Az 1959-es „Ben Hur” című film, William Wyler rendezésében, nem csupán egy történelmi eposz, hanem egy mély spirituális utazás is, amely Jézus Krisztus tanításait és személyét Boldizsár karakterén keresztül, valamint a főhős, Júda Ben Hur életén át mutatja be. A film képi világa, a hetven milliméteres filmszalag ábrázoló ereje, a sivatag homokjának lágy hullámai és a tintakék júdeai éjszaka Szabó Magda szavain keresztül is lenyűgöző élményt nyújt, visszahozva a gyermekkori emlékeket és a bibliai történetek gazdag világát. A „Ben Hur” képei különösen a napkeleti bölcsek, vagyis a háromkirályok történetét keltik életre, akiknek Jézus előtti hódolata számtalan festőt ihletett meg az évszázadok során. A film méltóképpen teremti meg a maga háromkirályok-ábrázolását, kiemelve közülük Boldizsárt, és a történet fontos szereplőjévé emelve őt.
Boldizsár: Az Istenkereső Tanú és a Hit Közvetítője
Boldizsár a filmben egy istenkereső ember, egyszersmind tanítvány és tanító, aki a hit közvetítője a főhős számára. Különös gondolat, hogy Boldizsár nemcsak tanúja Jézus születésének, hanem jelen van nyilvános működése kezdetén éppúgy, mint keresztre feszítésekor. A nyitójelenet után, mintegy harminc évvel később, akkor látjuk ismét, amikor a sok viszontagságot megélt Ben Hurral találkozik, és egy pillanatig úgy véli, Jézust látja maga előtt. „Azt hittem, talán te vagy az, aki miatt elhagytam az otthonomat, hogy megkeressem. Egykorú lehet veled. (…) Ha találkozom vele, felismerem.” Ez a találkozás kulcsfontosságú, hiszen Boldizsár szavai már ekkor a krisztusi tanítást sejtetik, amikor Ben Hur bosszúra készül ellenségével szemben: „Ez azt jelenti, hogy megölöd? A szemeden látom, hogy ez a szándékod, Júda Ben Hur. Akármit is tett ellened, nincs jogod kioltani az életét.”
Amikor a főhős kiábrándultan feleli, hogy „Nem hiszek a csodákban”, Boldizsár filmbeli legszebb mondataival válaszol: „Az, hogy élsz, már az is csoda. Miért nem bízol Isten ítéletében? Nem hiszel a csodákban? Én se hittem, de egyszer Isten hangja szólott hozzám, és egy csillag elvezérelt egy Betlehem nevű faluba, egy jászolban fekvő újszülött gyermekhez. Isten lakozott a gyermekben. Azóta már felnőtt, és várja, hogy elkezdhesse a munkáját. Én visszatértem ide, hogy kéznél legyek, ha erre jár és szólít. Itt van a közelben. Látta a Napot lenyugodni, ahogy mi is. Lehet, hogy itt áll valamelyik kapu előtt, vagy a domb tetején, mert lehet, hogy pásztor, kereskedő vagy halász, de él, és az élete nem múlik el nyomtalanul felettünk. Sokféle út vezet az Istenhez, fiam.” A kamera Boldizsár ősz fejét abból a jellegzetes profilból láttatja, amelyből valaha a festők ábrázolták a napkeleti bölcseket, ezzel is erősítve a bibliai kontextust.
Jézus tanításai és a megváltás útja
Később, egy szintén festői jelenetben Boldizsár a Hegyi beszéd Jézusához szeretné elvezetni a főhőst. „- Júda! Megtaláltam, akiről beszéltem, itt van! A gyermekből férfi lett, és ez a férfi, most már biztosan tudom, Istennek fia.” Ben Hur cinikusan válaszol: „Jó neked, Boldizsár.” Boldizsár ekkor feleleveníti azt a pillanatot, amikor a rómaiak a gályára hajtották, és majdnem megölte a szomjúság, de „az a te embered innom adott, életben maradtam.” Ben Hur azonban ekkor még a halál megszállottja.
A keresztre feszítés jelenetében aztán eltűnik a festői profilképek Boldizsárja, és egy megtört öregember néz szembe velünk: „- Hát ezért kerested őt, hogy itt akadj rá? Egyszer vizet kaptam tőle, és szívet, hogy éljek. - Azért, mert magára vette a világ bűneit.” Ez a mondat kulcsfontosságú, hiszen Jézusnak a bűnbocsánattal kapcsolatos tanításaira utal.
Ben-Hur (7/10) Filmklip – Ben-Hur találkozik Jézussal (1959) HD
Jézus, a bűnök megbocsátója
Jézus tanításai a bűnbocsánat középpontjában állnak. Lukács evangéliuma szerint, amikor Jézus látva hitüket így szólt egy emberhez: "Ember, megbocsáttattak a te bűneid." Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" (Lk 5,20-21). Hasonlóan, egy asszonynak is ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?" (Lk 7,48-49). Ez a képesség, hogy megbocsásson bűnöket, kizárólag Istennek tulajdonítható, és Jézus ezzel isteni természetére utalt. János evangéliuma szerint Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6). Pál apostol is megerősíti ezt: "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1 Tim 2,5).
Jézus: Főpap és Megváltó
A Zsidókhoz írt levél részletesen tárgyalja Jézus szerepét mint főpapot és megváltót. "Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek." (Zsid 2,17-18). Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte (Zsid 5,6-10). Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. (Zsid 4,14-15). Ez a passzus kiemeli Jézus emberi és isteni természetét, valamint azt, hogy szenvedései által képes megérteni és segíteni az embereken.
Jézus Krisztus istensége és küldetése
Jézus saját szavai és az apostoli tanúságtételek egyaránt alátámasztják isteni természetét és küldetését. "Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?" (Jn 8,46). János evangéliuma szerint: "akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!" (Jn 10,36). Ezek a kijelentések azt a célt szolgálják, "hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (Jn 20,31).
Jézus maga mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." (Mk 14,62). János, a Keresztelő így tanúskodott róla: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" (Jn 1,29). Jézus mondta: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él" (Jn 11,25), és "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (Jn 6,35). Sőt, "Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." (Jn 6,51). A világ világosságának is nevezte magát: "aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12). Arról is beszélt, hogy "Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom. Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben." (Jn 8,23-24). Jézus azt is kijelentette: "Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." (Jn 9,5). Tanítványai hívták Mesternek és Úrnak, és Jézus ezt megerősítette: "Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok." (Jn 13,13). A Jelenések könyve is megerősíti Jézus isteni hatalmát: "Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek." (Jel 17,14; 19,16).
Az apostolok is hirdették Jézus istenségét. Péter apostol hirdette: "Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!" (Apcsel 10,36). Jakab apostol is figyelmeztet: "Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók." (Jak 2,1). A gyógyítások is Jézus nevében történtek: "nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." (Apcsel 4,30).
Jézus, a jó pásztor és a szőlőtő
Jézus önmagát a szőlőtőhöz és a jó pásztorhoz is hasonlította, ami a hívőkkel való mély kapcsolatát és gondoskodását jelképezi. "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15,1.5). Ezzel hangsúlyozta a hívők függőségét tőle és az Atyától, valamint a lelki gyümölcsök termésének fontosságát. A jó pásztorról szóló tanítása is mélyen megérinti a hívőket: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért." (Jn 10,7-11). Ez a hasonlat hangsúlyozza az áldozatvállalását és a gondoskodását. Péter apostol is emlékeztet erre: "Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez." (1 Pt 2,25).
Hit és Meggyógyulás: Az Akarat Kérdése
A Ben Hurban bemutatott Jézus alakja nem csupán a bűnbocsánatról és a megváltásról szól, hanem az emberi akarat és a hit fontosságáról is. A Biblia, különösen János evangéliuma, történeteket mesél el a gyógyulásról, ahol az akarat kérdése központi szerepet játszik.
A Bethesda tavi beteg
Jeruzsálemben, a Juh-kapunál található Bethesda medence oszlopcsarnokaiban számos beteg feküdt, várva a víz megmozdulását. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Jézus így szólt hozzá: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj." (Jn 5,8). Az ember azonnal egészséges lett, felvette az ágyát, és járt. Azonban aznap szombat volt, és a meggyógyított ember nem tudta, ki volt az, mert Jézus elvegyült a tömegben. Később megmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. Ez a történet rávilágít egy alapvető kérdésre: akarsz-e meggyógyulni?
A harmincnyolc éve beteg ember, aki talán már megszokta reménytelen helyzetét, akár egy kórházban fekvő beteg, aki beletörődött a sorsába. Lehet, hogy eleinte várta a "vizek mozdulását", a gyógyulást, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel!
Az akarat hiánya, mint akadály
Szónoki kérdés-e ez? Elképzelhető-e, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is elképzelhető. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük "békésen együttélni". Van egy madárfajta, amelyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Sokszor élünk a magunk "krokodilusával" és "cápájával" békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle.
Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: - Nincs munkám! Vagy ezzel: - Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását - az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Ez a példa is azt mutatja, hogy néha még a felajánlott segítséget sem fogadjuk el, ha hiányzik az akarat a változásra.
A Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy házsort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: - Akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés - talán nem is olyan békés! - együttélésben. Rettenetes "édes-kettesben", úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat. Amire nem gondolnod - most szinte lehetetlen… Akarsz-e meggyógyulni belőle?
Az akarat és a gyógyulás kapcsolata
"Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom…" Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt. "Többé ne vétkezzél!" Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn. Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: "Akarsz-e meggyógyulni?" - tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás. Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz.
Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját akaratunkról? Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: - NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, "szüksége van" rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: "Asszony, legyen a te akaratod szerint!" (Mt 15,28). Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt.
A Kegyelem és Isten Jósága
A Ben Hur és a bibliai idézetek egyaránt Isten kegyelmét és jóságát hangsúlyozzák, amely nem függ a körülményektől.
Isten irgalma és a megbocsátás öröme
Mikeás 7:18-ban olvassuk: "Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését?" Néha olyan nehéz megbocsátani. Néha - bár nem szívesen vallja be az ember - édes a bosszú. Élvezet őrizgetni a sérelmeket. Vajon Isten is ilyen? Mikeás szerint nem. Sőt, épp ellenkezőleg. Meghökkentő: a leghatalmasabb Erő nem csak elengedi a bosszút, hanem örömét leli abban, hogy kegyelmet ad. Mikeás próféta egy olyan időszakban írta ezt, amikor Izrael népe mély válságban volt. Súlyos igazságtalanság, kizsákmányolás zajlott. A vallásos elit a szentség látszata mögé bújva élősködött a gyengén. Az ókori istenképek között egy ilyen Isten radikális volt. Az akkori kultuszok bosszúálló, kegyetlen és haragvó isteneket jelenítettek meg. Itt nem ezt látjuk.
Manapság a világ tele van sértődöttséggel és haragtartással. A közösségi médiában és a hírekben a gyűlölködő tartalommal lehet a legtöbb kattintást elérni. Mindenki elvárja, hogy mások is velünk egyetértésben ítélkezzenek. Az emberek haragot gyűjtenek, mert azt hiszik, hogy ez az erő, a „szent harag”. A kegyelem nem a gyengeség jele, hanem annak a bizonyítéka, hogy képesek vagyunk túllépni a sérelmeinken. Nem kell, hogy a harag és a sérelmek határozzák meg az életedet.
Isten feltétel nélküli szeretete
Ézsaiás 49:15-ben olvassuk: "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya…?" Ez a vers olyan mélyen megható, igazán a szívbe markol! Azt mutatja be, hogy Isten szeretete olyan erős és feltétel nélküli, mint egy anya szeretete a csecsemője iránt. A vers azt is sugallja, hogy Isten mindig velünk van, gondoskodik rólunk és támogat minket. A nehéz időkben is támaszkodhatunk rá, hiszen ő soha nem hagy el minket. Ez a vers egyfajta ígéret, egy biztos pont a viharos életben. Gyakran érezzük magunkat elveszettnek, bizonytalannak, mintha vakon tapogatnánk a sötétben. Nem látjuk a jövőt, nem tudjuk, merre visz az út. A bizalom, a hit és a remény segít nekünk, hogy elengedjük a félelmeket, és bízzunk abban, hogy a végén minden rendben lesz.
Az Istentisztelet és az Áldozat Ára
Az istentisztelet, akár az Ószövetségben, akár az Újszövetségben, mindig is áldozattal járt. Azonban az áldozat értéke nem az anyagi javakban, hanem a szív őszinteségében rejlik.
Az olcsó istentisztelet ellentmondása
Hazafelé tartanak az istentiszteletről. Apa, anya, gyerekek. A családfő csak panaszkodik: nagyon gyenge volt a mai prédikáció, nem elég meleg a terem, a hangosítás érthetetlen, az énekeket nem is ismertem, a dob hangos, különben is, hogyan került egyáltalán oda, és aztán persze senki sem jött oda hozzánk a végén. Árad a panasz, szinte vég nélkül. A család hallgatja, senki nem vitatkozik. Aztán az egyik fiú csak közbeszól: „Apu, azt azért el kell ismerned, hogy nem is volt ez olyan rossz műsor száz forintért.”
Az olcsó istentisztelet ellentmondás önmagában. Az Ószövetségben az istentisztelet mindig együtt járt az áldozattal. Sokba került. Áldozatot vittek, nem is akármilyet, elsőszülöttet. A legjobbat, amiben nincs hiba. A mi istentiszteletünk is drága, nagy volt az ára: „Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt. 26.27-28).
Dávid példája: az áldozat őszintesége
Dávid egy alkalommal áldozatra készül. A föld, ahol az oltárnak állnia kell nem az övé. A tulajdonos, amikor megtudja, hogy királya milyen szándékkal jön, ingyen felajánl földet, állatot, tűzifát. Mindent, ami csak az áldozathoz kell. Csak el kell fogadni. Miért is ne? Lényeg az áldozat!? Nem, Dávid másképp gondolkozik: „Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak!” (II. Sám 24:24).
Mit áldozunk Istennek? Maradék időm, maradék erőm, maradék pénzem, maradék tehetségem… Olyan, mintha áldozati állatnak a legrosszabb birkát vitték volna, ami már senkinek sem kell. Miért kellett a legjobb állat? Nem volt mindegy, hogy milyen? De. Istennek egyikre sem volt szüksége. Ő már akkor is a szívet nézte. Olyan imádókat keres, akik nagyon szeretik őt.
A szeretet serlege
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy arany serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vihesse vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Milyen ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert keresi azt az egyetlen dolgot, amit felvihet a serlegben a mennybe. A tiszta, szívből jövő szeretetet keresi minden ember szívében. Amikor átlibben a házon, üthet az óra, meglibbenhet a függöny, reccsenhet a padló, megmozdulhat a kép a falon. Az is lehet, hogy a cicátok vagy a kutyusotok elnéz mellettetek, és ti hiába keresitek, mit láthat…. Csak oda, ahol a tiszta szeretet beragyogja a házat, oda libben be és el-elcsíppent innen is, onnan is a szeretet sugarából a serlegbe….hiszen tudjatok, a szeretet az egyetlen dolog, amelyből több lesz, ha adunk belőle….minél többet adunk, annál több lesz belőle …..És a tele serleget viszi majd vissza a mennybe. Az égiek, fogják ezt a szeretetet, s fényt szórnak belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, a fénylő csillagokra! Ez egy nagyon szép és mély gondolat a Bibliából. Ez a vers arra emlékeztet minket, hogy az életben mindennek van a maga ideje, és a változásokat nem lehet megállítani.
A Rágalmazás és a Titoktartás: Az Ige tanítása
A Ben Hur története és a bibliai tanítások egyaránt hangsúlyozzák a szavak erejét és a titoktartás fontosságát.
A fecsegő és a rágalmazó
A Példabeszédek 20:19-ben olvassuk: "A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!" Amiről két ember tud, az már nem titok - tartja a mondás. Vannak azonban olyan emberek, akik jó titoktartónak tűnnek, de sokszor a látszat csal. Ugyanis az ilyenek örülnek a - "Tudsz titkot tartani?" - kérdésnek, lelkükben azonban olykor még a szándék sincs meg a titoktartásra. Tapasztaltam, és meglepődtem azon, hogy akiben annyira bíznak, és időt szánnak rá, akár több órás telefonon történő csacsogásra is kap lehetőséget, kiderült, hogy mindazt amit bizalmasan beszélnek, kibeszéli az illető háta mögött, és illetéktelen személyek is hozzájutottak fontos információkhoz. Felettébb lehangoló, ha valakiben nem áll meg a szó. Az ilyen fecsegőkre mondja az Ige: ne barátkozz velük! Ha rád bíztak egy titkot, őrizd meg, és gondolj arra, hogy az Úr mindent lát. Ne légy se rágalmazó, se fecsegő!
Körülmények és Isten Jelenléte
Isten jelenléte az életünkben nem függ a külső körülményektől, hanem a hit és a bizalom kérdése.
Ne féljünk a megpróbáltatásokban
"Ne a körülményeid alapján mérd Isten jelenlétét az életedben!" Ez az idézet emlékeztet minket arra, hogy Isten jelenléte nem függ a külső körülményeinktől vagy a nehézségeinktől. Az élet kihívásai ellenére is tapasztalhatjuk Isten szeretetét és támogatását. Fontos, hogy a szívünkre hallgassunk, és ne hagyjuk, hogy a körülmények elhomályosítsák a hitünket. Isten mindig velünk van, és a legnehezebb időkben is adhat erőt és reményt. Ha a belső békénkre és a hitünkre fókuszálunk, akkor jobban észlelhetjük Isten munkáját az életünkben.
A Zsoltárok 46:2-3 megerősíti ezt: „Ezért nem félünk, ha a föld megrendül, és a hegyek a tengerbe omlanak; ha háborognak a vizek, és zúgnak a hegyek.” Még a legnagyobb megpróbáltatások és körülmények közepette sem kell félnünk, mert Isten védelme és jelenléte mindig velünk van. Az Ő ereje és szeretete megnyugtat minket a viharos időkben is.
Láss a Hit Szemeivel!
Az emberi tapasztalatok gyakran elhomályosítják Isten jóságát, de a hit szemével nézve a próbák is a szeretet és gondoskodás jeleivé válnak.
Isten jósága a próbákban
Egyszer találkoztam egy emberrel, aki a következőt mondta: "Nem hiszek Isten jóságában, mert egész életem folyamán próbákon kellett átmennem!" Meglepődtem ezeken a szavakon, mert én pont fordítva gondolkodom: Tudom, hogy Isten jóságos volt hozzám egész életem folyamán, még ha olykor nehézségeken is kellett átmennem. A próbák alatt megerősödtem, megtapasztaltam Isten hatalmas szeretetét, és megtanultam dicsérni Őt teljes szívvel.
Ez a kép nagyon sokatmondó volt számomra: A kis madár, amelyet Isten csodálatosnak teremtett meg, egy tövisekkel teli ágra szállt le. De a tövisek között talált egy kis "tövismentes" helyet, ahol megkapaszkodhat. Egész életünk folyamán, napról napra Isten gondoskodik rólunk, hiszen mi, az alkotásai vagyunk. De, ha nehézség ér bennünket sokkal több tövist látunk az életünkben, mint amennyi valójában van. Vagyis a rosszat hamarabb észrevesszük, mint a jót. Isten jóságos minden teremtményéhez. Az apró madarak nem járnak dolgozni, mégis Isten gondoskodik róluk. Naponta érezhetjük jóságát, szeretetét.
Hogyan lehet észrevenni? Nagyon egyszerű, nem szabad meglátnunk a rossz töviseket, az ige szavaival élve: "…helyet se adjatok az ördögnek." (Efézus 4:27). A panaszkodás, aggodalmaskodás, félelem töviseivel nem tudunk gyümölcsöző életet élni. Az életünkben vegyük észre az apró csodákat is: a halk szívdobogást, a reggeli madárcsicsergést, a családtagunk jelenlétét, a gyerekünk szépségét. Ezek a dolgok mind Isten jóságát tükrözik az életünkben. Próbáljuk meg megkeresni Isten jelenlétét mindenben és mindenhol, mert az Ő alkotásai vagyunk. Azt kívánom, hogy a mai nap Isten jóságát tapasztaljuk meg, "Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk." (Ap.Csel. 17:28).
Nyugodj Istenben: A Bizalom és a Hit
A félelem elűzésében a bizalom és a hit kulcsfontosságú, amely Isten iránti teljes ráhagyatkozást jelent.
Ne féljünk, hanem bízzunk
"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26). Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. "Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!"
Jézus Krisztus, az Isten Fia és Megváltó
A Ben Hur történetén keresztül és a bibliai idézetek által is egyértelműen kirajzolódik Jézus Krisztus, az Isten Fia és a világ megváltója.
Az Alfa és az Ómega
A Jelenések könyve számos helyen utal Jézus isteni természetére: "Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: 'Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.'" (Jel 1,17-18). Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki (Jel 3,7). Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje (Jel 3,14 Káldi-Neovulgáta fordítás). "Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" (Jel 5,12). "Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég." (Jel 22,13). "Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag." (Jel 22,16). Ezek a kijelentések megerősítik Jézus örökkévalóságát, hatalmát és istenségét.
Az Igaz Isten és Örök Élet
János első levele is megerősíti Jézus istenségét: "De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." (1 Jn 5,20). "Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." (Jn 1,18). Pál apostol is írja: "Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát." (1 Kor 2,8 Káldi-Neovulgáta fordítás). Az ApCsel 3,15 szerint "az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk." Az ApCsel 20,28-ban olvasható: "Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." Pál a Rómaiakhoz írt levelében kijelenti: "akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké. Ámen." (Róm 9,5). Titusz levelében is megjelenik a "nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenése" (Tit 2,13). Péter második levele is megerősíti: "Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében." (2 Pt 1,1-2). Pál apostol a Korinthusiaknak is írja: "Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása." (2 Kor 4,4).
Isten dicsőségének kisugárzása
A Zsidókhoz írt levél csodálatosan foglalja össze Jézus Krisztus lényegét: "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk." (Zsid 1,1-4). Ez a részlet kiemeli Jézus preexistenciáját, teremtő szerepét és isteni méltóságát.
Ben-Hur (7/10) Filmklip – Ben-Hur találkozik Jézussal (1959) HD
A Kolossébeliekhez írt levélben is hasonlóan magasztos képet találunk: "Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben." (Kol 1,12-20). Ez a lenyűgöző szakasz összefoglalja Jézus Krisztus központi szerepét a teremtésben, a megváltásban és az egyházban.