A közönséges bab (Phaseolus vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozó egyéves, bokros vagy kúszó növekedésű növény. Eredeti hazája Közép- és Dél-Amerika, ahonnan a 15. századi felfedező útjait követően került Európába. A bab egy összefoglaló megnevezés, ami több növényfajt és annak különféle változatait is magában foglalja; míg az amerikai bab a Phaseolus nemzetségbe tartozik, más babfajok, mint a lóbab (Vicia faba), már az ókorban is ismertek, elterjedtek és szívesen fogyasztottak voltak Európában.
A bab növekedési típusai és jellemzői
A babfélék legismertebb képviselője, a veteménybab Mexikóból és az Amerikai kontinensről származik. A növényeket alapvetően két csoportra oszthatjuk: bokor- és karóbabra. A kúszó fajtáknál a szár nem ágazik el és korlátlan növekedésű, míg a bokros babfajták elágaznak és akár 1 méter magasságot is elérhetnek. A levelek hármas levelűek, egyes szív alakú levelekből állnak. A virágok öttagúak, a konkrét szín, méret és forma a fajtától függ.
A karósbabok a bokorbabokkal szemben igen magas növekedésű kúszó típusú növények, amelyek akár a 3-4 méteres magasságot is elérhetik. A bokorbabok nagy előnye, hogy akár balkonládába is ültethetők, ha pedig szabadföldön termesztjük, akkor nagy zöldtömege miatt gyorsan elnyomja a gyomokat.
Fajtakiválasztás és termesztési célok
Már a magok kiválasztásakor tudni kell, milyen célra fogják szolgálni. A közönséges bab számos különböző okból termeszthető: fontos vitaminok és ásványi anyagok, például kálium, kalcium, foszfor, magnézium és jód tárháza, emellett sok kertben díszítő és árnyékoló funkciót is betölt.
A száraz szemekért termesztett babot akkor szedik le, amikor a hüvelyek teljesen szárazak, míg a hüvelyeket már a tejérés stádiumában letépik. Ezeknek a "zöldség" fajtáknak a hüvelyei vékonyabbak, finomabbak és roppanósabbak. Nincs bennük belső erős hártya és peremvédő vastag szálak. Ilyen például a Maxi bokros bab vagy a Divara bokros bab. A betegségekkel szemben ellenálló fajta a Negra, amely lila virágokat hoz, termései pedig feketék. Aranysárga hüvelyek emelkednek ki a bokor típusú Golden Teepee dús levelei közül, hasonlóan a Golddukat és a kúszó Neckargold fajtához.
A díszes fajták képviselője a tűzpiros futóbab (Phaseolus coccineus L., Rotblühende) robusztus növekedésével és rengeteg skarlátvörös virágával. Fehér virágú, fehér csírájú és finom fehér termésű alternatíva a díszlóbab (Vicia faba L., Dreifach weiße).
Talaj- és környezeti igények
A közönséges bab viszonylag igénytelen növény a termesztés szempontjából. A megfelelő talaj könnyű vagy közepes nehézségű, semleges pH-val, 6-7 közötti tartományban. A növény a közömbös vagy lúgos kémhatású talajokat kedveli. A talaj nem száradhat ki a csírázás időszakában és a hüvelyek beállása során. Ideális termőhely a délelőtti napfényes hely vagy félárnyék; legalább 6-8 óra közvetlen napsütés szükséges neki naponta. A fagyokra nagyon érzékeny, ezért csak a fagyos napok elmúltával vessük.
Zöldbab vetés, ültetés. Zöldség termesztés konyhakertben
Vetési és ültetési útmutató
A bab optimális vetésideje április 20. után van, tekintve, hogy szereti a magas talajhőmérsékletet. A magokat közvetlenül a veteményesbe vessük május-június időszakban. Bokorbab vetését 30 cm - 50 cm távolságban végezzük, az egyes sorok egymástól kb. 40 cm távolságra vannak. A futóbab ültetése kb. 80 cm x 70 cm távolságban történik. Egy gödörbe 3 - 6 db magot helyezzen el. Ahhoz, hogy a bab kúszhasson, ne felejtsen el hozzá elég hosszú és stabil karókat vagy más támasztékot biztosítani. A díszbabokat ugyanúgy ültetjük, mint a futóbabot, csak ágyás helyett olyan helyre telepítsük, amelyet védeni szeretnénk a kíváncsi tekintetek elől.
A bab gyökérzetén speciális nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, így nagyon jó minőségű és gazdag talajt hagy maga után. A babot önmaga után 2-3 évig ne ültessük vissza ugyanarra a területre. Szintén nem javasolt hagymafélék után ültetni. Jól szerepel viszont uborka, tökfélék, cukkini után vetve. Jó megoldás lehet aromás növényekkel is társítani, mint pl. az oregánó vagy a körömvirág.
Gondozás és növényvédelem
A bab vízigényes növény, különösen a hüvelyképződés időszakában. A szárazságot nem viseli, ezért aszályos időben mindenképpen célszerű kiegészítő öntözésről gondoskodni. Bár a babok nem igényelnek frissen trágyázott talajt, a komposztot meghálálják. Szedése esetén a hüvelyeket ne szakítsuk, hanem csípjük le a bokorról, mert ellenkező esetben megsérülhet maga a bokor is.
A leggyakrabban előforduló kártevők és betegségek:
- Antraknózis: Az első fázisban barna foltokként jelenik meg a fiatal hüvelyeken, a második fázisban pedig sárgásbarna vagy vörösesbarna foltokként a magvakon. A fertőzés legfontosabb forrása a vetőmag.
- Baglárva: A talajban felfalja a csíranövényeket, ezzel tönkretéve a növény vegetációs csúcsát. Megelőzhető a kezelt magvak vetésével és a termőhely változtatásával.
- Babzsizsik: Petéit a hüvelyre rakja, lárvái pedig a magvakba fúrják magukat. A megelőzéshez fontos a termőhely-változtatás, a növényi maradványok eltávolítása és a betakarított babok mélyhűtőben (-18 °C) történő tárolása.
Felhasználás és táplálkozás-élettani hatások
A zöldbab lényegesen könnyebben emészthető, mint a szárazbab. A bab fogyasztása segít a vérnyomás csökkentésében, fenntartja az optimális vércukorszintet, ezért az egyik legjobb táplálék a cukorbetegségben szenvedőknek. A magok nélküli száraz zöld hüvelyekből készült főzetet a cukorbetegség enyhébb formáinak kezelésénél támogató szerként használják.
A száraz bab szemeket főzés előtt áztassa be egy éjszakára vízbe, és másnap főzze puhára. Ha szeretné, hogy a zöld babok hüvelyei enyhén ropogósak maradjanak, akkor elkészítés előtt forraljuk le sós vízzel, és öblítsük le hideg vízzel. A bab étrendbe történő bevonásakor találkozhat puffadással, de rendszeres fogyasztás esetén a szervezet megkezdi annak az enzimnek a termelését, amely megelőzi a puffadást. A konzervipar a zöldbabot gyorsfagyasztással, szárítással és hőkezeléssel tartósítja, így biztosítva a hosszú távú elérhetőséget.