A régi emlékekbe való merengés, az egykori tárgyak és ízek felidézése mindannyiunk számára kedves időtöltés. Ki ne szeretne merengeni a régmúlton, azokon a tárgyakon, melyek számára kedves emlékeket ébresztenek? A kilencvenes évek, sőt, az azt megelőző évtizedek is számos olyan ikonikus édességet és snacket hagytak maguk után, amelyekre ma is nosztalgiával gondolunk. A "Retro faloda" című cikkemben (ITT) felsorakoztattam azokat a tárgyakat, ételeket, melyek majd minden család életének szerves részét alkották, és most mélyebbre ásunk az állatfigurás kekszek és a hozzájuk kapcsolódó édes pillanatok világába.
A kilencvenes évek állatfigurás kekszkínálata: A gyerekkor kedvencei és az otthon ízei
Napjainkban is találkozhatunk a boltok polcain állatfigurás kekszekkel, amelyek sokak számára azonnal gyermekkori emlékeket idéznek. Ma ismét állatos nasival ismerkedünk meg. Illata kellemesen vaníliás, ami már önmagában is felidézi a régmúlt háztartási kekszek otthonos illatát. A zacskóban igen sokféle pindurka keksszel találkozunk. Egy bárányt megmérve kiderült, hogy 2,5x2,3 cm-es és mindössze 3 mm vastag. Már a Detki Mese formatervezése is tetszett, de ezt is érdemes megemlítenünk. Ha megnézzük, szinte mindegyik szépen ki van dolgozva, felismerhető. Egyet sem találtam, ami selejtes lenne, el lenne deformálódva, maszatolva. Nagyon cukik! Ízre pontosan olyan, mint a hagyományos háztartási keksz. Ugyanez a helyzet a kálciummal is, annak ellenére, hogy finom. Ettől függetlenül nagyon finom. Mondjuk én alapvetően szeretem a háztartási kekszet. Volt régebben egy fél éves periódusom, amikor csak azt ettem mogyorókrémmel, kókuszreszelékkel és rumosmeggyel kombinálva, ami jól mutatja, mennyire sokoldalú és kedvelt alapanyag volt.
A mai "kismacskáknak" - akik csak ezeket ismerik - érdemes tudni, hogy volt ám annak idején „Kutya nyelv” is, egy aranyos kölyökkutyával a dobozán. Ki emlékszik még rá? A nyolcvanas, kilencvenes években persze nem csak a "Kutya nyelv" hozott mosolyt az arcokra. Ugye mindenki emlékszik a Kismackóra? Csakis az epres változat volt az igazi. Ahogy olvasod, az eper ízű Kismackó a korszak egyik meghatározó íze volt, amely sokak számára a gyermekkori uzsonnák elengedhetetlen részét képezte. A mókusból fogyasztottam bátran. Volt, aki ezt kenyérre kente? Sokféleképpen variáltuk, ki-ki a saját ízlése szerint. A Kajla felőlem évekig is állhatott a polcon, nem jött be. Ezek az apró, mégis felejthetetlen falatok mind hozzájárultak ahhoz a nosztalgikus képhez, amelyet a kilencvenes évekről őrzünk.
A Detki Keksz története: Egy magyar siker a változó időkben
A kekszek világában, különösen a háztartási keksz gyártásában, egy magyar cég, a Detki Keksz vált megkerülhetetlenné. A hazai kekszpiacon a Detki Keksz a második legerősebb versenyző, a háztartási keksz-gyártásban legyőzhetetlenek. A halmajugrai telephelyükön már belépve édes illat terjeng, a cukros levegőbe szinte beleharapna az ember. A szirupos szaghoz szokatlan látvány társul: a telephelyről egyenes kilátás nyílik a Mátrai Erőműre. A cégnél pár hónapja kinevezett ügyvezető-tulajdonosnak, Koósa Péternek munkaköri kötelessége a kekszevés, ami jól mutatja, mennyire szívügyük a termékek minősége.
A cég története a rendszerváltás idejére nyúlik vissza, amikor senki sem számított hosszú távú sikerre. Az alapítók eredetileg csak négy-öt évre tervezték az Édesipari Vállalat kiegészítő egységeként működő Detki Keksz működtetését. A kezdetekkor még értékesítésük sem volt, azt gyártották, amit az anyacég megrendelt. Az igazi áttörést a darált háztartási keksz ötlete hozta el, amely 1994-ben pattant ki Koósa Kálmán fejéből. Ez a zseniális gondolat, miszerint a háztartási keksz gyártásakor megmaradó, étkezésre alkalmas maradékot darált formában árulják, valóságos forradalmat indított el. A terméknek rengeteg kókusztekercs-fanatikus mondhat hálát, hiszen számos otthoni sütemény alapanyagává vált.
A kezdeti terveket bőven túlszárnyalták, már szó sem volt ötéves tervről, a vásárlók szó szerint zabálták a Detki termékeit. A rendszerváltás és a privatizáció után a Budapesti Édesipari Vállalatot felvásárolta a német Stollwerck, így a Detki 25 százalékban külföldi tulajdonba került. A maradék 75 százalékot a Detki Tsz. és a Heves Megyei Sütőipari Vállalat birtokolta. A Detki egy idő után kivásárolta a Stollwerck tulajdonrészét, a céget három család privatizálta, ezzel biztosítva a magyar tulajdonban maradást és a további fejlődést.
A Koósa család kulcsszerepet játszott a cég felemelkedésében. Péter édesapja, Koósa Kálmán mint élelmiszergép-ipari ösztöndíjas Moszkvában járt egyetemre, ott ismerte meg későbbi feleségét, az orosz származású, Pavlova Olgát. Kálmán 1991-ben elfogadta az azóta már megszűnt hatvani kenyérgyár igazgatói posztját, és az időközben gazdasági társulásból kft.-vé váló Detki irányítását felesége, Olga vette át. Az asszony a 90-es évek óta üzletel szülőhazájával, jelenleg törmelékkekszet szállítanak Moszkvába, ami a cég nemzetközi jelenlétének fontos része. A teljes történet a januári Forbesban olvasható. A Detki Keksz példája jól mutatja, hogyan lehet kitartással, innovációval és családi összefogással egy apró kezdetből meghatározó piaci szereplővé válni.
Az "Állati jó kekszek" (Animal Crackers) című rajzfilm: A varázslatos sütemények története
Az állatfigurás kekszek nemcsak a valóságban, hanem a mesék világában is központi szerepet kaphatnak, ahogy azt az "Állati jó kekszek" című rajzfilm is bizonyítja. Mielőtt azonban belemerülnénk a történetbe, érdemes megemlíteni a cirkuszművészet évszázados hagyományait, hiszen a film is egy cirkusz körül forog. A tömegek szórakoztatásának egyik legelterjedtebb módja évezredek óta a különböző mutatványosok: artisták, tűzfújók és zsonglőrök, akik már az ókorban is komoly tömegeket vonzottak. A rómaiak a cirkusznak nevezett arénákban gladiátorok harcoltak, illetve ló- és fogatversenyeket rendeztek. A mutatványosok a középkorban sem hiányoztak, de a világ első modern értelemben vett cirkusz-épületét, Philip Astley amfiteátrumát csak 1773-ban építették. Egész estés rajzfilmekben sem gyakori a cirkusz, mint fő elem (a ritka kivételek egyike a Madagaszkár, illetve a Nagyon vadon című mesefilmek 3. része).
Az "Állati jó kekszek" története több mint fél évszázaddal ezelőtt, az 1960-as évek elején kezdődik, a Huntington cirkuszban. A sikeres utazó cirkusz vezéregyénisége az öntelt Horatio Huntington, a nézők, valamint a cirkuszi mutatványosok azonban sokkal jobban kedvelik visszahúzódó, de sokkal kedvesebb testvérét, Bobot. Horatio imádja a csillogást, míg Bob meghúzódik a háttérben, de amikor a cirkuszi jósnő, Esmeralda beprotezsálja unokahúgát, Talia-t, minden megváltozik. A cirkusz legnagyobb rajongója Bob unokaöccse, a kékhajú Owen volt. Owen imádta a cirkuszt és nem volt egyedül: egy vele azonos korú lány, Zoe az apjával együtt járt a cirkuszba.
Az "Állati jó kekszek" főszereplője Owen Huntington, Horatio és Buffalo Bob unokaöccse. A kékhajú, vékony fiatalember mindent megtesz a családjáért: értük 7 éven át felesége apjának a kutyakeksz-gyárában dolgozik, kutyakeksz-kóstolóként, noha gyűlöli a munkáját (de főleg a szörnyű ízű kutyakekszeket). Mr. Owen betartotta Zoe apjának tett ígéretét és minden nap kutyakeksz-kóstolóként dolgozott a gyárban. Közben Binkley-vel egy újfajta kutyakekszen dolgoznak, de Brock, a munkatársuk mindig keresztbe tesz nekik, ezért az újabb kísérlet ismét balul sül el, ráadásul Owen este tragikus telefonhívást kap. Owen feleségével és kislányával elmegy a temetésre, de a gyászbeszéd alatt felbukkan Bob rég nem látott testvére, a kirúgott Horatio, aki kijelenti, hogy övé a cirkusz, amit azonban a társulat tagjai ezt nem hagynak annyiban.
Owen feleségét és lányát kimenekíti a kialakuló harcból, de a társulathoz tartozó kutya és macska a távozásuk előtt átad neki egy apró fadobozt. Hazafelé menet Owen kinyitja a fadobozt, de csak egy maroknyi régi állatos keksz van benne. Szerencséjére egy üzenet is tartozott a dobozhoz, amelyből megtudják, hogy a cirkusz fő bohóca, Chesterfield ismeri az állatok titkát, ezért miután Zoe lerázza az őket követő Zucchini-t, Horatio emberét, visszatérnek a sérült cirkuszba. A bohóc azt is elárulja, hogy amikor valaki megeszik egy állatos kekszet és állattá változik, egy emberes keksz kerül a helyére a dobozba, amibe beleharapva az átváltozott ember visszanyeri eredeti alakját. E tudással felvértezve Owen-t is képesek visszaváltoztatni emberré. A férfi nem akarja feladni az állását, bármilyen rossz is neki, Zoe viszont a kislányukkal ott marad és a társulattal együtt újjáépítik a sátrat. A férfi az első mutatvány alatt borzasztóan izgul és a nagy ugrás kis híján katasztrófával végződik, de gyorsan belejön és egymás után változik át a legkülönfélébb állatokká, hogy aztán orrszarvúként biciklizzen, vízilóként balettezzen és oroszlánként gitározzon. Owen úgy érzi, végre szabad, csakhogy felmondása után a gyárépületből kifelé menet a főnök bunkó talpnyalója, Brock ellopja a varázssütiket tartalmazó dobozt és véletlenül majommá változik. Owen így kénytelen állatként tovább élni, és bár a cirkusz virágzik, a férfi egyetlen vágya, hogy újra ember lehessen. Horatio ismét felkeresi Owen-t egy visszautasíthatatlan ajánlattal: nála van az emberes keksz és kész a cserére; visszaváltoztatná, de cserébe a cirkuszt és az összes varázskekszet kéri.
Minden rossz az állatos kekszekkel 16 perc alatt vagy kevesebb alatt
Az "Állati jó kekszek" hányattatott sorsú rajzfilm. A mese 2017-re készült el és be is mutatták Kínában egy filmfesztiválon, de nyugaton nem találtak rá vevőt, majd a kiválasztott forgalmazók csődbe mentek, ezért a mese 2018-as kínai vetítéseit leszámítva jóformán feledésbe merült. Az "Állati jó kekszek" egy kicsit furcsa rajzfilm a kínai animációs filmekre jellemző szélsőséges hangulat-ingadozásokkal, de a történet a maga módján aranyos, a problémák pedig néha még hozzá is adnak a film sármjához (Horatio rettenetes daláról például nehéz eldönteni, hogy a készítők mindent beleadtak, de csak ennyire tellett, vagy direkt ilyen rossz). A varázslatos állatfigurás kekszek tehát nemcsak az ízlelőbimbóinkat, hanem a képzeletünket is megmozgatják, örök emléket állítva a gyermekkori csodáknak.
Vissza a múltba: A kilencvenes évek (és azon túli) felejthetetlen édességei és nasik
Ha manapság az ember betér a boltba, akkor a bőség zavarában azt sem tudja, hogy milyen édességet vegyen, annyi választék van. Sokan mégis egy Sport szelet, vagy Balaton szelet után kapnak és eszükbe jutnak a régi ízek. Sok retró édességnek még ma is a szánkban érezzük az ízét. Aki a '70-es vagy '80-as években volt gyerek, biztosan megtalálja a kedvencét ebben az összeállításban. Én a 80-as években voltam gyerek, és szörnyű, hogy az akkor kedvencek (sőt, már a 90-es évekbeliek is…) retrónak számítanak. Egy részük kapható még ma is, persze némileg megújulva, akár külsőre, akár belsőre.
Kekszek és sütemények birodalma
A kilencvenes évek édességkínálatának egyik alappillére a darálós keksz volt. Ha valaki tud egy jó receptet, ne fogja vissza magát, tolja fel ide! A Zsúrkeksz, az omlós finomság, egyetlen egy család otthonából sem hiányozhatott. Ha esetleg édesanyád elfelejtett venni, akkor a nagyinál tuti volt egy dobozzal. A Pilótakeksz gyerekkorunk nagy kedvence volt, ami pillanatok alatt elfogyott. Pilótakekszet ma is lehet kapni, csak már más a csomagolása, de az ízvilág sokak számára még ma is a régi emlékeket idézi. A Vaníliás karika a Pilóta keksz mellett a másik legmenőbb keksz volt, kellemesen édes ízével és ropogós textúrájával.
A habos sütemények közül a Négercsók emelkedett ki. Ezt a habos süteményt is többféle ízben lehetett kapni. A csokiréteg alatt citromos, vaníliás, kókuszos, epres, málnás habos réteg lapult. Egy ültő helyünkben megettük a dobozzal. Apropó, óvoda! Tudod, hogy a Lidl-ben egészen hasonló ízű Négercsókot vásárolhatsz? A Joghurthab szintén slágertermék volt; retró karácsonyunk, emlékszel még rá? Joghurthabból elég sok fogyott, és az édes, könnyed állaga sokak kedvence volt. A Téli fagyi még ma is hódít. A citromos, vaníliás vagy kakaós krémmel töltött tölcséres édességet még ma is találsz néhány boltban. Úgy fél kiló vaj és 53ezer kalória lehetett a téli fagyiba, de kit érdekelt? TÉLIFAGYI, GYEREKKORUNK KEDVENCE volt, és az a bizonyos "Úristen, de finom volt!" érzés kísérte. A Leo otthon is elkészíthető volt. Miért nem gyártják már ezeket? Imádtam. Noha, türelmem sosem volt megvárni, míg megfagy. A Panni nevű édesség életveszélyes volt, mert egy ültő helyembe bevágtam egy zacskóval, annyira függőséget okozott.
Csokoládék és édes szeletek
A csokoládék között a Mókus csoki, pisztácia ízesítésű változata volt az egyik legkedveltebb. A Macskanyelv a '80-as években az egyik legfinomabb csokoládé volt, elegáns formájával és krémes ízével. A Piros mogyorós csokiért, ha a '70-es vagy a '80-as években voltál gyerek, te is bármire képes lehettél egy tábla piros mogyorósért. Azóta sem ettünk ilyen finom mogyorós csokit, az íze máig felejthetetlen. A Sport szelet, Balaton szelet és társaik a legfinomabb csokoládék voltak. Ha látok ilyet, még mindig ezt a fajta csomagolásút veszem, ez finomabbnak tűnik, mint az újfajta. És ez is. A zöld és a barna volt a kedvencem! A Mesecsoki Kukoria és Kotkoda rajzfilmfiguráival annyira népszerű volt, hogy még a népszerű rajzfilmsorozat figurák csokipapírra is felkerültek.
A Törökméz, fele cukor, fele méz, jól megtudta fájdítani az ember fogát, de ennek ellenére sokan szerették az egyedi, ragadós állaga miatt. A Téli fagyi csokis bevonat alatt finom tejkaramella ízű, és ahogy emlékszem, amikor nagyapámmal vonatoztunk, az utasellátóban ebből mindig bezsákmányoltam. Persze az igazi Kojak nyalóka nem piros, hanem más színű és ízű volt, ez is a kor egy jellegzetes darabja. Egy igazi kakukktojás, amiről őszintén szólva csak felnőtt koromban hallottam, hogy létezett csokis sajt, azt hittem, csak szívatnak. Csokis, vaníliás és talán puncsos volt? Fogadjuk, hogy te is etted!
Rágók és cukorkák, a zsebpénz gyönyörei
A rágók terén a Kéményseprő rágó fekete színű volt, egyedi megjelenésével emlékezetes. A Pattogós cukrot szeretted? Én inkább robbanósnak éreztem, utáltam. A robbanós cukor nekem nem annyira jött be, zizegett tőle az egész fejem, de sokak számára izgalmas csemegének számított. A Turbó Rágó a fiúk nagy kedvence volt, mert a papírba csomagolt rágó színes, versenyautók, motorok, hajók és repülők képeit rejtette, és igazán menő volt az, akinek egy egész gyűjteménye volt ebből. A Golyórágó és a Donald rágó is elmaradhatatlan volt a gyerekkori bolti bevásárlások során. Húú, egyszer kaptunk egy 100 db-os dobozzal belőle! A Frutti és a Savanyú cukor is népszerű volt, a gyümölcsös és savanykás ízek kedvelőinek. A Narancsos és citromos cukorka, a töltetlen, citrusgerezd alakú kemény cukorka sokak kedvence volt, frissítő ízével. A Kojak nyalóka, ahogy már említettük, nem piros volt az igazi, hanem csokis bevonat alatt finom tejkaramella ízű, ami a vonatozások elengedhetetlen része volt. A Melody pops most is van más néven, mert a lányomnak szoktam venni, ami mutatja, hogy bizonyos termékek formája és ízvilága a mai napig fennmaradt, csak a márka változott.
Italok és egyéb különlegességek
Az italok közül a Limo egy külön kategóriát képviselt. A limot megvettük vagy 20 fillérért, aztán megfogadtuk, hogy türelmesen beszórogatjuk egyenesen a szánkba, de minimum a tenyerünkbe és onnan nyalogatjuk ki. Kisvártatva már azon kaptuk magunkat, hogy a szánkban van, és a nyáltól összeállt a műanyag palack nyakában az egész cucc valami masszává. Méz ízű volt. A klasszik Limo igazi rituálé volt a gyerekek számára. Érdekes emlékem kötődik ehhez a Pepsihez - azonkívül, hogy majd beledöglöttem, míg hazacipeltem az üvegpalack súlya miatt -. A Meggy Márka és a Traubi azóta is jó, és a Sió nagyon finom volt! A Szobi Szörp természetesen szifonos szódával az igazi volt, ami a házi üdítők csúcsát jelentette. A kakaó is fontos része volt a gyerekkornak: Bedecooooo! Miiiiiii? Máris kész a kakaó! És itt már a nyuszis Nesquik hódított, ami a modern kakaóporok előfutára volt.
Az egyéb különlegességek sorában meg kell említeni az ananászt, amivel valamiért nagyanyám hitte, hogy szeretjük, közben nem. A pattogatott kukorica gázon készült, ami a moziélmény otthoni alternatívája volt. A Dunakavics, egy felmérés szerint a magyaroknak, a cukormázzal bevont földimogyoró jelentette a gyermekkor ízét, ami mai napig megállja a helyét a kedvencek között. A Forma I. rágó volt az én kedvencem. Igaz, íze nem sok volt, de milyen menőn lehetett már nagyoskodni vele! Gyerekként úgy gondoltam, tisztára úgy nézek ki, mint aki igazi cigit szív. Aztán az elázott papírt vagy le tudtam szedni róla, vagy nem. A kártyanaptáron a mindenki kedvencei szerepeltek, és én is gyűjtöttem őket. Apropó, óvoda! Adagolta-e még neked is az 50 filléres fagyit ilyen hűtő tartályból a presszós néni? Mondok még durvábbat! Ez még a békebeli, egy nagy korty ital és egy nagy szem meggy! Alap. Miért nem gyártják már? Ezek az apró, de felejthetetlen momentumok mind hozzájárultak a kilencvenes évek egyedi hangulatához. A Hitler-szalonna is, bár inkább a 80-as évekből, de buktába, derelyébe csakis Hitler-szalonna! Aki ilyet nem rágott a 80-as években, az nem is élt. ÚJABB RETRÓŐRÜLET: A HABSIFON >>> TESZTELTÜK GYEREKKORUNK KEDVENCÉT: EZEK A LEGJOBB SÓS KUKORICA KUKIK! Ezek a nosztalgia cikkek is mutatják, hogy a régi ízek és termékek iránti érdeklődés töretlen.
A nosztalgia örök bája: Miért elevenednek meg a régi emlékek az ízek által?
Az idő múlásával hajlamosak vagyunk megszépíteni a múltat, és ez különösen igaz az ízekre és az édességekre. Istenemre, nem csak az idő szépíti meg, ez a rudi finomabb volt. Az ízek mélyen beépülnek az emlékezetünkbe, és egyetlen falat, egyetlen korty képes visszarepíteni minket a gyerekkorba, a gondtalan pillanatok közé. A "Retro karácsonyunk, emlékszel még rá?" kérdés is azt mutatja, hogy az ünnepekhez, a családi eseményekhez is szorosan kötődnek ezek az ízek. Amikor nagyapámmal vonatoztunk, az utasellátóban mindig bezsákmányoltam a tejkaramellás, csokis Kojak nyalókát, ezek az apró rituálék örökre bevésődtek.
A mai bőség zavarában is sokan választják a régi kedvenceket, mert ezek nem csupán édességek, hanem a múlt egy-egy darabjai, amelyekhez személyes történetek, érzelmek fűződnek. A "Miért nem gyártják már?" kérdés gyakran felmerül, hiszen sokan vágynak arra, hogy újra átéljék azokat az ízeket és élményeket, amelyek egykor oly meghatározóak voltak számukra. A válasz összetett: változnak a piaci igények, a gyártástechnológiák és az alapanyagok is. Azonban az emberi lélekben élő nosztalgia iránti vágy sosem múlik el. Ahogy a felhasználó is megkérdezi: Te is megkóstoltál gyerekkorodban mindent? És túlélted? Ez a játékos kérdés is rámutat arra, hogy a retró édességek nem csupán finomak voltak, hanem a felfedezés és a kaland részét is képezték a gyerekkorban.
tags: #allat #keksz #kilencvemes #evek