheltávolításra kerül a sor. Azonban sok egyéb tényező mégis megnehezítheti az anyatejes táplálást, például anyai vérveszteség vagy intenzív osztályos felvétel, illetve ha koraszülött és/vagy PIC felvételt igényel a baba.

A placenta accreta spektrum ellátásához szükség van arra, hogy több szakma megfelelően tapasztalt képviselője elérhető legyen: nagy tapasztalattal rendelkező szülész-nőgyógyász, aneszteziológus, intervenciós radiológus, urológus, sebész, neonatológus, transzfúziológus szakorvos. Jelenleg a négy orvosi egyetem klinikái (Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged) és a nagyobb budapesti centrum kórházak felkészültek a kórkép ellátására.

Lepényi elégtelenség (Placental Insufficiency)

Ez az az állapot, amikor a méhlepény nem képes elegendő oxigént és tápanyagot szállítani a magzatnak, ami a magzati növekedés elmaradásához (IUGR - Intrauterine Growth Restriction) vezet. A rutin ultrahang vizsgálat során a magzat mérése (biometria) adja az első jelzést. Ha a baba becsült súlya a terhességi korhoz képest a 10. percentilis alatt van, az IUGR gyanúja merül fel. A placenta morfológiája: Kisebb vagy vékonyabb-e a placenta a korhoz képest? Van-e rajta korai meszesedés (Grade II vagy III a 34. héten)? A méhlepény funkciójának rendszeres monitorozása a súlyos IUGR-ben szenvedő magzatoknál elengedhetetlen a megfelelő időben történő beavatkozáshoz. A krónikus lepényi elégtelenség nem csak a növekedést gátolja, hanem növeli a magzati distressz, a koraszülés és a perinatalis halálozás kockázatát is. A vékonyabb placenta gyakran összefügg a lepényi elégtelenséggel és az IUGR-rel, mivel a csökkent vastagság kisebb felületet jelent az anyagcseréhez.

Idő előtti lepényleválás (Abruptio placentae)

Az egyik legsúlyosabb terhességi szövődmény. Akkor beszélünk idő előtti lepényleválásról, ha a lepény akkor kezd leválni, mikor a magzat még nem született meg. A későn észlelt leválás magzati és anyai halálhoz vezethet.

Jellemzők és kezelés

Jellemzői: A vérzés inkább barnás, a méh tónusa fokozott (folyamatosan kemény és össze van húzódva) a fájdalom a méh bizonyos területére korlátozódik, rossz közérzettel és általános állapottal jár, a magzati szívhang hirtelen lecsökken, lehetnek toxaemiára utaló tünetek. Veszélyes, mert a vérzés befelé is történhet, így nincs mindig látható vérzés. Diagnózisa UH vizsgálattal történik. Minden esetben azonnali életmentő császármetszést végeznek.

Okok

Pontos oka nem ismert, azonban néhány tényező előidézheti: a hasat ért nagy ütés, rövid köldökzsinór húzódása szülés alatt, praeeclampsia, magas vérnyomás, túlhordás, fertőzés, idő előtti burokrepedés, sok magzatvíz (polyhidramnion) vagy ikerterhesség alatt. Ha hirtelen fellépő, erős hasi fájdalmat és erős vérzést tapasztalsz, hívd a mentőket! De ne feledd, nem mindig van vérvesztés!

Magzatburok-seprés (burokleválasztás)

Ahogy közeleg a szülésed, elképzelhető, hogy az orvosod felajánlja vagy javasolja a burokseprést, hogy ezzel egy kicsit rásegítsen a szülés beindítására. A burokseprést néha burokleválasztásnak is hívják. Az USA-ban ez a beavatkozás olyannyira népszerű, hogy a 39. héten szinte minden várandósnak felajánlják, hogy ezzel a művelettel „lightosan” beindítsák a szülést. Nálunk az orvosok általában rögtön a valódi, orvosi szülésbeindítás mellett döntenek, bár egyre többször hallani, hogy a szülés beindítása végett először burokseprést végeztek.

Lényege és kockázatai

A burokseprés vagy burokleválasztás lényege, hogy egy hüvelyi vizsgálat alkalmával az orvos két ujjal benyúl a méhnyakon keresztül a méh üregébe, és a méh alsó részében körkörös mozdulattal az ujjait végighúzza a méhfal belső része és a rátapadó magzatburok között, azért, hogy erre a mechanikai ingerre válaszul beinduljon a vajúdás. Természetesen a burokseprést csak akkor lehet elvégezni, ha a méhszáj már nyitott annyira, hogy az orvos két ujja átférjen rajta. Ha a méhszáj még zárt, akkor általában a méhnyak masszírozásával, ingerlésével próbálják meg a szülés „gyengéd” beindítását, erre a mechanikai inger prosztaglandin hormon termelését váltja ki, ami beindít(hat)ja a méhnyak érési folyamatát és így a szülést is. A burokleválasztás - és a méhnyak masszírozás is - ambuláns beavatkozás, vagyis nem kell ezért befeküdni a kórházba. Viszont ez a művelet csak akkor hoz eredményt, ha a háttérben a tested és a kisbabád szinte már teljesen készen állnak a szülésre és a burokleválasztás csak egy utolsó szikra a szülés láncreakciójának beindításához! Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor a burokleválasztás nem fogja beindítani a szülést! Mivel a burokleválasztás során nincs semmiféle gyógyszeres kezelés, hanem csak a mechanikai inger válthatja ki a vajúdást, ezért a burokseprést gyakran „természetes” vagy „gyengéd” jelzővel illetik… Való igaz, hogy nincs semmiféle gyógyszeres kezelés, de ennek ellenére a burokseprés igenis beavatkozás a szülés természetes folyamatába!

Mik a burokseprés kockázatai, esetleges nemkívánatos mellékhatásai? Az első és talán legfontosabb, hogy a burokseprés elég kellemetlen, fájdalmas beavatkozás. Sajnos nem egyedi eset, hogy nők arról számoltak be, hogy a terhesgondozás során, a terminus környékén „kézi tágítást” végzett az orvos… ennél sokkal valószínűbb, hogy mindenféle tájékoztatás nélkül burokseprést vagy méhnyakmasszázst végzett… Természetesen tájékoztatás és beleegyezés nélkül egyik sem elfogadható! Anyák sokszor arról számolnak be, hogy burokseprés után erős, sokszor napokig tartó derékfájással szenvednek. Szintén velejárója a burokseprésnek, hogy utána vérezgetést, barnázást fogsz tapasztalni, mivel megbolygatták a méhnyakat. Előfordulhat az is, hogy burokseprés közben az orvos akaratlanul megrepeszti a magzatburkot. A burokseprés tehát nem egy egyértelmű szülésbeindító módszer, kicsit a „házi” szülésbeindító módszerekkel egy kalap alá vehetjük: vagy beindítja a szülést - vagy nem! Viszont lehet néhány olyan helyzet, amikor érdemes elgondolkodni ezen a lehetőségen is! De a legfontosabb, hogy a buroksepréshez a Te beleegyezésed szükséges!

A méhlepény vizsgálata ikerterhesség és Rh-összeférhetetlenség esetén

A rutinon túlmenően, bizonyos terhességi körülmények speciális figyelmet igényelnek a méhlepény vizsgálata szempontjából.

Ikerterhesség

Ikerterhesség esetén a méhlepény vizsgálata még összetettebb, különösen ha monokorionos (egy méhlepényes) ikrekről van szó. Az egypetéjű ikrek gyakran egy placentán osztozkodnak, általában külön magzatburokkal és mindig külön köldökzsinórral rendelkeznek. A magzatoknál előfordulhat az iker-iker transzfúziós szindróma (TTTS). A TTTS egy olyan állapot, ahol az egyik magzat (donor) vért ad a másiknak (recipiens) a közös lepényen lévő rendellenes éri összeköttetések miatt. A donor magzat alultáplált lesz, a recipiens pedig túlterhelt. Az ultrahang és a Doppler rendkívül gyakori, szoros ellenőrzést igényel (akár két hetente), hogy időben felismerjék az aszimmetrikus növekedést és a magzatvíz mennyiségének különbségeit, ami a TTTS korai jele.

Rh-összeférhetetlenség

Az Rh-összeférhetetlenség során az anya immunrendszere antitesteket termel a magzat vörösvértestjei ellen. Ezek az antitestek a méhlepényen keresztül jutnak el a magzathoz, károsítva annak vérképzését. A méhlepény ultrahang vizsgálata itt kulcsszerepet játszik az állapot súlyosságának megítélésében. A szülész a placenta vastagságát ellenőrzi. Ha a lepény vastagabb a normálisnál (ún. „hydropic placenta”), ez a magzati anaemia jele lehet.

Szülés utáni méhlepény- és burokvizsgálat

A magzat megszületésétől a méhlepény távozásáig tart a harmadik szülési szakasz. Tankönyvi példák alapján 30 perc a normál időtartama. Ha ennyi idő alatt nem válik le a lepény spontán, valamilyen beavatkozásra (oxitocin adása, húgyhólyag katéteres kiürítése, külső nyomás) van szükség. Bizonyos helyeken aktívan vezetik ezt a szakot, tehát 5 vagy 10 NE oxitocint adnak vénásan vagy infúzióban. Passzív lepényi szaknál várjuk, amíg magától leválik és távozik a lepény, az anyának ösztönös nyomási ingere lesz. A szülésznő a lepény leválás jeleit figyeli: a méh jellegzetes összehúzódása „tarajosodás”, leválási vérzés, a köldökzsinór kijjebb csúszik a hüvelyből, a szeméremcsont felett benyomva a hasat a köldökzsinór már nem húzódik vissza. Ha ezek valamelyike megtörténik nyomásra bíztatjuk az édesanyát és a köldökzsinór enyhe húzása mellett a lepény a szülésznő kezébe születik.

Méhlepény- és burok visszamaradás (retentio)

Ha a méhlepény vagy burok egy kis része bent marad a méhben, az vérzéshez, a méh nem megfelelő összehúzódásához és méhűri fertőzéshez (sepsis) vezethet. Ebből eredően alakulhat ki láz, és méhgyulladás a gyermekágyas időszak alatt. Ennek elkerülése miatt fontos a méhlepény körültekintő vizsgálata. Ha töredezett a lepény, vagy hiányos a burok akkor egy tompa műszerrel (küret kanál) méhűri betapintást végeznek szülést követően.

Ha később derül ki a retentio, szembetűnő tünet a láz, alhasi fájdalom, bűzös hüvelyi folyás/vérzés, ököl nagyságú véralvadékok távozása. Ha valaki szülés után ezeket a tüneteket tapasztalja, azonnal forduljon szülész-nőgyógyászhoz. Az orvos ultrahang vizsgálatot végez és altatás mellett küret kanalas betapintással kiüríti a méhet. Ez esetben antibiotikumos terápiát is elrendelnek. A 6 hetes kontroll vizsgálat során újra ellenőrzik, hogy megfelelően kiürült-e a méh, rendesen össze van húzódva és nincs sérülés vagy rendellenes vérzés.

A méhlepény felhasználási lehetőségei a szülés után

A szülés utáni méhlepényt többféleképpen is fel lehet használni, bár ezek közül soknak nincs tudományosan megalapozott előnye, és konzultáció szükséges az egészségügyi szakemberrel.

• Placenta kapszulázása: Amikor a placentát kiszárítják, lebontják és kapszulába töltik, hogy szájon át bevehesse az édesanya. Egyes anyukák azért csinálják ezt, mert állítólag javítja a tejellátást, a hangulatot és a vasraktárakat, miközben csökkenti a szülés utáni depresszió esélyét, de ezen a területen még több kutatásra van szükség, hogy alátámasszák ezeket az állításokat.
• Művészeti alkotás készítéséhez: A méhlepényt gyakran „az élet fájaként” emlegetik. Fektess egy darab papírt vagy kartont a méhlepény fényes oldalához, és nyomd meg erősen. A méhlepény hátoldalán lévő erek a papírhoz fognak nyomódni. Óvatosan húzd vissza a papírt, és a képen egy életfa minta fog megjelenni.
• Fogyasztása: Néhány édesanya úgy dönt, hogy a szülés után megeszi a méhlepényét. Erre vonatkozóan azonban minimális kutatás van, ezért erősen javasoljuk, hogy beszélgess az egészségügyi szolgáltatóddal, mielőtt úgy döntesz, hogy hazaviszed és megeszed.
• Elültetése: Ásd el és ültess rá egy fát. Ezt számos kultúrában gyakorolják, de egyre népszerűbb a szülők körében már Magyarországon is.

A preeclampsia és a méhlepény szerepe

A preeclampsia (terhességi toxémia) egy súlyos, potenciálisan életveszélyes állapot, amelyet magas vérnyomás és fehérjevizelés jellemez a terhesség második felében. A preeclampsia szűrésében a 11-13. heti ultrahangos méhartéria Doppler vizsgálat kulcsszerepet játszik. Ha az ellenállás magas, a kockázat magasnak minősül. Ezt a Doppler-eredményt kombinálva az anyai vérnyomással és bizonyos vérvizsgálati markerekkel (PAPP-A, PlGF) egy integrált kockázatbecslést kapunk. Ez a korai, funkcionális méhlepény vizsgálat lehetővé teszi a megelőzést, ami sokkal hatékonyabb, mint a már kialakult betegség kezelése.

tags: #a #lepeny #es #a #burok #vizsgalata