A média világa és a gasztronómia, különösen az előételek és desszertek mesteri megalkotása első pillantásra távolinak tűnő területek. Azonban az emberi történetek, a szenvedély és az elhivatottság képesek áthidalni ezeket a távolságokat. Balázsy Panna, a '90-es évek ikonikus rádiósa és műsorvezetője, ma már a reflektorfénytől távolabb, ám annál aktívabban tevékenykedik a médiában, miközben más területek is fókuszba kerültek az életében, mint például az ovis alapítványok támogatása és könyvírás. Ugyanakkor a gasztronómia - különösen az előételek - világa is tartogat számos izgalmas történetet és tapasztalatot, melyek bemutatják, hogyan fonódhat össze a kreativitás, a precizitás és a szenvedély egy mesterségben.
Balázsy Panna: A Média Arcától a Könyvírásig
Balázsy Panna karrierje a '90-es években vette kezdetét rádiósként és műsorvezetőként, olyan meghatározó helyeken dolgozva, mint a Danubius vagy a Juventus Rádió. A médiában ma is tevékenykedik, bár már nem áll a reflektorfényben. Az RTL Klub Reggeli című műsorának egyik vezetőjeként hat éven át ébreszthette a nézőket a kétezres évek elejétől. Gyermekkorában az Iskolatévé több kisjátékfilmjében is szerepelt, majd szinkronszínészként tevékenykedett. Balázsy Panna jelenleg egy PR-ügynökségnél dolgozik, segíti egy ovis alapítvány munkáját, és könyveket ír. Idén jelenik meg a tizedik kötete, ami önmagában is figyelemre méltó teljesítmény. A munkamódszere is különleges: "Egy évben két könyvet írok. Először gyűjtök a fejemben, és amikor már látom, merre megy a történet, leülök, és iszonyú gyorsan, pár hét alatt megírom."
A média világában szerzett tapasztalatai között akadnak emlékezetes pillanatok, mint például a John Travoltával készített interjú, a Ponyvaregény színészével. Balázsy Panna ekkor még egyáltalán nem rendelkezett az internet adta felkészülési lehetőségekkel. Az interjú kapcsán megjegyezte: "Reggel kilenc órára mehettünk el megnézni a Ponyvaregényt a moziban. Reggel moziba menni eleve borzasztó dolog." Hozzátette, hogy Travolta "iszonyatosan szimpatikus volt, és nagyon aranyos." Azonban egy ponton felmerült egy kihívás: "Egy ponton megkérdeztem tőle, hogy 'John, egyébként elképzelhetőnek tartod, hogy Vincent Vega túléli? Egyáltalán, van még jövője?', miközben úgy agyonlőtték a filmben, mint a huzat. Csak, gondolom, annál a jelenetnél elaludtam, vagy nem fogtam fel, mi történik." Ez a történet jól illusztrálja a '90-es évek médiaviszonyait, ahol a gyors reakciókészség és a személyes báj kulcsfontosságú volt.
A 21. Századi Nő és a Kihívások
Balázsy Panna példája rávilágít a 21. századi nő sokrétűségére, aki "minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni." A "rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk" közötti lavírozás képessége létfontosságú. Ez a szemléletmód áthatja Balázsy Panna pályafutását is, aki képes volt megújulni és új területeken is sikereket elérni, miközben megtartja önazonoságát.
Előételek és Gasztronómiai Utazások: A Kulináris Művészet Csúcsai
Bár Balázsy Panna főként a média és az irodalom területén aktív, az "előétel" szó a gasztronómia világába kalauzol minket, ahol a kreativitás és a precizitás szintén elengedhetetlen. A kiváló konyha nem csupán a főételről szól, hanem az apró részletekről, a textúrákról és az ízek harmóniájáról is, amelyek az előételekben csúcsosodnak ki.
München Kulináris Támaszpontjai
Nincs nagyváros, amely ne érezné a szorongató világkörülményeket, de Münchenben azért vannak bombabiztos támaszpontok a gasztronómiában. A klasszikus sörkertek és sörházak mellett idetartozik több újhullámos kisbisztró, vájtfülű borbisztró, modern steak house. A régi nagyok közt ott van a bajor specialitásokat kínáló Beim Sedlmayr, a csillagos Tantris és Dallmayr, a Schubeck's. Kiemelkedő helyet foglal el a szolid-nagypolgári Königshof szálló étterme, amely évek óta őrzi Michelin-csillagát és 18 Gault&Millau pontját. A belvárosi szállodaépület nem hívogató, inkább szögletes-semmilyen, de bent meleg színek fogadják az embert.
Martin Fauster: A Königshof Konyhájának Mestere
Martin Fauster, a Königshof séfe Stájerországban kezdte pályáját, amely hamar szerteágazott: Svájc, München, Bécs és Bretagne felé. Konyhája sok mindent ötvöz - erősen érezhető a Roellinger-féle tengeri konyha iránti rajongása -, mégis szuverén. A presztízs-alapanyagok mellett számos profán regionális hozzávalót használ a pöszmététől a bodzán át a fekete kenyérig. Fauster hitvallása: "Nem kell görcsölni, hogy mindenáron újat kreáljunk, de persze nem árt az sem, ha az ember eredeti és szórakoztató. A lényeg, hogy ne legyen firlefranc a tányéron."
Martin Fauster nem feltétlen barátja a korszerű készülékeknek, szerinte a húst ujjbeggyel jó ellenőrizni, a jó szakács elvan maghőmérő és speciális felszereltség nélkül. "Ami persze nem jelenti azt, hogy az új technikák nem jók és hasznosak, csak azt mondom, hogy hathatnak károsan is, ha például a fiatal szakácsot elkényelmesítik, aki e miatt azután nem tanulja ki rendesen a tulajdonképpeni szakmát. A szakma lényege pedig a bensőséges viszony a jó termékkel, a vele való magabiztos bánni tudás. De nagyon fontos a klasszikus repertoár ismerete is." Fauster hangsúlyozza a csapatmunkát is: "És még valami: ha konyhát vezetsz, meg kell találni azokat, akik szenvedéllyel vesznek részt a dologban. Akik nemcsak pénzt, hanem örömöt is keresnek a munkával, 'ügynek' tekintik."
Molnár Gábor Utja a Königshofba
Molnár Gábor, egy tehetséges magyar szakács, 30 évesen már jelentős tapasztalattal rendelkezik. Az iskola utáni első tapasztalatairól nem akar beszélni. A lényeg, hogy idővel eljutott az akkori hazai avantgárd konyháira, még később konyhafőnök lett a budapesti Klassz Bisztróban, majd a pécsi Enoteca Corsóban. Molnár Gábor pályafutása egy különleges fordulattal kezdődött: "A pályafutásom tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy elmeséltem első munkahelyi élményeimet Vomberg Frigyesnek. Nagyon megsajnálhatott, mert rögtön beajánlott a budavári Jankóba, Takács Lajoshoz. Itt egy lényegesen szívderítőbb világ nyílt meg előttem, mint amiben addig éltem. Aztán jött a Pethő Balázs- Mogyorósi Gábor duó, ahol már akkor is nagyon sok tudást és tapasztalatot láttam."
Gábor 2009-ben jelentkezett a müncheni Königshofba, Németország egyik legjobb éttermébe, ahová próbaidő után felvették. A bisztró és a fine dining konyha közötti különbségekről így vélekedik: "Nem lehet ezt a két konyhát rangsorolni: két teljesen különböző műfaj, más zsánerű munka. A bisztróban nagyon gyakran változik az étlap, abból főzünk, ami épp a legszebb és a legolcsóbb a piacon, vagyis gyorsan kell a legjobb megoldásokat megtalálni."
A Königshofban szerzett tapasztalatai mély benyomást tettek rá: "Ismert voltam a munkabírásomról Magyarországon, büszke is voltam rá. Meg voltam róla győződve, hogy munka közben minden pórusomból fakad a vér. Aztán megérkeztem a Königshofba, és nagyon gyorsan lejjebb csúszott az önérzetem. Amit addig megfeszített munkának hittem, eltörpült ahhoz képest, ami itt zajlik. Egy ilyen hely tempója és koncentráltsága nehezen érthető azoknak, akik a szakácsságot munkakörnek tekintik. Itt nem pénzkeresésről van szó, nincsenek időkeretek sem. Fontos know how-t sajátít el az ember, ami beég az agyába - ahogy a kompjúterben a könyvtárak, mappák, fájlok. Ha ez megvan, akkor majd jöhet a szabadság, lehet egyéninek lenni. Az igazi szakács minden alapanyagnál felteszi a kérdést, mi a célja vele. Lehet több választása, de mindennek a legjobb formáit kell bemutatnia, ami persze nem megy kifogástalan alapanyag nélkül. Kell még persze a gyors kéz is: sok mindent készítünk à la minute, ami nagy forgalomnál jó idegeket és rutint kíván."
Kulináris Ínyencségek: Előételek és Főételek
A Königshof konyhája Molnár Gábor elmondása szerint számos különleges fogással büszkélkedhet. Íme néhány példa, amelyek az előételek komplexitását és kifinomultságát demonstrálják:
- Marinált dunai galóca (Huchen) háromféle sütőtökkel: A rendkívül friss, szépen vágott és röviden marinált nyers hal alatt tökpüré, a tetején pedig tökkompót, tökmagszilánk, halbőrből készült ropogós morzsa. A fogást még némi telt tökmagolaj kíséri.
- Garnéla zöld paradicsommal és görögdinnyével: Könnyű előétel, friss édeskés garnélából, savas-édes paradicsom-dinnye kontraszttal.
- Szaibling pumpernickel-mártással és mustármaggal: A langyos-szaftos hal mellett kétféle mártás: egy kapros-mustármagvás uborkaszósz, és egy sűrű feketekenyér-krém (pumpernickel). A pumpernickel egy sötét barnától a feketéig terjedő, édeskés-kesernyés, sűrű állagú rozsos kenyér. Általában szeletelve-csomagolva árulják.
- Nyelvhal csigával: Vaskos húsú példányból vágott halszeleten ress csigahús. Homárpáncélból és borjúalapléből készült a mártás, egy nagyon intenzív petrezselyemolaj és -püré kíséri.
- Párolt borjúlapocka Buchot kagylóval: A vajpuha és ízes-szaftos hús mellett a mártás kagylóléből és borjúalapléből készült. Sült pirospaprika egészíti ki.
- Galamb kukoricakrémmel: A mellhús tökéletes és egyenletes sötét rózsaszín, minden falat szaftos. Egyfajta raguként jelenik meg alatta a combhús: az apróra vágott kockák részben pirult, részben párolt hatásúak. A tányéron pecsenyelé, és egy kis kanálnyi nagyon karakteres (enyhén májas) belsőségpüré. Harmónikus ellenpont az édeskés kukorica - szemek és krém formájában.
Desszertek és a Kreatív Szilikonformák
A konyhai mesterek nem csak a sós ételekben, hanem a desszertekben is jeleskednek. Egy magyar cukrász, akinek a neve nem szerepel a szövegben, de a "kacskaringós út" leírása alapján azonosítható, szintén közgazdász végzettséggel rendelkezik, de 2009-től Angliában már főszakácsként dolgozott. Véletlenül került a cukrászattal kapcsolatba. Miután elhagyta Angliát és Tirolban kezdett el dolgozni, a nyelvi nehézségek miatt a főszakácsi pozícióból visszacsúszott középszakács szintre, és előételekkel foglalkozott. Aztán valamilyen oknál fogva az egyik szakács nem jött vissza a cukrászpályára, és akkor úgy érezte, hogy szívesen kipróbálná magát azon a területen. Főszakácsként nagyon keveset foglalkozott előtte cukrászattal vagy akár az előételekkel, hiszen annak ellenére, hogy az ember mindent maga talál ki, és mindennel tisztában van, az elsődleges feladata a konyha és a szerviz vezetése, az embermenedzsment. Ausztriában került először közelebb ehhez a pályához, és nagyon megtetszett. Úgy érezte, hogy ez egy nagyon kreatív irány, sokkal kifinomultabb dekorációs megoldások vannak, mint a főételek esetében.
A szakács két-három év elteltével meghívást kapott Armin Leitgeb Michelin-csillagos szakácstól, aki épp akkor jött haza Ausztriába Szingapúrból, hogy csatlakozzon a csapatához cukrászként. "Akkor indult el a karrierem, alatta rengeteget tanultam, és általa juthattam ki például Szingapúrba és Franciaországba, ahol még több információhoz jutottam testközelből, ami egy teljesen más minőség, mint folyóiratokból tájékozódni." Pár év leforgása alatt sikerült oda eljutnia, amihez másoknak évtizedek kellenek. Szerinte a szerencsének és a kapcsolatépítésnek is szerepe van, de az idő az egyik legmeghatározóbb. "Ez nem egy tipikus 9-től 5-ig tartó munka, ebben az időkeretben nem lehet megváltani a világot. Én déltől dolgoztam este tíz-tizenegy óráig, és utána még bent maradtam az étteremben reggel 3-ig, olykor 6-ig is."
Jelenleg szabadúszó cukrásztanácsadóként dolgozik. Éttermek, kávézók, hotelek keresik meg, ha szeretnék a meglévő menüjüket ráncfelvarrni, vagy újonnan nyíló helyek fordulnak hozzá, mert szeretnék az ő stílusát átvenni a szilikonformáival. "Ma mindenki az egyediségre törekszik, ezért minden ügyfelemnek, aki igényli, tervezek saját szilikonformát." A pandémia miatt neki is be kellett húznia a vészféket, de ilyenkor két dolgot tehet az ember. Az egyik, hogy magába fordul, és a rossz oldalát látja a helyzetnek, és nem fejlődik, de ő megpróbálta ennek az ellenkezőjét tenni, és úgy fogta fel, hogy kapott időt utolérni magát. Előtte is készített már szilikonformákat, de nem olyan szinten, így végre volt ideje emberekkel felvenni a kapcsolatot, utánajárni a dolgoknak, és megalapította a saját márkáját Damazo néven. Ezek a szilikonformák kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, exkluzívan az ügyfeleinek ajánlja ki őket. "Régóta alkalmazzuk már a szilikonformákat a cukrászatban, de két nagy gyártó van, akiknek a termékeit szinte mindenki használja. Én a francia mousse-vonalat képviselem, ahol a megjelenés mellett a különböző töltelékek is sokat számítanak a desszert belsejében, ezek a formák pedig leegyszerűsítik a munkafolyamatokat. Azért ástam bele magam a témába, hogy ne a megszokott formákkal kelljen dolgozni, hanem mindig egyedit lehessen készíteni, miközben belül ugyanazt a desszertet kapjuk."
Az inspiráció jöhet a zenéből, vagy egy múzeumban meglát egy izgalmas formát, esetleg egy kirakatban észrevesz egy játékot, és az elindít benne egy gondolatot. "Jó képzelőerő kell ehhez, amit az ember szabadon tud engedni. Általában nem egy az egyben másolok le egy formát, hanem kiemelek belőle egy elemet. Mindenkinek mást jelent ugyanaz a tárgy, és én azt próbálom visszaadni, ami engem megragadott, és amit én látok az egész koncepcióban. Olyan is előfordul, hogy valami a papíron nagyon jól működik, de a valóságban már nem."
Pár éve már szabadúszóként dolgozik. A saját hely tervben van, de még nem találta meg a tökéletes lokációt. Ugyanakkor mindig elmondja, hogy a saját hely olyan, mint egy három hónapos csecsemő, 0-24 órás felügyeletet igényel, és egyelőre ehhez még nincs kedve. Fix helyre egyértelműen nem menne. Most vannak rövidebb, pár hetes munkái, és van, hogy hosszabb időt, akár 2-3 hónapot is eltölt egy ügyfélnél. "Ha az ember hosszabb időt tölt egy helyen, az meg tudja ölni a kreativitását, és monotonná válik. Amikor elkezdtem a szakácspályámat, szintén ez volt, azt tanácsolták, és aztán magamtól is rájöttem, hogy félévente érdemes munkahelyet váltani eleinte, én is így tettem az első három évemben. Ez is érdekes, Magyarországon negatív felhangja van, ha valaki gyakran vált munkahelyet, külföldön azonban a tapasztalatszerzés a lényeg. Ezért van, hogy ha úgy látod, hogy az adott helyen már nem tudsz tanulni, akkor váltani kell."
A munkájából kifolyólag rengeteget utazik a világban, New York-tól Szingapúrig hívják tanácsadónak. "Nálunk a francia gasztronómia az etalon, mind a sós ételekben, mind a desszertekben. Van az európai átlag és felette jóval a franciák, de amikor kimentem Ázsiába, rá kellett jönnöm, hogy ott még a franciákat is jócskán lekörözik. Az én személyes véleményem, hogy kint sokkal előrébb járnak, mint mi, mert sokkal nagyobb kultúrája van már a fine diningnak. Ázsiában sokkal magasabb az egy négyzetméterre jutó Michelin-csillagos éttermek és cukrászatok száma, mint itt Európában. Szingapúrban, ami egy apró szigetállam, rengeteg angol, holland, francia, olasz sztárszakács és cukrász dolgozik. Előrébb járnak, mint mi, de nyitottak az újdonságokra is. Kint én úgy látom, hogy továbbra is nagy hangsúlyt helyeznek az ízvilágra, inkább, mint hogy szilikonformákat használjanak. Emellett vagy ötször annyi alapanyag áll a rendelkezésükre, mint nekünk, olyan dolgokat használnak, amiről mi még csak nem is hallottunk. Szingapúrba érkeznek alapanyagok Európából, Baliról, Japánból, Ausztráliából, Vietnámból, Malajziából. Teljesen más kint egy sárkánygyümölcs, mint itthon."
A desszertjei formájáról már beszéltünk, de étel lévén mégis inkább az íz számít. "Ha egy új desszertet találok ki, akkor kívülről kezdek el építkezni, tehát először a külső forma készül el, és ahhoz igazítom a belsőt. Tehát, ha készítek egy görög ihletésű desszertet, akkor görög alapanyagokkal próbálok dolgozni belül is. Ugyanez igaz, ha van egy ecuadori szobor, amit szeretnék megtestesíteni desszertként, akkor ecuadori csokoládét, banánt használok, tehát lokális alapanyagokat. Ugyanígy a saját desszertjeimet is átírom, mindegyiknek többféle verziója létezik. Ha kimegyek az arab országokba vagy Ázsiába, akkor helyettesítem az alapanyagokat. A kávét kicserélem csak arab kávéra, kardamomot használok, datolyát rakok bele." Nincs kedvenc, de ha nagyon muszáj választani, akkor a csokoládé. Imád az alapanyagok széles skálájával dolgozni a szarvasgombától a citromon át a mézig. Az egyik a fekete alma, amiről a leghíresebb. "Az volt az első képem, amit felkapott az internet."
A Cukrászversenyek és a Valóság
A Csillag születik című műsor első középdöntőjében Balázsy Panna zsűrizett. A versenyzőktől azt várta, hogy magukat próbálják meg adni. "A legnagyobb stressztényező a versenyben számukra az idő rövidsége volt. Az ő esetükben és a való életben is egy cukrásznál azt néztem, hogy milyen a helyzetfelismerő képességük és az alkalmazkodóképességük. Mindenki nagyon jól tud sütni nyugiban és kényelemben a saját konyhájában, miközben megy a zene. Egy étteremben azonban nem ez van, vagy ha kimegyek egy külföldi országba és beüt a krach, nem jön az alapanyag, nem olyan, rövidebb az idő, eltörik valami, nem jön be valaki, bármi történhet."
Eleinte vegyes érzései voltak, mert teljesen más a munkahelyen vagy egy étteremben mentorálni az embereket, és kritizálni a munkájukat adott esetben. "A tv-ben más a környezet, más élmény zsűrizni a tányérokat, főleg, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban megismertem a versenyzőket, kialakult bizonyos szimpátia, így nehéz volt úgymond lehordani őket, ha épp elrontottak valamit."
Tanácsok a Kezdő Cukrászoknak
A szakértő azt tanácsolja a kezdő cukrászoknak: "Ne ijedjenek meg, mert ebbe energiát, időt és pénzt kell fektetni. Az elején inkább kevesebbet csináljanak, de az készüljön minőségi alapanyagból, és ne az olcsó verziót sajátítsák el. Nézzék meg, hogy milyen az igazi verzió, például az angol krémet a tej alapú és porral behúzott verzió helyett készítsék el tejszínből tojássárgájával és vaníliával. Ma egy vaníliarúd 2000 Ft körül van, nem véletlen, hogy inkább az aromát vagy port használják helyette. Először mégis érdemes megkóstolni az eredetit, mert teljesen más úgy."
A Pandémia és az Új Lehetőségek
A járvány alatt volt ideje a szilikonformákkal foglalkozni. Emellett mire fordította a felszabadult kapacitásait? "Otthon különválik a cukrász és pék, külföldön ez jobban összemosódik az éttermekben. Azt szoktuk mondani, hogy mindenhez kell érteni, de egy valamiből kell jónak lenni igazán, mert nem lehet mindenhez ugyanolyan magas színvonalon érteni egyszerre. Én a francia mousse-vonalra specializálódtam, de igyekszem most felhúzni a pékség részét is, gondolok itt a croissant-okra, a laminált briósra, péksüteményekre, emellett ugyanúgy bonbonozom is."
Receptek és Konyhai Műhelytitkok
A kulináris élmény megteremtéséhez nem csupán tehetségre és szenvedélyre van szükség, hanem a technikai tudásra is. Íme néhány recept részlet, melyek bepillantást engednek a fine dining konyhák műhelytitkaiba:
Marinált uborka
Hozzávalók:
- 4 lebőrözött szaiblingfilé (darabonként kb. 80-100 g)
- Friss kapor
- Marinád: uborka-alaplé, cukor, rizsecet, só
Elkészítés:A halat fűszerezzük, kivajazott tányérra helyezzük. A többi hozzávalót (a friss kapor kivételével) felforraljuk, majd 10 perc lassú „gyöngyöztetés” után levesszük a tűzről, és átpasszírozzuk. Az így kapott marinádot az üvegben lévő uborkára öntjük, szorosan lezárjuk, és 40 percre 100 °C-os kombipárolóba tesszük. Tálalás előtt a fenti uborkabefőttet némi uborka-alaplével nagyon finomra mixeljük, majd belekeverjük a friss kaprot és a főtt mustármagot.
Retek tejföllel
Hozzávalók:
- Tejföl
- Fűszerek
- Retek
- Rizsecet
- Cukor
Elkészítés:A fűszereket belekeverjük a tejfölbe. Az alaposan megmosott retket éles gyaluval (mandolinnal) 1 mm vastag szeletre vágjuk. A rizsecetet felforraljuk a cukorral, ráöntjük a szeletelt retekre.
Paradicsomvíz
Hozzávalók:
- Érett paradicsom (szezonon kívül egyben eltett fajta)
Elkészítés:A paradicsomvízhez az érett paradicsomot durvára vágjuk, majd gézzel bélelt szűrőre tesszük, lefedjük, hűtőszekrényben egész éjjel hagyjuk lecsöpögni.
Sütőtök marinád
Hozzávalók:
- Sütőtök
- Cukor
- Víz
- Fűszerek
- Ecet
Elkészítés:A cukrot világosra karamellizáljuk, felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a fűszereket, felforraljuk, 15-20 percig állni hagyjuk. Végül hozzáadjuk az ecetet. 90 °C-ra melegítjük, és leöntjük vele a tököt.
Ropogós halbőr
Hozzávalók:
- Halbőr
Elkészítés:A hal bőrét két sütőpapír közé helyezzük, falapot, majd erre némi súlyt teszünk, hogy egyenletesre lenyomtassuk. 180 °C-os sütőben ropogósra sütjük.
Fehér csokoládé mousse
Hozzávalók:
- Püré
- Só
- Citromlé
- Porcukor
- Beáztatott zselatinlapok
- Felvert tejszín
Elkészítés:Összekeverjük a pürét, a sót, a citromlevet, a porcukrot. A keverék egyharmadát felmelegítjük (nem kell forralni), ebben feloldjuk a már beáztatott zselatinlapokat. Az egyharmad részt visszaöntjük a másik kétharmadba, s együtt az egészet jégágyon hidegre keverjük. Végül óvatosan beleemeljük a felvert tejszínt.
Szilva-joghurt mousse
Hozzávalók:
- Szirup
- Joghurt
- Só
- Citromlé
- Zselatinlapok
- Felvert tejszín
Elkészítés:A szirupot összekeverjük a joghurttal, sóval, citromlével. Egyharmadát felmelegítjük, feloldjuk benne a zselatinlapokat, így keverjük vissza a többi kétharmadba. Jégágyon hidegre keverjük, hozzáadjuk a felvert tejszínt.
Gyümölcsös mártás
Hozzávalók:
- Tejszín
- Trimolin
- Gyümölcsök
Elkészítés:A tejszínt külön lábosban felmelegítjük a trimolinnal. A hozzávalókat lábosban a tűzre tesszük, a gyümölcsöket puhára főzzük.
Crumble
Hozzávalók:
- Keverőtálba helyezett hozzávalók
Elkészítés:A hozzávalókat keverőtálba tesszük, kézzel morzsalékosra gyúrjuk, lefóliázzuk, gyorsan lehűtjük. Később kivesszük a hűtőből.
Szilvás minyon
Hozzávalók:
- Tészta
- Frangipane massza
- Félbevágott szilvadarabok
- Pirított magok (szezám, kesudió, mandula)
- Strözel
- Fagylalt
- Bodzás szilvapüré
Elkészítés:A tésztát egyenletesen 3 mm vastagra nyújtjuk, kb. 5 cm átmérőjű korongokat szaggatunk belőle (12-14 darabot). Nyomózsákkal mindegyik korong közepébe Frangipane masszát nyomunk, erre félbevágott szilvadarabokat helyezünk. A tányérra helyezzük a minyont, meghintjük pirított magokkal (szezám, kesudió, mandula). Mellé adjuk a tortácskát a strőzellel. Végül egy galuskányi fagylaltot tálalunk ki, kanálnyi bodzás szilvapürével kísérve.
