Miért csapott Beethoven a lecsóba? – Egy szólás eredete és a klasszikus zene emberközelisége

Bevezetés: A nyelvi változások és a szólások sorsa

A nyelv, akárcsak az életünk, állandóan változik. Ez a fejlődési képesség megmutatkozik abban is, hogy az egyes szavakat kiterjesztett jelentéssel ruházza fel. Olykor öncélúan, de többnyire mint hasonlatnak a sűrítésével. Tehát egy jelenséget, képet, amit tapasztalunk, egy szóba sűríti bele. A fővárosunk napi szavajárásából, különösen a pesti aszfaltról, azonban egyre inkább eltűnnek a gazdagabb, igényes stílussal járó hangulati elemek. Ennek az az oka, hogy a kommunikáció gyökeresen átrendeződött terepein nincs igény, vagy szükség, a stiláris árnyalatgazdagságra, így a nyelvhasználók egyre ritkábban találkoznak ezekkel. Például a „bolondgombát evett” kifejezés már ritkán hangzik el tréfásan, helyette az olyan modern szavak, mint a „síkhülye”, „retardált”, „agyhalott” vagy „zokni” kerülnek előtérbe.

Ez a kommunikációs életvitel, és ezzel csak részben összefüggésben a stiláris igénytelenség is, megtermi a maga nyelvi gyilkait, a színes, impresszív és hatékony élőbeszéddel, a stiláris árnyalatgazdagsággal szembeni unalmas, esendő paneljait. Fontos azonban megjegyezni, hogy a frazémáknak kedvezőtlen szélirány ellenére is teremnek újabb szólások, igaz, kevesebb, mint amennyi feledésbe merül. A „belecsap a lecsóba” kifejezés is a neofiták sorába tartozik, jelentése: „a dolgok közepébe vág, alaposan be(le)kezd”. Ez a szólás az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel, még nyomtatásban is, például egy focista szájából lejegyezve, vagy maga a tudósító által szalagcímbe emelve. De mennyire „jó” belecsapni egy lecsóba? Valószínűleg senki sem csapna tenyérrel a fortyogó piros lébe, hacsak nem evett bolondgombát.

Ételhez kapcsolódó kifejezések a magyar nyelvben

A magyar nyelv rendkívül gazdag étellel kapcsolatos kifejezésekben, amelyek a mindennapokban is gyakran használatosak. Egy közösségi portálon talált szösszenet is nagyon jól szemlélteti, mennyire szeretjük ezeket. Például, amikor valaki „perecel egyet”, vagy „céltalanul kolbászol a városba”. A „rizsázol valakinek” kifejezés is ismerős lehet, például abból a célból, hogy később „megrépázzd”, vagy az is lehet, hogy ő „megmogyoróz”. Ilyenkor „nem kell sokat tökölni”, ha egyszer már „lekenyerezted”. Fontos, hogy „veled ne kukoricázzon”. Ha valaki „éjszakai pillangó”, akkor „tejelned kell”, mert „kisajtolja belőled”, és általában „előre le is vajazzátok”, amikor még úgy „be vagy sózva”, hogy „borsózik a hátad”, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira „fel leszel paprikázva”, hogy majd „becsokizol”. Ezek a kifejezések az élő nyelv bizonyságai, és a nyelv fejlődési képességének tünetei. A leleményesek mindent elkövetnek, hogy a lehető legérdekesebb szöveggel kábítsák a hallgatóikat.

Steven Isserlis: Miért csapott Beethoven a lecsóba? - Egy rendhagyó zenei útikalauz

Steven Isserlis világhírű csellista és író „Miért csapott Beethoven a lecsóba?” című könyve egy hiánypótló mű, amely a klasszikus zene világát hozza közelebb a gyerekekhez és a felnőttekhez egyaránt. Isserlis mosolygató közvetlenséggel hozza közel és eleveníti meg kedvenc zeneszerzőit, mint Johann Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Robert Schumann, Johannes Brahms és Igor Sztravinszkij. A könyv hangvétele megkapóan derűs, és hiteles életrajzi forrásokból ismert tulajdonságaikat mesélve fűzi össze, fantáziadús keretet rögtönözve ad jellemrajzot ezekről a halhatatlan szellemóriásokról.

Isserlis célja, hogy a gyerekek is „találkozhassanak” ezekkel a zseniális, olykor hihetetlenül nehéz természetű, máskor nagyon szórakoztató, de mindig csodálatosan elevennek ható emberekkel. A könyv elolvasása után az olvasók életre szóló barátságot köthetnek velük. Isserlis azt akarta, hogy a közönség is megismerje őket, és nem kellett a fantáziájára hagyatkoznia, mert a zeneszerzők maguk is sokkal meglepőbb dolgokat produkáltak, mint bármi, amit kitalálhatna.

A könyv felépítése praktikus és olvasóbarát. Minden zeneszerzőről szóló fejezet három részből áll, átláthatóan tagolt. Isserlis az emberi tulajdonságaik felől közelít, majd a zenéjük főbb jellemzői következnek. A „Hallgatnivaló” részeknél konkrét ötleteket is ad, mely művekkel érdemes először megismerkedni, saját kedvenceit is említi, és tippekkel szolgál a zenehallgatás mikéntjére is. Végül egy - távolról sem száraz - életrajzi szakasszal foglalja össze és kerekíti le minden egyes zeneszerző bemutatását.

Beethoven - A nagybetűs Ember

Ludwig van Beethoven, flamand ősökkel büszkélkedhet, de német területen, Bonnban született. Apja, látva az ifjú Mozart sikereit, csodagyerekként próbálta eladni az egyébként tényleg elképesztően tehetséges Ludwigot. Bár sikerült elintézni, hogy 17 évesen az imádott Mozartnál tanulhasson, anyja halála miatt Ludwig lett testvérei gyámja. Zenei karrierje ennek ellenére elindult, de 26 évesen újabb csapás érte: hallása ijesztő tempóban romlani kezdett. Így kellett alkotnia 30 éven keresztül, utolsó éveiben gyakorlatilag teljesen süketen. Ez elképesztő dolog, különösen úgy, hogy Beethoven legjobb műveit ténylegesen ebben az időszakban alkotta. Óriási tragédiaként élte meg hallása elvesztését, és valószínűleg a süketsége miatti esetlensége is hozzájárult ahhoz, hogy a szebbik nemmel való viszonya rendkívül furcsán alakult egész életében.

Beethoven élete több mint kétszáz éve kifogyhatatlan tárháza az anekdotáknak, rejtélyeknek, feltételezéseknek. Mindez csak azért izgalmas, mert művészete minden zeneszerzőnél emberközelibb és egyben egyetemesebb. Ha a Bach-Mozart-Beethoven gigászi zeneszerző triót vizsgáljuk, abban az esetben Bach az Atya, Mozart a Fiú, Beethoven pedig - nem, nem a Szentlélek - a nagybetűs Ember, minden esendőségével, tragédiájával és küzdelmével együtt.

A „Für Elise” titokzatos története és az Accept „Metal Heart” című dala

A „Für Elise” (a-moll bagatell) a zenetörténet egyik legtitokzatosabb opusza. A dal valamikor 1810 körül születhetett, de csak 1867-ben, Beethoven halálát követő negyvenedik évben publikálták, miután Ludwig Nohl zenetörténész egy müncheni lakásban felfedezte az eredeti kéziratot. Ezt azóta sem látta senki rajta kívül, így érthető, ha időről időre felmerül, hogy talán nem is a híresebb Ludwig írta a darabot, hanem maga az ambiciózus zenetudós.

Az egyik legszórakoztatóbb elmélet szerint Elise valójában nem is Elise, hanem Therese, csak Nohl képtelen volt kisilabizálni a komponista legendásan kaotikus és olvashatatlan kézírását. De akkor ki volt Therese? Beethoven rendszeresen zúgott bele olyan nőkbe, akik rangjukat és vagyoni helyzetüket tekintve jóval fölötte álltak. Ilyen volt Brunszvik Teréz magyar grófnő, és/vagy a húga, Jozefin, valamint a hölgyek unokatestvére, Giulietta Guicciardi (akinek a Holdfény szonátát dedikálta). Látótérbe került még Antonie Brentano, és Therese Malfatti baronesz és énekesnő, akit állítólag még feleségül is kért. Azonban időközben előkerült egy igazi Elise is a komponista életéből: Elisabeth Röckel, a fiatal és gyönyörű szopránénekesnő.

Az „Für Elise” dallamát az Accept német metal banda is feldolgozta 1985-ös „Metal Heart” című dalában. A nóta monumentális intrója Csajkovszkij Szláv indulójának részlete, ezt ostorcsapásszerű ritmusok és Udo Dirkschneider emblematikus, smirglihangú éneke követi. Wolf Hoffmann gitáros bátran nyúl a darabhoz, és egy klasszikusan díszített bevezető után „belecsap a lecsóba”, picit a ritmust torzítva, vagy fantáziaszerűen játssza a „Für Elise” jól ismert hangjait. Az eredeti műben ez a dallam valószínűleg a félénkséget, a szerelmes dadogást szimbolizálja a két hang ismétlődésével, Wolf azonban fémesen, erőteljes pengetéssel, a mesterséges üveghangokat kihasználva vált át egy jóféle gitárnyúzásba.

Az „Für Elise” egy olyan slágerdarab, amelyet túl népszerűsége miatt sokan már nem szívesen adnak elő. Évtizedek óta folyik a perlekedés a művészek között, hogy a darab csak túljátszottsága miatt érdektelen, vagy egyszerűen nem mérhető a beethoveni gigászok súlyához. Ennek ellenére vagy éppen ezért Wolf Hoffmann bátran nyúl a darabhoz, és bebizonyítja, hogy Beethoven művészete időtlen és különböző műfajokban is értelmezhető.

A zenehallgatás élménye és a klasszikus zene népszerűsítése

A klasszikus zenéhez kedvet csinálni nem mindig egyszerű, kicsit úgy van nyilvántartva, mint egy elit szórakozás, ami vagy ciki, vagy unalmas, vagy hatalmas alapműveltséget igényel. Mivel minden modern zene alapja a klasszikus zene, ezért nem lehet ciki. Túl sok zeneszerző és zenemű van ahhoz, hogy unalmas legyen és ne találja meg mindenki a neki tetszőt. A zenehallgatáshoz Steven Isserlis könyve kiváló kiindulópont lehet azoknak, akik még csak ismerkednek a klasszikusokkal.

A klasszikus zenei művek megismerése és élvezete nem igényel hatalmas alapműveltséget, sokkal inkább nyitottságot és érdeklődést. A könyvben bemutatott anekdoták és emberi történetek segítségével a zeneszerzők sokkal közelebb kerülnek hozzánk, szinte már barátainknak tekintjük őket, és ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy meghallgassuk a zeneműveket. Az Isserlis által ajánlott „Hallgatnivalók” konkrét útmutatást adnak, mely művekkel érdemes kezdeni az ismerkedést.

Az Amadeus című Oscar-díjas film is segíthet a klasszikus zene megszerettetésében, bár szinte semmi köze Mozart valós életéhez, mégis egy kiváló film, amely pozitív élményként maradhat meg.

Sütik és a felhasználói élmény

Amikor valaki ellátogat egy weboldalra, az információkat tárolhat vagy gyűjthet be a böngészőjéről, amit az esetek többségében sütik segítségével végez. Az információk vonatkozhatnak az Önre mint felhasználóra, a preferenciáira, az Ön által használt eszközre vagy az oldal elvárt működésének biztosítására. Az információ általában nem alkalmas az Ön közvetlen azonosítására, de képes Önnek személyre szabottabb internetélményt nyújtani. Ön dönti el, hogy engedélyezi-e meghatározott típusú sütik használatát.

A sütik többféle kategóriába sorolhatók:

• Feltétlenül szükséges sütik: Ezek nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem kapcsolhatók ki. Általában csak olyan tevékenységekre válaszul kerülnek elhelyezésre, mint a szolgáltatások kérése, így például a süti használati beállítások megadása, bejelentkezés vagy űrlapok kitöltése.
• Funkcionális sütik: Ezek a sütik olyan speciális funkciók, mint például az oldalról közvetlenül elérhető videók és az élő ügyfélszolgálati chat elérhetőségét teszik lehetővé. Ezen kívül a „beállítási” sütik megkönnyítik a böngészést például a regisztrációhoz tartozó jelszavak, vagy a kosárba tett termékek megjegyzésével. A sütiket vagy mi, vagy olyan harmadik fél helyezi el, amely harmadik fél szolgáltatásait elérhetővé tettük anélkül, hogy el kellene hagynia a weboldalt.
• Teljesítmény sütik: Ezen sütik segítségével vesszük számba az oldalunkon történő látogatásokat és az internetes forgalom forrásait, hogy ily módon mérjük és javítsuk az oldalunk teljesítményét, használhatóságát. A sütik segítenek meghatározni a weboldal népszerű és kevésbé népszerű funkcióit, valamint a látogatói aktivitások (pl. görgetés sebessége, egy-egy menüpontban eltöltött időtartam stb.) jellemzőit. A sütik által gyűjtött információkat az általános, nem pedig az egyedi felhasználói szokások feltérképezésére és elemzésére használjuk fel.
• Célzó sütik: Ezeket a sütiket hirdetőpartnereink helyezik el az oldalunkon keresztül. A sütiket az Ön érdeklődési körének megfelelő profil felállítására és az ahhoz illeszkedő hirdetések megjelenítésére használjuk. A „marketing” célú sütik egyedileg azonosítják a böngészőjét és a böngészésre használt eszközét (telefon, laptop, tablet, asztali számítógép stb.).

tags: #beethoven #belecsap #a #lecsoba