A kacagó gerle (Streptopelia risoria), egy elbűvölő és régóta háziasított madárfaj, amely az elmúlt évtizedekben rendkívül népszerűvé vált a díszmadár-tartók körében. Eredetileg az Észak-afrikai kacagó gerlétől (Streptopelia roseogrisea) származik, és mintegy 2-3 ezer évvel ezelőtt háziasították. Képessége, hogy könnyen megszelídül, barátságos természete és a sokféle színváltozat, amelyben tenyésztették, hozzájárulnak a népszerűségéhez. A faj mérete közepes, hossza 25-30 cm, tömege pedig 160-180 gramm körüli. A hímek és a tojók külsőre szinte teljesen egyformák, ami megnehezítheti az ivarmeghatározást pusztán vizuális alapon. Ezek a madarak átlagosan 15-20 évig élnek megfelelő körülmények között, hosszú távú társakká válva a gazdáik számára.
A Kacagó Gerle Jellemzői és Gondozása
A kacagó gerle gondozása nem okoz különösebb nehézséget, így ideális választás lehet kezdő madártartók számára is. Fontos azonban néhány alapvető szempontot figyelembe venni az optimális jólétük biztosítása érdekében.
Élőhely és Táplálkozás
Méretének megfelelő nagyságú helyet biztosítsunk számukra, mivel téves az az információ, miszerint kis helyigényű madarak. Párban érdemes őket elhelyezni, mivel csoportosan tartva a hímek a költési időben agresszívek lehetnek, zaklathatják egymást. A költési időszak (áprilistól szeptemberig) után ősszel össze lehet őket engedni csapatba. A gerlék magevő galambfélék, vegyes magkeveréket igényelnek, de kedvelik a tojásos lágyeleséget és a zöldet is. Fontos, hogy apró kavicsok, ásványi anyagok, vitaminok és friss ivóvíz mindig legyen elérhető számukra. Szeretnek napozni, és fürödni is, ezért biztosítsunk számukra lehetőséget a fürdésre.
Szaporodás és Ivarmeghatározás
A kacagó gerlék fészekalja 2 hófehér tojásból áll, melyeken a szülők felváltva kotlanak, 13-14 napig. Kikelés után a fiókák rendkívüli iramban fejlődnek, 14 naposan elhagyják a fészket, és 1 hónaposan már önállóan esznek. Nem sokkal ezután ajánlott leválasztani őket. Ivarérettségüket 6-8 hónaposan érik el, tenyésztésbe vételükkel még ajánlott várni néhány hónapot, ideális esetben 1 éves korukig. Rendkívül szaporák, egy pár egy év alatt akár 10-12 fiókát is felnevel.
Az ivarmeghatározás nem egyszerű, a legbiztosabb módszer a DNS-vizsgálat. Emellett a nemhez kötött mutációk öröklődése alapján, az összeállított párok utódai esetében, szín szerint már tudni lehet a fiókák nemét. Tapasztalt tenyésztők a viselkedésből is megállapítják a nemet, ehhez azonban a madárnak minimum 4-5 hónaposnak kell lennie. Felnőtt madarak esetében a hím sokkal többször turbékol és kacag, mint a tojó. Érdekesség, hogy ha a volierből kivesszük a legcsendesebb fiatal egyedet - tojóként azonosítva -, majd a kalitkában azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan turbékol, akkor ez a fiatal hím a röpdében elnyomta egy dominánsabb egyed, emiatt nem mert megszólalni.
Viselkedés és Szociális Kapcsolatok
A kacagó gerlék kedves, szelíd, kíváncsi madarak, könnyen megszelídülnek. Szobában tartva igazi házi kedvencekké válhatnak. Két jellegzetes hangot adnak: turbékolnak és kacagnak. A hímek sokkal gyakrabban hallatják a hangjukat, a tojók csendesebbek. A fogságban nevelkedett gerlék alkalmatlanok a szabadtartásra, szabadon engedve élettartamuk jelentősen lecsökken. A zárt térben tartott gerlékre a betegségek és a sérülések is kevésbé jellemzőek, és akár 20 évig is élhetnek.
A Kacagó Gerle Színmutációi és Kombinációi
A kacagó gerlék rendkívül sok színváltozatukról és tollszerkezet-mutációjukról híresek. Napjainkban 16 szín és 3 tollszerkezet-mutáció ismert. Hazánkban szinte az összes színmutáció jelen van, a legújabb színek az őszes és a kaliforniai tarka mutációk.
Alap Színmutációk és Hátterek
Minden mutációnak van egy háttere az ivari kromoszómán: Sötét, Szőke vagy Fehér. Ezek a bázisok adják az egyes mutációknak és a kombinációknak a hátteret, és nagy befolyással vannak a tollak, a csőr és a szem színére.
- Sötét (Vad) háttér: Az ivari kromoszómán a Sötét (Vad) gén található, ezek sötét színek. A Vadas alak megjelenése: feje, nyaka és melle szürkés lila; a gallérja fekete; a szárnya, háta és farktollai sötét barnásszürkék; az evező tollai feketék. A csőre fekete, a lábai lilás pirosak, az írisze vörös.
- Szőke háttér: Ha az ivari kromoszómán a Szőke gén található, akkor a gerle megjelenése világosabb, hígítottabb a Sötét alakokhoz képest.
- Fehér háttér: Ha a gerle Fehér hátterű, akkor extrém hígított, szinte fehér a megjelenése.
Az egyszerű színmutációnak van egy világosabb (hígított), és egy extra világos (extrém hígított) változata. A színkombináció azt jelenti, hogy legalább 2 mutáció keresztezésével már legalább 2 mutáns gén van az egyedben, amik együttesen módosítanak a gerle külsején. Az egyszerű mutációknak vannak világosabb alakjaik, azaz a mutációk Szőke és Fehér kombinációi.
Néhány ismertebb egyszerű színmutáció: szőke (pasztell), fehér (krém-inó), mandarin (feó), tarka, kék, fehérfejű, albínó, színezett fejű, rózsás (izabell), fagyos. Ezekből pedig mára már rengeteg színkombinációt tenyésztettek ki.
Összetett Színkombinációk
Az alap kombinációkon túl vannak olyan színek, amelyekhez 3-4-5 mutáció is szükséges. Az egyszerű mutációk keresztezéséből mára már számos színkombinációt kitenyésztettek.
- Mandarin gén (Ta): Kodomináns, nem mindegy, hogy szimpla vagy dupla dózisban van-e jelen az egyedben (heterozigóta vagy homozigóta). Ettől függően más-más alakban jelentkezik. A mandarin génhez kapcsolódik egy módosító (M) gén, ami a gyöngyösséget okozza. Itt sem mindegy, hogy heterozigóta vagy homozigóta formában van-e jelen az egyedben. A gyöngyös hatást a dupla Mandarin (Ta) génnel együtt működő -egy dózisú- Módosító gén okozza; a fehér hátteret dupla dózisú Módosító gén a felelős. A gyöngyösség mértéke változó.
- Tarka mutációk: Ez egy rendkívül érdekes mutáció. A tarkaság mértéke változó, a mintázat véletlenszerűen alakul, a színek változatosak.
- Erősen tarka: Mintázatuk öröklődik, a fej és a mell szinte teljesen fehér, csak néhány színes tollal, a test többi része azonban majdnem teljesen színes, jellegzetesség a fehér szárny jel. Egyik változata, amikor a farok teljesen fehér, ez a Fehérfarkú tarka.
- Foltfes gerlék: Az Erősen tarka gerlék ellentéte külső megjelenésben. A test szinte teljesen fehér, a színes tollak aránya nagyon kicsi.
- Fehérfejű: A fej, a nyak és a mell színezett, a test többi része fehér.
Egy gerlén egyszerre több toll mutáció is jelen lehet, és bármely színváltozaton megjelenhet. Az egyszerű mutációk keresztezésével szinte megszámlálhatatlan színkombinációt tenyészthetünk ki, melyek közül vannak nagyon látványos, és kevésbé mutatós variációk is. 55 színt gyűjtöttem össze - vegyesen mutációt és kombinációt - , amik talán a legmutatósabbak, legismertebbek a Kacagó gerlét tenyésztők körében.
A Kacagó Gerle Tenyésztése és Genetika
A kacagó gerle tenyésztése egyáltalán nem bonyolult, de némi genetikai alapismeret szükséges. Ha elkezdünk egy fajjal foglalkozni, érdemes a szakirodalomban utánanézni, hogy a mutációk hogyan öröklődnek.
Genetikai Alapok
Fajonként eltérő például a kontyosság öröklődése. Előfordul, hogy csalódottan keresnek meg azzal, hogy a sima fejű x kontyos pár évek óta nem ad kontyos utódot, pedig egy másik fajta esetében pontosan így kell párba tenni a madarakat. A konty egy autoszomális recesszív mutáció a gerléknél, azaz a költőpár mindkét tagjában kell lenni legalább egy kontyos allélnek (cr), hogy az utódok között legyen kontyos (cr//cr). Például két kontyos szülő, vagy egy kontyos és egy hordozó (cr//+), vagy két hordozó produkál kontyos utódot. Ha az egyik szülőben nincs meg az allél, akkor soha nem költ a pár kontyos utódokat. A felmenők ismerete tehát fontos.
Beltenyésztés és Mutációk Káros Hatásai
A beltenyésztés káros hatásai a csökkenő testméret, az ellenálló képesség hiánya, szervi elváltozások, ezért sok tenyésztő ellenzi ezt a fajta tenyésztési módszert. A selyem tollváltozatnál a mutáció tulajdonsága, hogy homozigóta formában (L//L) „szuper selyem” gerle jön létre, ami egy kopaszodásra hajlamos, röpképtelen, csúf kismadár. Ez bármilyen selyem x selyem párostól kijöhet, nem csak rokonok esetében.
A Tenyésztési Irányok és Kihívások
A kacagó gerle tenyésztése Hollandiában, Franciaországban és Belgiumban igen népszerű, ahol számos kiállítást rendeznek bemutatásukra. Hazánkban is sok galambász tart kacagó gerlét, holott ezek a madarak ennél még többet érdemelnének. A klasszikus díszmadártenyésztői múlttal rendelkező országokban, mint Hollandia, Franciaország és Belgium, nagyon klassz kiállítások vannak, rengeteg kacagó gerlével.
A hagyományos színek nem számítanak érdekességnek, mivel a gerlék szinte mindig is köztünk éltek. Könnyen és gyorsan szaporodnak, ezért egy pártól évente akár 10-12 fiókát is kaphatunk. Sok a hobbitartó, akik tartósan nem tudják elhelyezni ezt a mennyiségű utódot, ezért ajándékba vagy fillérekért osztogatják a szaporulatot, hogy szabaduljanak tőle. Aki csak a hangja miatt akarja őket tartani, annak tökéletesek az ilyen madarak. A különleges színű gerlék megjelenése, valamint a kontyosság és a selyem tollváltozat némiképp javított a gerlék megbecsülésén, de sokan még a mai napig sem ismerik az összes színváltozatukat, az összes kombinációs lehetőséget. Ezért némi fejlődés tapasztalható abban, hogy aki több energiát fektet be a tenyésztésbe, az többet is kér el a szaporulatért.
A kacagó gerlék tenyésztőinek munkáját nagyban segíti az "Amit a kacagó gerléről tudni kell" című könyv, ami az első magyar nyelvű szakirodalom a fajról. Ahogyan a címe is mutatja, mindent leír benne, amit tudni érdemes a fajról, a vadon élő őstől kezdve a háziasításon át. A tenyésztőket azzal is segíti és ösztönzi, hogy a standard leírás mellett bírálati segédletet is beépített a könyvbe.
A Kacagó Gerle - Egy Érdekes Díszmadár
A kacagó gerle egy elbűvölő és sokoldalú madárfaj, amely kiválóan alkalmas dísz- és társállatnak. Szépek, szelídek, könnyen tarthatók és nagyon hosszú életűek. Ideális dísz- és társállatok lehetnének, amelyeknek őse Észak-Afrikában napjainkban is szabadon él.
Hazánkban egyelőre nincs a fajnak egyesülete, és a szakmai anyagokból is keveset publikáltak. A megbecsülés növelése érdekében fontos lenne a fajra jellemző pozitív tulajdonságok szélesebb körű népszerűsítése, és a tenyésztési ismeretek terjesztése.