Az ünnepi időszakok lezárása és az azt követő közösségi események szorosan összefonódnak a gasztronómiai hagyományokkal. A vízkereszt, más néven epifánia vagy háromkirályok ünnepe Jézus kinyilvánulásainak pillanatai mellett a karácsonyi ünnepkör végét is jelenti, lejárta után a farsang kerül előtérbe. A néphagyományok és az asztali szokások gazdag tárháza nem csupán a múltba tekint, hanem a közösségi összetartozás rituáléit is életben tartja. A tizenötös szám vagy a tortákban elrejtett szimbólumok jelentése messzire mutat: a szerencse, a termékenység és a társadalmi egyenlőség vágyát tükrözik.
Az epifánia gasztronómiai öröksége
Külföldön több gasztronómiai hagyomány is köthető ehhez az ünnepnaphoz, az izeselet.hu portál összegyűjtötte ezeket: mint írták, a mediterrán országokban süteményt készítenek e napon. A mulatságok idején a társadalmi rangokat felfüggesztették, a rabszolgák és urak felcserélhették pozícióikat, a gazdagabbak megvendégelték a szegényeket. Tortát sütöttek, amelyben egyetlen babszemet rejtettek el, ez a termékenység és a szerencse szimbóluma volt. Akihez a babszemes szelet került, az mindkét áldásban részesült abban az évben. A középkorban már családi körben fogyasztották a süteményeket, akkor a babot megtaláló családtag lett aznapra király, és kapott is egy papírkoronát.
Franciaországban ezen a napon sütik a Galette de rois-t, azaz a királyok lepényét. Ez a galette egy kör alakú, leveles tésztából készített lepény az alsó és a felső tészta között vajas mandulakrémmel. A spanyol Roscon de reyes pedig a királyok kalácsa. Ez a narancsos ízesítésű kalács kelt tészta alapú, a tészta közepére lyukat vágnak, így lesz a koronához hasonló formája. A tetejét különböző színes kandírozott gyümölcsökkel és mandulával díszítik, ezek jelképezik a koronán lévő drágaköveket. Természetesen ebbe is belesütik a porcelánfigurát. A spanyoloknál egyébként ezen az estén van az ajándékozás, nem karácsony estéjén. Érdekesség, hogy Mexikóban is meghonosították az ünnepet a spanyol gyarmatosítók, a Rosca de reyesbe egy Jézus figurát sütnek bele.
A portugál Bolo de Rei, azaz a királytorta gyakorlatilag ugyanaz, mint spanyol testvére. Itt még az is a hagyomány, hogy akihez a babszem kerül, azé lesz a feladat, hogy a következő évi kalácsot elkészítse. A görögök vasilopitával, vagyis szerencsetortával ünnepelnek. A torta vajas kevert tésztából készül, mindig kör alakú, akár kuglóf is lehet. A kör forma a tökéletességet és az egészséget jelképezi. Pinza az észak-olaszok süteménye a vízkereszti fesztiválok idején. A pinza egy kelt citromos, mazsolás, mogyorós kalács, formája hasonlít a panettonéhoz.
Így készül az igazi Marlenka Csehországban
Népi hitvilág és időjóslás
Vízkereszt a legtöbb embert arra emlékezteti, hogy le kell szedni a karácsonyfa díszeit és a karácsonyi dekorációkat, ugyanis vége a karácsonyi időszaknak. A történelem során a magyarság körében számos népszokás alakult ki, írja a femcafe.hu portál. Sokan a szenteltvizet régen hazavitték, mert gyógyító erejében hittek. A 16. századtól hagyomány a csillagének vagy csillagozás is: a háromkirályjárás a napkeleti bölcsek látogatását eleveníti fel, a kisgyermekek ilyenkor beöltöznek királyoknak és Heródest is megelevenítve bekopogtatnak minden házba, hogy a betlehemi imádást rövid színdarabban előadhassák. Az időjóslást is előszeretettel alkalmazták ezen a napon: ha január 6-án havazott és hideg volt, akkor rövid évszakra számítottak, ha viszont sütött a nap, az a hosszú telet jelezte.
Gasztronómiai lexikális elemek és rítusok
A hagyományok értelmezése nem lenne teljes a kulináris kifejezések ismerete nélkül, amelyek a múlt századok vendéglátását jellemezték.
- Asztaldísz: Az iparszerű vendéglátáshoz szorosan hozzátartozó tárgyak, díszítmények összessége. Ünnepi asztalok, fogadások, beiktatások stb. alkalmából használt, fémből és a legkülönfélébb anyagokból készített, az asztalok, illetve az étkezés és a készítmények díszítésére szolgáló alkalmatosságok, eszközök stb. Különösen jelentősek voltak a cukrászok cukorból, marcipánból és tragantból készített asztaldíszei.
- Asztalrend: A vendégek ülési, ültetési rendje rang, személyes viszony vagy sajátos meghatározók szerint.
- Abálás: Folyamatos, forráspont alatti 95°C-on történő hőkezelést, főzést jelent.
- Ákovita: A középkortól szinte napjainkig népszerű ízes és édesített pálinkaféle. A kifejezés az "aqua vitae" = "az élet vize" latin kifejezésből származik.
- Blaumontag: Annyi, mint korhely-hétfő. A céhes időkben ekkor találkoztak, mulattak a vasárnapon, ünnepnapon is nyitvatartó foglalkozások képviselői.
- Halotti tor: A tor jelentése mára lényegesen átalakult. A halotti lakomát övező hiedelmekre sem sokan emlékezhetnek már - holott egy időben a lakoma megtartása kötelező erejű volt, és nagyon szigorú íratlan szabályok határozták meg a halotti tor illemtanát, a halotti tor ételek elkészítésének, elfogyasztásának szokásait. Mindez a hiedelemrendszer, hagyomány napjainkban azonban már alig él. Jó alkalom arra, hogy az esetleg egymástól távol élő rokonok, családtagok, ismerők találkozzanak egymással, kötetlenebb körülmények között emlékezhessenek meg az elhunytról a hivatalos hangvételű temetéshez képest.
Az ünnep spirituális és fizikai dimenziói
„Nekünk nem kell hosszú utat tenni, s a csillagot se kell figyelni, mert Jézus már felragyogtatta dicsőségét az Oltáriszentségben. „A második isteni személy megjelent emberi testben és kinyilvánította istenségét. Nemcsak a választott népnek, hanem a pogányoknak is, hogy őket is meghívja az üdvösségre. Urunk megjelenése, azokra van hatással, akik érdeklődéssel indulnak feléje, és látni kívánják. Jézus ma is felragyogtatja magát a szentmisében, hogy lássuk és magunkhoz vegyük. A napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is hódolunk előtte, és magunkat adjuk neki. Ma is sokan tudják, hogy van Isten, Egyház, üdvösség, de egy lépést nem tesznek az üdvösségük érdekében. Ma is vannak, akik a szentmisére hosszú utat tesznek meg, és vannak, akik a templom közelében laknak, de nem jelent semmit. Nekünk nem kell hosszú utat tenni, s a csillagot se kell figyelni, mert Jézus már felragyogtatta dicsőségét az Oltáriszentségben. Ha akarjuk, megtaláljuk. Ehhez kérjük az Úr Jézust, hogy a bölcsekhez hasonlóan minket is vezessen magához, hogy hódoljunk előtte és neki ajándékozzuk magunkat teljes szívvel.
Az ilyen jellegű spirituális elmélyülés és az ünnepi étkezések közötti párhuzam - a babszem keresése a tortában, vagy a királyság szimbolikus elnyerése - mind az emberi vágyat fejezik ki az iránt, hogy részesüljön a szakrális és a profán örömökben. Ahogy a régebbi időkben a tizenötös szám vagy más jegyek a tortákon jelezték az események egyediségét, úgy a mai napig a hagyományok ápolása a közösség fennmaradásának és az egyéni hit megerősítésének alapköve marad. A gasztronómiai szimbólumok, mint az aszpik, a cukrászati díszek vagy a különleges kelt tészták, nem csupán élvezeti cikkek, hanem a történelem lenyomatai, amelyeket generációról generációra adunk át, megőrizve ezzel a kultúra folytonosságát.