Az akvarisztika világában az Amano garnélák (Caridina multidentata) egyedülálló helyet foglalnak el, elsősorban kiváló algaevő képességük és viszonylag egyszerű tartásuk miatt. Annak ellenére, hogy sok garnélafajra vonatkozóan léteznek Németországban minimális követelmények a halakra, irányelvek az akváriumban való tartáshoz, Ausztriában pedig még törvények is, ezek a szabályozások nem vonatkoznak a garnélákra. Ezért legálisan tarthatók akár 60 cm-nél rövidebb élhosszúságú akváriumokban is. Az Amano garnélák tartása kihívást jelenthet azoknak, akik valami extravagánsabbat keresnek, de megfelelő körülmények között a gondozásuk könnyen elsajátítható. Fontos megjegyezni, hogy az Amano garnélák a középutat jelentik a garnélatartás terén, hiszen jól megvannak a csapvízben is, de szaporodásukhoz sós, lágyvízre van szükségük.
Akvárium és technikai felszerelések
Akvárium mérete és elhelyezése
Az Amano garnélák nagyon aktívak, sokat úsznak és általában nagyon élénkek, ezért mindkét irányban legalább 60 cm-es akváriumra van szükségük. Egy kisebb Nano-akváriumban a kis rákok könnyedén elférnek, mivel az állatok keveset úsznak és sokat tartózkodnak a felszínen. A Nano-akváriumot úgy is megtervezheti, hogy a csinos kis törperák igazán jól érezze magát benne. Az akvarista otthonokban leggyakrabban nano, vagyis 20-30 literes akváriumokban találkozhatunk garnélarákokkal, azonban az Amano garnélák aktív életmódja miatt a nagyobb tér előnyösebb. Az akváriumot olyan helyre kell elhelyezni, ahol nincs kitéve közvetlen napfénynek, hogy elkerüljük az algásodást és a vízhőmérséklet ingadozását.
Szűrőrendszerek
A standard komplett szettekben található, 54 literes űrtartalmú belső szűrőkkel általában nem alkalmasak garnélarákok számára, mivel bejuthatnak a szűrőbe, ahol aztán a szűrőkerék feldarabolja őket. Ebben az esetben vagy egy garnélarákokat védő belső szűrőt, vagy egyenesen a Dennerle NanoCube Complete terméket kell megvásárolni. A Dennerle a nano-sarokszűrővel megoldotta a problémát: a rések itt is megvannak, azonban a szűrőt úgy alakították ki, hogy a legkisebb garnéla se tudjon bejutni a szűrőbe, a szűrőkerékhez. Ha ez nem elég, a kínálatban talál egy finom rácsot a szűrőhöz: Dennerle Baby Protect. A szűrő pillanatok alatt teljesen biztonságos a bébirákok számára. A külső szűrők és akasztós külső szűrők, mint például a Dennerle Nano Scaper Flow Hangon szűrő, nem az akváriumon belül, hanem azon kívül használhatók. Az akasztós külső szűrő az akváriumüvegen lóg, a külső szűrő a tartály mellett vagy alatta, az akvárium szekrényben található. A külső szűrő és akasztós külső szűrő esetében a vízbemenet gyakran gyenge pont a garnéla-akváriumban - a rések meglehetősen nagyok, és a szűrő belső működése sem veszélytelen a garnélarákokra.
Nem számít, milyen típusú szűrőt választ, annak éjjel-nappal futnia kell. A szűrőben a tényleges tisztítási munkát a baktériumok végzik, amelyek lebontják a vízben található szerves anyagokat, amelyek potenciálisan károsak a garnélarákokra, és ártalmatlanná teszik azokat. Ehhez viszont oxigénre van szükségük, amit az akvárium friss vizéből nyernek. Ha egyik napról a másikra kikapcsolja a szűrőt, akkor meghalnak, és nem hatnak a továbbiakban. A szűrő megtisztítása akkor esedékes, ha érzékeli, hogy láthatóan kevesebb víz jön ki belőle - akkor a szűrőanyag eltömődött. A szűrőbetéteket és hasonló szivacsos anyagokat egyszerűen ki kell mosni folyó víz alatt - tisztítószerek nélkül! A szűrők mellett a szkimmerek feladata a vízfelszín tisztítása, ám veszélyforrássá is válhatnak a garnélák számára. Mint az akváriumi szűrők esetében, egyes modellekhez itt is vannak megfelelő védőrácsok, hogy megakadályozzák az állatok beszippantását. Ennek ellenére javasolt időzítővel vezérelni a szkimmert, hogy időnként leálljanak.
Világítás és levegőztetés
A világítás időtartamát célszerű 11-23 óráig beállítani. A növények napközben oxigént termelnek a vízben, éjszaka pedig elhasználják azt. Ha egyik napról a másikra oxigénhiány lép fel, ami a jól növényesített akváriumokban előfordulhat, hatékony lehet az akvárium levegőztetése. Amikor a víz hőmérséklete emelkedik, például nyáron, kevesebb oxigén tárolására képes. Ebben az esetben igazán hasznos az akvárium levegőztetése levegőztető kővel és légszivattyúval vagy oxidálószerrel. Egy nyílt végű levegőztető csövet egy tapadókoronggal a medence aljára rögzíthetünk. A buborékok sebességét úgy kell beállítani, hogy az még szabad szemmel épp megszámolható legyen. Az oxigénben dús, tiszta vizeket kedvelik a garnélák, így a megfelelő levegőztetés elengedhetetlen.
Fűtés és hőmérséklet
A legtöbb törpegarnéla nem trópusi területekről származik, így nincs is szüksége olyan borzasztóan melegre az akváriumban. A szobahőmérséklet, azaz 18-24 °C elegendő számukra. Fűtőberendezés csak akkor szükséges, ha melegebb területekről származnak a garnélák, vagy ha hideg van az otthonában. A 18-27 °C közötti hőmérséklet optimális mindkét fő garnélafaj, így az Amano garnélák számára is. A fürdővíz optimális állapotát könnyedén beállíthatja egy kisebb fűtő segítségével. Fontos, hogy a víz hőmérséklete ne essen 20 °C alá. Nyári melegben, kb. 25 °C-os vízhőmérséklet felett az érzékenyebb garnélák már bajban vannak az alacsonyabb oxigéntartalom miatt, hiszen az oxigén a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan csökken. Ezért a garnélás akváriumban a nyári hűtés általában sokkal fontosabb, mint a téli fűtés.
Vízminőség és paraméterek
Csapvíz és annak jellemzői
Az Amano garnélák jól megvannak a csapvízben is, azonban a csapvíz gyakorlatilag nem jelent semmit, az nem vízparaméter, nem vízminőség, pusztán annyit jelent, hogy honnan vételezzük a vizet. Magyarországon a vízkeménység eloszlása változó. A garnélák a víz kémiai összetételére igen érzékenyek, ez kimondottan igaz az alig 2-5 cm kis élőlényekre. A víz pH-ját illetően 6,5-8 ideálisnak számít. A vízkeménységet is érdemes ellenőrizni, amiből a 10-20 NK-ben kellemesen érzik magukat. Ezek az értékek megfelelnek a magyar csapvíznek, innen ered a csapvizes garnéla ragadványnév. A csapvízben mindenféle nemkívánatos dolog található meg, a vízműben például a csíraszennyezés ellen néha klórt vagy ezüstöt használnak, és néhány házban még mindig rézcsövek vannak - az ezüst, a klór és a réz nagyon mérgező az akvárium lakók szempontjából! Ha nem akar ozmózisos vízzel és ásványi sóval dolgozni, akkor a vizet le kell engedni, hogy elkerülje a rézlerakódásokat. Meleg vízben több réz oldódik ki a csövekből, ezért jobb hideg cserevízzel megtölteni az akváriumot. Ha kétségei vannak, egyszerűen hagyja a fűtőberendezés előtt egy napig, hogy szobahőmérsékletű legyen. Az erős vízmozgás megbízhatóan űzi ki a klórt. Sajnos a csapvízben lévő ezüst ellen nincs gyógymód, azonban az ezüst a garnélarák számára is egy halálos méreg.
Vízelőkészítés és vízkezelők
Ha biztonságban szeretné tudni az akváriumát és lakóit, jobb, ha olyan vízkondicionálót használ, amely megköti az összes veszélyes anyagot, például nehézfémeket és egyéb olyan anyagokat, amelyekre senkinek nincs szüksége a csapvízben. A Dennerle Clear Water elixír és az Aqua elixír ilyen vízkondicionálók. Az ozmózisos víz és ásványi só használata kiváló módja annak, hogy pontosan azt a vizet állítsuk elő, amelyre kedvenc garnélarákunknak szüksége van. Ez tényleg nem nehéz - az ásványi sót megfelelően kell kimérni és a vízhez keverni. A lágy vízi garnélarák ásványi sóját a GH+ hozzáadásával ismerheti fel. Mivel az ozmózisos vízből hiányzik minden ásványi anyag és baktérium, ezért vagy összekeverendő megfelelő arányban csapvízzel, vagy vissza lehet keményíteni az ehhez szükséges KH/GH+ szerekkel. Elsőre talán bonyolultnak és körülményesnek tűnhet a garnéla tartása, de csak az első néhány vízcseréig lesz így. Utána mindenkiből rutinos vízcserélő válhat, ahogy ráérzünk a megfelelő arány kikeverésére.
Vízcsere
Általánosságban elmondható, hogy a heti 10-30%-os vízcsere jó. Ha sokat etet és megfelelően trágyázza a növényeit, akkor inkább 50%-ban cserélje ki a vizet, hogy ne halmozódjanak fel nemkívánatos anyagok. A vízcsere során az üvegeket is megtisztíthatja. Ha ezt minden héten elvégzi, eleve nem lesz annyira piszkos, hogy az Alginatoron kívül más módszereket kelljen alkalmaznia. Ha biztos akar lenni abban, hogy vízcsere közben nem szív fel egyetlen garnélarákot sem, akkor vagy alaposan figyeljen oda, vagy egyszerűen rögzítsen a tömlőre egy nylon zoknit. Havonta egyszer kombinálja az akváriumi vízcserét az iszap felszívásával. Ez könnyen megtehető a Dennerle Iszapszívó segítségével. A legjobb, ha egy locsolókannával tölti az akváriumba a friss vizet. Egy erős vízsugár felforgatná a berendezést, ezt pedig nem akarja! A vízcsere egyszerre áldás és átok a kis garnélák számára. A friss víztől felélénkülnek, de a víz leszívását túl kell élniük. A garnéla bébiket, ha nem vesszük észre, könnyen a szívócsőbe kerülhetnek. Sajnos erre nincs optimális megoldás, mert vízcserekor az akvárium aljáról is ki kell szívni a vizet és a lehető legtöbb szennyeződést is el kell távolítani.
Talaj és növényzet
Talajválasztás
A keményebb vízből származó garnélák (Neocaridina, Amano és társai) számára a Dennerle semleges természetes kavicsai vagy a speciális Garnéla kavicsok az ideálisak. Engedje el magát, és használjon különböző színű vagy szemcseméretű kavicsokat. A lágy vízből származó garnélarákok, például a méhrák vagy a tajvani, szeretnek sötét talajon ejtőzni, amely stabilizálja a vízértékeket és lágyabbá teszi a vizet. A garnéla tartása megfelelő talajt igényel, mivel a víz minősége mellett az aljzat minőségére is figyelni kell a garnélás akvárium kialakítása során. Számos olyan aktív anyagos talaj kapható, ami kifejezetten ezeknek a rákocskáknak készül. Ezekben a talajtípusokban olyan baktérium telepek alakulnak ki, amik segítik a mulm lebontását, vagyis javul a víz minősége is. Választhatunk növényes aljzatot is, hogyha több zölddel szeretnénk díszíteni az akváriumot. Ezekben az aljzatokban a növényeknek hasznos tápanyagok találhatóak. Ha lágy vízi garnélarák, például vörös-fehér vagy fekete-fehér méhgarnéla számára hozna létre akváriumot, ügyeljen arra, hogy az akvárium kövek ne legyenek meszesek, ami megkeményítené a vizet. Ezt könnyen ellenőrizheti - egyszerűen csepegtessen a kőre egy kis ecetesszenciát vagy más erősebb savat, és nézze meg, hogy elkezd-e habosodni.
Növények és dekoráció
Az akváriumot dús növényzettel kell ellátni, mivel a garnélák a sűrűn beültetett akváriumokat kedvelik, sok búvóhellyel. Még ha nincsenek is ragadozók az akváriumban, a garnélák jobban érzik magukat, ha elbújhatnak mohába, növények közé, gyökerek alá vagy kerámia búvóhelyekre. Az akváriumi növények választéka is sokkal nagyobb manapság, és sokkal több nano-növény érhető, sőt nano-akvárium dekoráció is létezik. Sok különböző akvárium gyökér létezik, amelyek mindegyike kiválóan alkalmas garnéla-akváriumokhoz. Némelyikük kezdetben úszkál. Előzetesen megöntözheti ezeket a gyökereket, vagy egyszerűen lent tarthatja egy szikla segítségével, amíg maguktól lent maradnak. A természetes fagyökér eleinte többé-kevésbé barnára színezi az akvárium vizét. Ez nem károsítja a garnélarákokat, illetve egy idő után a hatás magától elmúlik. Röviddel a behelyezés után fehéres bevonatot fog látni néhány gyökér esetében. Ez nem penész, hanem a baktériumok szaporodása.
Növényvédő szerek és veszélyeik
A cserépben vagy csokorban termesztett akváriumi növényeket gyakran kezelik növényvédő szerekkel a kertészetekben, mielőtt exportálnák őket, hogy megakadályozzák a kártevők terjedését. A növényvédő szerek az akváriumi halak számára ártalmatlanok, de kifejezetten mérgezőek és halálosak a garnélák és más rákfélék számára. Különösen az ázsiai termesztésű növényeket kezelik növényvédő szerekkel, melyek szinte kizárólag ázsiai növénykertészetekből származnak. Mielőtt cserepes növényeket helyeznénk az akváriumba, legalább egy napig áztassuk őket vízben egy külön edényben. Ha szerencsénk van, ezt már megtették a boltban is. Garnéla-tulajdonosként tartózkodjunk az olcsó, csokorban árult növényektől. Ezek Ázsiából származnak, és garantáltan kezelték őket növényvédőkkel. Próbáljuk meg az összes, de legalábbis a lehető legtöbb növényt in vitro, vagy más néven labor növényekkel beültetni.
Etetés és táplálkozás
Természetes táplálékforrások
A garnélarákok mindenféle bevonatot és filmet elfogyasztanak az akváriumban: algákat, baktériumokat, egyéb mikroorganizmusokat, így nem halnak éhen olyan könnyen. Nemcsak szépek, hanem hasznosak is, mivel tisztán tartják az akváriumot, hiszen az egyik kedvenc csemegéjük nem más, mint az alga. Minden akvarista azon dolgozik, hogy megelőzze az algásodást különféle módszerekkel és eszközökkel. Ezek közül az egyik legtermészetesebb módja, a garnélák telepítése az akváriumba. Ezen kívül rendszeresen turkálják az aljzatot. Eközben pedig felaprítják a törmeléket, amit így könnyebben lebontanak az ezért felelős mikroorganizmusok. Ha nincs felesleges törmelék, akkor mulm, azaz a természetes akváriumi üledékből is lényegesen kevesebb termelődik. A mulm bomlása közben ammónia termelődik, az pedig egyáltalán nem tesz jót a vízi élővilágnak. Ezt alakítják át az említett organizmusok nitritté.
Kiegészítő táplálás
A táplálékot hozzá kell igazítani a természetben előforduló étkezési szokásaikhoz - sok növényi táplálék és gerinctelen állatokból, például rovarokból (lárvákból) származó fehérje. A gerinctelenek származási helyén rengeteg barna, őszi levél hever a patakokban, és ez az egyik kedvenc táplálékuk. A ballasztanyagokon kívül tanninokat és humuszanyagokat is tartalmaz, amelyek támogatják a vízi rákféléket a vedlésben, sőt meg is köthetik a szennyező anyagokat. Ezenkívül különösen ízletes biofilmek képződnek rajta, amelyeket a garnélarákok nagyon szeretnek elfogyasztani. Az összes hazai lombosfa barna, őszi levelei megfelelőek. Mindig legyen két vagy három ilyen levél az akváriumban - nagyon természetesnek tűnnek, valamint egyben egy gyönyörű akváriumdíszek is. Ha nem jut hozzá tiszta levélhez, használhat ellenőrzött forrásból származó Tengeri mandulaleveleket.
Adhatunk nekik eleve a részükre készült tápot, de akár zöldségekkel is jól lakathatjuk a kis ízeltlábúakat. Szeretik a spenótot és az uborkát is, amit forrázva érdemes felszolgálni, mivel így lesüllyednek az akvárium aljára, ahol könnyebben hozzáférhetnek. Mivel vedlenek, ezért természetes módon időnként lesz egy-egy régi páncél a vízben, amit nem érdemes eltávolítani, mivel nekik ez is fontos tápanyagforrást jelent. A túl sok fehérje lerövidítheti az életüket. A készen kapható, egyszerű eleségek közül olyat válasszunk, amely tartalmaz spirulinát. Kitűnő garnélatáp a JBL NOVO PRAWN lassan oldódó eleség, amely a vedlési és a növekedési időszakban is szuper csemege a kis állatok részére. Etetésükre természetesen kis mennyiségben minden nap szükség van.
Szaporítás - a kihívás
Az Amano garnéla nem specializált szaporodású, ellentétben a Neocaridina fajokkal (pl. red cherry), ami annyit tesz, hogy a kikelő porontyok nem képesek hosszú ideig túlélni édesvízben, hanem sós víz szükséges, egy ideig. Ennek oka, hogy az Amano garnélák folyókban élnek, ott engedik el a lárvákat, majd azok lesodródnak a torkolatba, időnként egészen a nyílt tengerig is akár, majd amikor már elég fejlettek lesznek, visszaúsznak a folyóba. Nekünk ezt kell lemásolni mesterséges körülmények között, és ez adja az egyik fő bonyolultságát a dolognak.
A Logemann módszer és eltérései
A szakirodalomban a legtöbbet emlegetett módszertan Logemann névre hallgat. A módszer kiindulási alapja egy kifejlett, petéket hordozó nőstény. Szükség lesz egy 30-50 liter körüli akváriumra a sós vízes részleghez, meg egy kisebb akváriumra, ahol a nőstény elengedheti a petéket. Logemann leírása azt javasolja, hogy oda tegyük a nőstényt, ahol majd elengedi a petéket, amit később besózunk. Bár hallani néhol olyanokról, akiknek így is sikerült, azért a legtöbb embernek beletört a bicskája. A két akvárium használata azért szükséges, mert a sózás stresszhatásnak teszi ki a nőstényt, és befolyásolhatja a peték elengedését.
Sós víz elkészítése
A Logemann módszer szerint a 25 g/l sókoncentráció a nyerő, de én ebben nem tértem el a saját próbálkozások során. Nem akármilyen só jó ehhez, csak olyan, ami mesterségesen kevert, és a tényleges tengervizet fogja imitálni. A konyhasó bár szintén tengerből származik, de a feloldódás után nem kapunk tényleges tengervíz összetételt. Mesterségesen kevert sót díszállat-kereskedésekben tudunk vásárolni leginkább, sok márka megfelelő lehet, én Red Sea márkát használtam. A helyes oldatkeverés úgy zajlik, hogy ha mondjuk 40 liter vízhez számoltuk a sót, akkor a só+víz adja ki a 40 liter mennyiséget a végén. Tehát ha 25 g/l koncentrációt szeretnénk, akkor 25 x ~40 liter víz, tehát 1000 g só kell, azaz 1 kg.
Az algás nevelő akvárium
Az így kapott "mangrove mocsár" vizet ez után világítani kell, eleinte állandó jelleggel, hogy minél jobban bealgásodjon. Egy "steril" sós vizet nagyjából akármeddig világíthatunk, ha csak véletlen nem került bele valami életben maradni képes spóra, nem fog semmi történni. Szóval lesz még egy fontos előkészület, be kell szerezni a kicsi Amanók kajáját. Sok mindennel lehet próbálkozni, a sikeres szaporítók nagyjából két dologra esküsznek: Hobby Liquizell, illetve spirulina por. Én az utóbbi helyett Chlorella port szereztem be bioboltból, mivel a chlorella könnyebben fogyasztható, tudniillik a spirulina kicsi spirálokból áll, amik összeakadnak, tömböket képeznek, a Chlorella pedig egyszerű golyó formájú, így nem akad össze. De amúgy mindkettő megfelelő, mivel a spirulinát később fogyasztják, amikor már tudják szabdalni. A kaja beszerzése azért is fontos, mert ezzel oltjuk be a sós vizet, mivel mindegyik tartalmaz, még a száraz por is, életképes alga spórákat. Elég a liquizellből 1-2 csepp, a porból pedig fél csipet a beoltáshoz. A víz beérését még lehet segíteni egy kevés mikro+makro növénytáppal is, pár ml elég lesz, tapasztalataim szerint szépen felgyorsítja az alganövekedést. Tehát megy 24 órában a fény, nem kell semmi speciális, igazából 3000-6500K körül bőven jó, akár kompakt fénycső, vagy LED is. Legalább pár hétig járjon így, de a legjobb, ha 1-2 hónapig is tud. Akkor igazán jó, ha amikor ránézel, már egy enyhe hányinger elkap a sok trutyitól. A bealgásítás több szempontból is hasznos és fontos. Egyrészt, táplálékot fog adni a fejlődő lárváknak, de ennél van még fontosabb funkciója is: az alga rendkívül jó szűrő. A keletkező bomlásterméket egyből magába építi, miközben ugye táplálék is egyben, így gyakorlatilag nem kell szűrnünk a vizet. Emellett mivel az alga fotoszintetizál, oxigént is ad le nappal a vízbe.
A lárvák gyűjtése és etetése
A friss mama besárgul, és egyből a hímek célpontja lesz. Ha szerencsénk van, ezt egy éjszaka alatt megteszi, ha nem, akkor szakaszosan mindig csak néhányat. A lényeg, hogy be kell őket gyűjteni. Akár a külön kis akváriumában, akár a fő (növényes?) akváriumban engedte el, a szűrést, és minden vízforgatást kapcsoljuk le, és sötétítsünk le teljesen, de a legjobb ezt este, eleve sötétben csinálni. Ez után egy okostelefon "zseblámpa" funkcióját használva vonzzuk egy helyre a kis lárvákat. Ezt azért tudjuk megtenni, mert ösztönösen a fény felé mennek, és ott fognak egy kupacban tobzódni. Fogjunk egy levegőztető szilikoncsövet, és szívjuk le a kis lárvákat egy edénybe, minél kevesebb vízzel. Ezek a lárvák mehetnek a sós nevelő akváriumba szoktatás nélkül is. Ha csak sok vízzel sikerült őket kiszívni, vagy öntsük le a felesleges vizet, vagy kissé sózzuk fel a nevelő vizét a bekerült vízmennyiség függvényében. Ha minden lárva átkerült, a folyamatos fényt vegyük le kb. 12-14 órára, hogy alganövekedés maradjon, de meglegyen a természetben is megtalálható fény-sötét ciklus a lárváknak.
Ezután következik az igazi nagy mutatvány: életben kell tartani a lárvákat. A jó algás akvárium egy kis lebegő algát mindig produkál, de emellett adjunk nekik liquizellt is az első nappokban. 1-2-3 csepp bőven elég. Ehhez egy kis pohárkába öntsünk egy kis édesvizet, majd cseppentsük bele a kívánt adag liquizell-t majd enyhén rázzuk össze, és mehet a lárváknak. Az édesvízbe való cseppentés azért hasznos, mert könnyebb, mint a tengervíz, így egy ideig fent fog úszni a sós víz tetején, a kaját oda koncentrálva, ahol a lárvák is nyüzsögnek. Ebből következik, hogy estefelé etessünk, amikor sötét van, és a lámpa fényére odagyűltek a lárvák. A Logemann módszer megadja, melyik nap mikor és mit adj nekik enni, a lényeg, hogy a két véglet között kell egyensúlyozni: a vizet ne borítsuk meg, de tápanyagbőségben fejlődjenek a lárvák. 1-2 naponta lehet az elején liquizellel etetni őket, majd úgy a 10-14 nap körül be lehet iktatni a felvizezett por Spirulinát vagy Chlorellát. Úgy a 30. naptól kezdve már egyre kevésbé igénylik a mesterséges táplálékot, mert az akvárium alsó és oldalsó üvegein megtelepedett algákat fogják inkább enni, de még néha, ha lebegnek, adjunk nekik felvizetett algaport. A keltetés során a nőstényt többször megfigyelhetjük, ahogy friss vizet legyez a petékre.
Lárvák fejlődése és áthelyezése
A nőstények hasüregében érlelődő, megtermékenyítetlen petékkel indul az új generáció fejlődési útja. Ez az időszak akár hat hétig is eltarthat, majd ezt követi a megtermékenyítés és további 3-5 hét, amíg a bébi garnélarákok kikelnek. E folyamat során a vízhőmérséklet közvetlenül befolyásolja a peték fejlődési időtartamát, mivel a melegebb hőmérséklet fokozza az anyagcserét és felgyorsítja a folyamatot. A vemhességi időszak vége után, fajtól függően 20-40 garnéla bébi kel ki. A körülbelül 1-2 mm-es méretű kicsik a kikelés után azonnal önállóak, nem térnek vissza anyjukhoz. Számukra nem szükséges keltető akvárium, mert a felnőtt egyedek nem eszik meg utódaikat.
Ha szerencsénk van, a lárvák szépen fognak fejlődni, de elhullás mindig is lesz, ezen ne essünk kétségbe. A legtöbb lárva sajnos az első 20 nap alatt pusztul el. Ennek pontos okát még a tapasztaltabbak sem mindig tudják biztosan, lehet genetikai hiba, rossz vízminőség, kaja hiány, stb. Ha az első 7 napban pusztulnak el, véleményem szerint nem tudtak enni. A kifejlődési idő nagyjából, a Logemann módszer szerint 45 nap, de én úgy láttam, hogy van amelyik már 43 naposan mutatta a kifejlődés jeleit, van amelyik csak 50-55 nap körül. Nem kell kapkodni tehát, szépen nyugodtan lehet figyelni a fejlettségi állapotukat, és a megfelelő időben áttenni őket édesvízbe. Van aki a szoktatásra esküszik, de egy kifejlett lárvát elméletben szoktatás nélkül is átboríthatunk édesvizű akváriumba. Én eddig azt vettem észre, hogy kinézetet tekintve akkor készek átmenni édesvízbe, ha átlátszó a testük, és a toruknál a testük barnás színű. A kinézetük mellett az érésre utaló másik fontos jel, hogy Amano garnélaként viselkednek. Nem úsznak már fejjel lefelé, nem lebegnek egyáltalán vízközt, hanem másznak az üvegen, és hasukon lévő úszólábakkal változtatnak helyet elég gyorsan. Ha feléjük nyúlunk, a csápjaikkal felénk matatnak, illetve "ugranak", ha el akarjuk kapni őket. Édesvízbe kerülés után 1 napon belül levedlenek.
Együttélés más fajokkal és gyakori problémák
Garnélák és halak
Lehetséges más akváriumi halakkal együtt tartani a garnélákat, de csak akkor, ha ezek nem nagyobbak, mint maguk a rákocskák. A kis méretükből fakadóan a nagyobb halak könnyen eledelnek vélhetik őket, amitől hamar megcsappanna a számuk az akváriumban. A legnyugodtabb környezetben mégis akkor vannak, hogyha a saját fajtájukkal úszkálhatnak együtt, azaz a többi garnélával. A ragadozó halak általában nem idegenkednek attól, ha bébi garnélák kerülnek az étlapjukra. Feltételezhető, hogy bármi, ami belefér egy ragadozó hal szájába és nem elég gyorsan menekül, akkor azt meg is fogja enni. Ezért mindenképpen előre tájékozódjunk, ha törpegarnélát szeretnénk társítani más élőlényekkel. Jó választás lehet a kisebb termetű fajok, mint például a legtöbb Boraras faj, mert még a legkisebb bébi garnélák sem férnek be a kis méretű szájukba.
Betegségek és paraziták
A rossz vízparaméterek, a túl lágy víz, vagy ezek együttese vedlési gondokat és sokszor elhullást is okoz. A megfigyelések alapján a pusztulás közvetlenül a vedlés előtt, vagy után tapasztalható. Ilyen parazita például a Scutariella. Ha jól megfigyeljük a garnélánkat, a fejrészen apró fehér szőrszerű parazitákat figyelhetünk meg. Nem feltétlenül halálos a garnélákra, de legyengítheti azokat és végül okozhat elhullást is. Sera Tremazol, vagy JBL Gyrodol használatával kezelhető. A garnélák páncélján felfedezhető külső elváltozások, foltok, bakteriális, vagy gombás fertőzésre utalhatnak. Ilyenkor fokozottan ügyeljünk a víz tisztán tartására és sűrítsük a vízcseréket. Vitatott még, hogy az akváriumban fellelhető Planária féreg okozhat-e elhullást a garnélák közt. Sokak szerint nem, de mégis az a tapasztalat, hogy a Planáriával fertőzött akváriumokban kisebb a szaporulat és több a megmagyarázhatatlan elhullás. Azt javasoljuk, hogy inkább szabaduljunk meg tőlük. Használjunk planáriaírtó szert (pl. fenbendazol) vagy csapdát. Néha napján felfedezhetünk apró (1-2 mm) csápocskákkal lengedező hidrákat is az üvegen, vagy egyes növények levelein. A tapasztalt akvaristák a jó vízminőséggel hozzák őket párhuzamba, azonban veszélyt jelenthetnek az apró újszülött garnélalárvákra, vagy ivadékokra.
CO2 túladagolás
Az Amano garnélák a CO2 túladagolásra is érzékenyek lehetnek. Lehet, hogy bírja, lehet hogy nem. Amano garnélát akváriumban elpusztulni nagyon ritkán látni. Ha valami nem jön be neki inkább elszökik. Ha kifejezetten lágyvizes akváriumban tartja rákocskáit, akkor CO2-t is adagolhat a vízhez, de mindig óvatosan és a megfelelő adagolásra figyelve.
Életciklus és elhullás
A garnélák (többsége) rövid életű. 1-1,5 év átlagosan. Tehát egy kiöregedő állomány is tűnhet úgy, hogy megmagyarázhatatlan az elhullás, de valójában egy természetes folyamatnak vagyunk szemtanúi. Az állandó stresszben tartott garnéla általában félős, rejtőzködő és rövid életű lesz. Ha nincs is a garnélákra leselkedő veszély, a garnéla génjeiben hordozza az óvatosságot. Mindenképp ajánlott megfelelő mennyiségű búvóhely, dús növényzet elhelyezése számukra.