A delfinek, akárcsak a púpos bálnák, rendkívül játékosak tudnak lenni egymással. Sőt, sok tudós úgy véli, hogy a delfinek hajók előtt mutatott "szörfözését" vagy orrban lovaglását a nagy bálnák előtt, vagy nyomában való lovaglás ihlette. A delfinek kétségtelenül a világ leglenyűgözőbb és legismertebb óceáni állatai közé tartoznak - nem véletlenül! Kíváncsiságukkal, hihetetlen akrobatikus képességeikkel és éles eszükkel a delfinek évezredek óta felkeltik az emberiség érdeklődését. Népszerűségük ellenére azonban sok mindent nem tudnak az emberek ezekről a tengeri emlősökről. Valójában még csak most kezdjük megérteni, hogyan kommunikálnak egymással a delfinek, és milyen mélyre nyúlhatnak társadalmi kötelékeik. Az úttörő kutatásoknak és a természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően napról napra többet tudunk meg a delfinekről. Hogy jobban megértsük ezeket az évmilliók óta óceánjainkat benépesítő állatokat, megosztunk néhányat a leglenyűgözőbb delfinekkel kapcsolatos tények közül!
A Kúposfejű Delfin: Egy Különleges Folyami és Tengeri Lakó
A kúposfejű delfineket (Orcaella brevirostris) két alak képviseli, egy egyszínű sötét és egy, oldalain számos szabálytalan világos sávval díszített. Sajátságos életmódjuk jellemzi őket. A két alak egyébként olyan kevéssé tér el egymástól, hogy a rendszerben csak mint alfajokat különböztetjük meg őket. Azonban míg az egyszínű alak határozott folyótorkolati delfin, amely a folyókba magasabbra nem hatol fel, mint ameddig a dagály ér, addig a sávos alak éppoly határozott folyami delfin, amely az Irrawaddy középső és felső folyásának mélyebb helyein, az árapály övén felül él. Kis iskolái ott, Anderson elbeszélése szerint, gyakran követik a gőzhajókat, a mellett vagy előtte éppen úgy úszkálva, mint a tengeri delfinek.
Az édes- és sós vízi életmódra egyaránt képes kúposfejű delfinek Dél- és Délkelet-Ázsia tengerpart menti régióiban, valamint három folyóban, a Mekongban, a mianmari Ajejarvádiban (régi nevén Iravádiban) és az indonéziai Borneón folyó Mahakamban fordulnak elő, összesen mintegy 6 ezer példány él a becslések szerint. A kifejlett példányok átlagos testhossza meghaladhatja a két métert. Kisebb családokban élnek, és kizárólag rajhalakkal táplálkoznak.
Mind a sós, mind pedig az édesvízi körülményeket elviselik. Valódi életterüket azonban a sós és édesvíz keveredésével kialakuló csökkent sósvízi, brakk-vízi élőhelyek, elsősorban a folyótorkolatok jelentik.
A Mekong: Gazdag Életközösség és Súlyos Veszélyek
Ahogy a Mekong a szomszédos Laosz felől Kambodzsába ér, s bágyadtan hömpölyög homokos partjai, erdős szigetei közt, nehéz elképzelni, micsoda kirobbanó élet nyüzsög a vízfelszín alatt. A folyónak ebben a kb. 170 kilométeres szakaszában évente mintegy 200 milliárd hal ívik, s ennek köszönhetően a Mekong a halban leggazdagabb folyók egyike a világon. A mintegy 80 méteres kimélyülések menedékként szolgálhatnak a világ egyik legnagyobb, és leginkább veszélyeztetett édesvízi hala számára.
Ez a gazdagság az emberi szem elől rejtve marad a legtöbb esetben, ám nemrég - szó szerint - felszínre bukkant, amikor a halászok kiemelték a hatalmas, 4 méteres és közel 200 kilós tüskésráját a Mekong iszapos mélységeiből. Az óriáshal lenyelt egy olyan halat, amely már ráharapott egy csalival felszerelt horogra. Mivel a halászok nem akarták elpusztítani a nőstény ráját, segítséget hívtak, akik megszabadították a horogtól, majd a méréseket követően szabadon engedték.
Zeb Hogan számára, aki régóta tanulmányozza a Mekong óriáshalait, mint a súlyosan veszélyeztetett mekongi óriásharcsát vagy a sziámi óriáspontyot, azt mondta, a hatalmas rája kifogása is azt jelzi, milyen elképesztően fontos ökológiai és biológiai szerepe van a Mekong e szakaszán a mederkimélyüléseknek. A folyószakaszon élnek az kúposfejű delfinek és a Cantor óriás lágyhéjú teknős is. „Ez a legutolsó hely a világon, ahol mindezeket az állatokat még együtt megtalálhatjuk” - mondta el Hogan, aki a Nevadai Egyetem halbiológusa, és a Mekong Csodái kutatási program vezetője, és emellett a National Geographic ösztöndíjasa is.
A Mélységek Vizsgálata és a Veszélyeztetett Fajok
A Tibetből eredő és a Dél-Kínai-tengerbe torkolló Mekongról régóta ismer, hogy globális jelentőségű biodiverzitási forrópont, közel ezer halfajával. E folyó biztosítja a világ legnagyobb nem tengeri halászati gazdaságát, s ezen keresztül sok tízmillió ember megélhetését. E gazdagság titka a rendszeres áradás, amelynek során kb. 12 méterrel megemelkedik a vízszint, ezzel segíti a halak szaporodását, terjedését és táplálkozását. Számos itteni halfaj vándorló életmódú és nagy távolságokat tesz meg az ívás helyszínére, vagy éppenséggel a felső-kambodzsai kimélyülésekhez. A szerteágazó csatornákkal és szigetek sokaságával teli területről régóta sejtették, hogy fontos szerepe van abban, hogy a halak a száraz évszakot átvészeljék, ám a nehéz megközelíthetőség eddig nem tette lehetővé a részletesebb vizsgálatokat.
A megfigyelés azonban még akkor se könnyű, ha már itt vannak a szakemberek és az eszközök: alig lehet látni a víz mélyének áramlatai által felkavart iszap miatt. A csónakban ülő és a merülő eszközt irányító kutatók a kamerák segítségével talán 30 centire láttak a folyó fenekén, ahhoz hasonlítva a helyzetet, mintha tejeskávéba merültek volna alá. Azonban még így is sikerült a 76 méteres mélységben számos halfajt, s egy vándorló harcsafélét is megfigyelniük, a khmer nyelven trey chhwiet nevű hal egykor a halászat alapja volt e régióban, ám egy 2020-as gátépítéssel elvágták a vándorútját, s azóta nincs már jelen e szakaszon.
A Mekong Csodái szakemberei éveken át felméréseket végeztek a halászközösségekben és a halpiacokon a kimélyülésekkel teli régió halfaj-gazdagságának megismerése céljából. A kambodzsai halászati hatóságokkal együtt kiépítettek egy olyan, halászokból álló hálózatot is, amelynek tagjai jelenti az óriás vagy a veszélyeztetett halakat. Ezért, amikor a Sung Treg közeli kis sziget halászai május 4-én megakasztották az óriás tüskésráját, értesítették a kutatókat, akik hat órás, viszontagságos út után érkeztek meg a Phnompenből, fővárosból a helyszínre. Habár az óriás folyami tüskésrája a Természetvédelmi Világszövetség vörös könyvének besorolása szerint veszélyeztetett, Kambodzsa területén nem tilos a halászata, ám nem tartják jó húsúnak. Azonban egyre több halász felismeri az értékeit, és védelmezésre méltónak tartja.
A hal körül kisebb tömeg gyűlt össze, míg egy ponyvára téve gyorsan megmérték (180 kilót nyomott és 3,93 méteres volt). A kutatók kifaggatták a helyi halászokat, akik azt állították, láttak már ennél kétszer nagyobb tüskésráját is - persze nehéz az ilyen elbeszéléseket igazolni, ám más adatokból is úgy tűnik, hogy e faj a világ legnagyobb édesvízi hala lehet. Szintén a Mekong óriásai közé tartozik a mekongi óriásharcsa és a sziámi óriásponty, ami 300 kilósra és több mint 3 méter hosszúra nőhet. A tüskésrája igen méretes, akár 40 centit is elérő, fogazott méregtüskével rendelkezik, azonban nem ritka, hogy valamiért elveszítik a tüskéjüket. E példányé is hiányzott.
A falubeliek többsége most látott először ekkora halat, s amikor ahhoz készültek, hogy visszaengedjék a vízbe, a helyi közösség vezetője odaguggolt egy, az állatot csodáló kisfiú mellé: „Látod, ez egy óriási tüskésrája. Ha nagy leszel, majd az lesz a feladatod, hogy vigyázz rá!” Chea Seila, a Mekong Csodái programigazgatója szerint a felvilágosítások hatására a helyi halászok óriáshalak védelmével kapcsolatos hozzáállása megváltozott. Míg korábban attól féltek a halászok, hogy börtönbe kerülnek, ha jelentik a halfogásaik közt az óriás példányokat, ma már örömmel tesznek eleget a kérésnek, mert tudják, hogy ezzel a halak védelmét szolgálják. „Úgy érzem, nem ez az utolsó alkalom, hogy jelen lehetünk egy ilyen veszélyeztetett óriás visszaengedésénél” - tette hozzá Seila.
Számtalan Veszély a Mekongban
A Mekong e szakaszát az utóbbi években több irányból is szorítják a fenyegetések, ezért is volt szükség rá, hogy mielőbb elvégezzék a kutatásokat. Miközben a víz mélyén készültek a halakat felmérő videók, a műanyagszennyezésnek is rengeteg példáját látták a kutatók, még a védett régiókban is. Emellett úgynevezett szellemhálókat is láttak, vagyis olyan halászhálókat, amelyeket elhagytak a gazdáik, ám a halak még mindig beléjük tudnak akadni.
A folyóra nézve különösen nagy veszélyt hordoz a klímaváltozás. Az elmúlt években az El Niño hatására itt érvényesülő szárazságot a klímaváltozás felerősíti, így a Mekong vízszintje történelmi mélypontjához jár közel, s ezt tovább rontják a folyó felső folyásán épült gátak. Továbbra is jelentős nyomást jelent az intenzív halászat, egymás szájába lógnak a kis halásztáborok a parton, s emellett az illegális módszerek használata is elterjedt.
A kambodzsai kormány nemrégiben egy hatalmas, 1400 megawattos vízerőmű létesítéséhez is elvi hozzájárulását adta, a létesítmény Strung Tengtől északra épülhet majd meg, azon a helyszínen, ahol a folyó kimélyülései találhatóak, s amely területet nemzetközi jelentőségű vizes élőhelynek tartanak. A korábbi ígéretek szerint 2030-ig a kormány a Mekong fő ágán egy erőművet sem engedélyezett volna. A kutatók a felméréseik során már látták a folyóparton, a tervezett építési helyszínen tárolt műszaki berendezéseket, amelyek arra utaltak, hogy az első geológiai felméréseket már megkezdték. Hogan, aki már látta a szomszédos Laosz területén a Don Sahong-gát hatásait a helyi halászközösségekre, elmondta, hogy tönkre fogja tenni a Mekong ökoszisztémáját a kambodzsai gát. „Egyet jelent majd a halászat végével, a megélhetés és a biodiverzitás elvesztésével."
Kúposfejű Delfinek: A Pusztulás Szélén Álló Populáció
A WWF laoszi és kambodzsai szakemberei a közelmúltban mérték fel a kúposfejű delfinek előfordulását a térségben, és megállapították, hogy a Mekong laoszi-kambodzsai határszakaszán felére csökkent a delfinek száma, azaz a korábbi hat egyedből már csak három létezik. Igen kicsi a remény a helyzet visszafordítására, e kicsiny csoport már nem életképes. A delfinek kipusztulásának egyik fő oka az eresztőhálós halászat - állítja a WWF. A kúposfejű delfinek gyakran gabalyodnak bele az ilyen hálókba, és megfulladnak. Az eresztőháló használatát megtiltották Kambodzsában, ahol mintegy 80 kúposfejű delfin él még, Laoszban azonban ez nem történt meg.
Alig nyolcvan egyed él a Mekongban. A WWF szerint mindössze 80 kúposfejű delfin (Orcaella brevirostris) él a Mekong egy nagyjából 190 kilométeres szakaszán Kambodzsában és Laoszban. Míg kilenc delfinborjú született, csupán két felnőtt állat pusztult el. Tavaly ugyanannyi állat született, mint ahány elpusztult (négy-négy). A kúposfejű delfin Mekong folyóban élő változata éveken át végveszélyben volt, főleg a lehalászás miatt. A WWF szerint fennmaradása továbbra is veszélyben van a folyón tervezett vízerőműveknek köszönhetően. A WWF a teljes populációt a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolja.
A Delfinek Intelligenciája és Társas Élete
Az ünnepelt és játékos viselkedésükről ismert delfinek rendkívül intelligens lények. Valójában az agyuk és a testük aránya a második az emberek után. A delfinek azon kevés fajok közé tartoznak, amelyek átmennek az önismereti teszten is, amelynek során képesek magukat tükörben azonosítani. Rendkívül társas állatok, elsősorban csoportokban élnek, amelyek együtt vadásznak és játszanak. A nagy delfincsapatok, az úgynevezett "szupercsapatok" akár 1000 vagy még több tagból is állhatnak! Egy nemrégiben a nyugat-ausztráliai Shark Bayben végzett tanulmány évtizedeken át követett egy egész delfincsapatot.
A delfinek rendkívül összetett és fejlett kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, amelyet sok tudós ma már a delfinek "beszélt" nyelvként azonosít. A tengerbiológusok megfigyelték, hogy a delfinek közötti beszédimpulzusok cseréje szinte "két ember közötti beszélgetéshez hasonlít".
A delfinek húsevők és látványos vadászok. Táplálékuk jellemzően halakból, tintahalakból és rákfélékből áll, de a zsákmányállatok listája ennél jóval hosszabb is lehet. Egy 118 kilogramm súlyú delfin naponta körülbelül 15 kilogramm halat eszik. Annak érdekében, hogy egy egész csorda éhségét csillapítsák, a delfinek megtanultak együtt vadászni. Az egyik ilyen technika például az úgynevezett "hajtó és akadály", amikor a delfinek egyik csoportja üldözi a halat, a másik csoport pedig akadályként működik, hogy befalazzák a zsákmányt.
Bár a delfineknek nincs szaglásuk, ezt más rendkívüli érzékeikkel pótolják. A vízben és a vízen kívül is éles látásuk van, és jól fejlett tapintásérzékkel rendelkeznek. Olyan frekvenciákat is hallanak, amelyek tízszeresen meghaladják a felnőtt emberi hallás felső határát. A delfinek ráadásul a visszhanglokációt is ügyesen használják a távoli vagy rejtett tárgyak pontos felderítésére.
A delfinek a cetfélék tudományos rendjébe tartoznak, amelybe a bálnák - legközelebbi rokonaik - is beletartoznak. Közel 40 különböző delfinfaj él a világ vizeiben. Ezek a tengeri emlősök az emberhez hasonlóan élve szülnek - azzal a különbséggel, hogy a delfin "baba" farokkal előre születik! A delfinek vemhessége fajtól függően 9-17 hónapig tart. A szülés után a delfinek hihetetlenül anyáskodóak. Az anya felsegíti a borjút a felszínre az első lélegzetvételhez, és még azt is megfigyelték, hogy fészkelődnek és ölelkeznek a kicsinyeikkel. A delfinborjak (bébik) fajtól függően akár 2 évig is szoptatnak.
A delfineknek kevés természetes ellensége van. Sajnos az emberek jelentik számukra a legnagyobb veszélyt. A legfontosabb problémák közé tartozik a szennyezett élőhelyek, a kereskedelmi halászat járulékos fogásaként való kifogás és a célzott vadászat. Mivel a delfinek emlősök, a felszínre kell jönniük, hogy lélegezni tudjanak. A szárazföldi emlősökkel ellentétben, amelyek a szájukon keresztül lélegeznek és esznek, a delfineknek minden feladatra külön nyílások vannak. A delfinek a szájukon keresztül esznek, és a légzőnyílásaikon keresztül lélegeznek.