Az ecet - ez a sokoldalú konyhai alapanyag - napjainkban számos formában létezik, és minden típusnak megvan a maga egyedi ízprofilja és célja. Nem csupán az ételek ízesítésében játszik szerepet, hanem a háztartásban, sőt, az egészség megőrzésében is. Fedezzük fel az ecetek változatos világát, különös tekintettel a balzsamecet és a vörösborecet jellemzőire, valamint összehasonlításukra más elterjedt ecetfajtákkal!
Az ecetgyártás alapjai és a minőség titka
Az ecet alapvetően ecetsav és víz keveréke, melyet erjesztési folyamatokkal állítanak elő. Az iparilag előállított ecet emberi fogyasztásra alkalmas hígítású ecetsavból áll, míg a biológiai eceteket erjedő gyümölcsökből, borból vagy más alapanyagokból, baktériumok segítségével készítik. Az ecetkészítésnek két fő módszere terjedt el: a tradicionális Orléans-i módszer és a nagyüzemi Frings-módszer.
Hagyományos és ipari módszerek
A hagyományos, hosszú fermentációs eljárásoknál, mint az Orléans-i módszer, az ecetképződés és az érlelés egyszerre történik. Ennek során a bort fahordóban oltják be ecettel, majd állni hagyják, míg a felszínen kialakul az anyaecet. Az ecetbaktériumok „megeszik” a borban lévő alkoholt, és ecetsavat termelnek helyette. Amikor az alkohol 1 százalék alá csökken, a tizedét lefejtik, a hordót pedig ismét feltöltik friss borral, a hordó körülbelül kétharmadáig. Ez az előállítási mód sok időt és nagy körültekintést igényel. Ahogy bort, úgy ecetet is kockázatos nagy fahordókban tartani, a levegőztetés kiszámíthatatlansága miatt az ecetbaktériumok mellett más mikroorganizmusok, például penészgombák is megjelenhetnek, túloxidáció vagy más kémiai reakciók is felléphetnek.
A másik módszer Heinrich Frings nevéhez fűződik, és a 19. század vége óta világszerte használják a nagyüzemi ecetkészítésnél. Az oltóecetet, amelyben magas koncentrációban van ecetbaktérium, közvetlenül adják az alapanyaghoz, miközben oxigénnel dúsítják a folyadékot. Mindig csak a tartály adott részét csapolják le, amit friss alapanyaggal pótolnak.
Az ecet kóstolása és minősítése
Az ecetek minőségének megítélése hasonlóan komplex folyamat, mint a boroké. Egy tesztelés vakkóstolással történik, ahol a szín, a fényesség, tisztaság megfigyelését követi a szaglás. A minőségi ecetek esetében gyümölcsök, virágok, méz és hasonlók illatát érezzük, a savasság inkább csak citrusos karakterként jelentkezik. Az ecet kóstolása során könnyen meg tudjuk akadályozni, hogy az ecetsav elfedje az aromákat, és néhány tétel után teljesen lebénítsa az ízlelőbimbóinkat. A savas ízt nyelvünk két oldalán érezzük, ezért el kell kerülni, hogy oda jusson az ecet. Erre kétféle technikát szoktak használni: vagy nyelvünk közepére, vagy nyelvünk alá cseppentünk keveset belőle, így a savérzet mellett a gyümölcsös, fás, virágos és egyéb aromákat is felfedezhetjük, amelybe jó esetben nem keverednek vegyszeres vagy más, kellemetlen komponensek. Egy ilyen tesztre például tíz termelő összesen 35 termékét nevezte be, és az elérhető maximális pontszám 100 volt. A kapott pontok alapján a termékeket minőségi kategóriákba (bronz-ezüst-arany, illetve arany nagydíj) sorolták. Erős volt a mezőny, a legtöbb termék legalább a bronz díjat kiérdemelte, fűszeres, kellemes illattal, friss virág hangulatával, aromás, komplex, hosszú és harmonikus ízzel.
Ecetfajták a konyhában és azon túl
Nagyon sokféle ecet létezik ma már, minden típusnak megvan a maga egyedi ízprofilja és célja - olykor a konyhán kívül is.
Balzsamecet: Az olasz konyha édes kincse
A balzsamecet az egyik legnépszerűbb ecetfajta, és egyben az egyik legnemesebb is. Készítése leginkább a finom bor készítéséhez hasonlít. Felfedezése véletlenszerű volt: a felforralt szőlőmustot, a középkor kedvelt édesítőszerét, benne felejtették egy edényben, és csak akkor került elő a kamra mélyéről, mikor már átható ecetillata volt. A balzsam név viseléséhez az ecetnek a Trebbiano és Lambrusco szőlőfajták levéből kell készülnie. A levet keverve tűz felett forralják, majd tölgy, gesztenye, cseresznye, eperfa és kőris hordókba öntik. A levet öt évig hagyják érni, fermentálódni, ülepedni. Minden év elején az érő folyadékot fiatal ecettel keverik, és kisebb hordókba helyezik.
Minél öregebb, annál sötétebb a színe, édesebb az íze és sűrűbb az állaga. Némely balzsamecet megérheti az akár több mint negyvenéves kort is. A tárolás időtartama a legmeghatározóbb az ecet minőségét illetően. Az igazi balzsamecet Modena környékéről származik, és egy jellegzetesen ott található szőlőfajta erjesztésével, majd főzés általi redukciójával készül. Minél tovább érlelik (12-15 év), annál sűrűbb, édesebb és balzsamosabb lesz - meg persze annál értékesebb is. Az igazi, sűrű fajtából már egy két csepp is nagy érték, és fantasztikus dolgokat művel az étellel. Lehet akár annyira koncentrált, hogy az édessége miatt desszertekben is van helye, de salátákhoz, sült húsokhoz is kiváló. A balzsamecet sötét, már-már fekete, lágy ízű, édes ecet. Jól illik salátaöntetekbe, húsokhoz, illetve, édes íze miatt kiváló desszertekhez, gyümölcsökre is. Összekeverhetjük extra szűz olívaolajjal, így kiváló salátaöntet lehet. Finom csirkepácot is készíthetünk belőle, és nagyon jól illik a mozzarella sajthoz.
A fehér balzsamecet kissé összetettebb ízű, mint a hagyományos fehér ecet, de nem olyan erős, mint a balzsamecet. Egy csipetnyi édességet ad az ételhez, ezt vedd figyelembe főzéskor! Mivel nem annyira savas, mint a fehér ecet, ezért használj picivel többet belőle: 1 evőkanál fehér ecet helyett adj az ételhez először 1,5 evőkanál fehér balzsamecetet. Ha kevésnek érzed, tovább ízesítheted.
Borecetek: A borvidékek ízei az ecetben
A bor alkoholtartalmú folyadék lévén, melynek szesztartalma 6-15%-ig váltakozik, az ecetgyártás nyersanyagául is szolgálhat. Rendes körülmények között jó bort nem használnak fel borecet készítésére, hanem csakis a helytelen pincekezelés által elromlott bort. A bor ugyanis, különösen ha meleg pincében van elhelyezve, és ha levegő fér hozzá, csakhamar vagy megvirágosodik, vagy megecetesedik, sőt mindkét betegség egyidejűleg mutatkozhatik rajta. A borban lévő szeszt a Bacterium aceti nevű baktérium változtatja át ecetté, és a baktériumok fő tömege a borból a fenékre ülepedve az úgynevezett ecetágyat adja. A borból készült ecet az egyéb ecetfajoktól abban különbözik, hogy nemcsak a bor sajátságos extrakt anyagait - borkősav és borkősavas sókat - tartalmazza, hanem különösen kellemes szagával tűnik ki, mely a homok zamatától származik. A bortermelő vidékeken nem egy háztartásban készítenek házilag borecetet. Egy hordóba például bortörkölyt tesznek, ezt leöntik közönséges ecettel, mely aztán az ecetgyárat adja; ha erre bort öntenek, akkor a borban lévő szesz bizonyos idő múlva borecetté alakul át. Nagyban való előállítása ugyanúgy történik, mint a közönséges eceté.
Ide soroljuk a különböző borokból készült összes ecetet, mint a furmint, muskotály, sherry, pezsgő, stb. Az érlelés hosszától, és a szőlő típusától is függ a minősége, meg persze az íze is.
Vörösborecet
A vörösborból készített ecet ideális salátaöntetekhez, szószokhoz és pácokhoz. Csipetnyi savasságot ad az ételnek, miközben enyhén gyümölcsös ízű. Helyettesítéskor két dologra figyelj: a színre és az általános ízprofilra. A vörösborecet rózsaszínes árnyalatú, ezért az étel kissé elszíneződhet, gyümölcsös íze pedig befolyásolhatja az étel ízét. Ha salátákhoz saját öntetet készítesz, valószínűleg lapul a kamra mélyén egy üvegnyi vörösborecet is.
Fehérborecet
Ahogy a neve is jelzi, a fehérborecetet erjesztett fehérborból készítik. Az íze enyhébb, mint a fehér eceté és az almaeceté. Gyakran használják salátaöntetekhez, szószokhoz, sőt pácokhoz is. Már csak a színe miatt is szószok, páclevek kedvelt hozzávalója, savanyításra is használják. Tekintettel arra, hogy mennyire hasonló a nevük, előfordulhat, hogy korábban akár össze is tévesztetted a fehér ecettel - különösen, ha nem vagy rutinos szakács. Ez azt is jelenti, hogy a fehérborecet valóban nagyszerű helyettesítőként működik, mivel hasonló megjelenésű és konzisztenciájú, így az étel megjelenését, állagát nem módosítja. Íze azonban kicsit enyhébb és gyümölcsösebb. A fehérborecet ezért különösen jó salátákhoz, de párolt zöldségeket is ízesíthetsz vele. Helyettesítéskor használj ugyanannyi fehérborecetet, mint amennyi fehér ecetet ír a recept.
Pezsgőecet
A pezsgőecet fermentált pezsgőből készül, az összes ecettípus közül ennek van a legkönnyebb íze: egyszerre fanyar és édes. Remekül illik a salátákhoz, a sertéshúshoz és a csirkés ételekhez.
Almaecet: Az egészségügyi előnyökkel rendelkező csodaszer
Az almaecet az utóbbi években nagy népszerűségnek örvend, mert sokféle felhasználási módja van. A legegészségesebb ecetfajta, az alma összes jótékony összetevőivel: tartalmaz pektint, béta-karotint, káliumot, aminosavakat és enzimeket. Zsírégető hatású, segíti az emésztést. Természetgyógyászok szerint kifejezetten gyógyító hatású. Mézzel elkeverve enyhíti az ízületi gyulladások tüneteit és fokozott epetermelésre készteti a májat. Magas káliumtartalma miatt serkenti a sejt- és szövetnövekedést, enzimjei pedig gyorsítják a szervezetben lezajló kémiai folyamatokat. Könnyebb égési sérülések esetében csökkenthető a duzzanat és megelőzhető a hólyagosodás, ha a felületre azonnal almaecetes anyagot helyezünk. Reggeli rosszullét ellen is alkalmazható: egy pohár vízben egy teáskanál almaecetet elkeverve, melyet terhes nők is fogyaszthatnak.
Az almaecet az almabor összes jótékony összetevőjével rendelkezik: pektint, béta-karotint, káliumot, aminosavakat és enzimeket tartalmaz. Képes csökkenteni a vércukorszintet, rendszeres fogyasztás esetén pedig a 2-es típusú cukorbetegség kordában tartásában is sokat segíthet. Krómot tartalmaz, amely segíti az anyagcserét, valamint a vércukorszintet is szabályozza azzal, hogy akadályozza a keményítők megemésztését, ami egyébként a vércukor emelkedéséhez vezetne. Azért ne vigyük túlzásba: egy salátára használt mennyiség épp elegendő.
Az almaecetet még a szépségiparban is használják: samponkészítésre, mivel csillogóvá teszi a hajat, illetve számos hajnövesztő készítmény alapanyagául is szolgál. Az almaecetet almaborból készítik, mely természetétől fogva rendelkezik az ecetkészítéshez alkalmas alkoholtartalommal és savértékkel. Az almaecet sárgás színű és opálos, íze savanykás, kesernyés, illata átható. Salátákhoz, mártásokhoz, főételekhez, és húsokhoz egyaránt használhatjuk. Finomításképpen enyhén felmelegítve, mézzel édesíthetjük, rózsa-, levendula-, ibolyaszirommal aromatizálhatjuk, vagy aromában gazdag gyümölccsel (például málnával, erdei szamócával) gazdagíthatjuk.
Ha túl sok almánk termett, többféle különlegességet is készíthetünk belőle, méghozzá nagyon egyszerűen. Ilyen különlegesség például az almaecet.Hozzávalók: 1 kg alma (bármilyen fajta), 20 dkg méz + 10 dkg méz/liter ecet, 2 g élesztő, 4 dkg száraz (valódi) barna kenyér.Az almát mossuk meg, vágjuk ki a magházát, majd reszeljük le. 1 liter vizet, 8 dl almareszeléket egy 3 literes edénybe tesszük és hozzákeverjük az élesztőt, a mézet és a tördelt kenyeret. Szobahőmérsékleten 10 napig kell fedetlenül érlelni. Érés után jól át kell szűrni, a így nyert léhez további 10 dkg mézet kell keverni. Az üveget le kell zárni és másfél hónapig kell érlelni az ecetet. A pihentetés után csak akkor kell áttölteni másik edénybe, ha túl sűrű és zavaros. Felhasználásig bedugaszolva, sötét, hűvös helyen kell tárolni.
Az alma héját kisebb darabokra vágjuk, és beletesszük egy nagyobb, öblös befőttesüvegbe úgy, hogy az almahéj négy ujjnyi vastagságban borítsa be az üveg alját. Annyi hideg vizet öntünk rá, hogy négy ujjnyira ellepje az almahéjat. A víz mennyiségének megfelelő tizedannyi cukrot szórunk rá - tehát 1 liter víz esetében 10 dkg cukrot. Ritka szövésű tüllel vagy kilyuggatott papírral lekötjük és meleg helyen tíz napig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, hagyjuk leülepedni, majd ismét kisebb üvegekbe szűrjük. Jól lezárva, hűtőszekrénybe téve igen sokáig eláll.Az almaecet kiváló vitamin-, ásványi anyag- és rostforrás. Biológiai úton állítják elő, amelynek során az erjesztett almalevet (almabort) fahordókban ecetesen fermentálják. Íze enyhén gyümölcsös, ezért nem tökéletes ecethelyettesítő, de ettől függetlenül nagyon jól illik olyan ételekhez, amelyeket a gyümölcsíz feldob. Színe borostyán árnyalatú, ami befolyásolhatja az étel színét is. Használj annyi almaecetet, mint amennyi fehér ecetet ír a recept!
Rizsecet: Az ázsiai konyha alapja
A rizsecetet vagy a rizsborecetet erjesztett rizsborból készítik. Édes, finom íze van, és a legtöbb ecetfajtához képest kevésbé savas. Ezt a fajta ecetet leginkább az ázsiai receptekben használják, beleértve a rántást, salátákat, tésztát és még a zöldséges ételeket is.Erjedt rizsből készül, a hagyományos rizsecet ecetsavtartalma mindösszesen 3-5%. Kicsit édes, kicsit sós, íze, illata nem hasonlít semelyik más ecetéhez, sokkal lágyabb, selymesebb, mint a hagyományos ételecetek. A japán- és kínai konyha ízeinek meghatározója a rizsecet, a japánok híres szusijának nélkülözhetetlen kelléke, ettől kapja az étel jellegzetes savanykás ízét. Különböző salátaöntetekbe, fűszeres pácokba, mártogatnivaló szószokba egyaránt használhatjuk. A rizs cukraiból erjesztett ecet. Nincs nagyon megkülönböztethető íze és színe. Az ázsiai konyhákban a semleges íz miatt használják a savanyú-sós-keserű-édes ízegyensúly elérésére, amikor nem szükséges a többletíz. Az enyhe ízű, világos színű rizsecet egy másik nagyszerű opció, különösen, ha ázsiai ihletésű savanyúságot készítesz.
Fehér ecet: A sokoldalú háztartási csodaszer
Általában körülbelül 5-10% ecetsav és körülbelül 90-95% víz keverékéből állítják elő. Ez a fajta ecet az egyik legsokoldalúbb. Intenzív, erős ízű, gyakran használják ketchupkészítéshez, keménytojás-főzéshez és még ahhoz is, hogy a burgonyapüré élénk fehér árnyalatú maradjon. Ugyanakkor a fehér ecet többnyire kiváló tisztító tulajdonságairól ismert. Például szódabikarbónával összekeverve habzó oldatot hoz létre, amely hasznos a zsírok és az odasült ételmaradékok eltávolításához az edényekről. A fehér ecet emellett kiváló univerzális tisztítószer. Keverjük össze vízzel és egy kis illóolajjal egy szórófejes flakonban, és máris használhatjuk akár a konyhában, akár a fürdőszobában. Iparilag előállított, színtelen ecet, melynek a hígítástól függ a savassága. A fehér ecet olyan főzési és háztartási alapanyag, amelyet az emberek túlnyomó többsége biztosan tart otthon. Sokoldalú összetevő, a zamatos salátaöntetektől a pácokig számos ételt lehet ízesíteni vele - no és a takarítás során is abszolút szupersztár.
Gyümölcsecetek: A természetes ízek tárháza
Régebben, számos helyen a gyümölcsecet volt a levesek alapja. Káliumtartalma miatt napi kis mennyiségű gyümölcsecet is alkalmas a kálium pótlására. Készítése, előállítása: Gyümölcsborokból, ecetes erjesztés útján készítik a gyümölcetet. Állaga enyhén zavaros, színe és illata a különböző felhasznált gyümölcsöktől függ. Igen kedvelt például a ribizliborból készített, rubinpiros gyümölcsecet, nem csak különleges aromája, hanem pompás színe miatt is. Gyümölcsös íze miatt remekül kiegészíti a nyers zöldségételeket, de húsokhoz és mártásokhoz is kitűnően illik. Sok kedvenc hozzávalóm van a konyhában, rajongok bizonyos alapanyagokért. A vaj, a bacon, a füstölt paprika, a koriander mellett, bizony ott feszít egy első ránézésre jelentéktelen szereplő, az ecet. Vagyis inkább ecetek. A fűszeres polcom - amit kénytelenek voltunk egy könyvespolyból átalakítani - legalsó része a szószoké, olajoké, eceteké. Van itt legalább ötféle csípős szósz, szójaszósz, teriyaki, osztriga- és halszósz, olívaolaj, kukoricaolaj, szezám- és mogyoróolaj, de ecetből van a legtöbb. Még sosem számoltam össze, most épp sokkolt ez a szám: 13 különböző ecet. És a legjobb az, hogy a fejemben - meg persze az interneten lévő recepttárban - mindegyiknek megvan a maga helye, és a lehető legtudatosabban használom a neki szánt célra. A különböző ízesítésű ecetekbe fűszereket, gyümölcsöket áztatnak (otthon is elkészíthető!).
Nyírfaecet: A különleges alapanyag
A nyírfa, latin nevén Betula pendula, gyorsan 15 méterre növő fa vékony lecsüngő hajtásokkal. Hazája Eurázsia. Fényigényes, a talaj vagy klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: normál viszonyokat kíván, kisebb szárazságot még elvisel. Ezüstfehér kérge az idősebb ágakon fekete. Sárgászöld barkái tavasszal jelennek meg. Tojásdad, élénkzöld levelei ősszel sárgára színeződnek. Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú karakteres dísze a kertnek. A meszes talajokat is tűri. Virágzás: április-május. Leveleinek baktériumölő, vizelethajtó drogja, reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, a vér koleszterinszintjének csökkentésére alkalmas. Nedvéből szirup, bor és ecet készül.
Verjus: Az éretlen szőlő savanyúsága
A verjus (ejtsd: verzsü) francia szó zöld levet jelent, és nem más, mint az éretlen (zöld) szőlő kipréselt leve, ezért is nevezik savanyú mustnak. Főleg a csúcsgasztronómiában kedvelik a lágy, kellemes savanyúságát, mert nem olyan éles a sava, mint a citromé, ezért előszeretettel használják saláták, halételek, húsok és üdítőitalok ízesítésére, fűszerezésére. Citrom, vagy ecet helyett használható, gyümölcsös, zamatos, kevésbé agresszív íze azonban egészen különleges jelleget ad az ételeknek. A verjus Európában régi hagyományokra tekint vissza, készítésére számos javaslat maradt fenn ebből az időszakból. A rómaiak frissítő íze miatt kedvelték az akkoriban agresta nevezetű ecetpótlót. A verzsüt, mint savanyítószert a középkori konyhákban széles körben alkalmazták, mielőtt a keresztes lovagok magukkal hozták a citromot. A középkori szakácskönyvek receptjei között alig találni olyat, amelyben ne szerepelne. Gasztronómiai szerepén túl az egészségügyben is jó szolgálatot tett: az orvosok a gyomor megnyugtatására és a „szomjas májnak” javasolták.
Ecethelyettesítők a konyhában
Legyél bármilyen felkészült, előfordulhat, hogy pont akkor fogy ki a fehér ecet, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Mielőtt elindulnál a boltba, nézz körül otthon, ugyanis a fehér ecet is könnyen helyettesíthető.
Citromlé és lime leve
A citromlé kiválóan helyettesítheti a fehér ecetet, mert ugyanúgy egy csipetnyi savasságot ad az ételekhez, ráadásul könnyen hozzáférhető, már a kisebb boltokban is kapható. (Valószínűleg most is van néhány darab a hűtődben vagy a gyümölcsös tálban…) A citromlé különösen jó csere sütést igénylő ételek esetében, ami kihívást jelenthet más, eltérő pH-értékű helyettesítők számára. A felhasznált mennyiségtől függően azonban érdemes tisztában lenni az általános ízprofilokkal: bár a fehér ecet és a citromlé is savanyúságot ad, a citrom citrusos íze megváltoztathatja az étel ízét. 1 evőkanál fehér ecetet helyettesíts 1 evőkanál citromlével.Csakúgy, mint a citrom, a lime leve is könnyen beszerezhető és nagyszerű helyettesítője a fehér ecetnek. Frissességet, savasságot ad az ételeknek, különösen jól illeszkedik a citrusféléket igénylő ételekhez. (Például a thai receptekben gyakori összetevő.) Ha az általad készített étel fehér ecettel készülne, valószínűleg annak semleges savasságára van szükség, ezért ne feledd, hogy a lime citrusos íze befolyásolhatja az étel ízét. 1 evőkanál fehér ecetet 1 evőkanál lime lével helyettesíthetsz.
Fehérbor
Ha nem vagy született szakács, és nincs mindenféle ecet a kamrádban, de mindig van egy-két üveg fehér bor a hűtődben, szerencséd van. A fehér bor ugyanis remekül helyettesítheti a fehér ecetet. Ideális esetben egy sauvignon blanchoz hasonló, lendületes savtartalmú fehérbor a tökéletes helyettesítő, de szinte bármilyen fehér bor megteszi. Mivel a bor kevésbé savas, mint az ecet, körülbelül kétszeres mennyiséget kell használni belőle: ha a recept 1 evőkanál fehér ecetet ír, adj hozzá 2 evőkanál fehér bort.
Az ecet szerepe a tartósításban és a savanyúságok készítésében
A tartósításhoz, savanyításhoz a zöldségeken és gyümölcsökön kívül egy fő hozzávalóra van szükség: ecetre. A megfelelő savtartalom elengedhetetlen ahhoz, hogy biztonságosan fogyasztható savanyúságot készíts magadnak, ezen felül pedig érdemes az étkezési ecetnél tovább tekinteni, és más fajtákkal is kísérletezni. Ha savanyúságot akarsz konzerválni, a legfontosabb, hogy az ecet savtartalma megfelelő legyen: az 5%-os savtartalom az ajánlott, hogy a kész savanyúság pH-értéke 4,6 alatt legyen. Ha gyors savanyúságot készítesz, a savasságot mindig szem előtt kell tartanod, hogy az ízek kiegyensúlyozottak legyenek. Ha tehát betartod a biztonsági előírásokat, akkor bármilyen ecetet használhatsz? Lényegében igen. A savanykás és átlátszó fehér ecet nem véletlenül klasszikus, ha az ételek tartósításáról van szó. Általában nagy mennyiségű ecetre van szükség a gyümölcsök vagy zöldségek tartósításához, és a mezei ételecetnél olcsóbbat keresve sem találsz. Az 5%-os ecetsavtartalom ideális választás ilyenkor.
Az erjesztett almából készült, enyhén gyümölcsös almaecet egy másik gyakori választás. Az almaecetnek mélyebb íze van, ami nagyon jól használható a mártásokhoz, chutneykhoz és hasonló dolgokhoz. Kellemesen savanykás, kerek az íze, viszont a színe mindig egy kicsit zavarosabb lesz, mint a fehér eceté. Szóval ha a prezentálás is fontos, inkább a fehér ecet ajánlott. Az a nagyszerű a hűtőszekrényben történő savanyításban, hogy a savasság visszavételével hagyhatod, hogy az alapanyag íze érvényesüljön, így nem csak a savanyú ropogást érezheted majd. Mivel itt a biztonság nem szempont, bármilyen ecetet használhatsz, akár házi ecetet is, de az ízeket akkor is érdemes figyelembe venni. A fehér balzsamecetnek enyhén édes íze van, ami nagyon jól illik a gyors hűtős savanyúságokhoz. A gyümölcsös savanyúságok esetében a magasabb minőségű, különlegesebb ecetek is jó választást jelentenek, így például a fehérborecet vagy a fehér balzsamecet. Mivel ezekből úgysem készítesz óriási mennyiséget, így megérik a befektetést. Az enyhe ízű, világos színű rizsecet egy másik nagyszerű opció, különösen, ha ázsiai ihletésű savanyúságot készítesz.
tags: #balzsamecet #vorosbor #ecet