2013 jelentős évforduló volt a magyarországi könyvtörténet és annak kutatása szempontjából, hiszen 540 esztendővel ezelőtt, 1473. június 5-én fejezte be Andreas Hess Budán az első hazai ősnyomtatvány, a Chronica Hungarorum nyomtatását. A magyar nyomdászat története több mint 500 éves, és ezen időszak hajnalán állt Andreas Hess, egy budai nyomdász, aki valószínűleg német származású volt. Rómában scriptorként működhetett, ahol megismerte és megtanulta a nyomdászmesterséget. Karai László budai prépost, alkancellár hívására jött Budára, s az ő segítségével alapította Magyarország első nyomdáját 1473-ban. Hess András regényes alak: keveset tudunk róla. Sem születése, sem halála ideje nem ismert, sem semmi további, ami alapján egyéni vonásait felrajzolhatnánk. Mégis, 550 éve ő volt az első magyar nyomtatott könyv megalkotója, a Várban utcát neveztek el róla, és a magyarok többsége ismeri - mert az iskolában megtanulja - a nevét.
Az első hazai nyomda létesítését főként az ország humanista értelmiségi köre támogatta, élükön Vitéz János esztergomi érsekkel, Hunyadi Mátyás mentorával. Vitéz 1454-ben éppen Mainz városában járt diplomáciai tárgyaláson, ahol Gutenberg nyomdája is volt, így valószínűleg már korán felismerte a nyomtatásban rejlő lehetőségeket. Amikor a király utasította Karai László budai prépostot és alkancellárt, hogy utazzon Rómába pápai támogatásért a cseh uralkodóval szemben, vélhetően Vitéz János volt az, aki külön megbízással kérte Karait: győzze meg az egyik nyomdászt, hogy költözzön át Budára, és létesítsen itt saját nyomdát. Az ígéret szerint Hess teljesen önálló műhelyt alapíthatott Budán, adókiváltságokkal, saját olvasótáborral és vevőkörrel, biztos megélhetéssel. Az ajánlatot még vonzóbbá tette, hogy ekkorra Mátyás király udvara már az itáliai humanisták körében is becses hírnévnek örvendett. Az átcsábítás sikeres volt: Karai prépost 1471. március elején tért vissza Budára hivatalába, Hess András pedig saját római betűkészletével 1471 késő tavaszán (egyes források szerint 1472-ben) érkezett a magyar fővárosba.
Az ősnyomtatványok és a Budai Krónika
A Hess-nyomda két termékének a fennmaradt és mára már az egész világon szétszóródott példányai voltak a kiindulópontja annak a módszeres kutatásnak, amelyet Borsa Gedeon könyv- és művelődéstörténész évtizedek óta végez az első magyarországi ősnyomda létrejöttének kérdéseiben. Mivel levéltári források nem állnak rendelkezésre, a betűtípus-kutatás módszerét is segítségül hívva sikerült megnyugtató módon tisztáznia számos filológiai, tartalmi és technikai kérdést.
Hess 1471 nyarán a Karai préposttól kapott házban összerakta fából készült présgépét, hogy ősszel megkezdhesse első budai munkáját, a vélhetően Vitéz János megbízásából készült Chronica Hungarorumot. Itt nyomtatta ki a Budai Krónika néven ismert legrégibb magyar nyomtatványt, amelyet tulajdonképpen egy írólapnyi nagyságú oldalt kapunk. A munka elkészült 1473-ban Budán, pünkösd előestéjén Hess András munkája nyomán. A Chronica Hungarorum kolofonja latinul így szól: „Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andream Hess”, magyarul pedig „Befejeződött Budán az Úr 1473. évében, pünkösd előestéjén: Hess András által”. A tipográfus Hess, amikor Magyarországra érkezett, már nem számított kezdőnek, ám feltehetőleg egyedül dolgozott a Rómából magával hozott öntött betűkkel, s így csak 1473. június 5-ére fejezte be munkáját - nagyjából havi 7-8 oldalas tempóval számolva.
A lassúság oka valószínűleg abban keresendő, hogy Vitéz János összeesküvésének bukása bizonytalan politikai légkört teremtett, s Hess András nem tudhatta, hogy vajon megtérül-e valaha a befektetett energiája és megkapja-e méltó jussát anyagi értelemben - ráadásul művének előszavát is minden bizonnyal újra kellett írnia és nyomtatnia, hiszen a Krónikát éppen a bukott esztergomi érseknek ajánlotta, mint mecénásnak. Az elkészült mű valódi sikertörténet lett.
A latin nyelvű, 70 fólióból álló Chronica Hungarorum a magyarság történetét meséli el a hun-magyar eredettől indítva egészen Mátyás király uralkodásának első tíz évéig (1468-ig, a cseh háborúkat megelőző időszakig). Az első budai kiadvány elejére Hess ajánlása került, ami Karai László prépost részére szól: „Tisztelendő László úrnak, a budai egyház prépostjának, apostoli főjegyzőnek, a felséges Mátyás király alkancellárjának!” Az ajánlás került utoljára a nyomtatványba, történészek szerint nem zárható ki, hogy Hess először Vitéz Jánosnak ajánlotta a munkáját, de az érsek kegyvesztettsége és korai halála miatt új mecénást kellett keresnie, aki végül maga Karai prépost lett.
Másik ismert nyomtatványa Leonardus Brunus Aretinustól két görög szöveg latin fordítása: Basilius Magnus De legendis poetis című értekezése és Xenophón Apologia Socratis című munkája, azaz Xenophon Szókratész védőbeszéde című munkája.
Az első magyar nyomtatott könyv – a Budai Krónika újradigitalizálása
A Hess-nyomda helye az európai nyomdászatban és sorsa
Önmagában mérföldkő, hogy Csehorságot leszámítva (mely a Német-Római Császárság része volt, így Gutenberg híre és találmánya oda gyorsabban eljuthatott) Magyarországon, ezen belül is Budán létesülhetett a térség első nyomdája. Az is kiemelkedő, hogy a Hess műhelyében 1473-ban készült Chronica Hungarorum volt Európa második legkorábban nyomtatva kiadott nemzeti története (egy spanyol történet előzi meg 1470-ből). A Chronica Hungarorum a magyar nép történetét bemutató 15. századi krónika, mely egyedülálló a korszakban abból a szempontból, hogy más középkori királyságok ekkortájt létrejövő nyomdáiban nem történelmi munkákat adtak ki elsőként (a Biblia és különféle teológiai művek jobban adták magukat e célra). A Budai krónika azonban mégis kelendő volt - hiszen a korabeli olvasó a magyar történelmet a kezdetektől (a magyar népet a bibliai Noétól származtatva) Hunyadi Mátyás uralkodásával bezárólag mutatta be - igaz, hogy a nyomtatvány utolsó szakasza meglehetősen elnagyolt, hiszen négy oldalon beszéli el a Nagy Lajos halálától (1382) Mátyás moldvai hadjáratiáig (1468) terjedő időszakot.
A kiadvány megjelenése után Hess András számított Magyarország első könyvkereskedőjének is. A lehetséges hazai vevők főként a királyi udvar hivatalnokai és a Budán élő papság lehettek, akik ismerték a latin nyelvet, és tudtak olvasni. A Mátyás király és humanisták közötti feszülő viszony, ebből (is) fakadóan a mecénások hiánya miatt a nyomda nem bizonyult hosszú életűnek. A nyomda rövid fennállás után valószínűleg Hess halála miatt megszűnt, de pontos dátumról nincs forrás, valószínűleg 1477 és 1480 között. Hess András további sorsáról sem maradt fenn adat. A nyomdai anyag szinte egyidős Mátyás királlyal.
A nyomda 1473 és 1476 között működött, és ez idő alatt összesen három művet nyomtattak ki: a Chronica Hungarorumot, a Leonardus Brunus Aretinustól származó két görög szöveg latin fordítását (Basilius Magnus De legendis poetis és Xenophón Apologia Socratis), valamint a Confessionale című művet és egy búcsúcédulát. Fél évszázadot kellett várni a következő nyomdára az országban.
A Budai Krónika fennmaradt példányai és kutatása
Az eredeti, 1473-as Chronica Hungarorumok közül mai ismereteink szerint tíz példány maradt fenn, ebből kettő található Magyarországon: az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), valamint az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár épületeiben. A nyolc külföldön lévő példány nyolc különböző városban lelhető fel, ezek: Bécs, Lipcse, Krakkó, Párizs, Princeton, Prága, Róma és Szentpétervár. A cári Oroszországtól az Amerikai Egyesült Államokig találtak nyomtatványt. Hess András műve annyira népszerű volt a maga korában, hogy elkezdték kézzel másolni, vagyis ma úgy mondhatnánk: a „jogdíjat nem megfizetve, kalózkópiaként” terjedt a művelt és a magyar történelemre latin nyelven ácsingózó közönség köreiben.
A két budapesti példány közül az egyik megszakítás nélkül Magyarország területén tartózkodott: az Egyetemi Könyvtárban őrzött Krónika a 18. században került az intézménybe. A másik, ma is az OSZK birtokában lévő eredeti példány először egy bécsi könyvpiacon tűnt fel 1843 áprilisában, egy Hildebrand családnevű orvos gyűjteményének árverezésekor. Horvát István, a Széchényi Könyvtár korabeli igazgatója (1815-től 1846-ig) József nádorhoz fordult anyagi segítségért, aki megadta a szükséges támogatást. Bár egyik fővárosi példány sem őrizte meg az 1473-ban, Budán készült eredeti kötését, a Hildebrand-féle példány lapjai teljesen épek, 550 éve sértetlenek, ezért később erről a példányról készítették a reprint-, vagyis hasonmás kiadásokat.
A történészek a kiegyezés korszakától napjainkig egyre több megalapozott információt állapítottak meg Hess András nyomdájáról és a Budai Krónikához köthető személyekről és helyszínekről. Fitz Józsefnek, Borsa Gedeon mesterének a Budapesten 1932-ben kiadott monográfiája óta nem jelent meg hasonló áttekintés Hess munkásságáról. Borsa Gedeon évtizedek óta módszeresen kutatja az első magyarországi ősnyomda létrejöttének kérdéseit.
Az 1900-as kiadáshoz meglepő módon nem közöltek magyar fordítást, a nagyközönségnek egészen 1973-ig, a Budai Krónika megjelenésének 500. évfordulójáig kellett várnia az első teljes és nyilvános magyar változat kiadására Horváth János irodalomtörténész fordításában - ez a kötet viszont a reprinteket nem tartalmazta. Az 550. évforduló alkalmával, vagyis 2023-ban a Széchényi Könyvtár a legteljesebb formában újra kiadta a Budai Krónikát, mely egyszerre tartalmazza a reprinteket és a magyar fordítást is. A kiadvány megvásárolható az OSZK könyvesboltjában és megrendelhető a Kiadványtárban. Hiánypótló munka a Chronica Hungarorum 550. évfordulójára készült kiadás, amely Farkas Gábor Farkas nem látta el jegyzetekkel a latin szöveg betűhív közlését és magyar fordítását tartalmazó második, vastagabb könyv magyar fordítását, hiszen teljességre törekvő szakirodalom jelent meg róla korábban (Borsa Gedeon: Andreas Hess, OSZK, 2013).
Az első magyar nyomtatott könyv – a Budai Krónika újradigitalizálása
A Hess András tér és az emlékezet
A budavári Hess András tér napjainkban. A keskeny térnek számos korábbi neve ismert: az Árpád-korban Szent Miklós utcájának hívták, Mátyás király és a Hess-nyomda idején pedig Ötvös utcának (mivel ekkor főleg ötvösműhelyek foglaltak itt helyet). A török időkben Hüszrev pasa piacaként ismerték, a 17-19. században Collegium, Iskolaház, illetve Iskola térnek is nevezték, 1879-ben lett Pázmány Péter utca, 1936-ban pedig 11. századi utca. Egy 1955-ös fényképen a Hess András tér 4. szám alatti épület látható. Itt állhatott a 15. században Hess András nyomdája.
A nyomda emlékezete sem múlt el: 2016-ban a Mátyás-kori Hess-nyomda feltételezett helyére, a Hess András tér 4. szám alá egy emléktábla került, Rieger Tibor szobrászművész alkotásaként. A tábla avatásán Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere is részt vett, jelezve a város számára is Hess András munkásságának fontosságát.
Egyéb Hess Andrások és félreértések
Fontos megjegyezni, hogy létezik egy Dr. Andreas Hess svájci református lelkész, a HEKS segélyszervezet volt magyar kapcsolatokért felelős munkatársa, akit kitüntetésben részesítettek a tizenkettedik Tiszántúli Református Egyházkerület Jótékonysági báljának alkalmával 2019-ben. Dr. Andreas Hess ötven éve tartja a kapcsolatot a magyarországi és Kárpát-medencei reformátussággal, valamint a HEKS segélyszervezet munkatársaként igen sok segítséget közvetített. Bár Hess András (az ősnyomdász) és Dr. Andreas Hess (a lelkész) nevének hasonlósága félreértésekre adhat okot, munkásságuk és tevékenységük teljesen eltérő. Hess Andrást (az ősnyomdászt) talán nem túlzás „tiszteletbeli magyarnak” nevezni, hiszen ő volt az első magyar nyomtatott könyv megalkotója, és feltette Magyarországot a nyomdászat terén éllovas országok „rekordlistájára”.