Az Alma Gyümölcsös Öntözése: A Siker Alapköve

Az almafák, akárcsak a körte, a termőfák nemzetségébe tartoznak, a Pink családhoz. Az ókortól ismert vad almafák képezték az alapot a modern fajták kiválasztására. A modern fák különböznek egymástól méretükben (cserjeformáktól 15 m magas fákig), virágzási és termési időkben, gyümölcsízben, betegségekkel szembeni ellenállásban és az időjárási viszonyokban. Egy jó évjáratban a termőterületen 500 ezer tonnát tudnánk betakarítani akkor, ha nem jön közbe semmilyen negatív időjárási esemény. A tavalyi, szintén rosszul sikerült évben 340 ezer tonnát szüreteltünk, idén pedig a tavalyinak is a fele, vagyis 160 ezer tonna alma várható. A gyümölcsösök sikere a virágzó talaj-ökoszisztémától függ, melynek alapját a megfelelő vízellátás képezi. Az alma vízellátása közvetlenül hat a gyümölcs méretére, színére, cukortartalmára és eltarthatóságára. Az aszály vagy vízhiány csökkenti a termésmennyiséget és a minőséget. A termelők szerint a kárenyhítési rendszer segít nekik, mert sokaknak ez jelenti a túlélést. Az elmúlt években sokan fogtak ültetvény korszerűsítésbe, de intő jel az idei év az aszály és a tavaszi fagy miatt, mert számolni kell ezentúl azzal, hogy nem lesz termés egy évben. A modern gyümölcsösökben csepegtető rendszer és jégháló van, és ezek nélkül ma már nincs értelme almát termeszteni, mert az öntözés az alapja. Egy fa hatalmas nyomással vezeti el a vizet az atmoszférába, közel 2 bar nyomással párologtatja el a talajban lévő vizet a levelein keresztül.

Miért kulcsfontosságú az öntözés?

Az almafák számára az elegendő és megfelelő időzítésű öntözés elengedhetetlen a bőséges és kiváló minőségű terméshez. Az elégtelen talajnedvesség a petefészkek kiszáradásához és lehullásához vezet, míg a felesleges nedvesség serkenti a gyökérzet rothasztó folyamatainak kialakulását és betegségek (pl. fitoftórás rothadás) megjelenését. A vízhiány miatti stressz hatással lehet a következő évi termésre is, kisebb és egyenetlen almákat eredményezhet.

Magyarországi viszonyok között nehéz a megfelelő talajnedvességet tartani úgy, hogy ne égessük ki a növényt. Ha nem öntözzük, megég, kiszárad a növény, hasznos gyökerek csökkennek, csökken a gyümölcs mérete és a termés mennyisége. A gyümölcstermő fáknak sokkal több vízre van szükségük, mint a fiatalabbaknak. Egyszerre szükséges a hajtások növekedéséhez és éréséhez, a termések feltöltéséhez és az új termésrügyek lerakásához. A gyümölcstermő fa levélfelülete nagyobb, mint a fiatal fáké, ezért a levelek felületéről nagyobb a párolgás. A levelek karbantartásához pedig víz is kell. A megfelelő öntözés és a műtrágyázás csökkenti a termés gyakoriságát. Ha nincs nedvesség, az alma kicsi és gyakran egyenetlen. Az almafa felesleges petefészket és gyümölcsöt ürít, ha nincs elég víz.

Talajviszonyok és vízigény

Az alma- és körtefák képesek a legkülönfélébb talajokon fejlődni, egészen a közepes textúrájú agyagos talajtól kezdve a kavicsos homokig. Azonban szegényes talajon az eredmény is szegényes lesz, a legjobb termés termékeny homokos talajon és agyagon várható. A talajnak mindenképpen jó vízelvezetésűnek kell lennie. A nedves talaj gyenge levegőztetéshez vezet, ezzel növelve a fitoftórás rothadás előfordulását az almában. A magas szervesanyag-tartalmú talajok általában jobban struktúráltak, ezáltal lehetővé teszik a jobb gyökeresedést. Száraz talajon fontos az öntözés, különösen a fiatal gyümölcsösök ültetésekor és növesztésekor. Az almatermésűek inkább az enyhén savas talajt kedvelik a semlegessel szemben (pH 5.8 és 7.0 között). Extrém talaj pH értékek tápanyag megkötéshez vagy toxicitáshoz vezethetnek, mely gyenge fa- és gyümölcsfejlődést eredményezhet.

A talaj nedvességtartalmának optimális esetben 70-75%-nak kell lennie a szívó gyökerek szintjén. Ez a mélység törpe almafáknál 40-60 cm, magas fáknál 1,5-2,5 m között mozog. Természetesen senki nem fúrja meg minden alkalommal a talajt, és nem vesz mintát a szükséges mélységből.

Öntözési rendszerek és módszerek

Számos öntözési lehetőség létezik, mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai:

Csepegtető öntözés

Ez az egyik legelterjedtebb és leghatékonyabb módszer, különösen fiatal gyümölcsösöknél. Perforált tömlőkön vagy csöveken keresztül folyamatosan juttatják a vizet közvetlenül a gyökérzónába, csökkentve a párolgási veszteséget és lehetővé téve a tápoldatozást. A víz- és tápanyagveszteség minimálisra csökken, mivel a víz ott hasznosul, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ez a módszer energiatakarékos és környezetbarát. A legtöbb gyümölcsfa esetében csepegtető öntözésnél 40-50 cm az a terület, ahol aktív gyökérzóna van. Magyarországi viszonylatban két csepegtetőtest között a normál távolság 50-60 cm, hogy egységesen átnedvesítse a talajokat. Egyes területeken (pl. homok) a 40 cm-es távolság, kötött talajon viszont a 60-70 cm-es távolság az ideális. Csak a felső 40-50 cm-ig kell átnedvesíteni a talajt. Napi többszöri öntözés is lehetséges, különösen homokos talajokon. Időjárástól és évszaktól függően változhat, hogy naponta többször, vagy hetente párszor kell öntözni. A csepegtető öntözés és tápoldatozás egyre elterjedtebb. Fiatal gyümölcsösöknél a tápoldatozás elősegíti a fák korai növekedését és korábbra hozza a termést.

Mikroszórófejes öntözés

Ez a rendszer nagyobb vízborítást biztosít, és alkalmas hűtésre, valamint fagyvédelemre is. A locsolás ("spriccelő öntözés") alkalmazható a rügyeknek és a gyümölcsök fagykár elleni védelmére. Szórófejes öntözésnél sokkal rövidebb az intervallum, a vízmennyiség is kisebb, de még itt is elég nagy a kilengés. Túltelített talaj alakulhat ki, aminek jelentős része lejut a gyökérzóna alá haszontalanul. Energiaveszteség is kialakul, mert a szórófejeket működtetni kell. Tápanyagveszteséggel is számolni kell, mert a vízzel lemosódik a talaj alsóbb rétegébe. Három nap után elkezd a talajból kiürülni a víz, akár száraz is lehet a gyökerek között. Ebben az esetben is kialakul a stresszhelyzet. Permetezéssel 3-10 m sugarú körben (fúvókától függően) leöntheti a talajt. Jobban áztatja a talajt, kevesebb a párolgás ezzel a módszerrel, ráadásul gazdaságosabb is. De permetezéskor megnő a levegő páratartalma az almafa körül. A forró, napos időben történő szórás tilos, hogy elkerülje az égési sérüléseket a leveleken.

Felszíni öntözés (árkos öntözés)

Tömlővel történő felületi öntözéshez 10-15 cm mély barázdát kell ásni a korona átmérője mentén. A talaj nedvesítését a barázdában addig végezzük, amíg a víz felszívódása fokozatosan le nem áll. Ez a módszer alkalmas sós talajokra, lehetővé téve a nedvesség hosszú ideig történő megtartását. Hátránya a magas vízfogyasztás és a talajerózió kialakulásának veszélye. Elárasztásos öntözés, 14-20 nap alatt nagyon sok vizet juttatunk ki a területre, túltöltjük a talajt. Pangó víz alakul ki, ritkák az öntözések, közel kerülünk vagy akár el is érjük a hervadáspontot is a ciklus vége felé. A víz nagy része és a tápanyag egy része lemosódik a talaj alsóbb rétegeibe, ahol már nem hasznosul a növény számára, a gyökérzóna alá kerül. Kevés oxigén lesz a talajban. A fa is működésbe indul, párologtat. Hét nap múlva alig lesz víz a talajban, 14 nap múlva teljesen kiürül.

Altalaj öntözés

Forró körülmények között az altalaj öntözését kényelmes használni a nedvességveszteség minimalizálása érdekében. Ehhez perforált csöveket helyeznek el a talajoszlopban, amely közvetlen vizet vezet be a gyökérzetbe. Ezzel a módszerrel a talaj felső rétegét szárazon és lazán tartja, miközben a talaj megfelelő nedvességszintjét tartja fenn. A műtrágyákból vagy a kész kötszerekből származó infúziók vízbe juttatása segít elkerülni a növények megtermékenyítésével kapcsolatos rutinszerű eljárásokat. Ez a módszer ritkán használt, de nagyon hatékony. Fúróval a korona kerülete mentén 40-50 cm mélységű lyukakat készítenek, 1 m2 öntözött területenként egy lyukat. A falak összeomlásának megakadályozása érdekében törmelékkel vagy homokkal borítják őket. Az öntözés során vizet öntenek ezekbe a kutakba. A víz közvetlenül a szívó gyökerekhez jut.

Az öntözés időzítése és gyakorisága

Az öntözés időzítése kritikus fontosságú. Általánosságban elmondható, hogy az öntözést kora reggel vagy este célszerű végezni, elkerülve a párolgási veszteséget. Nyári kánikulában heti több alkalommal, kisebb adagokban célszerű öntözni. Az alma csúcs igénye augusztus és szeptember között van, egy-két héttel a szüret előtt. Ez a csúcsigény tarthat egy hétig vagy egy hónapig is az időjárástól függően.

Tavaszi öntözés

Tavasszal a bimbózás idején szükséges az első öntözés. Az ötéves kor alatti fiatal fákat 7 naponta kell öntözni. A fiatal, nem termő fák kevesebb teljes nedvességet igényelnek. A legtöbb régióban kora tavasszal elegendő nedvesség van a talajban, és nincs szükség további kijuttatásra. Száraz és meleg tavasszal a talaj gyorsan kiszárad, és a fákat öntözni kell. Ha a föld nagyon száraz, akkor az eseményt a rügyfakadás időszakában hajtják végre. Minden más esetben a levelek virágzása után. Az öntözést este, leülepedett vízzel végezzük, amelynek hőmérséklete nem lehet 10 °C-nál alacsonyabb. Hideg kútvízzel történő öntözéskor a rügynyitás 3-6 napig késik, a már megjelent levelek sárgulnak. Ha a tavasz száraz, de hideg, akkor ne öntözze a kertet.

Nyári öntözés

Az öntözés az intenzív hajtásnövekedés időszakában (június) és a gyümölcsnövekedés során a legfontosabb. A felnőtt növényeket a gyümölcs megkötése során, a virágok lehullása után, másodszor kell öntözni, júniusban. Figyelem! Száraz időszakokban további öntözés szükséges. Az aszály miatt a petefészek zsugorodik és leesik. Ebben az időben a gyümölcsfák aktívan növesztik a hajtásokat, és sok vízre van szükségük. Az almafák öntözését csak nagyon párás nyáron kerülheti el, amikor a talaj nedvességgel telített. De általában a nyári esők, még a legbőségesebbek sem, nem nedvesítik át a talajt a gyümölcsfák gyökeréig. Az első öntözés június elején történik. A vízfogyasztás mértéke megegyezik a tavaszival. Ezután július első tíz napjáig az almafákat 2 hetente öntözik. A nyár második felében a fiatal almafák vízigénye csökken. De ez nem jelenti azt, hogy többé nem kell öntözni. Esős ​​idő és jó talajnedvesedés esetén nincs szükség a fiatal almafák öntözésére.

Őszi öntözés

A harmadik öntözésre az érési időszakban, 2 héttel a betakarítás előtt van szükség. A betakarítási időszakban történő öntözés kiválthatja repedésüket és ízromlását. Az őszi öntözés a nyári fajtáknál szeptemberben, az őszi és a téli fajtáknál októberben történik (a déli régiókban novemberben). Ősszel az almafa intenzív szívógyökér-növekedésnek indul, képlékeny anyagok rakódnak le, a fa beérik. Nedvesség utántöltő öntözés szükséges. Nedves ősszel az öntözés nem szükséges. De ha száraz és meleg, akkor a nedvességfeltöltő öntözést október közepén-végén végezzük. Ha van gyenge eső, akkor az öntözés mértéke megegyezik tavasszal. Ebben az időszakban használhat hideg vizet, de nem közvetlenül a kútból.

Öntözési arányok és hibák

Az öntözés mennyiségét a talaj összetétele és az éghajlati viszonyok határozzák meg.

• Palánták és egy-, kétéves fák számára: 1 négyzetméter a csomagtér köréből 2-5 vödör vizet;
• Az 5-15 éves gyümölcsös almafák esetében: a norma egyszerre 6-9 vödör;
• Érett, legfeljebb 35 éves fák esetében: az öntözési barázda 1/4-éig 40 literre van szükség;
• Az 50 év feletti öreg almafáknak: 7 vödör vízzel kell rendelkezniük a barázda 1/4 részéhez.

Jegyzet! A sekély gyökérzetű oszlopos almafák esetében a meleg időszakokban gyakori (minden másnapi) öntözés szükséges.

Gyakori öntözési hibák:

• Gyakori, de rossz öntözés: Ez közvetlenül a gyökereknél nedvességhiányhoz vezet, és a talaj felszínén erős kéreg képződik, ami megakadályozza a talaj szellőzését.
• Vízfolyás: Az esőzés utáni napos öntözés a víz stagnálását váltja ki a gyökerekben, és rothasztó baktériumok és almabetegségek kórokozóinak kialakulásához vezet.
• Öntözés a törzs közvetlen közelében: Ez nem értékes a fa számára, mivel a nedvességet elnyelő gyökerek a törzstől 60-150 cm távolságra helyezkednek el.
• Túl hideg víz használata: A gyökerek nem szívják fel a túl hideg vagy meleg vizet, különösen nyáron. Tavasszal és ősszel a víz nem lehet jeges, ezért az artézi kutakból származó víz ülepedik.

Fiatal almafák öntözése

Őszi ültetés

Az őszi ültetés és a száraz őszi nyitott gyökérrendszerű almafa palántákat hetente egyszer öntözik. Az első öntözést közvetlenül az ültetés után kell elvégezni. A vízfogyasztás mértéke 1-3 vödör, a palánta méretétől függően. Legközelebb 4-5 nap elteltével öntözik, a kijuttatás mértéke megegyezik. Továbbá az eseményt 7 naponta egyszer tartják. Ez azért szükséges, hogy a gyökerek folyamatosan nedves talajban legyenek.

Tavaszi ültetés

Amikor tavasszal ilyen palántákat ültetnek, gyakrabban öntözik őket. Tavasszal a csapadék nem elegendő ahhoz, hogy a palánták gyökeret verjenek. Az első öntözés ültetéskor történik, a vízfogyasztás mértéke 2-3 vödör palántánként. A következő öntözést az ültetés után 3 nappal végezzük, majd 3-4 naponta öntözzük. De itt a talaj típusát veszik figyelembe. Ha nagy mennyiségű eső esik, 40-60 cm-rel áztatja a talajt, akkor az öntözés 10 naponta egyszer csökken. Amikor fiatal levelek jelennek meg (ez azt jelenti, hogy az almafa gyökeret vert), az öntözés 10 naponta egyszer csökken (agyagos talajon - 15-20 naponként). Ebben a módban az eseményt a vegetációs időszak végéig tartják.

Egyéb tényezők az öntözésben

Talajvíz szintje

Ha a területen a talajvíz sekély (1,5-2 m), akkor az öntözés nem történik meg, mivel a talajvíz nedvesíti az alsó talajhorizontokat. A gyökerek általában elérik ezeket a vizeket, és belőlük látják el vízszükségletüket. Az ilyen almafák jól tűrik a szárazságot. Ha a talajvíz mélyebb (több mint 2,3 m), akkor a gyökerek hozzánőnek, de öntözés még mindig szükséges, mivel a szívógyökerek nagy része 40-150 cm mélységben található. Ilyen talajokon (főleg, ha nehéz agyagos talajok) az öntözés csökken. Ha az öntözővíz találkozik a talajvízzel, elvizesedik, és ez a gyökerek rothadásához vezet. Ebben a helyzetben csak 2 öntözést végeznek: a virágzási időszakban és a nyár második felében (szárazság idején).

Társnövények

Az uborkát a törzs körül körben termeszteni jó: a bőséges és gyakori öntözés és trágyázás jótékony hatással van a fára. Csak ne ültessen burgonyát, és a déli régiókban görögdinnyét és dinnyét a korona alá. Gyökereik szívóereje olyan, hogy minden nedvességet ki tudnak húzni a talajból, így az almafa nem kap semmit. A Ranunculaceae családból származó virágokat szintén nem termesztik a koronában.

Összegzés a modern almaültetvényekről

Magyarországon az almaültetvények területe 20 év alatt a felére csökkent, vagyis 20 ezer hektárra, és a korábbi években betakarított 500 ezer tonna termésátlaghoz képest idén 160 ezer tonnára számítanak a gazdák. A tavalyi, szintén rosszul sikerült évben 340 ezer tonnát szüreteltünk, idén pedig a tavalyinak is a fele, vagyis 160 ezer tonna alma várható. A tavaszi fagy miatt, pedig előtte jók voltak a kilátások, aztán több lépésben sújtotta a fagy a gyümölcsültetvényeket: zöld bimbós állapotban, majd a gyümölcs kezdeményeket is érte a fagy és ez kiemelten sújtotta a felvásárlási térséget. Bori Vilmos gyümölcstermesztő is azt mondja, hogy az elmúlt évtizedek legrosszabb termése az idei, nem is nagyon emlékeznek hasonlóra a gazdák, amikor az alma mellett a szilva és a meggy is nagyon kevés volt. Előretervezésre ilyenkor is szükség van, ezért mindenek előtt a költségeket próbálják csökkenteni és akinek lehetősége van, az öntözés fejlesztésbe kezd a jövő évi termés biztonsága miatt, de most a túlélésért küzdenek, hogy ne legyen nagy költség a következő évben.

2014 óta Magyarországon drámai változások mentek végbe, erős fejlődés indult meg. Az extenzív ültetvényeket intenzívre cserélik, ezáltal egyre jobb és erősebb lesz Magyarország termelési hatékonysága alma szempontjából. Ha 40-50 tonnát elérjük, akkor fel tudjuk venni a versenyt Olaszországgal. Ezt új fajták, új alanyok választásával, megfelelő metszési technológia és öntözés átgondolt használatával tehetjük meg. A lényeg, hogy holisztikus teljes képet kell nézni a növénytermesztésben. Amire oda kell figyelni egy termelőnek, az a termékenység gazdaságossági növekedése, a rizikófaktor csökkentése, kiegyenlített termelés létrehozása a jövő évre.

tags: #alma #gyumolcsos #ontozese