A magyar szürke szarvasmarha, ez az őshonos, ellenálló és páratlan történelmi értéket hordozó állatfajta, ma már több mint egy egyszerű haszonállat: élő nemzeti kincs. Ahogy Kaltenecker Endre, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete titkára a hódmezővásárhelyi 28. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági Napokon fogalmazott, „Kincs van a kezünkben, a magyar szürke, amit génmegőrzéssel őrzünk.” A fajta rendkívüli alkalmazkodóképessége, különösen a klímaváltozás kihívásai közepette, egyre inkább felértékeli jelentőségét a modern agráriumban.
Történelmi visszatekintés: a honfoglalóktól a védett státuszig
A magyar szürke szarvasmarha az egyik legősibb, történelmileg is jól dokumentált hazai háziállat. Nagy valószínűséggel a honfoglaló magyarsággal együtt érkezett a Kárpát-medencébe, ahol gyorsan alkalmazkodott az új körülményekhez. Jelenléte a középkortól bizonyított hazánkban, és a primigenius eredetű, podóliai jellegű állományra vezethető vissza.
A középkorban a szürke marha jelentős szerepet töltött be a magyar gazdaságban: marhahús-exportként vált ismertté Európa-szerte, különösen Bécs, Nürnberg és Velence piacain. A 15-18. század között az ország egyik legnagyobb hasznot hajtó exportcikke volt, nyugat-európai vágóhidakon feldolgozott húsát emelt áron lehetett értékesíteni. A 19. század végéig meghatározó szerepet töltött be a magyar állattartásban. Szeged marhaállományának alakulása is jól mutatja ezt: 1719-ben 2500 példányt, 1850-ben már 13 600 példányt tartottak. A török kiűzése után a Habsburg uralkodók német telepeseket hoztak be Magyarországra, akik hozták magukkal állattenyésztő és növénytermesztő kultúrájukat is. A városi népesség növekedésével együtt megnőtt az igény a tej előállítására. Kisebb falvak gazdaközösségei tenyészbikát vettek külföldön, és a „falu bikájaként” tartották. Így terjedt el az országban a magyar tarka, amit magyar pirosnak is neveztek. Az uradalmakban tartott állatok évente 4000-4500 kilogramm tejet is megtermeltek, de akár 10 000 kilogrammot is.
A II. világháború pokla hazánk állattenyésztését sem kímélte. Hadi jóvátételként hazánk csaknem összes szürkemarha gulyáját elhajtották. Mindössze 40-50 állatot sikerült kimenteni, melyeket egy tázlári szerzetes a Bugaci Állami Gazdaságnak adományozott 1949-ben. A Bugaci Állami Gazdaság a 60-as évek elején a Városföldi Állami Gazdasághoz került, innentől kezdve annak bugaci kerületeként működött. Ma hét vonalat tartanak fenn, ebből négy Bugacon („A”, „B”, „C”, „K”), három pedig („M”, „V”, „T”) Izsákon van elhelyezve, vonaltenyésztést folytatva.
A gépesített mezőgazdaság és a modern tej- és húshasznosítású fajták megjelenésével azonban a magyar szürke háttérbe szorult. 1975-ben a magyar állam védett fajtává nyilvánította, ezzel biztosítva fennmaradását. A „magyar szürkemarha hús” oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő nyilvántartásba vétele 2011-ben történt meg, mely tovább erősíti a fajta értékét és egyediségét.
Megjelenés és jellemzők: a szilaj természet szépsége
A magyar szürke szarvasmarha hosszú, kissé ívelt, gyakran 70-100 centiméteres szarvaival, magas marmagasságával és elegáns testalkatával azonnal kitűnik bármely állományból. Festői szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével a magyar Alföld világszerte nyilvántartott jellegzetességeihez tartozik.
Az egyedek színe ivartól függően változó. A tehén többnyire ezüstszürke, a bika daruszínű. A világosszürkétől egészen a sötétszürgéig terjedhet, fiatal korukban azonban gyakran világos vörös árnyalatú a szőrük. A fej, a test mellső részei és a törzs alsó fele sötétebb színárnyalatú. A rigó száj és ókula a bikákon általános. A borjak első vedlésig pirók színűek. A felnőtt bikák tömege elérheti az 1000-1200 kg-ot, a teheneké pedig 600-800 kg közötti. A fajta híres szilajságáról, mozgékonyságáról és intelligenciájáról. A magyar szürke fajta másodlagos nemi jellege igen kifejezett, ami nemcsak a színeződésben, hanem a testarányokban is határozottan kifejezésre jut.
A fajta jellemzője, hogy rendkívül jól alkalmazkodott a puszták nyújtotta életkörülményekhez. Erős, szilárd szervezetük jól viseli a szélsőségesebb időjárási viszonyokat, a nagy nyári meleget és a zord hideg telet is.
A magyar szürke haszonállatként és tájformálóként
Tejelő és igavonó: a hagyományos hasznosítás
A magyar szürke szarvasmarha a történelem során kettős hasznú állat volt: tejet és húst adtak, igáztak, és nagy érték volt az istállótrágyájuk. A teheneket tejéért és szaporulatáért, az ökröket igavonóként hasznosították. Tejtermelő képessége szerény, átlagosan 1000-2500 kg tej, de 4-4,5% zsírtartalommal. Kivételesen előfordultak e fajtában is 2500-3000 kg tejet termelő tenyészetek (Erdély, Jósika és Lészay-féle stb.).
Húshasznosítás és gasztronómiai érték
A 16. századtól keresett vágóállat volt Nyugat-Európában is, még a 19. században is. Kutatási eredmények igazolják a magyar szürke szarvasmarha húsának kiemelkedő beltartalmi értékét, illetve minden más marhahústól eltérő ízvilágát és minőségét. Számtalan módon elkészíthető. Kiváló alapanyaga pörköltnek, de ideális hús-zsír aránya miatt remek steak is készülhet belőle. Magyar, finom, tápláló és változatosan feldolgozható. Bár prémium kategóriába sorolható, csak szűkebb rétegek számára elérhető, így a piac korlátozott lehetőségeket kínál. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy csak ritkán kerül a magyarok tányérjára, és nem olcsó.
A húsmarha legfőbb bevételi forrása a választott borjú, ezért arra kell törekedni, hogy minél több választási borjú legyen minél nagyobb testtömeggel leválasztható hat hónapos kor körül.
Tájformáló szerep és ökológiai jelentőség
Ez a rendkívül impozáns megjelenésű szarvasmarha nagymértékben hozzájárult a Magyar Alföldre jellemző nyílt legelő táj kialakulásához és fenntartásához. A folyó szabályozások előtt a Tisza és mellékfolyói hatalmas területeket árasztottak el, amelyekről a szétterült víz csak nagyon lassan került vissza a folyóba, vagy egyszerűen elpárolgott. A mélyebb részeken viszont állandó vizű tavak, mocsarak alakultak ki. Ezeket a vízjárásos területeket századokon keresztül szürke marhával legeltették. Ebből a legeltető állattartásból származó jövedelem teremtette meg az alföldi mezővárosok kialakulásának anyagi feltételeit.
A szürke marha nemcsak jól alkalmazkodott a Magyar Alföld gyakran cseppet sem barátságos viszonyaihoz, maga is alakította a tájat. Mindent lelegelt, amit elért. Ha ínséges időszak volt, akkor szügyig állva a vízben ette a gyékényt vagy a nádat. Ezek között a szélsőséges körülmények között telt el a magyar szürkékkel néhány évszázad, amelyek alatt a „saját képükre” formálták az alföldi tájat. Lelegelték a friss növényzetet, trágyájukkal fenntartották annak termőképességét, és milliónyi madár számára teremtettek életfeltételeket az azokban fejlődő rovarok. A nagytestű állatok taposása pedig, csak olyan növények fennmaradását tette lehetővé, amelyek jól tűrik azt.
Invazív növények elleni küzdelem
A szürke marha kiválóan alkalmas arra, hogy a tönkrement hullámtéri vagy másutt található legelőkről eltávolítsuk vele az azokat elborító gyalogakác tengereket és más özönnövényeket is. Sajnos ma már nem csak a legelőket hódította el az özönnövény tenger. Ha gyorsan akarunk eredményt elérni, akkor lehetséges a legeltetés megkezdése előtt szárzúzással feltárni a gyalogakácos területet. Ha viszont van időnk, akkor a szürke marhák elvégzik ezt a gépek és traktorosok nélkül is. Sajnos manapság a legelők sokfelé elhanyagolt állapotban vagy használaton kívül vannak. Ennek pedig az a következménye, hogy megindul a cserjésedésük. Ez a hazai gyakorlatban leginkább a keskenylevelű ezüstfa terjedését jelenti, amely képes akár olyan sűrű állományokat is létrehozni, amelyek áthatolhatatlanok. A szürke marhák azonban még ezekkel is meg tudnak birkózni. Az ezüstfák friss hajtásait a marhák lelegelik, a bokrok között mászkáló állatok önkéntelenül is letördelnek az ágakból és előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor dörgölődző fának kezdik használni azokat. Ettől a pillanattól kezdve azonban az ezüstfa cserjék sorsa megpecsételődik, függetlenül attól, hogy azoknak milyen vastag a törzse, azaz hány éve élnek a legelőn. A marhák által kidöntött maradványokat azonban el kell szállítani a legelőről. A keskenylevelű ezüstfák terjedése akkor válik robbanásszerűvé, amikor a korábban betelepült cserjék termőre fordulnak. Ezek terméseit ugyanis a telelő fenyőrigók előszeretettel fogyasztják és e közben a magokat is szétterítik a környező területeken. A programok során arra is keresik a választ, hogy a gépekkel történő terület rehabilitációnak, majd az utána következő fenntartásnak milyen a gazdálkodóra vetített költsége és milyen annak társadalmi hatása.
Tartási sajátosságok és gondozás
Ridegtartás és alkalmazkodóképesség
A magyar szürke szarvasmarha rendkívül ellenálló betegségekkel és szélsőséges időjárási körülményekkel szemben. Ridegtartásban is jól érzi magát, nem igényel zárt istállókat, különösebb komfortot. Ez jelentős költségcsökkenést eredményezhet a tartás során. A télen-nyáron szabadban tartott állatok a betegségekkel szemben ellenállóak, a magasabb, erősebb növényzetet is legelik, és legelés közben egyenletesen szóródnak szét a legelőkön. Gulyáink egész évben a legelőkön vannak, közel nyolcezer hektár védett gyepet tartanak karban.
Takarmányozás és igénytelenség
A táplálékkal szemben sem igényesek, ezért a homoki legelőktől az árterekig mindenhol tarthatók. A magyar szürke szarvasmarha kiválóan hasznosítja a gyengébb minőségű legelőket is. Emésztőrendszere különösen hatékony, így olyan területeken is tartható, ahol más fajták nem boldogulnának. Fontos azonban, hogy a takarmányozás kiegyensúlyozott legyen - különösen télen, amikor a legeltetés nem biztosítható. Széna, szilázs és abrak kombinációja javasolt, kiegészítve ásványianyag- és vitaminpótlással. A jövő kihívása a klímaváltozás, ebben már benne vagyunk, a szürkemarha ezt is kibírja megfelelő takarmányozással.
Szaporodás és anyai képességek
A magyar szürke szarvasmarha a világ egyik legjobb anyai képességekkel rendelkező marhafajtája. Könnyen, emberi segítség nélkül ellik, és nagyon jó a felnevelt borjak aránya. Későn érő, az üszők 3 éves kor körül vehetők tenyésztésbe. Minden évben selejteznek 30-40 egyedet, és ugyanennyi fiatal, 3 éves üszőt pedig beállítanak.
Tenyésztés és genetikai fejlesztés
Génmegőrzés és tenyésztési elvek
A magyar szürke génmegőrzési program a legszigorúbb tenyésztési elvek alapján zajlik. Az állományokat törzskönyvezik, és csak a legkiválóbb tulajdonságokat hordozó egyedek kerülhetnek tenyésztésbe. Az egyesület 1982-ben alakult meg, amely a fajta törzskönyvezését és teljesítményét őrzi. Ennek kiemelt része a tenyészbika előállítás. A gulyákra a tehenek genealógiai vonalával azonos vonalú tenyészbikák kerülnek besorolásra.
Genetikai változatosság és mesterséges termékenyítés
A genetikai változatosság megőrzése kulcsfontosságú, ezért a mesterséges termékenyítést szakszerűen, központi spermatárolókból származó anyaggal végzik. A génvizsgálat ma már kiterjed a krotália behelyezésekor az állat füléből kikerült porcdarab vizsgálatára, amely során megfigyelhetők a szarvaltságot, az izmosságot, az esetleges terheltséget befolyásoló gének.
Funkcionális tulajdonságok és szelekció
Figyelik a funkcionális tulajdonságait is, például, hogy mennyire egyenes a háta, milyen a lába állása. A magyar szürke marha lábszerkezete ezek között a különösen nehéz körülmények között alakult ki. A vízben történő legelést és a beton keményre taposott kiszárad pusztai körülményeket is jól viselő állatoknak olyan különleges teljesítőképességűvé szelektálódtak a lábai, hogy azokon akár Strasbourgig - 1100 km - is lábon lehetett azokat elhajtani. És miközben a célállomásokra - Bécs, München, Nürnberg, Strasbourg - elgyalogoltak, nem lesoványodva, hanem húsmarhaként értékesíthető állapotban érkeztek meg.
Összehasonlítás más húsmarhafajtákkal
A húsmarha fajtabemutatón más fajtákat is bemutattak, kiemelve azok sajátosságait. A magyar tarka kettős hasznú, a tej mellett hús hasznosítású irányzattal is rendelkezik. Ficsor Árpád tenyésztő például feldolgozza a tejet, sajtot készít belőle. Az első helyezés vonatkozik a húshasznú magyartarka anyatehén borjával, a magyartarka fajták és a minden húshasznú fajta kategóriák nyerteseinek összevetése során megállapított győzelemre is.
A charolais fajta tekintetében 20 000 fölötti az állomány az országban. Jellemzői közé tartozik, hogy mennyire széles a szutyakja, a mellkasa, válla szélessége, mélysége, ágyéka vastagsága, combja kerekedettsége, csontja vastagsága, medencéje szélessége. Utóbbi összefügg az ellési képességével. Az állat húsa jól beillik az európai gasztronómiába, a faggyú nagy része beépül az izomzatba, azáltal zamatosabb, fogyaszthatóbb a hús. Az állatok súlya mintegy 1200 kilogramm, ebből 70 százalék a vágási kihozatal. Hazai legnagyobb felhasználása a holstein-frízzel való keresztezéssel történik. Az állat természetes körülmények között életképtelen, 95 százalékának utódja császármetszéssel jön a világra.
A fekete szarvasmarha japán tenyésztésű, a hústermelés csúcsa, a wagyu. Magyarországra 2009-be került be a fajta, Ausztráliából hozták be az embriót. Ma négy tenyésztő foglalkozik ezzel a fajtával Magyarországon. Az állat könnyen ellik, szapora. Az éttermek folyamatosan vennék a húsát, de itthon gyerekcipőben jár a feldolgozása. A tenyésztés és tartás szempontjából könnyen kezelhető az állat, a fő szempont, hogy ne legyen vad, mert az befolyásolja a hús minőségét.
A limousin és blonde d’ aquitaine fajtájú állatok izmaira, vállszerkezetére és könnyed lépteire hívta fel a figyelmet dr. Szűcs Márton a Limousin és Blonde d’ Aquitaine Egyesület tenyésztési igazgatója. Mint mondta, az 1970-es években kezdték tenyészteni Magyarországon a kiváló húsminőségű állatot. A limousin fajta minden életkorában jól hasznosítható a hideg, a szubtrópusi, a csapadékos és a hideg éghajlaton.
Betegségek és megelőzés
A fajta természetszerű ellenálló-képessége kiemelkedő, azonban teljes immunitással egyetlen állat sem rendelkezik. Leggyakrabban előforduló problémák a parazitás fertőzések - különösen legelőn tartott állományok esetén. A rendszeres féreghajtás, a legelő rotációja és az időszakos állatorvosi ellenőrzés kulcsszerepet játszanak a megelőzésben. Előfordulhat továbbá tőgygyulladás borjazás után, melyet megfelelő higiéniai körülményekkel és takarmány-kiegészítéssel csökkenthet.
Kinek ajánlott a magyar szürke szarvasmarha tartása?
Ha Ön hagyományos, természetközeli állattartást folytat, rendelkezik legelőterülettel és hosszú távú elköteleződésben gondolkodik, a magyar szürke szarvasmarha kiváló választás. A fajta nem az intenzív, hanem az extenzív tartásban hozza ki legjobb tulajdonságait. Gazdasági értelemben inkább presztízsértékű, prémium termékek előállítására alkalmas, ugyanakkor egyedi genetikai értéke, történelmi jelentősége és impozáns külleme révén méltó helyet érdemel a magyar agráriumban. Megtudhatja azt is, kinek ajánlott a tartása, és milyen kihívásokkal, illetve előnyökkel számolhat, ha e patinás fajta mellett dönt.