A Szamos Marcipán története egy igazi, szívmelengető legenda, amely a szegény sorsú szentendrei szerb kisfiú, Basits Mladen, azaz Szamos Mátyás álmával kezdődött, és mára Magyarország egyik legpatinásabb kézműves édesipari vállalatává nőtte ki magát. A csaknem 90 éves múltra visszatekintő cég a marcipánrózsa-gyártással alapozta meg hírnevét, és a mai napig a család tulajdonában van, hűségesen őrizve a hagyományokat.
Az alapok: Egy dán cukrász titka és a marcipán iránti szenvedély
Szamos Mátyás 1918-ban született Szentendrén. Már gyerekként nagy álmokat dédelgetett: nemcsak cukrász akart lenni, hanem kimagasló szakember, aki maradandót alkot. Pályája a neves Auguszt E. József cukrászdájában indult, ahol cukrásztanulóként figyelte meg a mesterek minden mozdulatát, és teljes odaadással sajátította el a szakma alapjait. Itt, az 1930-as évek elején találkozott egy dán cukrásszal, aki megmutatta neki a marcipánrózsa készítésének titkát. Ez a munka annyira megtetszett neki, hogy szabadidejét is a marcipándíszek készítésével töltötte: műszak után otthon dolgozott tovább, nagy szorgalommal tökéletesítette a fogásokat, és újabb díszeket talált ki. A marcipán iránti szenvedélyét egy dán cukrászmester hozta el, aki látogatóba jött a nagy hírű cukrászdába, ahol oktatást tartott, és teljesen lenyűgözte a tanulót. Jó pár óra, nap, hónap, év és évtized, valamint sok-sok százezer marcipánrózsa telt el azóta, mióta a kisinas elleste a tudományt.
Karrierút és a „Marcipánkirály” felemelkedése
Később Szamos Mátyás a híres Gerbeaud cukrászdában kapott lehetőséget, ahol a bonbon osztály vezetője lett. Itt fejleszthette tovább tudását és alkotói képességeit, miközben újabb és újabb technikákat tanult meg, és bővítette ismereteit a cukrászat különféle ágairól. A második világháború azonban félbeszakította karrierjét, és hosszú évek után, a fogságból hazatérve folytathatta csak pályafutását. 1950-ig a Barna cukrászdában dolgozott, majd ismét a Gerbeaud-ban, később pedig az Auguszt-műhelyben, illetve a Roham utcai „Bukta-gyárban” kapott munkát, ahol a „díszposzt” vezetője lett.
1956 jelentős dátum Szamos Mátyás szakmai előmenetelében: a Hungária Kávéházban rendezett Országos Cukrász Kiállításon a marcipán- és karamell-kombinációjú földgömbjét a zsűri díjazta. Az ő irányítása alatt heti 200-300 torta készült, karamell virágokkal és marcipánnal díszítve. Szamos Mátyás kidolgozta és népszerűvé tette a karamell- és marcipándíszek készítésének technikáját, amely mára a magyar cukrászat egyik meghatározó elemévé vált. Számtalan versenyt nyert, és szakmai bemutatókat tartott országszerte, melyeken tanítványok és érdeklődők ezrei ismerkedhettek meg az általa kifejlesztett technikákkal. Számos tanítványa később nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket ért el, köztük többen cukrász olimpiai címet szereztek.
A családi vállalkozás születése: Szamos Marcipán
Az 1960-as évek második felében a gebines cukrászok megjelenése tette lehetővé az önálló iparűzést. A fiatal cukrászgeneráció már nem ismerte a cukrászatnak a marcipánnal foglalkozó ágát, így Szamos Mátyást kérték fel, hogy készítsen részükre marcipán virágdíszeket. Egyre több megrendelést kapott, esténként, hétvégenként az egész család marcipánfigurákat mintázott. Végül úgy döntött, önállósítja magát: kiváltotta az iparengedélyt, s 1968-ban Szamos Marcipán néven megalapította önálló marcipánkészítő cégét Pilisvörösváron.
1970-ben vette az első marcipán hengergépet (valcni gépet), és a Pilisszántón bérelt, szerényen berendezett helyiségben kezdetét vette a Szamos névvel fémjelzett marcipánkészítés. Első segítői fiai voltak, aztán lánya és a felesége is bekapcsolódott a munkába. A ’70-es évek közepétől a kisüzem Pilisvörösvárra költözött, és a Madách utcai épületben már 10 fő körüli létszámmal üzemelt.
A fejlődés motorja: Kelényi Gyula és Szamos Gabriella
A vállalat életében az egyik fordulópontot pontosan az jelentette, hogy Szamos Gabriella, Mátyás lánya, valamint férje, Kelényi Gyula cégvezetőnek lett kinevezve a hetvenes évek végén. 1981-ben Kelényi Gyula, műszaki értelmiségi precizitásával, saját tervezésű gépek beindításával, jó munkaszervezéssel letette az üzemmé-gyárrá fejlődés alapjait. A hatalmas fejlődést a gépészmérnök férj termelésben alkalmazott megvalósításai hozták. Kelényi Gyula 2019-ben hunyt el, és a szellemi öröksége része egy ötéves terv is, amit Gabriella időről időre átfut: olyan fókuszpontok vannak benne, mint a mennyiségi termelés minőségének szinten tartása, a márkanév fényének növelése, üzletek nyitása. A fiam fogalmazta meg jól: apánk azért élt és dolgozott, hogy anyánk álmát valóra váltsa.
A Szamos Cukrászda szorosan kötődik Budafokhoz is. Mindhárom Szamos gyerek Budafokon született, és gyermekkoruk nagyobb részét is itt töltötték. Gabriella ismeretsége a Cziffra családdal is innen származik, hiszen édesanyja a Kossuth iskolában volt portás-hivatalsegéd, abban az iskolában, ahova ifj. Cziffra György is járt, így jól ismerte a Cziffra családot.
A rendszerváltás után felismerték a vállalkozásfejlesztésre kiírt Széchenyi-tervben rejlő lehetőségeket, ekkor kapott nagyobb lendületet az üzletek fejlesztése, persze közben jelentős saját tőkét is befektettek. Betartották az állammal kötött megállapodást.
Terjeszkedés és a Szamos birodalom
A bővülő termékpaletta gyártása és eladása már saját üzletet, majd gyárat követelt meg magának, sőt ebben az időben nyíltak az első saját kávézók is, amelyek közül a legelső a Párisi utcában foglalja el megérdemelt helyét. 1985-ben a mai helyére, a Szent Erzsébet utcába költözött a kisüzem. 1987-ben a budapesti Párisi utcai cukrászda megnyitásával - ami azóta is a belváros gyöngyszeme - beindult a nagyobb arányú bonbon- és desszertgyártás. Az akkor még aktívan dolgozó Szamos Mátyás itt készítette el az első marcipános konyakmeggyét.
1990-ben a Szamos család a kft. forma mellett döntött, a tulajdonos és a szakmai irányító Szamos Mátyás lett. A vállalkozás folyamatosan fejlődött, és ma már 3 épületben, több mint 500 alkalmazottal, nagyüzemként működik az alapító gyermekeinek és unokáinak vezetésével. A ma már 22 cukrászdából álló láncot a folyamatosan fejlesztett pilisvörösvári üzemből látják el termékkel, félkész tortákkal: korpusznak nevezett „tortatest” érkezik például a Kossuth térre, ahol aztán ügyes kezek adják meg neki azt a formát, amire kevesen tudnak nemet mondani.
A Szamos ma: Hagyomány és innováció
Szamos Gabriella és családja ma is elkötelezett a minőség és a hagyományőrzés mellett. Az üzletek listáját végignézve feltűnő, hogy Esztergomnál, Szentendrénél messzebbre nem merészkednek: „Ez egy családi vállalkozás, nem engedjük ki a kezünkből az irányítást, és csak így tudjuk biztosítani, hogy pontosan annyi dió vagy éppen vanília legyen a süteményekben, ahogyan azt a recept diktálja. Aki betér hozzánk, annak pontosan ugyanazt kell kapni mindenhol.” A válságokból is jól jöttek ki: „Lehet, hogy az emberek nem vettek új télikabátot vagy színes tévét, de a kedvenc tortájukról nem mondtak le akkor sem. Ezen felül, ha valaki betér egy Szamosba, az nem csak egy szelet tortáról vagy egy doboz marcipánról szól.”
Gabriella mindkét, negyvenes éveikben járó gyereke a Szamosnál találta meg a maga szakmai kihívását: a fiatalabbik fiú, Ádám irányítja a termelőüzemet és a cukrászdákat. A felesége, Dóri nyolc éve dolgozik a cégnél - itt ismerkedtek meg -, ő kapta meg a termékfejlesztés feladatát. Dóri ötlete volt, hogy kezdjék el gyártani azt az eredeti, igazi Szamos marcipánrózsát, ami annak idején kiemelte a kis családi manufaktúrát a sok hasonló kisüzem közül. Megcsinálta. Működik, a vevők szeretik és keresik.
Az EU-csatlakozás kapcsán híresült el a szimbolikusnak szánt szlogen: „…és nyithatok cukrászdát Bécsben?” Gabriella és férje nem csupán álmodoztak, de meg is valósították a dolgot. „Magyarországról vittük ki az alapanyagokat, személyesen jártunk ki Bécsbe, de nem tudtuk kitermelni a költségeket, nehéz volt munkatársakat találni, így egy idő után beláttuk, hogy nem megy. Eladtuk.” Jó alkalmazottat itthon is nehéz találni, cukrász például alig van. Büszke vagyok a Szamosra. Hozzuk azt a szintet, amit elvárnak tőlünk, és ebből nem engedek. Ismernek és szeretnek bennünket.
Múzeumok és élményközpontok
A Szamos család nyitotta meg Magyarország első marcipánokat bemutató múzeumát Szentendrén. A Szentendrei Marcipán Múzeum a Szamos cukrászda mellett várja az érdeklődőket a cukrászat és a marcipánkészítés kincseivel. A múzeum nem csak az édesszájúaknak lehet élvezetes, hiszen a kiállítás remekei izgalmas történelmet és pazar művészi alkotásokat foglalnak magukban. Több mint 100 marcipánszobor és szoborcsoport várja a látogatókat, mint például Michael Jackson élethű marcipánszobra, a Vuk, valamint a Frédi és Béni című rajzfilmek alakjai, a Lila ruhás hölgy, egy történelmi és egy karácsonyi szoba. Gyermek és felnőtt ezernyi érdekességet fedezhet fel a legapróbb részletekig kimunkált alkotásokon. Lehet keresni a katicát, a labdát, a sajtot vagy éppen a gumipapucsot.
A múzeum tervei szerint a jövőben akár óránként is indítanának foglalkozásokat, ahol Szamos Mátyás eredeti gépeivel készíthetünk marcipánt. Azok a látogatók, csoportok, akik beneveznek a programra, nemcsak a folyamatot kísérhetik figyelemmel, de elkészíthetik saját marcipánjukat is. A résztvevők megismerhetik a marcipánkészítés teljes folyamatát a főzéstől és húzástól kezdve a keverésen és préselésen át a nyújtásig. Lehetőség van a rózsa- vagy figurakészítés fortélyait is eltanulni és kipróbálni. Egy-egy marcipánrózsa elkészítése a kezdők számára perceket, a legprofibbak számára legfeljebb 20 másodpercet vesz igénybe.
A Parlament szomszédságában található üzletük emeletén pedig a Szamos Csokoládé Múzeumot lehet meglátogatni. A múzeumban megismerkedhetünk a kakaó termesztésének bemutatásával, magángyűjteményekbe kaphatunk betekintést, különleges porcelántárgyakban, békebeli csokoládé műhelyekben és cukorkaboltokban gyönyörködhetünk, de a csokoládékészítés rejtelmeibe is bevezetnek minket. Például van itt egy olyan, a kakaó őshazájából származó ősi kakaótárolóedény, amit az ekvádori nagykövet személyesen adományozott. Nem túl nagy, de egy óránál gyorsabban nem lehet megnézni.
Elismerések és örökség
Szamos Mátyás munkásságát a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével ismerte el az ország 1999-ben, „a magyar cukrászmesterség legszebb hagyományainak fejlesztéséért és műveléséért, valamint eredményes magánvállalkozói munkájáért”. A sajtóban és a közéletben méltán nevezték „Marcipánkirálynak,” hiszen szakmai élete és elkötelezettsége a marcipán iránt valódi legendává tette őt Magyarországon.
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Szamos Mátyás cukrászmester, a nemzetközileg is elismert, pilisvörösvári székhelyű Szamos Marcipán Édesipari Termelő és Kereskedelmi Kft. Pilisvörösvár, 2016.
Szamos Mátyás életútja nemcsak a magyar cukrászmesterség számára volt inspiráló, hanem minden olyan fiatal számára, aki kemény munkával és odaadással vágyik valóra váltani álmait. Az intézményünkben tanuló diákok számára őszintén követendő példa lehet az a kitartás, amellyel Szamos Mátyás saját útját járta, és az a szenvedély, amelyet a cukrászat iránt érzett.
