Az élet olykor mesébe illő fordulatokat tartogat, ahol a képzeletbeli aranyérintés valósággá válhat. De vajon mennyivel egyszerűbb, boldogabb lenne az élet, ha az ember kezében minden arannyá változna? Midász király, akinek megadatott ez a varázslatos képesség, nem volt elégedett. Miért nem volt boldog Timár Mihály sem, akit a magyar Midászként emlegettek, és aki minden vállalkozását sikerre vitte? Ez a kérdés áll Jókai Mór 1872-ben írt, „Az arany ember” című regényének középpontjában, amely a romantika és a realizmus világát állítja egymással szembe, miközben a boldogságkeresés örök témáját járja körül. A történet az 1820-as évek Magyarországára repít bennünket, megismertetve az író gyermekkorának tipikus komáromi világával, és bemutatva egy ember, Timár Mihály lelkének vívódását a jó és a rossz között.
Jókai Mór: Az Aranyember
A Vaskapu és a Szent Borbála - A kezdetek és a sorsfordító utazás
A regény a román-szerb határon található, rettegett Vaskapu bemutatásával indul, mely a legveszedelmesebb hajóutak közé tartozik. Ezen a kősziklás, zúgó vidéken halad felfelé a "Szent Borbála" nevű hajó, melyet igavonó állatok vontatnak a parton. A legénység tagjai között találjuk Fabula János kormányost, Timár Mihályt, a délceg, szőke hajóbiztost, valamint Trikalisz Euthym görög kereskedőt és csodálatos szépségű lányát, Timéát. A rakomány búzát Timár Mihály tulajdonában van, ami a későbbi események szempontjából kulcsfontosságú lesz.
Timár Mihály bátran és leleményesen vezeti át a "Szent Borbálát" a gyilkos zuhatagokon és zátonyokon. Egy váratlan malomlapát, mely a hajó útjába kerül, újabb próbatétel elé állítja. Timár öt emberével csónakba száll, és egy horgonnyal elkapja a még mozgó lapátokat, majd egy örvénybe kormányozza a veszélyt jelentő malmot - sikeresen elhárítva a közvetlen fenyegetést. Azonban a megpróbáltatásoknak még koránt sincs vége.
Kiderül, hogy egy huszonnégy evezős török ágyúnaszád követi őket, hogy elfogják a hajó utasait. Timár vakmerő manőverre szánja rá magát, hogy lerázza a török hadihajót: a perigradai szorosban "átvádol" (egy veszélyes folyosón kel át) a Duna szerb partjáról a románra. Ez a merész lépés ideiglenesen megmenti őket, de a hátralévő úton a hajó olyan erős ellenszélbe kerül, hogy képtelenek továbbhaladni. Kénytelenek lehorgonyozni az első szembejövő szárazföldnél, egy újonnan keletkezett szigetnél, amelyet a Duna épített uszadékból. Ezzel a sorsfordító eseménnyel veszi kezdetét Timár Mihály kettős élete, és a regény egyik legfontosabb helyszíne, a "Senki szigete" is színre lép.
A Senki szigete - Paradicsomi idill és rejtelmek
Timár Mihály elindul, hogy felderítse a környéket, és meglepetésére egy igazi paradicsomba csöppen. A parti zsombék mögött gyümölcsfa-labirintus, virágoskert és egy sziklába vájt házikó búvik meg. A szigeten két hölgyet talál: Teréza asszonyt, a sziget úrnőjét, és lányát, Noémit. Mellettük hűséges állataik, Almira, a nagy fekete newfoundlandi kutya, és Narcissza, a kis fehér macska, valamint sok más állat él.
Teréza asszony vacsorával vendégeli meg az utazókat, kukoricapattogtatással kínálva őket, ami akkoriban már népszerű eledel volt Magyarországon. Egy kancsó meggyborral is megkínálja Timárt. A nő szikár, barna, erős, ideges alak, kemény kifejezésű, összeszorított ajkakkal, de szelíd, biztató szemekkel. Napbarnította arca a harmincas évei elejét vallotta életkorául. Elmondja Timárnak, hogy náluk cserevásár folyik, mert a szigeten nincs szükség pénzre, ami csak a zsiványokat vonzaná.
Az étkezést azonban egy váratlan látogató, Krisztyán Tódor zavarja meg. Az aljas, kétszínű férfi, aki a törököknek kémkedik, Noémi jegyese, és valamilyen pénzzé tehetőért jött, melyet kisajtolhatna Terézától. Teréza asszony ekkor elmeséli Timárnak szívszorító történetüket: valaha Pancsován laktak férjével, akinek jó barátja volt Krisztyán Maxim, Tódor apja. Megegyeztek, hogy gyermekeiket összeházasítják. Krisztyán kereskedő volt, megrendelője pedig az a Brazovics Athanáz, aki Timár munkaadója jelenleg. Teréza férje rendszeresen adott kezességet Krisztyánnak, aki azonban egyszer megszorult, vagyonával elszökött, így a pénzt a kezesektől hajtották be, földönfutóvá téve ezzel sok embert. Teréza férje öngyilkos lett, ő pedig Noémivel és Almirával átszökött erre a szigetre, és itt kezdett új életet. Ezen a szigeten, amely egyetlen ország fennhatósága alá sem tartozik, már tizenkét éve élnek, és mindent a két kezük munkájával teremtettek meg.
A szigeten élő állatok is különleges szerepet kapnak. Almira, a fekete newfoundlandi kutya "jó embert soha nem bánt", de a tolvajokat a sziget túlsó végén is megérzi. A múlt télen még egy ordas farkassal is végzett. Narcissza, a kis fehér cica pedig a családi idill része. Timárnak nagy vigasztalására szolgált ily hitelesen bebizonyítva látni, hogy ő jó ember. Az állatok viselkedése a sziget tisztaságát és ártatlanságát tükrözi.
Timár, látva Timéa rosszullétét, megkéri Teréza asszonyt, hogy lányával együtt az éjszakát a barátságos kunyhóban tölthessék, amibe ők beleegyeznek. Timéa és Noémi első találkozása rendkívül beszédes: a két lány, bár eltérő világból jött, valami álomszerű sejtelmet lát egymás szeméből. Noémi megkínálja Timéát bergamotte-körtével, amit a szigeten termesztenek. Timéa kézcsuklóját egy kígyó alakú, kékre zománcozott arany karperec fonta körül, ami félreértésekhez vezet: Noémi azt hiszi, Timéa meg akarja venni tőle Narcisszát, de ő nem adja. A sziget a nyugalom és az ártatlanság menedéke, ahol Timár megtapasztalja a civilizált világ gondjaitól mentes életet.
Ali Csorbadzsi titka és a vörös félhold
Másnap elbúcsúznak szállásadóiktól, és visszatérnek a hajóra. Ekkor Trikalisz Euthym elárulja Timárnak, hogy ő nem az, akinek hiszi. Igazi neve Ali Csorbadzsi, és a szultán egyik fő embere, Kandia kormányzója volt Törökországban. Megtudta azonban, hogy valaki az életére tör, vagyonát és lányát pedig el akarják kobozni. Életének utolsó órájában fölfedi a titkát Timár Mihály előtt. A szultán birodalmában újításokat szeretne, ami sokak életébe kerül. Az ő és lánya élete is veszélybe került, és Timéára szeráj és koldussors várt volna. Elhatározta, hogy megmenti vagyonát és leányát, ezért megszökik. A tengeri menekülést nem választhatta, hiszen a gyors és új kerekes hajókkal gyorsan utolérnék, így Magyarország felé, álruhában mint görög kereskedő kísérelte meg a szökést. Álutakon sikerült így eljutnia Galíciába, innen már nem lehetett volna szárazföldön tovább mennie, ezért fogadta fel Timár Mihályt a hajójával. Pénzén búzát vásárolt, hiszen így menthette egyedül vagyonát. Mikor megtudta, hogy a hajó tulajdonosa Brazovics Athanáz, reméli, hogy az, a megboldogult görög felesége révén rokona, a segítségére lesz majd. Allah eddig is segítette, hiszen a Vaskapun is átjutottak, kijátszották az üldözőket és a vesztegzárat. És az utolsó pillanatban vesztek el.
A férfi, aki a szigeten megjelent, Krisztyán Tódor, a török kormány kémje volt, és mindketten felismerték egymást. Ali Csorbadzsi megmérgezte magát, és arra kéri Timár Mihályt, hogy viselje gondját Timéának, vigye el Brazovics Athanázhoz, hogy az a házában viselje gondját. Ezer arany az összes készpénze, ezt is adja át Brazovicsnak, a hajórakománnyal együtt. Arra kéri, hogy holttestét hajósszokás szerint dobják a vízbe. Timárnak Timéára is figyelnie kell, hiszen az apja neki is adott a mákonyból, a lányt fel kell ébresztenie, Ali Csorbadzsi megesketi, hogy nem hagyja elaludni. Utolsó, szinte alig érthető szavaival a „vörös félhold”-ra figyelmezteti a hajóbiztost.
Timárnak sikerül megmentenie a lányt, később hajósszokás szerint eltemeti az apját. Bár Ali Csorbadzsi azt kérte, hogy testét lökjék a Dunába, Timár szerette volna, ha előbb megkapja a végtisztességet, és egy pap eltemeti a szárazföldön. A falu papja nem hajlandó végrehajtani a szertartást, mivel az elhunyt nem gyónt meg halála előtt. A parton a falubeliek babonasága miatt sem lehet elvégezni a temetést. Timárnak sikerül csellel kijátszania a pancsovai kapitányt, aki a török szökevény után nyomoz, és így megmenti Timéának az apja vagyonát.
A sors azonban nem segíti őket, a "Szent Borbála" Komárom partjainál tőkére (úszó fára) fut és elsüllyed, ami további bonyodalmakat okoz.
Komárom és a Brazovics-ház - Árulás, gazdagság és képmutatás
Timár Mihály elviszi a lányt és az ezer aranyat tartalmazó ládikát a Brazovics-házba Komáromba, hogy viseljék gondját az árvának. Brazovics Athanáz, a hajó tulajdonosa, Zófia asszony férje és Athalie apja, először kedvesen fogadja Timéát. Amikor azonban kiderül, hogy a lánynak alig van valami vagyona, hiszen a hajórakomány elsüllyedt, Brazovics viselkedése megváltozik. Timéát végül is a háznál tartják mint fogadott leányt, de a kisebb cselédmunkák is rá hárulnak. Brazovicsék szolgaként bánnak Timéával.
A dühöngő Brazovics megbízza Timár Mihályt, hogy árvereztesse el a vizes búzát, nem teljesíti Ali Csorbadzsi kérését, és nem vesz részt személyesen a kirakodásnál. Athalie vőlegénye, Kacsuka Imre hadnagy, azt tanácsolja Mihálynak, hogy ő maga licitáljon a vizes búzára, és a hivatalos személyek megvesztegetésével adja el a hadseregnek. Így nyerhet az üzleten hetvenezer forintot. Timár rövid töprengés után elfogadja az ajánlatot, hiszen így Timéa elvesztett vagyonából is visszafordíthat a leánynak valamennyit.
A kirakodáskor Timár megtalálja azt a zsákot, amelyre a vörös félholdat festették, és ebben egy kis bőrtasakban drága ékszerek és pénz volt. Ali Csorbadzsi lányával együtt egymilliónyi értéket menekített meg a "Szent Borbálán". Hosszas vívódás után végül megtartja a kincset magának azzal a gondolattal, hogy ehhez még szerez, és mint vagyonos ember, megkéri a lány kezét. Ugyan a tisztesség szándéka vezérli, de belül egy hang azt súgja neki: tolvaj vagy! Timár elhitetii Brazoviccsal, hogy az ázott búzát eladta, ezért gazdagodott meg. Az ügyet Brazovics bejelentését követően kivizsgálják. A parasztok Timár mellett tanúskodnak, aki szinte ingyen adta nekik a búzát. Timár a búzaügyletben ártatlan, és sok pénzt veszít rajta, de a külvilág felé meg tudja magyarázni a meggazdagodását. Elhiszik neki, hogy ügyesen üzletelt, anélkül, hogy fény derülne Ali kincsének titkára.
Timár, az „arany ember” néven kezdenek emlegetni. Minden tervét siker koronázza. A kincset szorgos munkával sokszorozza meg, ahogy mondani szokás: minden arannyá válik a kezében, ezért is hasonlítjuk Midászhoz. Komáromban marad, mert Timéára vigyáznia kell. Csodálatos háza van, és nemesi névhez nemesi tettei is társulnak: kórházat alapított a város szegényeinek, protestáns tanodában ösztöndíjakat hozott létre, a régi ezüst kehely helyett aranyat adományozott az egyháznak. Minden pénteken pénzt osztott a szegényeknek; amelyik hajóslegénye vízbe fulladt, az árván maradt gyermekek felnevelését magára vállalta, az özvegynek évdíjat fizetett.
Timéával nem bánnak jól a Brazovics-házban, Athalie folyton gúny tárgyává teszi a kis török lányt, és kihasználja hiszékenységét. Brazovics úr a maradék vagyonát is elvesztette az árvának. Athalie egy kegyetlen tréfát eszel ki, elhiteti Timéával, hogy Kacsuka hadnagy szerelmes belé és megkérte a kezét. Ahhoz azonban, hogy a hadnagy hitvese legyen, meg kell keresztelkednie, templomba kell járnia, és el kell sajátítania a katekizmust, a bibliai történeteket, a zsoltárokat és imádságokat. Azzal hitegetik, hogy már kitűzték az esküvő időpontját is, csak addig el kell készülnie mindazokkal a ruhákkal, melyekre a menyasszonynak szüksége van. Timéa boldog szorgalommal látott hozzá a menyasszonyi köntös hímzéséhez, művészi munka készült a keze alatt, miközben azt hitte, hogy saját menyasszonyi köntösét varrja - a pompás ruhadarab Athalienak készült. A kegyetlen tréfa célba talált, Timéa valóban szerelmes lett az ifjú hadnagyba. Timárnak, aki mindennapos vendég volt a Brazovics-házban, végig kellett néznie, hogy milyen kegyetlen tréfát űznek a leánnyal, és még csak nem is szólhatott.
Az arany átka és Brazovics bukása
Az egyre gyarapodó Timár Brazovics Athanáz anyagi megsemmisítésére készül, hogy Timéát megszabadítsa a Brazovics-ház gyötrelmeitől. A kormány a gazdák kárpótlása mellett földek kisajátítását tervezi. Timár a monostori szőlőföldek megvásárlásával hívja fel a figyelmet a területre, ahol a kormány várat akar építeni. Ezt megneszelve Brazovics is minden pénzéből, de még hitelekből is telkeket vásárol a környéken, a busás haszon reményében. Csak egyetlen kérdést felejt el feltenni a hadmérnöknek, Kacsukának, hogy melyik területet és mikor akarja megvásárolni az állam. Timár azonban titokban elérte, hogy Monostoron csak sok év múltán indítsák el a kisajátítást. Míg Timár Mihály megint nyereséggel zárja azt a befektetését is, Brazovics az esküvő napján tudja meg, hogy az ő földjét csak harminc év múlva veszik meg, így mindenét elvesztette, koldussá lett.
Az esküvő napján tudja meg Timéa, hogy milyen gonosz tréfa áldozata lett, a menyasszonyi köntös, amelyet oly nagy gonddal hímzett, Athalie menyegzőjére készült, hiszen ma őt veszi feleségül a hadnagy. Brazovics Athanáz a lánya esküvője napján tudja meg, hogy tönkrement, és gutaütésben meghal. Kacsuka eláll a házasságtól, a vagyontalanná vált Athalie többé nem érdekli. A Brazovics-házat Timáron keresztül Timéa kapja meg. Athalie a szolgálatába lép.
Brazovics úr üzletei oly szerteágazóak, spekulációi oly kibogozhatatlanok voltak, hogy a hitelezői egészen elárasztották házát. Olyan összegeket is elköltött, melyek becsületére voltak bízva, halálával árvák vagyona, az eklézsia alapítványtőkéi, kórházak pénzei is elvesztek. A hitelezők kielégítésére a ház minden berendezésével együtt árverésre kerül. Athalie-nak mindössze két kincse maradt, a visszaküldött jegygyűrű, és egy szelence mindenféle méreggel, amit egy külhoni útján vásárolt egyszer régen. Nincs bátorsága végezni magával, Athalie az árverés előtti utolsó éjszakán úgy dönt, még beszél volt kedvesével, és éjjel egyedül felkeresi a hadnagyot szállásán. Kacsuka azonban ezt a kérését nem teljesíti, arra kéri, menjen Brassóba a rokonához, és ő sem fog megnősülni. Athalie-nak az őrnagy szavaiból rá kell döbbennie, hogy Kacsuka nem őt, hanem Timéát szereti.
Az árverés napján a három gyászruhába öltözött asszony hallgatja az árverést kísérő dobszót. Athalie reménykedik, hogy Kacsuka mégiscsak felkeresi őket, de csalódnia kell. Az árverést követően egyetlen ember jelenik meg a házban, Levetinczy Timár Mihály. Athalie gyűlölködő, Zófia asszony félelemmel teli pillantással, Timéa szelíden nézett a belépőre. Timár mindent megvásárolt, és mindent Timéa nevére íratott: "Timéa kisasszony, kegyed mától fogva ennek a háznak az úrnője. Minden az öné, ahogy áll. Ruhák, ékszerek a szekrényben, a lovak az istállóban, értékpapírok a pénztárban, ahogy a bírói lefoglalás itt találta. Minden az ön nevére van írva, s a Brazovics-ház hitelezői ki vannak elégítve mind. Mától fogva ön e…".
Kettős élet és a boldogság keresése
Timár Mihály megkéri a török lány kezét, aki hálából igent mond, bár még mindig Kacsukát szereti. A hűséges feleség hideg márványszoborként él a férje mellett, és Timár egyre boldogtalanabb. Timéa felveszi a protestáns vallást, a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapja. Timár egyre gyakrabban jár el hazulról, de sokszor váratlan pillanatokban tér haza. Félti Timéát, főleg Athalie-tól, aki bosszúéhesen figyeli Timéa nem boldog életét, és ennek örül.
Timár menekül saját házából levetinci birtokára, majd elhatározza, hogy meglátogatja Terézáékat a Senki szigetén. Ott a nyugalom mellett Noémi szerelme, majd idővel a közös gyermekük is várja. A szigetet megvásárolja Teréza mamáéknak, ingyen bocsátva használatukra. Érkezésekor látja, hogy az egész sziget rózsába borult. Hamarosan megérkezik Krisztyán is, aki elmondja, beállt faszállítónak egy trieszti hajógyároshoz, signore Scaramellihez. Azzal fenyegeti meg Terézát, ha nem adja át neki a sziget diófáit, feljelenti a szigetet a bécsi és a sztambuli kormánynál. Ekkor azonban Timár elmondja, hogy ő kibérelte a szigetet kilencven évre mindkét kormánytól, és azt ingyen átadja Terézáéknak. Krisztyán erre megígéri, hogy még visszatér és nagy bosszúsan elmegy.
Amikor Timár elhagyja a szigetet, Krisztyán orvul meg akarja ölni, de szerencsére a merénylet nem sikerül. Timár felajánlja Krisztyánnak, hogy az egyik hajóján utazzon el Brazíliába, és legyen ottani új üzletének (Timár lisztet exportál Brazíliába) irányítója. Krisztyán ebbe beleegyezik, és úgy is tesz.
Fél évig boldogan él a szigeten Noémivel, sok hasznos dolgot kiépít, de honvágya van, és haza akar menni. Elutazik a levetinci birtokára, s legnagyobb megdöbbenésére ott találja feleségét, aki - dolgozik. Timéa folytatta tovább férje üzleteit, sőt újabb tételekkel meg is toldotta azokat. Timár nem győz csodálkozni felesége áldozatain. Miután télre hazaérkeznek Komáromba, Timár drasztikus lépésre szánja el magát. Átadja Timéának apja kincseit, mintha azokat törökországi útján vette volna. Timéa őszinte öröme anyja arcképe felett eloszlatja Timár kételyeit.
Télen Timár intézkedik a gazdaság ügyeiről, majd ahogy elérkezik a tavasz, rohan le a Senki szigetére Noémihez. Érkezésekor szomorúan látja, hogy a tavalyi árvíz kiölte a szép nagy diófákat. Mikor a kunyhóhoz ér egy kisgyermeket talál a két nővel. Teréza azt mondja, egy itt meghalt csempészlány fia… Timár rögtön megszereti a gyermeket, s elhatározza, hogy a diófákat kivágja, s belőlük házat épít neki. Otthon az orvosok tanácsára Timéát elküldi Athalie-val Meránba. Ő maga fogad egy faragóembert, s építtet vele monostori birtokán egy mulatólakot. Sajátkezűleg segít neki, még szüksége lesz a tapasztalatokra… A szigeten Timár folytatja a házépítést, de egyszercsak ledönti a lábáról a "hagymáz" (tífusz), s ő hetekig csak fekszik, miközben Noémi töretlenül ápolja. Mikor Mihály állapota javulni kezd, kiderül, a kis Dódinak torokgyíkja van. A történtek után Timár újból hazamegy, ahol rögtön látják, hogy beteg, hogy életveszélyben volt. Az orvosok azt tanácsolják, hogy utazzon el valahova, ezért ő el is megy Balaton-felvidéki kastélyába. Itt hosszú, magányos töprengés után rájön, hogy ő nem élhet tovább ilyen kettős életet. Először határozza el, hogy véget vet életének.
A szigetre érkeztével azonban új életcélt kap, a kunyhóban újból egy kisfiút talál. Teréza szerint ő is egy meghalt csempészlány fia… Timár folytatja a házépítést, amit négy év múlva sikeresen be is fejez. Ekkor Teréza rossz hírt tudat vele: a szíve beteg, még idén meg fog halni. Ezt hallva a szigetre érkezik Sándorovics esperes úr Terézát meggyóntatni, de a nő már kissé eltávolodott a nő vallásától. Kis híja, hogy a pap be nem tör a másik szobába, mivel tudni akarja, ki lesz Noémi jövendőbelije. Csak a nő lélekjelenléte menti meg a helyzetet. Teréza nem sokkal később eltávozik az élő közül.
Krisztyán Tódor bosszúja és Timár eltűnése
Timár hazatértével Athalie elárulja neki, hogy Timéa hűtlen. Azt ajánlja, Timár tegyen úgy, mintha elutazna, majd mutat neki egy titkos folyosót, melyből kihallgathatja majd Timéa és az időközben őrnaggyá előléptetett Kacsuka beszélgetését. Azonban a dialógusból egész más derül ki: Kacsuka úr párbajban megvédte Timár becsületét egy csavargóval szemben, Timéa pedig biztosítja, hogy ő a sírig hű urához. Timár lelkébe mar a jelenet, rádöbben, hogy megvan mindene, de mégsincs semmije sem. Ahogy Midász is koldusnak érezte magát: a vagyona ellenére is éhezett, hiszen az étel is arannyá vált a kezében.
Timár Rác utcai házában húzódik meg, ahol felhalmozódott postáját kezdi olvasni. Egy levélből kiderül, pártfogoltja Krisztyán Tódor megcsalta és meglopta őt Brazíliában, amiért tizenöt év gályarabságra ítélték, de onnan is megszökött. Hogy ne vegyék észre, gyalog elindul a befagyott Dunán keresztül. Azonban leszáll a köd, és Timár csak majd' kilenc óra gyaloglás után találja el a túlpartot. Itt kocsit fogad, és balatoni kastélyába fuvaroztatja magát. A Balatonon a helyi halászok gyülekeznek, Galambos mester vezetésével léket vágnak a tavon, és azon keresztül gazdag fogásuk van.
Azon az estén Timár a kastélyában pihen, amikor váratlan vendég érkezik, Krisztyán. Már korántsem az a jó lélek, mint utolsó találkozásukkor. Mihályra puskát szegez, és elmeséli neki brazíliai megpróbáltatásait: ellopott tízmillió reist, de elfogták, és gályarabságra ítélték. Azonban rabtársában apjára ismert, akinek elmondta, hogy kicsoda a megbízója, és hogy egyszer a szökevény basa miatt követte. Legnagyobb megdöbbenésére apja ismerte Ali Csorbadzsit, ugyanis ő figyelmeztette hajdanán a khazniárt, hogy az életére törnek. A basa azonban kijátszotta őt, és nem fizette meg, pedig még a lányát is Tódornak ígérte! A fiú ebből "rájött", hogy Timár megölte a basát, és elrabolta a kincseit. A rabságban apja meghalt, ő pedig két társával elmenekült. Most pedig azzal fenyegeti Timárt, hogy ha nem adja át neki ideiglenes búvóhelyül a Senki szigetét Noémivel együtt, kitálal az osztrák és a török kormánynak, sőt, Timéának és Noéminek is. Erre Mihály kikapja kezéből a puskát, és elzavarja.
Timár másodszor határozza el, hogy öngyilkos lesz, tehát elmegy a rianáshoz a Balatonon, hogy belefojtsa magát. Azonban mikor odaér, a víz egy hulla fejét emeli a felszínre. A dulakodás során Tódor a rianó jég alá esik. Tavasszal a víz egy holttestet dob a partra, és mindenki azt hiszi, Timár Mihály teste az, pedig Krisztyán Tódoré. A halottban mindenki Timárt véli felismerni, aki ezt kihasználva végleg a Senki szigetére költözik, és boldogan élhet Noémivel és Dódival. Timár ellátogat a Senki szigetére, Noémihez. Érkeztekor a hálás Almira, akit előző látogatása alkalmával még Krisztyán sebzett halálra pisztolyával, még utolsó erejével üdvözli, aztán kimúl.
A sors utórezgései és a boldogság valódi arca
Timéa a gyászév után házasságra készül Kacsukával. Zófia asszony ellátogat Kacsuka úrhoz, akinek elmondja, ideje már megtörni a hosszú gyászt, próbálja meg elhódítani a még mindig szerelmes Timéa szívét. Timéa és Kacsuka végre az esküvőjükre készülnek, de Athalie meg akarja akadályozni. Az esküvő előtti utolsó éjszaka Athalie álomport kever a cselédek italába, melyet csak Zófia asszony nem fogyaszt el, így rajta kívül mindenki alszik. A rejtekfolyosón lesben áll, és miután az őrnagy távozása után Timéa lefekszik, saját kardjával (Timéa Kacsukától kapta azt emlékbe, mellyel Krisztyán ellen vívott) támad rá, de vágásai nem halálosak. A zajra Zófia asszony felriad, és az őrjáratért kiált. Athalie elmenekül, Timéa elájul.
Athalie ellen per indul, de nincs bizonyíték, ő mindent tagad, Timéa pedig nem hajlandó vádolni őt. Timéa megkéri leendő férjét, hogy olvassa fel neki a kapott leveleket. Az őrnagy mikor Dódi levelét olvassa rájön mindenre, felfedi a rejtekfolyosót, benne a bűnjelekkel: a karddal és a véres ruhákkal. Miután Timéa felépül, megtörténik az esküvő. Azonban Timéának még át kell esnie a szembesítésen a tárgyaláson. A letartóztatott Athalie még elhinti a lelkében a bizonytalanságot: rajta kívül csak Timár ismerte a folyosó titkát, tehát életben van.
Negyven év telt el, de Athalie ezalatt soha nem kért kegyelmet. Állítása szerint, ha kiengedik, azonnal megöli Timéát. Pedig szegény nő azóta már rég' meghalt. Negyven év elteltével az író barátjával ellátogat a Senki szigetére, ahol békés kis kolónia él. Két ember leszármazottai, körülbelül negyvenen. Egy negyven év körüli férfi, Deodát üdvözli őket, aki elvezeti látogatóikat egy faházhoz, ahol az "öregek" élnek. Az idős férfi üdvözli őket, és megkéri a szerzőt, hogy írja meg történetét: ő ugyanis "odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy világot, ahol szeretik." Timár Mihály a Senki szigetének paradicsomi idilljébe menekült. Midász pedig a Paktolosz folyóba mártózva szabadult meg a jutalmától.
A regény két jelképes értelme van: az arany szíve van és utal a meggazdagodásra. Timár vívódó hős, akinek lelkiismeret-furdalása van a vagyon, a két nő és a hazugságok miatt. A pénz megtalálásakor elbukik, mint romantikus hős, de végig indokokat keres, hogy legalizálja tettét. A regény valós helyszíneket és társadalmi viszonyokat mutat be, ahol a talpraesettség, a jó gazdasági számítások társadalmi előmenetelt jelenthetnek, de jelen van a korrupció is. A boldogságkeresésről szóló regény rousseau-i választ ad: a civilizációban élő, boldogulni próbáló polgár óhatatlanul sáros lesz. Timár Mihály története így nem csak egy kalandos regény, hanem egy mélyen emberi dráma a boldogság valódi természetéről és az áldozatokról, amelyeket az ember azért hoz, hogy megtalálja a helyét a világban.