Az „Under the Dome” sorozat, mely Stephen King azonos című regényének adaptációja, a kezdetektől fogva megosztotta a nézőket. A kezdetben addiktív és bosszantó, ugyanakkor zseniálisan zűrzavaros sorozat egy olyan város történetét meséli el, amely egy titokzatos dóm alá kerül. Az epizódok során a szereplők, köztük Joe McAlister és Norrie Calvert-Hill, egyre mélyebbre merülnek a dóm rejtélyeibe, miközben a városi közösség a túlélésért küzd.
A rejtélyes dóm és az első évad kihívásai
Az első évadban Chester's Mill lakói egy gigantikus, áthatolhatatlan dóm alá kerülnek, mely elzárja őket a külvilágtól. A kezdeti sokk után az embereknek alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez, ami számos konfliktust és váratlan fordulatot szül. A dóm nemcsak fizikai akadály, hanem egyfajta élő entitásnak is tűnik, mely képes befolyásolni az eseményeket és az emberek életét.
Az első évad ötödik epizódjában, a „Kékről kékre” címmel, a bibliai utalások is megjelennek, amikor Lester tiszteletes azt hiszi, Istennel beszél. Valójában csupán metanfényben van, és hallókészülékével katonai jeleket fog, ami arra utal, hogy a technológia furcsa módon működik a dóm alatt. Pillangók lepik el a dómot, kokon metaforákat szülve, mintha a dóm a természet rendjébe avatkozna. Ekkor a katonaság buszokkal elhozza Chester's Mill lakóinak szeretteit, hogy a dómön keresztül találkozhassanak. Ez az alkalom lehetőséget ad az érzelmi csomagok feldolgozására: Linda megtudja, hogy vőlegényének testvére meghalt, Norrie találkozik biológiai apjával, és hangulatos tinédzserként viselkedik. Julia levelet kap halott férjétől, amelyből kiderül, hogy Pete el akarta hagyni őt még azelőtt, hogy Barbie elásta volna az erdőben. Ez valószínűleg a műsor azon módja, hogy rendben lévőnek tüntesse fel Julia és Barbie kapcsolatát.
Barbie-ról kiderül, hogy katona volt, és egy baráti tűz incidensben amerikai katonákat ölt meg. De ez kényelmes, mert megtudja egy katonai fickótól, hogy fel akarják robbantani a dómot, elpusztítva ezzel Chester's Mill-t is. A „Moab”, amit Lester Istentől hallott, nem a bűnösök bibliai városa volt, hanem a „Minden Bomba Anyja” katonai rövidítés. Mindenki berohan az alagutakba, de senki sem hiszi, hogy ez működni fog, hiszen legalább három különböző ember mondja ki: „Mindannyian meg fogunk halni.” Big Jim, némi habozás után, kiszabadítja Angie-t a bombamenhelyről, de nem mondja el neki, hogy a város a pusztulás szélén áll, így Angie mit sem sejtve visszarohan a szociopata James Jr. karjaiba. De úgy tűnik, elfelejti, hogy napokig láncra verve tartotta, mert az epizód végén a fiú fejét tartja az ölében. Joe és Norrie csókolózni kezdenek, éppen akkor, amikor a rakéta eltalálja a dómot (mert persze), de képzeljétek! A dóm elpusztíthatatlan. A „Kékről kékre” azzal ér véget, hogy Lester megfenyegeti Big Jimet, hogy leleplezi, mert mindenkinek meg kell bánnia bűneit, így Jim megteszi, amit bárki megtenne, és a dóm varázslatos elektromos erejével megöli a tiszteletest.
A hatodik epizód, „A véget nem érő szomjúság” (amit akár „Chester's Mill pokolba száll” címmel is illethetnénk), azt mutatja be, hogy a bombatámadás után az emberek nem örülnek, hogy életben maradtak, hanem inkább félig üresnek látják a poharat, mert a dóm elpusztíthatatlannak bizonyult, és soha nem fognak kijutni. Így az epizód az erőforrások hiányáról szól.
Víz: Rengeteg probléma van a vízzel. Egy közlekedési baleset a víztoronynál több száz gallon értékes vizet önt a földre. Aztán Mike Vogel és Linda seriff felfedezik, hogy a tó tele van metánnal, mert bocs, azt hitted, a dóm jót tesz az ökoszisztémának? Big Jim tudja, hogy a város alatt van egy kút, de egyezkednie kell a mogorva Ollie-val érte. Szerencsére Big Jim furcsa okból propánt halmozott fel! A propán az Under the Dome „Burlesque” nevű műsorában a légijogok megfelelője. Végül a dóm esőt hoz, és minden megoldódik. (Julia például azt hiszi, hogy a dóm szándékosan és céltudatosan csinálta az esőt. Antropomorfizált dóm, rendben!)
Élelmiszer és élelmiszerboltok: Nagy hibát követett el Chester's Mill vezetése azzal, hogy nem zárta be az összes piacot és boltot, és nem államosította az összes fogyasztási cikket a szükségletek szerinti adagolás és elosztás céljából a válság elhárításáig. Nem tették meg, így most a rendőrségnek kell járőröznie a boltok folyosóin a fosztogatás megakadályozása érdekében, és szegény Rose fizeti meg a végső árat, amikor a nagydarab Dundee testvérek megpróbálják kirabolni a fagyasztott húsából, és végül megölik Rose-t (Nyugodjék békében Beth Broderick, azaz Zelda néni a Sabrina, a tiniboszorkányból), és kiütik Angie-t.
Inzulin: Alice inzulinhiányos állapotban van, és az utcákon kóborolva baleseteket okoz, amelyek megfosztják a várost a vízellátástól. Norrie (és Joe is) elindulnak inzulint keresni neki. És mivel úgy tűnik, Chester's Mill kézről-szájra élt inzulinnal, már nincs készletük, így Norrie más cukorbetegektől fog inzulint lopni, mert a társadalom összeomlott, és már nincsenek szabályok, csak a sajátjaink. Norrie végül szégyelli magát, és nem lop el egy kisgyerek inzulin ellátását… így csak egy fiolát lop el. Sopranos, itt van egy új, erkölcsileg kompromittált seriff a városban.
Csend: Angie végre megtanulja, hogy ne táviratozza a támadásait, és egy hógömbbel agyoncsapja Junior-t, és elmenekül… csak hogy belekeveredjen a Dundee testvérek támadásába. Kiütik, és Big Jim kanapéján ébred, mintha ez a lány sosem kapna szünetet. Big Jim nem érdekelt abban, hogy mentségeket keressen fia viselkedésére. Csak azt akarja, hogy Angie ne mondja el senkinek. És hajlandó fizetni neki… propánnal, mert ez az Under the Dome, és a válasz arra, hogy "Mi van a dóm alatt?" az, hogy "aránytalanul nagy mennyiségű propán".
Dóm-erő: Julia és Dodee, a Rádiós Lány egy furcsa jelet követnek, ami úgy tűnik, minden más jelet zavar, és persze a jel Norrie-tól és Joe-tól, a Varázsdóm Tiniktől jön. Joe úgy dönt, el kell mondaniuk valakinek a rózsaszín csillagos rohamokról, így meg is teszik. Aztán egyszerre megérintik a dómot, és az visszaállítja a rádiójeleket. Julia pedig azt mondja: "Ne mondjuk el ennek a gyorsan szociálisan leépülő fosztogatókkal teli városnak, hogy ez a két gyerek a dóm feloldásának kulcsa, hm?"
A hetedik epizód, az „Imperfect Circles”, a szereplők romantikus kapcsolatait helyezi előtérbe. Barbie és Julia kapcsolata elmélyül, Joe és Norrie pedig szexuális vonzalmat éreznek egymás iránt. Joe és Norrie egy titokzatos fekete tojás alakú tárgyra bukkannak a dóm közepén, amely rózsaszín csillagokkal pulzál. Amikor megérintik, Norrie halottnak hitt édesanyja, Alice, megjelenik, majd eltűnik. Ez a dóm erejének és rejtélyének újabb megnyilvánulása. A terhesség és a születés a dóm alatt is kiemelt szerepet kap. Julia szuper-terhes szomszédja, Harriet, egy hónappal korábban megérinti a dómot, és elfolyik a magzatvize. A kórházban senki sincs, így Harriet, Julia és Barbie Alice házába indulnak otthoni szülésre. A Dundee testvérek megint feltartóztatják őket, de a talpraesett Barbie elűzi őket. A Dundee-k benzint kerestek, így kiszívják Julia SUV-jéből. Miután elkergették őket, Julia/Barbie/Harriet elhagyják az SUV-t, mert „nincs benzin”. De a Dundee-k ott hagyták a benzint, amikor elmenekültek, szóval… nem tudom. Akárhogy is, gyalog mennek Alice házába. A szülés sem komplikációk nélkül zajlik, köldökzsinór a nyak körül és minden, de Barbie tapasztalt vándor, és a szülések jól a szakértelmébe tartoznak. A baba az Alice nevet kapja, ami jó dolog, mert a felnőtt Alice nem áll túl jól. Röviden: szívrohamot kap. A dóm ad, a dóm elvesz.
Eközben Linda és James Jr. levadásszák azokat a bosszantó Dundee-ket, és a harc hevében mindkettőjükbe golyót eresztenek. Big Jim is elveszíti az uralmát a városa felett, ahol Ollie édes monopóliumot teremtett a vízből, a terményekből és a propánból. De Jim nem fogja tétlenül nézni ezt, ezért megöl még egy Chester's Mill lakost, hogy visszaszerezze a propánját. Mert az az egyetlen dolog, aminek még van értéke. Az epizód azzal ér véget, hogy az a fekete tojás alakú dolog rózsaszín csillagokkal pulzál (!). Tudjuk, hogy a Lost második évadához hasonlóan itt is nagyon komolyra fordulnak a dolgok.
A nyolcadik epizódban, a „Vastagabb a víznél” címmel, Jim kirúgja Junior-t a házból. Úgy tűnik, ismeri minden titkát. „Pont úgy hangzol, mint az anyád a végén!” - kiáltja. Ami felzaklatja Junior-t, de mindegy, az a gyerek úgyis pocsék, ugye? Barbie eközben sírt ás, és nagyon jól csinálja. Ki halt meg? A Dundee-k? Ó, nem! Szegény Alice! Most jöttem rá. Big Jim elmegy, hogy megnézze, uh, ki ez a fickó? Gondolom, ő lehet Ollie? Propánt ajánl ételért cserébe. De Ollie ki akarja éheztetni a várost, hogy Jimet eltávolítsák a tanácsi posztról. Ő akarja a helyét. Jim ellentámadása az, hogy megpróbálja elkobozni a földet kisajátítással, a rendőrök segítségével. Norrie a fekete tojást és Joe-t okolja anyja szívrohamáért, ezért úgy döntött, távol marad tőle mostantól. Szegény! Jim kísérlete, hogy elkobozza Ollie kútját, azzal jár, hogy őt és a rendőröket túlerőben vannak, és egyiküket térden lövik. De Junior megragadja az alkalmat, hogy árulóvá váljon, és csatlakozzon Ollie-hoz. Ember, ez a gyerek pocsék. Joe tehát elmondta Juliának a tojásról. Hogy miért, azt nem tudom. De elviszi, hogy megnézze, és az RÓZSASZÍNEN RAGYOG. Amikor ráteszi a kezét, egy másik Joe-t lát, aki azt mondja: „a monarchát megkoronázzák.” Ijesztő. Julia azt hiszi, megőrül, pedig EGY DÓMMAL KÖRÜLÖLELT VÁROSBAN ÉL. Angie és Norrie összebarátkoznak azzal, hogy hógömböket törnek szét a dóm ellen, ami valami szimbolikus, gondolom. Két rossz lány, akik jó szándékúak! De aztán Norrie elszomorodik az L.A.-i hógömbje miatt, ami nagyon buta, mert L.A.-ben sosem esik a hó.
Ezután Barbie belopózik a farmra, hogy bombát készítsen. Éjjel Jim inváziós ereje követi. Harcok és lövöldözés tör ki. Barbie felrobbantja a kutat, ami mindent tönkretesz. Jimet elfogják, de Ollie szorítása a dolgokon gyakorlatilag megszűnt. Jim most Junior kezében van. Junior kihallgatja apját anyja haláláról, ami nem volt baleset. Anya már egy ideje őrült volt, mondja Jim. Szándékosan vezette az autóját egy fába. Ennyi volt, amit Jim eltussolt. Ami a fordulatokat illeti, ez csalódás. Ez az igazság? Nos, Ollie meg akarja ölni Jimet, így Junior kiiktatja Ollie-t, mondván, hisz apjának. De Barbie szembesíti Jimet az irodájában a csatában elszenvedett öt halálesettel. Jim azt mondja, most egyesültek. Barbie azt mondja, csak azért, mert ő biztosított egy víztározót a városnak, és megvádolja Jimet, hogy a kút révén akarja irányítani a várost. Ez a két szereplő nem elég vonzó ahhoz, hogy törődjek a dinamikájukkal, de mindegy. A cliffhangerünk: Angie-nek pillangótattoo-ja van. Mint egy monarcha! Egy monarcha pillangó! És Barbie-t és Juliát nézi mosolyogva az arcán!
A második évad: a dóm összeomlása és a túlélésért vívott harc
A második évad már a legelején megrázó eseményekkel indul, melyek próbára teszik a szereplők kitartását és morális határait.
Az „Under the Dome” 25 epizódon keresztül hiába próbálta egy elegáns étteremként működni. Egy figyelmeztetés és egy ízelítő a különcöknek, gondolom: Ha még nem nézted meg ezt az epizódot, és idegenkedsz a brutális, barlangi stílusú gyilkosságoktól és a nők elleni erőszaktól, hagyd ki ezt az epizódot, és fontold meg, hogy abbahagyod a műsort. Elmegy oda - egészen odáig. Rendben! Ott kezdjük, hogy Big Jim ismét ölt, ami szerintem a második évadban először történt. Melanie továbbra is eltűnt egy furcsán kör alakú lyukban a földben az erdőben. (Mit is vetetsz le velem ebben a pontban, Under the Dome?! Három hónap alatt pépessé tetted az agyamat.) Az egész, egész banda a színpadon van a finálé nyitójához, ami nagyszerű érzés egy szétszórt, én-nem-is-tudom-mi szezon után. Barbie, Julia, Joe, Norrie, Junior, új barátaink, Hacker-Hunter és Uncle Sam, valamint Rebecca Sciencepine. Még Big Jim és, öhm, Pauline is? Ó, IGES, ez az Under the No-Stakes-Ever Dome, ahol a halál - szakadék által, cukorbetegség által, baltás gyilkosság által, szúrás által - sosem jelenti azt, hogy halott vagy. „Halott,” morogja Jim, amikor aggódó polgárok megkérdezik, hová tűnt Lyle Chumley, a Főutca Démonborbélya, miután megölte Pauline-t. „Miután megszúrtak, volt egy látomásom - a dóm téged választott,” suttogja Pauline Juliának. Tudjuk ezt, hogy Shumway egy Monarcha, akinek potenciálja állítólag egy napon kiderül. Amit nem tudtunk, az a többi: „De nem vagy egyedül. Van valaki más, de nem látom az arcát. Ő nem tudja, hogy ő az.” Ez a második haldokló/halott középkorú fehér nő, aki rejtélyes nem-revelációkat szállít az Under the Dome fináléjában. Norrie halott, de valahogy újraélesztett anyja, Alice, ugyanezt tette tavaly, a mindenható dóm szavai az ő száján keresztül jöttek. „Bocsássatok meg - még mindig tanulunk veletek beszélni. Ismerős külsőt öltöttünk, hogy segítsük áthidalni a szakadékot,” mondta. „A dómot nem azért küldték, hogy megbüntessen titeket; azért küldték, hogy megvédjen titeket,” mondta nekünk. „Meglátjátok. Idővel,” HAZUDOTT. „Ha azt akarod, hogy a sötétség elmúljon, ki kell érdemelned a fényt. „A dóm egy gömb - vízszintesen és függőlegesen is összehúzódik,” mondja Joe, mindig a tudományos kadét Rebecca Pine tudományos tábornokának. „Azt hiszem, leáll, minden belül meghibásodik.” Igaza van - egy folyamatos, hangos, dinoszaurusz/füstszörny-szerű dübörgés hallatszik a távolban, és a föld remeg. Aztán mennydörgés és villámlás kezdődik. A terítéken, feltehetően: tornádók, vulkánkitörések, mikroklímás nanorobot-támadások, szonikus repedések, sétáló szakadékok és Jumanji-szerű sebességgel felnövő kaktuszok erdeje. Egyik sem lepne meg.
A banda külön utakra indul, mert biztosan kellenek A-tól F-ig terjedő cselekményszálak, ez egy finálé. Barbie „némi felszerelést” akar, hogy felfedezze az új „krátert”, ami egy kicsit épeszű kifejezésnek tűnik egy Varázserdőbeli Lyukra, ami elnyelte Melanie-t, egy Varázslányt. Talán Barbz-nak igaza van, hiszen legutóbb, amikor ugyanezt a bolond dolgot csinálta, megszökött az átkozott dóm alól. De aztán visszatért, mert szereti Juliát, és Hős, szóval újra és újra megteszi, ha kell, amit meg is tesz. Joe, Norrie és Hunter eközben azt hiszik, hogy a dómban zajló őrület talán, öhm, Wi-Fi jelet nyitott? Alig három perc telt el, amikor egy vörösinges farmer srác (a) beszorul valamilyen fém pajtafelszerelés alá, és (b) MEGSÜL A JEDI VISSZATÉR A VILLÁMLÁS ÁLTAL! Ez a finálé egész szépen alakul, talán! Az „Under the Dome” egy brutálisan őrült sorozat, amely túl sok epizódot szentelt annak, hogy karikatúráit karakterekké alakítsa. Egyszerűen imádom ezt a műsort - amiért az. Ami egy káosz. Egy akaratlanul is nevetséges, részben érdekfeszítő, homályosan slick és menő káosz, melyhez Stephen King-es maradványok ragaszkodnak. És egy kis SK néha sokat ér. Ma este egy ilyen alkalom.
Nincs Wi-Fi jel azonban. Értelmetlen cselekménypont. „Szóval a kráter nem hozott létre repedést a dómban, és nincs új alagút?” - kérdezi Norrie, csak mérsékelten pánikolva. Az új szakadékot „semmi másnak, csak egy óriási gyilkos szívólyuknak” nevezi. A szavak kombinációi, a mondatok, amelyeket az „Under the Dome”-ban fűznek össze, TÖRTÉNELMIAK az őrületükben. De Norrie megpróbálja elkerülni az őrületet azzal, hogy azt mondja, a dóm őrült szeszélyeire szarik, inkább az utolsó élő anyámmal fogok lógni, azzal, aki láthatatlanul gyászolt valahol egész szezonban, akit utoljára száz epizóddal ezelőtt láttunk. Az egész Norrie/Joe párbeszéd, bármilyen rövid is, tökéletes példája a sorozat Lost-hoz fűződő tényleges kapcsolatának, egy olyan sorozatnak, amelyet hetente sokszor csatornáznak: A Lost egy olyan sorozat volt, amelynek alkotói folyamatosan ragaszkodtak ahhoz, hogy minden a karakterekről szól, nem a cselekményvezérelt sci-fi őrületéről. Az „Under the Dome” alkotói, amennyire tudom, nem mondanak sok említésre méltót, és könnyen következtethetünk a nézésből, hogy ez a sorozat a sci-fi őrületéről szól. A legjobb formájában legalábbis ez a sorozat. (Csak megkönnyebbültem, hogy vége ennek a szezonnak? Nagyon, nagyon lehetséges, hogy ezen a görbén osztályozok, barátaim. Mindegy, Joe bemegy a lyukba. Valami okból (rossz szerkesztés?), nem látjuk a feszültséggel teli leereszkedés pillanatát. Joe, Norrie és Hunter - nevezzük őket továbbra is Dómgyerekeknek; Hunter, üdv a Dómgyerekek között! - vadonatúj Styrofoam Barlang-Alagutat találnak a Varázserdőbeli Lyukban. Csak azt kívánom, Joe ne viselné még mindig azt a kibaszott kutyainget, utálom azt a creepy mutáns Target kutyát, öhm, bullterriert?
Pauline-t még egy (1) bónusz epizód erejéig életben tartották. Uncle Sam, a testvére, ragaszkodik hozzá, hogy a belső károk elég súlyosak ahhoz, hogy biztosítsák a halálát, amint még néhány feszült, homályos próféciát kimond, amiket a sorozat a harmadik évad elejére biztosan elfelejt. Julia és Barbie összeszedtek egy véletlenszerű gyereket, Aidan-t, akivel akkor találkoztunk, amikor apját, ahogy mondtam, megsütötte a nagy égbolt mágia, amit a tudósok villámnak hívnak. Ez a gyerek valószínűleg Hókuszpókuszfiú lesz a hagyományos Stephen King-i értelemben, amit ez a sorozat furcsán elkerült (kivéve Joe és Norrie első évadbeli látomásait/rohamaikat a jelentéktelen „rózsaszín csillagok esnek sorokban” dologról, mi történt ott, srácok? SEMMI, SZÓVAL KÖSZÖNÖM EZT IS MÉG EGYSZER). Akár Hókuszpókuszfiú, akár nem, Aidan nyilvánvalóan Julia és Barbie pótfiává válik idővel. Barlangvilágban a Dómgyerekek egy Frosti Villára bukkannak. Mielőtt kiválaszthatnák az utat, ami mindent megváltoztat, szemtanúi lesznek a Varázs Monarcha Pillangó visszatérésének (MINDEN VARÁZSLATOS, még ha semmi sem varázslatos is?), és követik azt az úton, amerre repül, miközben videójáték-szerű fénnyel világítják meg. Barbie azt mondja Juliának, hogy gyűjtse össze az egész várost, és hozza el őket a Varázserdőbeli Lyukhoz, ahol ezúttal rendesen Mózesként vezeti majd őket. Előtte azonban szükségünk van sötét lelkek éjszakájára, ahol a városlakók (Norrie képviseli őket) azon tűnődnek, mit fognak tenni, ha megszöknek ebből a bukolikus településből. Úgy értem, Norrie, srácok: Bármit megtehetsz ezután. Menj, érezd jól magad. „Lehet, hogy Chester's Mill-ben vannak eltemetve, de mindig velünk lesznek,” nyugtatja Joe Norrie-t, nemrég elhunyt rokonaikról beszélve. Norrie, helyesen, úgy néz Joe-ra, mintha azt mondaná: „Haver, tényleg?” De ehelyett elmondja neki, miért ment „boot camp”-be a Dóm napján. Kiderült, hogy szájon ütött egy lányt, és kiütötte a fogát, miután a lány kigúnyolta Norrie haját. Junior anyja stúdiójába rohan, hogy megszerezze a kellékeit, és egy szörnyű műalkotásra bukkanunk, egy önarcképre, ahol egy véres Pauline sebesülten vérzuhatagot hány. EZT IS LÁTTA ELŐRE! - sikoltozik a műsor. Hú, nagyszerű.
Julia, Barbie és Aidan, az Új Fiú, ömlő esőben navigálnak, hogy mindenkit bepréseljenek néhány iskolabuszra. Norrie anyja, Carolyn, hirtelen ismét jelen van és részt vesz, nem akar hallani arról, hogy ő az egyike a Négy Kéznek (a Dómapokalipszisből) - azt akarja, hogy Norrie úgy tegyen, mint mindenki más. Pauline azonban nem hagyja el a dómot, mert Rebecca Pine éppen a természettudomány-tanári képességeit felhasználva halálos injekciót adott be Pauline kérésére. Big Jim először tör ki valódi könnyekben, azt hiszem, amikor látja, hogy Pauline haldoklik. Furcsa. Ezenkívül: Jim éppen meg akarja ölni Rebeccát, mert megölte a feleségét. Nincs más út. Ennek a két szereplőnek vad utazása volt ebben a szezonban - partnerekből ellenségekké, majd partnerekké, majd börtöntársakká, majd potenciális szeretőkké (körülbelül tíz percig), majd ellenségekké. Maga a gyilkosság egy külön bekezdést igényel. Jim az egyik legszörnyűbb dolgot teszi, amit ember tehet egy másikkal - kalapáccsal fejbe vágja Rebeccát, egy eszközzel, amelyet CSAK szögek és hüvelykujjak beverésére terveztek. Olyan Stephen King-i a szörnyűsége. Ezzel azt értem, hogy minden King-regényben van LEGALÁBB egy olyan pillanat, amelyet sosem felejt el az ember, a borzalmassága miatt, ahogy undorítóan ütközik azzal, hogy mit jelent törékeny, halandó embernek lenni egy veszélyes, halállal és pöcsökkel teli világban. (DDD, röviden.) Egy ilyen pillanat, az egyik legnagyobb, legundorítóbb King-pillanat, az Az-ban található, egy 1000+ oldalas regényben, amely tele van ilyen borzalmas pillanatokkal. Van egy apró rész a történetben, amelyet, azt hiszem, egy újságcikkből derül ki, ahol egy férfi elveszíti az eszét, és kalapáccsal megöli a kisfiát. Még mindig félelemmel és kényelmetlenséggel tölt el 15 évvel azután, hogy középiskolás koromban elolvastam a könyvet, egy olyan korban, amikor egy gyereknek sem szabadna kalapálós apákról olvasni. Rémálmokat okozott és továbbra is okoz, nyomorultakat. Szóval még egy nyilvánvaló, rajzfilmszerű gonosztevőt, mint Big Jim Rennie-t is nézni, ahogy ezt teszi egy nővel a képernyőn a CBS-en, lassú, kurva brutális, undorító mozgásban, az egyszerűen túl sok. Menj a fenébe, Under the Dome. Már Jim büntetéséért sem tudok szurkolni ezután. Csak hányni akarok. Már nem kap öt csillagot ez az epizód. (Látványosan rossz vagy abban, hogy eljuss az ötcsillagos ígéret földjére. Fú. Mély lélegzet. Még két mély lélegzet. Aztán még egy, egy eeeeelmélyült. Jim, szétrombolva elhunyt felesége stúdióját, mint a gyilkossági koktéljának üldözőjét, úgy dönt, alkudozik a dóm-úrral, akinek egész szezonban a barátjának képzelte magát. „Kötök veled egy alkut: Ha azonnal visszahozod őt, nem fogom meggyilkolni egyetlen különleges kis barátodat sem. Nem vágom el Julia torkát, nem lövöm szívbe Barbie-t, és nem égetem el élve azokat a gyerekeket. Oké? Van három másodperced.” Ez azonban nem így működik az imádkozás vagy az istenségtől való kérés, így vöröslő szemű, könnyes Jim VADÁSZT. Micsoda szörnyeteg, micsoda aljas, taszító ember. Le kellene feküdnie és lehűlnie, nem pedig mindenféle -gyilkosságot elkövetnie csak azért, mert elveszített valakit. Micsoda balfék. Egy kopasz. Kopasz vagy, Jim! Úgy nézel ki, mint a Lény/Michael Chiklis!
A Mágikus Erdei Lyuknál Barbie teljesen Jacks Shepherdet utánozza azokban a pillanatokban, amikor Jacks Shepherd a Lost-osokat terelgeti. Képzeld el, ha a Mágikus Monarch Pillangó terve nem az, hogy megvilágítsa a helyes utat, hanem hogy az egész várost egy nagy, kövér végítéletbe vezesse? Az a sorozatot egy teljesen új szintre emelné. Andrea csecsebecsegyűjtő otthonában Julia rátalál Big Jimre a Nagy Fegyverével és a Véres Kalapácsával. Igazán kár, hogy ez a buta ember - aki még a rohadt Walter WHITE-ot sem tudta elkapni! - kétségtelenül több gyilkosságot fog elkövetni az éjszaka vége előtt. Így Jim fejbe lövi Andreát. Alig ismertük őt, és papíron nem érdekelhet minket, de szar. Nem mondhatjuk, hogy nem ezt alkudtuk ki - a pszichotikus valóságvesztések a Rennie családban futnak. Juniornak volt egy az első évad elején, napokig egy bombamenhelyen csapdába ejtve Angie-t, és Pauline-nak valószínűleg újra és újra voltak ilyenek az évek során. Az övéi csak varázslatosabbak voltak. Jiméi nem varázslatosak. Kalapácsával Juliára sújt, a Várakozó Monarchára, ő pedig serpenyővel megüti a kezét. Aztán horrorfilm lesz, Jim mint Michael Myers. Még groteszkebb erőszak nők ellen, egyáltalán nem érzéketlenül, Dóm! „Tudod, miért nem hozta vissza a dóm Pauline-t?” - zihálja Julia. „Mert vicc vagy; mert a dóm nem köt alkut olyan rovarokkal, mint te.” Túl kedves vagy, J. Könyörtelen gyilkos, és legalább 20 perccel túl sokat élt, ez már felháborító. ÖLD MEG JIMET MOST, SHOW. Még mindig az emberi csúnyaságra rázom az öklömet, de még mindig a Dóm csúnyaságára is.
„Már nem vagyok a fiad” - mondja Junior apjának az erdőben. „Nem hagyod el ezt a várost.” Jim válasza, érett, mint mindig? „Te nem mondod meg nekem, mit tegyek.” Remélhetőleg ez az utolsó szavad, Jimbob. Halott vagy. Vagy nem, sajnos. James mellkason robbantja Jimet, mert az apád fejbe vagy farkon lövése nehéz. Remélhetőleg a megalomán autókereskedő helyben elvérzik, kövér, kis idióta mofo. És bár Junior végre „elutasítja” apját (egy golyóval) kielégítő, és régóta készült rá, még mindig nem elég ahhoz, hogy mentséget találjon mindarra, amit ma este el kellett viselnünk. Egészen biztos vagyok benne, hogy két egymást követő hosszú zuhany sem fogja lemosni rólam azt a mocskot. Kész vagyok látni, hol ér véget ez a szezon, hová visz minket a Dóm. Az út a rosszul megvilágított Styrofoam sziklabarlangon, a Mágikus Erdei Lyukon keresztül vezet, sajnos. És tartalmaz EGY ÚJABB Julia/Barbie elidegenedést is - szó szerint egy földrepedés választja el őket. Ez a befejezés olyan mondatokat is tartalmaz, mint Barbie „mindent, amit ezért a városért tettünk, együtt tettük.” Nem vagyok elég matematikus ahhoz, hogy összeszámoljam, hányszor rontott be egy „mindent, amit tettem” mondat ebbe a sorozatba, ember. Julia azt hiszi, Barbie Pauline próféciájának arcnélküli embere (megint csak ezek a teljesen abszurd, buta szavak!), és ő fogja megmenteni az emberiséget. Ő az a fickó? Beteljesedik a sors? A Dóm úgy tűnik, azt hiszi, csavarokat eszünk, lélegzünk és szarunk, nem pedig erős történetmesélést. Az M. Night pillanat közeleg, ugye? Két perc van hátra. Pillangóraj repked a barlangban, Mágikus Foszforeszcenciával világítva meg a mennyezetet, még egy gyönyörű/üres CGI Dómoment. A pillangók elrepülnek, magukra hagyva az embereket egy szikla és… néhány más szikla között. Norrie „kiakad”, püföli a szemben lévő üres követ, azt, ami semmilyen „kijárat” a dóm alól. „SZAKADJON MEGG!” - kiáltja. „HALLASZ?! Aki is vagy, és irányítod mindezt, csak beszélhetnél velünk, és ELMONDHATNÁD, mi történik!!?” Az írókhoz, a producerekhez, a rendezőkhöz, a Hatalmakhoz beszél, és ez az ő esélyük, hogy válaszoljanak. Tudnak? Felnőtt Varázslófiú, Dale Barbara megérinti a lapos követ, és az idegen, vízkék színben kezd világítani, és lassan, majd egyszerre szétreped fénnyel. „Hogyan te…” - mormogja Joe. (A-plusz az erőfeszítésért, McAlister. Az egész sziklafal leomlik. A Gawd Melanie áll a másik oldalon, átázva, nyugodtan. „Kövessetek; hazamegyünk,” mondja. És ennyi.
Joe és Norrie, a dóm gyermekei
Joe McAlister és Norrie Calvert-Hill a sorozatban kulcsfontosságú szereplőkké válnak. Kezdetben csak két tinédzser, akik küzdenek a mindennapi élet nehézségeivel, de a dóm rejtélyei egyre közelebb hozzák őket egymáshoz. Joe, a tudomány iránt érdeklődő fiú, és Norrie, a lázadó tinédzser, együtt próbálják megfejteni a dóm titkait. A közös látomások és a dómmal való különleges kapcsolatuk révén ők válnak a „Dómgyerekek” vezetőivé.
A második évadban Joe és Norrie, Hunterrel kiegészülve, a Mágikus Erdei Lyukon keresztül egy Styrofoam barlang-alagútba jutnak. Itt találkoznak Melanie-val, aki egykor eltűnt, de most újra megjelenik, hogy hazavezesse őket. A kapcsolatuk a dómmal mélyebb és bonyolultabb, mint gondolták.
A rejtélyes halálesetek és az erőszak a dóm alatt
Az „Under the Dome” brutalitása és az erőszakos halálesetek sok nézőt sokkoltak. Big Jim Rennie karaktere a sorozat egyik legemlékezetesebb, ugyanakkor legszörnyűbb figurája. A második évadban elkövetett gyilkosságai, különösen Rebecca Pine halála, melyet egy kalapáccsal követ el, Stephen King regényeinek legdurvább pillanatait idézik. Jim tettei nemcsak a nézőket, hanem a többi szereplőt is sokkolják, és a dóm alatti élet egyre sötétebb arcát mutatják be.
Pauline halála, amelyet maga kér Rebeccától, Jimet a mélybe taszítja. Jim nem tudja elfogadni a veszteséget, és bosszúszomjasan próbál alkudni a dómmal, hogy visszahozza a feleségét. Amikor ez nem sikerül, Jim dührohamot kap, és erőszakos ámokfutásba kezd. Megöli Andreát, és megpróbálja megölni Juliát is, akit Pauline a Monarchának nevezett.
Junior, Jim fia, végül szembeszáll apjával, és lelövi őt. Ez a pillanat egyfajta megtisztulást hoz a történetbe, de a nézőkben továbbra is ott marad a kérdés: milyen hatással lesz a dóm a túlélőkre, és vajon képesek lesznek-e valaha is visszatérni a normális életbe?
A dóm üzenete és a túlélés reménye
A dóm üzenete, miszerint „nem büntetésre küldték, hanem védelemre”, sokáig rejtély marad. A szereplők folyamatosan azon töprengenek, mi a dóm célja, és miért választotta ki őket. Pauline próféciái, miszerint Julia a Monarcha, és egy faceless férfi fogja megmenteni az emberiséget, tovább bonyolítják a helyzetet.
Az évad végén, amikor Norrie kétségbeesetten kiabál a dómhoz, kérve, hogy beszéljen velük, és mondja el, mi történik, Dale Barbara megérinti a követ, és az egy földöntúli, vízkék színben kezd világítani, majd szétreped. Melanie megjelenése, aki azt mondja: „Kövessetek; hazamegyünk,” reményt ad a túlélőknek, de a dóm rejtélye továbbra is fennáll. Az út a Mágikus Erdei Lyukon keresztül vezet, és a szereplőknek szembe kell nézniük a további kihívásokkal. A dóm története egy folyamatos utazás a valóság és a képzelet határán, ahol a túlélésért vívott harc soha nem ér véget.